Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-21 / 139. szám
. London, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Egy amerikai gőzhajó, amely Hongkongból Manilába ment, május 16-án a kínai tengeren látta Rozsesztvenszki flottáját, amely észak felé haladt. Paris, máj. 20. A Haros-ügynökség jelenti Szajgonból. Jonquieres tengernagy ma a Guichen hajón ismeretlen rendeltetéssel elhagyta Szajgont. A szárazföldi harctérről, London, máj. 20. A Times jelenti Tokióból. Mandzsúriai jelentés szerint közel van az ütközet. Az oroszok állása negyvenkét mérföldnyi kiterjedésű, Jekobingtől Heidozeinig, ahol jó erősen körülsáncolt állásaik vannak. A japánok három oszlopban Ivajuzentől, Csantutól és Pakumentől vonulnak előre. A harctér keleti részén az oroszok, akik Tunguantól és Kszincsiengtől visszavonultak, először Vangkaocennél, Tungkurától negyvennyolc mérföldnyire északra gyülekeztek, majd visszavonultak észak felé, úgy, hogy mostani legelülső állásuk Linokennél,Vangkaocsetől tizenöt mérföldnyire északra van. London, máj. 20. A Daily Telegraph jelenti Tokióból tegnapról. A japán balszárny előőrse megtámadta az ellenséget Kiaksziantuntól húsz mérföldnyire északkeletre és visszaverte. Mind a két hadsereg szoros érintkezésben van egymással. Az északkoreai oroszok Xevokjevszkojeven operálnak, ahol megerősítéseket és sátortábort készítettek és nagymennyiségű készletet halmoztak föl. Tokió, máj. 20. (Reuters) A japán főhadiszállásról jelentik: Három, vegyes csapatokból álló orosz hadoszlop a vasút közelében déli irányban előrenyomult. 18-án a japánok megtámadták és északi irányban visszaszorították. Egyidejűleg ötszáz orosz lovas a Liaohó jobbpartján levő Kangpini tábori kórház ellen támadást intéztek. A japánok a támadókat szétszórták, akik súlyos veszteséggel menekültek. Kuropatkin nem mond le. Pétervár, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Kuropatkin egy barátjához intézett levelében megcáfolja azt a hírt, hogy parancsnoki állásáról lemondott. Azt írja, hogy fáradtnak érzi ugyan magát ,de azért még tud dolgozni. Rozsesztvenszki, Pétervár, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Birilev tengernagy május 25-én Vladivosztokba utazik, hogy az orosz flotta főparancsnokságát átvegye. London, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph pétervári tudósítója újabb részleteket közöl a Rozsesztvenszki betegségéről. E tudósító szerint, a cár már föl is mentette Rozsesztvenszkit állásától, de nem nevezte ki helyébe a rang szerint hozzá legközelebb álló Fölkersam tengernagyot, mert már négy hét óta ágyban fekvő beteg. A cár magához hivatta Birilev tengernagyot, aki ez idő szerint még Kronstadtban állomásozik s őt nevezte ki a kínai vizeken levő orosz flotta főparancsnokává. A tudósító az olvasóra bízza annak a kitalálását, hogy miképpen talál majd Birilev módot arra, hogy még elég jókor jusson el az orosz flottához. Az itteni újságok egyszerűen tudomást vesznek ezekről a Pétervár felől terjesztett hírekről s megjegyzik, hogy az oroszok nagyon primitív eszközökkel igyekeznek Togót megtéveszteni. Japán és Korea, Tokió, máj. 20. (Hivatalos.) Orosz forrásból származó ésegész Európában elterjedt azt a hírt, hogy Japánország Korea császárát Japánországba szándékozik vinni, teljesen alaptalannak jelentik ki. A debreceni Csokonai-ünnep. Debrecen, máj. 20. Nagy ünnep lesz holnap Debrecenben. Csokonai Vitéz Mihály halálának századik évfordulója alkalmából ünnepel a nemes város, amely vendégéül látja az irodalmi társaságok küldötteit és más meghívott vendégeket. A fővárosból már ma megérkeztek: Beöthy Zsolt, Alexander Bernát, Herczegh Ferenc, Heinrich Gusztáv dr., Rákosi Viktor, Endrődy Sándor, Ferenczy Zoltán, Pekár Gyula, Radó Antal, Vértesei Arnold, az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság és a Petőfi-Társaság képviseletében. A kultuszminiszter képviseletében Szalay Imre vesz részt az ünnepen. A vendégek fogadására a pályaudvaron a város előkelősége nagyszámban jelent meg. Kovács József polgármester üdvözlő beszédére Heinrich Gusztáv dr. válaszolt. Este ismerkedés volt. Holnap délelőtt az Arany Bika-szálló dísztermében ünnepi ülés lesz, amelynek ez a programja: 1. Megnyitó beszédet mond Géresi Kálmán, a Csokonai-kör elnöke. 2. A reményhez című dalt énekli a városi dalegyesület. 3. Ünnepi költeményt ad elő Szabolcska Mihály, a Kisfaludy-társaság és a Csokonai-kör tagja. 4. Emlékbeszédet mond Tüdős János, a Csokonai-kör főtitkára. 5. Alkalmi költeményt ad elő Szávay Gyula, a Petőfi-társaság és a Csokonai-kör tagja. 6. Az életrajzi pályázatról és a Csokonai-kör kiadványairól jelentést tesz Kardos Albert, a Csokonai-kör titkára. 7. A csikóbőrös kulacshoz című dalt énekli a városi dalegyesület. Az ülés után a Csokonai-kertben megkoszorúzzák a költő szobrát. Délután fél kettőkor megnyitják a Csokonai-kiállítást. (Szabolcska Mihálynak Strófák című költeményét, amelyet holnap elszaval, lapunk mai tárcarovatában közöljük. A szerk.) * A holnapi ünnepre aCsokonai-kör az ország minden részéből összegyűjtötte a Csokonaira, kortársaira s a költő halhatatlan emlékű Lillájára, Vajda Juliánnára vonatkozó ereklyéket s kiállítást rendezett belőlük a debreceni Kereskedő Társulat dísztermében. Két egészen ezer emléktárgy van a kiállításon fölhalmozva. Nagyobb részük természetesen irodalomtörténelmi jelentőségű könyvkiadványokból áll. Képviselve van ott a költőnek valamennyi költeményes kötetének kiadása. Itt van a legelső, a Debrecenben megjelent A’ Szépség ereje a’ Bajnoki Szivén címü könyve, melyben először látta ünnepi köntösbe öltöztetve verselt a költő, akinek a nyomdafestékes dicsőségből olyan kis rész jutott ki addig, míg élt. A kis miniatűr-kiadásból három példány került a kiállításra. Aligha lehetett többet is megmenteni az elpusztulástól. Ezek közt van a Nemzeti Múzeum példánya, melyet Csokonay Ligájának ajándékozott. Rajta a dedikáció Elfelejthetetlen angyalom megszólítással s a költő aláírásával. Itt van a többi Csokonai-kiadás, számszerint közel harminc rendbeli kiadás, egész a mai korig. Érdekes följegyezni, hogy az első pesti kiadás a költő halála után tizenkét évvel, 1817-ben jelent meg Trattler János Tamás betűivel. Pedig már akkor a fejlett tipográfiai művészettel megjelent bécsi, továbbá a nagyváradi, váci példányok legalább tizenöt különböző kiadásban zengik a költő dicséretét. Itt van az irodalomtörténelmi szempontokból nagyfontosságu Magyarische Gedichte című kötet egy példánya, mely Csokonai németre fordított verseit tartalmazza Mailáth gróf fordításában. Ez is Bécsben jelent meg 1825-ben. Itt látjuk a Kármán József és Pajor Gáspár által szerkesztett s 1793-ban megjelent Urániának azt a számát, melyben Csokonai első nyomtatásban megjelent versei olvashatók. Akkori szokás szerint a közlemények írója nincs föltüntetve sem a cikkek, sem a versek alatt, s Csokonai hét verse is csupán A vidám természetű poéta gyűjtőcím alatt, a költő, neve nélkül jelenik meg. Érdekes az a két hangjegyfüzet, a mely Csokonai kilenc megzenésített dalát tartalmazza. Az 1803-ban Bécsben megjelent kiadáson ott van Csokonai dedi-kációja, Pándi Károly öcscse urának. Ebben Haydn a Gotterhalte szerzője, Kossovitz és Stipa urak akkori karmesterek zenésítik meg Csokonai egy-egy dalát. A másik hangjegyfüzet Pozsonyban jelent meg a 19. század huszas éveiben. Igen szép magyaros melódiákat irt ebben Pfeifer Ferenc Csokonai 6 költeményére. Az utóbbi hangjegyfüzet létezéséről csak most szerezhetett tudomást a Csokonai-irodalom, de hogy ki volt Pfeifer Ferenc, senki sem tudja. Az ereklyetárgyak közt Széll Farkas, a kiváló történetíró kiállította Csokonai egyik kedvenc könyvét, amelyet a költő szegényes kis könyvtára díszéül tartott. A címe: Commentaire sur la traduction en vers de Lessai de M. Pope. Tudvalévő dolog, hogy Pope munkája nagy hatással volt Csokonaira s ez a hatás egyik-másik munkáján erősen érezhető. A könyv címlapján Csokonai több érdekes följegyzése olvasható. A másik könyv címe Gradus ad Parnassum. Ez Csokonai iskolai kézikönyve volt, amelyet sajátkezűleg firkált össze a kis Csokonai. Ez a debreceni református főiskolai könyvtár tulajdona. Az ereklyetár dísze Csokonai Lillájának arcképe. Igaz, hogy csak másolat, mégpedig csak részleges mellmásolat arról a képről, amelyet a múlt század kilencvenes éveiben fedezett föl Szendrey Imre, a Csokonai-irodalom egyik lelkes mivelője Komárom- ban, a Vajda Juliánna egykori házának padlásán. Hiteles okmányok igazolják, hogy Csokonai Múzsája, Lilla lelki vigasztalására szolgált az a zsoltáros könyv, mely ugyancsak a kiállításon látható. Ezt a zsoltáros imakönyvet Vajda Juliánna mindhaláláig megőrizte Csokonai több eredeti kéziratban lévő versével s azzal az aranygyűrűvel együtt, a melyet tőle kapott boldogabb időkben. A gyűrű és Csokonainak pillához intézett újévi köszöntése eredeti kéziratban szintén ki van állítva. Érdekes Csokonai flórája és furulyája, a melyeknek hitelességét is okmányok bizonyítják. A kézírások közt nagybecsű Csokonai ama búcsúbeszédének a kézírása, a melyet a kollégiumból való eltávozta előtt diáktársaihoz intézett az ottani oratórium (imaterem) helyiségében. — Néha — igy írja Csokonai — hibáztam, megvallom, de a ki nem hibázik: angyal az, a ki hibáját meg nem ismeri, az meg gazember. De ha hibáztam is, erkölcsi vétek nem undorította az én lelkimet és annak ismerete csöndes volt a maga tisztaságával való megelégedésében. S mégis oly sok keserítés, lelketlen bántás ért itt, hogy távoznom kellett, mert különben Timonná, misanthropus Timonná kell lennem, látván, hogy ily, emberséggel ellenkezőmódon bánnak velem. Volt e beszédnek még a főiskolai professzorokat élesebben támadó része is, de azt, mint a kézírásban látható, egy tollvonással keresztülhúzta Csokonai. Itt van a nyomorúságos viszonyok közt elhalt Csokonai utolsó levele is. Már tudniillik azok közt utolsó, a melyek föllelhetők s a pusztulástól megmenthetők voltak. A három rézmetsző diákhoz irja e levelet s mentegeti magát, hogy adósságait nem tudja megfizetni s azokkal „későbbre maradt“, írja, hogy betegsége szörnyen rosszra fordult s köhögése tiz grádussal erőszakosabb“ ... Levelét a rezignáció hangján fejezi be: „Ha meggyógyulok, megirom, ha meghalok, lesz tán a ki megirja.“ E levelében tehát már hat hét múlva bekövetkező halálának kínos sejtelmei gyötrik. Sejtelme valóra vált, mint ahogy olyan soksok mindent előre megálmodott a költő. A holnapi ünnep is egyik álmát váltja valóra. Azt az álmot, a melyet dalba is szőtt: ... Majd talán boldogabb időben Fellelik sírhelyemet. S a mely fának sátorában Áll együgyü sirhalmom magában Szent lesz tisztelt hamvaimért. A holnapi nap délutánján csakugyan ezrek meg ezrek fognak kizarándokolni a csakugyan szent helyhez, a debreceni hatvan-utcai temetőbe, hogy a „tisztelt hamvakat“ elföldelő sirhalmon elhelyezzék a halhatatlanság babérját. BUDAPESTI HÍRLAP. (139. sz.) 1905. május 21. ... — ... » "■ ..........- ■ -i"— Az elfogott angol gőzös. Pétervár, máj. 20. (Pétervári távirati ügynökség.) A legfőbb kobozmányi bíróság a Calchas nevű angol gőzösnek a Gromoboj cirkáló által a Csendes Óceánon való elfogása ügyében elhatározta, hogy a gyűjtőgyapotot elkobozza, a géprészek rendeltetésének helyét a tulajdonosok megkérdezése által megállapítja, a gőzöst és a rakomány többi részét szabadon bocsátja és az elfogást jogosnak mondja ki.