Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-29 / 147. szám
4 délnyugat felé 300 halott és sebesült hátrahagyásával, nagy távolságra visszavonult, megállapítandó, hogy Linevics vezérkarának pontos adatai szerint Miscsenkó osztályából 14-től 23-ig csak egy katona tűnt el és mind a harminchét halottat és sebesültet magukkal vitték. A japán jelentések elhallgatják a japán veszteséget. 20-án a japánok a 29. japán ezredből, melyet a lövészárkokból kiűztek és megfutamítottak, száz halottat hagytak hátra. Ugyanennek az ezrednek két századát a kozákok lemészárolták és egy egész lovasszázadot tisztekkel együtt elfogtak. Miscsenkó tábornok az ellenség veszteségét legalább háromszáz halottra teszi, nem számítva az elesett tunguzokat és a megsebesült japánokat. Elsülyesztett amerikai gőzös. Tokió, máj. 28. (Hivatalos.) Bozsesztvenszki tengernagy május 21-én Formóza, magasságában elsülyesztett egy amerikai gőzöst, melynek neve ismeretlen. A legénységet megmentették. Az argentínai hajó vásárlás. Szófia, máj. 28. A Corriere de la Sera jelentése, hogy Bulgária öt millió rubel provízió fejében Argentiniától Oroszország számlájára négy modern páncéloshajót és három torpedónaszádot vásárolt, amelyek bolgár lobogó alatt Új-Guinea felé haladnak, ahol kétszáz matrózt s tengerészkatonákat, valamint lövőszert vesznek föl, mint illetékes oldalról kijelentik, teljesen koholt. ________________1._____„ Szegedy Róza ünnepe. Sümeg, máj. 28.Kiküldött munkatársunktól.) Ez a verőfényes szép május hónap a Múzsa ünnepi hónapja lett Magyarországon. Pár hete Csokonai Vitéz Mihály Lillájának gyújtott kegyeletes tüzet az emlékezet. Ma a boldogtalan és főként a boldog szerelem dalosának, Kisfaludy Sándornak a Múzsáját ünnepelték az ő városában, Sümegen, abból az alkalomból, hogySzegedy Róza ércbe öntött domborművű arcmását odahelyezték a márványoszlop talpára, amely alatt koporsója már a Kisfaludy Sándor koporsója mellett pihen. A méretei szerint talán országos ünnepnek nem lehet mondani ezt a sümegi ünnepséget, noha a rendező sümegi Kisfaludy-kaszinó figyelme, fölkészültsége, előzékenysége tökéletes keretet tudott volna adni egy ilyennek is. De végtelenül kedves volt, meleg volt, a maga egészében oly kerek és harmónikus, hogy talán jó se lett volna, ha másforma lett volna. Ennél tisztábban kulturális ünnepet lelkében, hangjában, egész lefolyásában, a költészettel harmónikusabbat, amelynek dicsőítésére hivatva volt, igazán képzelni se lehet. Maga a keret is, amit a természet adott, gyönyörű. Sümeg városa a természet szépségének ünnepi köntösét viseli hétköznapon is. A híres sümegi vár romjaival koronázott zöld hegyorom tövéhez simuló eleven, szép kis várost koszorúba ölelik a szelíd balatoni hegyek. Szőlőskertek, zöld erdőség, a természet mosolygó bősége mindenfelé. Valami kedves, bájos, enyhe romantika varázsa reszket az egész vidéken és ez a kedves, szép táj, úgy látszik, a maga lelkével ihlette meg az emberek lelkét is,, akik itt laknak. Tele vannak együttérzéssel, a szépnek megértő szeretetével, kiváló fiaikhoz való büszke ragaszkodással és oly megvesztegető szivességgel, a mely már művészete a szeretetreméltóság mesterségének. Szelíd és vonzó szépségével igazán poéta ünneplésére való város Sümeg. Szegedy Róza koporsóját már két esztendővel ezelőtt odavitték Kisfaludy Sándoré mellé, hogy a költő és hitvese, a ki holtáig Múzsája is volt, együtt legyenek az örökkévaló pihenésben is. Az átvivés akkor csöndben történt, az ünnepséget a sümegi Kisfaludy-Kaszinó — amelynek alapítója és első elnöke 1841-ben Kisfaludy Sándor volt — most rendezte, a mikor Szegedy Róza bronz-reliefképe, Istók János gyönyörű munkája, elkészült. Az ünnepségen képviselve voltak a magyar tudomány és irodalom vezető testületei. A Tudományos Akadémiát Heinrich Gusztáv főtitkár és Hegedűs István, a Kisfaludy-Társaságot Jakab Ödön, a Petőfi-Társaságot Ferenczy Zoltán, a Nemzeti Múzeumot Sebestyén Gyula képviselte. Eitner Zsigmonddal, a kerület országgyűlési képviselőjével eljöttek az ünnepre Nyári Béla, Héderváry Lehel, Sümegi Vilmos és Markos Gyula országgyűlési képviselők is. A fővárosi vendégeket, akik szombaton este érkeztek, a rendezőbizottság fogadta, amelyben Lukonich Gábor dr.-ral, a Kisfaludy-Kaszinó érdemes elnökével az élén, Krisztinkovich József, Darnay Kálmán, Bánffy Alajos, Zombory Andor, Éles Károly, Sümegi Tivadar és E. Dervarics István buzgólkodtak. Hosszú kocsisorban vonultak be a föllobogózott városba, amely ez estén kettős ünnep díszében pompázott. Szombaton érkezett ugyanis Hornig báró püspök is Sümegre és a lakosság este lampionos menettel vonult palotája elé, hogy köszöntse. Eitner Zsigmond beszéddel üdvözölte, amit a püspök a rezidencia erkélyéről szíves szavakban köszönt meg. Az ünnepség vasárnap délelőtt tíz órakor kezdődött, aKisfaludy-kaszinó gyönyörűen földíszített nagytermében, ahol leleplezték Kisfaludy Sándor arcképét. A költő bronz mellszobra már régebben ott van a kaszinó olvasótermében, márványemléke pedig a Kisfaludy téren, szemben a poéta emléktáblával megjelölt szülőházával. A nagytermet zsúfolásig megtöltötte az előkelő, szép közönség, gyönyörű asszonyok, lányok, a fővárosi vendégeken kívül eljöttek még a megyei notabilitások, Hertelendy Ferenc főispán és Csertán Károly alispán, Ruzicska Kálmán dr. tanfelügyelő, a Kisfaludy és a Szegedy-családok tagjai: a Sümegen lakó Kisfaludy Móráé, három leányával, Kisfaludy Kristófné és Béláné Dukáról, Kisfaludy Tivadar Keszthelyről, Szegedyné báróné, Szegedy György kamarás két leánya és ifj. Reiszig Ede, a vasmegyei főispán fia, akinek az édesanyja szintén Szegedy-leány. A díszgyűlést Lukonich Gábor dr. elnök nyitotta meg néhány szíves üdvözlő szóval, azután Kelemen Károly reáliskolai igazgató, a kaszinó elnöke, mondott emlékbeszédet Kisfaludy Sándorról. Beszéde igen szép méltatása volt a nemzeti újjáéledésnek a kultúrában, Széchenyi Istvánról szólt a legbővebben, az ő tevékenységéről, kérdéseiről, amelyeknek eredménye lett a Kisfaludy Sándor lelkes buzdítására a sümegi kaszinó is, amely ma dicsőséges megalapítója emlékének adózik. A beszéd végén hullt le a lepel Kisfaludy Sándor új arcmásáról, amely Helszky Sándor festőnek a sümegi reáliskola rajztanárjának sikerült munkája. A riadó tapsok elmúltával gyönyörű menetbe tagolódott a közönség és nemezti színti és egyesületi zászlók alatt, selyemszalagos koszorúkat emelve a föllobogózott városon keresztül a Kálvária-út hatalmas gesztenyefái alatt a temetőbe vonult. Magasan kiemelkedő fehér márványemlék áll Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza vasráccsal kerített közös sírján. Az emléken fönt a költő mellszobra, most odakerült széles talapzatához a múzsája képe is, kerek bronz dombormű, amely rózsakoszorúval övezve mutatja Szegedy Róza finom vonású szép fejét. A daloskor elénekelte a Himnuszt, ezután Lukonich Gábor dr. magasztalta igen szép, lendületes, formás beszédben Kisfaludy Sándort, akinek dicsősége ráragyog a városra. Az ünnepi beszédet Ferenczy Zoltán mondotta, Szegedy Rózát dicsőítette, az ideált, a ki legnemesebb forrása volt a költő alkotásának és a ki épp úgy részesévé vált az irodalomnak, mint ahogy részese egy nagy esemény a históriának, amely a krónikást inspirálja. Hitvese és eszménye volt a költőnek, akinek megadta az élet boldogságát és segített megszerezni a halhatatlanságot. . Hatalmasan megéljenezték az erős szárnyalású szép beszédet, nemkülönben a Zombory Andor tanár gyönyörű alkalmi ódáját is, a melyet a szerző pompásan szavalt el és a melyből közöljük ezt a pár strófát: És mint,ha két akác virága Fehér álmok közt összenő: Lelkük szerelme összeolvad És dalt és álmot egyre sző , mint a sötétlő éjszakába Röppenve száll a szikra ki: Szálltak a daltalan mezőre Merengő, méla dalai. S hová a dal még nem hatott el: Világló fény lett éneked. Igaz, magyar dal lüktetése Hatotta át a sziveket, S amig a lelked álmodozva, Font hitvesedre koszorút: A dicsőséghez, boldogsághoz Ő mondta: merre van az út! A temérdek koszorú közül elsőnek a Kisfaludykaszinóét, azután a családét, majd az Akadémiáét tették le. Heinrich Gusztáv néhány meleg szép szót mondott, hódolva Szegedy Róza emlékének, aki olyan szárnyakat adott Kisfaludy Sándor lelkének, amelyekkel a legmagasabbra tudott röpülni. A Kisfaludy- Társaság koszorúját Jakab Ödön, a Petőfi-Társaságét Ferenczy Zoltán, a Nemzeti Múzeumét Sebestyén Gyula dr. tette le. Koszorúkat küldtek még: Zala vármegye, Berczik Árpád, a nagykanizsai főgimnázium, a keszthelyi főgimnázium, a sümegi állami reáliskola, a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészi Kör, a Nagykanizsai Irodalmi és Művészi Kör, Keszthely város, Sümeg város, a sümegi izraelita hitközség, a Vöröskereszt-egyesület, az Izraelita nőegyesület, az Erzsébet-nőegyesület, a Lövölde, a Polgári Kör, a csabrendeki ifjúsági egyesület, a sümegi iparos ifjak egyesülete, a sümegi katolikus legényegyesület és a tűzoltóegyesület. Ezeken kívül hoztak még vagy húsz koszorút. Délután két órakor, miután a vendégek megnézték Darnay Kálmán roppant érdekes, gazdag múzeumát, lakoja volt a kaszinó nagytermében. Az első tésztát Lukonich Gábor dr. a királyra, majd az országos irodalmi társulatok megjelent küldöttjeire mondotta. Barkóczy Károly dr. a Kisfaludy- és Szegedy-családok tagjait, Fürst János, Istók János és Helszky Sándor művészeket, Barkó Ferenc a megye vezetőit, Bánffy Alajos a sajtó képviselőit, Krisztinkovich József a vendégeket éltette. BUDAPESTI HÍRLAP. (147. sz.) 1905. május 29. Az országos ifjúsági tornaverseny. Budapest, máj. 23. Magyarország ifjúságának kétnapos ünnepe ma véget ért. Tele életkedvvel, fiatalos tűzzel jött a vidék dísze, virága a fővárosba és hazatér azzal a tudattal, hogy megerősítette az ország szívében a büszkeség érzését, a reménységet, a jobb jövőben való bizalmat. Ahogy a Szózat és a Himnusz hatalmas akkordja az égnek szállt, a harmincezer főnyi közönségnek imára kulcsolódott a keze és amikor programon kívül ösztönszerűleg, valami névtelen sugallat hatása alatt fölcsendült a Kossuth-nóta, egetverő lelkesedés tört ki a szívekből. A jelenet fenséges, magával ragadó volt, hatása alatt elfelejtettük a diszharmóniát, amelyet a rendezőség fejetlensége, vagy brutalitása okozott. Ennek az emlékét hagyják itt ifjaink, magukkal csak hálánkat és szeretetünket vigyék. A tornaverseny mai második napja impozánsant illeszkedett bele a főváros vasárnapi életébe. A tarka, ruhás tornászok kisebb-nagyobb csoportja már a délelőtti órákban szokatlanul színessé tette az utcák hullámzó tömegét. Délután pedig a város minden részéből hosszú kocsisorban, villamoson és gyalogosan, a közönség ezrével tódult ki a csömöri úti versenypályára. Három órára volt kitűzve az ünnep kezdete, de már fél háromkor minden jegy elfogyott. A közönség azonban még mindig hömpölygő áradatként húzódott végig a pályához vivő útón, s valósággal életveszedelmes tolongás támadt a csukott pénztárhelyiségek előtt. A helyzet már-már kritikussá változott, amikor a rendőrség kiszorította a közönséget a Szabó József utcából és a csömöri-úti bejárónál kordont vont. A kordonon csak az juthatott be, akinek már előre meg volt váltva a jegye. Benn a pályán akkor már óriás közönség volt együtt. A két tribün tízezer ember befogadására épült, de legalább ugyanannyian szorongtak a tribünök előtt lévő téren is. Az állóhelyeken is voltak legalább tízezren. A páholyokban a budapesti társaság szine-java volt együtt. A hölgyek rózsaszín, fehér és heliotrop ruhái gyönyörű színvegyülekké olvadtak össze. A tribünök előtt ember-ember hátán szorongott és mindenki igyekezett legalább a fölvonulást végignézni. A kinek már a tribünön, vagy előtte nem jutott hely, elvonult a pálya jobb és baloldali kanyarodásához és a mikor a tornászok bevonultak, festőin szép kerete volt az egész versenytérnek. A díszpáholyban a főúri világ számos képviselője volt együtt. A mai ünnepet végignézte Apponyi Lajos gróf udvarnagy, Berzeviczy Albert kultuszminiszter, Wlassics Gyula, Bolgár Ferenc, a képviselőház alelnöke, Zsilinszky Mihály államtitkár, Álgya Sándor honvédezredes, Teleky Sándor gróf, Molnár Viktor államtitkár, Gaudernak tábornok, Banovits Kajetán miniszteri tanácsos, Rózsavölgyi Gyula alpolgármester és Kun Gyula tanácsos és még igen sokan közéletünk kitűnőségei közül. Az a leirhatatlanul szép kép, amelyet a tornászok fölvonulása nyújtott, örökké felejthetetlen lesz a közönség előtt. Az ifjak fáradhatatlanok voltak ma is. Egész nap talpon voltak, de azért jókedvük nem csökkent, sőt lelkesedésük sokszor határtalan volt. A versenyek alatt az oszlopokba osztott ink.