Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-21 / 139. szám

. London, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Egy amerikai gőzhajó, a­mely Hongkongból Manilába ment, május 16-án a kínai tengeren látta Rozsesztvenszki flottáját, a­mely észak felé haladt. Paris, máj. 20. A Haros-ügynökség jelenti Szajgonból. Jon­­quieres tengernagy ma a Guichen hajón ismeretlen rendeltetéssel elhagyta Szajgont. A szárazföldi harctérről, London, máj. 20. A Times jelenti Tokióból. Mandzsúriai je­lentés szerint közel van az ütközet. Az oroszok állása negyvenkét mérföldnyi kiterjedésű, Jeko­­bingtől Heidozeinig, a­hol jó erősen körülsáncolt állásaik vannak. A japánok három oszlopban Iva­­juzentől, Csantutól és Pakumentől vonulnak előre. A harctér keleti részén az oroszok, a­kik Tunguantól és Kszincsiengtől visszavonultak, először Vangkaocennél, Tungkurától negyven­­nyolc mérföldnyire északra gyülekeztek, majd visszavonultak észak felé, úgy, hogy mostani leg­­elülső állásuk Linokennél,­­Vangkaocsetől tizenöt mérföldnyire északra van. London, máj. 20. A Daily Telegraph jelenti Tokióból teg­napról. A japán balszárny előőrse megtámadta az ellenséget Kiaksziantuntól húsz mérföldnyire északkeletre és visszaverte. Mind a két hadsereg szoros érintkezésben van egymással. Az észak­­koreai oroszok Xevokjevszkojeven operálnak, a­hol megerősítéseket és sátortábort készítettek és nagymennyiségű készletet halmoztak föl. Tokió, máj. 20. (Reuters) A japán főhadiszállásról jelen­tik: Három, vegyes csapatokból álló orosz had­oszlop a vasút közelében déli irányban előrenyo­mult. 18-án a japánok megtámadták és északi irányban visszaszorították. Egyidejűleg ötszáz orosz lovas a Liaohó jobbpartján levő Kangpini tábori kórház ellen támadást intéztek. A japánok a támadókat szétszórták, a­kik súlyos veszteséggel menekültek. Kuropatkin nem mond le. Pétervár, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Kuropatkin egy barátjá­hoz intézett levelében megcáfolja azt a hírt,­ hogy parancsnoki állásáról lemondott. Azt írja, hogy fáradt­nak érzi ugyan magát ,de azért még tud dolgozni. Rozsesztvenszki, Pétervár, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) Birilev tengernagy május 25-én Vladivosztokba utazik, hogy az orosz flotta főparancsnokságát átvegye. London, máj. 20. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph pé­­tervári tudósítója­ újabb részleteket közöl a Rozseszt­venszki betegségéről. E tudósító szerint, a cár már föl is mentette Rozsesztvenszkit állásától, de nem nevezte ki helyébe a rang szerint hozzá legközelebb álló Fölkersam tengernagyot, mert már négy hét óta ágyban fekvő beteg. A cár magához hivatta Birilev tengernagyot, a­ki ez idő szerint még Kronstadtban állomásozik s őt nevezte ki a kínai vizeken levő orosz flotta főparancsnokává. A tudósító az olvasóra bízza annak a kitalálását, hogy miképpen talál majd Bi­­rilev módot arra, hogy még elég jókor jusson el az orosz flottához. Az itteni újságok egyszerűen tudo­mást vesznek ezekről a Pétervár felől terjesztett hí­rekről s megjegyzik, hogy az oroszok nagyon primitív eszközökkel igyekeznek Togót megtéveszteni. Japán és Korea, Tokió, máj. 20. (Hivatalos.) Orosz forrásból származó és­­egész Európában elterjedt azt a hírt, hogy Ja­pánország Korea császárát Japánországba szán­dékozik vinni, teljesen alaptalannak jelentik ki.­­ A debreceni Csokonai-ünnep. Debrecen, máj. 20. Nagy ünnep lesz holnap Debrecenben. Csokonai Vitéz Mihály halálának századik évfordulója alkal­mából ünnepel a nemes város, a­mely vendégéül látja az irodalmi társaságok küldötteit és más meghívott vendégeket. A fővárosból már ma megérkeztek: Beöthy Zsolt, Alexander Bernát, Herczegh Ferenc, Heinrich Gusztáv dr., Rákosi Viktor, Endrődy Sán­dor, Ferenczy Zoltán, Pekár Gyula, Radó Antal, Vér­tesei Arnold, az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság és a Petőfi-Társaság képviseletében. A kultuszminiszter képviseletében Szalay Imre vesz részt az ünnepen. A vendégek fogadására a pályaudvaron a város elő­kelősége nagyszámban jelent meg. Kovács József pol­gármester üdvözlő beszédére Heinrich Gusztáv dr. válaszolt. Este ismerkedés volt. Holnap délelőtt az Arany Bika-szálló díszter­mében ünnepi ülés lesz, a­melynek ez a programja: 1. Megnyitó beszédet mond Géresi Kálmán, a Csokonai-kör elnöke. 2. A reményhez című dalt énekli a városi dalegyesület. 3. Ünnepi költeményt ad elő Szabolcska Mihály, a Kisfaludy-társaság és a Csoko­nai-kör tagja. 4. Emlékbeszédet mond Tüdős János, a Csokonai-kör főtitkára. 5. Alkalmi költeményt ad elő Szávay Gyula, a Petőfi-társaság és a Csokonai-kör tagja. 6. Az életrajzi pályázatról és a Csokonai-kör kiadványairól jelentést tesz Kardos Albert, a Csoko­nai-kör titkára. 7. A csikóbőrös kulacshoz című dalt énekli a városi dalegyesület­. Az ülés után a Csokonai-kertben megkoszorúz­zák a költő szobrát. Délután fél kettőkor­ megnyitják a Csokonai-kiállítást. (Szabolcska Mihálynak Strófák című költeményét, a­melyet holnap elszaval, lapunk mai tárcarovatában közöljük. A szerk.) * A holnapi ünnepre a­­Csokonai-kör az ország min­den részéből összegyűjtötte a Csokonaira, kortár­saira s a költő halhatatlan emlékű Lillá­jára, Vajda Juliánnára vonatkozó ereklyéket s kiállítást rende­zett belőlük a debreceni Kereskedő Társulat díszter­mében. Két egészen ezer emléktárgy van a kiállításon fölhalmozva. Nagyobb részük természetesen irodalom­történelmi jelentőségű könyvkiadványokból áll. Kép­viselve van ott a költőnek valamennyi költeményes kö­tetének kiadása. Itt van a legelső, a Debrecenben meg­jelent A’ Szépség ereje a’ Bajnoki Szivén címü könyve, melyben először látta ünnepi köntösbe öltöztetve ver­selt a költő, a­kinek a nyomdafestékes dicsőségből olyan kis rész jutott ki addig, míg élt. A kis minia­tűr-kiadásból három példány került a­­ kiállításra. Aligha lehetett többet is megmenteni az elpusztulás­tól. Ezek közt van a Nemzeti Múzeum példánya, me­lyet Csokonay Ligá­jának ajándékozott. Rajta a dedi­­káció Elfelejthetetlen angyalom megszólítással s a költő aláírásával. Itt van a többi Csokonai-kiadás, szám­­szerint közel harminc rendbeli kiadás, egész a mai korig. Érdekes följegyezni, hogy az első pesti kiadás a költő halála után tizenkét évvel, 1817-ben jelent meg Trattler János Tamás betűivel. Pedig már ak­kor a fejlett tipográfiai művészettel megjelent bécsi, továbbá a nagyváradi, váci példányok legalább tizenöt különböző kiadásban zengik a költő dicséretét. Itt van az irodalomtörténelmi szempontokból nagyfontosságu Magyarische Gedichte című kötet egy példánya, mely Csokonai németre fordított verseit tartalmazza Mailáth gróf fordításában. Ez is Bécs­ben jelent meg 1825-ben. Itt látjuk a Kármán József és Pajor Gáspár által szerkesztett s 1793-ban megjelent Urániá­nak azt a számát, melyben Csokonai első nyomtatásban megjelent versei olvashatók. Akkori szokás szerint a közlemények írója nincs föltüntetve sem a cikkek, sem a versek alatt, s Csokonai hét verse is csupán A vidám természetű poéta gyűjtőcím alatt, a költő­, neve nélkül jelenik meg. Érdekes az a két hangjegyfüzet, a mely Csokonai kilenc megzenésített dalát­ tartalmazza. Az 1803-ban Bécsben megjelent kiadáson ott van Csokonai dedi-­­kációja, Pándi Károly öcscse urának. Ebben Haydn­­ a Gotterhalte szerzője, Kossovitz és Stipa urak ak­­­kori karmesterek zenésítik meg Csokonai egy-egy da­­lát. A másik hangjegyfüzet Pozsonyban jelent meg a­ 19. század huszas éveiben. Igen szép magyaros melódiá­kat irt ebben Pfeifer Ferenc Csokonai 6 költeményére. Az utóbbi hangjegyfüzet létezéséről csak most sze­rezhetett tudomást a Csokonai-irodalom, de hogy ki volt Pfeifer Ferenc, senki sem tudja. Az ereklye­tárgyak közt Széll Farkas, a kiváló történetíró kiállította Csokonai egyik kedvenc köny­vét, a­melyet a költő szegényes kis könyvtára díszéül tartott. A címe: Commentaire sur la traduction en vers de Lessai de M. Pope. Tudvalévő dolog, hogy Pope munkája nagy hatással volt Csokonaira s ez a hatás egyik-másik munkáján erősen érezhető. A könyv cím­lapján Csokonai több érdekes följegyzése olvasható. A másik könyv címe Gradus ad Parnassum. Ez Csokonai iskolai kézikönyve volt, a­melyet sajátkezű­­leg firkált össze a kis Csokonai. Ez a debreceni refor­mátus főiskolai könyvtár tulajdona. Az ereklyetár dísze Csokonai Lillá­jának arc­képe. Igaz, hogy csak másolat, még­pedig csak részle­ges mell­másolat arról a képről, a­melyet a múlt szá­zad kilencvenes éveiben fedezett föl Szendrey Imre, a Csokonai-irodalom egyik lelkes mivelője Komárom-­ ban, a Vajda Juliánna egykori házának padlásán. Hiteles okmányok igazolják, hogy Csokonai Múzsája, Lilla lelki vigasztalására szolgált az a zsol­­táros könyv, mely ugyancsak a kiállításon látható. Ezt a zsoltáros ima­könyvet Vajda Juliánna mind­haláláig megőrizte Csokonai több eredeti kéziratban­ lévő versével s azzal az aranygyűrűvel együtt, a me­­­lyet tőle kapott boldogabb időkben. A gyűrű és Cso­konainak pillához intézett újévi köszöntése eredeti kéziratban szintén ki van állítva. Érdekes Csokonai flórája és furulyája, a melyeknek hitelességét is okmányok bizonyítják. A kézírások közt nagybecsű Csokonai ama búcsúbeszédének a kézírása, a melyet a kollégiumból való eltávozta előtt diáktársaihoz intézett az ottani oratórium (imaterem) helyiségében. — Néha — igy írja Csokonai — hibáztam,­ megvallom, de a ki nem hibázik: angyal az, a ki hi­báját meg nem ismeri, az meg gazember. De ha hi­báztam is, erkölcsi vétek nem undorította az én lel­kimet és annak ismerete csöndes volt a maga tisz­­­taságával való megelégedésében. S mégis oly sok ke­­serítés, lelketlen bántás ért itt, hogy távoznom kel­lett, mert különben Timonná, misanthropus Timonná kell lennem, látván, hogy ily, emberséggel ellenkező­­módon bánnak velem. Volt e beszédnek még a főiskolai professzorokat élesebben támadó része is, de azt, mint a kézírásban látható, egy tollvonással keresztülhúzta Csokonai. Itt van a nyomorúságos vis­zonyok közt elhalt Cso­konai utolsó levele is. Már tudniillik azok közt utolsó, a melyek föllelhetők s a pusztulástól megmenthetők voltak. A három rézmetsző diákhoz irja e levelet s mentegeti magát, hogy adósságait nem tudja megfi­zetni s azokkal „későbbre maradt“, írja, hogy beteg­sége szörnyen rosszra fordult s köhögése tiz grádus­­sal erőszakosabb“ ... Levelét a rezignáció hangján fejezi be: „Ha meggyógyulok, megirom, ha meghalok, lesz tán a ki megirja.“ E levelében tehát már hat hét múlva bekövetkező halálának kínos sejtelmei gyötrik. Sejtelme valóra vált, mint a­hogy olyan sok­sok mindent előre megálmodott a költő. A holnapi ünnep is egyik álmát váltja valóra. Azt az álmot, a melyet dalba is szőtt: ... Majd talán boldogabb időben Fellelik sírhelyemet. S a mely fának sátorában Áll együgyü sirhalmom magában Szent lesz tisztelt hamvaimért. A holnapi nap délutánján csakugyan ezrek meg ezrek fognak kizarándokolni a csakugyan szent hely­hez, a debreceni hatvan-utcai temetőbe, hogy a „tisztelt hamvakat“ elföldelő sirhalmon elhelyezzék a halhatatlanság babérját. BUDAPESTI HÍRLAP. (139. sz.) 1905. május 21. ... — ... » "■ ..........- ■ -i"— Az elfogott angol gőzös. Pétervár, máj. 20. (Pétervári távirati ügynökség.) A legfőbb koboz­mányi bíróság a Calchas nevű angol gőzösnek a Gro­­moboj cirkáló által a Csendes Óceánon való elfogása ügyében elhatározta, hogy a gyűjtőgyapotot elko­bozza, a géprészek rendeltetésének helyét a tulajdo­nosok megkérdezése által megállapítja, a gőzöst és a rakomány többi részét szabadon bocsátja és az elfo­gást jogosnak mondja ki.

Next