Budapesti Hírlap, 1906. augusztus (26. évfolyam, 209-238. szám)

1906-08-01 / 209. szám

1906. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (209. sz.) fd .­­ volna el azt a bejelentést, hogy az október 6-iki gyászünnepen miképpen vegyen részt a képviselő­ház. A Magyar Tudósító illetékesen föl van hatal­mazva annak kijelentésére, hogy a Ház elnöke nem feledékenységből mulasztotta el ezt a bejelentést, ha­nem egyszerűen azért nem jelenthette be, mert a képviselőház erre a gyászünnepre eddig semmiféle bizottság vagy hatóság részéről meghívást nem ka­pott; a Ház elnöke, mint minden hazafias ünnep­ségre hozzá érkezett meghívót, úgy ezt is közölte volna a képviselőházzal, éppen úgy, mint a múltban is, mikor éppen a képviselőház szünetelése idején a budapesti alkotmányvédő polgárok végrehajtó­ bi­zottsága az október 6-iki gyászünnepségre hívta meg a képviselőházat, ő azonnal intézkedett, hogy a képviselők e meghívásról értesítést kapjanak, s a képviselőház a gyászünnepen képviseltetve legyen. Ez meg is történt. Ezt azután a Ház elnöke a Ház­nak legközelebbi ülésén be is jelentette, — és úgy fog eljárni mindig a jövőben is, mint a múltban. Popovics Sándor — pénzügyminisz­ter. Bécsből jelentik nekünk. A Neues Wiener Tagblatt állítólag feltétlenül megbízható forrás­ból arról értesül, hogy a magyar pénzügyminisz­térium vezetésében legközelebb változás áll be. Wekerle lemond a pénzügyi tárcáról és helyébe a király Popovics Sándor államtitkárt fogja mi­niszterré kinevezni. Hír szerint ez a változás már Wekerle­ischli tartózkodása alatt megtörténik. Szerb miniszter a bolgár fejedelemről. Belgrádiél jelentik nekünk. Egy bolgár újságíró be­szélgetést folytatott egy szerb miniszterrel. A szerb miniszter a beszélgetés folyamán nyilatkozott Ferdinánd fejedelemről is, a­kiről azt mondotta, hogy nagyon ügyes, de állhatatlan politikus. Köztünk és Bulgária között, mondotta a miniszter, már sokkal szorosabb barátság fejlődött volna ki, ha Ferdinánd fejedelem nem állaná ennek útját. Panaszolta, hogy a bolgár fejedelem még mindig nem viszonozta Péter király látogatását, pedig már azóta több ízben átuta­zott Belgrádon. Az új horvát kormány. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a király Letovanicsi Chavrak Levinnek, a horvát-szlavón-dalmát országos kormány belügyi osztálya főnökének, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, sok évi hű és kitűnő szolgálatai elismeréséül, a Ferenc József-rend kö­zépkeresztjét a csillaggal, Marjanovics Lukács dr., a horvát-szlavon-dalmát országos kormány igazság­melynek gyönge pázsitjából nagy foltot legelt le. Jól kihasználta a ritka szabadalmat. A Bandi meg merész ugrásokkal kezdte mérni ezt a nagy világot, össze-össze esett, me­gint csak fölugrott, szopott egy-két kortyot, aztán újra kezdte, minden esés után egy-egy tapasz­talattal gazdagabban. Mert látni, lát a csikó, ha a világra jön, csak a távolsággal nincsen még tisztában; az előtte álló anyjának is nekiütődik, azt hiszi, hogy messzebb áll; nem tudja még mérni, megtak­sálni a testek távolságát. Hány csikó pusztul el, hogy sebes iramodással nekimegy szekérnek vagy egyéb éles tárgynak, pár hetes korában, mert az előtte lévő tárgyat is messze látja! De kevés idő múlva, a sok póruljárás után elkezd mérlegelni s megáll a legsebesebb iramo­­dásnál is a veszedelmes hely közvetetlen közelé­ben, akár csak a Buffalo Bill erre betanított lovas. Mire hazaért Bandi, az anyjához simulva, de mégis a saját lábán, már várt rá az egész udvar. A hány béresgyerek, a hány kocsisasszony, mind látni akarta, mind a nevén szólította, senki sem nyugodott, míg meg nem cirógatta. Ettől az első naptól az egész gazdaság ké­nyeztetett kedveltje lett Bandi. De ő sem volt hálátlan ezzel a nagy szeretettel szemben: a­ki csak szóba állt vele, akármilyen kis fiú volt is, annak szépen megállt, lehajolt hozzá, hagyta ma­gát simogatni és goromba nem volt soha. Apja, anyja a hidegvérű Nónius-család származása. Gazdaságban gyorsan múlik az idő, egy­forma az élet egy nap úgy, mint másnap; egy­azon teendő, egy és ugyanaz a terhes, in rongáló munka: nyáron kettőkor, télen négykor virrad, akár kel a nap, akár nem még ekkor. Mire meg­vakarva, megkefélve van a ló, tiszta az istálló, abrakolva, megitatva minden állat: régen oda mosolyog a nap a Tátra hócsúcsára, így múlt egy év, így múlt el a másik, Belgrád, juh 31. A szkupstina mai ülésén Pasics miniszterelnök a nemzeti párt interpellációja kapcsán részletesen nyilatkozott a vámháborúról. Elsősorban ki kell emelnem, úgymond Basics, hogy a Magyarország-Ausztriával a kereskedelmi szerződés tárgyában megindult tárgyalás nem szakadt meg, hanem csak őszig elhalasztatott. A modus-vi­­vendit a magyar-osztrák monarkia kívánságára föl-Bandi nyakán soha kötőfék nem volt; vele járt az anyjával szántásnál, vetésnél, beh­ordás­­nál. Kedveltje maradt az egész cselédségnek s mire kétéves lett, tizenhat markos volt, de szelid, mint a bárány s nem volt béresgyerek, a­ki sós kenyeret ne hordott volna neki, ha apja, anyja nem látta. Nagy bajom volt a kocsisokkal is, ne­hogy zabbal dugják, ott kellett maradnom min­den etetésnél, mert csak árpadara volt a kosztja, csikónak nem jó zabot adni, nehezen hagyja el ettől a kéket. Nincs az a hűséges kutya, a­mely úgy jár az ember után, mint a­hogy járt Bandi én utá­nam , a szobámba is bejött, pedig hat lépcsőn kellett fölmenni a folyosón. Soha kárt nem csi­nált, a szőnyeget nem rongálta, olyan volt, mint egy okos nagy fiú, a­ki büszke arra, hogy jól vi­seli magát. Pedig nem tanította soha senki erre, az emberekkel való gyakori érintkezés magától fejlesztette ki benne a lónál nagymértékben lévő állati intelligenciát. Csak egy pajkossága, egy szenvedélye volt, a­miért lassan kint elveszítette az összes cseléd­asszonyok szimpátiáját: addig hízelkedett em­bernek, asszonynak egyaránt, míg a kabátgomb­ját egy észrevétlen pillanatban leharaphatta éles, hófehér, nagy, metszőfogaival. Minél tovább hí­­zelgett valakinek, hozzádörzsölve okos buksi fe­jét: annál több gombja hiányzott a kabátjáról, ha elsompolygott tőle. Sok időbe került, míg rá­jöttünk, a kocsisok, meg én is, hogy hová lesz a gombunk? De azután is hiába vigyáztunk, addig­­addig ügyeskedett, míg a gombhoz jutott. A­ki nagyon kereste, megtalálta reggel a gombját az istálló tisztításakor. Ezért haragud­tak rá a kocsisnők, mert sok gombot kellett varr­­niok miatta, az pedig tudvalevő, hogy egy asz­­szony sem szeret gombot fölvarrni az esküdött urának. Ha néha, rekkellő melegben a puha szán­táson vagy a lekaszált réten, elnyomott az álom. —---------! "­­ míg az igák és emberek pihentek vagy reggeliz-­ tek — mert ha évről-évre csak négy-öt órát alszi le az ember egy nap, mint a gazdaságban, szívesen­ meglopja a nappalt egy-egy félórával — hány­­szor megtörtént, hogy mire fölébredtem, ott fe­­küdt mellettem Bandi; föl nem ébresztett volna egy világért, úgy lopta oda magát mellém, mint egy nehéz felhő hangtalan árnyéka.­­ Megható, baráti viszony volt közöttünk, es volt az oka annak, hogy már három éves is rég elmúlt s még mindig nem volt fogva. Sajnáltam megszüntetni azt a bájos szabadságát.­­ Aztán jöttek rossz idők a gazdaságra. Ned­­ves év, hogy elrothadt minden, majd több évest aszály, jég- és fagykár; egyszer a tűz is elpusztít­­ott. Egyik rossz termés a másik után, úgy, hogy nem volt más választás, el kellett adni a gaz­daságot. Külön kelt el az instrukció. Saját nevelésű drága fajtehenek, óriás yorkshiri disznók, mind saját nevelés, mind sze­e­mélyes ismerősök, névre hallgatók, lovak és nö­­vendékállatok, sorra hagyták el az udvart. Mintha egy-egy idegszál szakadt volna el bennem, valahányszor elbúcsúztam egytől.­­ Aztán rákerült a sor Bandira is. Mielőtt­ elvitték, lementem az istállóba hozzá. Átöleltem a karcsú h­attyúnyakát s ő, mintha megérezte volna, hogy ez az utolsó búcsú: széles, cseresznyepiros­ orrlyukával végigszimatolta arcomat, mellemre­ hajtotta okos fejét s egészséges meleg páráját egész a szivemig éreztem. Azután elvitték. „ Mikor fölmentem szobámba, úgy éreztem­ magam, mintha temetésről jönnék; a kabátom-­ ról hiányzott ugyan a felső gomb, de oda volt­ tapadva helyére egy hosszú, aranysárga sörény;­ két vissza nem fojthatott könycsepp hullott rája, ez az aranysárga sörény az egyetlen emlék egész gazdaságbel­­­ügyi osztálya főnökének, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, sok évi hit és buzgó szolgálata elismeréséül a másodosztályú vaskorona­­rendet adományozta. Kinevezte a király Nikolics Vladimir dr., volt főispánt és országgyűlési képvi­selőt a horvát-szlavon-dalmát királyi országos kor­mány belügyi osztályfőnökévé, Rojes Milán dr. ügy­védet pedig ugyan a kormány vallás- és oktatásügyi osztályfőnökévé, Badaj Sándor dr. ügyvédet pedig a horvát-szlavon-dalmát királyi országos kormány igazságügyi osztályfőnökévé. A kormány üdvözlése. Máramarosszigetről táviratoztak a Magyar Tudósítónak. Máramaros vár­megye törvényhatósága Perényi Zsigmond báró elnök­lésével tartott mai közgyűlésén azt az egyhangú hatá­rozatot hozta, hogy Wekerle Sándor dr. miniszter­­elnököt és az elnöklete alatt álló kormányt üdvözli és iránta teljes bizalmát nyilvánítja. A svájci kereskedelmi szerződés. Az osz­trák Reichsgesetzblatt ma közli a Magyarország- Ausztria és Svájc között 1906 március kilencedikén létrejött kereskedelmi szerződést, az állategészség­ügyi konvenciót és a ratifikációk terminusára vonat­kozó kijelentést. Állami elmerek és pecsétek Horvátország­ban. A kormányhoz érkezett jelentések szerint több horvátországi magyar királyi postahivatal közjogel­lenes címert használ pecsétnyomóján. Kossuth Fe­renc kereskedelmi miniszter ennélfogva rendeletileg utasította a zágrábi magyar királyi postaigazgató­ságot, hogy a hatásköre alá tartozó posta- és táviró­­hivatalokat azonnal utasítsa a szabályszerű posta­­bélyegző használatára. A kereskedelmi miniszter ez­zel kapcsolatban legközelebb intézkedni fog arról, hogy a zágrábi új postaépületen a magyar királyi posta- és távíróigazgatóság feliratot alkalmazzák. Kossuth Ferenc ezzel egyidejűleg utasította az ösz­­szes tengerészeti hatóságokat a révhivatalok tábláin a magyar királyi jelző használatára, mivel a fiumei kormányzó arról értesítette a magyar kormányt, ho­gy a révhivatalok tábláin az egész tengerparton csak a királyi jelző olvasható. Pasics a vámháborúról —­ A szerb szkupstina ülése. —­ függesztettük, miután az a monarkiának nem tett szert kedvezőnek. Az új provizórium megkötéséra vonatkozó feltételek között volt hetven, a magyar-* osztrák kivitel szempontjából fontos árucikk díjtéte­­lének leszállítása, valamint az a követelés, hogy kö­­telezze magát a szerb kormány írásban arra, hogy a provizórium alatt a szerb állami rendelések, így az többek között az ágyú­rendelések kérdésében nem koz döntő határozatot. A provizórium három hónapig lett volna érvényben s azonnal érvénybe lépett volna. A szerb kormány a tarifaengedményre vonatkozó kí­vánságnak, a­mennyiben nem érinti a német-szerb kereskedelmi szerződésben foglalt pontozatokat, eleget tett. A második feltételre vonatkozólag a szerb kor­­­mány utalt arra, hogy erről csak a kereskedelmi szerződések tárgyalása folyamán lehet szó. "Az ágyarendelésre vonatkozó követelést elutasítottuk, a kormány a provizóriumnak azonnal való érvényre lépésébe, az alkotmányra való szempontból sem egyezhetett bele. A szerb kormány ezekkel szemben azt a követelést állította föl, hogy a­ provizórium három hónap helyett a kereskedelmi szerződés megkötéséig maradjon érvényben. Az a­ szerb kormány ellen emelt vád, hogy a tárgyalásokat hozza-halasztja, minden alapot nélkülöz. Januárban Magyarország-Ausztria szakította meg a tárgyalások­­kár a végből, hogy a szerb-bolgár vámunió kérdés­­ében egyet-mást megtudjon. A tárgyalások újból való megindulásakor a tárgyalások normális menete elé olyképpen gördítettek akadályokat, hogy a­z állami rendelések kérdését is belevonták a tárgyalás alatt álló kérdések komplexumába, bár e kérdés a­ kereskedelmi szerződéssel semminő összeköttetésben nem áll. A kormány itt is a legmesszebbmenő enge*, dékenységet tanúsította, a­menyiben arra köte* lezte magát, hogy 26 millió frank értékű rende-* lést Magyarország­ Ausztriában fog tenni, termé­szetesen ugyanama minőség és ár föltétele mellett. Sajnos, a szerb kormány válaszát ki nem elégítő­nek találták. A magyar-osztrák minimális vámtéte­lek alapján Szerbia élelmiszert a monarkia területére nem vihet be. Az állat­bevitelnek is csökkennie kell, vagy­is más szóval a szerb export Magyarország- Ausztriába önmagától csökkenne. A­mi a tárgyalá­sok újra való megkezdését illeti, erre lehet majd­ alapot találni, föltéve, hogy Magyarország-Ausz-­ tria visszavonja az ágyu­rendelés tárgyában támasz-­ tott követeléseit. Tegnap felsoroltam azokat az oko­­­kat, miért nem engedhet a szerb kormány az ágyu-­ rendelés kérdésében. Ma nyíltan megmondom­, azért,­ mert az ágyu-vizsgálóbizottság a magyar-oszrák ágyugyártásról nem nyilatkozott kedvezően. Az osz-­­trák és magyar delegációk ülésein, valamint a ma­gyarországi országgyűlésen azt mondották, hogy t a szerb kivitel 90 százaléka Magyarország-Ausztriára­ esik. Miután pedig ez nem áll arányban a magyar-­­ osztrák szerbiai tétellel, szállítási követeléseket dik­oi­tottak föl.­­ Szerbia és Magyarország-Ausztria statisztikája azonban azt bizonyítja, hogy a dolog nem így áll, így 1899-ben a 67 millió értékű szerb kivitelből 54­ 3

Next