Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-02 / 120. szám

2 «* . * kiegészítő része a közös hadseregnek. A paritásról szólva megjegyzi, hogy igaz ugyan, hogy a delegáció­ban egyformán voltak a magyar és osztrák képviselők, de a magyar többség, sajnos, a delegációban kész volt .­ haza alkotmányának gyökereit megvagdosni. (Él­jenzés.) Az eddigi kormányrendszer elítélése pedig nagyon is helyén­való, mert alkotmányunkat meg­rontották, a király és a nemzet közötti viszonyt veszélyeztették. Most pedig, hogy a nemzeti ítélt­ fölöt­tük, h­ozzák-halaszszák a dolgot és oda akarják vinni a nemzetet, a­mit nemcsak kimondani, de­ elgondolni sem merek., A paritás megvan a törvénykönyvben,,­de gyakorlatban soha sem használták. Indítványozza, hogy háromtagú bizottságot küldjenek ki, a­mely Fejérmegye föliratát megszerkeszti. (Hosszantartó lel­kes éljenzés.) " Fantusz Fülöp dr. mindenben hozzájárul Zichy Jenő gróf indítványához,, csak kéri, hogy öttagú bi­zottságot küldjenek ki.. Szavazásra került a dolog s a­ főispán indítvá­nyára, mintegy tizenketten szavaztak, míg Zichy Jenő indítványa mellett mintegy százharmincan. (Óriási él­jenzés.) A­ fölirat megszerkesztésére Zichy Jenő gróf indítványára kiküldöttek: Széchenyi Viktor grófot, Manndorf Géza bárót, Brüts Artur megyei főjegyzőt, Kenessey­ Gyulát és Rosenfeld Henriket. Somogyi vármegye törvényhatósági bizottsága Tál­­lián főispán elnöklésével ma tartott ülésén tárgyalta Heves vármegyének ismert átiratát. A közgyűlés az át­iratot egyhangúlag elfogadta s elhatározta, hogy ha­sonló tartalmú feliratot küld a képviselőh­áznak. A köz­gyűlés azután elfogadta Baja város átiratát, hogy a törvényhozás március 16-ét nemzeti ünneppé avassa. . Győr vármegye mai rendes tavaszi­ közgyűlésén Heves és Zemplén vármegyék, továbbá Kecskemét vá­ros föliratához élénk vita után 45 szavazattal 38 ellen hozzájárult s elhatározta, hogy hasonló szellemű föl­­iratot, intéz a képviselőházhoz. Az osztrákok a kiegyezés mellett. A legtekintélyesebb osztrák politikusok egyike, Ebenhach képviselő, Felső-Ausztria tartományi fő­nöke egy bécsi lap vasárnapi számában figyelmezteti az osztrák politikusokat arra, hogy ne izgassa őket az exalt­ált magyarok sovinizmusa, hanem maradja­nak még azon az állásponton, hogy ha csak lehetsé­ges , kössenek méltányos kiegyezést Magyarország­gal. A sok osztrák fenyegetőzés után némiképpen meglepő ránk nézve az a fordulat, hogy­ Ebenhach így ír a válságról: .. Bizonyos, hogy nem Ausztrián és nem az osztrák parlamenten fog múlni az, hogy tartós és a szó legtágabb értelmében igazságos kiegyezést kös­sön a két állam, —­ olyat, mely egyik félnek sem biz­tosít hasznot a másik félnek a kárára, hanem mind­egyiknek úgy állami, mint gazdasági­ életét föntartja, erősíti és gyarapítja. . Ha azonban Magyarország vonakodnék igazsá­gos kiegyezést kötni Ausztriával, akkor a legkímélet­lenebb szakításnak kell elkövetkeznie. R­emelhető azonban, hogy erre nem kerül a sor és Hogy az osz­trák parlament Dersatta-féle bizottsága elő tudja majd készíteni a régi kiegyezés rekonstrukcióját. A kiegyezés föntartása ugyanis nemcsak a monarkia nemzetközi helyzete érdekében szükséges, hanem az ausztriai császárságban egyesült népek gazdasági jó­léte is megköveteli a Magyarországgal való katonai közösséget, valamint azt is, hogy minél nagyobb le­gyen az egységes vámokkal szabályozott gazdasági te­rület. F­rencnek a National Review áprilisi számában meg­jelent cikkéről, ez alkalommal a következő megjegy­zést teszi: „Lehetséges a magyarokat­­kedvelni, vagy nem kedvelni — ez utóbbi, a cseheknek nem nehéz — de lehetetlenség el nem ismerni, hogy a magyarok született államférfiak.Az Ausztriában dúló viharok egyik fő okának azt tartja, hogy az osztrák államfér­fiak azt hiszik, hogy lehetséges Ausztriában a né­met kisebbség hegemóniáját fönntartani, a­mint az Magyarországban lehetséges. Határozottan kijelenti, hogy a csehek­ sem Bécset, sem Budapestet nem sze­retik, és erős reményét fejezi ki, hogy Csehországot nemsokára Prágából, nem pedig Bécsből kormányoz­zák. A magyar-osztrák monarkiára nézve a legjobb megoldásnak azt tartaná, ha a különböző nemzetek tág autonóm kormányzattal birkának és az egész bi­rodalom egy monarkikus Svájccá alakulna át. Az osztrák vasúti miniszter fölmentése­ Bécsből jelentik nekünk. A hivatalos lap mai száma közölni fogja az uralkodó kéziratát, a­melylyel Wittek vasúti minisztert fölmenti állásától és Wrba osztály­­főnököt bízza meg a minisztérium ügyeinek ideiglenes ■ intézésével. A hármasszövetség ellen. Ludrovai Tóth István mérnök, csongrádi földbirtokos, nyomtatásban egy cikkelyt küldött be hozzánk, a­melyben azt vitatja, hogy egész Magyarországnak talpra kell állania, a hár­masszövetséget fölbontania és Franciaországgal szö­vetségre lépni. Csak ebben az esetben lehet Magyaror­szág szabad és független. Pártértekezletek. Az országgyűlési független­ségi és negyvennyolcas párt május 3-án, szerdán dél­után hat órakor saját helyiségében értekezletet tart. A disszidensek köre e hónap 3-án, szerdán este fél hét óra s­aját klubhelyiségében (VIII., Kerepesi­­út 17. szám­) értekezletet tart. Az országgyűlési, újpárt e hónap 3-án, szerdán este hat órakor Angol királyné­ szállóbeli klubhelyisé­gében értekezletet tart. A zsolnai választás Vasárnap délután vá­­lasztógyűlés volt Rajec főterén. A gyűlésen még a szomszéd vármegyék polgársága is megjelent. A szövet­kezeti ellenzék részéről ott voltak Hammersberg László és Szatmári Mór országgyűlési képviselők. A gyűlést Benyovszky János nyitotta meg. Hammersberg­­ László, Baross Károly esperes-plébános, Szatmári Mór, Pongrácz Lajos, Berczeny János dr. és Blazsek Lajos plébános beszéde után a kerület képviselőjelöltje, Smiálovszky Valér mondott nagyhatású beszédet. A választás holnap lesz. A csehek és a válság. Londoni levelezőnk írja: „Csehország és Magyar­ország-Ausztria között fölmerült konfliktus"“ címmel a Westminster Gazette-ben (a legolvasottabb ellenzéki napilap, mely déli 12-től esti 8 óráig öt kiadásban je­­leniik, meg) érdekes cikk jelent meg tegnap Lützow Henrik gróf tollából. Lützow a római magyar-osztrák nagykövetnek testvére, ifjúkorában diplomáciai szol­gálatban volt, később képviselő lett s pár év óta An­­gliábant­ él. Cikkelye tisztán cseh szempontból van írva s a most kitört viszályt, a magyar-osztrák birodalomra végzetesnek tartja. Kifejti, hogy a különböző nemze­tek, m­elyeket csak a dinasztikus kapocs tart össze,, nem fogják soha elfelejteni a múltat , a közöttünk i fönálló antagonizmus nem egyenlíthető ki. Hosszasan foglalkozik az 1867-ik évben történtekkel s különösen Beust gróf politikai, szereplésével, a­kit, bár nem tart nagy tehetségnek, mégis sokkal nagyobb államférfi­nak mond, mint a mostani külügyminisztert. Általá­ban szerencsétlenségnek tartja, hogy a monarkia kül­ügyi tárcájának vezetői mindig közepes talentumok. (Andrássyról nincs említés). Benst nagy hibájának tudja be, hogy Csehor­szág külön jogi helyzetét nem vette tekintetbe és csak Magyarország jogos­­álláspontját ismerte el a monarkiában. Az ISG7-iki kiegyezésről­­úgy nyilatko­­­zik, hogy szinte bámulatos, hogy ez az egyezmény ilyen hosszú ideig­­fönnállhatott, bár már a megte­remtés alkalmával magában foglalta mindazon kel­lékeket, melyek megsemmisülését elkerülhetetlenné teszik. Nagy elismeréssel nyilatkozik Kossuth F.­ BUDAPESTI HÍRLAP. (120. sz.) 1905. május 2. A velencei találkozó. Budapest, máj. 1. A velencei találkozónak vége van.. Tu­toni ma utazott el a lagúnák városából, Goluhovszki gróf pedig még ma Bécsbe érkezett. Találkozójuk fontosságáról igen eltérők a vélemények. Alig némelyek úgy magyarázgatják a találkozást és nevezetesen a szombaton elhangzott pohárköszön­tőket, hogy ez a „béke lelkes dala“, a­mely elosz­lat bizalmatlanságot és félreértést, addig az olasz politikusok egy része egyáltalán nem lát fontos dolgot a találkozásban, a­melyet azonban ők egészen más szempontból, az olasz-osztrák vi­szony szempontjából bírálgatnak. Barzilai Salvatore, az olasz köztársasági párt és az irredentizmus vezére szerint szükséges volna, hogy végre valahára helyreálljon a bizalom Olaszor­szág és Ausztria között. Az olaszok nem feledkeznek meg arról, hogy m­íg Goluhovszki és Tittoni Velencé­ben barátságosan felköszönti egymást, addig Ausz­tria lázas sietséggel erősíti meg déli határait és nagy gyakorlatot­­ rendez­­a Trentinoban, Olaszország par­lamentje pedig rendkívüli hitelt szavaz meg az or­szág keleti határának megerősítésére,, a­­­melyet most csak az a darab papiros védelmez, a­melyre a hár­­mas szövetség okmánya van írva. Barzilai nem hiszi, hogy Ausztria Olaszország ellen támadást tervezne; szerinte a magyar-osztrák monarkiának az olasz ha­táron, való rendkívüli fegyverkezése csak arra való, hogy itt lekötve tartsa Olaszországot, s így szabad keze legyen a Balkánon és Albániában. Bissolati Leonida, az olasz szocialista­ párt ve­zére, attól­ tart,, hogy a velencei­ találkozó csupán szer­tartásos aktus, a­melynek semmiféle gyakorlati követ­kezménye nem lesz. Mindkét szövetséges érdekében szükség volna pedig, hogy egyrészről Ausztria meg­szüntesse az olasz nemzetiség elnyomását, Olaszor­szág pedig az irredentizmust, a­mely Bissolati sze­rint nem komoly dolog, hanem csak eszköz arra, hogy az olasz parlament könnyebben megszavazza a ka­tonai kiadásokat. Panetli volt külügyminiszter ellenben minden jót vár a velencei találkozótól, mely újabb megerő­sítése a szövetséges felek eddigi jó viszonyának. * fA­ két külügyminiszter velencei találkozá­sáról a következő táviratokat kaptuk: Velence, máj. 1­. }| Szombaton este tíz órakor Pa­padopuli szenátor*, bár a külügyminiszter tiszteletére nagy fogadás volt,, a­melyen Tittoni külügyminiszter, Lützow gróf nagy­követ,­­Avarra herceg nagykövet, a hatóságok fejei, az arisztokrácia tagjai, a tudomány, művészet­ és iroda­lom képviselői voltak jelen. Vasárnap délelőtt Go­luhovszki gróf külügyminiszter Tittoni külügymi­niszter, Avarna herceg és Lützow gróf nagykövetek és Gagern báró kíséretében megtekintette a nemzet­közi multi­alitást. Különös érdeklődést tanúsított Goluhovszki gróf a magyar kiállítás iránt, a­melynél Radisics képviselő fogadta a külügyminisztert. Go­luhovszki gróf egy megelégedésének és tetszésének adott kifejezést a kiállítás felett. A külügyminiszter Gagern báró kíséretében délután negyed háromkor Bécsbe utazott. A pályaudvaron megjelent Tittoni külügyminiszter, Arámi herceg és Lützow gróf nagykövetek, a prefektus, a polgármester és Macci de Celere gróf. A külügyminiszterek igen szívesen búcsúztak egymástól. Goluhovszki gróf ismételten azzal búcsúzott el Tittonitól: A viszontlátásra­ Go­luhovszki grófot a pályaudvaron összegyűlt közönség igen tiszteletteljesen üdvözölte. Tittoni ma Milánóba és onnan Rómába utazott. Bécs, máj. 1. Goluhovszki gróf közös külügyminiszter ma reg­gel Velencéből ide érkezett. Velence, máj. 1. A politikai világ sokat foglalkozik a külügy­miniszterek pohárköszöntőjével. A vélemény az, hogy az a benső őszinte megnyilatkozás, a­mely a pohár­­köszöntőkben kifejezést nyert, csalhatatlan bizonyí­téka­­annak, hogy úgy a magyar-osztrák, mint az olasz vezető körök a két állam egymáshoz való eddigi viszo­nyát mind szilárdabbá és bensőbbé kívánják tenni. A Giornale Detalia ezt írja: Bármily új alaku­lást teremtsen is a diplomácia, Németország és Ma­gyarország-Ausztriához való viszonyuknak változat­lannak kell maradnia, mert az a legjobb és legbizto­sabb alapja a békének. Ezért kötelessége mindkét állami,diplomáciájának a­ fönnálló szövetséges viszonyt föltétlen becsületességgel értelmezni és ápolni. Ezt az intenciót­­erősítette meg tegnap Velencében újra a két állam kormánya. A Giornale di Venezia ugyanilyen értelemben nyilatkozik és arra a következtetésre jut, hogy a két diplomata p­oh­á­rköszö­n­tőj­e a béke lelkes dala, a­mely elöl eloszlik a félreértéseknek és bizalmatlanságnak köde. A Matino Adriatic­o, Corriera dela Sera és a Popolo Romano csatlakozik ehhez a véleményhez. A Gazetta di Venezia árja: A velencei találko­zás inti az Alpokon innen és túl levő kalandorokat, hogy adják föl játékukat és ne zavarják a kormányok­ komoly bék­em­unkáját. Magyarország­ Ausztria és Olaszország külpolitikája megmarad régi medrében, Tittoni azonban nagy munkát végez, ha sikerül neki az olasz politikának a Balkánon érvényességet sze­rezni. Róma, máj. L A Popolo Romano a következőket írja a velen­cei minisztertalálkozásról: Merőben fölösleges annak okát kutatni, hogy az a kiváló férfiú, a­ki Magyar­ország-Ausztria külügyi politikájának vezetésében annyi tapintatot és tapasztalatot tanúsított, hogy jog­gal mondható Európa államférfiai egyik legkiválóbbi­kának, m­iét találkozott tevékeny külügyminiszte­rünkkel. A velencei összejövetel ama hangulatnak, mely a két ország közvéleményében több hónapja megfigyelhető, kedvező elősegítője. Ez a hangulat megteremti a kívánatos, kölcsönös, folyton gyara­podó bizalmat és elég hatalmas arra­, hogy minden­ elkedvetlenedést, mely esetleges zavarokra adhatna okot és a­mely a népek közéletében gyakran előfordul, kiküszöböljön és hogy megerősítse a kormányoknak egyöntetű összeműködését fontos, népeik érdekeit il­lető kérdések megoldásában. A Tribuna a velencei po­hárköszöntőkről szólva, azt állítja, hogy azok valami­vel többet jelentenek, mint annak egyszerű megálla­pítását, hogy a szövetség Bécs és Róma között még mindig létezik. Konstatálták, hogy a szövetség szi­lárdabb és erősebb alapokon nyugszik, mint az írott szó: az egymáshoz való viszony belső szívességén és az eszmék közösségén. A Tribuna örvend ennek a­ körülménynek és azt is megjegyzi, hogy bár a béke-, nek újabb biztosítékokra nem volt szüksége, mégsem volt fölösleges a mostani időben kiemelni, hogy a hár­masszövetségnek a nemzetközi életre való behatása egész erejével és egész jelentőségével tovább fog tar­tani. Az Ildi­é­­azt mondja, hogy a Velencében elhang­zott pohárkösz­öntökből kitűnik a két barátságos és szövetséges kormány egyetértése, valamint ama, mind­két részről fönnálló szándék, hogy a két ország kö­zött való viszonyban a legjobb akarat domináljon.

Next