Budapesti Hírlap, 1906. május (26. évfolyam, 119-148. szám)
1906-05-01 / 119. szám
Budapest, 1906. XXVI. évfolyam 119. szám. Kedd, május 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 3 kor. 40 fil. Egyes számára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 66—66, igazg. 66—63. Főszerkesztő és laptulajdomos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Kiáfizetés- és hirdetés-fölvétel: Dgrace hál Józus-kötút 5. ill oldalán. Apró hirdetések ára: Egy ezer ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A képviselőválasztás. — Második nap. — Budapest, ápr. 30. A magyar nemzet impozáns fölvonulása az urnák körül, jellemző vonása ennek a választásnak ." Azt hiszszük, állandó jellemét rá fogja nyomni a legközelebbi politikai irányzatra. Ellenállhatatlan hatását máris gyakorolja a választókerületen, sőt az ország határán túl is. Lemondásra, sőt a politikától való visszavonulásra kényszerítette azt a nem közönséges adományokkal bíró férfiút, aki mint vezér, élén állott Horvátországban az eddigi politikai iránynak. Ott is választás lesz a napokban, de Tomasics anticipálja a választást, melynek bármi legyen az eredménye. Tomasics lemondásában benne van az eddigi horvát vezérpárt erkölcsi veresége. Meg kell ott is a magyar politikai fordulat következtében nyitnia az új idők kapujának, hogy a szebb jövő tényezői bevonuljanak rajta. A másik nevezetes hatása az osztrák miniszterelnöknek, Gautschnak a bukása. Ez az a férfiú, aki kezdetben ellenezte az általános választójogot, azután pedig kapott rajta, remélvén, hogy ezzel csapást mér Magyarországra és szolgálatot tesz a törvénytelen Fejérváry kormánynak. Magyarországon most győz az általános választójog legitim tábora, a melynek programjában volt ez az elv, ellenben Gautschot megbuktatja ez az elv, a melylyel könnyelműen játszott s melynek hálójában megfogódott. Szenzációra alkalmas jelenség, hogy a nemzetiségi jelöltek a féktelen izgatás után is, melyre a rövid abszolutizmus jóformán privilégiumot adott nekik s melyben a visszaszereztük alkotmányos szabadság nem gátolta őket, javarészben elbuknak. A választónép józanabbnak, érettebbnek és a nemzethez hivebbnek bizonyul, mint akik nemzetiségi jelszókkal vezéresül tolakodnak föl. Remélnünk lehet, hogy egy becsületes közigazgatás és igazságos kormányzat a népet ez erkölcsében megerősíti és a nemzetiségi izgatást végképp céltalanná teszi. Ekkor, akik most ,kenyérkeresetből és beteges becsvágyból e szomorú szerepre adják magukat, kiábrándulva, helyes útra térnek, ami csak egy lehet: politikai szolgálatot a magyar nemzetnek tesznek. Nemzetiségi pártot nem szabad és ne lehessen tűrni Magyarországon. Ellenben minden jogosult becsvágy és minden értékes munkaerő, bármely nemzetiséghez tartozzék is,szívesen lát-e, tagja lehet bármely országos pártnak. Sok derék férfiú van kisebb, nagyobb és legnagyobb állásokban is, aki megmutatta, hogy lehet, saját meg nem tagadva, hű és hasznos hazafi ebben az országban. A nagy, országra szóló eredménye e választásnak pedig a függetlenségi párt- Inak abszolút nagy többsége és a szabad-A győzelem: Erdély leigázását, a vesztett csata az ő szabadságának végét jelenti. Szomorú kilátás akár a hazafinak, akár a vezérnek. Sóhajtva indult meg s hallgatagon léptetett kísérői között, mígnem a völerbe értek. Itt a tatár murza előre vágtatott, hogy csapatját maga vezesse. Mert megmondta Kucsuk basa a murzának: — Vigyázz lovasaidra, mert ha szokásuk szerint csak a rablás, gyújtogatás lészen vitézségük tüköre, bizony mondom neked: meglövetem őket álgyaimmal! Hogy a murza elszáguldott, Bánffy Farkas léptetett ura mellé. Kucsuk hasa ránézett Thökölyre. Azután fejét csóválva jegyezte meg: Uram, ha nem ismerném vitézséged, bizony hinném: félsz. — És jól is hinnéd — sóhajtotta Thököly. Kucsuk bámulva nézett rá. — Úgy van — folytatta Thököly — félek a győzelemtől, a mely Erdélyországra gyászol, félek a vereségtől, a mely rám nézve az. — Ne tarts semmi rossztól, nagyságos uram. Hiszen a tatárok ismernek engem — és Kucsuk kardjára ütött — rablásvágyukat az én szemem előtt fékezik. Különben! . . . Zernyest felől puskaropogás, harci riadók záját hozta a széfi félbeszakítva a hasa mondókáját. Thököly megfuvatta a riadót. A magyar és török csapatok sietve törtettek elő a hegyi útról, ki a völgybe. elvű pártnak teljes és végleges elpusztulása. Svét vagy három alakja próbált szerencsét szemérmes pártonkívüliséggel, néhánya alkotmánypártisággal, de mindigen kevés szerencsével. Rari nantes in gurgite vasto: az elsülyedt hajó bús maradványaiként úszkálnak a védtelen vizeken. A mai nap eredményének arányait a hátralévő napok választásai már nem fogják megváltoztatni s immár mindenki elmélkedhetik e nagy esemény becses és drága tanulságain.* Az esztendő legszebb hónapjának első napját nemzetközi külön ünnepükké avatták a szocialisták. Úgy látszik, volt közöttük finom poéta lélek is. A „zsarnok“ polgári rend hamarosan szentesítette ezt az oázist a sivár anyagiasság és rombolás eszmei Szaharájában s a művelt világ minden részén hozzájárult, hogy május elsején szüneteljen az ipari munka s a munkások ünnepeljenek és demonstráljanak a szocialista törekvések mellett. A most ránk virradó május elseje különösen a két nagy köztársaságban, Franciaországban és az Egyesült Államokban készült nevezetesnek. Parisban szinte rémüldözve néztek eléje s az egész Franciaországot aggodalomba ejtették a szocialista vezérek nyilatkozatai és az országos sztrájkra való készülődések, Amerikában a szénbányászok rémüget-A csapatvezérek elfoglalták helyüket. Majd a bivalyoktól vontatott ágyúsok is fölálltak s a sereg megindult Zernyest felé. Feleutban toppant eléjük a tatárhad. Miután fölverték az ellenséget s az nagyobb erővel csapott rájuk, hátat fordítottak. Valósággal a hátukon hozták az ellenséget. Thököly utat hagyott a tatárság keresztülvágtatására. Azután az üldöző császári lovasságot kapta derékba. Majd egész seregével előrenyomulva, fölállott a császári és erdélyi egyesült seregekkel szemben. Az ütközet ádáz dühvel indult meg. Erdély birtokáért folyt az. Hogy ki legyen az úr benne? Thökölve, a „kuruc-király“ — háta mögött a való hatalommal, a törökkel? Avagy az ifjú Apafii — valóságban pedig Becs ? Bánffy Farkas jó előre kiszemelte a maga emberét. Egyenesen felé tartott bóka lovával. Az is csakhamar észrevette Bánffyt s szintén előre rugtatott. — Számolni jöttem, Béldi Ákos uram —■ toppant meg lovával, széles szablyájával megkezdve a támadást. — Szép csirkét hozott kegyelmed magával — gúnyolódott Béldi, hárítva, majd támadva. — Miféle csűrhét ? — méltatlankodott Bánffy. —• Avagy ez a tatár csorda talán bizony a kegyelmetek urának, Thököly Imrének legyen testőrsége? Pardont kérek, nem tudtam — csúfolódott tovább Béldi. ■— De majd jó testőrség telik Erdélyország Utolsó találkozás. Irta Néssai R. Pál. A fölkelő nap aranysugáros fénycsóvákat szórt a magyar táborra. A vörös selyem fejedelmi sátor előtt fehér farkasbőr kacagányos, lovas zenekar fújta a reggeli köszöntőt. Bánffy Farkas, a „kuruckirály“ testőrhadnagya, kilépett ura sátrából. Azután lóra pattant s kiadta a fejedelem parancsát: „Előre.“ A bércek csakhamar ezerszeresen visszhangzottak a kürtösök, síposok harci jeleitől. A barnaképü tatárlovasság, követve a moldvai bocskoros gyalogosoktól, megindult a keskeny hegyi uton, amely kanyarogva kígyózott le Magyarországba. Majd jött Thököly Imre derékhada élén. Fényes, labancverő seregéből csak a lovas zenészei s vagy négy-ötszáz jó vitéze maradt meg. Az ifjú fejedelem hajfürtjei közé korai ezüstszálakat szőtt a hazafiyi gond. Vállait megrokkantotta a szabadság védelmében eltöltött esztendők örökös táborozása. Tűnődve lovagolt a vízmosásos utakon. Egyik oldalról a murza, a tatár hadak vezére, másik oldalon Kacsuk basa, a török sereg vezére, lovagoltak. Nyonjukban a kiséret. Vegyesen magyar és török daliák. A kérdezőn, hogy Erdély immár látható lett, megállt Thököly. Szemében kétség és remény kifejezésével tekintett végig seregén. A melynek ma győzni vagy halni kell. Mai számunk 32 oldal.