Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-17 / 47. szám

1906. február 17. BUDAPESTI HÍRLAP. (47. sz.) IP Nagy érdeklődéssel kisért beszédében fejtegette, hogy a nemzet évszázados küzdelmében az irodalom egy­maga teljesítette kötelességét. Most a kultúra fegyver­nemei megszaporodtak a legifjabb művészággal, a képzőművészetekkel s a nemzeti harcot ezzel sikereseb­ben folytatjuk. Szivák Imre azt szeretné, ha minél több lelkes barátot nyernének meg ügyüknek a művé­szek. Szeretné, ha a művészek és a társadalom között minél intenzívebb lenne az érintkezés. Hódolattal hajlik meg a magyar művészvilág előtt, mely a nem­zetközi irány után, most kezd a magyar felé vonzódni. Feszty Árpád később ismét, poharat emelt, majd Molnár Viktort, a magyar kultúra önzetlen, kitartó és meleg szivü Harcosát éltette. Majd Rákosi Jenő felelt Feszty Árpád megjegyzéseire, Feszty Árpádot, a la­koma rendezőjét éltette. Végül Hegedűs Gyula meg­emlékezett minden szépek közt a legszebbről, az asszonyokról és a jelen volt. Bihary Sándornéra ürí­tette poharát- A társaság az éjféli órákban oszlott szét. Az ünnepelteket részint táviratban, részint levél­ben üdvözölték Forster Gyula báró és Hauszmann Alajos, a Képzőművészeti Társulat alelnökei, Benkő Kálmán társulati igazgató, Mihalik Dániel, Basch Gyula, Huszka József és még számosan. * (Képzőművészet.) A Képzőművészeti Ta­nács Forster Gyula báró elnöklésével ma az epres­kerti szobrászati mesteriskolában ülést tartott, hogy a nagyszalontai csonka­ toronyra szánt Arany János­­emlék­mintáját megtekintse és átvegye. Az ülésen résztvettek Beöthy Zsolt és Alexander Bernát egye­temi tanárok s Tóth István és Teles Ede művész szakértők. A szobrot Kolozsvári-Szeszák­­Ferenc fiatal szobrász, Stróbl tanár tanítványa mintázta. A tanácsnak a munka nagyon tetszett. Azonnal ki­adták a megbízást a végleges kivitelre. — A Ferenczy István emlékére alapított szobrászati ösztöndíjat ez alkalommal nem adta ki a Képzőművészeti Tanács. — Frigyes királyi herceg Stróbl tanárral elkészít­tette fiának, Albrecht királyi hercegnek a szobrát. Stróbl tanár Pozsonyban mintázta a szobrot, mely Frigyes királyi herceg bécsi palotájának­ fogadó­termébe kerül. — Heves vármegye közönsége szob­rot állít Dobó Istvánnak és kapitányainak. Micskey Istvánnak és Bornemissza Gergelynek. Az emléket, melyre mintegy hetvenezer korona gyűlt egybe, Stróbl Alajos fogja mintázni. — Hippi-Rónai Jó­zsef gyűjteményes kiállítását, tekintettel­ a rendkívüli nagy érdeklődésre, február végéig meghosszabítot­­ták. A kiállításon eddig 112 kép kelt el huszonhá­romezer korona értékben. A kiállítás egész nap nyitva van a Könyves Kálmán művészeti­ szalonjá­ban. Belépő­díj nincsen. * (Jótékonycélú hangverseny.) A Krisztina­városi iskolaszék és tanítótestület február 22-én este nyolcadtól órakor a budai Vigadó nagytermében, a Krisztina­városi szegény iskolás gyermekek fölrubi­­zása javára hangversenyt rendez. A hangversenyen közreműködik Stromszky Sándorné, a­ki dalokat fog énekelni. * (Szépművészeti Múzeum.) A Szépművé­szeti Múzeumban a régi gyűjteményt teljesen elren­dezték. A modern képtár rendezésére most kerül a sor. Anyagát a Nemzeti Múzeum képtárának képei­ből és az 1996 óta vásárolt modern munkákból válo­gatják össze. A képeket egy erre a célra kiküldött művész-bizottság újból­ megbírálja, mert az anyag oly nagy, hogy nem fér el a múzeum termeiben. A bizottság tagjai Karlovszk­y Bertalan,­ ,Strobentz F­rigyes, Ferenczy Károly, Kriesch Aladár és Fé­nyes Adolf lesznek. A Szépművészeti Múzeumot a nyár előtt okvetetlenül megnyitják. . . (Irodalmi élet.) Az Izraelita Irodalmi Társa­ság február 20-án, kedden, a zsidó hitközség sip-utcai dísztermében fölolvasó ülést tart, melynek tárgysoro­zata a következő: Frenkel Bertalan dr. fölolvasása: Egy alak a népdalban. Viola Miksa rajza: Nagyvárosi asszonyok. * (Előadás Közép-Ázsiáról.) Mi, magyarok ősi hazánknak felkutatásában Széchényi Bála és Zichy Jenő grófok, valamint Alrássy György expedícióival az egész művelt világ elismerés­ét vívták ki. A magyar geográfia tekintélyét bizonyítja, hogy alig van neve­sebb ázsiai utazó, a­ki a Magyar Földrajzi­ Társaság­ban előadást ne tartana. Néhány hét előtt a­ temgutok földjének fölfedezője, Filchner, azelőtt Sjedin Sven járta­k nálunk, most csütörtökön pedig Merzbarfier, müncheni egyetemi tanár, a khán-tengeri havas régiói­nak fölfedezője fog előadást tartani, vetített képek be­mutatásával. A khán-tengeri ény­i részét magyar ex­pedíció, Alm­ásy Györgyé fedözte föl 1900-ban. Azóta a tahán-tengeri­ titokzatos problémáinak megoldása céljából az olasz Borghese, az orosz-német­­• Friede­­richsen-Szeposnikov expedíció és az amerikai Pum­­pely indultak neki a 7200 méterig felnyúló hegy tö­megnek, a­mely akkora kerületet foglal el, mint egész Erdély. Merzbacher végre annyira vitte, hogy eljutott a főcsúcs lábához. Ő két teljes évet töltött (1902— 1903) e jégpáncéllal takart óriás hegységben. Öt kü­lönböző irányból indult útnak, végre fölsutött közel hatezer méter magasságba a megm­­ászha­tatban csúcs alá. Veszedelmes és végtelenül fáradságos kutatásai­val Merzbacher az egész tudós világ háláját és elis­merését érdemelte ki. Merzbacher már jóval a hatvan évet túlhaladott ősz férfiú. * (Eladott olasz remekmű.) A Pacca tör­vényt igen sok reménységgel és még több paragrafus­sal azért alkották meg az olaszok, h­ogy végképpen lehetetlenné tegyék a klasszikus földön lévő remek­művek eladását, vagy kicsempészését. Ez az egyébként furfangos törvény azonban mindmáig többet ártott, mint használt. Mikor készülőben volt, mindazok, a­kik túl akartak adni a birtokukban lévő művészeti tárgyakon, hogy ez, a félelmes hikűi törvény által lehe­tetlenné ne váljék, potom áron vesztegették el a kin­­cseket érő művészi holmit. A törvény a remekművek elkótya­vetyélését megakadályozni most­­ sem tu­dja. Jellemző és érdekes eset történt legújabban. Ken párisi művészbarát Itáliából hazatérve, pompás kúpot állított ki a Louvre-szállóban. A hatalmas, négy m­eter hosszú kép a pokol száját ábrázolja. Emberi lényeg tömkelege, ijedt, remegő nők és férfiak bámulatos erv­­vel rajzolva és festve, Michelangelo-ra emlékeztető csoportokat formálnak. A kép ritka értékű, kultúr­történeti emlék, veronai Maffeo munkája s egyik rész­lete annak a mozaiknak, a­mely a Szent Márk­­-templom egyik kapuivét diszíti Velencében. Maffeo tanítványa ,és veje volt Paolo Veroncse­nix. A két francia véletlenül bukkant rá a nagyértékű képre, a velencei hírneves bazilika egy kanonokjának, az agg Vason-ak a házában, a­ki összegöngyölve, értéket nem is sejtve, tartogatta a nagy képet. A két esztétikus természetesen nyomban fölismerte Matfeo művét,­s könnyű­szerrel meg is vásárolta. De már az elszállítás nem volt ily egyszerű. A kép nagysága miatt szó sem lehetett csempészésről. Kénytelenei­ voltak a festő­­akadémián jelentést tenni szándékukról. Megmondot­ták, hogy a képet kiviszik az országból s a törvény parancsa szerint a véleményük alapján bejelentették az értékét is, meglehetős nagy összegben. Ám a Jámbor hivatalnok, csupa barátságból figyelmeztette ősét, hogy becsüljék kevesebbre a képet, s akkor kisebb ösz­­szeget kell fizetniük a kivitelért, így is történt. A velencei hivatalnok nem ismerte föl azt a képet, a­melyet mindannyiszor láthatott, a­hányszor a Márk­­tér gyönyörű bazilikája előtt elhaladt. * (Előadások.) A Természettudományi Társu­latban ma délután hat órakor tartotta meg Ransch­­burg Pál dr. idegorvos második előadását A szellemi működések fizikájáról. A fölolvasást a nagyszámú elő­kelő hallgatóközönség nagy tetszéssel fogadta.­­ A Magyar Nők Közművelődési Köre ma tartotta tizen­kettedik ismeretterjesztő összejöve­telét, melyen Bár­sony István Magyarország szárnyasrablóiról tartott igen­­élvezetes­ fölrovasást." Megemlékezett a jura-kor­szak kevületes rétegeiben talált legősibb rablómadár­­ról, az arkespteritről, a­melynek a mai orvmadarak mintegy leszármazói, azután ismertette Magyarország rabló madarainak érdekes élettani sajátságait, a­mi­ket főképp mint vadász figyelt meg. A sasokat az­ orosz­lánokhoz, a nemes­ sólymokat a tigrisekhez, a héjákat a hiénákhoz,, az ölyvü­ket a medvékhez hasonlította és érdekeben fejtegette mindegyiknek jellemző sajúságait. Végül az egyes fajok rabló kirándulásának módját ismertette.­­ A Budapesti Filológiai Társaság ma délután Heinrich Gusztáv elnöklésével fölolvasó-ülést tartott. Az első fölolvasó Schmidt József volt, a­ki Páni című értekezését mutatta be. Előadásában azt igyekezett bebizonyítani, hogy a Kigvédában koboldok gyanánt szereplő pánik voltaképpen sémita kereske­dők voltak. Utána Tolnai Vilmos tartott előadást Tompa és a Polgári Lexikon címmel. Előrebocsátja, hogy Tompa Mihály költői alkotásai, nevezetesen epikai munkái, jobbára hagyományokon alapulnak. A­ költő nem akar mindenáron új anyagot, új mesét teremteni, csupán meglévő mondák, poétikus földdolg­o­­zására szorítkozik. A főgondot a kidolgozásra fordítja, a tárgyat, a­mely rendelkezésére áll, kissé átalakítja, epizódokkal fűszerezi s néhány sornyi vázból pompás, befejezett, értékes művet, alkot. A fölolvasó fölsorolta Tompa nagyobb elbeszélő munkáit s kimutatja, hogy tárgyaiig jórészét a Polgári Lexikonból vette a költő. Mindekét fölolvasót nagy tetszéssel fogadta a hall­gatóság. * (Magyar épitőstilus.) A miért egész élete tartalmával és alkotó lángelméje erejével küzd Lech­­ner Ödön, legnagyobb magyar építőművészeink egyike, annak most a tett és példaadás után írással is apos­tolává szegődött. Magyar formanyelv nem volt, ha­nem lesz, ez a jelszó, melyet Széchenyi ihletével hir­det és meg is fog valósítani Lechner Ödön. Ebben a tanulmányban nyomról-nyomra bebizonyítja, mily üres és lelketlen volt az a gúny és támadás, mely özönével érte akkor, a­mikor utat kezdett törni a magyar stílusnak az építészetben, és méltó önérzettel hirdeti, hogy ma már a fiatal generáció legjelesebb tehetségei csatlakoztak hozzá. Útjára vonzotta őket nemcsak a mester kivételes egyénisége és tanításának új és merész volta, hanem egyúttal az a művészi, sőt tudományos meggyőződés is, hogy a kor mag­a szüli meg a maga stílusát, vagy mint Leelmer nevezi: formanyelvét és halott tömeggel dolgozik az, a­ki ma az elvirá­gzott korok vonalainak, színeinek és föl­fogásának, egyszóval a történetivé lett stílusoknak kritika nélküli utánzója. Ez a rövid kis tanulmány tartalmasabb sok tudálékos kompilációnál, mert egy igazi és tüzes művészlélek egész hite, meggyőződése és rajongása benne van. A füzetet Sin­ger és Wolfner adta ki és egy koronában szabta meg az árát. Kap­ható a Budapesti Hírlap könyvkiadóhivatalában is. * (Magyar Nyelvőr.) Simányi Zsigmond jeles folyóiratának februári számában Szeremley-Császár Loránd megkezdi jelentéstani kutatásait; a nyelvfilo­zófia ez új és érdekes ágának földolgozása irodal­munkban még csak ezután vár avatott emberére, noha az áttörés nehéz munkáját Simonyi már elvégezte jelentéstani tanulmányaiban. Zolnai Gyula a nyelv­emlékek helyes olvasása módjáról értekezik. Kalmár Elek az ialan­ytalan mondat létezését bizonyítja be. Bajza József Kisfaludy Sándornak a nyelvújító moz­galomhoz való viszonyát tárgyalja és értekezése vé­gére nagyon tanulságos lajstromot csatol írója új sza­vaira. Az apróbb rovatokban a szerkesztő, Riedl Frigyes, Katona Lajos, Gombocz Zoltán és­­ Fekete Ignác kisebb észrevételei vannak közzétéve. A Ma­gyar Nyelvőr ára egész évre 10 korona; megrendel­hető IV., Ferenc József-rakodópart­ 27. szám alatt, a kiadóhivatalban. * (Évkönyv.) Kiadja az­ Izr. Magyar Iro­dalmi Társulat; szerkeszti Bánóczi József; évről­­évre összegyűjti Bánóczi József ebben a vaskos és dí­szesen kiállított könyvben a magyar tudomány, iro­dalom és poézis zsidó hiten lévő művelőit; a szer­kesztőnek a felekezeti szemponttal egy­hangú gondja az is, hogy a nemzeti és hazafias szempont érvénye­süljön a könyvben. Ez idén Ágai Adolf, Blau Lajos, Heller Bernát, Neumann Ede, Krausz Sámuel, Le­­vishon Sándor, Gábor Ignác, Rubinyi Mózes prózai dolgozatokkal, Lenkei Henrik, Szép Ernő, Avar Pál, Patai József és Varsányi Gyula verssel gazdagították, az Évkönyv tartalmát.­­ Ugyanennek a társaságnak a kiadásában jelent meg Wellesz Gyula dr. tanul­mánya Hasi életéről és működéséről. Easi a zsidó tudomány egyik legnagyobb alakja, a­kinek élete a középkor műtőrdéstörténetének egyik legnevezete­sebb szakaszát világítja meg. Welles­z formájan, köz­érthetőn s a legjobb források alapján dolgozta föl ■anyagát, könyve érdekes olvasmány mindazoknak, a­kik érdeklődnek: az emberi szellem fejlődése és jeles­ képviselői iránt. * (Új zeneművek.) A Helyre asszony dalai kö­zül Kada Elek néhány kedves, magyar zamata nótája megjelent Zipser és Kőnig kiadásában. A füzet ára két korona. — Faragó Jenő Álarcos bálon cimű köl­teményéhez Fon Béla irt pattogó, dallamos kuplét, a mely csakhamar népszerűvé válhatódik. A zenemű Ró­zsavölgyi és társa kiadásában jelent meg; ára egy ko­rona busz fillér. — Mimi keringő cimen Csorba Árpád csinos és dallamos keringőt szerzett, a melyhez Lévai Mihály irt ötletes szöveget. A keringőt a szerzők Med­­gyaszay Vilmának, a Király Színház tagjának aján­lották. Ára egy korona nyolcvan fillér. FŐVÁROSI ÜGYEK. Királyi biztos a városházán. — Ír polgármesterek lemondása. — Márkus József főpolgármester lemondását a kormány elfogadta, Halmos János polgármester ima beadta nyugdíjazásáért a kérelmet. Holnap délután rendkívüli közgyűlésen bejelentik a két lemondást, s kedden reggelre várják a városházára Rudnay Béla királyi biztost. Még tegnap arról tárgyaltak, hogy a bíróság elutasító határozata alapján kiadják-e az államnak az önkéntes adót, s ezzel megmentsék a fővárost a további zaklatástól. Ma már nyilvánvalóvá lett, hogy a királyi biztos elkerülhetetlen. Az, önkéntes adók dolgában követett eljárás csak ürügy lesz a királyi biztos kiküldésére, mert akkor is megjött volna a királyi biztos, ha a főváros kiadja az önkéntes adót. — Nem az adókról van itt szó, mondotta egy a főváros dolgaiban jól tájékozott nagyrangú tiszt­viselő, hanem a kormány nem akarja, hogy a fölosz­latott parlament helyett hatvannyolc fiókparlament legyen. A városházán nagy meglepetést okozott a hirte­len fordulat, s hogy a polgármester olyan sürgősen kívánja nyugdíjazási kérelmének az elintézését. Márkus József főpolgármester ma reggel fönn volt Kristófffy belügyminiszternél, a­ki tudatta vele, hogy a király főpolgármesteri állásáról való lemon­dását elfogadta. A főpolgármester tudatta a dolgot Halmos János polgármesterrel, a­ki Heltai Ferenc kíséretében tíz órakor jelent meg a városházán. Hal­mos magához­­ kérette Rózsavölgyi Gyula helyettes­polgármestert s tudatta vele, hogy a nyugdíjazása iránti kérelmet átadta Földváry Antal helyet­tes­ fő­­jegyzőn­ek, s arra kérte a helyettes­ polgármestert, hogy még ma hívja össze a tanácsot, a nyugdíjazási kérelmet terjeszsze elő, hogy holnap délután a rend­kívüli közgyűlésen beterjeszthessék. Azután Lung

Next