Budapesti Hírlap, 1906. május (26. évfolyam, 119-148. szám)

1906-05-10 / 128. szám

1906. május 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (128. sz.) Né­methy Ödön aljegyzőt tb. fő­jegyzővé és Weöreös György szolgabirót tb. főszolgabíróvá. A megyeházáról a városházára ment a küldött­ségtől kisért főispán, a hol szintén letette az esküt. Beszédében utalt a vidéki városok államfentartó rendeltetésére. Nem mulaszthatom el — úgymond — megemlíteni, hogy nem tartom igazságnak, hogy az állam közigazgatásának egy részét, minden anyagi kárpótlás nélkül a város tartozik teljesíteni. Ezen az anomálián a törvényhozás hivatott segíteni. E munkában én a magam részéről a legnagyobb kész­séggel segédkezni akarok. Szabad hazának szabad polgárai vagyunk, itt politikai rabszolgák nem ma­radhatnak meg. Ha valaki a magyar állam egysége, a vallás szabad gyakorlata, a tulajdon szentsége el­len bármit is tenni elég merész volna, úgy hatalmam és befolyásom egész súlyával oda fogok hatni, hogy a merénylő illő büntetését elvegye. Beszédét így folytatta: A tőkének a munkát nem szabad elnyom­nia, mert tapasztalhatjuk, hogy az alkotmány tá­masza elsősorban a dolgozó, a munkálkodó közép­­osztály, a gazda, a kereskedő. Ezek voltak azok, kik szívós kitartással küzdöttek a magyar alkotmány mellett. Beszéde végén a törvényhatóság bizalmát és támogatását kérte. Délután két órakor banker volt. K­om­ár­om. Komáromból jelentik: Ma délelőtt iktatták be Komárom város és Komárom megye törvényhatóságai Kálmán Rudolfot főispáni székébe. Mindkét instal­láció szokatlan fénynyel és a két törvényhatóság tag­jainak élénk részvétele mellett ment végbe. A vár­megye installáló közgyűlését Ghiczy alispán nyi­totta meg délelőtt tíz órakor és fölkérte az uj fő­ispánt, Kálmán Rudolfot hivatalos esküjének letéte­lére. Az új főispán erre letette az esküt. Az eskü­letétel után pedig megtartotta székfoglalóját, a­mely­ben hangsúlyozta, hogy állását bizalmi állásnak te­kinti és arra fog törekedni, hogy a hazafias érzést a vármegyében ébrentartsa és ápolja. A főispán haza­fias beszédét a törvényhatóság élénk tetszéssel fo­gadta. A városnál délelőtt 11 órakor ment végbe az installáció. Itt Farkas helyettes­ polgármester üdvö­zölte a városi törvényhatósági bizottság nevében az új főispánt, majd pedig fölkérte esküjének letételére. Az eskü letétele után Kálmán Rudolf erősen kikelt a városnak a múltban tanúsított viselkedése ellen, kijelentve, hogy azok iránt, a­kik a haladó kormányt támogatták és most is hivatalban vannak, abszolút bizalmatlansággal viseltetik. Végül annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy sikerülni fog neki a város régi jó hírnevét és tekintélyét visszaállítani. A főispán hazafias kijelentéseit itt is nagy lelkese­déssel fogadták. A közgyűlés után a főispán számos küldött­séget fogadott. Tiszteletére délben ötszáz terítékű banker volt, s Ugocsa megye. Nagy-Szöllösről táviratoztak. Ifj. Ugrón Gá­bor az új főispán édesatyja, Ugrón Gábor, továbbá Barcsai­ Sándor, Bródy Ernő és Fogarassy Zsig­­mond országgyűlési képviselők társaságában ideérke­zett. A pályaudvaron Ladányi Károly városi főbíró, a megyeházán Becsky Emil üdvözölte a főispánt. Ti­­zenegy órakor volt a megyei közgyűlés az alispán el­nöklésével. Perényi Zsigmond báró vezetésével kül­döttség ment a főispánért, kit a közgyűlésen való megjelenéskor éljenzéssel fogadtak. Az eskü letétele után a közgyűlés nevében Szentpály István nyugal­mazott alispán és Tímár Zsigmond dr. halmi ügy­véd üdvözölték Ugocsa vármegye nevében, mire a fő­ispán elmondotta porgrambeszédét, melyet a hall­gatóság lelkesedéssel fogadott. Idegen vagyok, úgy­mond a főispán, a megyében, de viszont nem lehet senki idegen hazájában, a­ki a nemzet javát lelkén viseli. Elborult szemmel néztük az abszolutizmusnak mutatkozó veszedelmet, mely földúlta a hazafiak lel­két, de hála az Istennek, mégis béke lett, mely után jön a munka. Uj eszmék, új emberek, a harc vezérei a béke műhelyében munkálkodnak. Az auto­nómia maradjon sértetlen, viszont azonban véget kell vetni az erőszakoskodó, zaklató közigazgatásnak, ígéri, hogy nem az állami hatalom sújtó keze, nem a megyei élet réme, nem a társadalom lenyűgözője, hanem igazságos, pártatlan tisztviselő lesz, a­kihez szegény és gazdag egyaránt­­fordulhat, ha baja esik. A közgyűlés a főispán beszédét éljenzéssel fogadta. Szatmár. Szatmár szabad királyi város ma délután igtatta be az új főispánt, Falussy Árpád dr.-t, a­ki délután két órakor érkezett meg, zuhogó esőben. A pályaudva­ron Pap Géza polgármester várta a törvényhatósági bizottság tagjaival s a tisztikarral. Eöllobogózott utcákon keresztül hajtottak a városba, az új főispánt mindenütt lelkes ovációkkal fogadták. Négy órakor délután kezdődött a díszközgyűlés, melyen jelen volt a város és a megye egész intelligenciája, a szomszédos városok több küldöttsége, a püspöki káptalan, a tiszti­kar és díszes hölgyközönség. A főispánt zajos lelkese­déssel és szűnni nem akaró tapsviharral fogadták. A törvényhatóság nevében Farkas Antal dr. üdvözölte Balássyt. A főispán válaszában hangoztatta, hogy tántoríthatatlan hive a függetlenségi és 48-as eszmék­nek. Irányelve a munka, szorgalom, becsület, a jog­egyenlőség és a takarékosság, a­melyeket igyekezni fog Szatmár város helyzetének javítása céljából ér­vényre juttatni. Este banker volt. Gömör megye. Rimaszombatból jelentik: Gömör-Kishont vár­megye új főispánját, Fáy Gyulát, ma iktatták be hi­vatalába. A közgyűlésen megjelenteket Bornemissza László alispán üdvözölte, a­mikor Szentiványi Árpád vezetésével küldöttség hívta meg a főispánt, a­kit megjelenésekor lelkes ovációkban részesítettek. A hi­vatalos eskü letétele után Lukács Géza főjegyző, a megye nevében üdvözölte az új főispánt, a­ki vála­szában hangoztatta, hogy úgy hivatali, mint politi­kai és társadalmi tekintetben az egyetértés, hazafias­ság, kötelességtudás és igazságszeretet a fő elvei, a­melyeknek istápolása érdekében teljes erejéből fog küzdeni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a megyebizottság nevében Szentiványi Árpád üdvö­zölte a főispánt, a­ki azután a küldöttségek tisztel­gését fogadta. Rend a törvényhatóságokban. Pestmegye, Pest vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt ülést tartott, a múlt év november hónap óta először. A bizottság letárgyalta a nagy mennyiség­ben fölhalmozódott ügyeket, melyekről a 28-iki köz­gyűlés elé javaslatokat fog terjeszteni. A mai ülés megnyitása után Gulner Gyula fő­ispán rövid üdvözlő beszédet intézett a bizottság tagjaihoz. — Nem akarom — úgymond — fölsorolni azokat a közismert okokat, a­melyek a közigazgatási bizottságnak törvényszerű működését félév óta meg­akadályozták. Azt hiszi azonban, a közérzelemnek ad kifejezést akkor, a­midőn jelzi, hogy a bizottság minden egyes tagja átérzi az örömöt azon, hogy az alkotmányos rend helyreállott. Most az első teendő, hogy az albizottságokat megalakítsák s aztán hoz­záfogjanak a bizony nagyon fölszaporodott restan­ciák elintézéséhez. Keglevich Gábor gróf, a főispán szavaira re­flektálva, szintén hálát ad az Istennek, hogy a régi törvényes rend helyreállott. A bizottsági tagok va­lamennyie örömet érez, hogy ő felsége a király olyan férfiút állított a vármegye élére, mint Gulner Gyula. (Lelkes éljenzés.) Adja a magyarok Istene, hogy diszes tisztét sokáig viselje a vármegye közön­ségének javára. (Hosszantartó, zajos éljenzés.) Ezek után, Agarasztó Tivadar jegyző előter­jesztésére megválasztották a közigazgatási bizottság albizottságának a tagjait, a­kik azonnal letették a hivatali esküt. A fegyelmi választmány tagjai lettek Prónay Dezső báró, Holló Lajos, Mosdóssy Imre tanfel­ügyelő, Kuklay Béla műszaki tanácsos.. Póttagjai: Vigyázó Ferenc gróf s a majdan kinevezendő pénz­ügyigazgató. Az ülésen több, mint ezer ügydarabot intéztek el, a­melyek az alkotmányellenes korszak alatt a napirendről leszorultak. Sopron megye, Sopron vármegye közigazgatási bizottsága ma tartotta rendes havi ülését, Baán Endre alispán el­­nöklésével. Az ülés megnyitása után az alispán üd­vözölte Tálos István bizottsági tagot képviselővé történt megválasztása alkalmából. Ezután fölolvasták Fischer Imre királyi ügyész levelét, melyben a bi­zottságtól búcsút vesz Zalaegerszegre való áthelye­zése miatt. A bizottság Tálos István indítványára elhatározta, hogy fölér az igazságügyminiszterhez Fischer visszahelyezése érdekében, a nemzeti pártot ki kell szorítani a közéletbő. Egyetlen ellenzéki politikus sem volna arra rá­vehető, hogy a nemzeti párttal paktáljon és ezzel számolni kell Magyarországon is. A nemzeti párt azt hiszi, hogy még mindig két fegy­verrel rendelkezik: az országos gyűlés ren­des munkájának megakadályozásával és az or­szágos gyűlés föloszlatásával, de az ellenzék bízik abban, hogy a magyarországi irányadó tényezők el­lene lesznek mind a két eshetőségnek. Igaz ugyan, hogy a rezolucionistákat és a Szarcsevics-pártiakat széles örvény választja el egymástól, de a nemzeti párt teljes megbuktatása csak a Stárcsevics-párt se­gítségével lehetséges. Úgy látszik azonban, hogy a re­zolucionisták és a Stárcsevics-pártiak együttes mű­ködése, legalább a­mi a magyar országgyűlésen való részvételt illeti, komoly nehézségekbe ütközik és mind a két párt háromtagú bizottságot küldött ki az együt­tes működés módozatainak megállapítása végett. A Szarcsevics-pártiak kijelentik, hogy minden liberális mozgalomban hajlandók a rezolucionistákkal együtt harcolni, de a­mi a magyar országgyűlésen való rész­vételt illeti, a párt zöme határozottan ellene van, mert ez a közjogi ideál föladásával volna egyértelmű; de ha a rezolucionisták garantálják, hogy Horvátor­szágban nemcsak a személyekben fog változás beállni, hanem egyúttal bővíteni fogják Horvátország jo­gait, ha fölveszik programjukba Horvátország teljes gazdasági függetlenségét is, akkor ők is elmennek Budapestre. Ebben az esetben a Szarcsevics-pártiak is a magyarok jó barátjai lesznek. A horvát pártok­ Zágrábból jelentik nekünk. A pártok mai ér­tekezletükön a többségalakítás kérdésével foglalkoz­tak. A budapesti sajtó egy részének a rezolucionis­­ták és a Szarcsevics-pártiak kooperációja ellen el­foglalt álláspontja az itteni körökre mély hatást tett s ezek a körök kijelentik, hogy ha az irány­adó magyar körök továbbra is megmaradnak a kom­promisszum ellen való elutasító viselkedésükben, akkor a horvát országos gyűlés nagyon válságos helyzetbe fog jutni, mert az ellenzék határozottan visszautasítja a nemzeti párttal való kompromisszu­mot. A rezolucionisták mai értekezletükön kijelen­tették, hogy a nemzeti párttal való együttműködés­ről semmi körülmények közt sem lehet szó és kon­statálták, hogy a Szarc­sevics-párttal megegyezés jött létre az elnökség megalakítása és a vitás man­dátumok igazolása dolgában. Tudósítójuk a szö­vetkezett ellenzéki pártok dispozíciójáról illetékes helyről arról értesül, hogy ha a rezolucionisták­­nak a Szarcsevics-párttal való kooperálását Buda­pesten megakadályozzák, akkor ezzel csak azok dolgát mozdítanák elő, a­kik a nemzeti pártot a teljes pusztulástól akarják megmenteni. A rezolu­cionisták azon az állásponton vannak, hogy min­denek előtt be kell fejezni a megkezdett művet és Az orosz duma. — Az orosz parlament megnyitása. Budapest, máj. 10. A moszkvai, kievi és jekaterinoszlávi bom­bák dörejének ijesztő nyitánya után a remény és csalódás vegyes érzelmei közepette az orosz nép­­képviselők első ülésükre gyűltek össze a tauriai palotában. E történelmi nevezetességű pillana­tokban még mi is, távoli szemlélői az északi birodalom eseményeinek, érezzük az orosz lelkek remegését a jövő nagy kérdőjele előtt és találgatjuk, várjon jót, avagy rosszat fog osztani a végzet annak a nagy népnek, mely Gogolyt, Lermontovot és Turgenyevet adta a világnak?­­ A mostani válság körülbelül azt az ellent­mondást tárja elénk, a­mely az orosz államforma és a gazdasági fejlődés között mutatkozik. A modern kulturális előhaladás ellensége az ázsiai deszpotizmusnak s így annak a válságnak, a­mely ma Oroszország testét dúlja, előbb-utóbb ki kellett törnie. A nagy színjáték, melynek hőse a szerencsétlen birodalom, már rég lejátszódott volna, mert túlontúl felgyűlt az elégedetlenség az orosz lelkekben, de eddig nehéz volt a forra­dalmárok helyzete, mert a nagy tömeg nem állt mögöttük, nem volt kiket harcra szólítani és vezetni. De a tipikus orosz parasztnyomor, mely a városokba űzte a falvak népét s ott iparos életre szorította, politikailag érettebbekké tette a nagy tömegeket. A nyomort pedig, mely kato­nákat sorozott be a forradalom zászlaja alá, maga az állam siettette főképp a védővámos poli­tikával, mely a protekció és sáp révén rengeteg pénzébe került a birodalomnak s legfőbb ered­ménye az, hogy ma egy-egy orosz család nyers jövedelmei kilencven százalékát adóba fizeti el. A baj tehát részben a védővámos rendszerrel való visszaélésben gyökerezik.­­ Ilyen állapotok osztották már régebben két táborra az országot. E két tábor egyike az auto­krácia, a Strelicek és hivatalnokok serege, a má­sik maga az orosz nép, a szellemi és ipari mun­kások értelmes és dolgozó tömege. Ha ma is csak­ ez a két tábor mérné össze fegyvereit, a helyzet tisztázása nem volna oly óriási feladat. De ma már az orosz válságban egy harmadik elem is megmozdult: a parasztság, mely eddig a maga ki­­szipolyozottságában nem tudott a helyzet meg­ítéléséig emelkedni s mit sem tudott arról, hogy­­neki a fölmerült kérdésekben döntő súlyú szava lehetne. Ma azonban egy jelszó fölrázta és a meg­indult mozgalomhoz csatolta őket. A nagy tömeg,­ melyet igy évszázadokon át elkeserítettek, me­lyet ma is éhen hagynak pusztulni s ha fölzúg,­ megkancsukáznak, igy kezdett szervezkedni elv­i nyomai ellen. Ez az öntudatra ébredés alig pár éves, talán csak pár hónapos és oly lassan indult­ meg, hogy a kormány mostanáig nem törődött­ vele, úgy gondolkozván, hogy mindenkor­­elfogi .

Next