Budapesti Hírlap, 1905. február (25. évfolyam, 34-59. szám)
1905-02-13 / 44. szám
1905. február 13. BUDAPESTI HÍRLAP, 144. sz.) Lukács Krisztina-díjat, amely kisebb regényre volt kitűzve, Teleky Sándorné grófnő (Szikra) nyerte el Enyém! című regényével. A nyertes szerzőket megéljenezték. A lakoma. A nagygyűlés után lakoma volt a KontnentálSzállóban, melyen a Társaság tagjain kívül számos vendég is részt vett. A lakoma előtt Négyessy László rendkívül érdekes és szép emlékezést olvasott föl Helmecei Mihályról, melyet lapunk tárcájában fogunk közölni. Az első tesztet Beöthy Zsolt mondotta s megemlékezett a válságokról, melyek közt most hazánk sorsa forog. Ez két jelkiérzést hozott: az egyik a reménynyel teljes meglepetés, a másik a váratlan csalódás. A haza sorsát azonban éppen oly kevéssé lehet bízni a meglepetésre, mint a csalódásra. Szerencse, hogy a király bölcesétében, hozzánk való szeretetében megbízhatunk és remélhetjük, hogy sem a meglepetés, sem a csalódás bajt nem hoz hazánkra. Kérjük az Istent, hogy e nehéz órában a király azzal a bölcsséggel, szeretettel viseltessék irántunk, melylyel eddig mindig tündökölt. (Éljenzés.) Azután meleg szavakkal, nagy szeretettel Berzeviczy Albertet köszöntötte föl, Berzeviczy Albert megindulta,s mondott köszönetet s a válságot érintve, arról biztosította a Társaságot, hogy utódjának minden nemes törekvését rokonszenvvel fogja kísérni. Most politikai izű vitatkozás kezdődött az asztalnál s a táraság Rákosi Jenőt kívánta hallani. Rákosi Jenő arra figyelmezteti a társaságot, vigyázzon, hogy a Kisfaludy-Társaság lakomájából ne legyen országgyűlés. Mégis engedelmet kér arra, hogy szavait bekapcsolja abba, amit Beöthy beszéde elején mondott. Beöthy annak kifejezésével kezdte tósztját, hogy meglepetés és csalódás érzése hullámzik a két politikai táborban. Ez, szerinte, nem olyan vigasztalan dolog. A csalódások, meglepetések a társadalmi és politikai életben olyanok, mint a villámok, a viharok a természetben. A váratlanul megjelenő nagyobb erők, melyek a véletlentől ránk sodortaknak látszanak, meglepetést, vihart szülnek ugyan, de ezektől nem fél. Ő ama fölolvasás hatása alatt van, melyet Ferenczi Zoltántól hallott ma , melyben megrajzolta Csokonait és korát. Csokonai egyedül állt a pusztaságban s ama szép álomképeken sóvárgott, melyeket kisebb utódok megláttak, megértek. Azóta itt egy csodás változás történt, mely minket hittel, reménynyel töltött el. Csokonaitól mostanig bőven voltak viharok, villámok, csalódások és meglepetések, de ezek nem pusztítottak, mert kellett leírni egy erőnek, mely ezeket paralizálta. Mi volt ez az erő? Az a lélek, mely elődeinket a testőröktől fogva áthatotta. Az a lélek, mely nemcsak nagy szellemek munkájában nyilvánult, hanem abban az ernyedetlen apró munkában, mely folytonos volt. A szellemi életnek a mikróbái, melyek épp oly erősek, mint a természetbeli mikrobák, ellentállhatatlanul folytatták munkájukat. Ez a fanatikus, állandó munka érlelte meg a mostani viszonyokat. Olyan ez a munka, mint a por, mely folyton buli, melyet a vihar sem söpör el Ilyen munkát végeztek be elődeink, ennek eredményét élvezzük, ez elvitt bennünket az ígéret földjére, amilyenről a szegény Csokonai nem is álmodott. Ez az, ami őt a meglepetésektől és csalódásoktól vissza nem rettenti , hiszi, hogy fiatal társai még meglátják az új jövendőnek kialakulását. (Tetszés.) Beöthy Zsolt: Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen! Bárdosi Jenő azután Gyulai Pált köszöntötte föl. Ágai Adolf azzal kezdi térját, hogy ő még beszélt Telmecz Mihálylyal. Beöthy Zsolt: Az semmi. Én Csokonai Lillájával beszéltem. (Derültség.) Ágai Adolf elmondja, hogy Helmecknek szép háza volt, afféle udvarház. Mikor megkérdezte, kié ez a ház, azt feletek: egy újságíróé. Bizonyos meghatottság érintette, hogy ime, van egy magyar újságíró, aki házat szerzett. Ritka dolog ez ma is és a társaság ama tagjára emeli poharát, Rákosi Jenőre, aki újságírói és irodalmi munkásságával házat épített. Jakab Ödön: Az ember tragédiája végén a végmegsemmisüléstől megmentett ember ezzel a biztatással bocsáttatik a jövendő útjára: Ember, küzdj és bízva bizzál. Ebben a biztatásban a cselekvő emberi élet programja határozódik meg, mivelhogy az emberi élet — örökös küzdelem. A küzdelmet látjuk a népek, társadalmi osztályok és egyesek életében egyaránt, sőt látjuk abban a jobb és szebb világban is, melyben az írók és művészek élete leforog. Nem azokat a küzdelmeket értem, melyeket az irodalom tágas, nagy mezején a kenyérkeresés gondjával terhelt íróemberek küzdenek egymással, hanem értem azokat a küzdelmeket, melyek még ebben a társulatban is előfordulnak évenként legalább egyszer, a választások idején, amely társulatban pedig jóformán egyformán gondolkozó, egyformán érző s ugyanazon ideálokat szem előtt tartó emberek vannak egyesülve. De én úgy hiszem a jelenlegi lelki diszpozíciómból kiindulva, úgy érzem, hogy itt az mi küzdelmeink jobb természetűek, mint más egyéb küzdelmek. Nem durvák és hamar kibékülök. A társulatban, ha két ember a választásnál szembeáll egymással, csak olyan, mint két egymáshoz közel függesztett tot, melyek ellentéte elektromos áramlattól vannak teli tv? s melyett egymás elkm lett*. dűlnek először; de mihelyt az ellentétes erők feszültsége egy szikrában kicsattant, visszalendül mindkét test ismét a régi helyére s békességben maradnak aztán ott. Én is szemben álltam azokkal, kik Bárd Miklóst ajánlják, ki győzelmesen került ki a küzdelemből. De most, a küzdelem végével, csendes vagyok ismét s nyugodtan és barátsággal nyújtom a kezemet Bárdnak. De az én barátságom hódolata nem olyan hódolat, mint mikor egy legyőzött város kivonul a győző elé s kénytelen-kelletlen sót és kenyeret nyújt a győzőnek. Én úgy vagyok ez alkalommal, mint az a családfő, a ki fiúgyermeket járt s leánygyermek születik; de mikor megjött a leánygyermek, elfelejti előbbi vágyait s épp oly szeretettel öleli szivére, mintha a fiúgyermek jött volna meg. Én is szeretettel üdvözlöm Bárd Miklóst s biztosítom őt, hogy barátsággal ölelem keblemre s babérainak már csak azért is örvendek, mert azokkal nemcsak ő gazdagszik, hanem az a haza is, melynek gazdagodására dolgozunk mindnyájan. Én azt kívánom, hogy Bárd Miklósnak gyarapítsa az Isten továbbra is babérait hazánknak és társaságunknak dicsősége gyarapítására. (Zajos tetszés.)Kedves meglepetéssel szolgált a társaságnak Endrődi Sándor, aki Anakreoni dal címen gyönyörű költeményt olvasott föl. A költeményt, mely lelkestapsra ragadta a társaságot, lapunk más helyén közöljük. Badó Antal az új levelező tagokat köszönti föl, köztük a banketten jelenlévő Lechner Gyulát. Vargha Gyula nagyon meleghangú tósztban a debreceni Csokonai-kör küldötteit, Komlóssy Artúrt és Kardos Albertet. Komlóssy Artur a Kisfaludy-Társaság elnökségét és főtitkárát élteti. Csengeri János Ruszt Józsefet, a Toldy-szobor ajándékozóját köszönti föl. Berczik Árpád azt mondja, hogy melléje ült Pekár, mint az aradi szoborra a harckészség, s azt követeli, hogy beszéljen, különben végig gázol rajta. Nem akarja ennek kitenni magát s igy beszél, még pedig egy előjátékban és három felvonásban. Darabjában, a Miniszterválságban szerepel egy politikus, aki keserű csalódások után visszatér a családba. Be kell vallania, hogy ő most bámulja magát, az ő váteei tehetségét (Derültség), mert íme, itt van Berzeviczy, aki szintén visszatér a Kisfaludy-Társaságba, az ő családjába. Élteti Berzeviczyt, Kedves, humoros tósztja során a második fölvonásban Alexander Bernátot, a harmadikban Somló Sándort köszöntötte föl, ami szintén zajos derültséget keltett, lévén az egyik kritikus, a másik színházigazgató. Bárdosi Jenő humoros teszt kapcsán közölte a Társasággal, hogy Beöthy Zsolthoz ily tartalmú, de aláírás nélkül való távirat érkezett, Igyanak kérem a legszerényebb esztétikusra. Rákosi Jenő sorra vette az esztétikusokat, Beöthy Zsoltot, Gyulait, Alexandert, Riedlt, de egyikre sem tudta alkalmazni a táviratot s végre is Ruszt József egészségére ivott, aki bár nem esztétikus író, de esztétikusan él s igazán szerény ember. Ruszt meghatottan mondott köszönetet. Endrődi Sándor új szatirikus költeménye után Alexander Bernát Wodianer Artúrt, az új alapítót köszöntötte föl. Beöthy Zsolt megemlékezett arról, hogy ugyanabban a teremben beszéltek egykor Kemény Zsigmond, Pálffy Albert, Greguss, Salamon. Jakab Ödön a nemzeti érzületet magasztalta, Ágai a Kontinental tulajdonosát, Fehért éltette, Herczeg Ferenc pedig elmés tósztban Gyulai Pált köszöntötte fe. Ezután asztalt bontott a Társaság, a munkáskérdés megvitatására, amely kongresszusért a munkásoknak, a tőkének és a közgazdaságnak képviselői fognak részt venni. Tekintettel azonban arra, hogy a gyülekezési szabadság korlátozása folytán a munkáskérdést alapos tanácskozás tárgyává nem tehetik, föltétlenül szükségesnek tartja a közgyűlés, hogy a munkáskérdés gyűléseken és a sajtóban teljes szabadsággal tárgyalható legyen és hogy azok a biztosítókok megadassanak, amelyeket már több gyűlésen, így az 1004 december 18-iki mérnökgyűlésen javaslatba hoztak. Opotska, febr. 12. A tartalékosok kaszárnyájában fölhívásokat osztottak szét, amelyen a rigai szocialista bizottság bélyege volt. Ebben a fölhívásban elítélik a kormányt és fölszólítják a katonákat, hogy tagadják meet az engedelmességet, ha a harctérre leüldik őket. TÁVIRATOK. Az orosz forradalom, Pétervár, febr. 12. Egy cári parancs elrendeli, hogy Szidlovszkinak, az államtanács tagjának elnöklésével választmányt alakítsanak, amely hivatva lesz haladéktalanul megállapítani a pétervári és a környékbeli munkások elégedetlenségének okait és intézkedésekről fog gondoskodni ilyen elégedetlenségeknek megakadályozására. A választmányban az illető szakok képviselői, továbbá az iparosok és a munkások megbízói, ez utóbbiaknak szabad választásához képest fognak résztvenni. Az elnök a cárnak személyesen fog jelentést tenni arról, hogy milyen személyiségek vonassanak be a tanácskozásba, továbbá, hogy hány képviselő hivassák meg a munkaadók és a munkások részéről, valamint ezeknek a képviselőknek a megválasztási módját is az elnök fogja javaslatba hozni. Pétervár, febr. 12. Az orosz tolmikai társaság tegnapi közgyűlésén a következő határozati javaslatot fogadta el: Tekintettel azokra a rázkódtatásokra, amelyek az orosz állami élet zavarai következtében az orosz ipart érték, valamint arra a jog nélküli állapotra való tekintettel, amely a technikát és az ipart egészséges fejlődésében megakadályozza, kötelességének tartja a technikai társaság, hogy a munkáskérdés megoldásához haladéktalanul hozzáfogjon és minden rendelkezésére álló eszközzel előmozdítsa. A leghatásosabb eszköznek tekinti erre nézve egy, egy orosz kongresttug egyhelmmit. A harmadik orosz flotta. Libau, feb. 12. (Pétervári távirati ügynökeség.) Alexis nagyherceg tengernagyot holnap idevárják. A hajóraj azt a parancsot kapta, hogy legyen készen a holnapi elutazásra. NAPIHÍREK. Budapest, febr. 12. — (A hercegprímás születése napja.) Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás ma ünnepelte meg egészen csöndben hetvenharmadik születésenapját. Gyöngélkedése miatt a tisztelgőket Kohlt Madrid dr. püspök és Andor Gyula titkár fogadta. Igen sokan táviratban és levélben fejezték ki Szerencsekivonatukat. A prímási palotában kitett ívre a többi közt a következők írták a nevüket: Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy és neje, Széchenyi Gyula gróf, Pallavicini Ede őrgróf és neje, Zichy Mária és Liona grófnők, Hunyady Lászlóné grófné, Márkus József főpolgármester, Kiss József dr. egyetemi tanár, prelátus, Várady L. Árpád c. püspök, Bartal Rezső és Ember Károly tanfelügyelők, Novák Lajos c. kanonok, a fővárosi hitoktatók nevében, továbbá Medics Nándor, a lazaristák házfőnöke, Thuróczy Kornél, az Kawlmae-rend főnöke, Giesswein János, a Szent Istvántársulat aligazgatója, Brudia Sebestyén kapucinusfőnök, Tamás Alajos kapisztrán rendfőnök, Berger E. János, egyetemi tanár. Ma délelőtt érkezett meg az udvari papság részéről Boltizár József püspök, Walter Gyula prelátus, kanonok, prímási irodaigazgató, Berger Márk cerimoniárius és Csárszky István titkár. A udvari papság üdvözletét Boltizár püspök tolmácsolta. Ma délelőtt érkezett meg a primási uradalmak tisztikara is, akiknek nevében Vaszary László gazdasági tanácsos adta át a gazdatisztek szerencsekivánatait. (A pénzügyminisztériumból.) A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, Pele Félix dr. és Huszár László dr. pénzügyminisztériumi miniszteri fogalmazóknak a miniszteri segédtitkári címet és jelleget adományozta. (Uj egyetemi tanár.) A hivatalos lp mai száma közli, hogy a király Kuzmik Pál dr. egyetemi magántanárnak, az oktatásügy terén szerzett érdemeiért, az egyetemi rendkívüli tanári címet adományozta. Az orvosi oktatás egy régi munkáját érte a királyi kitüntetés. Kuzmik professzor majd két évtizedes kiváló működése a Réczey tanár vezetése alatt álló sebészeti klinikán volt méltó alapja a rangemelésnek. Éveken keresztül mint tanársegéd, majd az utóbbi években mint magántanár és a sebészeti klinika adjunktusa élénk részt vett az új orvosi generáció sebészi nevelésében. Az egyetem orvostanári testülete kiváló társat kapott az új professzorban. (A budapesti királyi közjegyzői kamara) ma délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a budapesti törvényszék I. emeleti tanácstermében Rupp Zsigmond udvari tanácsos elnöklésével. Az elnök üdvözölve a nagy számmal megjelent kamarai tagokat, fölkérte Charmant Oszkár dr. királyi közjegyzőt, a kamara titkárát az évi jelentés előterjesztésére. Az évi jelentés szerint a lefolyt évben beérkezett a kamaras- Jjoc BM.ügydarab, tehát 61 darafébel több, teás&A*- 7 Ferenc József király az olasz királyhoz. Róma, febr. 12. Ferenc József király Viktor Emánuel királyhoz a következő táviratot intézte: Nem mulaszthatom el, hogy felségednek amaz elhatározásából üdvözöljem, a melylyel a nemzetközi mezőgazdasági intézet létesítését kezdette és nincs kétség az iránt, hogy ez elhatározása mindenütt szimpatikus fogadásra talál. Viktor Emánuel király így válaszolt: Sietek felségednek köszönetet mondani azért a bátorításért, amelyben kerdésemet volt szíves részesíteni. Remélem, hogy az új intézmény a népek közgazdasági haladásának értékes tényezője lesz.