Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-02 / 32. szám

16 BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) 1906. február 2. Pirro, van még a teremben. A podeszta kérdi a nő­től, ki volt a szeretője, ha nem vall, kispadra fogja feszittetni. A nő nem vall. Azt a szép nőt mondja: Akarom, hogy szeretőm a máglyán is szeressen en­gem. Most a podeszta kiküldi a jegyzőt is, hogy ren­delje el a kínzást. Midőn egyedül van a nővel, a podeszta megváltozik. Szerelmet vall a nőnek, meg fogja menteni, nejévé fogja tenni. Részletesen raj­zolja neki a máglyán való halál szörnyűségeit. A szép szobor megelevenedik. Eksztázisa még fokozó­dik, szinte gyönyörűséggel várja a máglyát, még ott is kéjjel fog emlékezni szerelmére. Ez neon igaz ugyan, de szép és Szépen van megverselve. A po­­deszta szerelmét pedig visszautasítja. ■ A podeszta mind hevesebben ostromolja­ a nőt, ekkor beront Pirro, a jegyző, ellöki a podesztát, megöleli a nőt. S a titkos szerető. A nő heve most égő láva gyanánt tör ki, behívja az egész népet, nyíltan vallja, hogy Pirró a szeretője és nyíltan vádolja a podesztát, hogy szerelméért esedezett. A podeszta azonban kijelenti, hogy esdi próbára akarta tenni a nőit és minthogy hűnek tapasztalta, fölmenti és Pirró feleségévé teszi. Látnivaló, hogy ez a cselekvény mozgalmas, fordula­tos, meglepő mozzanatokban gazdag, de egyszersmind rébuszos, a­mi a színpadon nagy veszedelem. Mi van a podesztával? Igazán csak próbára akarta tenni a nőt? de akkor miért nem jelezte a szerző? Vagy igazán szerelmes, akikor miért engedi át a nőt oly könnyen Pirrónak? Egyáltalán mire való ez a bu­­jósdi játék? Így a szerző a végén újra kiváncsiságun­­kat zaklatja, és ezzel maga csökkenti azt a hatást, melyet a nő túláradó szenvedelmének rajzával elő­idézett. A főbb szereplőket már említettük, nagyon szép volt minden, játék, rendezés, kosztüm, szintér és a közönség szívesen fogja megnézni. Az utolsó darab kissé lapos és kopott. A me­nyecske hazaszökik szüleihez, mert férjét rajta érte, mikor a varróleányt ölelgette. Otthon a szülők vissza akarják küldeni férjéhez. De ez maga jó el a menyecs­kéért, a­ki örömmel megbocsát. Miért? Édesanyja azt mondja neki, hogy édesapja se volt külömb. Rákosi Szidi a mama is finom játékával lehetőleg enyhítette azt a durvaságot, mely ebben a vallomásban rejlik. De a durvaság mégis csak durvaság. A franciák is fölhasználták ezt a motívumot, de hogy siklanak át rajta! De nem is e miatt tér vissza a menyecske fér­jéhez, hanem mert szereti. De akkor miért szökött haza? Első fölindulásában. Ilyet azonban nem érde­mes színpadra vinni. Mégis itt mulatott legjobban a közönség, részint mert Ligeti Juliska és Rákosi Szidi remek duettet játszottak, Gabányi aktív közreműkö­désével, részint mert a közönség minduntalan azt hi­hette, hogy ártatlan magyar sablonjelenetet lát és a darab szerencséjére nem igen érezte a francia bors­szemeket. A közönség minden darab után hívta a szerzőt és tapsolt a színészeknek. Alfa. Király Színház. Helyre-asszony, énekes színmű három felvonás­ban. Irta Kada Elek, zenéjét szerzettek Kun Elek és Szent-Gily Gyula. Bemutatója február 1-én. — Kada Elek azonkívül, hogy­­ a szerzője a Király­­Színház ma bemutatott új népszínművének, a Helyre­­asszony­nak, még Kecskemét híres városának polgár­­mestere is. Többszörös­­ jogcíme van tehát az első helyre, mikor a darabjáról szólunk. De úgy véljük, ő se­ veszi se a maga, se a munkája érdeme kisebbíté­sének, ha ezúttal ezt az elsőbbséget a méltatásban át­engedi egy más valakinek. Kém azért, mert ez a más valaki asszony, hanem mert ez az asszony Blaha Lujza, ő játszotta ma este a Helyre-asszony­t, ezúttal mutatván magát néhány esztendő óta először új sze­repben a közönségnek. Fölfedezni Blahánét, bizo­nyára kissé elkésett és fölösleges fáradozás lenne. De talán az se igazság, ha néhány megkövesedett udva­rias szólammal megyünk el olyan gyönyörűségek mel­lett, a­melyeket a lelkünk kincsül őriz meg az emlé­kezésünknek. Engem mindig egy ünnepies megha­tottság fog el, valahányszor a Blaháné művészetében gyönyörködöm. Az az érzésem, hogy szokatlan és­­rendkívüli közelségébe jutottam annak a rejtelmes, csodálatos és dicsőséges szellemnek, a­mit­ magyar géniusznak nevezünk és a mi, ha valamely formában kivillan, a szemünk fölragyog és a szívünk megdob­ban. És az az érzésem, hogy nincs ma a velünk élők között senki, se író, se politikus, se szónok, se mű­vész, a­kinek szavában, munkájában ennek a géniusz­nak olyan gazdagsága és olyan hitelesen nyiltkoznék meg, mint ennek az igazán nagy művésznőnek a sza­vában és minden színpadi cselekvésében. Ha én nyelvtudós lennék és valamely magyar szó jóságáról kétségem lenne, nem vizsgálnám a gyökerét és a kép­zését, hanem megkérném Blahánét, mondja el előt­tem és ha az ő ajkán ez a szó akként zeng, mint a többi, tele értelemmel, lélekkel, világossággal, a hangzás eredendő bájával és kedvességével, oly viru­­lóan természetesen, akkor annak a szónak kétségtele­nül jónak, helyesnek, magyarnak kell lennie. Ha egy ilyen színésznőt nézünk, hallgatunk, haszontalanná lesz minden mérték, a­melylyel rendesen mérni szok­tunk. Ha az író másnak gondolta az ő alakját, mint a milyennek Blaháné elénk hozta, akkor­­ kevesebb­nek gondolta. Szegényebb volt, mint a milyen gaz­daggá ő tette. Hogy uj-e, ma termett-e, a mit mutat, éppen olyan mellékes, mint az, hogy Petőfi Sándor tegnap írta-e az ő halhatatlan verseit, vagy ezelőtt hatvan esztendővel. A­mit Blaháné produkál, az sohase ócska és joggal sajnálhatja a tulajdon szemét az, a­ki nem látja újnak mindig, ha százszor látná is tőle. Gyönyörködhetünk okkal, a­minthogy gyönyör­ködünk csakugyan más művésznő játékában is, de abban az örömben, a­mit ennek az asszonynak a já­téka gyújt bennünk, fölgyűl egy darab i­ngmaeti büszkeségünk is. Kada Elek énekes színműve, a­mely a Blaháné játékának dicsősége mellett egyéb siker örömét is megszerezte az érdemes szerzőnek, a török hódoltság idejében játszik. Mikor Kecskeméten is a budai basáé volt az első szó. És Kada Elek arra tanít, hogy ez a szó sokszor az igazság és­ a bölcseség szava volt. A história egy hóka csikó dolga körül forog, a mely elszabadult a kecskeméti főbíró portájáról és a ki megfogta­­— nem vezette vissza. Egy gonosz tatár csősz Pető Miklóst, a nyolc évi távollét után haza­tért hajdú leventét vádolja meg a lólopással. A bi­zonysága egy keszkenő, a­mit a hajdú szíve fölött találtak, ugyanolyan, a­milyen az eltűnt csikó fü­lére volt kötve. Pedig a keszkenő nem az, csak a párja, a­mit a főbíró leányától kapott a levente. Ha megmondja, tisztára mossa magát vele, de árnyé­kot vet a leány hírére, a­ki már mással jár jegyben. Kein szól tehát. Halálra ítélik és ki is végeznék, ha ott nincs az ártatlan szerelmesek pártfogója, a ne­mes város szakácsasszonya (ezt adja Blaháné) és egy arra vetődött herényi kupec előadásából ki nem süti az igazat. Kiderül, hogy maga a gonosz tatár adta el a béka csikót. A hamis vádló az igazi bű­nös. Le is ütteti a fejét a budai basa. A szerelme­seknek pedig boldogság jut kárpótlásul az ártatlan szenvedésért. A darab, noha a konstrukciója éppen nem hibátlan, érdekes és szép. A dráma lassan indul, a csomó kibogozásában pedig a szerző akkora szere­pet ad a véletlennek, a­mekkorára csak a históriája megtörtént voltának tudata jogosíthatta. A színpad logikája azonban csak kis dózisban tűri a véletlent. De a fogyatkozásokért megbékít a drámai motívu­mok nemessége, a darab sok korfestő érdekessége, a­mit az előadás gyönyörűen érvényesített és az író lelkének hazafias tüze, mely a maga melegével el­árasztotta az egész darabot. Ezt is gyönyörűen föl­fogta az előadás. Megkapóan erős magyarság lán­golt a színpadon és gyújtott a nézőtéren. Ennek az érzésnek a fölkeltésében nagy részük volt a lélekkel tele szép magyar daloknak, a­melyeket Kada Elek, Kun László és Szentgály írtak. Egy híres szép régi kuruc-nótát is hallottunk. A dalok között a legmű­­vészibb szövésű a második fölvonás kezdő kórusa, a legjobban tetszettek azok, a­melyeket­­ Blaháné énekelt. ♦ Blaháné mellett, a­kit a megjelenésekor per­cekig tartó tapssal fogadtak, fölvonások végén virág­gal árasztottak el, a­kinek minden dalát kétezer­­háromszor is megismételtették és a­kire csak úgy omlott a tetszés, a lelkesedés hulláma egész este, óriási sikere volt a partnerének, Németh, Józsefnek is. Csupa kedvesség volt és csupa melegség. A két szenvedő szerelmest Szentgyörgyi Lenke és Horváth Kálmán játszotta megindító, igaz drámaisággal. A főbíró hálátlan szerepével becsülettel küzdött meg Vágó Béla, Sziklay Kornél egy részeg iskolamester figurájában ,kacagtatta meg a közönséget. Igen jók voltak Körmendy, Rátkai, Csiszár és föltűnően ügyes a fiatal Molnár. A rendezés kifogástalan volt, a zene­kart a színház új karmestere, Marihon Géza nagyon élénken és lelkesen vezette. A közönség lelkében a Helyre-asszony meleg helyet kapott; fölvonások vé­gén a szerzőt és a szereplőket igen sokszor kitap­solták. (se.) IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (A színházak hírei.) Az Operaház­ban holnap, pénteken Figaro lakodalma kerül színre. A február 5-én megtartandó jótékonycélú előadás mű­sorát az eredeti tervtől eltérően Weber Eukianthe overtürjével kezdik. Az előadást kivételesen fél hét órakor kezdik. Az igazgatóság a­­ közönség pontos megjelenését kéri azzal a figyelmeztetéssel, hogy a műsor egyes számai alatt a nézőtérre vivő ajtók zárva maradnak. A Népszínház­ban pénteken, Gyertyaszentelő Boldogasszony-ünnepén, két előadás lesz. Délután mérsékelt helyáraikkal a Koldusdiák kerül színre. Komlósy Emmával, Petráss Sárival, Harmah Ha­nával, Raskó Gézával és Kovács Mihálylyal a ve­zető szerepekben. Este a Képszínház nagysikerű új­donságát, a Leányka-t játszák a bemutató szerep­lőivel. Az Uránia Színház­ban a jövő héten lesz Tormay Cecile A szirének hazája című darabjának huszon­ötödik előadása. Ez alkalomból meleg ovációkkal fog­ják ünnepelni a szerzőnőt. * (Zenekari hangverseny.) Az oratórium-elő­adásokat rendező bizottság ma este hangversenyt ren­dezett a Vigadó nagytermében. A műsor Beethoven­ Leonóra megnyitó­­jával kezdődött, melyet a 23-ik gyalogezred zenekara adott elő Szegheő Sándor figye­lemreméltó vezetésével. Major Gyula ismert zongora­­versenyét nagy hatással adta elő Steiner Irén, a­ki pár évvel ezelőtt a Nemzeti Konzervatórium egyik kiváló tehetségű növendéke volt. Az est második fe­lében került bemutatásra Hiter: Jeruzsálem pusztu­lása című oratóriuma. A komoly, átlátszó szerkezetű­ munka egész fölépítésével és kidolgozásával a roman­tikus mesterek iskolájára emlékeztet. A magánrészek előadói közül kitűnt szép hangjával Schekolin Lina és Fischer Gézáné. A karokat a Magyar Kék Zenepár­toló Egyesületének és az Országos Izraelita Tanító­képzőnek tagjai énekelték. Az oratórium betanítása Major Gyula művészi törekvésének újabb bizonyítéka. A hangversenyt nagy és lelkesen tapsoló közönség hallgatta végig . (Gyermekszínház.) A Gyermekszínházba­n pénteken délután ismét a Hófehérke című mesejáték kerül színre. A darab minden eddigi előadásán zsú­folásig megtelt a nézőtér. A nagy érdeklődésre való­ tekintettel vasárnap is a Hófehérke kerül színre. Az előadás ötödfél órakor kezdődik. Jegy már délelőtt kapható. * (A milánói kiállítás.) Fittler Kamill, ud­vari tanácsos, az Iparművészeti Iskola igazgatója e hónap folyamán Milánóba utazik, hogy ott ellenőrizze a milánói kiállítás magyar osztályának előkészítő munkáit. Fittler rendezte a párisi világkiállítás ma­gyar osztályát, melynek rendkívüli sikere volt. Ott szerzett tapasztalatait föl fogja használni a milánói magyar kiállítás szervezésénél. A kiállítás hivatalos megnyitása április 18-án lesz. * (Vidéki színészet.) A pécsi Nemzeti Szín­házban tegnapelőtt Trilby került színre. Szvengáli szerepében nagy sikere volt Fehér Gyulának, a­ki erős jellemzőképességével, minden részletében fénye­sen kidolgozott alakításával mindvégig lekötötte a­ közönség figyelmét. A többi szerepet Hevesi Mariska, Bónis Lajos, Latabár Árpád játszotta. * (Képzőművészet.) Rippl-Rókai József gyűj­teményes kiállítását a Könyves Kálmán szalonjában tegnap és ma igen sokan látogatták, s a vásárlás is élénk volt. Már eddig is hatezer korona ára fest­mény kelt el A kiállítás holnap, pénteken egész nap nyitva lesz. Belépő­díj nincsen. * (Thália-társaság.) A Thália-társaság leg­közelebbi előadásán Szemere György e­gyfelvonásos parasztszínjátékát, Giacosa egy drámáját és Mirbeau egy bohóságát fogják bemutatni. Február 4-én a Thála-társaság munk­ás-el­őadást rendez, melyen a Mária Magdolna és a Hestenor kerül színre. * (Az Uránia Marosvásárhelyen.) Maros­­vásárhelyről jelentik. Az Uránia Színház ma Hock János országgyűlési képviselő Megváltás című da­rabját mutatta be. A színházat tömegesen látogat­ták. Hock tiszteletére ma este bankettet rendeztek. * (Tudományos élet.) A Természettudományi Társulat élettani szakosztálya február 6-án, kedden, este hetedfél órakor az Egyetem élettani intézetében (Eszterházy­ utca 5.) ülést tart, melyen Révész Géza A színes fény hatásának gyöngülése fehér fény követ­keztében címmel, Fenyvessy Béla és Kolbdebó György A kénsavas szintézis címmel fognak fölolvasni.­­ Az Egyetemi Természetrajzi Szövetség január 27-én tar­totta kilencedik felolvasó ülését nagyszámú közönség előtt, az ásványtani intézet nagytermében, melyen Balla Rezső polgári iskolai tanár a szilárd testek ol­dása és Macsek Gyula gyakorló tanár Néhány nap a Vág völgyében címmel tartottak előadást számos ve­­tített képpel. A Szövetség februárban Jurányi-emlék­ünnepet rendez, melyen Magóc­si Dietz Sándor dr.

Next