Budapesti Hírlap, 1905. április (25. évfolyam, 91-119. szám)

1905-04-14 / 104. szám

­ felől a törvénytisztelet azon csökkenésére, az alkotmányos fogalmak szigorúságának azon meg­­lazulására, melyet a törvényes kellékek nélkül vitt kormányzás megszokása feltétlenül előidéz, másfelől pedig azokra a súlyos károsodásokra, a­melyek a nemzetet gazdasági téren fenyegetik, ha éppen most, a­midőn egész Európa gazdasági politikáját huzamosabb időre rendezi, nem tu­dunk saját érdekeinknek megfelelő módon kellő hatálylyal állást foglalni. Rámutatunk arra a hátrányos állapotra is, a­melybe felséged mind­két államának védereje jut, ha Magyarország nem gondoskodhatik kellő időben a hadsereg ki­egészítéséről. De mindezeken felül az alkotmá­nyos fölfogás késztet arra, hogy legmélyebb hó­dolattal és teljes bizalommal forduljunk felsé­gedhez és kérjük olyan kormánynak mielőbb való kinevezését, mely a nemzeti akaratot kife­jező képviselőháznak támogatására számíthat. (Élénk helyeslés balfelől.­) Felséged bölcsesége ezen alkotmányos ural­­kodói jogának miként való gyakorlására biztos támpontokat talál a választások eredményében. A nemzet a múlt év november hó 18-ikán a kép­viselőház tanácskozási rendje ellen elkövetett erőszakot határozottan elítélte; azok, a­kik ezt tanácsolták, elkövették, vagy benne bármily mó­don részesek voltak, vagy ezt jóváhagyták, a mos­tani képviselőház bizalmát nem bírhatják. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Noha azok, a­kik a parlamenti erőszak ellen együtt küzdöttek és együttvéve többséget nyertek, különböző poli­tikai meggyőződéseket képviselnek, mégis annyi fontos és sürgősen megoldandó kérdésre nézve meg tudnak egymással egyezni, hogy,hasznos és egyöntetű működésre képesek. (Helyeslés a bal­oldalon.) Mindnyájan akarják a parlamenti reformot és ennek keretében a választói jog ki­terjesztését, a választókerületeknek a nemzet ér­dekeire mért megfelelő beosztásával (Helyeslés a baloldalon); mindnyájan kívánják a kor­mányzat pártatlan gyakorlása, a tisztviselők jogi helyzete, általában a jogrend és a közszabadság biztosítékainak öregbítését; mindnyájan kivon­nak a nép széles rétegeinek érdekében foganato­sítandó adóügyi, közgazdasági és szociálpolitikai reformokat. (Helyeslés a baloldalon.) A több­séget, nyert pártok megegyeznek azen törekvés­ben­­is, hogy a gazdasági önállóságot ■ a külön vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel együtt kellő­­előkészítés és kellő előfeltételek mellett tényleg életbe léptessék. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) E pártok egyetértenek abban is, hogy a­ magyar hadseregnek —a­mely az egész had­seregnek kiegészítő részét képezi —­ nemzeti jel­lege nyelvben és jelvényekben kidomboríttassék. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) E kívánságban megegyeznek azok is, a­kik a végcél tekintetében a legmesszebbmenő állás­pontot,­ az önálló magyar hadsereget vallják, mert programjuk teljes megvalósításának nélkü­lözhetetlen előzményét látják a közös egyetértés­sel már most keresztülvihető rendezésben és így ezeket elveik­ legcsekélyebb részeinek föladása, vagy felfüggesztése nélkül támogathatják, sőt támogatni kötelesek. (Élénk helyeslés a balolda­lon.) A­kik pedig a szóban lévő rendezést nem sürgették, azon meggyőződésre jutottak, hogy e reformok nélkül a jelenlegi súlyos válság az alkotmányosságnak teljesen megfelelő módon meg nem oldható (Igaz! Ú­g­y van! a baloldalon), az országgyűlés zavartalan, munkára nem­­szá­míthatva hadsereg szükséges igényei ki nem elé­gíthetők. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mindezek tekintetbevételével olyan munka­terv létesülhet, a­melynek alapján a kormány bizton számíthat a képviselőház támogatására és a­melynek megvalósítása áldást árasztana a ma­gyar nemzetre, semmiben sem gyöngítené felsé­gednek, mint Magyarországon kívül más orszá­gok uralkodójának is, hatalmi állását, sőt ezt nagy,mértékben megszilárdítaná (igaz! Tígy van! a baloldalon), mert erősebbé és megelége­dettebbé tenné e hatalmi állás legbiztosabb táma­szát: felséged hű Magyarországot! (Igaz! Úgy van: a baloldalon.) A parlamenti helyzet tehát a válság gyors megoldását és az új felelős minisztérium kineve­zését nem akadályozza. Ha az ezek ellenére mégis tovább halasztatnék, úgy — ámbár tiszteletben tartjuk azon tekinteteket, melyek felséged elha­tározását késleltetik — mégis tartunk tőle, hogy megrendülne a nemzetben a hit alkotmányos éle­tünk valódiságában (Úgy van! Úgy van! a bal­oldalon), mert olyan látszat keletkeznék, mintha a nemzeti akarat, melynek nyilvánítására felsé­ged hívta föl a nemzetet, ha nem a kivár­t és várt irányban nyilvánul meg, nem számíthatna tekintetbe vételre. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezek alapján hazafias aggodalommal, de egyszersmind hódolatteljes bizalommal ismételve kérjük felségedet: Kegyeskedjék alkotmányos fejedelmi jogai­nak gyakorlásával a mai visszás, az alkotmányos­ság követelményeivel meg nem egyező helyzet­nek véget vetni és olyan felelős kormányt kine­vezni, a­mely a képviselőház bizalmát bírja és melynek munkaprogramja biztosítja számára a képviselőház támogatását. (Élénk helyeslés a baloldalon.). Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk Magyar-, Horvát- és Szlavónországnak or­szággyűlési­leg egybegyűlt képviselői. (Élénk helyeslés,­ éljenzés és taps a baloldalon.) Az elnök: A felirati javaslat ki fog nyomatni, s annak idején a Ház fog a napirendre tűzés iránt határozni. Következik Eötvös Károly megtorló indítványa a november 18-iki események ügyében. Eötvös Károly megokolja tegnap beterjesztett indítványát. A november 18-iki események u­tán két­féle, közjogi és politikai természetű intézkedésre volt szükség. A közjogi intézkedés az volt, hogy semmis­nek és érvénytelennek kellett kijelenteni a november 18-iki elnöki kijelentést. A politikai intézkedés pe­dig abban áll, hogy a november 18-iki és december 13-iki merénylet elkövetőivel szemben a képviselőház ítéletet mondjon. Röviden foglalkozik az indítványa ellen fölhozható kifogásokkal, a­melyek közül az első az, hogy az­ országgyűlés egy­­másik, korábbi Ország­gyűlésnek. Határozataiba nem avatkozhatik bele. Ez üres kifogás, mert az országgyűlésnek föltétlenül kötelessége, hogy elődeinek határozatait javítsa, töké­letesítse, vagy szükség szerint, megsemmisítse. Azt is mondják, hogy egyik többség a másik többségről nem ítélkezhetik; ha ez igaz volna, akkor mi értelme volna az új országgyűlésnek? Most százkilencven esz­tendeje­­kimondotta egy országgyűlés többsége, hogy Rákóczi áruló és a magyar szabadság ellensége volt. Kincsre joga a mai országgyűlés többségének azt mondani, hogy az a többség vak, bolond és­­gonosz volt? (Taps a baloldalon.) Ha százkilencven év előtti többségről lehet ítélni egy­ másik országgyűlés többségének,­ akkor lehet ítélkezni a­ tavalyiról­­ is. Még eddig nem volt rá alkalom, hogy e kérdést tár-­­gyalja- az országgyűlés, a mély tétlenségre van kár­­­­hoztatva már két hónap óta, mert nincs új korm­ány , és­, mert­ gyöngéd tekintettel volt a többség az öreg király iránt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy örökké hallgatni kell e dologról. Az opportunizmus most nem lehetséges, mert arról van szó, hogy a nemzet ellen a legelső tisztviselők által elkövetett bűnök megtoroltassa­nak-e, vagy ne? S még egy ok van a tárgyalásra: Miért ittm­ég mindig itt ez a kormány? (Derültség.­) Mit keresnek itt ezek a férfiak, a­kik­nek itt Helyük stincs, mert nem a nemzet bizalma tartja itt őket, hanem valami más hatalom..­­. ez a kormány nem passzív magatartást tanúsít, hanem dolgozik, nemesit, báróéit, jutalmakat osztogat, szer­ződik, nyugdíjakat oszt és korrigál. Igaz-e az, hogy Perczel miniszteri nyugdíja, mely 8000 korona volt, november 18-ika óta fölemeltetett 15.300 koronára. (Hagy zaj a baloldalon.) Erre felelhetne a minisz­­­­t­erelnök. Ezt az ügyét Tisza István gróf, mint­ bel­ügyminiszter ez évben 2637. számmal intézte el s a pénzügyigazgatóságnál e fölemelt nyugdíj nyugtája 2365. szám alatt van eltévé. (Nagy zaj a baloldalon.) Fölkiáltások balról: Hihetetlen! Hallatlan! Hellebronth Géza: Szemtelenség! Kubik Béla: Osztják maguk közt az ország pénzét! Eötvös Károly: Úgy látszik, hogy megjutalmaz­zák azokat, a­kik a nemzet ellen vétenek. Mindent el kell követni, hogy a mai miniszterek minél­ előbb más férfiaknak­­adják át helyüket. Nem hivatkozhatik senki arra, hogy november 18-ikán jóhiszeműen jár­tak el; ha egyszer bárkinek is, akár magának a király­nak is megengedik, hogy a törvényt megkerülje, akkor itt az önkény fog uralomra lépni. (Taps a baloldalon.) Mit gondol, várjon a nép, mikor látja, hogy a törvény­hozó hatalom egyik fele, a király szinte az Atyaistent megillető dicsőségben és fényben él, másik felét, az országgyűlést pedig darabantokkal akarják kezelni? (Taps a baloldalon.) A királyi hatalmat, mely már úgyis sok és szinte elviselhetetlen, ismét növelni akar­ták; ez lehetetlenség, hacsak a nemzet erőit is nem növelik. Tessék oly politikát csinálni, mely a magyar nemzetet nem fosztja ki és nem nyúzza, akkor majd meglátják, hogy­ nem..lesz obstrukció s­ meg fog szűnni a­­politikai bonyodalmak fő oka­ is. Ajánlja, h­ogy beje­lentett indítványát tűzzék ki napirendre. (Taps a baloldalon.) Tisza István gróf szólásra jelentkezik, Ra­­kovszky elnök azonban előbb öt percre fölfüggeszti az ülést. A szünet után Tisza István gróf miniszterelnök szólal föl. Házszabályaink értelmében, úgymond, az indítvány érdemleges tárgyalása fölött a Ház érdemleges vita nélkül határoz. És habár szokásban van is, hogy a miniszterelnök legalább röviden nyilatkozik ily alkal­makkor az indítvány tartalma fölött, én a magam ré­széről ezt a szokást jelenleg követni nem kívánom, mert azt tartom, hogy megokolt és helyes ez a­­praxis akkor, a­midőn a miniszterelnök egyúttal a képviselő­ház többségének politikai vezére is, tehát felelősség melletti irányadó faktora a képviselőház tárgyalásai­nak is; ma azonban, a midőn a kormány ezt a jellegét elvesztette, nem találom megokoltnak (Folytonos zaj a baloldalon), hogy magamnak ilyen szerepet arrogál­­jak. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek folytán egyálta­lában nem nyilatkozom most sem a benyújtott indít­vány érdeméről, sem ama most elhangzott , beszéd egyéb részéről, a­mely beszéddel Eötvös Károly, kép­viselő úr indítványát megokolta. De e beszédnek egy része — hogy úgy mondjam — személyes kérdés címén fölszólalásra késztet. A képviselő úr hibáztat bennünket azért­, hogy még mindig itt vagyunk (Fölkiáltások a baloldalon: Igaza van! Zaj) és azt kérdezi, hogy mit keresünk mi itten? (Igaz! T­gy van! Zaj balfelől.) Azt, t. Ház, tudja a Háznak minden tagja, hogy a kormány azon­nal a választások eredményének, mondjuk a választá­sok zöme eredményének ismerete után beadta lemon­dását és megtette a szokásos alkotmányos lépéseket arra, hogy a tárgyalások őfelsége és a képviselőház többségének álláspontját joggal képviselő politikusok közt megkezdődjenek (Zaj balfelől), és valóban nem a kormányon múlt, hogy ezek a tárgyalások eddig ered­ményre nem vezettek. (Zaj & ellentmondások balfelől és a középen.) Polonyi Géza: Pitreieknak sincs semmi része benne? (Za­j.­ Tisza István gróf miniszterelnök: Ebben a kér­désben lehetetlen polémiába bocsátkoznom, miután azt, hogy a kormány ő felsége előtt minő álláspontot kép­viselt és minőt nem, azt a t. képviselő urak nem tud­hatják. (Folytonosan tartó zaj balfelöl. Fölkiáltások­, Látjuk az eredményekből.) Az elütik (csönget): Méltóztassanak a szónokot, meghallgatni, t. képviselő urak! Tisza István gróf miniszterelnök: Ebben a te­kintetben a polémiának szubsztrátum­a egyáltalában nincs. Én biztosíthatom a képviselő urakat, hogy ne­künk mindnyájunknak a legkellemetlenebb köteles­­ségteljesítés az, a­melyet itt végeznünk kell és hogy bizonyára nem egy nappal, de egy órával sem fogjuk késleltetni azt az időt, a­melyben ezt a helyet el­hagyhatjuk. (Zaj balfelől: Halljuk! Halljuk!, jobbról.) Hans Ivor báró: Parlamenti határozat! Eitner Zsigmond: Mi van a Perczel nyugdi­jával?­ Molnár Menő: Beteget kell jelenteni,, az annak a módja. (Folytonosan tartó zaj.) Tisza István gróf miniszterelnök: Engedelmet kérek, addig, mig utódaink kinevezve nincsenek és a mig állásunktól végleg föl nem mentettünk, addig­ igenis egy igen kellemetlen, igen odiózus, de paran­csoló kötelesség az, hogy helyeinken megmaradjunk! Ezt a kötelességünket teljesíteni is fogjuk! (Zaj balról és a középen.) A képviselő úr fölemlített egy konkrét­ esetet, a­mely hivataloskodásunknak ezen ideiglenes­ időszakára esik. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Én el­mondom igen röviden, hogy miként áll a dolog. (Hall­­juk! Halljuk!) Midőn Perczel Dezső a belügyminisz­­teri­ állásról lemondott, elmulasztotta megtenni a lé­­­péseket az iránt, hogy megelőző törvényhatósági szol­gálata nyugdíjába beszámíttassék. (Nagy zaj balról és a középen.) Eitner Zsigmond: Baksis-osztogatási rendszer! (Folytonosan tartó zaj.) Polonyi Géza: Szép dolog! Ha lemond, nem, jár neki. (Zaj.) Az elnök: Méltóztassék csendben lenni, képvi­selő urak! Tisza István gróf miniszterelnök: Ha akkor­ megtette volna a lépéseket, semmi kétségem nincs­ az iránt, hogy ezen szolgálata neki akkor­­beszámítta­­­tott volna. (Folytonosan tartó zaj és ellenmondások a balról és a középen.) Endrey Gyula: Csáky szalmája az ország pénze! Pozsgay Miklós: Tisza szalmája most már!] (Derültség.) Tisza István gróf miniszterelnök: Akkor ez­ iránt semmi lépést nem tett; (Zaj a baloldalon) de­ igenis most intézett egy ilyen irányú kérelmet; (Mozgás és zaj a baloldalon), a mely kérelemnek a­ minisztertanács javaslata alapján ő felsége helyt adni méltóztatott. Mezőfi Vilmos: Az­ ország pénzéből! A’ nép’, adófilléreiből! ; Barabás Béla: Ez törvénytelen dolog. (Folyto­­nos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza István gróf ,, miniszterelnök ... termé­szetesen a minisztertanács javaslatára (Zaj a balolda­lon) és elsősorban az én felelősségem mellett . » «­ (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Mezőfi Vilmos: A nép adófilléreiből könnyű! Kubik Béla: Ez a vérdij! Endrey Gyula: A következő minisztériumnak tetszett volna adni. Ez nem átmeneti dolog! Olay Lajos: Ez a vérdij! Tisza István gróf miniszterelnök: Ebben az intézkedésben semmi rendkívüli olyan dolog nincs, a­mit analóg esettel igazolni és megokolni ne lehetne. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Igenis analóg esetek­ vannak rá. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) BUDAPESTI HÍRLAP, (104. sz.) 1905. április 14.

Next