Budapesti Hírlap, 1906. október(26. évfolyam, 269-299. szám)
1906-10-01 / 269. szám
1906. október 1. SUUAPESTI HÍRLAP, (269. sz.) professzor, a német asszonyok és a jénai fakultás, Chroball professzor, a bécsi orvosi fakultás, Schauta professzor a bécsi I. klinika, Henff professzor, a svájci orvosi fakultás és az orvosi egyesületek, Neumann tanár a bécsi orvosok nevében; továbbá a kolozsvári egyetem orvosi kara, a Magyar Tudományos Akadémia, a közegészségügyi tanács, a királyi orvosegyesület, a budapesti orvosi szövetség és az országos szövetség fiókjai, a fővárosi balparti kórházak, az országos közegészségügyi egyesület, a közkórházi orvostársulat, az orvosi segítő egyesület, a Charité egyesület, a budapesti orvosi kaszinó, a terézvárosi, a orvostársaság, a budapesti sztomatológusok egyesülete, a budapesti és pozsonyi bábaiskolák, a magyar bábaegyesület, a budapesti I. és II. számú klinika, az orvostanhallgatók egyesülete és még számosan. A koszorúk elhelyezése után a daloskor elénekelte a Himnuszt, mire az ünnep véget ért. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter távozása előtt gratulált a jelenlevő Stróbl Alajos szobrászművésznek, a szobor alkotójának. A rendkívül hatásos szobor talapzatával együtt hófehér márványból készült szemmelveiszt magyar ruhában ábrázolja, a nagynevű tudós arccal a Deáktér felé fordulva áll, kezében könyvet tart. Mögötterózsabokor látható, amelynek ágai koszorúvá fonódva ölelik át a lépcsőzeten emelkedő kerek talapzatot. A rózsaágak között hab amorett játszadozik, a lépcsőzeten pedig egy anya alakja ül, ölében kisdedét tartja s hálás tekintettel pillant föl a nagy ember és tudós márvány alakjára. A leleplező ünnep résztvevői a szobortól átmentek Budára, ahol az Árpád-utca 1—3. számú házat, amelyben Szemmelveisz született, a szoborbizottság emléktáblával jelölte meg. Az ünneplő közönség a ház előtt gyülekezett, ahol Tauffer Vilmos udvari tanácsos beszélt. Röviden méltatta Szemmelveisznak a tudomány és az emberszeretet mezején aratott elévülhetetlen érdemeit, azután pedig átadta az emléktáblát a ház tulajdonosának Wolff Mártonnak gondjába. A ház tulajdonos átvette az emléktáblát s megfogadta, hogy mint háza legdrágább kincsét fogja mindig kegyeletesen őrizni. A régi egyemeletes ház kapuja fölé beillesztett vörös márvány táblán a következő aranybetűs szavak olvashatók: Itt született 1818 július 1-én Szemmelveisz Ignác Fülöp orvostanár ,Az anyák megmentője. Az emléktábla átadásával véget ért a mai díszes ünnep, amelylyel az orvosi világ Szemmelveisz Ignác emlékezetének áldozott. A székesfejérvári iparkiállítás. Székesfejérvár, szept. 30. (Kiküldött munkatársunktól.) Nagy csöndben, szinte a nélkül, hogy az ország tudomást szerzett volna róla, országos iparkiállítást rendeztek Székesfejérvárott és a kiállítást ma már meg is nyitották. .Ötven szobát foglalnak el a kiállított tárgyak, szegényesnek tehát nem mondható a kiállítás, bár az 1879-iki mögött bizonyára messze elmaradt. De az idei kiállításnak más a célja is: csupán rá akarja terelni a közönség, helyesebben szólva: Székesfejérvár és Fejér megye figyelmét a hazai ipar termékeire. Ezt a célt bizonyára el is éri és a kiállítás tervezője és szervezője, Havranek József polgármester városának kereskedelmi és ipari életét valamelyes mértékben ,a kiállítással kétségtelenül föleleveníti. Mint a hazai iparpártoló mozgalomnak egyik láncszeme, a székesfejérvári iparkiállítás igen szépnek, nagy sikerrel biztatónak mondható. 1i A kiállítást a székesfejérvári pénzügyigazgató Bág új palotájában rendezték, amely éppen most készült el és a pénzügyigazgatóság csak október végén fog beköltözni. A kiállítási helyiség tehát nem sok gondot okozott a rendezőknek. A megnyitást ma délelőtt tíz órára tűzték ki; ez alkalommal a kiállítás területére csak a kiállítókat bocsájtották be. Ott volt továbbá a kiállítás két védője, Zichy Jenő gróf és Prohászka Ottokár püspök, Széchenyi Viktor gróf főispán, Batthyány Lajos gróf, Rónay-Horváth Jenő és Jámborffy Kálmán tábornokok, s az állami, megyei és városi hivatalok fejei. Széchenyi Viktor gróf főispán az épület csarnokában köszöntötte a védőket és vendégeket; beszédében megemlékezett arról, hogy Magyarországonminden iparpártoló mozgalom az elnyomatás napjaiban kezdődik; az 1844-iki védőegyesületi mozgalom ideája a börtönben született meg Kossuth Lajos agyában, és a tulipán-mozgalom is akkor született, amikor a közelmúltban el akarták taposni a nemzeti törekvéseket. Hogy azonban a tulipán-mozgalom sikeres legyen, ahhoz mindnyájunk közreműködése szükséges. A kereskedők eddig bizonyos közömbösséget tanúsítottak a magyar iparral szemben, sőt nem ritkán a külföldi iparcikkeket magyar gyártmányok gyanánt árusították. S nem lehet megkövetelni a közönségtől, hogy valamely árut drágábban fizessen, csak azért, mert magyar. Szomorú tapasztalataink vannak arról, hogy a magyar ipar támogatása a vevő részéről nagyon sok esetben önmegtagadást követel, mert károsodást és boszúságot okoz. Iparosaink közül igen sokan nincsenek még a mai kor magaslatán, a hirtelen meggazdagodás vágya vezérli csak őket, a saját készítményeik tökéletességében vakbuzgósággal hisznek, s hiányzik belőlük a szívós igyekezet arra, hogy megbízhatósággal tegyenek szert nagy hírnévre. Elsősorban az iparosoknak kell arra törekedniük, hogy a magyar ipar pártolása ne legyen áldozat a közönség részéről, s igyekezzék a közönséget tájékoztatni is afelől, hogy mi és hol kapható; ezt a célt szolgálja a székesfehérvári kiállítás is, amelynek megnyitására fölkéri a kiállítás védőit. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Zichy Jenő gróf a maga és védőtársa, Prohászka Ottokár püspök nevében a következő rövid beszéddel nyitotta meg a kiállítást: — Köztudomású, hogy Magyarországon az iparfejlesztésnek kezdettől fogva nagy nehézségekkel kell küzdenie; amíg a hitelviszonyokat nem tudjuk szabályozni az önálló vámterülettel és a magyar bank megteremtésével együtt, addig az egészséges és maradandó iparfejlesztést vajmi nehéz még elképzelni is. Egészséges és erős iparunk csak akkor lesz, ha hitelt tudunk szerezni a kereskedőnek és ha az iparosnak forgó tőkét tudunk adni az anyag beszerzésére. Ha ezt elérjük, akkor a közönség látni fogja, hogy a magyar iparos lépést tart az angollal s éppen olyan kitűnően és olcsón tud termelni, mint az angol. És legyünk türelmesek, ne feledjük el, hogy olyasmit kell visszaszereznünk, amit félszázaddal ezelőtt elvesztettünk; egészen új piacot szerezni talán még könnyebb is volna, mint az elromlott területet, melynek üzleti életét a vigécek egészen más irányba terelték, megjavítani és visszahódítani. Csüggedni azonban nem szabad, mert a magyar ipar megteremtésére a hajlandóság mindnyájunkban megvan s ez a nemzet ismeri a célt, a melyet el akar érni s tudatában van a kötelességeinek. Többet nem birt beszélni Zichy Jenő gróf, nagyfokú rekedtsége és általános gyöngélkedése miatt, de különben sem igen juthatott volna már szóhoz, annyira éljenezték. A kiállítás védői, a főispán és a meghívott előkelőségek azután megtekintették a kiállítást, amely mintegy ötven szobában van elhelyezve. Valami rendkívüli nincs a kiállításon: minden az iparpártolás gyakorlati célját szolgálja. Egy teremben be vannak mutatva a kocsigyártó iparának igen derék munkái, több hintó azonnal elkelt. A szomszéd szobában kerékpár, automobil, székesfejérvári gyártmány, sőt egy igen elmés szerkezetű új automobil-gépet is látunk, amely székesfejérvári találmány, és szabadalmazva is van. A villamos gépek szobája is érdekes: csupa apró kézi gép, háztartási célokra. A különféle varrógépek két szobát töltenek meg. Ügyesen vannak elrendezve a hentesipar dunántúli termékei. Nagy kereslete van egy székesfejérvári cég új találmányú vaskályháinak, amelyek igen szépek és olcsóak, és hogy a kályhának alja terjeszti a meleget, nem a teteje, sokkal praktikusabb, mint az, hogy a kályhák ablakkal vannak ellátva és világítanak. Az asztalos ipari kiállítás szegényes, de egy dunapentelei mester igen érdekes, régi mintájú bútort állított ki. A kádáripar nem remekelt, s készítményei érthetetlenül drágák, a nagy gyárak 40—50 százalékkal olcsóbban dolgoznak. A kötél- és zsinegáruk minőség dolgában elsőrangúak, úgyszintén a szűcsáruk is. Mezőgazdasági és háztartási gépet keveset láthatunk, egy pár új szerkezetű szivattyús kút általános érdeklődést kelt. Petróleum-, villamos- és gázlámpások nagy mennyiségben vannak kiállítva. A nagybányai nőegyesület kosárfonó-munkákkal egy egész szobát megtöltött; ezek igen csinos készítmények, de nem versenyezhetnek a székesfejérvári javító-intézet munkáival, amelyek bámulatos olcsóságukkal még nagyobb feltűnést keltenek, mint kitűnőségükkel. A javítóintézet által kiállított cipők szintén nagyon csinosak és hihetetlenül olcsóak. A javító intézet egyik művezetője, Dannenbaum Rikárd mesteri faszobrokat és képkereteket állított ki, amelyeket mindenki megbámul. Kovácsolt vasból készült díszműáru kevés van a kiállításon, de ha sok volna is, feltűnést keltene egy díszes gyümölcstartó, amelyet Kozák Lajos déli vasútimunkás igén finom ízléssel készített. A kiállítás egyik specialitása a sok női kézimunka. Legszebbek két fiatal úrileánynak, a Lhotka testvéreknek eredeti rajzok után készített munkái; tömérdek hímzést, varrottast láthatunk másoktól is, egyik tökéletesebb a másiknál, s a mi közülök eladó, az mind nagyon olcsó. Keller Laura művirág-díszei is kicsinyben és kezdetleges eszközökkel készülnek, de igen ízlésesek. Egy egész szoba tele van tapló-készítményekkel; szombathelyi munka. Egy emeleti szobában remekbe készült szűröket látunk; az egyik fekete szűrnek az ára is elárulja, hogy ar számára készült volna, ha az úri osztály már a múlt század hatvanas éveiben abba nem hagyta volna a cifra szűr viselését. Készítője, egy szegény szűrszabómester, aki megemlékezett róla, hogy gyermekkorában ilyeneken dolgozott, nyilván ráfizet a kiállításra, ha csak valami műkedvelő meg nem veszi a szép fekete szűrt. A ruházati ipar kiállítása szegényes, de a hölgyek állandóan körülállnak az egyik terem közepén egy üvegszekrényt, amelyben Fráter Izidor női öltözékeit bámulják: párisi ízléssel és nagy fényűzéssel készített ruhák. Igen érdekes a kék festők kiállítása: a kisiparosok a kékfestés terén sokkal változatosabb és csinosabb dolgokat produkálnak, mint a nagy gyárak, amelyeknek kartonjain már nincs semmi magyar karakter. Szappanosok, gyertyamártók, bőrkereskedők szintén szerepelnek a kiállításon, úgyszintén a hazai posztógyárak is. A kiállítás csak két hétig lesz nyitva. Este a városi színházban ünnep volt, amelyen Prohászka Ottokár püspök magas szárnyalású beszédet mondott a tulipán-mozgalomról. Hangoztatta, hogy e mozgalmat minden magyar embernek kitartással, lelkesedéssel pártolnia kell. Prohászka püspököt mindvégig lelkesen ünnepelték. Az ünnepet énekes zeneszámok egészítették ki. TÁVIRATOK. Az oroszországi események. Odessza, szept. 30.(Saját tudósítónktól.) Manusovszkov anarkistát, aki letartóztatása alkalmával ötven revolverlövést tett s azután maga is súlyosan megsebesült, a haditörvényszék halálra ítélte. Az elitéltet nyomban kivégezték. Minthogy Manusov sebesülése következtében nem tudott a lábán megállani, egy cölöphöz kötötték és sortűzzel kivégezték. Odessza, szept. 30. Az utóbbi hónapokban mintegy 2500 zsidó család vándorolt ki az Egyesült Államokba, Kanadába, vagy Argentínába. A pápa és a dalmátországi zavar. Róma, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Hír szerint Belmonte nunciust a pápához hívták, aki megbízást ad neki a dalmátországi horvátok és olaszok kibékítése dolgában. Kréta új főbiztosa: Konstantinápoly, szept. 30. A krétai négy védő nagyhatalom jegyzékét, amely Zaimisznek krétai főbiztossá történt kineevzésére vonatkozik, ma adták át a portának. A porta az átadást megelőzőleg újból tiltakozott Zaimisz kinevezése ellen és követelte, hogy helyére egy semleges állam főhivatalnokát nevezzék ki. II Japánország hadiflottája, Pétervár, szept. 30. A pétervári távirati ügynökség tokiói jelentése szerint, a tengerészetügyi miniszter javaslatot terjesztett a parlament elé, amely, hadihajóknak építésére és javítására 270 millió jen megszavazását kéri. Ez összeg 1913-ig volna fölhasználandó olyképpen, hogy ez évben 23 millió jent adnának ki. A kormány különben különös figyelmet fordít az önkéntes hajóraj megerősítésére. Clemenceau beszéde: Páris, szept. 30. Clemenceau belügyminiszter La Roche sur Yonneben beszédet mondott, amely- ben kijelentette, hogy az az óhajtás, hogy az összes köztársaságiak vállvetve munkálkodjanak a forradalom szociális munkájának befejezésén, azaz a békét, óhajtja kifelé az ország függetlenségének és méltóságának megóvásával és a békét befelé mindenki jogának megvédésével. Egyszóval békét kíván mind-azoknak, akiket jóakarat tölt el. Meg akarja cáfolni azt a hibás nézetet, amely az egyház munkál-kodása következtében a franciákat két táborba osztj a