Budapesti Hírlap, 1906. szeptember (26. évfolyam, 239-268. szám)

1906-09-01 / 239. szám

_______________• után én is igy jöttem ide három év előtt, mint maga, meg minden esztendőben egy pár száz úr az ó­hazából. Majd olcsóbban adja maga is. — Miért szólítja a korcsmáros mindig főhadnagy urnak? Azt hiszem, itt nem viseli a rangját.­­ — Nem szólít az főhadnagy urnak engem csak akkor, ha valami piszkos munkát paran­csol. Ő vette meg az egyenruhámat most két esztendeje, onnan tudja, hogy kicsoda vagyok. — És ugyan mit csinált az egyenru­hájával? — Bizony még aznap tíz dollárt nyert­­rajta. A magyar orfeumi énekesnők és a muzsi­káló cigányok sokszor használják a huszártiszti uniformist. Tizennégy dollárt könnyű itt kapni egy ilyen uniformisért. Amerikában százötven dollárért sem varrnak meg. A főhadnagy úr személyes történetével hamar megismerkedtem. Néhány száz forinttal jött át. Eleinte a készből élt. Aztán itt is ott is segítették egy pár dollárral, majd alkalmi kere­setekre, dzsábokra szorult. Minden pénzt hozó alkalmat job­ nak, vagy magyaros angol kiejtés­sel dzsábnak hív­a jenki. A sok koplalás, alan­tas munka, komisz társaság három év alatt Rott­er omnibuszává sülyesztette. Érdeksebbnek lát­szott az üzlet, a mit Rott úrral közösen folytat­nak s a minek a hulladékain a volt huszártiszt élni látszik. A súrolás befejezése után a követ­kezőket hallottam:­­ — Rott úr egy pár év előtt jó üzleteket csinált. Több, hozzá hasonló emberrel Magyar­­országból csalta az embereket­ és helyközvetítés­­sel foglalkozott. Nem járt sok költséggel. Száz meg száz embert találtak, a­kinek a nevében lehetett haza csábító leveleket írni. Minden esztendőben néhány ezer kivándorlót könnyített meg öt-tíz dollárral a tanácsadásért és hely­­közvetítésért. A newyorki háztartások, főleg a németek kapnak az olcsó és jó magyar cseléden. Néhány szép leánynyal nagyobb summákat is csinált, csakhogy persze ezeket nem cselédeknek helyezte el. De azután valamiért összeveszett a társaság főemberével. A fiumei vonalon jövő kivándorlók ki is vannak már tanulva, nem szo­rulnak a közvetítésére. A német hajók kiván­dorlóit pedig a Rott urat elcsapott társaság lesi, így hát Rott úr megtakarított pénzén korcsmát nyitott és azt hitte, jobban megy a dolga, ha a kivándorlókat kosztba és kvártélyba veszi. Meg­szólított, hogy legyek a vendégbordója. Eleinte minden vendég után egy dollárt adott és a tőlük bevett pénznek a tíz százalékát. Azután csak a tíz százalékra szorított és megkövetelte, hogy a kosztomért meg a fekvőhelyemért a háziszolga dolgait végezzem. Sokszor, ha va­lami dzsábot kaptam, ott hagytam ezt a piszkos frátert. Voltam bejelentő inas (beli bor) egy magyar doktornál, építő segédmunkás, targon­cás, kocsis, magyar menedékházi hivatalnok, lovászmester-segéd, fegyvergyári munkás. De mindig csak visszakerültem Rott úrhoz. Utá­lom, ő pedig valósággal gyűlöl engem. De mégis a legjobb vendégbordája vagyok, és én is min­dig helyet találok nála. Ezért meg vagyunk egymással. De a mint busz dollárt összegyűjtök, megverem a piszkost és örökre itt hagyom. — Miért vár éppen a busz dollárra ? — Hogy Pocahontasba menjek. Egy Baj­­társam két hónap előtt irt, hogy, ott a szén­bányában két hónap alatt napi két dollárra is fölvihetem. Nem kell komiszságokat nyernem, jobb társaságban vagyok, mint itt és ha baj tör­ténik, egyszerre elvisz az ördög. Jobb lesz, ha maga is, egyenesen oda megy. — Én nem akarok itt maradni. Sőt szeret­nék azon dolgozni, hogy mentül kevesebben jöj­jenek hazulról ide és maradjanak itt. — Akkor először az idevaló kivándorlási ügynököket kell semmivé tenni. De ezt csak az itt lakó tekintélyesebb magyarok tehetnék, ha kedvük volna a piszokkal küzködni. Láttam már több efféle urat, mint maga. A dolguknak egy-, egy újságcikk lett a vége, vagy jelentésféle, a­mit odahaza el is olvastak, meg nem is. Az­­ ajtón két német munkás jött be, a­ hátulsó benyitóból pedig Rott úr rohant az ivó­­pudli mögé. A főhadnagy úr a két jövevény-­­nyel amerikai módon kezet rázott. A­mint a húsz centemet a pudlira dobva, mellette kifelé mentem, felém is nyújtotta a kezét, de félúton­ visszahúzta. Az én kinyújtott kezem is vissza­esett a Rott úr fürkésző tekintete alatt. Az a gyanú szólalt meg belőle, hátha valami jó dzsákot tudok a rabszolgájának és ő kénytelen lesz napi eg­y-két dollárt fizetni a korcsmája és vendégszobája tisztogatásáért ? A­mit a korcsma elhagyása után magam­ban gondoltam, bajos volna röviden leírni., Később sok száz magyart még hitványabb dzsábokból láttam élni. Itthon sok munka dero­gál még a szegény munkásembernek is. A ten­geren túl a cigánynak való munkára úri embe­rek is ráadják magukat. Bizony furcsa a vi­lág sora,­ A BUDAPESTI HÍRLAP, (239. sz.) 1906. szeptember 1.­ ­ keresik föl vajonkint­ a vidéket, kiki azt, a mihez érdeklődése leginkább vonzza. Egy csoport a városokat, más a gazda­ságokat, harmadik a bányákat, negyedik a gyártelepeket, ötödik a műemlékeket fogja a helyszínen tanulmányozni. De fő céljuk általán az ország nagy egé­szének, intézményeinek, közviszonyai­nak, társadalmának , s vezető emberei­nek mentül közve­tetlenebb megisme­rése. Mondanunk sem kell, hogy ebben odaadó támogatást remélnek s méltán el is várhatnak tőlünk. Legyen meg­illő fogadásukban a külső diszk­ellátá­sukban a kényelem és jó ízlés, a­mikhez otthon hozzá szoktak, nehogy itt nélkü­lözniök kelljen. De hiányozzék min­den visszatetsző túlzás, tolakodó zaj és fitogtatás, a­miken mentül nehezebb az idegennek túltennie magát, annál nyo­masztóbban hatnak rá. Mindkét vendégtestület látogatása egyaránt megtisztelő nekünk. Oly tár­saság ez, mely Anglia nagy viszonyai­nak irányításába foly be, s a dolgok megítélésénél mindig nagy szemponto­kat alkalmaz. Az Eigb­y Club politi­kája példátlan diadalt aratott az utolsó brit választáson, magához ragadta a közhatalmat s a kormányzat a par­lamentben ma erre a klubra támaszko­dik. Nyilvánvaló tehát a reprezentáció jelentősége, mely most a klub nevében jön hozzánk, kifejezni az angol nemzet érdeklődését Magyarország iránt. Min­denek fölött azt jelenti, hogy a brit világpolitika modern intézői tisztában kí­vánnak lenni hazánk jelentőségével, s számítási alapot keresnek arra nézve,­ hogy mit várhatnak tőle akár az európai státuszkvó javára, akár a világrész ke­letén elkövetkezhető új alakulások ese­tére. Az angol politikusok ez informa­tív útját mintegy kiegészíti az angol köz­gazdaság vezérlő embereié. Nem annyira a közélet történeti mélységeibe és jövő perspektíváiba belátó államférfim szem­mel, hanem inkább a realitások értéke­lésében gyakorlott józan szakbírálattal fogják ők vizsgálni dolgainkat..­ s ha ítéletük viszonyaink felől kedvező lesz, e látogatás nyomán hamar keletkezhet­nek hasznos üzleti kapcsok köztünk s az elhelyezkedést kereső angol tőke, kivite­lünk s az angol kereskedelem, fogyasz­tási piacunk s az angol gyáripar közt. Bizonynyal nem a véletlen műve vagy a divatbajövés rövidlétű sikere, hogy Anglia társadalmától, sőt politikai tényezőitől is ennyi, figyelemben épp most kezdünk részesülni. A kulcsot hozzá megadják egy­felől a keleti kérdés fenye­gető fejleményei, melyekben hazánk történeti jogon s politikai súlyánál, Anglia pedig világhatalmi­­állásánál fogva érdeklett fel; más­felől megad­ják a kulcsot a gazdasági viszályok, a­mik évtized óta feszült helyzetben tart­ják a monarkia két államát, s éppoly természetes, mint jogosult, ha Anglia, a világ első gazdasági és pénzhatalma, e kérdés eshetőségei iránt mindkét fél­nél, első­sorban mégis nálunk érdeklő­dik, kiket , eddig kevésbbé ismert. " De generál­ kulcsa az angolok hoz­zánk közeledésének mégis az lesz, hogy előzetes információk rólunk kedvezően hangzottak, bennük bizalmat keltettek s ez alapon ébredt hajlandóságuk a kö­zelebbről való megismerkedésre. Tudo­másul vették, hogy itt erős nemzeti munka foly, mely megalapozta s kiépí­teni készül Európa keleti kulturbástyá­­jának a magyar államot. Küzdelmeinket és sikereinket íme az angol nemzet elismerése, rokon­­szenve és baráti jobbja honorálja. Hogy e barátság mélyebb gyökeret verjen, ahhoz nem hiányzanak a természetes előfeltételek. A magyar természetnek sok közös vonása van az angollal, a­hogy történetünk eszmemenete, alkot­mányos jogrendjük egész fejlődése egy­máshoz hasonlít. Most már csak az kell, hogy egymás géniuszát fölismervén, ér­dekeikben is találkozzanak. Nem kétel­kedünk benne, hogy az idő ezt szintén meghozza. Mely téren s mily célokra, erről ma korai az elmélkedés. Érdek­­szálaknak legyen elég arra mutatnunk,­ hogy az angol vállalkozó szellem ma­gyar földön még sok kiaknázatlan kin­cset tárhat föl, s a magyar tanulékony­ság azt csak úgy értékesítheti hasznosan, ha előbb angol iskolába jár. A zágrábi községtanács távirata. Megírtuk, hogy a zágrábi községtanács Gaspa­­rovics Pajo indítványára elhatározta, hogy a Trebinjébe érkező királyt táviratban üdvözli. A táviratban üdvözölni akarták a királyt abból az alkalomból, hogy Boszniában és Hercegovi­nában horvát területre lépett és kérni akarták, hogy teljesítse a horvát nép kívánságát, egye­sítse Boszniát és Hercegovinát Horvátországgal és csatolja vissza Dalmáciát. Mint nekünk Zágrábból jelentik, a horvát országos kormány megtiltotta ennek a táviratnak az elküldését. — Zágrábból jelentik a M. Távirati Irodá­nak. Az országos kormány a zágrábi községtanácsnak azt a határozatát, mely szerint ő felségét tre­­binjei utazása alkalmával üdvözölvén, azt a kö­vetelést terjesztik elő, hogy Boszniát és Her­cegovinát egyesítsék Horvát- és­­ Szlavónorszá­­gokkal, megsemmisítette, illetőleg annak végre­hajtását megszüntette. A horvát-szerb koalíció értekezlete. Zág­rábból jelentik nekünk: A horvátországi szerb-hor­­vát koalíciós kormánypárt ma délután értekezletet tartott, a­mely­ éjjeli féltizenkét óráig tartott. Az értekezletről hivatalos tudósítást nem adtak ki, mert az értekezlet bizalmas volt. Tudósítójuk az értekezlet lefolyásáról mindazáltal magánforrás­ból a következőkről értesült: A kormánypárt mindenekelőtt az általános po­litikai helyzetet vitatta meg és azokról a kérdések­ről tanácskozott, a­melyek az utóbbi időben erősen foglalkoztatták a horvát közvéleményt. Szóba ke­rült a Starcsevics-párt akciója Boszniának és Her­cegovinának ak­nektálása dolgában és általános volt az a nézet, hogy nem ajánlatos ezt a kérdést most napirendre hozni, mert a párt nem akar a monarkia vezérlő tényezőivel ellenkezésbe jutni. Szerb rész­ről különösen azt is hangoztatták, hogy a szerb pártoknak ebben a kérdésben külön álláspontja van,­­és már ezért is nem tanácsos ezt a kérdést meg­bolygatni, mert ez megbonthatná a horvát-szerb koalíciót. Ezért most arra kell törekedni, hogy az ellentéteket ebben a kérdésben lehetőleg elsimítsák. Tóth tanító felfüggesztest dolgában az értekezlet kimondotta, hogy a kormány nem járt el törvény­telenül. A nagyobb rangú tisztviselői, állások be­töltése kérdésében az értekezlet kimondotta, hogy a kormánynak időt kell hagyni, de másrészről az

Next