Budapesti Hírlap, 1906. október(26. évfolyam, 269-299. szám)

1906-10-01 / 269. szám

1906. október 1. SUUAPESTI HÍRLAP, (269. sz.) professzor, a német asszonyok és a jénai fakultás, Chroball professzor, a bécsi orvosi fakultás, Schauta professzor a bécsi I. klinika, Henff professzor, a svájci orvosi fakultás és az orvosi egyesületek, Neumann tanár a bécsi orvosok nevében; továbbá a kolozsvári egyetem orvosi kara, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a közegészségügyi tanács, a királyi orvosegyesület, a budapesti orvosi szövetség és az or­szágos szövetség fiókjai, a fővárosi balparti kórházak, az országos közegészségügyi egyesület, a közkórházi orvostársulat, az orvosi segítő egyesület, a Charité egyesület, a budapesti orvosi kaszinó, a terézvárosi, a orvostársaság, a budapesti sztomatológusok egyesü­lete, a budapesti és pozsonyi bábaiskolák, a magyar bábaegyesület, a budapesti I. és II. számú klinika, az orvostanhallgatók egyesülete és még számosan. A koszorúk elhelyezése után a daloskor eléne­kelte a Himnuszt, mire az ünnep véget ért. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter távozása előtt gratulált a jelenlevő Stróbl Alajos szobrászművésznek, a szo­bor alkotójának. A rendkívül hatásos szobor talapzatával együtt hófehér márványból készült s­­zemmelveiszt magyar ruhában ábrázolja, a nagynevű tudós arccal a Deák­tér felé fordulva áll, kezében könyvet tart. Mögötte­­rózsabokor látható, a­melynek ágai koszorúvá fonódva ölelik át a lépcsőzeten emelkedő kerek talapzatot. A rózsaágak között hab amorett játszadozik, a lépcsőze­ten pedig egy anya alakja ül, ölében kisdedét tartja s hálás tekintettel pillant föl a nagy ember és tudós márvány alakjára. A leleplező ünnep résztvevői a szobortól átmen­tek Budára, a­hol az Árpád-utca 1—3. számú házat, a­melyben Szemmelveisz született, a szoborbizottság emléktáblával jelölte meg. Az ünneplő közönség a ház előtt gyülekezett, a­hol Tauffer Vilmos udvari tanácsos beszélt. Röviden méltatta Szemmelveisznak a tudomány és az emberszeretet mezején aratott el­évülhetetlen érdemeit, azután pedig átadta az emlék­táblát a ház tulajdonosának Wolff Mártonnak gond­jába. A ház tulajdonos átvette az emléktáblát s meg­fogadta, hogy mint háza legdrágább kincsét fogja mindig kegyeletesen őrizni. A régi egyemeletes ház kapuja fölé beillesztett vörös márvány táblán a követ­kező aranybetűs szavak olvashatók: Itt született 1818 július 1-én Szemmelveisz Ignác Fülöp orvostanár ,­­Az anyák megmentője. Az emléktábla átadásával vé­get ért a mai díszes ünnep, a­melylyel az orvosi világ Szemmelveisz Ignác emlékezetének áldozott. A székesfejérvári iparkiállítás. Székesfejérvár, szept. 30. (Kiküldött munkatársunktól.) Nagy csöndben, szinte a nélkül, hogy az ország tudomást szerzett volna róla, országos iparkiállítást rendeztek Székes­­fejérvárott és a kiállítást ma már meg is nyitották. .Ötven szobát foglalnak el a kiállított tárgyak, sze­gényesnek tehát nem mondható a kiállítás, bár az 1879-iki mögött bizonyára messze elmaradt. De az idei kiállításnak más a célja is: csupán rá akarja te­relni a közönség, helyesebben szólva: Székesfejérvár és Fej­ér megye figyelmét a hazai ipar termékeire. Ezt a célt bizonyára el is éri és a kiállítás tervezője és szervezője, Havranek József polgármester városának kereskedelmi és ipari életét valamelyes mértékben ,a kiállítással kétségtelenül föleleveníti. Mint a hazai ipar­pártoló mozgalomnak egyik láncszeme, a székes­fejérvári iparkiállítás igen szépnek, nagy sikerrel biztatónak mondható. 1i A kiállítást a székesfejérvári pénzügyigazgató­ Bág új palotájában rendezték, a­mely éppen most ké­szült el és a pénzügyigazgatóság csak október végén fog beköltözni. A kiállítási helyiség tehát nem sok gondot okozott a rendezőknek. A megnyitást ma délelőtt tíz órára tűzték ki; ez alkalommal a kiállítás területére csak a kiállító­kat bocsájtották be. Ott volt továbbá a kiállítás két védője, Zichy Jenő gróf és Prohászka Ottokár püspök, Széchenyi Viktor gróf főispán, Batthyány Lajos gróf, Rónay-Horváth Jenő és Jámborffy Kál­mán tábornokok, s az állami, megyei és városi hiva­talok fejei. Széchenyi Viktor gróf főispán az épület csar­nokában köszöntötte a védőket és vendégeket; beszé­­­­dében megemlékezett arról, hogy Magyarországon­­minden iparpártoló mozgalom az elnyomatás napjai­ban kezdődik; az 1844-iki védőegyesületi mozgalom ideája a börtönben született meg Kossuth Lajos­­ agyában, és a tulipán-mozgalom is akkor született, amikor a közelmúltban el akarták taposni a nemzeti törekvéseket. Hogy azonban a tulipán-mozgalom sikeres legyen, ahhoz mindnyájunk közreműködése szükséges. A kereskedők eddig bizonyos közömbössé­get tanúsítottak a magyar iparral szemben, sőt nem ritkán a külföldi iparcikkeket magyar gyártmányok gyanánt árusították. S nem lehet megkövetelni a közönségtől, hogy valamely árut drágábban fizessen, csak azért, mert magyar. Szomorú tapasztalataink vannak arról, hogy a magyar ipar támogatása a vevő részéről nagyon sok esetben önmegtagadást követel, mert károsodást és boszúságot okoz. Iparosaink közül igen sokan nincsenek még a mai kor magaslatán, a hirtelen meggazdagodás vágya vezérli csak őket, a saját készítményeik tökéletességében vakbuzgósággal hisznek, s hiányzik belőlük a szívós igyekezet arra, hogy megbízhatósággal tegyenek szert nagy hír­névre. Elsősorban az iparosoknak kell arra töre­kedniük, hogy a magyar ipar pártolása ne legyen áldozat a közönség részéről, s igyekezzék a közönséget tájékoztatni is a­felől, hogy mi és hol kapható; ezt a célt szolgálja a székesfehérvári kiállítás is, a­melynek megnyitására fölkéri a kiállítás védőit. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Zichy Jenő gróf a maga és védőtársa, Prohászka Ottokár püspök nevében a következő rövid beszéddel nyitotta meg a kiállítást: — Köztudomású, hogy Magyarországon az iparfejlesztésnek kezdettől fogva nagy nehézségek­kel kell küzdenie; a­míg a hitelviszonyokat nem tud­juk szabályozni az önálló vámterülettel és a magyar bank megteremtésével együtt, addig az egészséges és maradandó iparfejlesztést vajmi nehéz még elkép­zelni is. Egészséges és erős iparunk csak akkor lesz, ha hitelt tudunk szerezni a kereskedőnek és­ ha az iparosnak forgó tőkét tudunk adni az anyag beszer­zésére. Ha ezt elérjük, akkor a közönség látni fogja, hogy a magyar iparos lépést tart az angollal s éppen olyan kitűnően és olcsón tud termelni, mint az an­gol. És legyünk türelmesek, ne feledjük el, hogy olyasmit kell visszaszereznünk, a­mit félszázaddal ezelőtt elvesztettünk; egészen új piacot szerezni ta­lán még könnyebb is volna, mint az elromlott terü­letet, melynek üzleti életét a vigécek egészen más irányba terelték, megjavítani és visszahódítani. Csüggedni azonban nem szabad, mert a magyar ipar megteremtésére a hajlandóság mindnyájunk­ban megvan s ez a nemzet ismeri a célt, a melyet el akar érni s tudatában van a kötelességeinek. Többet nem birt beszélni Zichy Jenő gróf, nagyfokú rekedtsége és általános gyöngélkedése miatt, de különben sem igen juthatott volna már szóhoz, annyira éljenezték. A kiállítás védői, a főispán és a meghívott elő­kelőségek azután megtekintették a kiállítást, a­mely mintegy ötven szobában van elhelyezve. Valami rendkívüli nincs a kiállításon: minden az iparpár­tolás gyakorlati célját szolgálja. Egy teremben be vannak mutatva a kocsi­­gyártó iparának igen derék munkái, több hintó azon­nal elkelt. A szomszéd szobában kerékpár, automo­bil, székesfejérvári gyártmány, sőt egy igen elmés szerkezetű új automobil-gépet is látunk, a­mely székesfejérvári találmány, és szabadalmazva is van. A villamos gépek szobája is érdekes: csupa apró kézi gép, háztartási célokra. A különféle varrógépek két szobát töltenek meg. Ügyesen vannak elren­dezve a hentesipar dunántúli termékei. Nagy ke­reslete van egy székesfejérvári cég új találmányú vaskályháinak, a­melyek igen szépek és olcsóak, és hogy a kályhának alja terjeszti a meleget, nem a teteje, sokkal praktikusabb, mint az, hogy a kály­hák ablakkal vannak ellátva és világítanak. Az asz­talos­ ipari kiállítás szegényes, de egy dunapentelei mester igen érdekes, régi mintájú bútort állított ki. A kádáripar nem remekelt, s készítményei ért­hetetlenül d­rágák, a nagy gyárak 40—50 százalék­kal olcsóbban dolgoznak. A kötél- és zsinegáruk mi­nőség dolgában elsőrangúak, úgyszintén a szűcs­­áruk is. Mezőgazdasági és háztartási gépet keveset láthatunk, egy pár új szerkezetű szivattyús kút általános érdeklődést kelt. Petróleum-, villamos- és gázlámpások nagy mennyiségben vannak kiállítva. A nagybányai nőegyesület kosárfonó-munkákkal egy egész szobát megtöltött; ezek igen csinos készít­mények, de nem versenyezhetnek a székesfejérvári javító-intézet munkáival, a­melyek bámulatos olcsó­ságukkal még nagyobb feltűnést keltenek, mint ki­tűnőségükkel. A javítóintézet által kiállított cipők szintén nagyon csinosak és hihetetlenül olcsóak. A javító­ intézet egyik művezetője, Dannenbaum Ri­­kárd mesteri faszobrokat és képkereteket állított ki, a­melyeket mindenki megbámul. Kovácsolt vasból készült díszműáru kevés van a kiállításon, de ha sok volna is, feltűnést keltene egy díszes gyümölcs­tartó, a­melyet Kozák Lajos déli vasúti­­munkás igén finom ízléssel készített. A kiállítás egyik specialitása a sok női kézi­munka. Legszebbek két fiatal úrileánynak, a Lhotka testvéreknek eredeti rajzok után készített munkái; tömérdek hímzést, varrottast láthatunk másoktól is, egyik tökéletesebb a másiknál, s a mi közülök eladó, az mind nagyon olcsó. Keller Laura művirág-díszei is kicsinyben és kezdetleges eszközökkel készülnek, de igen ízlésesek. Egy egész szoba tele van tapló-ké­­szítményekkel; szombathelyi munka. Egy emeleti szobában remekbe készült szűröket látunk; az egyik fekete szűrnek az ára is elárulja, hogy ar számára készült volna,­­ ha az úri osztály már a múlt szá­zad hatvanas éveiben abba nem hagyta volna a cifra szűr viselését. Készítője, egy szegény szűr­­szabómester, a­ki megemlékezett róla, hogy gyermek­korában ilyeneken dolgozott, nyilván ráfizet a kiállí­tásra, ha csak valami műkedvelő meg nem veszi a szép fekete szűrt. A ruházati ipar kiállítása szegé­nyes, de a hölgyek állandóan körülállnak az egyik terem közepén egy üvegszekrényt, a­melyben Fráter Izidor női öltözékeit bámulják: párisi ízléssel és nagy fényűzéssel készített ruhák. Igen érdekes a kék festők kiállítása: a kisiparosok a kékfestés terén sokkal változatosabb és csinosabb dolgokat produ­kálnak, mint a nagy gyárak, a­melyeknek karton­jain már nincs semmi magyar karakter. Szappano­sok, gyertyamártók, bőrkereskedők szintén szerepel­nek a k­iállításon, úgyszintén a hazai posztó­gyárak is. A kiállítás csak két hétig lesz nyitva. Este a városi színházban ünnep volt, a­melyen Prohászka Ottokár püspök magas szárnyalású beszé­det mondott a tulipán-mozgalomról. Hangoztatta, hogy e mozgalmat minden magyar embernek kitar­tással, lelkesedéssel pártolnia kell. Prohászka püspö­köt mindvégig lelkesen ünnepelték. Az ünnepet ének­es zeneszámok egészítették ki. TÁVIRATOK. Az oroszországi események. Odessza, szept. 30.­­(Saját tudósítónktól.) Manusov­szkov anarkistát, a­ki letartóztatása alkal­mával ötven revolverlövést tett s azután maga is sú­lyosan megsebesült, a haditörvényszék halálra ítélte. Az elitéltet nyomban kivégezték. Minthogy Manusov sebesülése következtében nem tudott a lábán megál­­lani, egy cölöphöz kötötték és sortűzzel kivégezték. Odessza, szept. 30. Az utóbbi hónapokban mintegy 2500 zsidó család vándorolt ki az Egyesült­ Államokba, Kanadába, vagy Argentínába. A pápa és a dalmátországi zavar. Róma, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Hír szerint Belmonte nunciust a pápához hívták, a­ki megbízást ad neki a dalmátországi horvátok és ola­szok kibékítése dolgában. Kréta új főbiztosa: Konstantinápoly, szept. 30. A krétai négy védő nagyhatalom jegyzékét, a­mely Zaimisznek kré­­­tai főbiztossá történt kineevzésére vonatkozik, ma adták át a portának. A porta az átadást megelőzőleg újból tiltakozott Zaimisz kinevezése ellen és köve­telte, hogy helyére egy semleges állam főhivatalno­kát nevezzék ki. I­I Japánország hadiflottája, Pétervár, szept. 30. A pétervári távirati ügy­nökség tokiói jelentése szerint, a tengerészetügyi mi­niszter javaslatot terjesztett a parlament elé, a­mely, hadihajóknak építésére és javítására 270 millió jen megszavazását kéri. Ez összeg 1913-ig volna fölhasz­nálandó olyképpen, hogy ez évben 23 millió jent adnának ki. A kormány különben különös figyelmet fordít az önkéntes hajóraj megerősítésére. Clemenceau beszéde: Páris, szept. 30. Clemenceau belügyminiszter La Roche sur Yonneben beszédet mondott, a­mely-­­ ben kijelentette, hogy az az óhajtás, hogy az összes­ köztársaságiak vállvetve munkálkodjanak a forrada­lom szociális munkájának befejezésén, azaz a békét, óhajtja kifelé az ország függetlenségének és méltó­­­ságának megóvásával és a békét befelé mindenki jo­­­gának megvédésével. Egyszóval békét kíván mind-­­azoknak, a­kiket jóakarat tölt el. Meg akarja cá­­­folni azt a hibás nézetet, a­mely az egyház munkál-­­kodása következtében a franciákat két táborba osztj­ a

Next