Budapesti Hírlap, 1906. április (26. évfolyam, 90-118. szám)

1906-04-01 / 90. szám

1906. április 1. BUDAPESTI EÉCELAP. (90. sz.) nem széles, a fejforma meglehetősen magas és göm­bölyű. Még az idegen angol ruhához is kisebb, de díszített kalap járja. Csaknem minden forma meg­kívánja az úgynevezett „fésű“ vagy „kontytakarót“, a­mely a kalap többi díszéhez illően szalag, virág vagy toll. Nagyon sok a virágdísz, szinte terhesen sok a kalapokon. A­ki fél a magas szoknyától az egyszerűen a divatos, széles és gyönyörű csattokkal ékeskedő övek­ből választ, a­mely egészen a ruhát kiegészítő kis , bolerókabát szele alatt vész el. Szóval, divat majdnem minden, a­mi valaki­nek jól illik a termetére.» A Divat Újság minden hónapban kétszer jele­nik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó: negyedévre postán való szétküldéssel, hét korona húsz fillér. Elő­fizetni legcélszerűbben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság kiadóhivatala Budapesten, VIII., Rökk Szilárd­ utca 4. számú házában van. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A községi választás. A kerületek nem bíznak a községi választás kitűzése ellen beadott fellebbezésben s erősen szervezkednek a választásra. A­ józsefvárosi egyesült községi ellenzék ma fal­ragaszokon hívta föl a polgárokat a csatlakozásra. A fölhívást Kossuth Ferenc, Batthyány Tivadar gróf, Andrássy Géza gróf, Wlassics Gyula, Rákosi Jenő és a kilencventagú intéző­bizottság írta alá. A lipót­városi függetlenségi párt körlevélben tudatja az ötödik kerület polgáraival, hogy külön szervezkedik a községi választásra. — A várbeli elüljáróság elköltözése. Az I. kerületi választmány kezdeményezésére a kerületi elöljáróság a fővároshoz fordult, hogy a Várból a Krisztinavárosba telepítse át s az elüljáróság, az anyakönyvi hivatal s a tabáni plébánia részére kö­zös új palotát építtessen. A palota céljára ki is sze­melték az üresen maradó régi szarvas­ téri iskola és a szomszédos koronaőr-kaszárnya telkét, a­mely a fővárosé és közel 500 négyszögöl terjedelmű. A ké­relem megoldásaképp előadják, hogy a várbeli jelen­legi épület régi, rossz beosztású, hivatalos célokra alkalmatlan. De van ennél jóval nagyobb hibája is: a nehéz hozzáférhetés. A Krisztinaváros a maga kültelkeivel egyre jobban fejlődött, s míg a Vár­hegy körüli része a kerületnek ma már 45.000 lakost számlál, a Várban alig 40-4500 lakos van. Az új elöljárósági törvény a lakosságot minden aprólékos dolgában az­ elüljáróságra utalja, a­mit súlyosbít az a nagy távolság, a­mely a kerület és az elüljáróság székhelye között van. Ha most még az anyakönyvi eljárást is hozzászámítják, érthető a kerületi vá­lasztmánynak az a törekvése, hogy az elüljáróság a Várból a lakottabb Krisztina-városba telepíttessék. A mérnöki hivatal, a­melytől a tanács véleményt kért, helyesli a tervet, de sürgős elhatározást kér, mert a tabáni plébánia építéséről a közgyűlés már döntött s ha közös palotába akarja a város elhelyezni az összes hivatalokat, akkor idejekorán kell intéz­kedni a plébánia építésének függőben tartásáról. — Politika és virág. A Népszínház művész­női jótékony célra virágot akartak árusítani az utcán. A tanács meg is adta az engedelmet­, mert nyilván­való, hogy a virágárus művésznők nem csinálnak konkurrenciát a rendes virágárusoknak. Rudnay Béla királyi biztos azonban politikát látott a virág­ban is s azzal a rrregokolással, hogy a művésznők a virág árusítását politikai célokra használhatják föl, a tanács határozatának a végrehajtását felfüg­gesztette s utasította a helyettes polgármestert, in­tézkedjék, hogy a művésznőknek a virág árusítására az igazolványt ne adják ki. Nem is adták ki, hanem a tanács föl fogja hívni a művésznőket, nevezzék meg pontosan, hogy milyen jótékony célra akarják árusítani a virágot. — A Pesti Kereskedelmi Bank telke. A közgyűlés a Pesti Kereskedelmi Bank fürdő­ utcai telkére nézve a régi vonalának meghagyása mellett állapította meg a szabályozó­ tervet, úgy, a­mint Heuffel Adolf középítési igazgató javasolta. Ez ellen Deveceii Ferenc műszaki tanácsos, a maga tanul­mánya alapján, a­mely a minisztérium előtt van, ma felebbezést nyújtott be, kérve, hogy a szabá­lyozó­ vonalat ezen a szerinte, helyesebb módon állapítsák meg. — A Ferenc József jubileumi díj. A Ferenc József jubileumi díjra a főváros tudvalévően pályá­zatot hirdetett. A szépirodalmi díjat odaítélő zsűri Viola Imre helyettes alpolgármester elnöklésével ma délután tárgyalta a pályázatokat. A 2000 koronás szépirodalmi díjra Balla Miklós, Bányász László, Gerő Attila,­ Gyökösy Endre, Keszthelyi Ödön, Lam­pert Géza, Lázár István, Mezei Sándor, Péterfy Tamás, Rozsnyai Kálmán, Tarcay György és Tor­­may Cecil pályáztak. A zsűri tagjai a pályázók egy részét nem ismerték s azért a pályaműveket kiosztot­ták a zsűri tagjai között. A zsűri húsvét után újra ülést tart s akkor fogja kiadni a díjat. — A milánói kiállítás. A főváros házinyom­dája is résztvesz a milánói Simplon kiállításon. Gra­fikai gyűjteményét, mely egyike lesz a legérdekeseb­beknek az iparművészeti csoport keretében, már el­­k­üldötte. A házinyomda eddig csupán az 1900. évi párisi kiállításon vett részt. A kiállítást Jauernik Nándor nyomdaigazgató, Rhé Rezső és Tiringer Károly művezető rendezik. A Nemzeti Szalon az Erzsébet-téren. A Nemzeti Szalon igazgatósága engedélyet kért a fő­várostól, hogy az Erzsébet-téri kioszkra egy emeletet ráépíthessen. A kioszk bérlője a ráépítéshez hozzá­járult. A Nemzeti Szalon vezetősége a kioszk telje­sének, a­míg a szerződése tart, évi 10.000 korona bért fizet, a szerződés lejárta után ugyanannyit fizet a fővárosnak.­­ A tutaj-kikötő. A Dunapartot építő bizott­ság legutóbbi üléséből átírt a fővároshoz és a föld­művelési miniszterhez és megsürgette a tutaj­ kikötő építését. — Fertőtlenítés a menedékházban. A szen­vedő emberiség menedékházának a felügyelőbizott­sága Almády Géza tanácsos elnöklésével tartott ülé­sén elhatározta, hogy a menedékházban fertőtelenítő készüléket rendez be s a szegényeknek, a­kik a mene­dékházban éjjel szállást kapnak, a ruháit fertőtle­nítik, a­mig a szegények alusznak. — A husnagyvásár. A közélelmezési ügyosz­tály a husnagyvásárt a középponti vásárcsarnokból a közvágóh­ídra akarja áttelepíteni. Az ügyosztály hétfőre értekezletre hívta meg az érdekelt iparoso­kat, kereskedőket és bizományosokat, hogy az áttele­pítés dolgát megvitassák.­­ A háztulajdonos felelőssége. A vízművek igazgatósága följelentett egy háztulajdonost víz­pazarlás miatt, mert házának egyik külső csapja nyitva volt. Mivel a vízművek igazgatósága nem tudta megnevezni azt, a­ki a csapot nyitva hagyta, a háztulajdonos pedig tagadta, hogy az ő megbízásá­­ból, vagy a hozzátartozói közül hagyta volna valaki nyitva a csapot, az elüljáróság a háztulajdonost föl­mentette. A vízművek igazgatóságának felebbezésére a tanács kimondotta, hogy a mulasztásért a ház­tulajdonos felelős. A szabályrendelet értelmében ugyanis a háztulajdonos nemcsak saját cselekedete, hanem a hiányos felügyelet által is okot szolgáltatott a megbírságoltatásra. A tanács határozatát a belügy­miniszter is jóváhagyta. — Ingatlan-forgalom a fővárosban. A fővá­ros területén az elmúlt héten a következő ingatlan került átírás alá: A pesti oldalon: Pitzek Ferenc VII. Kisdiófa­ utca 2. számú háza Pitzek János, Borbála, Emilia és Ferencre (örökség). Popper Lipót X. Kőbányai Óhegy 8437 hrsz. ingatlana 16.000 koronáért Popper Mór és Lipót cégre. Ráhel Antónia VII. Akácfa­ utca 59. számú házrészei 70.000 koronáért Ernst Mór és nejére. Sziklai Zsigmond IX. Remete­ utca 5. számú háza 90.700 koronáért Szenes Alajos és nejére. Förster Béla és társa X. Szabóky­ utca 49. számú háza 40.000 koronáért Viczián Edére. Koroknai Jenő IX. Ernő­ utca 19. szám­ú háza Kászonyi László és nejére (csere). Kászonyi László és neje VI. Nefelejt­­utca 12. számú házuk Koroknai Jenőre (csere). Nagy Pé­ter és Ka­jtinger János VII. Fövény-utca 94. számú házui: 10.530 koronáért Tauszky Klóméra (árverésen.) Özvegy Bardaim Károlyné X. Zalán-utcca 9. számú háza 4500 ko­ronáért Bernstein Jenő és nejére. Zilaehy Imréné VI. Aréna-út 126. számú háza­ Csokányi György és társaira (örökség). Zay Miklós gróf IX. Rákos­ utca­ 5. szám­ú ház felerésze Zay Miklósné grófnéra (átruházás). Várnai Emil VI. Herminamező 1775/rend. hrszámu ingatlana özvegy Várnai Mór Emilnéra ( örökség). Kölber Ferenc és társai V. Vadász­ utca 29. számú ,házuk az Erste Böh­mische Glasindustrie A. G.-ra (vételjog címen.) Neuwald Illés és neje VII. Dohány-utca 44. számú házuk 140.000 koronáért Ringer Géza és Lajosra. Neumann Ödönné Vili. Koszoru-utca 14—16. szám­ú házrésze Neumann Katalin, Ödön és Józsefre (örökség). Fellner Dávid X. Remény­utca 22. számú házrésze Fellner Miksára (ajándék.) He­gedűs Adolf VII. Herminamező 1900/a—3. hrsz. ingat­lana 10.500 koronáért Hegedűs Gyula dr.-ra. Rusz Fe­renc X. Szent Mihályi-út 14—16. számú ingatlanrészei 3000 koronáért Hammer Antal és nejére. Diamanstein Lajosné és Dick Ernőné részei a VII. Peterdy­ utca 20. számú házból 271.351 koronáért Domonkos Gézára. Lan­ger Márkné VII. Hajtsár­ út 32. számú házrészei Langer Rezső, Ernő s Mádi Pál és Ferikére (örökség). A budai oldalon: Ifj. Lakner Nándor I. Uri­ utca 28. számú házának egyötöd része 20.501 koronáért Lak­­ner Annára. Hauser Mihály I. Kőérberek-dülő 15.614., 15.620., 11.262. számú telkeinek háromtizennyolcad része Hauser testvérekre. Gobbi Alajos és neje I. Istenhegy 9338/a., 9338/b/22. számú telkük 28.000 koronáért Pola­­csik Miksa és neje Strausz Zsenire, Paulovits Jakab és neje I. Sasadi-httlő 12.509. számú telkük 1000 koronáért Xagscherer kiér torn­a. Varga Aranka I. Hadnagy-utca 12. számú, háznak egy harmad része özvegy Varga Imrénére. Horváth Ferenc I. Kard-utca 6. számú,házának, egyhatod része özv. Kneifel Antalné, született Horváth Júliára. Özvegy Bruckner Antalné II. Pasa­réten 6995. számú tel­kének fele része Bruckner Antalra. Lakner Károly I. Vár, Uri­ utca 28. számú háznak egyötöd része 17.363 korona 50 fillérért Lakner Annára. Gerlócz Istvánná I. Gellért­­hegy­ utca 33. számú háznak öthuszonnegyed része. 4503 ko­ronáért Becker Jenőné, született Sárfálki Annám. Meiß­ner Ferenc II. Lövőház­ utca 11. számú házának felerésze özvegy Meixner Ferencné, szül. Weisz Annára, Gömöry Károly II. Retek­ utca 51. számú telke 6000 koronáért Láng József és nejére. Sarbó Vilmosné II. Kapás­ utca 50. számú háza Sarbó testvérekre. Lutz Jánosné III. Szőlő­­kert­ utca 48. számú telkének felerésze Lutz Mihály és a ne­jére. Krepárt Róza örökösei III. Solmár-völgyben levő 4361/1 és 4364. sz. telke Krepárt Ferencre. Ratzenbeek Antalné III. Csúcshegyen 3537. számú telkénél, része ifj. Ratzenbeek testvérekre. Schäffer Rezső III. Szentendrei-út 15. számú telkének egyötöd része 12.000 koronáért Schäf­­fer Istvánra. Özvegy Seegen Jánosné és társai III. Kis­korona-utca 52. számú házuk 24.000 koronáiért Brach Já­nosné, született Koch Helénre. Schaffer Pálné III. Üröm­­hegyen fekvő 4840—4,842., 5974. számú telkeinél, egyne­gyed része 100 koronáért Klinger Andrásnéra. Schaffer Pálné III. Csúcshegyen lévő 3423. számú telke Krenn Ferencre. 15 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A siratd­óházban. — Színmű egy fölvonásban, irta Szemere György. Be­­mutató előadása a Nemzeti Színházban március 31-dikén.­­• A szerző­ szerencsés tapintattal megtalálta azt a témát, a­melyet csak egy felvonásban lehet, de­ érdemes is tárgyalni. Egy halálra ítéltnek utolsó órái. Fázunk a szintel, de alig hogy a kis darab megindul, érezzük, hogy ez a szerző nem kínozni akar bennünket, hanem megállítani, megindítani, eszméltetni. Ez a halálra ítélt nem gazember­ ölt ugyan, de a maga érzése szerint csak büntetett, megbüntette azt az embert, ki boldogságát föl­dúl­ta és mindenéből kifosztotta. De lehet-e ilyen embert akasztófára ítélni? A pap is kérdi tőle, hogy miért nem mondta ezt biráinak? Mondtam, felelt az ember, de nem hittek szavamnak. Akkor rá­hagytam mindent, a­mit mondtak, hogy feleségem ártatlan, én meg rablógyilkos vagyok, úgy sem akarok én tovább élni. Itt a néző­közönség némi zökkenést érez, ez nem egészen meggyőző, a félté­­kenységi drámáknak megvan a maguk karaktere, melyet nem könnyű félreismerni. De, ha ezen túlteszszük magunkat, Szemera darabja igazi kis műremek gyanánt hat. Meg­gyónja a papnak összes bűneit, hogy komájának hibás lovat adott el, ép állat gyanánt, szomszédja kutyáját agyonlőtte stb. A gyilkosságot nem említi, mert azt nem tartja bűnnek. Vétett ugyan az em­beri­ törvények, de nem Isten ellen. Hiába minden, a­mit a pap mond, ő megmarad a maga meggyőző­dése mellett. Nem filozofál, nem lázad föl a tör­vény ellen, annak is van igaza, de neki is. A pap dolga végezetlen, távozik. Most együtt marad a bör­­tönőrrel, egy öreg őrmesterrel. Ez a jelenet a darab ékessége: művészi paraszt­­lélektan. A két parasztember hamar megérti egy­mást. Az őrmester is csakhamar átlája, hogy az el­itélt ártatlan. Együtt isznak, együtt pipáznak. Lassan, vontatottan beszélnek, mint a parasztok, nem tudnak azok sokat beszélni. De a szerző mégis úgy intézi a dolgot, hogy e becsületes szívek fene­kéig látunk. Nem történik semmi, de minden szavuk érdekes és a halál, mint háttér, sajátságos, komor világítást ad mindennek. A szerzőnek lélekismerete hihetetlen erővel hat. Ez az, a­mit folyton ismétlünk: a lélek föltárása a drámában is minden. A jelenet csúcsa az, midőn az elítélt hajat kér, hogy szép új csizmáját puhára kenhesse, mert kár volna a remekbe készített csizmáért. Megkeni, fölhúzza és örökségül az őrmesterre hagyja, kinek szemében ez a nagylelkűség könnyeket fakaszt. A jelenet végért jő a lelkész ornátusban. Adhat-e bűnbocsánatot annak, a­ki bűnét meg nem bánja. Adhat, ád, érzi, hogy nem tehet másképp! Pethes játsza az elítéltet, nagy intelligenciá­val és szinte tökéletes magyar zománccal. Tudta, hogy igen naivnak kell lennie, de a szerzővel együtt valamivel okosabb volt, mint szabad. Így is gyönyörködtünk játékában, csakúgy, mint Gabányié-­ ban, a­ki az őrmester karaktere ellen egy hanggal­­ se vétett. Ritka duett volt! Mihály­fi a lelkészt szép egyszerűséggel és bensőséggel játszotta. A közönség, mely, úgy látszik, nem sejtve a ritka műélvezetet, csak gyér számmal jelent meg, meglepve és meghatva vagy, egy f­él tucatszor hív­ta ki a­­ szerzőt és a színé­szeket. (…) * (OperaMr.) Kirkby Lynn asszony, az Ope­­raház londoni vendége, ma este Delila szerepét éne­­­kelte, Saint-Saens operájában. A kiváló művésznőt, ki mai klasszikus Orfeuszával meghódította közön­.

Next