Budapesti Hírlap, 1906. október(26. évfolyam, 269-299. szám)
1906-10-01 / 269. szám
Budapest 1906. XXVI. évfolyam 269. szám. Hétfő, október 1. Megjelenik mindennap, katlan és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Epreszőrre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor. egy hónapra 2 kor. 40 dl. Egyes szám ára helyben 8 iil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 64—63, kiadók. 65—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Till. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hódútól és hirdetés-föltétel: Urgios Pál József-körut 5. u. L oldalán. Apró hirdetések éra: Egy szó 6 Hl., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Szemmelveisz Ignác emlékezete. Budapest, szept. 30. Külsőségeiben egyszerű és mégis ragyogó jelentőségű ünnep folyt le ma a budapesti tudományegyetem aulájában. Európa minden országából összesereglettek az orvostudomány legnagyobb és legtekintélyesebb képviselői és meghódoltak a magyar géniusznak, mely Semmelveisz Ignácot nemzette. Soha még csodálat, rajongás, egyszerre a legmélyebb tisztelet és legőszintébb szeretet nem sugározta körül magyar ember alakját, mint Szemmelveiszet diadalának e késői, de szép napján. Az emberiség legnagyobb jótevője névvel ruházták föl a magyar tudóst és professzort és bizony nincsen túlzás ebben a névben. Szemmelveisz Ignác megtalálta a gyermekágyi láz okát és vele megmentette millió és millió anya életét, s az ő tanítása örökké gyümölcsöző és áldásos lesz és mind nagyobb körre nyervén érvényességet, mind több millió emberi lény megmentőjévé lesz. A gyermekágyi láz nagyobb öldöklést vitt végbe a szülő anyák közt, mint a legfélelmetesebb járvány vagy a leggyilkosabb háború. Lelkevesztett félelemmel közeledett az anya a rettentő és mégis boldogságos pillanathoz, melyben életet fog adni, mert tudta, hogy kockán forog a maga élete. És tehetetlenül állott ágyánál az orvos is, aki a rejtelmes, titokzatos, félve várt betegség előidéző okát nem ismerte. Szemmelveisz lángelméje és mélyen érző szíve megtalálta a kór okát, oly korszakban, mikor a bakteriológia még ismeretlen tudomány volt és a mikroszkóp még nem fedezte föl ama parányi lényeket, amelyek ezer alakban törnek az egészséges szervezet megrontására. Hatalmas szárnycsapással emelkedett kora orvostudománya fölé és éppen ezért vette üldözőbe a gúny, a féltékenység, az irigység. Az egész világon elhallatszó könyörgéssel, sürgetéssel, majd panaszszóval szólalt föl a nyomorultul elvesző anyák érdekében és harcának emésztő meddősége megtörte nemes lelkét. Eszméjéért megostorozták, kinevették és erkölcsi értelemben keresztre feszítették. De ime, néhány év elteltével sírjából föltámadott, megdicsőült és — mint az egyik ünnepi szónok oly szépen mondotta — a tudomány ragyogó egének egyik legfényesebb csillagává lett. És ma eljöttek mindenfelől tiszteletére a bölcsek, s mielőtt leleplezték hófehér márványból készült művészi szobrát, mely egy Szemmelveisz nagyságától nem csak megihletett, hanem meghatott művész legszerencsésebb alkotásai közé tartozik, a tudomány díszes csarnokában tanúságot tettek világraszóló hatásáról. Német, osztrák, olasz, dán, angol, francia, svéd, orosz, svájci* sorra járultak eléje magasztalására. És hódolatuk nemcsak magának a dicsőnek szólt, hanem egyúttal nemzetének is. E sokat irányt-vetett nemzetnek, mely oly gazdag talentumokban, sőt lángelmékben és oly szegény minden igaz tehetség méltó megjutalmazására. De ez az ünnep vigasztaló és fölemelő volt, mert ime megmutatta, hogy van már bennünk érzék és erő a tudós csöndes, de világraszóló munkásságának megértésére és ünneplésére is. S amiképp Szemmelveisz műve nemcsak a miénk, hanem az egész világé, és ezért gyökere mégis a mi földünkben van, itt köztünk élt, hatott munkált, küzdött és szenvedett, azonképp e mai fenséges nap részvevői is a föld minden tájáról valók ugyan, de az ünnep mégis magyar ünnep volt. Ránk vetett aranysugarat ragyogása, minket illet dicsősége, nemzetünk nevét írta be azok könyvébe, akik nagyot tettek az egyetemes emberiség érdekében. Az ünnepi szónokok helyesen utaltak mindazokra a mozzanatokra, amelyek Szemmelveisz magyar voltát, magyar érzését, magyarságára való büszkeségét, holtig tartó magyar hűségét megvilágítják. A fölszólalt külföldi tudósok is őszinte lelkesedéssel hangoztatták, hogy a világ e jótévő atyja a magyar nemzet fia volt. A kormány, melynek képviseletében Apponyi Albert gróf kultuszminiszter jelent meg nagy és díszes kísérettel, önmagát tiszteltetj meg azzal, hogy ez ünnepen részt vett. Az egyetem, melynek csarnokában Szemmelveisz emlékének áldoztak, örök időkre büszke lesz arra, hogy az úttörő tudóst, a nemes embert, a lángelméjű kutatót a magáénak mondhatta. A főváros megadta egykori polgárának mindazt a tiszteletet, a mely gazdagságából telik. A magyar nemzet pedig legszebb diadalmai közé fogja följegyezni hálás hűséggel és kegyeletes megemlékezéssel a mai napot, mely géniuszának szülöttét, természetes adományainak részesét az egész művelt világ magasztalásával, ünneplésével és hódolatával árasztotta el. Az egyetem ünnepi gyűlése iSzemmelveisz Ignác emlékezetére a budapesti tudományegyetem ma délelőtt féltizenegykor ünnepi gyűlést tartott az aulában. Az emelvényen Ajtay K. Sándor rektor mellett a négy fakultés dékánjai és prodékánjai és az ünnep két szónoka, Bársony János dr., egyetemi tanár és Győry Tibor dr. docens ültek. Szemben az emelvénynyel foglalt helyet Apponyi Albert gróf kultuszminiszter, Molnár Viktor és Tóth János államtitkárokkal, Tóth Lajos miniszteri tanácsossal és Gopcsa László osztálytanácsossal, Chyzer Kornél miniszteri tanácsos, Bárczy István polgármester a főváros képviseletében, Piperkovics Bátor és Festetich Géza gróf tanácsosok, Magyarevics Mladen dr. tiszti főorvos, K. Jónás Ödön, a műegyetem rektora, Hutyra Ferenc, az állatorvosi főiskola rektora, Szabó Dénes, a kolozsvári Ferenc József-egyetem prorektora, Riegler Gusztáv dékán, Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára, Szily Kálmán, az Akadémia főkönyvtárosa, Radisich Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Emich Gusztáv Ráth Péter udvari tanácsosok. A katonai orvosi kar részéről megjelentek: Kepes Gyula vezértörzsorvos, Hodoly Elek honvédfőtörzsorvos, Miohács Pál főtörzsorvos, Ábrahám Béla főtörzsorvos, Szilágyi József honvédfőtörzsorvos, Kovács Áron törzsorvos, Kosztba Emil honvédtörzsorvos. A külföldi tudósok közül ott voltak: Jena: Schnitze B. dr. tanár, titkos tanácsos, Friedburg: Weckerling H. dr. tanácsos, Boroszló: Ash R. dr., London: Buba A. dr., Bécs: Chrobab R. dr. tanár, udvari tanácsos, Schanon F. dr. tanár, udvari tanácsos, Neumann Gy. dr. egyetemi magántanár, Herzfeld K. dr. egyetemi tanár, Halban József dr. egyetemi tanár, Mandl Lajos dr. egyetemi magántanár, Lackó dr. egyetemi magántanár, Fisher dr. igazgató, Schürer v. Waldheim dr., Szemmelveisz életrajzírója, Kopmhága: Fibiger J .tanár, Róma: Pestalozza E. dr. tanár, Génua: Bossi L. dr. tanár, Messina: Guzzoni Degli Ancerini A. dr. tanár, Bázel: v. Herff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes tanárai, élükön Ajtai K. Sándor lektorral és az egyetemi tanács tagjaival. Képviseltették magukat a díszülésen: a közegészségügyi tanács, a Vöröskereszt Egyesület, a budapesti királyi orvosegyesület, az országos közegészségügyi egyesület, az orvosszövetség és fiókjai, a közkórházi országos társulat, a budapesti összes kórházak és klinikák, a budapesti összes orvosegyesületek és orvostársulatok, az országos bábaiskolák, a Mária Dorottya-egyesület, Szamaritánus-egyesület, Erzsébet királyné-szanatórium, József királyi herceg-szanatóriumi egyesület, az állami gyermekmenedékhely országos felügyelősége, Mária Valéria gyermekmenedékhely, az orvostanhallgatók segítő-egyesülete. Szemmelveisz családjának tagjai közül ott volt a tudós özvegye, nővére, Szemmelveisz Julia, Ráth Péter özvegye, fiával, Ráth Péter udvari tanácsossal és családjával, továbbá a tudós két leánya, kik közül az egyik Lehotzky pozsonyi tanácselnök felesége, azonkívül a Szemerényi- és Müller-családok. A diszülést Ajtai K. Sándor rektor nyitotta meg rövid beszéddel, melyben az ünnep, jelentőségét méltatta. Utána Bársony János tanár mondott nagyhatású beszédet. Az ünnepelt érdemeit meghatott lélekkel és a tudás világosságával méltatta. Az orvostudomány egyik régi otthonának statisztikája szerint, úgymond, hatvan év alatt húsz millió lakos közül közel négyszázezer érett asszonyélet esett áldozatául a nagy betegségnek. És ő volt az, aki hatalmas tudásával gátat vetett a szörnyű betegségnek. És ez az ember magyar ember, egyetemünknek a szülésztanára volt! Nagy sorscsapás ránk, hogy hamar elvesztettük. Sok viszálykodás és lélekgyötrődés közt csak negyvenhét évet élt és elborult elmével halt meg. Nem egy országgal tett ő jót, hanem mindnyájunkkal, faj, vallás, cím és rangkülönbség nélkül. Hálára kötelez iránta mindenkit. Legmélyebb azonban, őszinte, örök a mi hálás érzésünk. Mi dolgozunk az ő kertjében s szemtől szembe látjuk gyümölcsözni azt a terebélyes lombot. Mai számunk 8 oldal.