Budapesti Hírlap, 1906. szeptember (26. évfolyam, 239-268. szám)
1906-09-01 / 239. szám
_______________• után én is igy jöttem ide három év előtt, mint maga, meg minden esztendőben egy pár száz úr az óhazából. Majd olcsóbban adja maga is. — Miért szólítja a korcsmáros mindig főhadnagy urnak? Azt hiszem, itt nem viseli a rangját. — Nem szólít az főhadnagy urnak engem csak akkor, ha valami piszkos munkát parancsol. Ő vette meg az egyenruhámat most két esztendeje, onnan tudja, hogy kicsoda vagyok. — És ugyan mit csinált az egyenruhájával? — Bizony még aznap tíz dollárt nyertrajta. A magyar orfeumi énekesnők és a muzsikáló cigányok sokszor használják a huszártiszti uniformist. Tizennégy dollárt könnyű itt kapni egy ilyen uniformisért. Amerikában százötven dollárért sem varrnak meg. A főhadnagy úr személyes történetével hamar megismerkedtem. Néhány száz forinttal jött át. Eleinte a készből élt. Aztán itt is ott is segítették egy pár dollárral, majd alkalmi keresetekre, dzsábokra szorult. Minden pénzt hozó alkalmat job nak, vagy magyaros angol kiejtéssel dzsábnak híva jenki. A sok koplalás, alantas munka, komisz társaság három év alatt Rotter omnibuszává sülyesztette. Érdeksebbnek látszott az üzlet, a mit Rott úrral közösen folytatnak s a minek a hulladékain a volt huszártiszt élni látszik. A súrolás befejezése után a következőket hallottam: — Rott úr egy pár év előtt jó üzleteket csinált. Több, hozzá hasonló emberrel Magyarországból csalta az embereket és helyközvetítéssel foglalkozott. Nem járt sok költséggel. Száz meg száz embert találtak, akinek a nevében lehetett haza csábító leveleket írni. Minden esztendőben néhány ezer kivándorlót könnyített meg öt-tíz dollárral a tanácsadásért és helyközvetítésért. A newyorki háztartások, főleg a németek kapnak az olcsó és jó magyar cseléden. Néhány szép leánynyal nagyobb summákat is csinált, csakhogy persze ezeket nem cselédeknek helyezte el. De azután valamiért összeveszett a társaság főemberével. A fiumei vonalon jövő kivándorlók ki is vannak már tanulva, nem szorulnak a közvetítésére. A német hajók kivándorlóit pedig a Rott urat elcsapott társaság lesi, így hát Rott úr megtakarított pénzén korcsmát nyitott és azt hitte, jobban megy a dolga, ha a kivándorlókat kosztba és kvártélyba veszi. Megszólított, hogy legyek a vendégbordója. Eleinte minden vendég után egy dollárt adott és a tőlük bevett pénznek a tíz százalékát. Azután csak a tíz százalékra szorított és megkövetelte, hogy a kosztomért meg a fekvőhelyemért a háziszolga dolgait végezzem. Sokszor, ha valami dzsábot kaptam, ott hagytam ezt a piszkos frátert. Voltam bejelentő inas (beli bor) egy magyar doktornál, építő segédmunkás, targoncás, kocsis, magyar menedékházi hivatalnok, lovászmester-segéd, fegyvergyári munkás. De mindig csak visszakerültem Rott úrhoz. Utálom, ő pedig valósággal gyűlöl engem. De mégis a legjobb vendégbordája vagyok, és én is mindig helyet találok nála. Ezért meg vagyunk egymással. De a mint busz dollárt összegyűjtök, megverem a piszkost és örökre itt hagyom. — Miért vár éppen a busz dollárra ? — Hogy Pocahontasba menjek. Egy Bajtársam két hónap előtt irt, hogy, ott a szénbányában két hónap alatt napi két dollárra is fölvihetem. Nem kell komiszságokat nyernem, jobb társaságban vagyok, mint itt és ha baj történik, egyszerre elvisz az ördög. Jobb lesz, ha maga is, egyenesen oda megy. — Én nem akarok itt maradni. Sőt szeretnék azon dolgozni, hogy mentül kevesebben jöjjenek hazulról ide és maradjanak itt. — Akkor először az idevaló kivándorlási ügynököket kell semmivé tenni. De ezt csak az itt lakó tekintélyesebb magyarok tehetnék, ha kedvük volna a piszokkal küzködni. Láttam már több efféle urat, mint maga. A dolguknak egy-, egy újságcikk lett a vége, vagy jelentésféle, amit odahaza el is olvastak, meg nem is. Az ajtón két német munkás jött be, a hátulsó benyitóból pedig Rott úr rohant az ivópudli mögé. A főhadnagy úr a két jövevény-nyel amerikai módon kezet rázott. Amint a húsz centemet a pudlira dobva, mellette kifelé mentem, felém is nyújtotta a kezét, de félúton visszahúzta. Az én kinyújtott kezem is visszaesett a Rott úr fürkésző tekintete alatt. Az a gyanú szólalt meg belőle, hátha valami jó dzsákot tudok a rabszolgájának és ő kénytelen lesz napi egy-két dollárt fizetni a korcsmája és vendégszobája tisztogatásáért ? Amit a korcsma elhagyása után magamban gondoltam, bajos volna röviden leírni., Később sok száz magyart még hitványabb dzsábokból láttam élni. Itthon sok munka derogál még a szegény munkásembernek is. A tengeren túl a cigánynak való munkára úri emberek is ráadják magukat. Bizony furcsa a világ sora, A BUDAPESTI HÍRLAP, (239. sz.) 1906. szeptember 1. keresik föl vajonkint a vidéket, kiki azt, a mihez érdeklődése leginkább vonzza. Egy csoport a városokat, más a gazdaságokat, harmadik a bányákat, negyedik a gyártelepeket, ötödik a műemlékeket fogja a helyszínen tanulmányozni. De fő céljuk általán az ország nagy egészének, intézményeinek, közviszonyainak, társadalmának , s vezető embereinek mentül közvetetlenebb megismerése. Mondanunk sem kell, hogy ebben odaadó támogatást remélnek s méltán el is várhatnak tőlünk. Legyen megillő fogadásukban a külső diszkellátásukban a kényelem és jó ízlés, amikhez otthon hozzá szoktak, nehogy itt nélkülözniök kelljen. De hiányozzék minden visszatetsző túlzás, tolakodó zaj és fitogtatás, amiken mentül nehezebb az idegennek túltennie magát, annál nyomasztóbban hatnak rá. Mindkét vendégtestület látogatása egyaránt megtisztelő nekünk. Oly társaság ez, mely Anglia nagy viszonyainak irányításába foly be, s a dolgok megítélésénél mindig nagy szempontokat alkalmaz. Az Eigby Club politikája példátlan diadalt aratott az utolsó brit választáson, magához ragadta a közhatalmat s a kormányzat a parlamentben ma erre a klubra támaszkodik. Nyilvánvaló tehát a reprezentáció jelentősége, mely most a klub nevében jön hozzánk, kifejezni az angol nemzet érdeklődését Magyarország iránt. Mindenek fölött azt jelenti, hogy a brit világpolitika modern intézői tisztában kívánnak lenni hazánk jelentőségével, s számítási alapot keresnek arra nézve, hogy mit várhatnak tőle akár az európai státuszkvó javára, akár a világrész keletén elkövetkezhető új alakulások esetére. Az angol politikusok ez informatív útját mintegy kiegészíti az angol közgazdaság vezérlő embereié. Nem annyira a közélet történeti mélységeibe és jövő perspektíváiba belátó államférfim szemmel, hanem inkább a realitások értékelésében gyakorlott józan szakbírálattal fogják ők vizsgálni dolgainkat.. s ha ítéletük viszonyaink felől kedvező lesz, e látogatás nyomán hamar keletkezhetnek hasznos üzleti kapcsok köztünk s az elhelyezkedést kereső angol tőke, kivitelünk s az angol kereskedelem, fogyasztási piacunk s az angol gyáripar közt. Bizonynyal nem a véletlen műve vagy a divatbajövés rövidlétű sikere, hogy Anglia társadalmától, sőt politikai tényezőitől is ennyi, figyelemben épp most kezdünk részesülni. A kulcsot hozzá megadják egyfelől a keleti kérdés fenyegető fejleményei, melyekben hazánk történeti jogon s politikai súlyánál, Anglia pedig világhatalmiállásánál fogva érdeklett fel; másfelől megadják a kulcsot a gazdasági viszályok, amik évtized óta feszült helyzetben tartják a monarkia két államát, s éppoly természetes, mint jogosult, ha Anglia, a világ első gazdasági és pénzhatalma, e kérdés eshetőségei iránt mindkét félnél, elsősorban mégis nálunk érdeklődik, kiket , eddig kevésbbé ismert. " De generál kulcsa az angolok hozzánk közeledésének mégis az lesz, hogy előzetes információk rólunk kedvezően hangzottak, bennük bizalmat keltettek s ez alapon ébredt hajlandóságuk a közelebbről való megismerkedésre. Tudomásul vették, hogy itt erős nemzeti munka foly, mely megalapozta s kiépíteni készül Európa keleti kulturbástyájának a magyar államot. Küzdelmeinket és sikereinket íme az angol nemzet elismerése, rokonszenve és baráti jobbja honorálja. Hogy e barátság mélyebb gyökeret verjen, ahhoz nem hiányzanak a természetes előfeltételek. A magyar természetnek sok közös vonása van az angollal, ahogy történetünk eszmemenete, alkotmányos jogrendjük egész fejlődése egymáshoz hasonlít. Most már csak az kell, hogy egymás géniuszát fölismervén, érdekeikben is találkozzanak. Nem kételkedünk benne, hogy az idő ezt szintén meghozza. Mely téren s mily célokra, erről ma korai az elmélkedés. Érdekszálaknak legyen elég arra mutatnunk, hogy az angol vállalkozó szellem magyar földön még sok kiaknázatlan kincset tárhat föl, s a magyar tanulékonyság azt csak úgy értékesítheti hasznosan, ha előbb angol iskolába jár. A zágrábi községtanács távirata. Megírtuk, hogy a zágrábi községtanács Gasparovics Pajo indítványára elhatározta, hogy a Trebinjébe érkező királyt táviratban üdvözli. A táviratban üdvözölni akarták a királyt abból az alkalomból, hogy Boszniában és Hercegovinában horvát területre lépett és kérni akarták, hogy teljesítse a horvát nép kívánságát, egyesítse Boszniát és Hercegovinát Horvátországgal és csatolja vissza Dalmáciát. Mint nekünk Zágrábból jelentik, a horvát országos kormány megtiltotta ennek a táviratnak az elküldését. — Zágrábból jelentik a M. Távirati Irodának. Az országos kormány a zágrábi községtanácsnak azt a határozatát, mely szerint ő felségét trebinjei utazása alkalmával üdvözölvén, azt a követelést terjesztik elő, hogy Boszniát és Hercegovinát egyesítsék Horvát- és Szlavónországokkal, megsemmisítette, illetőleg annak végrehajtását megszüntette. A horvát-szerb koalíció értekezlete. Zágrábból jelentik nekünk: A horvátországi szerb-horvát koalíciós kormánypárt ma délután értekezletet tartott, amely éjjeli féltizenkét óráig tartott. Az értekezletről hivatalos tudósítást nem adtak ki, mert az értekezlet bizalmas volt. Tudósítójuk az értekezlet lefolyásáról mindazáltal magánforrásból a következőkről értesült: A kormánypárt mindenekelőtt az általános politikai helyzetet vitatta meg és azokról a kérdésekről tanácskozott, amelyek az utóbbi időben erősen foglalkoztatták a horvát közvéleményt. Szóba került a Starcsevics-párt akciója Boszniának és Hercegovinának aknektálása dolgában és általános volt az a nézet, hogy nem ajánlatos ezt a kérdést most napirendre hozni, mert a párt nem akar a monarkia vezérlő tényezőivel ellenkezésbe jutni. Szerb részről különösen azt is hangoztatták, hogy a szerb pártoknak ebben a kérdésben külön álláspontja van,és már ezért is nem tanácsos ezt a kérdést megbolygatni, mert ez megbonthatná a horvát-szerb koalíciót. Ezért most arra kell törekedni, hogy az ellentéteket ebben a kérdésben lehetőleg elsimítsák. Tóth tanító felfüggesztest dolgában az értekezlet kimondotta, hogy a kormány nem járt el törvénytelenül. A nagyobb rangú tisztviselői, állások betöltése kérdésében az értekezlet kimondotta, hogy a kormánynak időt kell hagyni, de másrészről az