Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-14 / 13. szám
10 BUDAPESTI HAP, (13. sz.) 1906. január 11. kampf kétségtelenül többet végzett volna. Az oroszlovasság azonban azért mégsem rossz, csak a vezetése volt rossz. A gyalogságban leginkább mutatkozik meg a nemzeti jellem. Nagy testi erő, melyben bizakodik és a dulakodásra alapítja a győzelmet. Kuropatkin egyszer igy szólt hozzám: — Látta a mi erőteljes, jól táplált katonáinkat? Pompásak, ugye? Mindegyikük három japánnal is fölveszi a szuronyharcban. Ez helyes volt, de hogy miképpen jutnak el a szuronyharcig s nem pusztítja-e el őket a japánok biztos golyója, amíg szuronyig jutnak, arról nem gondoskodott Európaibin. Az orosz tüzérség nagyon jó. De itt is a vezetés követett el hibákat, rossz lövőszert adott és folyton változtatta az új meg új ágyukat. Azonkívül a vezetőség a legtöbb ütközetben cserbenhagyta a tüzérséget. A felolvasó végül a következő pontokba foglalta össze azokat az okokat, amelyek az orosz hadsereg kudarcát okozták: 1. Nem volt a hadsereg élén egy egész ember, akiben minden férfias és katonai tulajdonság egyesül. 2. A hadsereg nevelése, kiképzése nem volt jó. 3. Az orosz nép temperamentumát nem tudták a hazafias lelkesedésnek arra a fokára emelni, amely nélkül modern néphadsereg nem győzhet. (A Jókai-szobor és emlékmű) javára újabban a következő adományok folytak be a Magyar általános takarékpénztárhoz (József-tér 14): Baksay Sándor püspök gyűjtése 171 korona 58 fillér, Huszti állami polgári iskola 28 korona 78 fillér, Pusztaföldvár község 45 korona, Dévaványa elöljárósága 2 korona 90 fillér, Egyesült győri és győrszigeti izraelita hitközség 20 korona, Kun Farkas községi főjegyző, Fegyvernek 35 korona 50 fillér, Sebő Zsigmond, Bozsok 15 korona. Községi elöljáróság, Fegyvernek 10 korona, Nagy Ferenc igazgató-tanitó, Szeged 5 korona, Bölöni István igazgató, Torda 6 korona, Varga Lajos állami igazgató tanitó, Egres 12 korona, Török Lajos Diósad 4 korona. Összesen 355 korona 76 fillér. Legutóbbi kimutatás 41.794 korona 99 fillér. Eddigi gyűjtésünk 42.150 korona 75 fillér. (Tilos a francia dal.) A’ németek minket vádolnak sovinisztasággal, különösen a németek elnyomásával, pedig ők sovinisztábbak, mint mi. Példa erre a következő troppaui eset: Szilveszter estéjén a városi színházban Lumpácius Vagabundus, Nestroy ismert bohósága került színre. A darab második felvonása Cérna szabó szalonjában játszódik le, ahol nagy hangverseny van. A hangverseny műsorán egy francia szövegű dal is szerepelt, amelyet Lenk Olga kisasszony, egy bécsi fiatal operaénekesnő adott elő. Ezért a francia dalért nagyon megharagudott az egyik troppaui újság, s a dal a tegnap tartott községtanácsi ülésen is szóba került. Egy községtanácsos, aki egyébként csak kívülről ismeri a színházat és nagy ellensége a franciáknak, a polgármesterhez éleshangú interpellációt intézett, amelyben azt kérdezte, hogy tulajdonképpen hogyan is lehetett Lenk Olga olyan merész, hogy a troppaui városi színházban egy francia dalt elénekeljen. Az interpelláló egyúttal azt ajánlotta, hogy ezentúl a városiszínház tagjainak szerződtetése alkalmával meg kell magyarázni, hogy a troppaui színházban csak németülszabad beszélni. A polgármester hamarjában azt sem tudta, mit csináljon a különös interpellációval, tehát áttette a zene és színházi bizottsághoz. Ez a bizottság most a színház falára táblákat akar kifüggesztetni ezzel a felírással. Itt nem szokás franciául énekelni. Az interpelláló községtanácsos Zirbs lakatosmester volt. . . (Muri basa leányai.) Megírtuk tegnap, hogy Nuri basa török külügyminiszteri főtitkár két leánya Konstantinápolyból a szülei háztól megszökött Belgrádba, ahol azonban Fethi basa török követ Nuri basa utasítására, a leányokat a vonatról leszállittatta s egy szállóban őriztette. Belgrádról most azt jelenti tudósítónk, hogy Nuri basa leányai Belgrádból is megszöktek. A leányok tegnap este kifizettek a szállóban számlájukat s ma reggelre a személyzet hűlthelyüket találta. Sokan azt hiszik, hogy a leányok Belgrádban rejtőzködnek, valószínűbb azonban, hogy magyar területre szöktek. (A berlini szocialisták fölvonulása.) Megírtuk, hogy a berlini szocialisták január 21-ére fölvonulást terveztek, mert tüntetni akartak a szászországi új választási törvény ellen. A rendőrség, mint Berlinből jelentik, attól félvén, hogy néhány százezer embernek fölvonulása veszedelmes lehet a közbiztosságra, nem engedte meg a fölvonulást. Mivel pedig szó van róla, hogy a szocialisták mégis meg akarják tartani tüntető sétájukat, a berlini rendőrség, egy táviratunk szerint, január 21-ére a szocialisták tüntetése ellen a következő intézkedéseket rendelte el: A rendőrségnek már az előző napon alarm készenléte lesz; a katonaságnak egész nap nem szabad a kaszárnyákat elhagyni. Az összes ezredek január 21-én kora reggeltől fogva alarmkészenlétben lesznek s a csapatoknak d. e. tiz órától fogva a kaszárnyák udvarán tábori fölszerelésben kell lenniök s az összes katonák éles töltést fogjak kapni. A katonai őrségeket az egész városban megerősítik s éles hadiszerrel látják el. Ha a tüntetők a rendőrség fölhívásának nem engedelmeskednének és tüntető fölvonulásokat rendeznének, akkor a rendőröknek azonnal segítségül kell hivniok a katonaságot. (Az elnémult hegedű.) Tóéról írják nekünk: A városnak van egy cigánynegyede, amelyben több híres muzsikusnak van a szülőháza. Ott született a többi közt a híres Radics, az öreg Rács Pali és a cigány muzsikusok büszkesége, Banda Marci is. Ott lakott Vác kedvelt cigányprímása, Csuka is, akit a főváros kiránduló közönsége is jól ismer, mert ő szokott játszani a Duna-parti Pokolcsárdában. Szegény Csuka többé nem fogja szórakoztatni a mulatókat, mert meghalt. Nagyon szép volt a halála, mint katonáé a harcmezőn, mint színészé a színpadon. Most volt a váci Est tan-bál, a melyen az ő bandája húzta a talp alá valót. Már talán tizedszer újrázták a tüzes csárdást, a mikor a primás hirtelen elejtette a hegedűt és holtan bukott a földre. Tegnap temették el nagy részvéttel. (Gyászrovat.) Polányi Dénesné, született Eberts Ilona, Polányi Dénes székesfővárosi tisztviselő felesége január 10-én huszonöt éves korában Meránban elhunyt. Schneider Ferenc nyugalmazott magyar államvasúti főellenőr, a koronás arany érdemkereszt és az 1866. kőniggrétzi ütközetben szerzett hadiérem tulajdonosa, életének hatvannegyedik évében hosszas szenvedés után elhunyt. • Hauszmann Sándor, ismert fővárosi építész, Hauszmann Alajos műépítész és műegyetemi tanár öcsese, tegnap reggel Budapesten ötvennyolc éves korában meghalt. Az elhunyt a fővárosban több nagy építkezést végzett, amelyeket részben bátyja, részben más műépítészek terveztek, így nagy része volt az országháza és a királyi palota építésében. Az elhunytat holnap, vasárnap délután temetik a II. kerületi Batthyány utca 1. számú házából a kerepesi úti temetőben lévő családi sírboltba. Özvegy Szűcs Imre imerné, született Dörgő Róza január 11-én ötvennégy éves korában Mezőtúron ,meghalt. Özvegy Szenry Lajosné, született kisapponyi Bartakovics Karolina január 9-én nyolcvanegy éves korában Budapesten elhunyt. Ádámosi Székely Gyuláné, született etédi Nerezegh Ágnes ,január 12-én ötvenöt éves korában Budapesten meghalt. Özvegy kiskeöskedi Szabó Imréné, született Házas Ilka január 10-én hatvanhat éves korában meghalt Budapesten. (Kegyelem a borhamisítónak.) A Kristóffyék kormányának, amely hamis bort tölt a pohárba, nagy szüksége van Engel Mihályra, a borhamisítóra. Vagy talán nem is annyira a hamis borára, mint inkább a negyedmilliójára. Mert ennyibe került a hírhedt hamisítónak, hogy kegyelmet kapott s bántódás nélkül visszajöhet Budapestre. " Emlékezetes még az a botrány, amely nyolc évvel ezelőtt világszerte rossz hírbe keverte a magyar bort. A dunántúli borkereskedelem legnevesebb firmájának, a pécsi milliomosnak, Engel Mihálynak pincéjében számos kutat s a modern technika és kémia minden vívmányával berendezett laboratóriumot találtak, s a hatósági vizsgálat megállapította, hogy az Engel borában minden van, csak szőlőlé nincsen. Esztendőkig gyártotta Engel Mihály a műbort s azon gazdagodott meg. Szédelgéséért százezer forint birságra és két hónapi fogságra ítélték, amely ítéletet Darányi Ignác akkori földmivelésügyi miniszter a legfelsőbb fokon jóváhagyta. A büntetés elől azonban Engel Bécsbe szökött, ahonnan tovább igazgatta borkereskedését, amely Engel József és fia cég alatt zavartalanul működött Budapesten, a Soroksári utca 15. számú házában. Az ítélettel — úgy vélte Engel — nem sokat kell törődnie, mert kihágásról lévén szó, esztendő alatt elévül a dolog s azután visszajöhet Budapestre, a nélkül, hogy büntetését kitöltené. De rosszul számított, mert az ügyészség nyolc esztendő óta minden év végén tett valami intézkedést Engel ügyében, elejét véve ezzel az elévülésnek. Amikor Engelék látták, hogy az ügy soha sem fog elévülni, kifogyhatatlanul gyártották a kegyelmi kérvényeket és megkörnyékeztek mindenkit, hogy segítse haza Engelt királyi kegyelemmel. Az öcscse, a felesége, az apósa, az ügyvédje folytonosan közvetítőkkel tárgyalt s ígért káprázatosan nagy összeget a kegyelemért. De egyetlen kormánynak sem jutott eszébe, hogy a király kegyelmét eszközölje ki a borhamisító számára; legutóbb Tisza István utasította vissza Engel Mihálynak a pártkassza céljaira fölajánlott százezreit. Kristóffyék azonban nem olyan válogatósak a pénz szerzésében, így aztán teljesedett Engel Mihály kívánsága: kegyelmet kapott. Rudnay Béla főkapitány és Kristóffy József belügyi miniszter elintézték, hogy a borhamisító büntetését elengedjék. Nagy összeget, állítólag negyedmillió koronát áldozott ezért az Engel-család a kormány céljaira. S Engel Mihály a napokban már vissza is jön Budapestre. (Merénylet egy koreai miniszter ellen.) Pétervárról táviratozzék. A Hotel de France-ban tegnap a koreai követség fordítója merényletet követett el Ijong koreai hadügyminiszter ellen, aki most Pétervárott tartózkodik. 14 miniszternek tizenegy lőtt és szúrt sebe van. A merénylőt letartóztatták. — Pétervárról jelentik meg nekünk: Ijong koreai hadügyminisztert, aki speciális misszióban tartózkodik itt s egy itteni szállóban lakik, tegnap este dragománja, egy fiatal koreai, megtámadta. Revolverből több lövést tett rá és azután borzalmas tőrküzdelem fejlődött közöttük, mig végre szolgák jöttek, akik a verekedőket szétválasztották. A harc borzalmasságáról tanúskodik az, hogy a miniszter tizenegy mély sebből vérzett és hogy a padló, a bútor, sőt még a menyezet is be volt fecskendezve vérrel. A minisztert kórházba szállították, ahol a koreai követ azonnal meglátogatta, a merénylőt pedig letartóztatták. A miniszter sebei nem veszedelmesek. A merénylet okául azt mondják, hogy a dragomán személyes sértés miatt akart boszút állni. (A Lipótváros függetlenségi pártja) e hónap 20-án a Szabadság-téren levő Ernst-féle vendéglőben ismerkedő estét rendez, amelyen részt vesz Prónay Dezső báró és Batthyány Tivadar gróf is. — (A nyugat-magyarországi földrengés.) "Sárosfáról írják nekünk: A január 9-éről 10-éra virradó éjjel nemcsak itt, hanem az egész Csallóközben érezték a földrengést s hallották a földalatti morajlást. Érdekes, hogy Sárosfán, a nyugati házsorban erősen érezték a lökést, mig a keletin csak imittamott. Kélszázaddal ezelőtt, 1854-ben volt utoljára földrengés Sártotán. (Az öreg honvédeknek.) Gröger Mini és ■ Acsády Sándor egy-egy doboz szivarvéget küldöttek hozzánk az öreg honvédek számára. A küldemény is rendeltetése helyére juttatjuk. (Fogház a Gotterhalte miatt.) A múlt év nyarán történt, hogy Egerben a 10-ik honvéd gyalogezred két fiatal tisztje egy katonai parádéalkalmával a Gotterhate-nek nem tisztelgett. Egy közös hadseregbeli tiszt, aki észrevette a dolgot, följelentette őket. E miatt harminc napi kerületi fogházra és áthelyezésre ítélték a honvédtiszteket, akik, mint nekünk írják, a múlt hónap 28-án kezdték meg fogházbüntetésüket Kassán. (Nyilvános könyvtáraink.) Egy olvasónk írja nekünk az alábbi sorokat, amelyeket az illetékes tényezők figyelmébe ajánlunk: Budapesten mindössze hat nagyobb nyilvános könyvtár van, amelyek együttvéve legföljebb ezer embernek teszik lehetővé, hogy könyvhöz jusson. Aki megfordul könyvtárainkban, tudja, hogy azok délelőtt tizedfél órakor megtelnek, s délig semmi szín alatt sem lehet bejutni. Hasonló a helyzet délután is, legalább két legnagyobb könyvtárunkban, az Egyetemi Könyvtárban és a Múzeumi Könyvtárban. Ezeket elfoglalják az egyetemi hallgatók, akiknek nincs otthon kellően fűtött szobájuk, nincsenek könyveik, és ott nyugodtan és háborítatlanul tanulhatnak. Budapesten tízezernyi főiskolai ifjúság van és a könyvtárak már ezeknek sem elegendők. Amerikában, Angliában három-négyezer olvasó befogadására alkalmas könyvtárakat építenek a modern higiénia minden követelményével fölszerelve. Nálunk a nyilvános könyvtárakba való belépéskor szinte visszatántorodik az ember a fülledt, senyvedt, gőzölgő levegőtől, ami a gondatlan túlfűtésnek és a kellő szellőzés hiányának következménye. De ha már nálunk nincsenek Camegiek, akik millióikkal könyvtárakat alapítanak és ha a már meglevők olvasótermeit technikai okokból sem lehet kibővíteni, akkor a használhatóság idejét kell oly bőre szabni, hogy az legalább némileg kielégítse az olvasóközönséget. Annak a hivatalnoknak, vagy munkásnak, aki egész nap, délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig munkában van, úgyszólván teljesen lehetetlen, hogy tudását nyilvános könyvtáraink útján gyarapítsa. A könyvtárak használatára megszabott idő tekintetében tehát módosítások szükségesek és pedig körülbelül a következők: 1. A Múzeumi és Egyetemi Könyvtár reggeli kilenc órától esti kilenc óráig minden szünet nélkül nyitva legyen az Akadémiai Könyvtár, délutáni záróórája héttől szinte kilencre tétessék, a Technológiai Iparmúzeum Könyvtára pedig mindennap esti hattól kilencig álljon a közönség rendelkezésére. 2. Az összes könyvtárak vasárnapon és ünnepnapon egész nap, délelőtt és délután is nyitva legyenek, mint ez a külföld nagy könyvtáraiban mindenütt szokás. (Mostanában csak az Egyetemi van egész nap nyitva.) 3. Kellő módon gondoskodás történjék a folytonos szellőztetésről (esetleg alkalmas ventilátorokkal). Az esti könyvtárórák bizonyára elvonnák az egyetemi ifjúság egy részét a zengerárok és füstös kávéházak látogatásától. A vasárnapi könyvtárnyitás pedig valóságos áldás volna, sok tekintetben a munkásokra is, kiknek ez az egyen.