Budapesti Hírlap, 1905. június(25. évfolyam, 150-178. szám)
1905-06-01 / 150. szám
A jegybank-ügy megfelelő szervezése igenis tehet nagyon nagy szolgálatot az agrárhitelnek, mert hiszen ez egyik sarkköve egy társadalom összes hitelviszonyai berendezkedésének, de aki azt képzeli, hogy egy jegybank közvetetlenül az agrárhitel terén fejthet ki tevékenységet, hogy egy jegybank azokat a passzívákat, azokat a rendelkezésére álló értékeket, amelyekkel valutapolitikát kell folytatnia, hogy azokat az agrárhitel céljaira adhatja oda, az sem az agrárhitel, sem a valutapolitika természetével, sem a jegybank rendeltetésével tisztában nincsen. Mert egy jegybank első és nagy közgazdasági missziója a valutaviszonyoknak rendbentartása, a készfizetések állandó fentartásának biztosítása és egy jegybank úgy a maga kölcsönös megállapításánál, mint általában egész eljárásánál ezt a domináló szempontot kell, hogy irányadónak tekintse magára nézve. Igenis az agrárhitel terén kell cselekedni minden téren, szövetkezetek, jelzálogintézetek, a személyi hitel különböző vonatkozásait fölkaroló speciális intézetek fölállítása által és mindezek alapját egy egészséges jegybankpolitika adja meg, de ebbe az akcióba magát a jegybankot közvetetlenül belevonni és azt várni, hogy a jegybank helyezze el a maga rendelkezésére álló tőkéjét, a tőkeerő tetemes, számottevő részét a mezőgazdasági hitel terén, ez nagyon megboszulná magát az ország öszszes hitelviszonyai szempontjából. Polonyi Géza: Tehát a közös bank nem teheti ezt ? Tisza István gróf: Természetesen nem! Polonyi Géza: Tehát erről van szó! Tisza István gróf: Mentül kezdetlegesebbek a közgazdasági viszonyok egy országban és különösen mentül jobban elszokott egy ország, mint, fájdalom, a miénk is, a kitelfizetésektől és a pénzpiacnak azzal kapcsolatos hullámzásaitól, annál dominálóbb, közvetetlenebb befolyást gyakorol egy jegybank az általános kamatláb-viszonyokra. Angliában senkinek eszébe nem jutna a magánüzleti téren a maga kamatláb viszonyainál cinosurául az angol banknak diskont-kamatlábát fogadni el föltételül. Minálunk bevett szokás, szélére vannak szerződések, ahol hosszabb időre megkötött üzleteknél egyenesen a bank kamatlábától teszik függővé a kamatlábat. Ez most természetes, de amint át fogunk térni a készfizetésekre, ez a helyzet fokozatosan szűnni fog, hanem azért egy hosszú átmeneti idő alatt a jegybanknak hivatalos kamatlába domináló befolyást fog gyakorolni a pénzpiac kamatlábára. Ennek folytán mentül tőkeerősebb egy jegybank, mentős többoldalú gazdasági tevékenységet kifejtő és nemzetközi érintkezéssel bíró pénzpiacoknak képezi az a pénzügyi rezervumát, annál nyugodtabb, annál erősebb bankvalutapolitikát követhet; annál ritkábban fog abba a helyzetbe jutni, hogy aranykészletének megőrzése végett sokszor igen magas fokra is fölemelje hivatalos kamatlábát, és mentül,szűkebb és mentül egyoldalúbb az a közgazdasági bázis, amelyre egy jegybank támaszkodik, annál nervóziusabb kamatlábpolitikát kell követnie, annál gyakrabban jut abba a helyzetbe, hogy félteni kell aranykészletét és föl kell emelnie a kamatlábat, hogy aranykészletét megtarthassa. Hogy pedig minő kihatása van ennek az ösztönhöz a nagy divinatorikus erő járult és megírta a magyar lélek tragikus sorsát. De a történet útja, főleg a fiatalokra nézve, veszedelmes is. A többség nem hatol be a dolgok velejébe, az előcsarnokban áll meg, csak a dekorációt látja, csak az erős hangot hallja, a lelket nem érti meg. Ezáltal könnyen elfordul előtte az emberi dolgok képe. A közönségeset is megtölti pátoszszal, sőt pátosza csak közönséges dolgokat takar. Sablonos gondolatokkal és sablonos érzelmekkel telik meg lelke. Ahelyett, hogy hozzászoknék emberi cselekedeteket híven leírni, gondosan elemezni, bonyolódottságukban megérteni, okaikra visszavezetni, frázisokkal éri be. Nem jár a természet iskolájába, mely minden művészi gyakorlat egyedüli termékeny talaja. Shakespeare, igaz, korán irt történeti darabokat, de oly történeti élet tanulmányozásába merült, mely félig még jelen volt, melynek nyomait, maradványait, következményeit maga előtt látta. A jelen hozzájárult ahhoz, hogy a múltat megértse. Katona hazafias érzése is jelenéből táplálkozott, történeti mezben eleven érzelmet festett. Fiataljaink nem tanulják meg a megfigyelést, az oknyomozást, a reális lélektant. Egy konvencionális világban élnek, mely hamis módon elégíti ki nagyságra való vágyakozásukat. Nem az igazi nagyságot látják, hanem a nagy szavak mögé rejtőző hazugságot. Ezt pedig — fájdalom — nagyon megköny- nyíti nekik az a körülmény, hogy ezt a konvencionális világot nem kell kitalálniuk, az készen áll előttünk kényelmes rendelkezésre. Van kész történetdrámai frazeológiánk. Voltaképen minden készen van, nyelv, vers, helyzet, forma, érzelem. Történeti drámáink rendkívül hasonlítanak egymáshoz, mert majdnem mind egy forrásból merítenék, abból a készletből, melyen két-három költői nemzedék erngedetlenül dolgozott írók, akik nem képesek a legközönségesebb ország összes kamatlábviszonyaira, azt mindnyájan tudjuk. Ezért állítom, hogy az összes kamatlábviszonyokra, tehát a mezőgazdától fizetett kamatlábra kedvezőtlen hatással lesz a külön magyar jegybank fölállítása. Polonyi Géza: Azt várjuk, hogy a valuta végre legyen rendben és kezdődjék a készfizetések fölvétele. Tisza István gróf: A készfizetések fölvétele, ha zavaró körülmények nem akadályoztak volna, mindenesetre már megtörténhetett volna, mindenesetre el van érve, hogy a készfizetések fölvételének közgazdasági előföltételei megvannak. A vámtarifa, kérdésére térve, kijelenti, hogy ebbe politikai vonatkozásokat vinni nem szabad; ez volt mindig álláspontja. Pedig ez nehéz, mert még oly higgadt férfiak, mint a minő Kossuth Ferenc, hazaárulásnak minősítik, ha valaki a közös vámterület hívének vallja magát. Polonyi Géza: A miniszteri székből! Tisza István gróf: Várja meg, amíg ön e székbe jut, talán lesz alkalma meggyőződni, hogy a Házban elhangzó nyilatkozatok tartalmára abszolút nem bír befolyással, hogy a miniszteri székből, vagy valamely padsorból hangzanak azok el. Ha van hatásuk a nyilatkozatoknak, azok épp oly hatások, ha nem a bársonyszékből mondatnak el (Derültség.) A döntő az, hogy az érdekek kellően megvédelmeztessenek. Rátkay László: Ön elfelejti, hogy nincs többség mögötte. Tisza István gróf. Dehogy, ezekben önök összezavarják az alkotmányos fogalmat és azt hiszik, hogy a kisebbségnek nincsenek kellő alkotmányos kötelességei. — Majd azt fejtegeti, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria oly helyzetben van, hogy óriás előnyöket nyújthat egymásnak a közös vámterület alapján, oly nagy előnyöket, amelyek e két országnak csaknem létérdekei. Nem érti, hogyan akarnak a Széll-Körberféle vámtarifából külön vámtarifát csinálni, ez csak úgy volna lehetséges, hogyha a szakemberek meghallgatásával tételről-tételre átdolgoznák a tarifát. Közbeszólások balról: Természetesen! Tisza István gróf: Ha ez természetes, akkor nagyon kell dolgozniuk, ha három év alatt el akarnak készülni vele. Azt a tervet, hogy Ausztriának csak egyes iparágait pécézzük ki, hogy azokra vámot vessünk, nagyon naivnak, sőt képtelenségnek tartja. Pozsgay Miklós: Még ki fog tűnni, hogy ez a nagy többség csupa hülyékből áll s csak a bukott miniszterek az okosak! Tisza István gróf: Ha létrejön az önálló vámterület, Ausztriában egy fillérrel sem lesznek drágábbak a mezőgazdasági termékek; ugyanannyit fizetnek akkor a magyar búzáért, amennyit ma; a különbség csak az lesz, hogy az árnak egy része, mint vám, az osztrák kincstárba fog vándorolni. Mindez azonban csak akadémikus értékű okoskodás, mert kétségtelen, hogy vagy tíz esztendőre még föltétlen fönn kell tartanunk a vámterületközösségét, lehetetlen, hogy a jövő márciusig bárki is meg tudná csinálni az önálló vámterületet. Kossuth indítványát nem fogadja el. Az elnök a vita folytatását a pénteki ülésre halasztja s 2 óra 20 perckor berekeszti az ülést. irodalmi munkára, elég" könnyen írnak történeti darabot. A jambus annyira kifejlődött, hogy szinte magától gurul. A helyzeteknek megvan a kész kifejezésük, alig kell gondolkodni rajta. Plagizálni nem szükséges, mert annyi van, hogy az új kombináció könnyű, nem lehet rásütni, hogy innen, vagy onnan van merítve, mert mindenünnen van véve. Nem kell mondanom, hogy a hazafiui érzelem fellobogása és főleg a hazafiui befejezés megnyugtatja a lelkiismereteket és megdobogtatja, ha nem is a közönségnek, de legalább az íróknak a lelkét. Szép vers, nemes érzelem, vagy téma és hazafiui lelkesedés: kell-e ennél is több ? Íme, itt van a veszedelem! Nemes hajlandóság félrevezetve az üres szó hangzásától: ez, fájdalom, a legtöbb fiatalnak történeti drámája. És minthogy az áramlat néhány jeles írónak nagy sikere után még nőni látszik, itt az ideje, hogy legalább a gondolkodókat köztük megállítsuk. Fontolják meg, hogy a közönség ma sokkal követelőbb lett és mióta intenzív nemzeti életet élünk, a puszta hazafias frázis elvesztette varázsát. A közönség kiérzi ezekben a koros szüleményekben a sablont és halálos unalmat érez. Egyébként is követelőbb lett. Valamikor a történeti darab nemzeti tendenciát szolgált és ha jól teljesítette ezt a szolgálatot, a közönség fogyatkozásait, meg sem látta. Ma a történeti darabtól kettőt kívánunk és mindkét kívánság szigorú: először, hogy a történeti dráma igazán dráma és másodszor, hogy igazán történeti legyen. Bizonyos hűséghez a történeti élet rajzában ragaszkodunk. Nem vagyunk ugyan tudósok a színházban, de azt megköveteljük, hogy belső valószínűség legyen a történeti rajzban, sőt sok esetben, azokra nézve tudniillik, miket pontosabban tudunk a történetből, megkívánjuk, hogy az író ne ellenkezzék velünk és visszautasítjuk, ami ezzel a történeti tudatunkkal ellenkezik. Szóval A válság. Budapest, máj. 31. Megszünt-e a Fejérváry-kombináció, vagy sem: ez a mai nap kérdése. Vannak hangok, amelyek azt erősítik, hogy a darabant-komány terve végleg meghiúsultnak tekinthető. Mások viszont azt hangoztatják, hogy a Fejérváry kor-mányalakításának eshetősége még mindig napi, renden van. Ismét olyan időszakba jutottunk, hogy számtalan kósza bir keletkezik, amelynek gazdáját adni senki sem tudja. Ez a legvilágosabb bizonysága annak, hogy pozitív tények nincsenek , hogy a nyugtalan politikai világ merő találgatásra van utalva, más szóval, hogy valójjában semmi sem történik. Próbálgatás és kísérletezés folyik a kulis-szák mögött, félhomályban, hogy hamarosan, vissza lehessen vonulni s a kudarc nagysága leplezhető legyen. A nyilvánosságba mégis csak kiszivárog valami s a világot izgalomba hozza már maga az a látszat, mintha valaki, vagy valakik lázas tevékenységet fejtenének ki aválság, megoldására. Bécsnek és a szabadelvű pártnak hívei na- gyon szeretnének valamit tenni, de részint nem tudnak, részint nem mernek — a nemzet ellené-'i ben. Kejérváry nem tudott oly kormányt alakí tani, amely az alkotmányosság külső formáinak megóvásával, alkotmányellenes tendenciát hor-idozna magában. Másmilyen kormányt pedig, amely már külső megjelenésében és első lépésében, jelezné a katonai uralmat és a nyílt erőszakot, nem mert alakítani a darabant-kapitány sem.. Az egyiket megakadályozta a magyar tisztviselő- kar hazafias nemes gondolkozása; a másikat a súlyos bonyodalom előérzete, amelyet egy nyílt abszolutisztikus lépés keltene az országban. De hát — így figyelmeztetnek bennünket — ne beszéljünk befejezett dologról, mert a£ Bejérváry-kormány eszméje még nem halt meg és csak szendereg, amig elfelejtik, azután fölébredt újra s egyszerre csak itt lesz meglepetésszerűen, mint kész valóság. Hiszen meg is irta egy bécsi lap, hogy a Bejérváry-kombinációt csak azért .....ig a BUDAPESTI HAÍILAP. (150. sz.) 1905. június : a történeti dráma írójának ismernie kell az életet és a történetet. Nem gondolják-e, hogy a történeti drámához az átlagos tehetségnek mégis sokkal többet kell tanulnia és tapasztalnia, mint nekik ebben a korban lehetséges ? Az Akadémia nagy gyöngédséggel gondjai. Viseli a történeti drámának, nyilván irodalmunk fejlődésének bizonyos hagyományai folytán. Olykép okoskodhatott, hogy a modern irányul dráma neon szorul istápolásra, azt fentartják s a színházak, de az ideális dráma el van hagyatva, ha ő is elhagyja. Mégis véget kellene vetni az erre vonatkozó pályázatnak, ha erre egyáltalán mód található. Nemcsak nagy drámák özönel keletkezik a pályázatok folytán, de kitűnik, hogy nem lehet őket helyesen megbírálni. Kiváló bizottságok mindig a viszonylagosság átkát nyögik. Ha egy bíráló elolvasott tíz haszontalan, irodalmi színvonalon alul álló darabot, akkor a tizenegyedik, mely némi írói tehetséget árul el, de egyébként rossz, nagy* elragadtatással tölti ek Az Akadémia, vagy más testületek által megjutalmazott drámák néha oly rosszak, oly semmik, hogy csakis oázis voltak egy nagy sivatag közepén, magyarázza meg a bírálók eltévelyedését. Ha legalább azt lehetne keresztülvinni, hogy a jutalom utólagos legyen, hogy a megjelent, vagy, előadott művek közül választja ki a bizottság a jutalomra érdemeset. A bírálati baklövéseid száma legalább tetemesen csökkenne. Egy csomó fiatal ember nem ima akkor történeti drámát ? Sebaj, ima egyebet. Az intézményeknek,végre hozzá kell simulniok a korhoz. Mit értünk el a történeti festmények pályázatával ? Semmit. Mit értünk el a történeti drámai pályázatokkal ? A semminél is semmibben Oly útra csábítjuk a fiatal tehetségeket, amely úgy eltévelyíti őket, hogy csak a legjobbak tudnak azután erő- és idővesztesség árán a helyes útra rátalálni.