Budapesti Hírlap, 1906. január (26. évfolyam, 1-30. szám)

1906-01-14 / 13. szám

10 BUDAPESTI H­AP, (13. sz.) 1906. január 11. kampf kétségtelenül többet végzett volna. Az orosz­­lovasság azonban azért még­sem rossz, csak a vezetése volt rossz. A gyalogságban leginkább mutatkozik meg a nemzeti jellem. Nagy testi erő, melyben biza­kodik és a dulakodásra alapítj­a a győzelmet. Kuro­­­patkin egyszer igy szólt hozzám: — Látta a mi erőteljes, jól táplált katonáinkat? Pompásak, ugy­e? Mindegyikük három japánnal is fölveszi a szuronyharcban. Ez helyes volt, de hogy miképpen jutnak el a szuronyharcig s nem pusztítja-e el őket a japánok biztos golyója, a­míg szuronyig jutnak, arról nem gondoskodott Európaib­in. Az orosz tüzérség nagyon jó. De itt is a vezetés követett el hibákat, rossz lövő­szert adott és folyton változtatta az új meg új ágyu­kat. Azonkívül a vezetőség a legtöbb ütközetben cserbenhagyta a tüzérséget. A felolvasó végül a következő pontokba foglalta össze azokat az okokat, a­melyek az orosz hadsereg kudarcát okozták: 1. Nem volt a hadsereg élén egy egész ember, a­kiben minde­n férfias és katonai tulaj­donság egyesül. 2. A hadsereg nevelése, kiképzése nem volt jó. 3. Az orosz nép temperamentumát nem tud­ták a hazafias lelkesedésnek arra a fokára emelni, a­mely nélkül modern néphadsereg nem győzhet.­­ (A Jókai-szobor és emlékmű) javára újabban a következő adományok­ folytak be a Magyar általános takarékpénztárhoz (József-tér 14): Baksay Sándor püspök gyűjtése 171 korona 58 fillér, Huszti állami polgári iskola 28 korona 78 fillér, Pusztaföld­vár község 45 korona, Dévaványa elöljárósága 2 ko­rona 90 fillér, Egyesült győri és győrszigeti izraelita hitközség 20 korona, Kun Farkas községi főjegyző, Fegyvernek 35 korona 50 fillér, Sebő Zsigmond, Bo­­zsok 15 korona. Községi elöljáróság, Fegyvernek 10 korona, Nagy Ferenc igazgató-tanitó, Szeged 5 ko­rona, Bölöni István igazgató, Torda 6 korona, Varga Lajos állami igazgató tanitó, Egres 12 korona, Török Lajos Diósad 4 korona. Összesen 355 korona 76 fil­lér. Legutóbbi kimutatás 41.794 korona 99 fillér. Ed­digi gyűjtésünk 42.150 korona 75 fillér.­­ (Tilos a francia dal.) A’ németek minket vádolnak sovinisztasággal, különösen a németek el­nyomásával, pedig ők sovinisztábbak, mint mi. Példa erre a következő troppaui eset: Szilveszter estéjén a városi színházban Lumpá­­­cius Vagabundus, Nestroy ismert bohósága került színre. A darab második felvonása Cérna szabó szalon­jában játszódik le, a­hol nagy hangverseny van. A hangverseny műsorán egy francia szövegű dal is szere­pelt, a­melyet Lenk Olga kisasszony, egy bécsi fiatal operaénekesnő adott elő. Ezért­ a francia dalért na­gyon megharagudott az egyik troppaui újság, s a dal a tegnap tartott községtanácsi ülésen­ is szóba került. Egy községtanácsos, a­ki egyébként csak kívülről ismeri a színházat­ és nagy ellensége a franciáknak, a polgármesterhez éleshangú interpellációt intézett, a­melyben azt kérdezte, hogy tulajdon­képpen hogyan is lehetett Lenk Olga olyan merész, hogy a troppaui városi színházban egy francia dalt elénekeljen. Az in­terpelláló egyúttal azt ajánlotta, hogy ezentúl a városi­­színház tagjainak szerződtetése alkalmával meg kell magyarázni, hogy a troppaui színházban csak németül­­szabad beszélni. A polgármester hamarjában azt sem tudta, mit csináljon a különös interpellációval, tehát áttette a zene és színházi bizottsághoz. Ez a bizottság most a színház falára táblákat akar kifüggesztetni ezzel a felírással. Itt nem szokás franciául énekelni. Az interpelláló községtanácsos Zirbs lakatosmes­ter volt. . . (Muri basa leányai.) Megírtuk tegnap, hogy Nuri basa török külügyminiszteri főtitkár két leánya Konstantinápolyból a szülei háztól megszökött Belgrádba, a­hol azonban Fethi basa török követ Nuri basa utasítására, a leányokat a vonatról leszállittatta s egy szállóban őriztette. Belgrád­ról most azt je­lenti tudósítónk, hogy Nuri basa leányai Belgrádból is megszöktek. A leányok tegnap este kifizettek­ a szállóban számlájukat s ma reggelre a személyzet hűlt­­helyüket találta. Sokan azt hiszik, hogy a leányok Belgrádban rejtőzködnek, valószínűbb azonban, hogy magyar területre szöktek.­­ (A berlini szocialisták fölvonulása.) Megírtuk, hogy a berlini szocialisták január 21-ére fölvonulást terveztek, mert tüntetni akartak a szász­­országi új választási törvény ellen. A rendőrség, mint Berlinből jelentik, attól félvén, hogy néhány százezer embernek fölvonulása veszedelmes lehet a közbiztosságra, nem engedte meg a fölvonulást. Mivel pedig szó van róla, hogy a szocialisták mégis meg akarják tartani tüntető sétájukat, a berlini rendőrség, egy táviratunk szerint, január 21-ére a szocialisták tüntetése ellen a következő intézkedé­seket rendelte el: A rendőrségnek már az előző napon alarm­ készenléte lesz; a katonaságnak egész nap nem szabad a kaszárnyákat elhagyni. Az összes ezredek január 21-én kora reggeltől fogva alarm­­készenlétben lesznek s a csapatoknak d. e. tiz órától fogva a kaszárnyák udvarán tábori fölszerelés­ben kell lenniök s az összes katonák éles töltést fog­­jak kapni. A katonai őrségeket az egész városban megerősítik s éles hadiszerrel látják el. Ha a tünte­tők a rendőrség fölhívásának nem engedelmesked­nének és tüntető fölvonulásokat rendeznének, akkor a rendőröknek azonnal segítségül kell hivniok a kato­naságot.­­ (Az elnémult hegedű.) Tóéról írják ne­künk: A városnak van egy cigánynegyede, a­mely­ben több híres muzsikusnak van a szülőháza. Ott született a többi közt a híres Radics, az öreg Rács Pali és a cigány muzsikusok büszkesége, Banda Marci is. Ott lakott Vác kedvelt cigányprímása, Csuka is, a­kit a főváros kiránduló közönsége is jól ismer, mert ő szokott játszani a Duna-parti Pokol­­csárdában. Szegény Csuka többé nem fogja szórakoz­tatni a mulatókat, mert meghalt. Nagyon szép volt a halála, mint katonáé a harcmezőn, mint színészé a színpadon. Most volt a váci Est tan-bál, a melyen az ő bandája húzta a talp alá valót. Már talán tized­szer újrázták a tüzes csárdást, a mikor a prim­ás hir­telen elejtette a hegedűt és holtan bukott a földre. Tegnap temették el nagy részvéttel.­­ (Gyászrovat.) Polányi Dénesné, született Eberts Ilona, Polányi Dénes székesfővárosi tiszt­viselő felesége január 10-én huszonöt éves korában Meránban elhunyt. Schneider Ferenc nyugalmazott magyar állam­­vasúti főellenőr, a koronás arany érdemkereszt és az 1866. kőniggrétzi ütközetben szerzett hadiérem tulaj­donosa, életének hatvannegyedik évében hosszas szen­vedés után elhunyt. • Hauszmann Sándor, ismert fővárosi építész, Hauszmann Alajos műépítész és műegyetemi tanár öcsese, tegnap reggel Budapesten ötvennyolc éves ko­rában­ meghalt. Az elhunyt a fővárosban több nagy építkezést végzett, a­melyeket részben bátyja, részben más műépítészek terveztek, így nagy része volt az országháza és a királyi palota építésében. Az elhuny­tat holnap, vasárnap délután temetik a II. kerületi Batthyány­ utca 1. számú házából a kerepesi­ úti teme­tőben lévő családi sírboltba. Özvegy Szűcs Imre im­erné, született Dörgő Róza január 11-én ötvennégy éves korában Mezőtúron ,meghalt. Özvegy Szenry Lajosné, született kisapponyi Bartakovics Karolina január 9-én nyolcvanegy éves korában Budapesten elhunyt. Ádámosi Székely Gyuláné, született etédi N­er­ez­egh Ágnes ,január 12-­én ötvenöt éves korában Budapesten meghalt. Özvegy kis­keöskedi Szabó Imréné, született Házas Ilka január 10-én hatvanhat éves korában meghalt Budapesten.­­ (Kegyelem a borhamisítónak.) A Kris­­tóffyék kormányának, a­mely hamis bort tölt a po­hárba, nagy szüksége van Engel Mihályra, a borha­misítóra. Vagy talán nem is annyira a hamis bo­rára, mint inkább a­­ negyedmilliójára. Mert ennyibe került a hírhedt hamisítónak, hogy kegyel­met kapott s bántódás nélkül visszajöhet Buda­pestre. " Emlékezetes még az a botrány, a­mely nyolc évvel ezelőtt világszerte rossz hírbe keverte a ma­gyar bort. A dunántúli borkereskedelem legneve­sebb firmájának, a pécsi milliomosnak, Engel Mi­­­­hálynak pincéjében számos kutat s a modern tech­­nika és kémia minden vívmányával berendezett laboratóriumot találtak, s a hatósági vizsgálat meg­állapította, hogy az Engel borában minden van, csak szőlőlé nincsen. Esztendőkig gyártotta Engel Mihály a műbort s azon gazdagodott meg. Szédel­géséért százezer forint birságra és két hónapi fog­ságra ítélték, a­mely ítéletet Darányi Ignác akkori földmivelésügyi miniszter a legfelsőbb fokon jóvá­hagyta. A büntetés elől azonban Engel Bécsbe szö­kött, a­honnan tovább igazgatta borkereskedését, a­mely Engel József és fia cég alatt zavartalanul működött Budapesten, a Soroksári­ utca 15. számú házában. Az ítélettel — úgy vélte Engel — nem sokat kell törődnie­, mert kihágásról lévén szó,­ esztendő alatt elévül a dolog s azután visszajöhet Budapestre, a nélkül, hogy büntetését kitöltené. De rosszul számított, mert az ügyészség nyolc esz­tendő óta minden év végén tett valami intézkedést Engel ügyében, elejét véve ezzel az elévülésnek. A­mikor Engelék látták, hogy az ügy soha sem fog el­évülni, kifogyhatatlanul gyártották a kegyelmi kér­vényeket és megkörnyékeztek mindenkit, hogy se­gítse haza Engelt királyi kegyelemmel. Az öcscse, a felesége, az apósa, az ügyvédje folytonosan közve­títőkkel tárgyalt s ígért káprázatosan nagy össze­get a kegyelemért. De egyetlen kormánynak sem jutott eszébe, hogy a király kegyelmét eszközölje ki a borhamisító számára; legutóbb Tisza István utasította vissza Engel Mihálynak a pártkassza céljaira fölajánlott százezreit. Kristóffyék azonban nem olyan válogatósak a pénz szerzésében, így az­tán teljesedett Engel Mihály kívánsága: kegyelmet kapott. Rudnay Béla főkapitány és Kristóffy Jó­zsef belügyi miniszter elintézték, hogy a borhami­sító büntetését elengedjék. Nagy összeget, állítólag negyedmillió koronát áldozott ezért az Engel-család­­ a kormány céljaira. S Engel Mihály a napokban már vissza is jön Budapestre.­­ (Merénylet egy koreai miniszter ellen.) Pétervárról táviratozzék. A Hotel de France-ban tegnap a koreai követség fordítója merényletet kö­vetett el Ijong koreai hadügyminiszter ellen, a­ki most Pétervárott tartózkodik. 14 miniszternek­ tizenegy lőtt és szúrt sebe van. A merénylőt letartóz­tatták. — Pétervárról jelentik meg nekünk: Ijong koreai hadügyminisztert, a­ki speciális misszióban tartózkodik itt s egy itteni szállóban lakik, tegnap este dragom­án­ja, egy fiatal koreai, megtámadta. Re­volverből több lövést tett rá és azután borzalmas tőr­küzdelem fejlődött közöttük, mig végre szolgák jöt­tek, a­kik a verekedőket szétválasztották. A harc bor­zalmasságáról tanúskodik az, hogy a miniszter tizen­egy mély sebből vérzett és hogy a padló, a bútor, sőt még a menyezet is be volt fecskendezve vérrel. A minisztert kórházba szállították, a­hol a koreai követ azonnal meglátogatta, a merénylőt pedig letartóztat­ták. A miniszter sebei nem veszedelmesek. A merény­let okául­ azt mondják, hogy a dragomán személyes sértés miatt akart boszút állni.­­ (A Lipótváros függetlenségi pártja) e hónap 20-án a Szabadság-téren levő Ernst-féle ven­déglőben ismerkedő estét rendez, a­melyen részt vesz Prónay Dezső báró és Batthyány Tivadar gróf is.­­ — (A nyugat-magyarországi földrengés.) "Sárosfáról írják nekünk: A január 9-éről 10-éra virradó éjjel nemcsak itt, hanem az egész Csallóköz­ben érezték a földrengést s hallották a földalatti morajlást. Érdekes, hogy Sárosfán, a nyugati házsor­ban erősen érezték a lökést, mig a keletin csak imitt­­amott. Kélszázaddal ezelőtt, 1854-ben volt utoljára földrengés Sártotán.­­ (Az öreg honvédeknek.) Gröger Mini és ■ A­csády Sándor egy-egy doboz szivarvéget küldöttek hozzá­nk az öreg honvédek számára. A küldemény is rendeltetése helyére juttatjuk.­­ (Fogház a Gotterhalte miatt.) A múlt év nyarán történt, hogy Egerben a 10-ik honvéd gya­logezred két fiatal tisztje egy katonai parádé­­alkal­mával a Gotterhate-nek nem tisztelgett. Egy közös h­adseregbeli tiszt, a­ki észrevette a dolgot, följelen­tette őket. E miatt harminc napi kerületi fogházra és áthelyezésre ítélték a honvédtiszteket, a­kik, mint ne­künk írják, a múlt hónap 28-án kezdték meg fogház­­büntetésüket Kassán.­­ (Nyilvános könyvtáraink.) Egy olvasónk írja nekünk az alábbi sorokat, a­melyeket az illetékes tényezők figyelmébe ajánlunk: Budapesten mindössze hat nagyobb nyilvános könyvtár van, a­melyek együtt­véve legföljebb ezer embernek teszik lehetővé, hogy könyvhöz jusson. A­ki megfordul könyvtárainkban, tudja, hogy azok délelőtt tizedfél órakor megtelnek, s délig semmi szín alatt sem lehet bejutni. Hasonló a helyzet délután is, legalább két legnagyobb könyv­tárunkban, az Egyetemi Könyvtárban és a Múzeumi Könyvtárban. Ezeket elfoglalják az egyetemi hallga­tók, a­­kiknek nincs otthon kellően fűtött szobájuk, nincsenek könyveik, és ott nyugodtan és háborítatla­nul tanulhatnak. Budapesten tízezernyi főiskolai ifjú­ság van és a könyvtárak már ezeknek sem elegendők­. Amerikában, Angliában három-négyezer olvasó be­fogadására alkalmas könyvtárakat építenek a modern higiénia minden követelményével fölszerelve. Nálunk a nyilvános könyvtárakba való belépéskor szinte visszatántorodik az ember a fülledt, senyvedt, gőzölgő levegőtől, a­mi a gondatlan túlfűtésnek és a kellő szellőzés hiányának következménye. De ha már nálunk nincsenek Camegiek, a­kik millióikkal könyvtárakat alapítanak és ha a már meglevők olvasótermeit tech­­nikai okokból sem lehet kibővíteni, akkor a használ­hatóság idejét kell oly bőre szabni, hogy az legalább némileg kielégítse az olvasó­közönséget. Annak a hiva­talnoknak, vagy munkásnak, a­ki egész nap, délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig munkában van, úgyszól­ván teljesen lehetetlen, hogy tudását nyilvános könyv­táraink útján gyarapítsa. A könyvtárak használatára megszabott idő tekintetében tehát módosítások szük­ségesek és pedig körülbelül a következők: 1. A Mú­zeumi és Egyetemi Könyvtár reggeli kilenc órától esti kilenc óráig minden szünet nélkül nyitva legyen az Akadémiai Könyvtár, délutáni záróórája héttől szinte kilencre tétessék, a Technológiai Iparmúzeum Könyvtára pedig mindennap esti hattól kilencig álljon a közönség rendelkezésére. 2. Az összes könyv­tárak vasárnapon és ünnepnapon egész nap, délelőtt és délután is nyitva legyenek, mint ez a külföld nagy könyvtáraiban mindenütt szokás. (Mostanában csak az Egyetemi van egész nap nyitva.) 3. Kellő módon gondoskodás történjék a folytonos szellőztetésről (eset­leg alkalmas ventilátorokkal). Az esti könyvtárórák bizonyára elvonnák az egyetemi ifjúság egy részét a zengerárok és füstös kávéházak látogatásától. A va­sárnapi könyvtárnyitás pedig valóságos áldás volna, sok tekintetben a munkásokra is, kiknek ez az egyen.

Next