Budapesti Hírlap, 1906. június(26. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-01 / 149. szám

Budapest, 1906. XXVI. évfolyam 149. szám. Péntek, Junius 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és tennap után való napon­ta. Eltazetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 14 kor., negyedévie 7 kor, egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyed szám ára helyben 8 St., vidéken 1091. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 66—96, igazg. 66—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. S3. U baates-­ti hirdetés-fölvétel: U­rui Pál József-körút 5. n. a. oldalán. Apró­hirdetések ára: Egy szó 6 ill., vastagabb betűvel 10 Ü. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Szerb s magyar újságírók. Budapest, máj. 31. A belgrádi újságírók egyesületének meghívására az Otthon égisze alatt, ma­gyar hírlapírók Belgrádba utaznak láto­gatásra. Az utasokhoz magyar országos képviselők is csatlakoznak, ugyancsak mint meghívott vendégei a szerb újság­íróknak, de ez nem fosztja meg a ven­déglátást jellemétől. A szerb és magyar sajtó embereinek testvéri találkozása ez. Sajnálatos dolog, hogy ebbe a szép öt­letbe beleszól egy ágyú, a­mely még hozzá el sem készült, tudniillik a bécsi ágyú, a­melyet a szerbek nem kívánnak megrendelni, a­miért azután újra kitörő­félben van a vámháború Magyarország, Ausztria és Szerbia között. Nekünk, a­kik készséggel elismerjük Szerbiának azt a jogát, hogy ott rendeljen ágyút, a­hol neki tetszik s a­kik most vendégül ké­szülünk a szép szerb fővárosba, ez a közbejött körülmény kétszeresen kínos. De sem ez, sem semmi más balkörül­­mény,­­• a­mely fölmerülhet, nem képes megbontani azt az érzést, a­melyet ma­gunkkal­ viszünk és reméljük, azt sem, a­melyet odalenn találni fogunk. Mi, politikai és nem politikai újság­írók, mikor a szerb testvérek meghívó­ját elfogadtuk, tudnunk kellett, hogy en­nek a látogatásnak, ennek az érintke­zésnek, ennek a közeledésnek politikai jelentősége is van a nagy erkölcsi moz­zanaton túl, a­mely rejlik két nemzet sajtójának közvetetlen érintkezésében és baráti kézszorításában. De ha ezt tud­juk, sőt minél jobban tudjuk, annál ke­­vésbbé lehet szándékunk az, hogy a napi politika kérdéseibe, bonyodalmaiba és vásárjába beleszóljunk. A mi szemünk, a­mikor találkozni fog szerb kollégáink szemével, messzebb való ,és nagyobb célokra lesz szögezve, mint a jelen helyzet múló ízetlenségei. Mi a jövőbe tekintünk. A magyar nemzet és a szerb nemzet jövőjén csügg a gon­dolatunk. A múltnak képei rajzanak emlékezetünkben, a szerb és magyar hősök küzdelm­e egymás,­ oldalán, szerb fejedelmek barátsága, m atyafisága, ma­gyar királyokkal. Azok az idők, melyekre mind a két nemzet büszkeséggel tekint­het vissza, melyeknek uj képét tollal, ecsettel, vésővel, kalapácscsal, a művé­szet és mesterség minden szerszámával belerajzolni a jövendőbe is, — becsvágya lehet a szerb nemzetnek is, a magyar nemzetnek is. Mindenik nagyobb volt akkor és mindeniknek jogos vágya, hogy újra akkora legyen, bemenjen ismét régi dicsőségének fény régi nagyságának dicsőségébe. Ez lebeg a mi szűm­ünk előtt, a­mi­kor holnap szerb királyi hajón átkelünk a Száván s rálépünk Belgrád földjére, a­mely nem ivott kevesebb magyar vért, mint szerbet és sok nagy magyart látott hajdanában. És nincsen-e nekünk, magyar újság­íróknak jogunk arra a­z önhéjázásra, hogy ily gondolatokkal menjünk s ha­sonló gondolatokat keltsünk lemenete­­lünkkel. Vigyázza meg a világ a jelen hely­zetet. A magyar nemzet nagy és nehéz megpróbáltatáson megy keresztül^-ésh*!-^ értés támad közte és királya közt.” ‘S­ajá­t' elkorcsosodott és vakká lett vérei szítják a félreértést és vállalkoznak a nemzet letörésére. Megtámadják a leggaládabb fegyverekkel alkotmánya összeségét, in­tézményeit, szabadságát, sajtóját; szinte zendülést szítanak a nemzet megfélemlí­tésére; pénzen bérelt szedett-vedett nép­pel paródiázzák küldöttségekben az al­kotmányos jogokat; pénzen bérelt em­bereket ültetnek díszes hivatalokba; bérszolgákat ültetnek a kormány sajtó­­osztályába s vásárolnak meg újságokat, hogy hazugsággal ámítsák a nemzet könnyen hivő részét; áruba bocsájtanak rangot és címet és aljas gyalázkodással üldözik és rágalmazzák azokat, a­kiket a nemzet vezéreiül tisztel. És ez iszonyú üldözésből és kisértés­ből épen és tisztán menekül a nemzet. Senki sem tántorodik meg, csak a ki ma­gát eladni hajlandó, vagy a hatalom kényszere alá kerül. Az igazság győz a hazugságon és a nemzet megmenti ma­gát, becsületét és alkotmányát és a kiket a nép vezéreinek választott, íme, a ki­rály, megértvén a helyzetet, tanácso­saivá avatja. Egy csapással megfordul minden. A nap felkei, a sötétség elmenekül és a tér- A női szem. Irta Fap Dezső dr. Az ország szemorvosai pünkösd vasárnap­ján összegyűlnek Budapesten. A gyűlés egyik főtárgya a zöld hályog, az a szembetegség, a­mely túlnyomóan a női szemet fenyegeti. Re­mélnünk kell, hogy tudós orvosaink nem fognak hiába tanácskozni a zöld hályogról, a női szem e veszedelméről. Ellenben nem valószínű, hogy orvosságot találjanak ama bajok és veszedelmek ellen, melyeket a női szem a — különösen zöld — férfivilágnak okoz, de a nem zöldnek is. Hi­szen tudjuk valamennyien, hogyha egy egész emberéletet is szentelünk a női szem kiismeré­­sére, egyszerre csak fölbukkan a látótér­ben egy szempár, a­melynek látására még a legciniku­­sabb szemészt sem az érdekli, hogy ő rövidlátó, messzelátó, vagy akár kancsal is, hanem a szem­pár a szemész urat ellenállhatatlan, mágnesi erővel magához vonzza. Igenis, meglepi a férfi szemét egy még nem eléggé ismert komoly szem­baj, a szerelem vak hályog­ja, a­melynek orvos­lása azonban már nem a Graefe-tudomány biro­dalmába, hanem az oltár elé tartozik . . . Minden nemzet költészetének legterméke­nyebb eszméje, az elmésség egyik kedvelt tárgya: a sokat magasztalt női szem. Lehet-e tehát még valamit elfogulatlanul mondanom erről olyan lap hölgyolvasóinak, a­hol a sorok fölött, egy ország messzire híres szépségű szemeinek ra­gyogása kápráztat? Hiszen a szerelmes szobacicus hamiskás szempárjától, a barna leányka sötéten tüzes sze­méig, az epedő, szőke, sóvárgó kék pillantásától az anyai szemek szeretettel teljes bensőségéig, a végtelen fájdalomtól a végtelen boldogságig mindent, a­mit női szem csak kifejezhet, hall­hatatlan költők hirdettek. És legyen az a női szempár olyan ábrándozó zöld, mint a tenger, legyen oly kábító fekete, mint az örvény, vagy akár olyan is, mint a macska szeme, mindig és mindig fog találkozni valaki abból az erős nem­ből, ki éppen csak ebben a szempárban látja meg élete legcsodálatosabb gyönyörűségét. Pedig ha fölvetjük azt a kérdést, hogy a női szem alkotásában, belső szerkezetében a férfi szeméhez viszonyítva, mutat-e némi különbséget, úgy bármily hihetetlennek is fog ez tű­nni, ha­tározattan nem­mel kell felelnem. Nincs az a szemtudós, a­ki egy operative kivett emberi szemről meg tudná azt mondani, hogy vájjon az éltében egy Vénusz-szépség szemgödröcskéjében ragyogott, avagy mondjuk, egy pancsovai hon­védkáplár bajusza fölött pislogott-e? Hogy vál­jon belőle az anyós vagy mostoha öldöklő vil­lámlásai cikkáztak, vagy a türelmes papucshős pillantásai meredtek-e az égnek? Szemklinikai gyűjteményekben nagy számmal vannak emberi szemek, a­melyeket különféle baj miatt ki kellett venni. Az orvosi üvegekben békés egyetértésben nyugszik egy­más mellett férfi és női szemgolyó és a legerő­sebb nagyítással sem láthatja meg belőle a szak­ember, hogy melyik is hát az a híres női szem. Egyforma az emberi szem, egyforma a szerkezete és egyforma a hibája. Az anatómus boncolókése és a szemorvos szemtükre már nem egy hagyományos ideált tett tönkre. Hogy pél­dául a szem a lélek tükre, mint már Pliniusz mondd és hogy belőle a lélek ki is sugárzik, az ma éppen olyan mesebeszéd, akár Jäger­nek, a gyapjuapostolnak nézete, ki az­­ orrba helyezte el a lélek székhelyét. Nem legenda és nem frázis, hanem tisz­tán anatómiai és élettani alapra vezetendő vissza a női szemnek minden varázsereje és minden hatása. E hatásában első szerepet ját­szik a szín és ezzel összefüggésben a szem fénye. A sötét szem ragyogóbb, tüzesebb, a vilá­gos szem szelídebb fényű. Ugyanis minden tükröző felület és így a szem szaruhártyája is, annál jobban veri vissza a fénysugarakat, azaz, annál jobban ragyog, minél sötétebb az alapja, vagyis a szivárványhártya színe. Mi nem ragyog szebben, mint a csillagok a sötét égen. A női szem pedig sötét szivárványhártyával és tág szembogárral. Tudják is ezt a nők és a­hol a sziványványhártya szelídebb színű, sietve jön segítségre a szembogár-tágító atropin-csepp. A női szemnek színéből már régen a nő természe­tére, jellemére következtettek. Hiszen már a­ szépszem is ProlL­othéne óta a szürke szemet okos, szára­i­­ ,­k nézik, a kék szemben pe­dig a bú kifejezését. Huncut és kedves a barna szem, míg a fekete szemet már régóta démoni szépségűnek ismerték el, a fekete női szemben veszedelmes örvényt hittek, a­mely csak úgy nyeregeti el a férfiszíveket. Hogyha azonban végignézünk szépszemű­ ismerőseink sorozatán és látjuk, hogy mennyi szü­rkeszemü hölgy is rendelkezik jó adag hun­­cutsággal és hamissággal és hogy néha a barna­­szemű mennyire fölülmúlja a kékszeműt hűség Mai számunk 24 oldal.

Next