Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-07 / 96. szám
mindama cikkekben, amelyekben nagy a túltermelésük, az egész világgal versenyeznek. Leghatalmasabb a vasiparban a belga, német, angol és a norvég, úgy hogy azt a vasat, amit mi itthon 100 kilónként 29 koronával fizetünk, Konstantinápolyba, vagy Alexandriába körülbelül 12—14—16 frankért adják el bérmentve, s igy kivitelünk több mint 28 millió korona évenként. Ennek ellenében behozunk félkészárut 7 és fél millióért és fehér meg fekete bádogot 4 és fél millióért, mindenféle készárut azonban 45 millió koronát felülhaladó összegben. Csekély jóakarat és hazafias (nem kartel) politika kell hozzá, hogy ebből a 60 milliónyi összegből felét itthon készíthessék, bármikor. Minden előfeltétel megvan hozzá. Természetesen amerikai lakatot, angol, vagy francia szerszámot, vesztfáliai fűrészt, varrótűt, díszfegyvert stb. stb., hogy itthon gyártana, senkinek ne ajánlanám. A mi egész évi szükségletünk se adna e szakmában az ily gyárnak foglalkoztatást. De az a nagytermelés hátránya, hogy állandóan újabb fogyasztó piacok után kell néznie, és ebben a munkában gyáraink annyira el vannak foglalva, hogy észre sem veszik, hogy jól átgondolt kereskedelmi politikával száz és száz kisebb ipart tudnának évről-évre gyámolítani. A legnagyobb baj azonban ott van, bár elismerem a kartelek, trösztök legnagyobb részének létjogosultságát, hogy sok a visszaélés velük több irányban. Csak egyet említek, mégpedig ismét a politikát, a mi közös állapotunkat. Az osztrák és magyar gyárak elosztják egymás között a termelés elhelyezését a két ország határán belül. Kanizsa, Sopron stb. például osztrák gyárhoz van közel, az szállít, ha magyar számlázza is viszont Lemberg, Krakó a magyar gyárhoz esik közelebb, tehát onnan kap árut. Épp azért, mert a termelés és eladás kontingentálva van, anyyira ellenőrzik egymást, hogy egyik gyárnak a cikkét nem igen könnyen kezdheti el gyártani a másik. Ez a szakma is, bár egyik legfejlettebb iparunk, mert egyes vidékeink népének úgyszólván ősfoglalkozása, a legkönnyebben fejleszthető. A kivándorlás is majdnem a legnagyobb a felvidékről, ahol vasiparunk zöme van. Miért? E hely szűk mindazt részletezni s egyébként sem alkalomszerű. A gölnicvölgyi lánc- és vasáruipar, az iglóvidéki és metzenzéfi ásókapalapát-ipar bármily fejlett is, nem áll hivatása magaslatán. Oly olcsón kell dolgozniok az osztrák verseny ellen, hogy tisztára csak a megélhetésért vesződnek. Még szomorúbbak a torontáli, vagy az erdélyi kisebb vasüzemek dolga. De ha országos fogyasztásunk organizálva lesz, s az országnak nyolc-tíz vasnagykereskedője összeáll, hogy mindazt, amit lehet, hazai anyagból, magyar munkással készíttesse itthon, vidékek szerint, úgy legalább néhány ezer munkásnak, illetve cselédnek tudnának, az eddigieken felül, biztos megélhetést nyújtani. Kincs szakma több, amely oly abszolút független lenne, mint épp a vasszakma. Azt eddig is megtették a fővárosi nagy vasáruházak, hogy az úgynevezett bécsi árut évek óta Újpesten maguk gyártatják, szép eredménynyel, mert hazai is, olcsóbb is, kéznél is van, s mindig a szükségletnek megfelelőt gyárt, így lehet ezt fokozni, de országosan szervezve. Gépipar. A nagyközönség jóformán alig tudja, hogy mily magas fokon állunk e téren. Mert utonútfélen hallja, ha valami ördöngös gépről van szó, hogy az angol, vagy amerikai, így is volt ez régen. Ma már, kivéve a speciális amerikai gépeket, nagyobbára itthon készül szükségletünk fele. Noha, van egy varrógépgyárunk, még mindig, sőt rohamosan fejlőtlőn, külföldről jön be nagyon sok, 40.000 darab varrógép évenként. Nehéz dolog ez. Az amerikai varrógép-gyártás, a tökéletes berendezés révén, majdnem gyermekjáték. Csupán csak az eladást kell helyesen szervezni s vezetni. És ezt értik a németek. A legnagyobb ily üzlet a világon a Singer-gyár. Évtizedeken át Meidlinger volt az árusítója Európában s Hamburgban székelt. Mióta azonban a gyártásnál már a fuvar költség is szerepet játszik, az összes amerikai gépek Angolországban készülnek s onnan mennek Európa szerte. Hozzánk már természetesen Bécs útján jönnek. A műszer angol, a lábakat és a faállványt hozzá már egy külön gyárban Ausztriában csinálják. Kérdés, nem tudnánk mi ezt a negyvenezer gépet itthon adjusztálni?! Mert a pénz értük busás haszonnal megy kifelé! Hol a hiba tehát, hogy a mi varrógép-gyárunk nem prosperál ily fényesen! Nem tudom, de sejtem. Nincs organizálva. Egyik sajátsága épp a gépiparnak, hogy mezőgazdasági ágában, évről-évre nagyobb az import és kisebb az export. Alig van olyan 20 munkással dolgoztató cseh gyáros, akinek nálunk ne volna raktára. Vetőgépet százával, ekét ezrével importálunk feleslegesen. Hogy is mondtam az előbb? A szervezetlenség miatt. Egy agilis, szorgalmas ügynök, aki vevőköre igényeihez tudja alakítani gyárosai feltételeit, könnyebben elad szolid és korrekt módon egy millióért külföldit, mint a hazai gyáros tekintélyevesztett ügynöke révén 100 ezer korona érőt. Valamennyit pedig csupán a létfentartás ösztöne vezeti és nem a hazafiság. Magyar gazdák! Önökhöz van hát szavam! Ha gépet vesznek, magyar cégnél, magyar gyártmányt vegyenek! S hogy mindaz, amit is itt elmondtam és elmondandó vagyok, mily összefüggésben van a Magyar Ház létesítésével, azt legközelebb fogom kifejteni. Iparpártolás. A minap megalakult Országos Iparpártoló Szövetség igazgatósága ma tartotta első ülését, Batthyány Lajos gróf elnöklésével, a nagy számmal megjelent tagok jelenlétében. Megjelent Zichy Jenő gróf is, aki egészségesen épp ma érkezett vissza Afrikából és akit Batthyány Lajos gróf elnök az ülés legelején igen meleg szavakkal üdvözölt. Zichy Jenő gróf válaszában köszönetet mondott a szives fogadásért és kijelentette, hogy amiért most dolgozunk, az volt egész életének célja. Csakis e cél elérésével leszünk képesek erős magyar ipart teremteni. Kijelenti, hogy minden tekintetben rendelkezésére áll a Szövetségnek. A napirend előtt jelenti meg az elnök, hogy a Magyar Védőegyesülettől átirat érkezett a mely az egyesületnek azt a kívánságát fejezi ki, hogy együtt óhajt dolgozni a Szövetséggel. Gellért Mór erre indítványozza, hogy mivel kívánatos, hogy minden hasonló célú egyesülettel karöltve dolgozzon a Szövetség, küldjenek ki egy végrehajtó bizottságot, amely a legrövidebb idő alatt érintkezésbe lép a védőegyesület kiküldötteivel és tárgyal a fúzióról. Ez a végrehajtó bizottság azonban addig is, mint előkészítő bizottság, dolgozzon ki konkrét javaslatokat, terveket, hogy két hét múlva már kész dologgal lehessen a nyilvánosság elé lépni. Ez indítvány kapcsán fölmerült egy másik indítvány, hogy a fúzió megtörténtéig ne töltsék be az állásokat, hogy esetleg a védőegyesület tagjai közül be lehessen választani. Erről hosszabb vita indult meg, melyben résztvettek Hete és Antal dr., Sugár Ottó, Serényi László, Gellért Mór, Zichy Jenő gróf, Krieszhaber Leó és Batthyány Lajos gróf elnök. Végül az igazgatóság elhatározta, hogy a választást elhalasztja a két hét múlva tartandó ülésig; addig is azonban a Zichy Jenő gróf elnöklésével Serényi László, Bihari Mór dr., Brachfeld Sándor, Cserháti Jenő, Gelléri Mór, Francois Lajos, Rock István és Sugár Ottó tagokból kiküldött végrehajtó bizottság tárgyal a védőegyesület megbízottaival a fúzió ügyében és elkészíti konkrét formában a javaslatokat. Ezután Gelléri Mór bemutatta a Magyar mérnök- és építész-egyesület átiratát, mely üdvözli a Szövetséget. Cserháti Jenő indítványára elhatározták, hogy meghívják a Mérnökei építész-egyesületet a közreműködésre. Gelléri Mór bejelentette és be is mutatta, hogy számos javaslat érkezett már is, amelyeket a végrehajtó bizottság fog elintézni. Schreyer Jenő dr. a Magyar Kereskedelmi Csarnok nevében meghívja a Szövetséget az e hónap 12-én a Csarnokban tartandó fölolvasásra, mely alkalommal Sugár Ottó fog előadást tartani az iparpártolásról. Sugár Ottó bemutat több olyan magyar fölírású göngyölő papírt, melyet osztrák gyárosok használnak a magyar közönség megtévesztésére. Berényi László, Gelléri Mór hozzászólása után, melyben a magyar kereskedők feltétlen tisztességét hangoztatták, elhatározták, hogy ezt az ügyet figyelemmel fogják kísérni és keresni a megtorló eszközöket. Brachfeld Sándor tett még lelkes szavakban jelentést a magyar kereskedők egyesületének iparpártoló tevékenységéről és a Szövetség mozgalmához való csatlakozásáról, amit az igazgatóság nagy tetszéssel fogadott. Ezzel az ülés véget ért. A végrehajtó bizottság, hétfőn, e hónap 9-én, délután öt órakor ül össze az Országos Iparegyesület helyiségében. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a hazai iparpártolás érdekében gyakorlati értékű javaslatot tesz abban a kérvényben, melyet ma terjesztett a kereskedelmi miniszter elé. Utalással arra, hogy a megindult iparpártolási mozgalmat a magyar kereskedő világ minden külső kényszer nélkül, hazafias elhatározásból örömmel üdvözölte, rámutat a kérvény arra, hogy az az iránt való tájékozottság, hogy az egyes cikkekre nézve minő megbízható források állanak rendelkezésre, nagyon hiányos. A hazai beszerzési források iránt érdeklődők a kereskedelmi múzeum által kiadott kiviteli címtárra vannak utalva, amely, minthogy egyéb anyagra is kiterjeszkedik és időközben két pótfüzettel is kiegészíttetett, egyrészt nagyon nehezen kezelhető, másrészt beszerzési ára sem lehet megfelelően olcsó. Kívánatos volna azonban, hogy a kereskedőknek és a fogyasztó közönségnek egy olyan kiadványt bocsássanak rendelkezésre, amely igen olcsó áron külön és kizárólag a hazai beszerzési forrásokat tartalmazza. Az O. M. K. K ennélfogva azt kéri, hogy a kiviteli címtár és pótfüzeteiben foglalt ama részek, amelyek a hazai beszerzési forrásokat tartalmazzák, mint külön kiadvány, megfelelően kiegészítve, olcsó kiadásban sürgősen adassék ki a kereskedelmi minisztérium, illetve a kereskedelmi múzeum részéről és az előállítás költségeire való tekintet nélkül a legcsekélyebb áron árusíttassék, miután megokolt dolog, hogy az iparfejlesztés e nagyfontosságú és elemi segédeszközének megteremtéséhez szükséges anyagi áldozatokat az állam, illetve a kormány hozza meg. Mi készül Magyarországon a háztartás céljaira? E címmel a Magyar Kereskedelmi Múzeum igazgatósága egy kis füzetben a magyar fogyasztó közönség tájékoztatására összeállította mindaman cikkek lajstromát, melyek a háztartásban az előszobától kezdve a konyhán és éléskamrán az egész lakásán át a pincéig szükségesek és amelyeket idehaza készítenek. E hazai háztartási cikkek hazai beszerzési forrását a magyar királyi Kereskedelmi Múzeum igazgatósága (Budapest, V., Váci körút 32. sz. május 1-től Akadémia utca 3. sz.) mindenkinek díjmentesen megnevezi, ha hozzá fordulnak akár telefon útján is. A Heves megyei és Egervidéki Jótékony Nőegyesület választmánya március 29-én foglalkozott az országos iparpártolás kérdésével és elhatározta, hogy a magyar ipar pártolása, terjesztése és fejlesztése érdekében a Magyar Védőegyesület (Budapest, VIII., Bezerédy utca 6) által megindított mozgalomhoz csatlakozik és e célból a nevezett egyesület pártfogó tagjainak sorába lép, melynek célja a magyar ipar és kereskedelem védelme és az osztrák ipartermékek kiküszöbölése; kimondja továbbá, hogy a tulipán-mozgalmat szíve egész lelkesedésével fölkarolja és a magasztos eszme továbbterjesztése céljából nem csak itt helyben, de a megye kisebb körzeteiben erre alkalmas propagandáról fog gondoskodni, és hogy az április 28-án tartandó közgyűlés elé azzal a javaslattal fog lépni, hogy az egyesület tagjainak erkölcsi kötelességévé tegye a tulipán-jelvény viselését. Kolozsvárról jelentik nekünk: Az egyetemi ifjúság ma Pólya Antal elnöklésével, Szabó rektor és Pósta professzor jelenlétében gyűlést tartott az iparpártoló mozgalom dolgában. Orbók Lóránt előterjesztésére egyhangúlag kimondták, hogy Sorompó elnevezéssel ligát alakítanak és csatlakoznak a védőegyesülethez. A liga tagjai a magyar ipart pártolják, a tulipánt kötelezően viselik. Pósta tanár figyelmeztette a gyűlést, hogy a kereskedők ellen nem kell, nem is szabad agresszíve föllépni, ellenkezőleg a kereskedelem érdekeit nemzeti irányban elő kell mozdítani. Ezután elfogadták a tervezetet, amely irányban az évi tagsági díj húsz fillér és a ligának tagjai lehetnek főgimnáziumi hallgatók és lányok. Szabó rektor hazafias buzdító szavai után a gyűlés véget ért. Tokajból jelentik, hogy a tokaji kaszinó e hónap 4-én választmányi ülést tartott, amelyben a hazai ipar nagymértékű pártolásáról hoztak határozatokat. — A budapesti értékpiacról. Mióta a tőzsdén átköltöztek az új palotába, megközelítőleg sem volt olyan üzlet, mint ma, mert bízvást állíthatjuk, hogy a tagok fizikailag sem voltak képesek a rájuk rótt feladatot teljesíteni. A vidékrőlóriási megbízások érkeztek és a velünk összeköttetésben álló külföldi tőzsdékről halomszámra jött a megbízás, mert külföldön idejekorán és igen jól voltak értesülve a politikai eseményekről, amelyeket a pénzemberek alaposan akartak kihasználni, abban a reményben, hogy a mi aránylag gyöngébb piacunkon sokan fognak haszonnal realizálni. Tényleg úgy történt, mert a mostani koszmozgalomból nálunk csak kevesen merítettek hasznot. A legnagyobb emelkedés az úgynevezett értékpapírok árfolyamában volt, azonkívül a járadékok árában, mert ezekből óriási, deszangázsmányok voltak. A váratlan fordulat, szükségessé tette a födözést, amely nagy áldozatba került, így történt, hogy a magyar hitelrészvény, amelynek árváltozása két nap óta 13 koronával drágult, az osztrák hitelrészvény már csak 15 koronával emelkedett, az államvasút pedig csak 43 koronával. Az aranyjáradékunk két százalékkal, a 4 százalékos magyar koronajáradék 3-5 százalékkal emelkedett, mert a pénzpiac enyhülése, a londoni kamatláb leszállítása és a berlini, valamint a francia magándiszkont olcsóbbodása csaknem ugyanabban az időben történt, a midőn ná- BUDAPESTI HÍRLAP, (96. sz.) 14 1906. április 7.