Budapesti Hírlap, 1905. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)

1905-09-01 / 241. szám

nepek alatt ne játszszák, tudomásul vették és sem­ó értelemben átírtak az egyházi hatóságokhoz. A tisztviselők anyagi támogatásának kérdését meg­oldandó, albizottságot küldtek ki. A vármegye elha­tározta, hogy minden hónap 10-én közgyűlést tart a jóléti bizottság határozatainak előterjesztése végett. Bars megye, Bars megye e hónap 29-én Kazy János főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a belügyminiszter leiratát, a­mely­­lyel a megye törvényhatóságának az adók és újon­cok megtagadására vonatkozó határozatát megsemmi­sítette, figyelembe nem veszi és ennek következtében máris utasította a hatóságokat hogy a hozott határo­zathoz szigorúan ragaszkodjanak. A közgyűlés az önkéntesek folyamodványainak okmányaira vonatko­zólag elhatározta, hogy a kormány ebbeli rendeletét sem veszi figyelembe. Az önként befizetett adóknak a vármegyebeli pénzintézetekben való elhelyezését és e pénzeknek ellenőrző kezelését határozta el a köz­gyűlés. Szabadka. A városi közgyűlés Bezerédj István főispán el­­nöklésével ma tárgyalta a miniszternek az ellent­­állást megsemmisítő határozatát és a közgyűlés a tanács javaslatára a leiraton egyhangúlag napi­rendre tért. Sopron. A város mai közgyűlésén Berecz Ábel ország­­gyűlési képviselő a következő indítványt tette: Mondja ki a törvényhatóság, hogy a befolyt állami adóknak az állampénztárba való utalása tilos és hogy ezek az adóösszegek pénzintézeteknél helyezendők el. A jogügyi bizottság az indítvány tudomásul vételét jvasolta, minthogy a város közgyűlése a pártok­­promisszuma eredményeként június 28-án már mondta, hogy csak a meg nem szavazott adók ha­jtását mellőzi. Berecz hosszabb beszédben védte irtványát, melyet Kovács István is támogatott, igoztatva, hogy június 28-ika óta a helyzet nagyon h­ozott és ez teszi szükségessé az önként befizetett lóknak a kormány rendelkezése alól való elvonását. Silvássy Márton ezzel szemben a kompromisszum érelmét látná az indítvány elfogadásában. Rosenfeld dr. a törvényiség alapján való meszmaradás szükségét erősítgeti, mondván, hogy az adózók szabad akaratát tisztelni kell. A közgyűlés,­ nagy szótöbbséggel egysze­rűen tudomásul vette Berecz indítványát. A kormány radikalizmusa. A Berliner Tageblatt­ban olvassuk a következő érdekes sorokat: A Fejérváry-kormány reformterveiben bizonyára nem fog takarékoskodni a vad radikalizmussal. Mert hiszen ez csak játék, taktikai fogás, és minél több radikalizmust mutatnak, annál kellemetlenebbé válik a koalíció helyzete. Mert ha csak ígéretekről van szó, akkor a kormány nagy előnyben van a koalícióval szemben. Most a koalíció alkotja a parlamenti több­séget, s ha valamit ígér, azonnal szaván lehet fogni, azonnal játszva értik át a helyzetet, nekik nem sok magyarázat kell, mert az ő lényük is éppen úgy alkotmányos alapon van fölépítve, mint a miénk s így azonnal megértik és méltányolják kizdelmü­nket a Times Bécsből sugalmazott hely­telen közléseivel szemben is. Ma korán besiettünk a nemzet házába, mert tudtuk, hogy ma elsőnek Apponyi szólal föl s meleg fogadást­ fogja részesíteni az amerikai Bertholdtnak, a kongresszus egyik csillagának indítványát. Angolul kezdte felszólalását s be­széde derekán tért át a franciára. Mind a két nyelven úgy szónokol, mintha mindkettő anya­nyelve volna. Az első percben a mindig uralkodó zsibon­­gással, járkálással találkozik még, azután lassan elül minden, a ki ment, megáll, a ki állt, leül s egygyé olvadnak a nagy világ küldöttei a hatal­mas szónoki erő s az érvelés fegyelmezettsége, világossága és könnyedségének hatása alatt. A padból beszél, magas alakja uralkodik a térsé­gen, az angol, majd a francia nyelv simán gör­dül páratlan orgánuma gyöngyház-kerekein s a mély csöndben minduntalan fölszabaduló taps­vihar mutatja, hogy beszéde észhez és szívhez talál. Köny szökik a szemembe, föltekintek az első alkotmányos belga királyra, a mint a tör­vénykönyvre teszi a kezét s esküszik, hogy meg­tartja az alkotmányt. Tekintete éppen Apponyi felé néz, mintha azon gondolkoznék, hogy mi­csoda ország és micsoda alkotmány lehet az, a­hol ez a férfiú ötvenkilenc éves korában még min­dig ellenzéki vezér ? Ma estére Brüsszel városa hívta meg a világparlament képviselőit fényes lakomára, ha- } A jelen kormány azonban gondtalanul elígérheti a csil­lagokat az égről, mivel egyáltalán nincs pártja a par­lamentben, s ennélfogva tökéletes lehetetlenség, hogy ígéreteit megtartsa. De a jelen kormány radikális reformterveinek megvalósításáról nincs is szó. Mert sem az uralkodó, sem az oly gyakran emlegetett „irányt szabó bécsi körök“ sem azok a konzervatív urak, a­kik Fejérváry kormányát támogatják, nem tértek át hirtelen a radikalizmusra. Szimpatikus fegy­ver híján elég jó eszköz nekik a radikalizmus is arra, hogy küzdjenek vele a koalíció ellen. A legújabb hadi­terv a következő: A koalíció nev­zeti agitációjával szemben megindítják a leghevesebb radikális agitációt. Ha ezzel a lelkeket eléggé izgalomba hozták, akkor elrendelik az új választást, melynek, véleményük sze­rint, biztos lesz az eredménye. A koalíció vereséget fog szenvedni. De hogy azután a radikalizmus úrrá ne legyen, arról is bölcsen előre gondoskodnak. A jövendő többségnek ugyanis a mai szabadelvű párt lesz a magva. S ez volt az a csalétek, melylyel a nyúlt héten a kiválni készülőket benn tartották a pártban. A szabadelvű párt azonban nem csatlakozik a kormány radikális programjához, sőt Tisza nyilvánosan kárhoz­tatta ezt a programot. Ha új választásra kerülne a sor, a szabadelvű párt legtöbb tagja valószínűleg igen radikálisnak fog mutatkozni, — de csak a saját fele­lősségére. A párt maga semmiféle radikális kötelezett­séget nem vállal. Ha azután a koalíciót szétverték,­­ a „radikális“ Fejérváry-kormány félrevonulhat, s helyébe egy új, szabadelvűpárti kormány léphet, a mely egyszerűen ott folytatja a dolgot, a hol Tisza István gróf abbahagyta.________________________________ A portsmouthi békekötés. Budapest, aug. 31. A békeszerződés, a melynek szövegezésén szorgalmasan dolgoznak a népjogi szakértők, tiz-tizenkét nap múlva elkészül s akkor aláírják a meghatalmazottak. Az aláírást nagy ünnepség­gel kötik össze s a nevezetes aktuson a békeszerző Roosevelt is résztvesz. Oroszországban, bár maga­­Witte nyilvá­nosan hirdeti, hogy mekkora győzelmet aratott, nagyon kedvetlenül fogadták a békekötés hírét. Érdekes, hogy abban a táviratban, a­melyben Witte értesítette a cárt a békéről, azt mondja, hogy „Oroszország továbbra is ugyanaz a nagy­hatalom marad a szélső­ Keleten, a­mely eddig volt.“ Egy kicsit merész állítás ez a kelet-ázsiai orosz flotta megsemmisülése, Port­ Artur és Mandzsúria elvesztése után s hogy az oroszok is fölébredtek már abból a győzelmi mámorból, a­mely a portsmouthi megbízottak lelkét még most is fogva tartja, bizonyítja a pétervári sajtó el­keseredettsége. Mára várták a fegyverszünet kihirdetését, a­mi azonban még néhány napot késik, de azért már most is pihennek a fegyverek a harctéren. Az európai uralkodók és államfők üdvözlő táviratot küldtek a szerencsés békekötés alkalmá­ból a békeszerző Rooseveltnek, a cárnak és a mi­­kádónak. E táviratváltásból kiderül, hogy a béke megkötésére befolyással volt­­Vilmos csá­szár és Loubet elnök is. A döntő ülés után: London, aug. 31. (­Saját tudósítónktól.) A békekötés munkája most már gyorsan halad előre. Martens tanár s Dennyson, a japánok népjogi szakértője tegnap délután három óráig több óráig tartó ülésen a békeszerződés végleges szövegének első két pontjára nézve megállapodtak. A Times jelentése szerint Martens és Dennyson közben Witte-hez és Komura báróhoz fordultak felvilágosí­­tásért. A végleges békeszerződés megszerkesztésénél bizonyára pénzügyi és más szakértőket is meg fog­nak ha­llgatni, de azért hiszik, hogy nehézség már nem fog fölmerülni. Az orosz és japán békemegha­­talmazottak természetesen továbbra is érintkezésben maradnak Pétervárral, illetve Tokióval. Hír szerint a végleges békeszerződés megszerkesztéséig a megha­talmazottak formális ülést többé nem tartanak. Witte reméli, hogy szeptember 12-én Newyorkból, Komura báró pedig szeptember 20-án Szan-Franciszkóból haza­utazhatnak, ha ugyan nem fogadják el Kanada kor­mányzójának meghívását az ország megtekintésére. Az orosz meghatalmazottak most már maguk is elismerik, hogy a japánok a­­tárgyalások folyamán rendkívül korrekt magatartást tanúsítottak. Rosen báró úgy nyilatkozott, hogy Komura báró és Taka­hira e rendkívül súlyos helyzetben mindig udvaria­sak és előzékenyek voltak és mindent megtettek, hogy a delegátusok személyi érintkezése minél kellemesebb legyen. Komura báró és Takahira, mondotta Rosen, kiérdemelték bámulatunkat szeretetreméltó viselke­désükért. Az orosz delegátusok tisztelete tegnap kife­jezésre jutott a Wendworth-szálló nagy ebédlőjében. A­mikor Komura báró kíséretének több tagja az ebédlőt elhagyta és az orosz delegátusok asztala mellett elhaladt, Zermolov tábornok, volt londoni katonai attasé és a többi orosz delegátus fölkelt helyéről és mélyen meghajolva, üdvözölték a japánokat, kik ha­sonló meghajlással viszonozták az üdvözlést. Az orosz békekövetség tagjai tegnap már nyu­­godtabbak voltak. Előtte való éjjel, hir szerint, reg­gelig tartó vidám mulatsággal ünnepelték meg a békekötést és ezen a mulatságon a pezsgő patakokban folyt. Komura báró és Takahira alig mutatkoztak; a látogatókat Szato követségi titkárhoz utasították, a­ki csak azt ismételte, hogy a béke létrejötte a mi­­kádó békeszeretetének tulajdonítható és ő nem­ lehet hivatva arra, hogy a mikádó eljárását kritizálja. Ko­mura báró csak két japán újságírót fogadott, a­kik közül az egyik állítólag kényezve távozott Komura báró szobájától. Miként utólag ismeretesé lett, a japánok nemcsak a hadikárpótlásról és Szakhalin­­szigetének északi feléről mondtak le, hanem a kar­­bin-portarturi vasútnak Karbin és Tvancseng közt lévő mintegy kétszáz k kilométer hosszú részéről is. Szakhalin­ szigetén sem az oroszok, sem a japánok nem építhetnek erősségeket, a La Perouse tengerszo­ros pedig orosz hajók részére nyitva marad. Az oro­szok és japánok azonfelül valószínűleg a legtöbb ked­vezmény jogát is fogják egymásnak biztosítani és a karbin-portarturi vasúton az átfutó forgalom részére vasúti konvenciót is fognak kötni. Az orosz foglyok és sebesültek eltartásáért fize­tendő összeget csak később fogják megállapítani, eset­leg választott bíróság útján. Az összegből természete­sen le fogják vonni a japán foglyok eltartásának költségét. Hogy a békeszerződést hol fogják aláírni, még bizonytalan. E tekintetben Witte és Komura báró valószínűleg alkalmazkodni fognak Roosevelt kíván­ságához. Nem­­ lehetetlen,­ hogy a­­békeszerződés ün­­nepies aláírásánál jelen lesz Roosevelt elnök is, és valószínű, hogy egy kiváló festőt meg fognak bízni a históriai jelenet megörökítésére. A békeszerződés aláírása nagy ünnepiességgel fog megtörténni, utána pedig a meghatalmazottak közös lakomára gyűlnek össze. Hogy a béke létrejötte óta mi történt Tokió­ban, arról nem érkezett semmi hír. Nem lehetetlen, hogy a japán távirat-cenzúra egyelőre eltitkolja a feltételeket, a­melyekkel a béke létrejött. A Standard levelezőjének kedden este, tehát a béke létrejötte után, Tokióban föladott távirata még arról ad hírt, hogy Japánországba véglegesen lemondtak arról a re­ményről, hogy­ a béke létrejön. ■ / Berlin, aug. Sí. (Saját tudósítónktól.) 1'Pétervárról jelentik. Witte a pétervári Szlovo munkatársa előtt a követke­zőképpen nyilatkozott: — Az eredményből láthatja, hogy mennyit ér az erős jellem. Borzasztó volt a helyzetem. A japán föl­tételeket nem fogadhattam el s a béketárgyalás meg­szakítása elkerülhetetlennek látszott. Ebben az eset­ben pedig az egész világ szimpátiája a japánok felé fordult volna. Roosevelt elnök hazafis­ágomra, huma­nizmusomra s végül józan eszemre appellált, de én, hála Istennek, tántoríthatatlan maradtam. A japánok nem olvashatták le az arcomról, hogy mi­ történik a belsőmben. A­mikor a japánok békefeltételeit átvet­tem, nem is néztem az írásba, hanem más dologról kezdtem beszélni. Az ülés után, a­mikor eltávoztam, készakarva ott felejtettem az okmányt. Az egyik ja­pán békemeghatalmazott észrevette s igy szólt hozzám: — Nem tartja szükségesnek, hogy ez­t az ok­mányt magával vigye, nehogy avatatlan ember ke­zébe kerüljön? Erre egykedvűen a zsebembe tettem a japán bé­keföl­tételeket. Hasonló egykedvűséget tanúsítottam egész végig." A békeszerződés. Pétervár, aug. 31. (Saját tudósítónktól.) A békeszerződést előbb francia s azután angol nyelven fogják meg­szerkeszteni. A szerződésnek tizenöt pontja lesz , tiz nap múlva fogják aláírni, valószinüleg Washingtonban. Martens tanár, az oroszok nép­jogi szakértője, a szerződés egyik fogalmazója . BUDAPESTI HÍRLAP, 1905. szeptember

Next