Budapesti Hírlap, 1906. május (26. évfolyam, 119-148. szám)
1906-05-10 / 128. szám
1906. május 11. BUDAPESTI HÍRLAP. (128. sz.) Némethy Ödön aljegyzőt tb. főjegyzővé és Weöreös György szolgabirót tb. főszolgabíróvá. A megyeházáról a városházára ment a küldöttségtől kisért főispán, a hol szintén letette az esküt. Beszédében utalt a vidéki városok államfentartó rendeltetésére. Nem mulaszthatom el — úgymond — megemlíteni, hogy nem tartom igazságnak, hogy az állam közigazgatásának egy részét, minden anyagi kárpótlás nélkül a város tartozik teljesíteni. Ezen az anomálián a törvényhozás hivatott segíteni. E munkában én a magam részéről a legnagyobb készséggel segédkezni akarok. Szabad hazának szabad polgárai vagyunk, itt politikai rabszolgák nem maradhatnak meg. Ha valaki a magyar állam egysége, a vallás szabad gyakorlata, a tulajdon szentsége ellen bármit is tenni elég merész volna, úgy hatalmam és befolyásom egész súlyával oda fogok hatni, hogy a merénylő illő büntetését elvegye. Beszédét így folytatta: A tőkének a munkát nem szabad elnyomnia, mert tapasztalhatjuk, hogy az alkotmány támasza elsősorban a dolgozó, a munkálkodó középosztály, a gazda, a kereskedő. Ezek voltak azok, kik szívós kitartással küzdöttek a magyar alkotmány mellett. Beszéde végén a törvényhatóság bizalmát és támogatását kérte. Délután két órakor banker volt. Komárom. Komáromból jelentik: Ma délelőtt iktatták be Komárom város és Komárom megye törvényhatóságai Kálmán Rudolfot főispáni székébe. Mindkét installáció szokatlan fénynyel és a két törvényhatóság tagjainak élénk részvétele mellett ment végbe. A vármegye installáló közgyűlését Ghiczy alispán nyitotta meg délelőtt tíz órakor és fölkérte az uj főispánt, Kálmán Rudolfot hivatalos esküjének letételére. Az új főispán erre letette az esküt. Az eskületétel után pedig megtartotta székfoglalóját, amelyben hangsúlyozta, hogy állását bizalmi állásnak tekinti és arra fog törekedni, hogy a hazafias érzést a vármegyében ébrentartsa és ápolja. A főispán hazafias beszédét a törvényhatóság élénk tetszéssel fogadta. A városnál délelőtt 11 órakor ment végbe az installáció. Itt Farkas helyettes polgármester üdvözölte a városi törvényhatósági bizottság nevében az új főispánt, majd pedig fölkérte esküjének letételére. Az eskü letétele után Kálmán Rudolf erősen kikelt a városnak a múltban tanúsított viselkedése ellen, kijelentve, hogy azok iránt, akik a haladó kormányt támogatták és most is hivatalban vannak, abszolút bizalmatlansággal viseltetik. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy sikerülni fog neki a város régi jó hírnevét és tekintélyét visszaállítani. A főispán hazafias kijelentéseit itt is nagy lelkesedéssel fogadták. A közgyűlés után a főispán számos küldöttséget fogadott. Tiszteletére délben ötszáz terítékű banker volt, s Ugocsa megye. Nagy-Szöllösről táviratoztak. Ifj. Ugrón Gábor az új főispán édesatyja, Ugrón Gábor, továbbá Barcsai Sándor, Bródy Ernő és Fogarassy Zsigmond országgyűlési képviselők társaságában ideérkezett. A pályaudvaron Ladányi Károly városi főbíró, a megyeházán Becsky Emil üdvözölte a főispánt. Tizenegy órakor volt a megyei közgyűlés az alispán elnöklésével. Perényi Zsigmond báró vezetésével küldöttség ment a főispánért, kit a közgyűlésen való megjelenéskor éljenzéssel fogadtak. Az eskü letétele után a közgyűlés nevében Szentpály István nyugalmazott alispán és Tímár Zsigmond dr. halmi ügyvéd üdvözölték Ugocsa vármegye nevében, mire a főispán elmondotta porgrambeszédét, melyet a hallgatóság lelkesedéssel fogadott. Idegen vagyok, úgymond a főispán, a megyében, de viszont nem lehet senki idegen hazájában, aki a nemzet javát lelkén viseli. Elborult szemmel néztük az abszolutizmusnak mutatkozó veszedelmet, mely földúlta a hazafiak lelkét, de hála az Istennek, mégis béke lett, mely után jön a munka. Uj eszmék, új emberek, a harc vezérei a béke műhelyében munkálkodnak. Az autonómia maradjon sértetlen, viszont azonban véget kell vetni az erőszakoskodó, zaklató közigazgatásnak, ígéri, hogy nem az állami hatalom sújtó keze, nem a megyei élet réme, nem a társadalom lenyűgözője, hanem igazságos, pártatlan tisztviselő lesz, akihez szegény és gazdag egyarántfordulhat, ha baja esik. A közgyűlés a főispán beszédét éljenzéssel fogadta. Szatmár. Szatmár szabad királyi város ma délután igtatta be az új főispánt, Falussy Árpád dr.-t, aki délután két órakor érkezett meg, zuhogó esőben. A pályaudvaron Pap Géza polgármester várta a törvényhatósági bizottság tagjaival s a tisztikarral. Eöllobogózott utcákon keresztül hajtottak a városba, az új főispánt mindenütt lelkes ovációkkal fogadták. Négy órakor délután kezdődött a díszközgyűlés, melyen jelen volt a város és a megye egész intelligenciája, a szomszédos városok több küldöttsége, a püspöki káptalan, a tisztikar és díszes hölgyközönség. A főispánt zajos lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapsviharral fogadták. A törvényhatóság nevében Farkas Antal dr. üdvözölte Balássyt. A főispán válaszában hangoztatta, hogy tántoríthatatlan hive a függetlenségi és 48-as eszméknek. Irányelve a munka, szorgalom, becsület, a jogegyenlőség és a takarékosság, amelyeket igyekezni fog Szatmár város helyzetének javítása céljából érvényre juttatni. Este banker volt. Gömör megye. Rimaszombatból jelentik: Gömör-Kishont vármegye új főispánját, Fáy Gyulát, ma iktatták be hivatalába. A közgyűlésen megjelenteket Bornemissza László alispán üdvözölte, amikor Szentiványi Árpád vezetésével küldöttség hívta meg a főispánt, akit megjelenésekor lelkes ovációkban részesítettek. A hivatalos eskü letétele után Lukács Géza főjegyző, a megye nevében üdvözölte az új főispánt, aki válaszában hangoztatta, hogy úgy hivatali, mint politikai és társadalmi tekintetben az egyetértés, hazafiasság, kötelességtudás és igazságszeretet a fő elvei, amelyeknek istápolása érdekében teljes erejéből fog küzdeni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a megyebizottság nevében Szentiványi Árpád üdvözölte a főispánt, aki azután a küldöttségek tisztelgését fogadta. Rend a törvényhatóságokban. Pestmegye, Pest vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt ülést tartott, a múlt év november hónap óta először. A bizottság letárgyalta a nagy mennyiségben fölhalmozódott ügyeket, melyekről a 28-iki közgyűlés elé javaslatokat fog terjeszteni. A mai ülés megnyitása után Gulner Gyula főispán rövid üdvözlő beszédet intézett a bizottság tagjaihoz. — Nem akarom — úgymond — fölsorolni azokat a közismert okokat, amelyek a közigazgatási bizottságnak törvényszerű működését félév óta megakadályozták. Azt hiszi azonban, a közérzelemnek ad kifejezést akkor, amidőn jelzi, hogy a bizottság minden egyes tagja átérzi az örömöt azon, hogy az alkotmányos rend helyreállott. Most az első teendő, hogy az albizottságokat megalakítsák s aztán hozzáfogjanak a bizony nagyon fölszaporodott restanciák elintézéséhez. Keglevich Gábor gróf, a főispán szavaira reflektálva, szintén hálát ad az Istennek, hogy a régi törvényes rend helyreállott. A bizottsági tagok valamennyie örömet érez, hogy ő felsége a király olyan férfiút állított a vármegye élére, mint Gulner Gyula. (Lelkes éljenzés.) Adja a magyarok Istene, hogy diszes tisztét sokáig viselje a vármegye közönségének javára. (Hosszantartó, zajos éljenzés.) Ezek után, Agarasztó Tivadar jegyző előterjesztésére megválasztották a közigazgatási bizottság albizottságának a tagjait, akik azonnal letették a hivatali esküt. A fegyelmi választmány tagjai lettek Prónay Dezső báró, Holló Lajos, Mosdóssy Imre tanfelügyelő, Kuklay Béla műszaki tanácsos.. Póttagjai: Vigyázó Ferenc gróf s a majdan kinevezendő pénzügyigazgató. Az ülésen több, mint ezer ügydarabot intéztek el, amelyek az alkotmányellenes korszak alatt a napirendről leszorultak. Sopron megye, Sopron vármegye közigazgatási bizottsága ma tartotta rendes havi ülését, Baán Endre alispán elnöklésével. Az ülés megnyitása után az alispán üdvözölte Tálos István bizottsági tagot képviselővé történt megválasztása alkalmából. Ezután fölolvasták Fischer Imre királyi ügyész levelét, melyben a bizottságtól búcsút vesz Zalaegerszegre való áthelyezése miatt. A bizottság Tálos István indítványára elhatározta, hogy fölér az igazságügyminiszterhez Fischer visszahelyezése érdekében, a nemzeti pártot ki kell szorítani a közéletbő. Egyetlen ellenzéki politikus sem volna arra rávehető, hogy a nemzeti párttal paktáljon és ezzel számolni kell Magyarországon is. A nemzeti párt azt hiszi, hogy még mindig két fegyverrel rendelkezik: az országos gyűlés rendes munkájának megakadályozásával és az országos gyűlés föloszlatásával, de az ellenzék bízik abban, hogy a magyarországi irányadó tényezők ellene lesznek mind a két eshetőségnek. Igaz ugyan, hogy a rezolucionistákat és a Szarcsevics-pártiakat széles örvény választja el egymástól, de a nemzeti párt teljes megbuktatása csak a Stárcsevics-párt segítségével lehetséges. Úgy látszik azonban, hogy a rezolucionisták és a Stárcsevics-pártiak együttes működése, legalább ami a magyar országgyűlésen való részvételt illeti, komoly nehézségekbe ütközik és mind a két párt háromtagú bizottságot küldött ki az együttes működés módozatainak megállapítása végett. A Szarcsevics-pártiak kijelentik, hogy minden liberális mozgalomban hajlandók a rezolucionistákkal együtt harcolni, de ami a magyar országgyűlésen való részvételt illeti, a párt zöme határozottan ellene van, mert ez a közjogi ideál föladásával volna egyértelmű; de ha a rezolucionisták garantálják, hogy Horvátországban nemcsak a személyekben fog változás beállni, hanem egyúttal bővíteni fogják Horvátország jogait, ha fölveszik programjukba Horvátország teljes gazdasági függetlenségét is, akkor ők is elmennek Budapestre. Ebben az esetben a Szarcsevics-pártiak is a magyarok jó barátjai lesznek. A horvát pártok Zágrábból jelentik nekünk. A pártok mai értekezletükön a többségalakítás kérdésével foglalkoztak. A budapesti sajtó egy részének a rezolucionisták és a Szarcsevics-pártiak kooperációja ellen elfoglalt álláspontja az itteni körökre mély hatást tett s ezek a körök kijelentik, hogy ha az irányadó magyar körök továbbra is megmaradnak a kompromisszum ellen való elutasító viselkedésükben, akkor a horvát országos gyűlés nagyon válságos helyzetbe fog jutni, mert az ellenzék határozottan visszautasítja a nemzeti párttal való kompromisszumot. A rezolucionisták mai értekezletükön kijelentették, hogy a nemzeti párttal való együttműködésről semmi körülmények közt sem lehet szó és konstatálták, hogy a Szarcsevics-párttal megegyezés jött létre az elnökség megalakítása és a vitás mandátumok igazolása dolgában. Tudósítójuk a szövetkezett ellenzéki pártok dispozíciójáról illetékes helyről arról értesül, hogy ha a rezolucionistáknak a Szarcsevics-párttal való kooperálását Budapesten megakadályozzák, akkor ezzel csak azok dolgát mozdítanák elő, akik a nemzeti pártot a teljes pusztulástól akarják megmenteni. A rezolucionisták azon az állásponton vannak, hogy mindenek előtt be kell fejezni a megkezdett művet és Az orosz duma. — Az orosz parlament megnyitása. Budapest, máj. 10. A moszkvai, kievi és jekaterinoszlávi bombák dörejének ijesztő nyitánya után a remény és csalódás vegyes érzelmei közepette az orosz népképviselők első ülésükre gyűltek össze a tauriai palotában. E történelmi nevezetességű pillanatokban még mi is, távoli szemlélői az északi birodalom eseményeinek, érezzük az orosz lelkek remegését a jövő nagy kérdőjele előtt és találgatjuk, várjon jót, avagy rosszat fog osztani a végzet annak a nagy népnek, mely Gogolyt, Lermontovot és Turgenyevet adta a világnak? A mostani válság körülbelül azt az ellentmondást tárja elénk, amely az orosz államforma és a gazdasági fejlődés között mutatkozik. A modern kulturális előhaladás ellensége az ázsiai deszpotizmusnak s így annak a válságnak, amely ma Oroszország testét dúlja, előbb-utóbb ki kellett törnie. A nagy színjáték, melynek hőse a szerencsétlen birodalom, már rég lejátszódott volna, mert túlontúl felgyűlt az elégedetlenség az orosz lelkekben, de eddig nehéz volt a forradalmárok helyzete, mert a nagy tömeg nem állt mögöttük, nem volt kiket harcra szólítani és vezetni. De a tipikus orosz parasztnyomor, mely a városokba űzte a falvak népét s ott iparos életre szorította, politikailag érettebbekké tette a nagy tömegeket. A nyomort pedig, mely katonákat sorozott be a forradalom zászlaja alá, maga az állam siettette főképp a védővámos politikával, mely a protekció és sáp révén rengeteg pénzébe került a birodalomnak s legfőbb eredménye az, hogy ma egy-egy orosz család nyers jövedelmei kilencven százalékát adóba fizeti el. A baj tehát részben a védővámos rendszerrel való visszaélésben gyökerezik. Ilyen állapotok osztották már régebben két táborra az országot. E két tábor egyike az autokrácia, a Strelicek és hivatalnokok serege, a másik maga az orosz nép, a szellemi és ipari munkások értelmes és dolgozó tömege. Ha ma is csak ez a két tábor mérné össze fegyvereit, a helyzet tisztázása nem volna oly óriási feladat. De ma már az orosz válságban egy harmadik elem is megmozdult: a parasztság, mely eddig a maga kiszipolyozottságában nem tudott a helyzet megítéléséig emelkedni s mit sem tudott arról, hogyneki a fölmerült kérdésekben döntő súlyú szava lehetne. Ma azonban egy jelszó fölrázta és a megindult mozgalomhoz csatolta őket. A nagy tömeg, melyet igy évszázadokon át elkeserítettek, melyet ma is éhen hagynak pusztulni s ha fölzúg, megkancsukáznak, igy kezdett szervezkedni elvi nyomai ellen. Ez az öntudatra ébredés alig pár éves, talán csak pár hónapos és oly lassan indult meg, hogy a kormány mostanáig nem törődött vele, úgy gondolkozván, hogy mindenkorelfogi .