Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)

1906-04-07 / 96. szám

mindama cikkekben, a­melyekben nagy a túlterme­lésük, az egész világgal versenyeznek. Leghatalma­sabb a vasiparban a belga, német, angol és a norvég, úgy hogy azt a vasat, a­mit mi itthon 100 kilónként 29 koronával fizetünk, Konstantinápolyba, vagy Alexandriába körülbelül 12—14—16 frankért adják el bérmentve, s igy kivitelünk több mint 28 millió korona évenként. Ennek ellenében behozunk félkész­árut 7 és fél millióért és fehér meg fekete bádogot 4 és fél millióért, mindenféle készárut azonban 45 millió koronát felülhaladó összegben. Csekély jóakarat és hazafias (nem kartel) politika kell hozzá, hogy ebből a 60 milliónyi összegből felét itthon készíthessék, bármikor. Minden előfeltétel megvan hozzá. Természetesen amerikai lakatot, angol, vagy francia szerszámot, vesztfáliai fűrészt, varrótűt, dísz­fegyvert stb. stb., hogy itthon gyártana, senkinek ne ajánlanám. A mi egész évi szükségletünk se adna e szakmában az ily gyárnak foglalkoztatást. De az a nagytermelés hátránya, hogy állandóan újabb fo­gyasztó piacok után kell néznie, és ebben a munká­ban gyáraink annyira el vannak foglalva, hogy észre sem veszik, hogy jól átgondolt kereskedelmi politi­kával száz és száz kisebb ipart tudnának évről-évre gyámolítani. A legnagyobb baj azonban ott van, bár elisme­rem a kartelek, trösztök legnagyobb részének létjogo­sultságát, hogy sok a visszaélés velük több irányban. Csak egyet említek, még­pedig ismét a politikát, a mi közös állapotunkat. Az osztrák és magyar gyárak elosztják egymás között a termelés elhelyezését a két ország határán belül. Kanizsa, Sopron stb. például osztrák gyárhoz van közel, az szállít, ha magyar számlázza is viszont Lemberg, Krakó a magyar gyár­hoz esik közelebb, tehát onnan kap árut. Épp azért, mert a termelés és eladás kontingentálva van, any­­­­yira ellenőrzik egymást, hogy egyik gyárnak a cik­két nem igen könnyen kezdheti el gyártani a másik. Ez a szakma is, bár egyik legfejlettebb iparunk, mert egyes vidékeink népének úgy­szólván ősfoglalkozása, a legkönnyebben fejleszthető. A kivándorlás is majd­nem a legnagyobb a felvidékről, a­hol vasiparunk zöme van. Miért? E hely szűk mindazt részletezni s egyébként sem alkalomszerű. A gölnicvölgyi lánc- és vasáruipar, az iglóvidéki és metzenzéfi ásó­kapa­­lapát-ipar bármily fejlett is, nem áll hivatása magas­latán. Oly olcsón kell dolgozniok az osztrák verseny ellen, hogy tisztára csak a megélhetésért vesződnek. Még szomorúbbak a torontáli, vagy az erdélyi kisebb vasüzemek dolga. De ha országos fogyasztásunk organizálva lesz, s az országnak nyolc-tíz vasnagykereskedője összeáll, hogy mindazt, a­mit lehet, hazai anyagból, magyar munkással készíttesse itthon, vidékek sze­rint, úgy legalább néhány ezer munkásnak, illetve cselédnek tudnának, az eddigieken felül, biztos meg­élhetést nyújtani. Kincs szakma több, a­mely oly abszolút független­ lenne, mint épp a vasszakma. Azt eddig is megtették a fővárosi nagy vasáru­házak, hogy az úgynevezett bécsi árut évek óta Újpesten maguk gyártatják, szép eredménynyel, mert hazai is, olcsóbb is, kéznél is van, s mindig a szükségletnek megfelelőt gyárt, így lehet ezt fo­kozni, de országosan szervezve. Gépipar. A nagyközönség jóformán alig tudja, hogy mily magas fokon állunk e téren. Mert uton­­útfélen hallja, ha valami ördöngös gépről van szó, hogy az angol, vagy amerikai, így is volt ez régen. Ma már, kivéve a speciális amerikai gépeket, na­­gyobbára itthon készül szükségletünk fele. Noha, van egy varrógépgyárunk, még mindig, sőt roha­mosan fejlőtlőn, külföldről jön be nagyon sok, 40.000 darab varrógép évenként. Nehéz dolog ez. Az amerikai varrógép-gyártás, a tökéletes berendezés révén, majdnem gyermekjáték. Csupán csak az el­adást kell helyesen szervezni s vezetni. És ezt értik a németek. A legnagyobb ily üzlet a világon a Sin­­ger-gyár. Évtizedeken át Meidlinger volt az áru­sítója Európában s Hamburgban székelt. Mióta azon­ban a gyártásnál már a fuvar­­ költség is szerepet játszik, az összes amerikai gépek Angolországban készülnek s onnan mennek Európa szerte. Hozzánk már természetesen Bécs útján jönnek. A műszer angol, a lábakat és a faállványt hozzá már egy kü­lön gyárban Ausztriában csinálják. Kérdés­, nem tud­nánk mi ezt a negyvenezer gépet itthon adjusz­­tálni?! Mert a pénz értük busás haszonnal megy kifelé! Hol a hiba tehát, hogy a mi varrógép-gyárunk nem prosperál ily fényesen! Nem tudom, de sejtem. Nincs organizálva. Egyik sajátsága épp a gépiparnak, hogy mezőgazdasági ágában, évről-évre nagyobb az im­port és kisebb az export. Alig van olyan 20 mun­kással dolgoztató cseh gyáros, a­kinek nálunk ne volna raktára. Vetőgépet százával, ekét ezrével importálunk feleslegesen. Hogy is mondtam az előbb? A szervezetlenség miatt. Egy agilis, szorgal­mas ügynök, a­ki vevőköre igényeihez tudja alakí­tani gyárosai feltételeit, könnyebben elad szolid és korrekt módon egy millióért külföldit, mint a hazai gyáros tekintélyevesztett ügynöke révén 100 ezer korona érőt. Valamennyit pedig csupán a létfentar­­tás ösztöne vezeti és nem a hazafiság. Magyar gaz­dák! Önökhöz van hát szavam! Ha gépet vesznek, magyar cégnél, magyar gyártmányt vegyenek! S hogy mindaz, a­mit is itt elmondtam és el­mondandó vagyok, mily összefüggésben van a Magyar Ház létesítésével, azt legközelebb fogom kifejteni. Iparpártolás. A minap megalakult Országos Ipar­pártoló Szövetség igazgatósága ma tartotta első ülé­sét, Batthyány Lajos gróf elnöklésével, a nagy számmal megjelent tagok jelenlétében. Meg­jelent Zichy Jenő gróf is, a­ki egészségesen épp ma érkezett vissza Afrikából és a­kit Batthyány Lajos gróf elnök az ülés legelején igen meleg szavakkal üdvözölt. Zichy Jenő gróf válaszában köszönetet mondott a szives fogadásért és kijelentette, hogy a­miért most dolgozunk, az volt egész életének célja. Csakis e cél elérésével leszünk képesek erős magyar ipart teremteni. Kijelenti, hogy minden tekintet­ben rendelkezésére áll a Szövetségnek. A napirend előtt jelenti meg az elnök, hogy a Magyar Védőegyesülettől átirat érke­zett a mely az egyesületnek azt a kívánsá­gát fejezi ki, hogy együtt óhajt dolgozni a Szövetséggel. Gellért Mór erre indítványozza, hogy mivel kívánatos, hogy minden hasonló célú egyesü­lettel karöltve dolgozzon a Szövetség, küldjenek ki egy végrehajtó­ bizottságot, a­mely a legrövidebb idő­ alatt érintkezésbe lép a védőegyesület kiküldöttei­vel és tárgyal a fúzióról. Ez a végrehajtó­ bizottság azonban addig is, mint előkészítő­ bizottság, dolgoz­zon ki konkrét javaslatokat, terveket, hogy két hét múlva már kész dologgal lehessen a nyilvánosság elé lépni. Ez indítvány kapcsán fölmerült egy má­sik indítvány, hogy a fúzió megtörténtéig ne tölt­sék­ be az állásokat, hogy esetleg a védőegyesület tagjai közül be lehessen választani. Erről hosszabb vita indult meg, melyben résztvettek Hete és Antal dr., Sugár Ottó, Serényi László, Gellért Mór, Zichy Jenő gróf, Krieszhaber Leó és Batthyány Lajos gróf elnök. Végül az igazgatóság elhatározta, hogy a választást elhalasztja a két hét múlva tartandó ülésig; addig is azonban a Zichy Jenő gróf elnök­lésével Serényi László, Bihari Mór dr., Brachfeld Sándor, Cserháti Jenő, Gelléri Mór, Francois La­jos, Rock István és Sugár Ottó tagokból kiküldött végrehajtó­ bizottság tárgyal a védőegyesület megbí­­zottaival a fúzió ügyében és elkészíti konkrét for­mában a javaslatokat. Ezután Gelléri Mór bemu­tatta a Magyar mérnök- és építész-egyesület átira­tát, mely üdvözli a Szövetséget. Cserháti Jenő in­dítványára elhatározták, hogy meghívják a Mérnök­ei építész-egyesületet a közreműködésre. Gelléri Mór bejelentette és be is mutatta, hogy számos javaslat érkezett már is, a­melyeket a végrehajtó­ bizottság fog elintézni. Schreyer Jenő dr. a Magyar Keres­kedelmi Csarnok nevében meghívja a Szövetséget az e hónap 12-én a Csarnokban tartandó fölolvasásra, mely alkalommal Sugár Ottó fog előadást tartani az iparpártolásról. Sugár Ottó bemutat több olyan magyar fölírású göngyölő papírt, melyet osztrák gyárosok használnak a magyar közönség megtévesz­tésére. Berényi László, Gelléri Mór hozzászólása után, melyben a magyar kereskedők feltétlen tisztességét hangoztatták, elhatározták, hogy ezt az ügyet figye­lemmel fogják kísérni és keresni a megtorló eszközö­ket. Brachfeld Sándor tett még lelkes szavakban je­lentést a magyar kereskedők egyesületének ipar­pártoló tevékenységéről és a Szövetség mozgalmához való csatlakozásáról, a­mit az igazgatóság nagy tet­széssel fogadott. Ezzel az ülés véget ért. A végre­hajtó­ bizottság, hétfőn, e hónap 9-én, délután öt órakor ül össze az Országos Iparegyesület helyisé­gében. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a hazai iparpártolás érdekében gyakorlati értékű ja­vaslatot tesz abban a kérvényben, melyet ma ter­jesztett a kereskedelmi miniszter elé. Utalással arra, hogy a megindult iparpártolási mozgalmat a ma­gyar kereskedő világ minden külső kényszer nélkül, hazafias elhatározásból örömmel üdvözölte, rámutat a kérvény arra, hogy az az iránt való tájékozottság, hogy az egyes cikkekre nézve minő megbízható for­rások állanak rendelkezésre, nagyon hiányos. A hazai beszerzési források iránt érdeklődők a kereske­delmi múzeum által kiadott kiviteli címtárra van­nak utalva, a­mely, minthogy egyéb anyagra is ki­terjeszkedik és időközben két pótfüzettel is kiegé­szíttetett, egyrészt nagyon nehezen kezelhető, más­részt beszerzési ára sem lehet megfelelően olcsó. Kí­vánatos volna azonban, hogy a kereskedőknek és a fogyasztó közönségnek egy olyan kiadványt bocsás­sanak rendelkezésre, a­mely igen olcsó áron külön és kizárólag a hazai beszerzési forrásokat tartal­mazza. Az O. M. K. K­ ennélfogva azt kéri, hogy a kiviteli címtár és pótfüzeteiben foglalt ama részek, a­melyek a hazai beszerzési forrásokat tartalmaz­zák, mint külön kiadvány, megfelelően kiegészítve, olcsó kiadásban sürgősen adassék ki a kereskedelmi minisztérium, illetve a kereskedelmi múzeum részé­ről és az előállítás költségeire való tekintet nélkül a legcsekélyebb áron árusíttassék, miután megokolt dolog, hogy az iparfejlesztés e nagyfontosságú és elemi segédeszközének megteremtéséhez szükséges anyagi áldozatokat az állam, illetve a kormány hozza meg. Mi készül Magyarországon­ a háztartás céljaira? E címmel a Magyar Kereskedelmi Múzeum igazga­tósága egy kis füzetben a magyar fogyasztó közön­ség tájékoztatására összeállította mindaman cikkek lajstromát, melyek a háztartásban az előszobától kezdve a konyhán és éléskamrán az egész lakásán át a pincéig szükségesek és a­melyeket idehaza ké­szítenek. E hazai háztartási cikkek hazai beszerzési forrását a magyar királyi Kereskedelmi Múzeum igazgatósága (Budapest, V., Váci­ körút 32. sz. má­jus 1-től Akadémia­ utca 3. sz.) mindenkinek díjmen­­tesen megnevezi, ha hozzá fordulnak akár telefon útján is. A Heves megyei és Egervidéki Jótékony Nő­egyesület választmánya március 29-én foglalkozott az országos iparpártolás kérdésével és elhatározta, hogy a magyar ipar pártolása, terjesztése és fejlesztése érdekében a Magyar Védőegyesület (Budapest, VIII., Bezerédy­ utca 6) által megindított mozga­lomhoz csatlakozik és e célból a nevezett egyesület pártfogó tagjainak sorába lép, melynek célja a ma­gyar ipar és kereskedelem védelme és az osztrák ipartermékek kiküszöbölése; kimondja továbbá, hogy a tulipán-mozgalmat szíve egész lelkesedésével föl­karolja és a magasztos eszme továbbterjesztése cél­jából nem­ csak itt helyben, de a megye kisebb kör­zeteiben erre alkalmas propagandáról fog gondos­kodni, és hogy az április 28-án tartandó közgyűlés elé azzal a javaslattal fog lépni, hogy az egyesület tagjainak erkölcsi kötelességévé tegye a tulipán-jel­vény viselését. Kolozsvárról jelentik nekünk: Az egyetemi ifjúság ma Pólya Antal elnöklésével, Szabó rektor és Pósta professzor jelenlétében gyűlést tartott az ipar­pártoló mozgalom dolgában. Orbók Lóránt előterjesz­tésére egyhangúlag kimondták, hogy Sorompó elne­vezéssel ligát alakítanak és csatlakoznak a védő­­egyesülethez. A liga tagjai a magyar ipart pártolják, a tulipánt kötelezően viselik. Pósta tanár figyelmez­tette a gyűlést, hogy a kereskedők ellen nem kell, nem is szabad agresszíve föllépni, ellenkezőleg a keres­kedelem érdekeit nemzeti irányban elő kell mozdítani. Ezután elfogadták a tervezetet, a­mely irányban az évi tagsági díj húsz fillér és a ligának tagjai lehet­nek főgimnáziumi hallgatók és lányok. Szabó rektor hazafias buzdító szavai után a gyűlés véget ért. Tokajból jelentik, hogy a tokaji kaszinó e hó­nap 4-én választmányi ülést tartott, a­melyben a hazai ipar nagymértékű pártolásáról hoztak hatá­rozatokat. — A budapesti értékpiacról. Mióta a tőzsdén átköltöztek az új palotába, megközelítőleg sem volt olyan üzlet, mint ma, mert bízvást állíthatjuk, hogy a tagok fizikailag sem voltak képesek a rájuk rótt fel­­adatot teljesíteni. A vidékről­­óriási megbízások ér­keztek és a velünk összeköttetésben álló külföldi tőzsdékről halomszámra jött a megbízás, mert kül­földön idejekorán és igen jól voltak értesülve a poli­tikai eseményekről, a­melyeket a pénzemberek ala­posan akartak kihasználni, abban a reményben, hogy a mi aránylag gyöngébb piacunkon sokan fognak haszonnal realizálni. Tényleg úgy történt, mert a mostani k­oszmozgalomból nálunk csak kevesen merí­tettek hasznot. A legnagyobb emelkedés az úgyneve­zett értékpapírok árfolyamában volt, azonkívül a járadékok árában, mert ezekből óriási, deszangázsmá­nyok voltak. A váratlan fordulat, szükségessé tette a födözést, a­mely nagy áldozatba került, így történt, hogy a magyar hitelrészvény, a­melynek árváltozása két nap óta 13 koronával drágult, az osztrák hitel­részvény már csak 15 koronával emelkedett, az állam­­vasút pedig csak 4­3 koronával. Az aranyjáradékunk két százalékkal, a 4 százalékos magyar koronajára­dék 3-5 százalékkal emelkedett, mert a pénzpiac enyhülése, a londoni kamatláb leszállítása és a ber­lini, valamint a francia magándiszkont olcsóbbodása csaknem ugyanabban az időben történt, a midőn ná- BUDAPESTI HÍRLAP, (96. sz.) 14 1906. április 7.

Next