Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
1906. január 2. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) és egészséget kívánt neki a rá várakozó nagy munkához. Kossuth Ferenc az üdvözlésre igy válaszolt: Szivemből köszönöm jókivánataitokat és kívánom nektek is, boldogságot az egyéneknek, győzelmet a küzdőknek és lelki nyugalmat a hazafiaknak. Abból a rám nézve nagyon hízelgő elismerésre, amelyre Sághy kedves barátom engem méltatott, köteles szerénységem megmutatja nekem azt, hogy milyen rész tudható be a baráti jóindulatnak. Én részemről megelégszem azzal, hogy ha ti bennem a haza hű szolgáját ismeritek föl. (Éljenzés.) És mint olyan ember, aki hosszú hontalanság alatt megtartotta hazafiságát és hazahozta magyar szívét és magyar lelkét. Helyesen mondja Sághy tisztelt barátom, hogy az imént elmúlt, év küzdelemmel kezdődött és küzdelemmel végződött. De ez a küzdelem nem volt meddő, meghozta hatásait. Igaz, nem érte el azt a célt, amelyért küzdöttünk, de elértük azt, hogy a közszellem fölébredt, az önérzet, az öntudat, az akaraterő visszatért a nemzet lelkébe, és bebizonyult, hogy ellenfeleinknek csapása alatt, mint a vas erősödik meg a magyar jellem és azok a pártok, amelyek különféle utakon jártak és egymás ellen küzdöttek, egyesültek mind a haza és az alkotmányosság védelmében. (Így van, úgy van.) A válság, mely az egész év folyamán fönnállt, sok anyagi kárt okozott. De ez nem érintette az ország átlagos közgazdasági állapotát. (Tgy van, úgy van!) Az alkotmánysértések és törvénytiprások hoszszú láncolata folyvást növelte azoknak a számát, akik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét a függetlenségi és 48-as alapon lehet legjobban és leglüz■tosabban ellátni. Úgy, hogy közeledik már az az idő, midőn az egész nemzet a függetlenségi zászló alatt lesz, és erről vegyen tudomást a király. (Lelkes éljenzés és taps.) Tudomást vehetett volna a király arról is, hogy a függetlenségi párt fentartva bár teljes mérvben elveinek és programjának minden egyes részét, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányalakításba belemenni, a feliratban lefektetett kormányzási program alapján. ( Úgy, hogy több évig nem lettek volna közjogi harcok elben az országban és az uralkodó megszerezhette volna magának élete végén azt a békét, amely becses az embernek, de becses a királyoknak. E helyett a korona megmaradt a non possumus merev álláspontján, és az alkotmányosság alapelve fordulatott, mert a képviselőháznak többsége oly program alapján, mely teljesen beleütközik a létező alkotmányba, nem vállalhatott kormányt, sőt ellenkezőleg egy alkotmány- és törvényellenes kormány vezeti törvénysértésekkel és erőszakoskodással az ország ügyeit, az ország pedig az egész évben extra légén állapotban vett. A nemzet alkotmányos fegyvere az adómegtagadás és az újoncmegtagadás. Mind a kettőhöz törvényes joga van. Sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja egyenesen a nemzetet, ha ez kormányában nem bízik. A nemzet élt alkotmányos jogával, minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta le ebből az alkotmányos következtetést, tehát törvényes jogával, ezen fegyverekkel továbbra is élt. E fegyverek hatásosak, mert lassankint meg van fosztva a kormány a kormányzás anyagi eszközeitől és lassankint elsorvasztatik az a hadsereg, melyet a korona nem törekedett nemzetivé tenni. Mindkettőből a nemzetre is háramlik kár. Ezt jól tudjuk, de ez a kár elválaszthatatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes fegyverének használatától, a nemzet a ráháramlott kárt, mint maga részét, kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kárral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet — és hasznosnak találom konstatálni azt, hogy tudja, hogy az összes hadsereg 43 százalékának összes újoncmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik és a törvény félremagyarázásából behívott póttartalékosok nem pótolják a hiányt, mert ezeknek nagy része szükségben lévő családot hagyott otthon, amely családnak kenyérkeresői voltak. Elképzelhető, hogy milyen kedélyállapotban szolgálnak most a hadseregben. E ténynek közvetetten következése nem lévén az, hogy a hadsereg nem képes ily züllésnek indult állapotában megvédelmezni az országot, azért nem, mert az országot, hála Isten, semmi külháború és semmi veszedelem nem fenyegeti, ennek folytán ezen ténynek közvetetlen következménye a nagyhatalmi állás megrendülése, amelynek föntartása sokkal inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. (Általános helyeslés.) A póttartalékosok családjáról, amennyiben lehet, gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz juthat az országgyűlésen. Addig pedig ítélje meg a hadügyi kormány, hogy milyen harcképességű az a hadsereg, amelynek egy harmadrésze elkeseredéssel szolgál. A nemzet küzdelmét a képviselőház terméből a törvényhatóságok terére vitte át a jogtipró kormány. E küzdelemben eddig ismeretlen nemzeti hősöknek egész sorozatára talált rá az ország, (Fölkiáltások, éljenek.), akiket a dicsőséggel teljesített honfikötelességnek dicsfénye környez. A nemzet babért nyújt ezen nemzeti hősöknek, akik egész exisztenciájukat vetik oda latba, azért, hogy hűségesen megtarthassák esküjüket és megvédelmezhessék a magyar törvénykönyvet. (Úgy van!) És midőn majd az igazi ügye a nemzetnek diadalmaskodni fog, le fogja róni anyagilag és erkölcsileg irántuk kötelességét. (Lelkes éljenzés.) És várjon mit fog hozni a beköszöntő év. Én egyelőre nem látoik mást, mint a küzdelem folytatását. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ha az uralkodó kivonja a kibontakozást, ezt megtalálhatja, úgy, hogy a helyreállítandó béke ne legyen a nemzet vágyainak letörése. A tisztességes békére a nemzet mindig kész. Az alkotmányos megegyezésnek és annak, hogy a nemzet álláspontja s a korona álláspontja egyformán tekintetbe vétessenek, a nemzet nem fog soha útjában állani. Azok, akiket a nemzet bizalma a nemzet élére állított, mindig készek a nemzet akaratának megtagadása nélkül keresni a megegyezést a korona álláspontjával. Most is folynak kísérletek ez irányban, de bár a király jóindulatának hírét halljuk, a kiegyezésre alkalmas alap eddig nem találtatott meg azok által, akik azt keresik. Az összeütközés a törvényhozás két tényezője közt van, a megoldás tehát nem lehet olyan, hogy a népképviseleti tényezőknek a fejedelem abszolút akarata előtt való letörését fejezze ki. (Általános helyeslés.) E szavaim világosan jelzik, hogy meggyőződésem szerint még bizonytalan a jövő. Bár a törvénytipró kormány gyors eltávolítása szerintem elsőrendű nemzeti érdek. A küzdelem, mely tovább folyik, a szövetkezeti pártok tartsanak össze. A cél közös, bár a benn küzdő pártok elvi útjai eltérők, mi, a függetlenségi párt, megállunk sziklaszilárdan, ismert elveink mellett, és bízva bízunk abban, hogy elveink megvalósulásához el fog jönni az idő, mert elhozza azt a történelem kérlelhetetlen logikája. (Úgy van!) Az Isten áldása legyen rajtatok, a hazán, és hozza meg az isteni gondviselés nekünk a bélke áldásait, mert e küzdelem nem cél, a küzdelemnek oka csak az, hogy egy tisztességes és becsületes békéhez juthasson a nemzet. Hosszantartó lelkes éljenzés és taps követte Kossuth Ferenc szavait, melyek elhangzása után Kossuth Ferenc még hosszabb ideig elbeszélgetett a párt tagjaival. Az alkotmánypártban. Az alkotmánypárt tagjai csaknem mind megjelentek ma a párt kerepesi-úti helyiségeiben, ahol az újév alkalmából Semsey Boldizsár üdvözölte rövid beszédben Darányi Ignácot, a párt elnökét. Darányi rekedtsége miatt csak pár szóval köszönte meg az üdvözlést, hálásan emlékezve meg a párt tisztikaráról, s kifejezte azt a reménységét, hogy a párt nevéhez híven mindenkor az első sorban fog küzdeni az alkotmányért. A párt tagjai ezután Andrássy Gyula gróf budai lakására mentek, ahol nevükben a pártvezért Issekutz Győző üdvözölte hosszabb beszédben. Issekutz Győző elsősorban utalt a helyzet rendkívüli komolyságára és biztosította Andrássyt arról, hogy egész odaadással és azzal a meggyőződéssel követik őt, hogy a 67-es alap kereteinek nemzeti tartalommal való kitöltése nélkül, a közélet megzavarását előidézett katonai kérdésekben éppen az 1867-es alkotásban fönmaradt és Andrássy atyjának 1889. április 5-én a főrendiház bizottsága előtt tett nyilatkozatában is föltüntetett hézagnak a nemzet megnyugvására vezető pótlása nélkül a 67-es alap fönntartására a nemzet közvéleményét megnyerni nem lehet. El fognak esni a G7 védelmében annak hívei, de velük fog bukni ez a közjogi alap is. A válság egyik szomorú tanúsága, hogy olyan emberek emelkedtek ki, akik a nemzeti erők megbontására, a társadalmi rend, a törvény s alkotmány fölforgatására vállalkoztak. E szomorú helyzetben vigasztaló esemény volt a képviselőház legutóbbi állásfoglalása, amely világosan megmutatta, hogy az alkotmányos jogok támadóival szemközt a politikai pártok korlátai ledőlnek, a személyi ellentéteik is elsimulnak s a politikusok egyesült erővel tömörülnek a hazaszeretetében az alkotmányos élet helyreállításának követelésében. A mai helyzetben — mondotta Issekutz — Andrássyra nagy föladatok nehezednek. Legyen Andrássy, mint atyja politikájának hű követője, vezére a nemzetnek a megpróbáltatások nehéz napjaiban, hogy vágyait nemzeti eszményként tisztelje, de akaratában a lehetőség határait az ész erejével megvonja és megmaradjon az ősök két nagy erényében — a királyhűségben és a magyar haza szeretetében. Király és nemzet együtt a magyar szent korona! E két szuverén nem egymással szemben álló hatalmi tényező, hanem egymásnak kölcsönös erőforrásai. Ez erőforrások megnyitása a trónnak biztosságot, a nemzetnek nyugalmat, boldogulást jelent. Az erőforrások elzárása, szentesített törvényeink megsértése ezeréves dicső múlttal és ősi alkotmánynyal bíró nemzetünk életében minden közjogi tényező gyengülését idézi föl, vészt és romlást jelent. A trónt és nemzetet egyaránt fenyegető veszedelem elhárítására, az erőforrások megnyitására, az akadályul szolgáló kormányzat eltolására, király és nemzet érzelmi összhangjának helyreállítására fordított fáradozás — bár emberfölötti legyen is az—, mint a király fenkölt személyének tett nemes szolgálat és mint a haza szent ügyének hozott tiszta áldozat, önmagában megtalálja jutalmát, de számíthat az önzetlen hazafiak igaz hálájára és támogatására is. E nagy munkában hívei hazafias lelkesedéssel lesznek Andrássy mellett. Beszédét igy végezte. Tudjuk azt, hogy a kiegyenlítés nagy munkájában téged jelölt ki vezérnek a politikai élet megérlelt közvéleménye és tudjuk, hogy e nagy munkában ha áldozatokat is kell hozni, a haza bölcsének ez a mondása lesz jeligéd: „Két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület.“ Trón és ország érdekében a kibontakozás nagy munkájához kérjük Isten áldását, kívánunk erőt, kitartást neked, kegyelmes úr! Kívánunk fáradozásaidnak sikert, működésednek eredményt; adjon a mindenek Alkotója a királynak és a nemzetnek őszinte törekvést a közbéke és az alkotmányos élet helyreállítására; adjon a magyarnak egyetértést; adjon a hazának, nemzetünknek és neked vezérünknek boldog újévet! Élj soká! Andrássy Gyula gróf az üdvözlést megköszönve, a következő beszédet mondotta: Szomorú évforduló ez a mai. Szomorú, rossz volt az év, amely elmúlt, szomorú és rossz a királyra, szomorú és rossz a nemzetre nézve. Milyen lesz a jövő ? Jobb-e vagy még rosszabb, ki tudná megmondani? A 60rs könyve zárva van előttünk. Csupán egy megnyugtató tünetet látok, s ez az, hogy a nemzet a súlyos körülmények között is megállotta helyét, hogy higgadt, mérsékelt, de ugyanakkor határozott tudott lenni. Az érdem oroszlánrésze ebben az eredményben azoké a derék tisztviselőké, akik kockára tették mindenüket, kockára tették eddigi verejtékes munkájuk gyümölcsét, kockára tették jövőjüket, hogy megvédjék alkotmányunkat. Legyen első szavunk az övék, legyen első szavunk a köszönet szava azokhoz a derék hazafiakhoz, akik áldoztak és szenvedtek mindnyájunk érdekében, a szabadság érdekében. Minden tényező, amely az állam erejét szívén hordja, amelynek érdeke össze van nőve a magyar nemzetével, csak örömmel üdvözölheti őket még akkor is, ha nem osztozik fölfogásukban, mert kétségbevonhatatlan igazság az, hogy csak az a nemzet birja királyát megvédeni, csak az a nemzet lesz kifelé is tiszteletet gerjesztő, csak az a nemzet képvisel igaz hatalmat, amely jogaiért harcolni is képes, amelynek fiai meggyőződésük és lelkiismeretük parancsáért mártiriumot is készek szenvedni. Amely nemzeten az önkényuralom könnyen keresztülázol, az a nemzet a trónt nem lesz képes megvédeni. Nálunk Istennek hála bebizonyult, hogy a nemzet ellen kormányozni nemcsak nem szabad, de hatásosan, sikeresen nem is lehet. A jelenlegi kormány nem ura a helyzetnek. Az ország közigazgatása nincs a kezében. Közegei szánalmas szerepetvisznek. Kapnak rangot, húznak fizetést, de nincs tekintélyük, szavuknak nincs súlya, a társadalom elfordul tőlük, nem engedelmeskedik nekik s hatásuk csak odáig terjed, ahová a csendőr bajonettje él, mert a nemzet parancsaikat nem tartja jogosoknak, mert nem állanak tiszta erkölcsi alapon. Kern fegyelmezetlenség, nem forradalmi szellem, nem urhatnámság az oka a mai engedetlenségnek, hanem az alkotmány tisztelete és a szabadságszeretet. Büszkék lehetünk a mai ellenállásra. Büszkék lehetnek rá azok is, akik a rend hívei, akik guvernementálisak tetőtől talpig, mert a tekintélynek egyedüli helyes alapja a törvényesség. De ezek a kedvező momentumok nem okozhatnak igazi örömet, ennek a harcnak első, valóban örvendetes pillanata annak befejezése lesz. Igazan van tisztelt barátom, abban, hogy az olyan tényezők küzdelme, amelyek egymásra vannak utalva, amelyek egymáson nem arathatnak olyan győzelmet, hogy keserűségét maguk meg ne érezzék, olyan tényezőké, amelyek csak úgy lehetnek erőben teljesek, ha egymással tökéletes összhangban vannak, olyan tényezőké, amelyeknek együtt kell élniük, együtt kell halniok. Ezért ámbár egész erőmmel fogok küzdeni, amíg küzdeni kell, amíg a küzdelmet megköveteli a nemzet érdekei és becsülete, ernyedetlen szorgalommal fogom mindig a békés kibontakozás céljait is keresni. Ez a béke azonban csak tisztességes lehet, csak olyan lehet, amelyet a nemzet is elfogadhat megnyugvással, megalázás nélkül, s amely a lelkek békéjét is helyreállítja. Más béke a nemzet érdekeinek nem felel meg, más béke a király valódi érdekeinek éppen annyit tartana, mint a nemzetnek. Alig képzelhető nagyobb szerencsétlenség a királyra és a külső hatalmi állásra, mintha a magyar nemzet arra a meggyőződésre jutna, hogy le kell mondania mindarról, amit a hadseregben elérni akar, mindarról, amit jogos és törvényes alapon szorgalmazta, s hogy e mellett meg kell hoznia mindazokat azáldozatokat, amelyeket ettől a hadvezetőség kért, mert ha nem úgy tenne, ha nem mondana le törvényadta jogos befolyásáról a hadseregre, akkor ellene fordulna az állam hatalma és veszedelembe jutna alkotmánya. Ha erőt venne ez a hit a nemzeten, fiai a hatalomra nézve legjobb esetben is megszűnnének odaadóan támogatni azt az uralmat, amely őket ennyire megalázta. S ki kételkedhetnék azon, hogy a magyar nemzet odaadó támogatása nélkül Ausztria-Magyar Ország nem bírná föntartani európai állását. Együtt is csak minden erőnk megfeszítésével és csak nagy áldozatokkal tarthatjuk fönn azt a hatalmat, amelyre e helyen szükségünk van. Elkeseredett Magyarország mellett a király megszűnnék tiszteletet parancsoló és félt hatalom lenni. 3