Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)

1906-04-12 / 101. szám

­i­ zottság elnöke: Bujanovics Sándor, jegyzője: Závad István. A bizottság e hónap 12-én a Köztelken ülést tart, melyen végleg megállapítja a középpont ala­kításának teendőit, s az ország egyes vidékein ez­­ügyben tartandó értekezletek sorrendjét. L — Az erdélyi szövetkezetek kongresszusa. Nagyenyedről jelentik: A Hangya kötelékéhez tar­tozó erdélyi szövetkezetek tegnap Nagyen­yeden kon­­gresszust tartottak erdélyi középpontjuk megnyitása alkalmából. A gyűlésen a szövetkezetek vezetőin kí­vül Nagyenyed városának notabilitásai is megjelen­tek- A gyűlést Balogh Elemér, a Hangya vezérigaz­gatója nyitotta meg. Hazafias örömmel utalt az al­­kotmányválság megszűnésére. A szövetkezeti mozga­lom távol van a politikától, nem szolgál sem párto­kat, sem felekezeteket. Hatalmas békemű, a­mely magasan áll pártok és egyének fölött. De éppen azért éltető eleme is csak a béke lehet. Örömmel üd­vözlöm tehát a békét, mely a szövetkezeti munka te­rén is új korszak kezdetét jelenti. Ezután Hollós nagyenyedi pénzügyigazgatósági titkár tartott elő­adást a nagyenyedi fogyasztási szövetkezet megala­pításáról. Utána Balogh Elemér fejtette ki a szö­vetkezeti mozgalom célját, anyagi és erkölcsi hatá­sát, végül az erdélyi középpont hivatását és a községi szövetkezetekhez való viszonyát. Végül Varó László dr. polgármester fejezte ki a fölött való örömét, hogy" a Hangya üdvös működését úgy gazdasági, mint erkölcsi téren Erdélyre is kiterjeszti s az er­délyi középpont székhelyéül Nagyenyed városát vá­lasztotta. A kongresszus táviratilag üdvözölte Ká­rolyi Sándor grófot és Darányi Ignác földművelés­­ügyi minisztert. — Az Országos Iparegyesület végrehajtó­­bizottsága tegnap Matlekovics Sándor elnöklésével ülést tartott, a­melyen a napirend előtt az elnök megemlékezett, a politikai helyzetben bekövetkezett változásról. Örömmel konstatálta, hogy az országra nehezedett szomorú válság elmúlt és így remélhető, ■hogy a gazdasági viszonyok is jobbra fognak for­dulni. A bizottság helyesléssel fogadta az elnök kije­lentését és örömét fejezte ki a nagy jelentőségű át­alakuláson, a­melytől a gazdasági téren javulás re­mélhető. Ezzel kapcsolatban a bizottság elhatározta, hogy Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert testületileg fogja üdvözölni és az igazgatóság összes tagjait csatlakozásra szólítja föl. A bizottság öröm­mel üdvözli Zichy Jenő gróf egyesületi elnököt afri­kai útjáról való szerencsés hazaérkezése alkalmából, üdvözli továbbá gömöri Szontágh Pál bizottsági ta­got, ki a múlt héten ünnepelte gyémánt lakodalmát. Ezután a bizottság a kereskedelemügyi miniszter többi leiratát vette tudomásul, azok között volt az elutasító határozatot az egyesületnek arra a fölter­jesztésére, a­melyben a kassai javító­intézet bőrön­­dös- és szíjgyártó-műhelynek megszüntetését kérte.­­A határozatot kiadja a bizottság az illető fővárosi ipartestületnek, hogy arra esetleges észrevételeit te­gye meg. A Berlini Handelsvertragsverein nemzet­közi mozgalmat kíván indítani arra nézve, hogy a vámkezelésben előforduló kereskedelmi szakkifejezé­sek a különböző államokban egyféleképpen fogad­tassanak el. A bizottság, minthogy a szakkifejezése­ket minden törvénykezés a saját hatáskörében hatá­rozza meg, az erre nézve célba vett nemzetközi meg­állapodást kivihetetlennek tartja és azért a mozga­lomhoz nem csatlakozi­k. Gelléri Mór igazgatónak a bukaresti kiállítás testületi meglátogatására vonat­kozó indítványát a bizottság elvben elfogadja és rész­letes tervezet elfogadására az igazgatót kéri fel. Ezenkívül a bizottság több iparosnak állami támo­gatás iránt benyújtott kérvényével foglalkozott és folyó ügyeket intézett el.­­­ A Magyar Gazdaszövetség igazgató­választmánya ma délelőtt Bujanovics Sándor elnök­lésével ülést tartott a Köztelken. Bujanovics elnök a nagyszámban megjelent tagok éljenzése közt beje­lentette, hogy a szövetség elnöke, Darányi Ignác dr., földmivelésügyi miniszterré neveztetett ki. Javas­latára a választmány elhatározta, hogy e fölött jegyzőkönyvileg ad kifejezést örömének s Darányit küldöttségileg fogja üdvözölni, a­kit egyúttal föl­kérnek, hogy az elnöki tisztséget továbbra is tartsa meg. Tárgyalta ezután a választmány a folyó ügyeket. Fölvett a tagok sorába 57 új tagot. Elv­ben elhatározta a választmány, hogy a szövetség hivatalos közlönyét, tekintettel a szövetkezeti esz­mének nemzetiségi vidékeken való nap-nap után törté­nendő terjeszkedésére, német és tót nyelven is kiadja. A szövetkezeti jutalomdíjakat ez évben is leírja. Az igazságügyminiszter a polgári törvénykönyv anyagát küldte meg. A választmány Nagy Emil dr.-nak adta ki tanulmányozás végett. Elhatározta a választ­mány, hogy a most életre kelt iparpártolási mozga­lom vezetőinek figyelmébe ajánlja, hogy a mező­­gazdaság is hasonló védelemre szorul, ezért a nemzeti termelés védelmének a programját egészítsék ki a mezőgazdaság védelmére irányuló munkával. Palla­­vicini Ede őrgróf indítványára pedig kimondták, hogy hasonló módon propagandát indítanak a hazai biztosító társulatoknak a külföldiekkel szemben való fokozottabb pártolására. A­ Széchenyi-vasút címmel tartott Kugler Mihály mérnök tegnap fölolvasást a vasúti és hajós­­klubban. A fölolvasó szerint a fővárosok egyik leg­főbb egészségi követelménye, hogy gyors, kényelmes és olcsó közlekedés legyen a legközelebbi erdőkbe és hegyek közé. Budapest egészségi szempontból még ma is mögötte áll Párisnak, Berlinnek és Bécsnek. A Széchenyi-vasút ezt tűzi célul a magyar főváros­ban. A vasút, mely szárnyvonalaival együtt 45 kilo­méter hosszú, hasonlítani fog a Semering-pályához, de emelkedései kisebbek ennél. A főállomás a Ferenc József-híd budai oldalán van, megkerüli a vasút a Sashegyet, áthidalja a déli vasutat és a Sashegy déli lejtőjén fölkanyarodik a Farkas-völgybe, magasan szeli a Széchenyi-hegyet és a Jókai-nyaralónál éri el legmagasabb pontját, 350 méternyire a tenger fölött; idáig kettős vágányú a vasút, innen a Béla király-út mentén a Disznófőig kanyarodik, megkerüli a János­­hegyet és a Szép Juh­ásznénál hagyja el a fővárosi területet; további folytatásában a Mária-Remetei hegy szakadékon át Üröm felé tart, hol az esztergomi vonallal csatlakozik, közben Budakeszi, Nagykovácsi, Hidegkút, Solymár állomásokat kap. Egy-egy vonat­tal 600 utast lehet szállítani és a viteldíj vasár- és ünnepnapokon nem több, mint 20 fillér, föl a Sváb­hegyig. A nagy vonatok közt motor­kocsik is fognak járni, melyek bármely ponton megállhatnak. Az épí­tési tőke 12 millió koronára rúg. A felolvasó egyút­tal egy középponti pályaudvar tervét mutatta be, mely szerint a középponti városházzal szemben az­ Orczy-ház helyén építtetnék egy nagy földalatti pályaudvar és föld alatt vezettetnének ki a vágányok a ceglédi vonalig és a külső körúti vasútig; ilyképpen a magyar államvasút is nyerne egy középponti pálya­udvart és a nyugati és keleti pályaudvarok fölösle­gessé válnának, vagy legalább tehermentesittetnének, a Széchenyi-vasut pedig a város kellő közepében nyerne középpontot, honnan a kintlakók és kirán­dulók ezreit gyorsan lehet továbbítani.­­ A gyümölcsészeti szakosztály az Or­szágos Magyar Kertészeti Egyesületben Teleki Géza gróf elnöklésével e hónap 12-én, délután 4 órakor tartja meg az idei negyedik rendes szakülését a kö­vetkező tárgysorozattal: Rakass Kálmán a gyümöl­csösök adókedvezményéről, Kukuljevics József a gya­korlati madárvédelem fontosságáról, Angyal Dezső a meghatározásra beküldendő gyümölcsök beküldési módjáról, Kardos Árpád budapesti gyümölcspiac gyümölcsfajtái és meghatározásra beküldött gyü­mölcsökről, Bolgár N. egy új rovarfogó acetylén­­lámpáról, Angyal Dezső szakelőadó többrendbeli in­dítványról fognak szólani. A szakosztályi ülésen ven­dégeket szívesen látnak. A szakosztályban a május hónapban tartandó tavaszi kertészeti kiállításban való részvétel módozatait is külön fogják tárgyalni. A kiállítás iránt a gyümölcstermelők között is nagy az érdeklődés és többen finom áttételt és hajtatott gyümölcscsel fognak résztvenni. — Az Adria, hajóforgalma. Fiuméból táv­iratozzék. Az Adria tengerhajós-társaság gőzösei közül a Rákóczi Spanyolországból, a Zrínyi Mar­­seilleből ma Fiuméba érkezett. — Zárt sertésvásári jelentés, ápr. 11. [Hiva­talos jelentés.) A vásár közepes, az árak változatlanok. Vásári forgalom: Előző napról eladatlan állomány 158 darab sertés, 87 darab süldő. Mai napi felhajtás 326 da­rab sertés. Összesen 484 darab sertés, 87 d°7ab süldő. Eladatott 347 darab sertés, 23 darab süldő. Eladatlanul visszamaradt 137 darab sertés, 64 darab süldő. Arak:­ Zsírsertés, öreg I. rendű 350 kilogramon felül 96—104 fillér (Élősúly szerinti ár kilogramonként), fiatal nehéz 300 kilogramon felül 126—134 korona, közép 220—300 kilogramig 122—138 korona, könnyű 220 kilogramig 132 —140 korona (Élősúly levonás szerinti ár kilogramon­ként.) Hússertés, süldő 110—120 fillér (Élősúly szerinti ár kilogramonként.) — A budapest-kőbányai sertéskereske­delmi csarnok árjegyzése április 11-én. Magyar elsőrendű. Öreg nehéz (páronként 400 klgrmon felül)1 123—124 fillérig. Fiatal nehéz (páronként 320 klarmon felül) 134—135 fillérig. Fiatal közép (páronként 251— 320 kilogramig) 135—136 fillérig. Fiatal könnyű (páron­ként 250 kilogramig) 187—138 fillérig. Szerbiai. Nehéz (páronként 260 kilogramon felül) 127—129 fillérig. 16 BUDAPESTI HÍRLAP. (101. sz.) 1906. április 12. — A FORRAY-CSALÁD. — Regény. — Irta Szemere György. 17 -----­— Micsoda ?! Azt nekem nem is mondta a leány.­­— Talán nem kérdezted. A kamarás suhintott a kezével, mintha ki akarta volna űzni a fiatal Donnert. — Persze, nem kérdeztem. Minek is kér­deztem volna. — És ismét megtömte száját a finom tojásétellel. Póli néninek egy pillanatig beszédre állt a szája, de meggondolta magát. Nem közölte az apával leánya szerelmét. Mert ő tudott róla. Ilonka sírva gyónta meg neki. Ő meg szintén sírva megígérte a leány­kának, hogy mindent elkövet az érdekében. Ne is szóljon az atyjának, azt bizza rá. Ez talán nem volt egészen helyes Póli nénitől, de áldott jó szive azt találta helyesnek s ő világéletében is csak arra hallgatott, soha sem indult az esze után. Ennek következtében persze kifosztotta az élet mindenéből, de hát azt sem igen bánta ő, nem kellett neki semmi sem .­­ » A kamarás csakugyan fogatott a reggeli után. Már a havannáját is a kocsiban szívta el, úgy látszik, sietős volt az útja. De fontos is lehetett, mert útközben váltig gondolkozott s hol nevetett, hol elkomorodott a gondolatain. Egy­szóval, szaporán jártatta eszét, hogy valami oko­sat süssön ki vele. Azaz, a magva már megvolt a kisütendőnek, csak a talaját kellett elkészíteni. Hogy bele ne süljön a mag. Különben elvitte az ördög a kétszázezer forintját magosra. Nevezetesen az öreg Donner volt az az alkalmas médium, a­kit Forray a báróságra ki­szemelt. •*­­ / • * S valóban, méltón tartotta jó médiumnak az öreget. Forray látogatása alkalmával oly félreérthetetlenül nyilatkozott meg benne az arisztokratikus véna, hogy pillanatig sem kétel­kedhetett azon, hogy kapva ne kapna a bárói rangon. Másrészt minden tekintetben kiváló, ál­talánosan tisztelt férfiú volt, a­ki a magyar malomipar fejlesztésével valóban nagy szolgála­tokat tett az országnak. Tehát a miniszternek, illetve a királynak sem lehet ellene kifogása. Annyival kevésbbé, hogy igen gazdag ember hí­rében állott, senki sem hitte el neki, hogy csak hat milliója van, mindenki legalább is a két­szeresére becsülte. Persze arról nem tudtak az emberek, hogy igen sokat költött a kis öreg. Az­zal ő el nem dicsekedett, more patria. Pedig ugyancsak megtehette volna, mert nem szok­nyára költött, se kártyára, se versenylovakra, hanem a nyomor enyhítésére és munkásai vagy a­hogy ő szokta őket nevezni: munkatársai jólé­tének gyarapítására . . . Ezeken felül azonban még (és főképpen) azért tetszett jó fogásnak az öreg a Forray szemében, mert meg volt győződve róla, hogy naiv ember létére sem krajcároskodni nem fog, sem gyanakodni nem fog rá, hogy csak része is van az üzletben. Egy szóval, a médium kitűnő, csak az ő okosságától függ, hogy el ne packázza. Hát éppen ezen törte Forray a fejét a ko­csiban. Egy pillanatig az is eszébe ötlött, hogy hátha 300.000 forintot kérne tőle. Hisz az már mindegy. A miniszter neki adta, az egész báró minden tartozékával, szőröstül-bőröstül, taksás­tul az övé. Azonban mégis meggondolta a dolgot: nem feszíti meg nagyon a kötelet, megállapodott 200.000 forintban. És áttért a kevésbbé lényeges, de nehezebb részletekre: az ügylet beállításának a módusára ... A kezdet látszott a legnehezebb­nek. Mert ha egyszer bekapta az öreg a horgot, nyilvánvaló, hogy a további gyermekjáték. Forray éppen benne volt eme nehéz kezdet közepében, midőn kocsija egyszerre visszafor­dult a bakon és összekonfundálta jeles kalku­lusait. — Ippeg itt gyü­n, instállom — jelentette s visszakapta lovait, mert hátha változás lesz a direkcióban. — Ki gyün? —• hujjantott rá Forray gorombán a kocsisra. — Beszélj magyarul. — Hát istállóm — válaszolt János kon­­fidens hangon — a Donner nacsóságos in­gyün, ki gyünne más ? — Állj meg! Brrr! Helyben megállott a négyesfogat. János a bakon maradt és elgyönyörködött a mű­vészetében. Forray kiszállt a kocsiból »• s * A Donner két totyogója éppen akkor jutott egy go-­­nalba vele. — Jó napot, szomszéd úr. Hová? Hová? — A kamarás úr! Hó! Hó! Megállították a totyogókat is. És az öreg, Donner is kiszállott kocsijából * * » — Ha — örvendezett a kamarásnak — én éppen útban voltam Forróra. — Én meg önhöz, Tarkeere * * n A jó kis öregnek fölragyogott az arca. — Pompás! Akkor megfordulok. — Vagy én fordulok meg — javasolta Forray — én közelebb lakom . . . Jó szomszé­dok között — tette hozzá kivételes kordialitással — azt hiszem, nincs etikett. Az öreg Donner egész boldog lett a nyájas hangtól. — Nincs — mondta kurtán •—• annyira nincs, hogy tán egy kocsiba ülhetnénk, ha meg­engedi. 1

Next