Budapesti Hírlap, 1905. július (25. évfolyam, 179-209. szám)

1905-07-14 / 192. szám

1905. julius 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (192. sz.) Bécsújhelyen a rendőrség megállította és letartóz­tatta. A fütő, a kit Hirsch-nek hívnak, Born báró­nak, a budapesti automobil-klub elnökének szolgála­tában van és az automobil is Born bárónak a tu­lajdona.­­ (Lezuhant postakocsi.) Az ampezzó­ bel­­lujjai után, mint Bázeliból táviratozték, a postakocsi lezuhant egy hegyszakadékba. Öt utas megsérült, köz­tük Colle, vadászőrnagy életveszélyesen.­­ (A titokzatos kanna.) A dunántúli arató­­sztrájk idején történt az alábbi eset. A többi közt letették a kaszát Szluha István országgyűlési kép­viselő cecei aratói is,­ bár a nagybirtokos, mint jó gazda, mindig emberségesen fizette munkásait. A sztrájkolók küldöttsége fölkereste földesurát s min­denféle követeléssel állt elő. Szluha István nem szólt semmit, hanem néhány percre eltávozott s a mikor visszatért, nagy öntöző­kanna volt a kezében. Az ara­tók csak várták, hogy már most m­i lesz. — Jöjjetek utánam — szólt a képviselő. Elballagtak a határba és Szluha István megállt a legszebb búzatábla előtt. — Hát igazán nem akartok aratni, édes fiaim?­­— kérdezte rejtelmesen. — Nem! — volt a válasz. — No jó, majd le aratok én magam. Erre a kannából, a melyben petróleum volt, megöntötte a vetést s meggyujtotta. A következő pillanatban hatalmas láng csapott föl a bámuló ara­tók előtt. Lett erre riadalom; az aratók elfelejtvén minden szocialista tanítást, neki­láttak az oltásnak , néhány perc alatt leverték a tüzet. Azután nem szóltak többé követelésről, hanem munkába álltak s megkezdődött az aratás. (Kifosztott lakás.) Székesfej­érvárról je­lenti tudósítónk: Fényes nappal vakmerő betörők jártak Kerekes Lajos dr. árvaszéki ülnök lakásán. Kerekes családjával a szőlőben nyaral s a betörés a lakatlanul maradt városi lakásban történt. A betörők az összes ruhát, fehérneműt, ezüstkészletet és ék­szert elvitték, olyképpen, hogy zsákmányukat a la­kásban talált üres kofferba rakták s azután bérkocsin elmenekültek. Simon rendőrkapitány azonnal nyo­mozást indított s megállapította, hogy a betörést két jól öltözött fiatalember követte el, a­kik a koffert a vasúton föladták Budapestre. Távirati megkere­sésre a fővárosi rendőrség a koffert lefoglalta. A be­törők még nem kerültek meg. — (Napszurást kapott országos képviselő.) Achim Zs. András, Békés­ Csaba országgyűlési képvi­selője július 11-én délután gerendási birtokán hirte­len roszul lett. Betegségét napszurás okozta; az orvo­sok a képviselő állapotát aggasztónak mondják. — (Leégett gyár.) A galgóci sör- és maláta­gyár, mint nekünk jelentik, teljesen elhamvadt. A­ tűz úgy keletkezett, hogy egy ötéves fiú gyújtóval ját­szott, a­mitől az istálló mellett lévő szalma lángba­­ borult és csakhamar az összes épületek tüzet fogtak. A kár jelentékeny, de biztosítás révén megtérül. A t . gyár kénytelen üzemét erre az esztendőre meg­szüntetni. (Kegyetlen büntetés.) Lőcséről írja tu­dósítónk. Kiirthatatlan hajlandósága volt a tolvaj­­lásra Csolány Jánosné krompaki asszony tizenegy esztendős fiának. Alig van ház a faluban, a­honnan a gyermek el ne lopott volna valamit. Többnyire ér­­­téktelen holmit csent el, csak azért, hogy lopjon. A falu csúfja lett az édesanyjából, a­kit mindenki meg­szólt­, hogy tolvajt nevel a fiából. A szegény asszony pedig nem tudta már, mit csináljon fiával, hogy a jó útra térítse. Megverte, napokig elcsukta, mind hiába, a gyermek megint csak lopott, a­mikor ki­tette lábát szülei házából. A kétségbeesett anya sírva panaszolta el a szomszédasszonyoknak fia go­nosz, természetét: — Hiába minden, nem hajt a jó szóra, sem a verésre. De ha még egyszer lop, úgy segítsen az Is­ten, hogy lesütöm tüzes paráz­zsal a két kezét! In­kább pusztuljon el, semhogy haramia legyen belőle. A­mikor Csolányné igy fogadkozott a szom­szédasszonyoknak, éppen akkor futott be az udvarra a fiú. Ki volt pirulva az arca, s nyomában szaladva jött egy falubeli parasztember: — Agyon verlek, gaz kölyök. Ellopta a pi­pámat, így kiáltott a paraszt, de a gyermek anyja le­csillapította haragját. Megmotozta a fiú zsebeit s visszaadta a parasztnak a pipát. Azután pedig igy szólt: — Majd ellátom én a baját a fiamnak. Megkötözte a gyerek kezét, s bevitte a lakásba. Az ajtót becsukta Csolányné, de pár pillanat múlva olyan rémes­­sikoltozás hallatszott, ki a konyhábó­l, hogy a szomszédok betörték az ajtót. Borzasztó dol­got láttak. A konyha közepén egy rakás parázs volt a tűzhelyről, s a parázs fölött fiát tartotta Csolányné, úgy, hogy a gyermek két keze a tűzbe volt dugva. A­mikor a szomszédok a konyhába jöttek, már mind­két keze le volt sütve a fiúnak, a­ki eszméletlenül feküdt anyja karjában. Orvost hívtak, a­ki ápolásba vette a gyermeket, a­ki azonban aligha marad élet­ben. A kegyetlen anyát a csendőrség letartóztatta. — (Hársfalva fürdőt,­ a mely Magyarország északkeleti részén, a Kárpátok között fekszik, az idén is igen szépszámú, előkelő közönség látogatja. Julius 6-áig 423 fürdővendég kereste föl Hársfalvát. — (Öngyilkosság az abbáziai mólón.) Ab­báziából táviratozzék, hogy tegnap reggel agyonlőtte magát a mólón egy ismeretlen fiatalember. Hír sze­rint festőművész volt az öngyilkos.­­ (Életunt­áriasszony.) Debrecenből távira­­tozza tudósítónk. Az itteni Kossuth-szállóban egy ismeretlen középkorú nő szállott meg. Szobájába zár­kózott és két revolverlövéssel véget vetett életének. A vendégkönyvbe ezt irta: Nagy Adolfné, tiszttartóné Legyesbénye.­­ (Milliós sikkasztás.) A milánói Edison villamos részvénytársaságnál, mint Milánóból táv­iratozték, óriás sikkasztásnak jutottak nyomára. A pénztár megvizsgálásakor kiderült, hogy az óvadék­­papirok eltűntek. A felügyelő-bizottság számítása sze­rint az óvadék­papirosok körülbelül egy millió lírát képviselnek. A sikkasztással Cotti pénztárost gyanú­sítják, a­kit letartóztattak.­­ (A newyorki kánikula.) Newyorkból táv­iratozzék nekünk. A lakosság óriás módon szenved a borzasztó hőség miatt. Tegnap kilenc ember halt meg napszúrás következtében, nagyon sok beteget a kórházakba szállítottak. Két ember hirtelen meg­őrült s egy harmadik öngyilkosságot követett el. A földalatti vasút utasait félig ájultan szállítják ki a kocsikból. Sok ezer ember az éjjelt kertekben és ház­tetőkön tölti.­­ (Szerelmi dráma.) Szegedi levelezőnk írja: Kisteleken tegnap este kilenc órakor Magyar János kötelesmester viruló, tizenhétéves Hermina leányát, a ház előtt három lövéssel leterítette Győrfi György húsz éves mohácsi illetőségű cipészsegéd, a­ki Kovács György cipésznél volt alkalmazva. Győrfi folyton szerelmi vallomásaival ostromolta a leányt, a­ki nem vette komolyan az udvarlást. Teg­nap este Győrfi minden szóváltás nélkül lőtte le Magyar Herminát, a­ki holtan bukott a lövések zajára kirohanó szüleinek lábaihoz. Győrfi néhány perc múltán a falu szélén mellbelőtte magát és súlyosan sérülten szállították a szegedi kórházba.­­- (Rendőri hírek.) Megégett asszony. A Vörösrparty­ utca 15. számú házában ma reggel Licht­­blau Lajos­ nyomdász felesége gyertyaláng mellett spirituszszal bútort tisztogatott. Munka közben meg­­gyuladt a ruhája s az asszony borzalmasan összeégett. A mentők Lichtblaunét a Rókus-kórházba vitték, a hol haldoklik. — Megmérgezett gyermek. Kis­pestről a Rókus-kórházba ma nagybetegen hozták be a hatéves Pálföldi Bálintot. A gyermeken, a kinek az állapota veszedelmes, a mérgezés jelei mutatkoztak. A vizsgálat kiderítette, hogy a gyermek játék közben be­­léndekmagot evett a mezőn s azzal mérgezte meg ma­gát. — Hirtelen halál. Az Andrássy­ út 7. számú háza előtt ma reggel hirtelen rosszul lett és meghalt Vodjura István szerelő. Szívszélhüdés ölte meg. — Eltűntek. A rendőrségen ma a következő emberek eltűnését jelentették be: Büki József 10 éves tanuló (Madách­ utcai 20), Csik Sándor 18 éves szabóinas (Kertész­ utca 35), Rozs András 14 éves kovácsinas (Szigetváry-utca 25), Moravecz Irma 25 éves házi­leány (Bény-utca 7), Vladiszavlyevics Lyubomir 20 éves gyári munkás (Bény-utca 3), Lichtner Rezső 14 éves tanuló (Margit-körút 55), Kovács Mihályné, szü­letett Szabiás Mária 33­­éves napszámosnő (Kötő­ utca 2), Somogyi Antal 61 éves magánzó (Margit-körút 26), Székely Gyula 46 éves fűszerkereskedő (Baross­­utca 77). — Francia ünnep Ősbudavárában. Ősbudavára ünnepeinek sorozatában érdemes helyet foglal el az a francia ünnep, a­melyet ma, július 14-én, a franciák nagy szabadságnapján rendez az igazgatóság. A díszí­­tett területen lesz, nagy díszfelvonulás, korhű jelme­zekben. Látható lesz Napóleon bevonulása Párisba, Loubet elnök díszszemléje, nagy nizzai karnevál stb. Az ünnep egyik­ pontja az óriás tűzijáték, a­melyet maga Friedman igazgató rendez két részben. Holnap, szombaton lesz a varieté színpadon a bucsufellépte és jutalomjátéka a The Brittons négerpárnak. — Óvatos hölgyek arcbőrük tisztántartására a Földes-féle Margit-érémet használják. Ára 1 korona. — Daruvár-fürdőben a főidény már teljes és a fürdő látogatottsága gyarapodást mutat; a kitűnő ha­tású iszapfürdők nagyszámú csúzos és köszvényes be­teget vonzottak e fürdőbe. Az igazgatóság kéri azokat a betegeket, a­kik Daruvárra óhajtanak jönni, hogy ebbeli szándékukat öt-hat nappal előbb, lakásról való gondoskodás végett közöljék. Esztétikai nevelés. — Az uj népiskolai Utasításból. — Budapest, juli 13. Azok a panaszok, melyekkel az iskolát illetik, hogy majdnem egészen elhanyagolja az esztétikai neve­lést, a népiskolára is ráillenek. E mellőzés következ­ményeit ma már annyira érezzük, hogy épp ez irányozta a közfigyelmet az iskolának erre a mulasztására. A nemzet műveit osztályaiban a közízlés hanyatlott, az ipartermékek gyári, főleg az olcsóságot tekintő terme­lése pedig a nép iparűző részének is elsenyveszti ízlé­sét és ezzel a nemzeti műipar sok becses gyökérszálát kiöli. Nincsen sivárabb látvány, mint lakásaink mai berendezése, ide számítva a modern iskolákét is; ha­sonló látvány a vásári termékek piaca, melyen alig látni a régi kedves művészi formák egy-egy marad­ványát. Végre a modern népviselet a régi festői, tartós ruhadarabokat is ki kezdi szorítani helyükből. És így ez a baj az esztétikai műveltség gyökerét, a közízlést és annak nemzeti jellegét támadja meg, tehát a jobbra­­fordulást mindinkább megnehezíti. A­kiknek pedig példát kellene adniok a népnek, többnyire épp oly fejletlen ízlésnek, mint a többiek, és a métely volta­képp felülről terjed lefelé. Az esztétikai nevelést ne tekintsük rendszeres tanításnak, vagy éppen, külön tantárgynak. E tekintet­ben teljesen azonos a természete az erkölcsi neve­lésével. Valamint nem úgy neveljük a gyermek erkölcsi akaratát, hogy erkölcsi szabályokkal elhalmozzuk, az erkölcsi elveket minduntalan előtérbe helyez­zük, elvontan kifejezzük, azonképpen esztétikai sza­bályok tudása sem tesz senkit esztétikailag műveltté. Sőt itt még odáig sem szabad mennünk, mint az erkölcsi nevelésben, melynek elveit a gyermek már környezetének hatása alatt, majd a vallás taní­tása közben formulázni tanulja és meg is érti. Az esztétikai nevelésben az általánosítástól általában tar­tózkodnunk kell. Mindent konkrét példákon és kon­krét módon kell mutatni. A gyermeket inkább hozzá kell szoktatni a széphez, de nem sokat beszélni és még kevésbbé a gyermeket beszéltetni róla. Mennyi kárt tett az irodalmi oktatásban is alsó és felső fo­kon egyaránt, hogy annyit beszélnek az irodalmi szépről és oly kevéssé éreztetik. Ne külön esztétikai nevelést adjunk a gyermeknek, mert ez lehetetlen, hanem egész nevelésünk legyen, a­mennyire lehet és kell, esztétikai jellegű. Ehhez­­hozzátartozik, hogy maga az iskolai épület és az iskolai élet is esztétikai jellegű legyen; amazon ne legyen ugyan cifraság, de ízléssértő és rontó mozzanat se, ez pedig nagy gondot fordítson a tisztaságra és rendre, az esztétikai érzés­nek ez alapvető követelményeire. Az iskolának egyáltalán nem lehet az a célja, hogy művészeket, dilettánsokat, vagy műértőket ne­veljen. Egyedüli feladata, hogy a gyermek ízlését fej­­leszsze, azokból a csirákból, melyek minden lélekben, főleg a gyermekkorban megvannak. Ízlése annak van, a­ki örülni tud annak, a­mi szép, a­kinek lelkében a szép eleven érzést kelt. Ezt az érzést nem pótolja semmi, de ezt az érzést rá sem lehet erőszakolni sen­kire. Az a tanító, ki a föladatot úgy oldaná meg, hogy szavakkal áradozik a gyermek előtt a szép dol­gok szépségéről, az, ha a gyermek nem érzi azt, mit a tanító kifejez, vagy a gyermek ellenkezését hívja föl, vagy hazug érzelmek fitogtatására tanítja. A tanítónak óvatosan, gyöngéden kell fejlesztgetni a gyermek ízlését, inkább csak alkalmat ad neki a megnyilatkozásra és főképp arra törekszik, hogy el-­­távolítsa útjából az akadályokat, a szándékos okta­tásnak még látszatát is kerülve. A gyermek nem ér­zéketlen a szép iránt, ellenkezőleg, az érdekek távol esvén lelkétől, épp az ő lelke alkalmas a szép házá­éinak megérzésére. A tanítónak csak nem szabad türelmét veszítenie; ha a gyermek valami iránt még nem mutat fogékonyságot, nem szabad semmit sem erőszakolnia, vagy siettetnie, hanem türelmesen kell várnia, míg a gyermek lelke megnyílik, és ezt a pil­lanatot kell megragadnia. Ekkor is néha egy-egy szó, vagy mozdulat elég lesz, hogy a gyermek figyel­mét a szépre irányozza és­­ a benyomást gyöngéd mó­don erősítse. Az ízlés fejlesztésének első és legfőbb tényezője éppen nem esik távol a népiskolai oktatástól, ellen­kezőleg ez egészen rajta nyugszik. Mert ez a té­nyező nem egyéb, mint a szemlélet. Még az irodalmi élvezet is azon alapszik, hogy a gyermeknek tisztái 11

Next