Budapesti Hírlap, 1905. június(25. évfolyam, 150-178. szám)

1905-06-07 / 156. szám

1905. junius 7. BUDAPESTI HÍRLAP. (156. sz.) kedv tehát egyre gyöngül; az építkező tevékenység túlnyomóan az elodázhatatlan szükségből épített ki­sebb lakóházak építésében nyilvánul. A lakásbérek drágasága szorosan összefüggvén az ujonan keletkező lakások számával, önként követ­kezik, hogy a lakásbérek fokozódó drágaságának csök­kentése és a jelentkező lakáshiány megszüntetése leg­könnyebben az új lakások számának a növelésével lenne elérhető, a­mi részint az építkezések szaporítá­sára vezetne, s ezzel az évek óta válsággal küzdő építőipar föllendülését s végeredményben a közviszo­nyok általános javulását eredményezné. A közjólét előmozdítása a hatóság első s legfontosabb feladata lévén, annak kell ez irányban is az intézést a kezébe vennie és lehetőleg kielégítő megoldásról gondoskod­nia. Erre nézve pedig szükséges, hogy a tanács a kér­dést általában tüzetesen tanulmányozza, a fejlődését figyelemmel kisérje s a közönség hivatalos tájékozta­tása céljából a tapasztalatait közzétegye. Azzal végzi a megokolás, hogy a fővárosnak be­építésre alkalmas és most alig jövedelmező üres ház­telkeinek az értékesítése szabályozólag hatna a föl­­csigázott telekárakra, a föllendülő építkezésekkel pe­dig emelkednék az adózóképesség is. Az indítványo­zók kimutatása szerint 178 értékesíthető telke van ez idő szerint a fővárosnak, ezek legnagyobb része azonban olyan nagy terjedelmű, hogy azokra több (20 10) ház is építhető, úgy, hogy tulajdonképp ezer értékesíthető telekről lehet szó, a­melyek nagy részét el lehetne adni nyilvános árverés útján. — A húskérdés. A főváros hatósága kiküldötte Breuer Albert közvágóhídi vezető állatorvost, hogy a külföld egynémely nagyobb városában tanulmányozza a hússal való élelmezés ügyét. Breuer bejárta Ausz­tria és Németország néhány nagyobb városát s ott megszivlelésre m­élt­­ó tapasztalatokra tett szert. Poroszország a húsbehozatal rendezésével első­sorban a fogyasztót kívánta megóvni, másrészt pedig a közönség­ anyagi érdekeit védelmezte, azzal, hogy a vágallási kényszert netán kijátszó húsiparosokat el­tiltotta a vidéki hús behozatalától. Ezeknek az irány­elveknek az alapján készítették el a német városok, a közvágóhidak megalkotása és a vágatási kényszer kimondása alkalmával a vidéki húsbehozatalt illető szabályzatokat, a­melyek azonban a részleteikben igen különfélék. A legtöbb németországi város kizárólag csak a friss húsnak a behozatalát szabályozza, ellen­ben a mészáros- és hentes­ipar körébe tartozó és föl­dolgozott hús­ipari cikkek behozatalát nem korlátozza. Valamennyi német városba csakis egészségi igazol­vány mellett lehet bevinni vidéki húst, de részletesen megállapították a behozatalra megengedett hús föl­dolgozásának a módját is, valamint a húsdarabok mi­nimális nagyságát. Különösen szigorú a vizsgálat a kényszerből levágott állatok húsára nézve. A vidékről behozott húst minden esetre be kell szállítani az el­­árusítás előtt a húsvizsgáló-állomásra. Ha a húst itt a fogyasztásra alkalmasnak találják, lebélyegzik, ha alkalmatlannak, megsemmisítik, illetve ipari feldol­gozásra utalják. A vidékről érkezett húst behozott hús feliratot viselő táblán kell jelezni. A hús vizsgálatá­nak a díjai igen mérsékeltek, így Kölnben egy egész ökör, bika, vagy ló után 1 márkát fizetnek, sertés után 1.65—1.70 márkát, borjú után 70 fillért, juh, kecske, bárány, vagy malac után 45 fillért. Már a vágó- és hússzemle-díjak nagyobbak. A megsemmisített húsért nemcsak hogy kárpótlást nem fizetnek a legtöbb né­met városban, sőt a megsemmisítésért a hús tulajdo­nosa még külön díjat is tartozik fizetni,­még­pedig 10 kilogramig 1 márkát, 10—40 kilogramig 2 márkát stb. A németországi városok húskereskedelmének az alapját kivétel nélkül a nagy vágók intézménye vetette meg és tartja fönn ma is, úgy, hogy olyan városokban, a­hol a mészárosok és hentesek kisiparosok maradtak, húskeresked­elem nincs, ott ilyen ki nem fejlődött­ . A nagyvágók intézménye önmagától, hatósági támogatás nélkül alakult ki. A húskereskedelem fejlődését az a körülmény biztosította, hogy a húsvásárokat minde­nütt a közvágóhidakon tartják, mint a­melyek erre a célra az eladók és vevők szempontjából leginkább meg­felelők. Egyébként a közvágóhidakon külön berendezé­sek nincsenek; a húsvásárt egyik vágócsarnokban tartják, olyan napon, a­mikor borjúvásár, illetve borjúvágás nincs. A jelentés beszámol aztán a lóvágóhíd, lóhús­­vágás és lóhúsárusítás ügyéről, a­mely Németország­ban már igen nagy arányú. Az egészségügyi ellenőr­zés itt is igen nagy. A lóhús kilogramjának az ára átlag 60 fillér, míg a marhahúsé 1.20—1.70 márka. — A jelentést a tanács kiadta a közgazdasági és köz­­egészségi ügyosztálynak. — A reklámkocsik. Egy budapesti élelmes vállalkozó szállítható kirakatban magyar iparterméke­ket akar a fővárosban árusítani és ezért a kerületi elül­­járósághoz fordult igazolványért. A kerületi elüljáró­­ság a kérelmet elutasította, mert a mozgó reklámkocsi­­ról az illető az utcán járva akarta iparát folytatni. A kereskedelmi miniszter azonban az igazolvány ki­adására utasította az elüljáróságot, mert iparát bárki, bárhol gyakorolhatja, ha az illető az ipartörvény egyéb kötelességének megfelelt. Kimondotta a miniszter, hogy az ipart lehet állandó helyiség nélkül is nyílt he­lyeken (utcán, piacon) sátorban, vagy más alkalmas talapzaton, esetleg földön árulva is gyakorolni. Az el­­árusításnak ez a módja csak rendőri szempontból tilt­ható meg, illetőleg korlátozható, ha a nyílt helyen ki­választott elárusító hely ellen rendőri szempontból ki­fogás van. Mivel a folyamodó bejelentett foglalko­zását iparszerűleg óhajtja gyakorolni, iparigazol­­ványt köteles szerezni. Az iparigazolvány kiszolgálta­tása pedig független a rendőrségi engedelemtől. Leg­följebb folyamodót arra figyelmeztetheti az elüljáró­­ság, hogy az iparigazolványon kívül a rendőrhatósági engedelmet is szerezze meg. — Uj építkezések. A magánépítési bizottság legújabban a következőknek adott épitő-engedelmet: Heidelberg Sándornak, VI. kerület Király­ utca 3973. hrszám négyemeletes házra. Paulheim Istvánnak, II. kerület Csarnok­ tér 9358. hrszám négyemeletes házra. Strelinger Samu dr.-nak I. kerület Fehérvári­ út 13295. hrszám háromemeletes házra. Baumfeld Zsig­­mond dr.-nak és Baumfeld Lajosnak, VII. kerület Peterdy­ utca 4270. hrszáma háromemeletes házra. Vá­­rady-Bády Jánosnénak, I. kerület Ostrom-utca 3357. hrszám háromemeletes házra. Végh Mihálynénak, I. kerület Krisztina-körút 1944. hrszám egyemelet rá­építésre. Osztermayer Erzsébetnek, VI. Fövény-utca 1548. hrszám földszintes épületre. Svarez Lajosnak, IX. kerület Gyep­ utca 8772. hrszám földszintes mű­hely építésére. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Barabás Miklós síremléke. A nemzeti hála és kegyelet kötelességei közül leróttunk ismét egyet: a kerepesi­ uti temetőben Bara­bás Miklós sírján leplezték le ma az emlékművet, a zseniális Teles Ede gyönyörűen mintázott mell­szobrát. Barabás a magyar képíró-művészet Tinódija, a múlt század Ecsetes Sebestyénje. Az első tősgyökeres magyar piktor,, a­ki lerajzolta, lefestötte a század majd minden érdemes magyarját, azokat a nagyjain­­kat, a­kik politikát, irodalmat, művészetet és művelő­dést teremtettek akkor, a­mikor élet-halál kockán for­dult a haza sorsa é­s a honalapítás­­ezeréves ünnepén megérte velünk a boldogulás pihenőjét is. Egész kép­tár,, nem is képtár, egész história az ő művészi hagya­téka: kezdi az öreg csombordi Kemény báróval; meg­­festi Katona Zsigmondot, a néhai főkormányszéki ta­nácsost, abban a régi világban, a­mikor még Enyeden markális széket ült a­ megye, mikor még ritkaság volt nálunk a Conté-féle kréta; lerajzolta Mehemed Musztafát, az anatóliai óbestert, a­kit 1829-ben a muszka szorított Erdélybe; Beniczky Lajost, a Wesse­­lényieket, a Ebédeteket, Kirselfet, a bukaresti kor­mányzót... Bajzát, Széchenyi István grófot, Lisztet, Teleki Blankát, Batthyányt, Albert királyi herceget, a Palatínust, Kossuthot, a vértanukat, Petőfit, Aranyt, Vörösmartyt, Deák Ferencet... és a becsületesen, lelkiismeretesen festött képekbe lelket ad a lefestött alakokhoz fűződő sok nemzeti, emlék, életet a mi kegyeletünk, az olykor hiányzó poézist pótolja a min­dig igaz magyar érzés. Megilleti őt az a gyönyörű sír­emlék, a­mely előtt tisztelettel gondol rá mindenki, a­ki szereti a magyar művészetet. Hogy ő volt, a­ki művész mert lenni már akkor, a­mikor az ilyen pályát nálunk még egyszint becsülték a csavargással, hogy ő maga nevelte önmagát s küzködött, kínlódott a mostoha viszonyokkal, mint a sziklába gyökeret eresztő moha!... Hlusztiis kis társaság gyűlt sírja elé a temető­ben, délután öt órakor. Ott volt családja: leánya, Ilona, Szegedi Maszák Hugóné az urával, — unokái: Maszák Aladár, Elemér és Tihamér; a kormány kép­viseletében K. Lippich Elek; a Nemzeti Múzeumból Szalay Imre; a Képzőművészeti Társulat részéről Ambrozovics Dezső, Feszty Árpád s a néhai művész érdemes kortársa és barátja, Telepi Károly; a Kis­­faludy-Társaság képviseletében Vargha Gyula és Dalmady Győző; a Képzőművészeti Egyesület részé­ről Donáth Gyula és Bruck Miksa; a Nemzeti Sza­lon képviseletében Madarász Viktor és Ernszt Lajos; írók, művészek, é­s a szerény, az igazán nagy mű­vész, Teles Ede. Nem volt parádé, üres cifraság; miután a taka­rót lebontották a bronz mellszoborról, Feszty Árpád lépett a sir .mellé: „Emlékezzünk régiekről, régiek közt is legrégibbről, az úttörőről, a kinek sírjához hálás kegyelettel jöttek el ma művész utódjai . . .“ Röviden vázolta Barabás érdemeit s a Képzőművészeti Társulat koszorúját helyezte a sirra, megadván Teles Edének is az ő alkotását megillető hódolatot Meg is érdemelte azt Teles! Egyszerű kőoszlopon (Barabás Miklós, 1810—­ 1898) az egyszerű bronz-mellszobor, balkezében pa­letta, jobbjában ecset Tömör, monumentálisan erős, tisztán az erő, a­­maradandóság kifejezésére mintá­zott szobor, olyan széles kereteivel, annyi egyszerű­séggel, szintézissel simítva, hogy szinte nőni látszik, a­mint nézzük. Ilyen kis méretben magyar művész monumentálisabbat nem igen alkotott még. (Md.) * (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­­ban csütörtökön mérsékelt helyárakkal Szigeti Jó­­­zsef Rang és mód című háromfelvonásos színműve kerül színre. Az Operaház­ban A nibelung gyűrűje zene­dráma trilógia sorozatos előadását a következő napo­­kokon tartják meg: csütörtökön, június 8-án A Rajna kincse, pénteken, június 9-én A valkür, szombaton, jú­nius 9-én Szigrid, kedden, június 13-án Istenele al­konya. A trilógia mind a négy előadására hirdetett bérlet határideje tegnap lejárt, mától kezdve már csak egyes előadásokra lehet jegyeket váltani, a ren­des helyárakon. A Vígszínház­ban hétfőn, június 12-én délután három órakor vizsgálati előadás lesz, a­melyet az Or­szágos Színészegyesület színésziskolája rendez. Színre kerül Verga drámája, a Parasztbecsület, Offenbach­ operettje, a Varázshegedű­­s Dreyfus vígjátéka, az Egy kis vihar. A vizsgálati előadást hangverseny fe­jezi be. A Király Színház­ban szombaton lesz a János vitéz kétszázadik előadása, a­­­ely nemcsak a színház­nak, de a magyar színiirodalomnak is jelentős és em­lékezetes ünnepe s a­melynek középpontjában a dal­játék szerzői mellett Fedők Sári áll, a­ki a címszerep­ben oly fényes diadalt aratott. A jubiláns est hely­­árait mérsékelten fölemelték. Az előadás iránt a kö­zönség minden rétegében rendkívüli az érdeklődés. A Magyar Színház­ban holnap lesz a Mulató istenek című operett felújítása. A legszebb zenéjű Lehár-operett, mióta Budapesten nem adták, Heltai Jenő átdolgozásában számos külföldi színpadon zajos diadalt­ aratott Holnap az operett a bemutató nagysi­kerű szereposztásában kerül színre. A Városligeti Színkör legközelebbi újdonsága Csirikovnak A zsidók című drámája lesz. Az érdekes tárgyú darab betanulása és a szükséges stílszerű dísz­let és ruha elkészítése oly sok időt követel, hogy Kre­­csányi igazgató kénytelen volt A zsidók próbái miatt az Édes lányka vasárnap és hétfőre kitűzött felújí­tását elhagyni és helyette A bőregér operettet adni.­­A zsidók bemutatója kedden, június 13-án lesz. * (A népligeti nyári színkör) négy új bohó­ságot mutatott be. A közönségnek tetszettek az új­donságok s a szereplők közül sokat tapsolt Tordai Etelnek, Jávor Annának, Tamas Lidinek, Kövi Ju­liskának, Deák Gyulának, Somogyi Károlynak, Ha­lász Edének, Faragó Vilmosnak és Káldor Dezsőnek. * (Víg-színpad.) Szombaton, június 10-én este lesz az ősbudavári Víg-színpad első előadása, a­mely alkalommal Müecker bájos operettje, A hetedik meny­országban kerül színre. Az újdonság zenei szépségei mellett igen mulatságos tartalmú s Ferenczy Károly, a színház komikusa hálás szerephez jut benne. Az igazgatóság nagy fénynyel és gonddal állította ki a­ darabot. A bemutató és a következő előadásokra elő­jegyzéseket elfogad a színház pénztára. * (Tanítónők hangversenye.) Gyönyörű, ün­nepi est volt ma a­ budai tanítónőképző-intézetben. A távozó növendékek búcsúztak el díszes hamgver­­senyné vel, melyet az intézet tornacsarnokában rendez­tek. A magánszereplők közül kitűnt szép zongorá­zásával Fenyvessy Hana, Ábrahám Erzsébet, Szekula Valéria, Héger Lujza, Varga Lenke, Ábel Gizella, Pethő Józsa és Ábel Margit. Iren ügyesen hegedült Roll Kamilla, Boross Józsa, Winkler Anna, Morócz Valéria, Kürthy Adrien és Fejes Ilona. Kellemes hanggal énekelt Gyarmathy Mária, Szentistványi Jú­lia és Schlachta Margit. Érzéssel szavalt Finánczy Etel, Fáy Mária és Kiss Ilona. Bravúrosan cimbal­­mozott Krudi Andor. A hangverseny legjobban ki­emelkedő száma az énekkar működése volt. A him­nuszt, a Bolygó holandi fonódalát és A magyar dal című énekes melodrámát hallottuk színes, pompásan csengő előadásban. Nagy meglepetést keltett főkép­pen A magyar dal, a­melynek száz gyöngypártás, csipke ingvállas, viruló szép lány adott elő az intézet jeles énektan­árnőj­ének, Békey Józsának vezetésével. A tárogató­ szólót Szebeny Antal dr. játszotta, a ma­gá­nénekrészt pedig Haypál Benő énekelte. A kitű­nően sikerült, emlékezésre méltó búcsúünnepet Ka­ton­áné Irén igazgató, Torday-Grayl Torzsa, Békey Józsa és Héger Lujza rendezte. A közönség, mely a torna­csarnokon kívül az intézet rózsás és lampionos­ kert­­jét is ékessé tette, szíve szerint tapsolt a közremű­ködőknek. : * (Tudományos Akadémia.) A Magyar Tu­dományos Akadémia a nyár folyamán már csak egy ülést tart. Mivel a legközelebbi hétfő, a rendes ülé­sek napja ünnepre esik, az utolsó ülés június 19-én, délután öt órakor lesz. Az összes ülés után a harma­dik osztály ülésezik. Ezután megkezdődik a nyári szünet, a­mely októberig tart. Október 9-én, öt óra­kor lesz megint összes ülés, utána pedig az első ősz­ 11

Next