Budapesti Hírlap, 1906. február (26. évfolyam, 31-58. szám)

1906-02-17 / 47. szám

IP_____________________________ BUDAPESTI HÍRLAP. (47. sz.) 1906. február 17. « 30.000 tonnán belül aligha fognak megállni. Ren­deltetésüknél fogva sokkal egyszerűbb a szerkezetük, nincsenek oly iszonyú rázkódásnak és nyomásnak kitéve. Hiszen ha egy 30,5 cm. kaliberű ágyú azo­kon elsüttetnék, az egész hajó összeroppanna. A szakértők a Dreadnaught-ról különösen ki­emelik, hogy közép-ágyui egyáltalán nincsenek csakis óriási ágyai vannak, meg a torpedó-naszádok elűzésére szolgáló kicsi gyorstüzelők. Mert tudnunk kell, hogy az eddigi, még legmodernebb csatahajók is számos közép, tudniillik 15—19 centiméteres kaliberű ágyuk­kal vannak fölszerelve. Kétszeres a föladata ezeknek. Először, mivel, hogy ezekkel a könnyebb ágyukkal négy lövést is lehet tenni, míg az öreg ágyukkal egyet, annálfogva csatában az ellenséges hajóktól való tá­volságot próbalövések útján ezekkel állapítják meg és a­mikor lövésük már célt ért, akikor aztán rögtön a nagy ágyuk is lőnek, mert most már biztosan irá­nyíthatók és igen költséges lövésük nem vész kárba. Próba lövésekre az öreg ágyuk már azért sem alkal­mazhatók, mivel óriási súlyaiknál fogva csak gépek segítségével irányíthatók, a hozzájuk való lövedékeket (410 kilogram) és puskaport (90 kilogram) a hajó fenekéből vizi, vagy most már inkább villamos erő­vel hajtott paternosterek segítségével­ emelik az ágyú töltés­kamrájához, s aztán belelódítják. Mindezeknél fogva egyszeri elsütésük, még a leggyakoroltabb le­génység mellett is 60—50 másodpercbe kerül, addig pedig a cél, tudniillik az ellenséges hajó már tovább haladt. De aztán éppen a csuszimai csata tanúsította, hogy ezek a középágyuk, még ha a nehéz ágyukat magukban foglaló tornyok vértjét, s a vastag oldal­páncélokat nem is ütik keresztül, oly iszonyú pusz­títást vittek véghez a fedélzeten, s a hajó könnyebb páncélzatai részein, valamint a legénységben, hogy félig azok végezték el az ellenséges hajók harckép­telenné tevését és már csak aránylag kevés találó lövésre volt szükség a nagy ágyuktól, hogy a tenger fenekére küldjék. Ha várjon tehát az ily közép üregű ágyuk teljes hiánya nem fog-e kárral járni, csak a jövő fogja eldönteni. Nagyot tévednek azonban azok, a­kik ez alka­lomból arra a kijelentésre ragadtatták magukat, hogy a kis, vagy mondjuk kisebb terjedelmű hadihajók (értsük csatahajók) napja immár letűnt és jövőben csak a Dreadnoughthoz hasonló hajók fognak érvé­nyesülhetni. Ebben akadályul nem csak szertelen költ­ségei voltuk szolgál, mert egy-egy ilyen hajó teljes hadi felszerelésével együtt negyven millió koronába kerül, hanem az azokkal járó egyéb költség is. Óriás ágyúi, a legjobb, edzett acélból készült lövedékeinek súlya 410 klgr., hozzájárul 1 90 klgr. súlyú füstnél­­küli lőpor­ töltés, úgy, hogy minden egyes lövés mintegy ezer koronába kerül. A hajó minden ily ágyúhoz so0 töltést visz magával, a kisebbekhez pedig természetesen sokkal többet. Nagy dokkokat kellene számukra építeni, hogy befogadhassák e kolosszu­sokat, a­mi mind milliókat emésztene föl. Mély merülésüknél fogva a partokat min­denütt nem közelíthetnék meg zátonyra fu­tás veszedelme nélkül, hozzájárul még for­gási körük nagysága, mindezek a sík-tengerre utalják érvényesülhetés végett. Igaz azonban, hogy ott aztán jól vezetve és jól begyakorolt tüzérleg­énységgel poz­­dorjává lövi a gyöngébb csatahajókat és eldöntik a csatát. A sík-tengeren vívott csata pedig eldönti a hadjárat sorsát. Az említettük körülményeknél fogva azonban nem hiszszük, hogy még a gazdag Anglia is és az azzal versenyző tengeri hatalmak egy-egy osztálynál (Az angolok és japánoknál egy osztály (divizió) 4—4 hajóból áll, a franciáknál s a magyar-osztrák tengeré­szetnél egy osztály 3—3 hajót számít,) többet fogná­nak ily óriás hajókból építeni, ezt az osztályt aztán oda fogják küldeni, a­hol a döntést keresik. A Csuszima sziget melletti csatára való hivat­kozás is sokszor téves alapból indul ki. Ez a csata éppen nem szolgáltat új tanulságot a hajók típu­sára, sem a különböző fajtájú hajók alkalmazására nézve, a szakértőnek csak a sebességük által nyújtott előnyt illusztrálta, ezt azonban fényesen megcsele­­kedte. A fogó zseniálisan felhasználta hajóinak nagyobb sebességét taktikájának érvényesítésénél. Ez a csata örök időkre Nelson mellé fogja állí­tani Togo nevét, midőn a csatát megelőző stratégiája és a csatában kifejtett rendkívül zseniális taktikájá­val a nem kevesebb erővel rendelkező gőgös, de tehet­séges és személyes tulajdonságokra nézve mélyen alatta álló ellenfele, Rozsesztvenszki flottáját meg­semmisítette. Politikai következményeiben pedig, mint a jövő meg fogja mutatni, a csuzimai csata messze fe­lül fogja múlni, a különben egyenrangú Trafalgari csata kihatását a jövő fejlődésére. Századokon át fog­ják nemcsak a tengerészeti akadémiák növendékeinek magyarázhatni e csatát, mint felülmúlhatatlan taktikai haditényt, hanem az admirálisok és szaktudósok szá­zával fognak köteteket írni e csatáról és minden még csak később napvilágra jutó részleteiről. A legkeresz­­tényibb császár, Vilmos, az újkori Grál-lovag, pedig nem fogja többé légióit a messze keletre küldeni oly utasítással: „öljetek és ne kegyelmezzetek senkinek.“ A mik­ádó és népe nem fognak megijedni a német csi­szár kardcsörtetéseitől, hanem csöndesen, nagyhangú szavak nélkül fognak dolgozni Japán jövő nagysá­gáért. Előttünk áll Togo naiv egyszerűsége mellett is, tiszteletet parancsoló alakja. Mikor a tengeri hadjárat végképp befejeződött s másfélévi emésztő gondokkal, fáradsággal és nélkülözéssel járt hadjárat után először tette lábát a szárazföldre, sietett a dicső halált szen­vedett tengerészet temetőjébe, hogy köszönetet mond­jon szellemüknek és sintó szokás szerint áldozatot hozzon őseiknek. Csak azután ment jelentést tenni császárjának a hadjárat befejezéséről, kerülve minden ünnepeltetést. Végre fölkereshette családját is. Jellemzi Togot üzenete a császárhoz a csata elő­estéjén Tokióból, a tengerészeti minisztériumból, a mik­adó megbízásából kapott figyelmeztetésre, hogy a küszöbön álló óriási esemény jelentőségénél fogva a legnagyobb erőfeszítést fejtse ki.. Togo összes válasza ennyi volt: „Kérem, mondják meg ő felségének, hogy legyen nyugodt. A célszerűség dönti el, hogy mikor kell egy csatát vívni. Meg fogják látni, hogy az alkalmat nem fogom kihasználatlanul elszalasztani.“ A japán nemzetet ezelőtt nem sejthetett magas fokra emelte fiának e haditénye. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Heine-versek.) Holnap lesz Heine Henrik halálának ötvenéves évfordulója. Tárcarovatunkban ez alkalomból a Dalok Könyvének néhány versét kö­zöljük. A költeményeket Zoltán Vilmos fordította.­­ (A színházak hírei.) A Nemzeti Színház­­ban holnap, szombaton az A hol unatkoznak, Paille­­ron vígjátáka 82-ik előadását éri meg. Vasárnap dél­után a Himfy dalai­t, Bérczik Árpád népszerű vígjá­tékét adják, este pedig az Elnémult harangok-at, Malonyay Dezső és Rákosi Viktor színművét. Hétfőn mérsékelt helyárakkal a Szentivánéji álom, Shakes­peare vígjátéka kerül színre. A Vígszínház­ ban holnap, szombaton, francia előadás lesz. Després Suzanne társulata adja elő a Vörös talár-t, Brieux színművét, a­melyben a nagy művésznő Vanettát játsza. — Holnapután, vasárnap, délután félhelyárakkal a Takarodó-t, este pedig a Bakkarat kerül színre. — Sherlock Holmes kalandjait a jövő héten mutatják be. A darabot Zborai­ Aladár fordította és Szilágyi Vilmos rendezi. A Népszínház­hoz szerződött Bárdy Gabriella asszony, a­ki vasárnap délután lép föl először A rá­tartás királylány királyfi szerepében. Játéktársa Abc­­lovszky Margit lesz. Minden este a Leányka kerül színre, Fedák Sári fölléptével. A Király­ Színház új francia operettjéből, a Les filles Jackson et Cie-ből, a­mely magyarul Csere­lányok címen fog színre kerülni, szorgalmasan folynak a próbák. A Helyre­ asszony egyre növekvő sikere foly­tán a jövő hétre tervezett bemutatót az igazgatóság egy héttel elhalasztotta. A Cserelányok, a párisi Bouffes Parisiennes egész idei évadját lefoglalta. Medgyaszay Vilma, Szentgyörgyi Lenke, Kazal Biri, Sziklainé Róza, Németh, Vágó, Körmendy, Horváth és Sziklai játszák a daljáték főszerepeit. — Károlyi Leona, a pécsi színház primadonnája, a jövő héten vendégszerepelni fog a János vitéz, Bolygó görög és a Gül-Bolba női főszerepeiben. A Magyar Színház­ban A koldusgróf hétfői, huszonötödk előadására az igazgatóság meghívta a darab szerzőit, a szövegírót és Ascher Leót, a zene­szerzőt, a­ki a bemutatón is jelen volt. Hétfőig és azontúl is minden este A koldusgróf­ot játszák.­ va­sárnap délután pedig Berki Lili, Komár Berta, Orley Előna, Tállián Anna, Ráthonyi, Boross és Ferenczy föllépésével A legvitézbb huszár kerül szinte, mérsé­kelt helyárakkal. * (Én, Te, Ő!) Caillavet, Flers és Terrasse operettjének a többek között megvan az az emléke­zetessége is, hogy mikor a Király Színház harmad­éve bemutatta, a kiállításnak olyan fényességét hozta vele színpadra, a­milyen pompát azelőtt ope­­rettszínház deszkáin Budapesten nem láttunk. Ak­kor — már nyárba nyúló időben — több mint fél­százszor adták tele ház előtt ezt a darabot, a­melynő­ szövegben és zenében kiválóbbat a francia operett­irodalom az utolsó évtizedekben nem termelt. Ez úgy gondoljuk, a sok ezer ember között, a­ki akko­riban gyönyörködött benne, alig lesz, a­ki nem él az alkalommal, hogy megint megnézhesse. Ez az ope­rett buzgó elmésségével, édesen gyönyörű könnyed melódiáival, habos jókedvével igazán olyan, mint a legfinomabb francia pezsgő. Ennek nem árt meg a múló idő. Az előadás pedig új részében is kiválóan alkalmas, hogy épen tartsa a frissességét. Medgyaszay Vilma a csapod­ár grófné szerepében csupa pikáns grácia. A játékos ének-előadás művészetében pedig szinte versenyen fölül áll nálunk. A levél­áriának még akkora hatása alig volt, mint ma este. Miéi her­cegnő szerepében Szentgyörgyi Lenke lépett Fedák Sári örökébe, játékban és sikerben egyaránt méltó módon kiváló elődjéhez. Tudott mást és mégis na­gyon jót, ügyeset, hatásosat produkálni: igen nagy sikere volt, a táncát megismételtették. Jolande sze­repében zugó tapsot kapott László Rózsi, a­kinek a tehetsége hatásosan konkurrál a szépségével. Az apród szerepében igen kedves volt Szentgyörgyi Györgyike. Coussy grófot Horváth játszotta nagyon jellemzetesen, azok közül, a­kik maguknak már az Én, te, ő! első diadalmas fölvonulásán megszerezték a babért, örömmel látta viszont a közönség Németh Józsefet és Körfendyt. A pompás darabot nyilván so­kan fogják szívesen látni — mostani föltámadásában. * (Vidéki színészet.) Kolozsvári tudósítónk Írja: Az Uránia Színház három estén rendezett elő­adást. Színre került Az orosz-japán háború és A pá­risi nő. Két estén volt a színház vendége Corfescu, bukaresti énekes. A Lucia és A trubadúr című ope­rákban lépett föl, sikerrel. Játéktársa Halász Adél volt. — A székesfejérvári színházban, mint tudósítónk írja, Pécsi Paula, a Vígszínház tagja két estén ven­dég­szerepelt. A Borit kisasszony Amy szerepét és a Diákélet Katicáját játszotta meleg közvetetlenséggel. Szebbnél őszebb virágot is kapott. Mellette Margittai Gyula és Tímár Béla tűnt ki.­­ Az erdélyi szinikerület igazgatója, Heves Béla, társulatával Déván működik a közönség lelkes támogatása mellett. Eddig színre kerültek a fővárosi színpadok újdonságai­­ közül: Fehér Anna, A csöppség, Annuska, Erősek és gyen­gék, János vitéz, Bolygó görög és Két Hippolit. Most készülnek a GÜl-Bábá­ra és a Leányka-ra. A társulat tagjai közü­t említjük Tarján Irmát, Sugár Arankát, Ragányi Szát, Szűcs Irént, Halassy Mariskát, Baghy Gyulát, Návay Gyulát, Békéssy Gyulát, Árnyai Ká­rolyt és Ladányi Imrét. — Szegedről írják: Jaksch Irma­, az Operaház tagja, sikerrel vendégszerepeit a Parasitibec fűrét és a Cigánybáró női főszerepében. — A székesfehérvári színházban, mint tudósítónk írja, gondos elő­adásban került szinre a Parasztbecsület. A főszerepeket Székely Anna, Vidor Lilla, Király Frigyes és Halász Ede játszották. Az opera előtt­ a Pillangókistvsszony című dramolettet adták Hajós Elzával a címszerepben. — Debreceni tudósítónk írja: A múlt hét­en érdekes vendégszereplés volt a színház­ban. Szabados Paula, Szabados Károlyinak, a korán elhunyt zeneköltőnek leánya, ki sikerrel végezte a Szinészakad­émiát, eljátszotta .4 csöppség címszere­pét és nagy tetszést keltett alakításával. * (Festőművészek ünneplése.) Feszty Árpád, a Képzőművészeti Egyesületének elnöke, Telepy Ká­roly, Magyar Gusztáv és Rónai József gyűjteményes kiállításának sikere alkalmából, a kiállító művészek tiszteldére m ma este díszes lakomát rendezett a Drechsler-féle vendéglő első emeleti nagyterében. Az ünnepeltek­­közül megjelent Magyar Guszáv és Rónai József. Tem­py Károly az agg korára és beteges álla­potára hivatkozva, kimentette elmaradását. Művészi életünk vezetőei közül jelen volt: Molnár Viktor állam­titkár, Kammerer Ernő, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Ernszt Lajos, a Nemzeti Szalon igazga­tója, Rákossi­ Jenő, Szívók Imre, Papp Zoltán, Horváth Géza, a Könyves Kálmán igazgatója, Lichtenstein Arnold, a Pallas igazgatója, Hertzka Tivadar, Márkus Miksa, Lechner Ödön, Rudnay Béla, Szinnyei-Merse Pál, Kernstock Károly, Grünwald Béla, Márk Lajos, Jámbor Lajos, Bálint Dezső, Bihary Sándor a felesé­gével, Paur­­Géza, Ferenci Károly, Ligeti Miklós, Vaszary Já­s­os és még több fiatal művész. Az első kö­szöntőt Feszty Árpád mondotta. Örömmel üdvözölte Rákosi Jenőt, a mai válságos idők közepette azoknak a művészeknek körében, a­kik három pályatársuk ün­neplésére gy­űltek össze. Szélesen körvonalazott, mű­vészi méltatással ékesített­­beszédével a­ múlt érdemes mesterét, Terlepy Károlyt, a jelenkor elismert művészét, Magyar Gusztávot és a jövendő nagy alakját, Rónai Józsefet köscsöntötte. Ezután Déry Béla a Nemzeti Szalon nevében üdvözölte Magyar Gusztávot. Általá­nos kívánságra emelkedett föl szólásra Rákosi Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék