Budapesti Hírlap, 1906. március (26. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-01 / 59. szám

Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 ül. ügyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. XXVI. évfolyam 59. szám. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előtulisti hirdetés-föltétel: Ugyanitás József-körút 5. is. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A koalició és Andrássy Gyula gróf. Budapest, febr. 28. A szövetkezeti pártok vezérbizottsága és Andrássy Gyula gróf politikai szerepe éles, sőt egy-egy vonást illetőleg, meglepő világításban jelenik meg előttünk a nemzethez intézett manifesztumban is Andrássy nyílt levelében. Mindenekelőtt a végső eredményt állapítjuk meg. Azt a végső és szomorú eredményt, mely nem a koalíció és nem Andrássy Gyula vétke, vagy politikai rövidlátása következtében, hanem egyenesen a kormány helytelen számítása folytán jött létre. A kormány ugyanis azt hitte, hogy az országgyűlés feloszlatása iszét fogja rombolni a koalíciót, szabadokká teszi a pártok szövetségében lekötött politikusokat s igy lekötöttségek nélkül, szabad kézzel, jobban akad vállalkozó, aki a Litary álláspontjához szabva magatartását, vállalkozik kormány alakítására. Épp az ellenkező eredmény jött létre. Ita az országgyűlés együtt marad, az eszmecserének meg lehettek volna új fázisai, a kibontakozásnak új útjai, talán magában a koalícióban lehettek volna súrlódások, ellentétek, sőt, bár nem hiszszüik, de szétrobbanhatott volna tán maga a koalíció..Ha tehát a kormánynak csak magának a koalíciónak a megbontása volt a célja, akkor a legnagyobb esztelenséget követte el a Ház feloszlatásával, mert semmivel sem kovácsolhatta volna annyira össze a szövetkezeti pártokat, mint a házfeloszlatásnak alkotmányellenes ténye által.. Mind ama hiba és tévedés közt, amelyet a kormány elkövetett, ez a legnagyobb tévedés s hozzá oly végzetes tévedés, melynek a veszélyeit immár maga a kormány is látja. Mint értesülünk, maga Fejérváry báró teljes tudatában van a szinte helyrehozhatatlan hibának, melyet elkövetett. A hiba nem azért hiba, mert a koalíció ismét tömörült. Erkölcsi tömörülést értünk, melyet meg nem bonthat semmiféle föloszlató rendelet. Az országgyűlést szét lehetett verni. A pártköröket föl lehet oszlatni, de semmiféle hatalom nincs, mely ama férfiaknak erkölcsi egységét megbonthatná, akik az országhoz intézett manifesztumot aláírták. Don Kihote megtámadhatta a szélmalom kerekét, de midőn összetörte magát rajta, mit sem véthetett annak az erőnek, mely azt a kereket hajtotta. A koalíció és az országot vezető erővel szemben minden anyagi hatalom tehetetlen. Ismételjük, nem az a hiba, hogy a kormány erőszakos tényes naponként ismétlődő törvényromboló cselekedetei megerősítették az erkölcsi kapcsolatokat a pártokban és a nemzetben. A nemzetre nézve ez inkább : nyereség s büntetése a gonosz cselekedetnek. A baj, a főbaj, sőt a szerencsétlenség az s ez már a nemzetet is érinti, hogy a kibontakozás állomásait betakarta az a kőtörmelék, melyet a kormány a parlament erőszakos feloszlatása által alkotmányunk oszlopaiból kitört és lezúdított. El van zárva, legalább egy időre, a kibontakozásnak minden lehetősége, így áll ma a helyzet, habár nem is kétségbeejtően, de mindenesetre komoran és aggodalmakat keltően. Az a két okmány, mely a magyar alkotmány történetében nevezetes szerepet fog játszani, a koalició manifesztálnia, és Andrássy Gyula gróf levele, csak a múltat és a szomorú jelent világítja meg s a boldogabb jövendőt inkább csak a meleg óhajtásokban sejteti, mintsem határozottan megjdéli. Ám a konfliktus története egészen világos és szemmel látható. Ha semmi egyéb okmány erről nem volna, mint a koalíció manifesztuma a nemzethez, már ez eléggé s hozzátehetjük, tárgyiasan és pragmatikusan, megvilágítaná a konfliktus sajnálatos történetét. Ez a komoly év, hangjában méltóságos, nyugodt és imális ,elyes irat méltó befejezése egy súlyos, alkotmányos küzdelem mai napig terjedő szakaszának. Hát midőn azt még Andrássy Gyula gróf nyilt levele egészíti ki. Ez a levél a magyar alkotmánytörténelem egyik legdicsőbb lapjává van hivatva lenni. Győz vagy nem a nemzeti ügy, habár biztosan győzni fog, ez a levél büszke emléke lesz mindenkor a magyar államférfi a bölcseségnek, a közjogi tudásnak, nemes megnyilatkozása egy, a hazáért bátran dobogó szívnek s az ország jogaiért aggódó elme elragadó bátorságának. Ez a minden mondatában megfontolt, hatalmas elmenni nem egy pontján paradoxonokból van összeszőve. Vagy nem paradoxon-e az, a midőn a hazát féltő szív bátran és erélyesen, sőt, vakmerően áll ki a haza és a nemzet jogainak védelmére. Az erély és bátorság erőszava csendül meg Andrássy Gyula gróf nyílt levelében, úgy, hogy különösen ez a magasabberélyfokozat különbözteti meg a koalició manifesztumától. Ez a megkülönböztetés azonban nem szándékos és jézontos, hanem természetes következménye a helyezetnek és a szerepnek, mely a koalíciónak általában s különösen Andrássy Gyula grófnak jutott osztályrészéül. És mind a két helyezetnek és szerepnek megfelel az illető irat. Andrássy Gyula gróf személyileg is bensőbben volt érintve a tárgyalások alkalmával, a király bizalma, különösen ő felé fordult s a vádak nyilai azt eredménytelenség miatt főleg Andrássy Gyula ellen röpültek. A koalició iratán kivil, melyet szintén aláírt, még külön ki kellett fejtenie álláspontját, bele kellett világítania ama rejtett indítékok régiójába, amelyek az eredménytelenséget létrehozták s ki kellett mutatnia, hogy nemcsak a koalició általában, hanem speciálisan ő, miért nem vállalhatta el a kormányt. A miért a manifesztumból és Andrássy leveléből megtudjuk, mennyire lefokozta a koalíció és lefokozta Andrássy Gyula gróf a nemzeti követelések mértékét, ez nem megszégyenítő sem rájuk, sem a nemzetre, mert úgy ők, mint a nemzet, a tisztességes békét igenis óhajtották. De meg kell döbbennünk annak láttára, hogy nemcsak engedmény nem történt a nemzeti követelések javára, hanem tulajdonképp a magyar közjog visszafejlesztéséről volt szó. Oly abszolút felségjogról, melyet a magyar közjog nem ismert és nem ismer s melyet Deák Ferenc bölcsesége a 67-iki kiegyezésben világosan alkotmányos szellemmel akart körülvenni. Ilyennek, tudniillik alkotmányosnak, tartotta azt az ország s ilyen gyanánt volt hajlandó elismertetni a múltban felelős miniszterei által, maga a korona. És most ime, még a kilátásba helyezett nemzeti engedmények is a visszafejlődés állapotába jutottak, nem tárgyi szempontok miatt, hanem hogy prejudiciuma nemgaz an ok egy abszolút jognak. Igazán szomorú, sőt siralmas állapot, hogy e miatt kellett megbukniok a béketárgyalásoknak s e miatt kellett ránk elkövetkeznie a nyomornak és a szenvedésnek. Nem kis dolgok miatt következett tehát el az eredménytelenség (a kis dolgok vádját Andrássy különben elmésen utasítja vissza), hanem nagy elvi kérdés, a magyar alkotmánynak szinte oszlopos erőssége miatt. Alkut szívesen kötött volna Andrássy és kötne jövőre is, de nem hódolhathatta be a magyar alkotmányosság alapelvét s nem hozhatta be alkotmányunkba az abszolút jogot, melyhez a nemzetnek semmi hozzászólása nem lenne. Andrássy levelében nemcsak a konfliktus mélyebbreható okai nyernek megvilágítást, hanem egyszersmind hatalmasan kibontakozik az ő államférfim egyénisége s kibontakoznak ama nagy kvalitások, melyek Andrássy egyéniségét alkotják. Negyvennyolcadiki szabadságharcunk után a nemzetnek kész vezére volt Deák Ferencben s igy a passzív rezisztenciát vívó társadalom természetszerűen és vitátlanul sorakozott a már kész és elismert vezér körül. Andrássy Gyula gróf a nemzeti küzdelem harcának tűzkohójában acélosodott meg s vezéri alakja fokrokfokra bontakozott ki. A kollektiv vezetőség fölött egy hatalmas egyénnek mindig nagy felsőbbsége van, mert szemmel látható, az egyéni képesség fénye s a felelősség súlya veszi körül. A kollektív vezetés s az egyéni felsőbb- Mai számunk 28 oldal.