Budapesti Hírlap, 1905. december (25. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-01 / 332. szám

_________________________________________ Mert Németország már régen udvarol a szultánnak, ajándékot vált vele, látogatásával tiszteli meg, templomokat, klastromokat, iskolákat és kórházakat, főleg pedig vasutakat épít európai és ázsiai török területen. Kolóniákat alapít és kereskedelmet szervez hozzá és kettőtől nagyon óvakodik: egy, hogy terhelje magát a szultán bizalmatlanságával, másik, hogy magára vonja a keleti népek és néptörzsiek gyűlöletét. Ezért nem demonstrál a szultán ellen, ezért vonja ki magát a rendcsinálásból s ezért varrja kedves szövetségese nyakába mind a kettőt, így készíti magának századokra előre a német politika a balkán-politikát. Biztatja a szerencsétlen kezű Bécset, hogy ne engedjen a magyarok nemzeti kívánságainak, mert a magyar öncélú királyság ellenében senki sem versenyképes a Balkánon. Tehát e királyság ilyen nemzeti fölélesztését ellenzi, sőt a magyar nemzeti királyság föltámasztása Ausztriát is új életre és új célokra szólítaná és ez sem kívánatos Berlinben. Ausztriának züllenie és rothadnia kell: ezt kívánja a német birodalom keletre törő politikája s ezt csak egy állandóan elégedetlen Magyarországgal lehet biztosítani. Ez alatt pedig a flotta-demonstrációt arra használja, hogy a szultán gyanújával és népei gyűlöletével is megterhelje Ausztriát s ez a bonini haszon Ausztriának vagy húsz milliójába is kerül, aminek természetesen a kvótarészét még mi fizetjük meg. Ausztria pedig ez alatt mint egy obstinált fejű buta szolgáló ül a fejőstehén alatt és se látva, se hallva, esze nélkül feji préda állatját: úgy ül Magyarország elnyomásának, féken tartásának, megkötözésének oktalan rögeszméje alatt. S ez a helyzet mindaddig így lesz — kétségbeesve mondjuk — amíg csak a magyar nemzet küzdelme végleges győzelmet nem arat. Mert csak a buta zsarnokok találták föl azt a taktikát, amelyen most vesztett rajta az orosz is, mint előtte Napóleon, — hogy a belső elégedetlenség levezető csatornájául külső háborút és bonyodalmat csináltak. A bölcs és becsületes államférfiak mindig tudták, hogy a sikeres külső politika csak ott lehetséges, ahol a belső politika a nemzetek érdekeit szolgálván, békét, rendet, jólétet és nemzeti önérzetet teremt és táplál. Képviselőjelölés: Törökszentmiklósról táviratoztak: Ma délelőtt Törökszentmiklóson a választókerület függetlenségi pártjának végrehajtó-bizottsága népes értekezletet tartott, amelyen a kerületnek mind a tizenhárom községe képviseltette magát. A végrehajtó bizottság egyhangúlag újból Somogyi Aladárt kiáltotta ki képviselőjelöltnek. Azután huszonöt tagú küldöttség hívta meg a jelöltet az értekezletre. Somogyi Aladár az értekezleten megjelent és kijelentette, hogy a jelöltséget köszönettel elfogadja. Ellenjelölt nincs, szandált az utazás minden állomásán ujját helyettesítik, a ruha egyes darabokból van, amelyek néhány öltéssel vannak egymáshoz fűzve, a rendelőben minden vendég új erőpálcikát kap. Az ország maga a múlandóság országa: folyók megváltoztatják folyásukat, partok a kerületüket, vulkánikus hegyek támadnak és összeomlanak, völgyeket kitölt a földcsuszamlás és lávaömlés, a gyakori földrengés pedig házakat és falakat változtat meg. A buddhaizmusnak lélektani hatása sem arra vezet, hogy az anyagi állandóságot becsülni tudják. Az a tétel, hogy a világegyetem illúzió, az élet csak múló epizódja egy végtelenutazásnak, hogy minden ragaszkodást emberhez, tényhez és dologhoz fájdalommal és szomorúsággal kell megfizetni és hogy csak a vágyaknak elfojtása vezethet az örök békéhez, amely a múlandóságba való belenyugvás. Ez megmagyaráz és vigasztal, erőt ad minden baj elviselésére, megacélozza azt a türelmet, ami jellemvonása a japán fajnak. A filozófiai elmélkedések közé gyöngyszemekként van elhelyezve egy-egy kis novella, amely jellemzi a japán faj lelkét. Nagyon bájos az egyik, amelyben egy japán asszonyról van szó, akinek meghalt a férje és azután kis fiában lelte föl minden örömét. Később az is meghalt. Az asszony nagyon busul, keservesen siratja gyermekét. Mikor már sehogy sem bir bánatával, buddha szokás szerint elmegy egy olyan paphoz, aki képes arra, hogy sok imádkozás, inkább valami autoszuggesztió folytán olyan hangon beszéljen a hátramaradotthoz, hogy az megismeri a halottja hangját. A pap csakugyan a kisfiú hangján szólal meg, legalább az anya azt hiszi és azt mondja neki: Anyám, ne sirass ilyen nagyon. Csak azért haltam meg, hogy téged megváltsalak a haláltól; tudtam, hogy neked meg kellett volna halnod s inkább én akartam helyetted meghalni. De anyám, ne sir ! annyira érettem! Nem szabad úgy sajnálni a halottakat. A könyök folyóján vezet keresztül a halottak csendes útja és ha az anyák sírnak, akkor megdagad a folyó és a lélek nem fiaid keresztül menni rajta, hanem nyugtalanul ide-oda vándorol rajta. És azért anyuskám, kérlek, ne busulj annyit, ne nyugtalaníts annyit! S az anya hazament. Többet nem látták simi. Hanem ettől az időtől fogva valami furcsa változáson ment keresztül. Csak kicsi gyermektányérból evett, pici evőeszközzel, a gyerek mosdótáljából mosakodott és minden holmiját használta a kicsinek. Miután neki kellett volna meghalnia és a gyermeknek maradni — ezt mondta a kicsi halottja — szegény feje megzavarodott. Öreg szülei, mielőtt meghaltak, látták, hogy a leányukat másra nem hagyhatják, mert más talán nevetne az ő különös viselkedésén. És azért építettek neki egy egész kicsi kápolnát, ahol majd apácaként élhet. A falu gyerekei azután mind oda jártak a fiatal apáca templomába, ő úgy játszott velük, akárcsak bármelyik gyermek, a kicsi lóval, a japán babákkal és a gyermekek úgy bántak vele, mint játszótársukkal. Nem nevette őt senki, mert az anyák örültek, ha a gyerekeiket nála tudták és fölváltva gondoskodtak ellátásáról. Mire azok a gyerekek felnőttek, az ő gyerekeik is odajártak játszani és ez igy ment sokáig, mig csak meg nem halt az öreg játszótárs. És a falu szép nagy sírkövet állított a gyermekek védőjének és társának. A gyerekek is összerakták kis pénzüket és a nagy sírkő mellé egy egész kicsit állítottak, mert tudták, hogy ő mindig a kicsit, a BUDAPESTI HÍRLAP. (332. sz.) 1905. december 1. Románok a kultuszminiszter ellen. A karánsebesi püspöki konzisztórium és egyházmegye november 27-én tartott ülésében elhatározta, hogy Lukács miniszter magyarosító nyelv rendelete ellen a kormányhoz és királyhoz fölterjesztést intéz, melyben az erdélyi szász konzisztórium példájára kéri a rendeletnek — mint törvényellenesnek — érvényen kívül helyezését. A tartalékos hajóraj. Pólóból jelentik nekünk: Az új tartalékos hajóraj dolgában eddig a következő intézkedéseket tették. A tartalékos hajórajt 1006 január elsején fogják aktiválni és egyelőre a Monarch típusából való három csatahajóból fog állni; ezek a hajók lesznek: a Budapest, a Monarch és a Wien. A tartalékos hajóraj hajói a téli hónapokban is teljesen föl lesznek szerelve és csak a legénységük lesz valamivel csekélyebb, mint a rendes hadihajóké. A tartalékos hajóraj szükség esetén egy-két óra alatt elindulásra kész lesz. A parancsnok személyét illetőleg még nem döntöttek. Olaszország már 1006-ban állított föl az Adrián egy tartalékos hajóhadosztályt, amelyet azóta szaporított. Beszámoló: Benyovszky Sándor gróf, a dunavecsei választókerület képviselője tegnap mondott beszámoló-beszédet Solton, amely alkalomból a választóközönség ovációban részesítette. A beszámolóról Sossuth Ferencet táviratban üdvözölték. A válság. Budapest, nov. 30. Fejérváry miniszterelnök ma Bécsbe utazott. Utazása és holnapi kihallgatása annyiban meglepetés, hogy felőle a beavatottak sem tudtak előre semmit. Bécsi munkatársunk a kihallgatás célja felől a következőket jelenti: Itteni körök értesülése szerint a magyar kormány folytonos tanácskozásának egyedüli tárgya az, hogy mi a teendő december 19-ikére. A magyar kormány dilemma előtt áll, mint ez idő szerint magát parlamentárisnak nevező kormány köteles volna megjelenni december 19-én a parlament előtt és letenni a Ház asztalára a megígért törvényjavaslatot a választóreformról. Azonban a kormány attól tart, hogyha a december 19-iki ülésen megjelenik, igen kellemetlen helyzetbe kerül. E két kellemetlen eshetőség közül csak egy kibúvó van és ez az, hogy a kormány december 19-ike előtt vagy elnapolja vagy föloszlatja a k képviselőházat. Ebben a kérdésben kell a kormánynak előterjesztést tenni s e célból Fejérváry báró e napokban Bécsbe érkezik és kihallgatáson jelenik meg a királynál. A halandópártban ma este a bécsi út céljáról körülbelül ugyanezeket lehetett hallani. — A király a mai napon ’Fesztetich Tasziló grófot fogadta kihallgatáson. A politikusok magántermészetűnek mondják ezt az audienciát, egy kőnyomatos azonban azt jelenti, hogy: Festetichre miniszteri tárca vagy esetleg egyéb politikai küldetés vár.* A király kijelentette egy osztrák képviselő előtt, nyilván azért, hogy meghallják Lajtán innen, Lajtán túl, hogy az általános választói jog megvalósítása többé föl nem tartóztatható s hogy csak ettől reméli a mai politikai bonyodalmakból való kibontakozást. Nagyon természetes, hogy az uralkodónak egy ily fontos politikai nyilatkozata nem maradhat észrevétlenül és hatás nélkül. Foglalkozni fog vele a magyar képviselőház többségének megbízottja, a koalíció vezérbizottsága a jövő hétfőn. Az állásfoglalást előkészítendő, az ellenzéki szövetség elnöke, Kossuth Ferenc már ma közzétett egy nyilatkozatot, melyben nagyon figyelemreméltó dolgokat mond el erről a kérdésről. Okoskodása oly világos és oly ismeretes alapokon nyugszik, hogy vita tárgya sem lehet; mindenkinek igazat kell adnia Kossuth Ferencnek, kicsiket szerette. Heam Lafcadio azt mondja máshol, hogy ő maga minden kétséget kizáróan meggyőződött arról, hogy Japánországban általános az összetett, öröklött lélekben való hit. A japán paraszt természetesen nem olyan komplikáltan képzeli azt, mint ahogyan a buddhaisztikus filozófia magyarázza, vagy mint a nyugati tudomány bizonyítja. De úgy gondolkozik magáról, mint egy többségről. Lelkében a jó és rossz viaskodását több szellemi akarat konfliktusának tartja, amely az ő énjét együttesen alkotja és azon van, hogy a jobbik énje győzedelmeskedhessék a roszszabbik fölött. Japánországban a koldus vagy a vándor, ha alamizsnát kap, úgy köszöni meg, hogy: a jövő születésed legyen szerencsés. A szegény nyomorék, aki elveszti halló és látóképességét, örömmel beszél a közeli változásról, mely neki friss, új testet ad. S milyen másképpen gondolunk mi a halottainkra. Az elmúlt emberiségre, mint összeségre egyáltalában nem gondolunk, legföbbé tanulmányképpen foglalkozunk egy-egy régi fajjal. Érdekel egy nagy államférfi vagy egy hős élete, de inkább, mert a nagy tettek, amiket véghez vitt, a mi ambíciónkhoz, a mi kívánságainkhoz, a mi önérzetünkhöz szólnak, de altruisztikus érzéseinkhez nem igen van közük. A névtelen halottakra pedig egyáltalában nem gondolunk, szeretteinket sem hiszszük aktív szellemi összefüggésben magunkkal. Aki nem vallásos, az nem is hisz a szellemben s a mélyen érző, vallásos ember is azt hiszi, hogy a halottak hosszú időre egészen el vannak tőlünk választva, az élet tartamára legalább végképpen. A japánok pedig annyira hisznek a kontaktusban, hogy hiszik.