Budapesti Hírlap, 1906. július (26. évfolyam, 178-208. szám)

1906-07-01 / 178. szám

— A farkas meg a tüskés jün. 1 . W . á* Budapest, jun. 30. Ne higyjük, 'hogy a lefolyt nagy nemzeti küzdelem meddő ~ volt nemzettünk fejlődésére ' nézve, mert a nemzetnem ..érhette el'-'küzdelmének végső célját. Az aranycsinálásért való küzdelem sem volt eredményes abban a tekintetben, hogy értéktelen anyagokból aranyat csinálni sikerült volna, de az erre irányuló kísérletezések sok természeti titok fölfedezésére vezették az emberiséget, amely fölfedezések és a velük egybekötött találmányok még hasznosabbak az emberiségre, mint lett volna az aranycsinálás módjának a kitalálása maga, így vagyunk a nemzeti küzdelemmel is. A küzdelem nem érte el célját, a magyar vezényleti és szolgálati nyelv megvalósítását, de föltárta alkotmányunk gyöngéit,és megismertetett ellenségeink eszejárásával, céljaival, küzdelmük eszközeivel és harcmodorával 's ma már nem lehet •* ezt a nemzetet strucpolitikával elaltatni és a birodalmi egység eszméjére való törekvésekkel szemben a dolgok hamis megvilágításával megtéveszteni./"■ 7 X Nem csak az abszolút kormány garázdálkodása nyújt ma be tanulságot arra, hogy miként lehet kifogni a törvényeken s hogy miként kell védekeznünk ily garázdálkodások ellen;hanem azt is volt alkalmunk megismerni, hogy az osztrák politikai tényezők miként iparkodtak a maguk politikai éretlenségének és hivatástalanságának leplezésére a magyar politikai zavarokat kihasználni. És ez nemzetünk jövő fejlődése szempontjából megbecsülhetetlen tanulság. Ma már tisztán láthatja a nemzet az osztrák politika alapgondolatát, mely nem egyéb, mint az osztrák népeknek, amelyek egymással sehogy sem képesek megférni, Magyarország gazdasági kizsákmányolására uszítása, hogy legalább ebben az egy kérdésben, a zseb kérdésében lehessen ezeket a széthúzó elemeket egy eszmében egyesíteni. Ez az alapgondolat jutott kifejezésre leplezetlen bárdolatlansággal a bécsi népgyűlés magatartásában, leplezetten pedig az osztrák miniszterelnökök burkolt nyilatkozataiban. Csak az eszközök különbözők, de a cél ugyanaz, tudniillik a birodalmi egység eszméjének hangoztatásával megnyerni a dinasztiát annak, hogy Magyarország elnyomott, függő gazdasági helyzetéből ne legyen , — 1 ’ ~ -' —'b-" - ..•■•¿r? 4 . .. r • .. \ ■ r képes kiemelkedni, hanem az osztrák népek’ kapzsiságáinakkielégítésére szolgáló gyarmata maradjon g mindig v“’ X ! Valahány szopja ¿„magyarpolitikai , élet rendes kerékvágásba zökkent, mindannyiszor kötelességüknek" tartották az osztrák kormányok, hogy megkíséreljék ismét " kizökkenteni. Mintha Ausztria fönn sem állhatna konszolidált Magyarország mellett, így tett Körber Héderváry és Tisza miniszterelnöksége idejeiben s az abszolutizmus bukása után a törvényenkívüli állapotot megszüntető törvények jóformán,még szentesítve sem voltak, a mikor már az osztrák kormány lemondott a magyar minisztériumnak a gazdasági kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt s a helyére következő uj kormány miniszterelnöke programjának alapjává tette a Mapyarország ellen való állásfoglalást. Az osztrák kormányok burkolt szavakban, az osztrák parlamenti politikusok népgyűléseken, parlamentben és delegációban nyíltan azzal vádolják Magyarországot, hogy egyoldalú törekvésekkel veszedelembe dönti a monarkiát, hogy az osztrák érdekek rovására rabivisztikával a maga javára magyarázza a kiegyezést, megszegi az abban foglalt közös megállapodásokat, megtámadja a kiegyezésben lefektetett közösséget s legújabban nem egy osztrák delegácionális szónok hangoztatta, hogy ma már nem szavaz meg közös költségeket, mert a magyar törekvések minden közösséget megszüntetnek s csak a közös költségek terhe az, amit Magyarország az osztrákok nyakába akar sózni. Egyértelmű a vád, hogy mi szerződésszegők vagyunk. Igaz-e ez ? Amikor a katonai kérdésekről volt a szó, akkor is Magyarország volt a paktumszeát, sőt talán már 1867- ben is Magyarország szegte meg a paktumot, amikor az 1867. évi XII. törvénycikkben alkotmányának és állami függetlenségének a megóvásáról gondoskodott. Amikor a hatvanhetes kiegyezés létesült, az ország a mellett a föltétel mellett járult a dolgok új rendjéhez, hogy Ausztria oly törvényeket alkosson, melyek a közös ügyeket és kezelésük módját a magyar törvénynyel megegyezően állapítják meg. De Ausztria nem ilyen, hanem olyan törvényt alkotott, mely a birodalmi egység eszméjét föl nem adta, mely a közös ügyeket a magyar törvénytől eltérő módon állapította meg, mely a paritást nem ismeri és a delegációknak törvényhozási jogot biztosít. De azért Magyarország volt a paktumszegő. Az újoncmegajánlás föltételeinek a meghatározása a kiegyezés szerint az ország joga. De amikor az ország ezzel a joggal élni akart, akkor Magyarországra azt fogták" rá", hogy szerződési kötelezettségeinek, nem akar .... eleget I sw fi '"AT“N Jft .|A'/kiegyezés a hadsereg vezérleteinek,|^ §vezényletének és belszervezetének a joga) a király alkotmányos fejedelmi joga. Ezzel.,,Ausztriában szembe helyezték a császár abszolút felségjogait -s azért még azt is mondták, hogy mi szegtük meg a kiegyezést. "Ausztriában a 14. szakasz alapján kormányoztak oly dolgokban is, amire nézve maga ez a 14. szakasz is kizárja a rendeleti, után való jogalkotást. A teljes alkotmányosság tehát ott nem egyszer megszűnt. És azért mégis ránk fogták, hogy mi szegtük meg a kiegyezést. A közelmúltban a nyakunkra zúdítottak egy abszolút módon kormányzó császári kirendeltséget,hogy országgyűlés nélkül lehessen kormányozni itt is. De azért mégis Magyarország volt ''a ' paktumszegő. De legmesszebb menő ferdítésekkel a gazdasági ügyekben találkozunk. A vám- és kereskedelmi szövetségben foglalt, vámterületi közösségbe Magyarország 1867-ben azzal a föltétellel egyezett bele, hogy abban az esetben, ha a vámterületi közösség iránt a két állam parlamentje között a megegyezés nem sikerülne, e tekintetben „az ország önrendelkezési jogát föntartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.“ Azaz, az ország saját kormánya és törvényhozása által intézkedhetnék és vámvonalak által szabályozhatná kereskedelmi ügyeit. „ Az első vám- és kereskedelmi szövetség II. és III. cikkében pedig kiköttetett, hogy kereskedelmi, vám, hajózási, konzulátusi, posta- és táviró-szerződésekre nézve az alkudozás és a szerződés megkötése — mely a közös külügyminiszter feladata — csakis mindkét törvényhozás alkotmányos jóváhagyásának föntartása mellett eszközölhető. A fölmondott és 1897. végével lejárt vám- és kereskedelmi szövetség megszűnése után, tehát a közös vámterületnek valósággal is életbe kellett volna lépnie, mert a törvény meg nem egyezés esetére, az ország önálló intézkedési jogát sértetlenül föntartotta. S hogy ez el nem következett, hanem Ma-gyarország 1898-ban egy évre, 1899-ben, a XXX. törvénycikkel az 1907. évi december 31-ikéig, illetőleg egy, az 1902. év végéig létrehozható vám- és kereskedelmi szövetség megalkotásáig, a vámszövetség idejében fönnállott állapotot önálló rendelkezéssel a viszonosság föl- tétele mellett meghosszabbította, annak oka az osztrák gazdasági érdekekben és abban a nyomásban keresendő, a melyet ——— .:------- "-"CT. —,T'- "-~rr.*— - ■ - - a * 1 'I Budapest, 1906. XXVI. évfolyam 178. szám. Vasárnap, julius 1. Megjelenne mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. ' Előfizetési árak: Egész évre 23 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szánt ára helyben 8 HL, vidéken 10 fil. , Telefon: szerk. 64—63, kiadóit. 65—95, igazg. 56—53. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. kor., Bükk Szilárd utca 4. sz. Vefiein- a hirdetés főlTete: [ryaci hit ióuti-kérni s. n. a oldalán. Apró hirdetések ára: Egy ára 6 ill., vastagabb betűvel 10 fll. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük a vidéki előfizetőinket, hogy: az illető postahivataloknál az előfize- tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek .Intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen Mai számunk 40 oldal.