Budapesti Hírlap, 1905. október(25. évfolyam, 271-301. szám)

1905-10-01 / 271. szám

Budapest 1905. XXV. évfolyam 271. szám Vasárnap, október 1 Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évr© 28 kor* félévre 14 kor., negyedévre 7 kor* egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 ÜL Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd-utca 1. sz. Siefn­eki-­­1 kirdita-tök­ént, Cgyao­­bál József-kömt 5. u.­­ oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 Ab Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Résen legyünk! írta Holtsy Pál. Budapest, szept. 30. Elmérgesedvén a viszonyok, II. Fer­­dinánd összehívta azt a hirhedt korona­­tanácsot, melynek jegyzőkönyvét Hor­­mayr, a bécsi titkos levéltár igazgatója hozta nyilvánosságra a múlt század ele­jén. Maga a császár elnökölt az értekez­leten. Magyar úr természetesen nem volt jelen — mert hiszen magyar ügyekről folyt a tárgyalás. De jelen volt a pápai nuncius és a spanyol Habsburgok bécsi követe, továbbá Ditrichstein kardinális, Morvaország helytartója, a főhadvezér Wallenstein s az ő barátjai, Eggenberg és Hanach grófok. Ezen a tanácskozáson tette a spanyol követ a következő indít­ványt, a­mint a jegyzőkönyvben foglal­tatik : „Ezekre a barbár m­agyarokra idegen kor­mányzókat kell­ küldeni, a kik egész új, önké­nn­yen alapuló törvényeket adjanak nekik s a kik ezerféle módon sanyargassák és nyomják őket, minden jogvédlerem­ kizárásával, úgy,­ hogy ne legyen számukra menekülés. H­a pedig e miatt Bécsbe fordulnak a magyarok, azt kell mondani, hogy ő felsége mindarról a dologról legcseké­lyebb tudomással sem bír és holni efféle eljárás neki a legnagyobb mértékben kellemetlen. Ily módon a császárt nem fogják okolni ezek a bestiák, a­kik nem látnak tovább az orruknál s minden, gyűlöletük a kormányzókra fog irá­nyulni. Ezek a kormányzók a­zonb­an ne tágít­sanak egy hajszálnyira se a nagy céltól, a pa­naszok és veszedelmek ellenére se. Mindent megtegyenek arra, hogy a magyarokat alatto­mos fogásokkal szinte a megőrülésig ingereljék s az ellenállókkal szemben hallatlan büntetése­ket eszeljenek ki. Akkor ez a szabadságára büszke és ilyen járomhoz nem szokott magyar nemzet okvetetlenül fölkelést szervez a szigorú­­kormányzók ellen. Ez pedig megadná a kívána­tos ürügyet, hogy az árulók ellen ítélet és­­jog nélkül embertelen büntetéseket és kínzásokat le­hessen alkalmazni. Így aztán a kétségbeesésig üldözött magyarok a szomszédok és hitsorsosok segítségéhez fognak fordulni a a felségárulás vetése kizöldül, le lehet üttetni az ország nagy­jainak fejét, a­kik eddig a korlátlan uralom behozatalának útjában állottak.“ Ezt a jegyzőkönyvet aláírták a je­len voltak, maga a császár is. Karaffa hadai pedig megindultak Magyarország felé. Hihetetlennek látszanék, hogy vala­kiben ily pokoli terv megfogamozhatott, ha nem maradt volna meg írásbeli bizo­nyítéka. Már­pedig, azoknak az ismeretlen tanácsadóknak célzatait vizsgálva, a­kik a szeptember 23-diki öt pontot fogalmaz­ták s a nemzet ellen intézett arculcsapást kieszelték, alig találunk más megoldást, mint azt, hogy el akarták végsőkig kese­ríteni a nemzetet, egészen odáig, hogy oktalanságra ragadtassa el magát. Mert hát mi egyéb lehetett a céljuk azzal, a­mi történt? Azt nem gondolhatták, hogy ezáltal az országgyűlési többség egyszerre a Fejérváry-kormány támogatóivá fog át­­vedleni. Azt sem remélhették, hogy ily mó­don helyreáll Magyarországon a rend, a nyugalom s a közmegnyugvás. Azt se hihették, hogy a bécsi lekö­telezően nyájas kihallgatás következté­ben az ellenzék vezérférfiai megtagadják eddigi elveiket s elvállalják a kormány­­alakítást. Arra sem számíthattak, hogy az öt pont közzétevése által hajlandóvá tehetik a magyar országgyűlést az adó és az újoncok megajánlására. Valami észszerű okuknak pedig mégis kellett lenniök, a­mely arra bírta őket, hogy ily tanácsot adjanak a ki­rálynak. Mi lehetett ez az ok? Akármily pokolinak lássék is a terv, azt kell föltennünk, hogy a végsőkig akarták ingerelni a magyar nemzetet. Egészen addig, hogy törvénytelen útra ragadtassa magát s megokolttá tegye a nyílt erős­zakot. Ma, a meglevő viszonyok között a nyílt erőszaktól Magyarországnak nincs mit tartania. Védi a királyi eskü, védi az, hogy a nyílt erőszaknak nem lehet semmiféle fogható eredménye. A Kristóffy-féle alkotmány elleni merénylet tudvalevőleg a király esküjén szenvedett hajótörést. Az volt a terv, hogy a választási törvényt rendeletileg Hírek a fővárosból Irta Tóth Dezső. . . . Mi csak szántsunk, vessünk, Édes falum­ népe, S dolgunk végeztével üljünk a lócára Kis házunk elébe, Csak hétköznaposan és ne feketébe? Mondjuk el ott rendre, Mi a­ kívánságunk, Széthúzás, gyűlölség, hogy izmagképpen se Teremjen meg nálunk S igazaink mellett rendületlen álljunk. Hogy e drága földet, Melynek sikja, balma Minden kis porszeme­telve könynyel, vérrel, Magyar el ne hagyja, Mindig övé legyen első gondolatja. Hogy ősi erényben Éldegéljünk itten, S mint az oltár lángja, honszerzők emléke Égjen sziveinkben, Bízva-bizakodva, hogy velünk az Isten! Gerendás szobánkban Diadalmas képén Kossuthot, Rákóczit s mind, ki érttünk küzdött, őrizzük meg szépen, Az Úr Jézus Krisztus képe közelében. S hazug magyar ha­jó, Ki magyart elárul: Álljunk, mint a szikla, meg nem tántorítva Cikornyás szavával, Ostorral verjük ki, mint a kufárokat Az­ Ur templomából! Öt gyerek és négy barack. Irta Sipulusz. Van nekem egy öcsém, a­ki lángbuzgalma hive a magyar imperialisztikus politikának. E politika különböző pontjait tanulmányozván, különösen ez ragadta meg a figyelmét : harminc millió magyar. És megesküdött, hogy a program­nak ez a része az, a­melynek teljesítését lehető­leg elő fogja mozdítani. A magyarok istene meghallgatta esküjét és elsokassta az ő családját. Elannyira, hogy nyolc esztendő alatt a hosszúlábú gólya éppen ötször kopogtatott be házukhoz. A gyerekek mind aprók, mind szőkék és mind kedvesek. Kettőnek én vagyok a kereszt­apja, de soha sem tudom őket egymástól meg­­külömböztetni. Heh­a, mikor az utcán sétálok, a nyakam közé szakad egy szőke fergeteg, a­mely kezemet, kabátomat és nadrágomat csókolja és könyörög, hogy cukrot, gyümölcsöt, mézeskalá­csot és kardot vásároljak. Ez találkozásom az öcsém gyermekeivel. Hozzájuk járni nem igen szoktam, mert hisz az ember annyi vizittel tar­tozik idegeneknek, hogy a család számára abszo­lúte semmi se jut, de ez nem is szükséges, mert az öcsémmel sokszor találkozván, mindig ponto­san tudom, hányan fekü­sznek kanyaróban és hánynak a foga jön. A nyár folyamán találkoztam egyszer az öcsémmel. Kérdezi tőlem, hogy itthon leszek-e a következő vasárnapon? Azt feleltem rá, hogy itthon. — Ugy­e, torkig vagy már a vendéglős konyhával ? — Több mint torkig. — Hát akkor gyere el hozzám ebédre. Oly rideg lehet vasárnap egyedül vagy férfitár­saságban korcsmában üldögélni, azt hiszem, jól fog esni a szent napot csöndes és nyugodt csa­ládi körben eltölteni. Oly szépen beszélt a családi körről, hogy már szinte láttam, a­mint az eperfa lombja feke­tén bólingat és szinte már hallani véltem, a­mint zúg az éji bogár, nekimegy a falnak. Csakugyan igaza van, nyári vasárnapon korcsmában ebé­delni valóban a legridegebb dolgok közé tartozik. Megígértem tehát, hogy a kitűzött időben pontosan­­meg fogok jelenni, csak azt kötöm ki, hogy csirkeleves legyen kalarális szeletekkel és valami olyan pecsenye, a­mihez nagyon jól illik a fehéres zöld fejes saláta. Megegyeztünk Elérkezett a vasárnap és én egy óra tájban, lelkemben a boldog családi élet képeivel, mint a szarvas a híres patakra, siettem öcsém lakása felé ebédelni. Egyik utcasarkon rám szólt egy ismerős kofa, hogy nem veszek-e tőle őszi barackot. Hozzá­tette, hogy­ ma elég rossz vásárt csapott és hang­súlyozta, hogy neki is sok gyermeke van, a­kik azt várják tőle, hogy vasárnaponként nagyobb pénzösszeggel térjen haza. Mai számunk 40 oldal.

Next