Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-06 / 305. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (305. sz.) mán Ivi-Tio tábornokot, Nogi tábornok vezérkari főnökét megkérdezte, hol van a mi hadseregünk, azt a feleletet kapta, hogy még mindig Mukden mellett van. Ez a válasz ugyancsak meglepte. És arra a kér­désre, hogy hol van a flotta, ezt a feleletet kapta: Madagaszkárnál. Ez azt jelenti, hogy felmentésünk­ről szó sem lehetett. — El volt készülve a vár az ostromlásra ? kér­dezte az újságíró. — ítélje meg ön. Az erődítések kétharmadát mi építettük az ostrom alatt. A vár csak félig volt készen. — Várták a február 8-iki támadást? — Egyáltalán nem. Azt sem tudtuk, hogy a japán flotta közelünkben van. Még január 25-én üdvözöltem az utcán a japán tengerészeti attasét. Január 26-án délelőtt, a­mikor a Stark tábornok feleségének nevenapja alkalmából adott reggeliről távoztam é­s de Plangon diplomáciai ügyvivővel talál­koztam, ez egészen határozottan arról biztosított, hogy nem lesz hábor­ú. Sőt az első lövésekkel sem törődtünk, mivel éppen arra a napra gyakorlat volt kitűzve. Az újságíró végül megkérdezte Stösszelt, mit gondol, belenyugszanak-e a japánok a portsmouthi békébe. Erre ezt a feleleteit kapta: — Semmi esetre sem. Azt hiszem, szüntelenül uj habomra fognak készülődni. A megkötött békével nincsenek megelégedve és ezért nekünk is állandóan készen kell lennünk a háborúra. — (Idegenben elhunyt magyar zeneszerző.) Székács Gyula magyar zeneszerző, a­ki már évtize­dekkel ezelőtt Konstantinápolyban telepedett le, november elsején hosszú betegség után ott meghalt. Az elhunyttat, mint nekünk Konstatinápolyból írják, tegnapelőtt temették el nagy díszszel a kon­stantinápolyi Szent Antal-templomból. A temetésen a város egész magyarsága megjelent. A beszentelés után Ellinger hegedűművész eljátszotta a boldogult utolsó szerzeményét, egy elégikus hangú szép szere­nádot, a­mely az egész gyászoló gyülekezetet mé­lyén meghatotta. A koporsóra, a­melyet elborított a sok virág, a Magyar Egyesület nemzeti szinü szalagos koszorút tett. A boldogult azok közé tar­tozott, a kik a magyar névnek tehetségükkel és hazafias munkásságukkal a külföldön becsületet sze­reztek. Édes­anyján és testvérén kivül sok barátja gyászolja.­­ (Az ifjúság tüntetése.) Az egyetemi ifjú­ság, mint megírtuk, fáklyásmenetet akart rendezni ma este a Kossuth Lajos­ utcában levő szerb konzu­látus elé, hogy az orsovai szerb küldöttség ügye al­kalmából rokonérzését fejezze ki a szerbek iránt. A fáklyásmenetet azonban a rendőrség­ nem engedte meg. Mindamellett nagyszámú egyetemi polgárság gyülekezett a Reviczky-téren. Bevonultak a Kossuth­­szövetség helyiségébe és tiltakozásukat fejezték ki a véleménynyilvánítás megakadályozása miatt. Az egyetemi ifjúság és a polgárság levonult a Múzeum­­körútra és a Kossuth Lajos­ utcába és a szerb és ma­gyar barátságot éltette. Egy száztagú küldöttség a szerb főkonzulátus elé ment, de a főkonzul nem volt odahaza, így a konzul feleségét üdvözölték, a­ki meghatva köszönte meg az ovációt.­­ (Egy herceg viszontagságai.) Párisi tu­dósítónk táviratozza. A Matin newyorki jelentése szerint Broglie Róbert herceg, a ki feleségül vette Alexander Esztella éneksnőt és a kit ezért a csa­ládja kitagadott, egy newyorki színházban karmes­teri állást vállalt. A herceg egy ideig színész volt egy newyorki vendéglőben.­­ (A miskolci vasúti szerencsétlenség.) A tegnapelőtt történt szerencsétlenségről a követ­kező részleteket írják Miskolcról: A gömöri­ pálya­­udvar külső részén van az úgynevezett rakodó-sin, a­melyen a kocsikat tolatni szokták. Borítás Béla nőt­len lokomotivezető szerdán este 6 órakor átvette a szolgálatot. A rakodó sineken több kocsit egymás­hoz kellett volna csatolnia. Borítás a kocsi összecsa­­tolását a 2033. számú lokomotival végezte, a­mely­hez már körülbelül 26 kocsi volt hozzákapcsolva. A gép előtt azonban 5 kocsi állott szabadon, a­mely kocsikat az útból el kellett vinni. A szabadon álló kocsik előtt volt az elzáró sorompó, a­mely lakattal van bezárva, s a­melynek rendeltetése az, hogy a ko­csikat felfogja. A gép vezetője a ködös, időben nem látta, hogy a veszteglő kocsik mily távolságra van­nak a sorompótól s megeresztve a gőzt, oly erősen lökte meg a kocsikat, hogy a kocsik a lökés folytán áttörték a sorompót s kimentek odáig, a­hol a fő­­sínpár és rakodó sínpár összeért. Midőn a gépen al­kalmazott sütő látta, hogy a kocsik áttörték a so­­rompót, s a fősínre szaladtak, figyelmeztette a gé­pészt, a ki azonnal ellengőzt adott. Azonban azon a végén lejtős a pálya s a ködös idő következtében a einek is sikamlósak voltak s igy a fékezés hasztalan volt, mert ebben a pillanatban robogott elő a fülesd 7557. számú tehervonat, mely a fősinre jutott öt ko­csival összeütközött. A szerencsétlenségről azonnal értesítették Balázs Miksa állomásfőnököt, a­ki az állomás személyzetével a helyszínére ment. A­midőn a kocsik romjait széjjelszórták, borzalommal látták, hogy Bojtár Albert vonatvezető a fülesd vonat pod­­gyászkocsijának romjai alatt feküdt, a felismerhe­­tetlenségig összeroncsolt állapotban. Azután egy emberi törzset találtak, a fej hiányzott. Megállapí­tották, hogy a szerencsétlen ember Bálla Sándor fé­kező volt, a­kinek fejét a fü­leki vonat teljesen le­metszette. Van a szerencsétlenségnek egy harmadik áldozata is, a­ki azonban csak sérüléseket szenve­dett. Maróthi Benedek sutő. Maróthi az ütközés következtében leesett a lokomotivról s egy távolabbi árokba zuhant. Fején és oldalán szenvedett sérülése­ket. A borzalmas szerencsétlenségről értesítették a rendőrséget. Horváth Károly rendőrkapitány még az éj folyamán a helyszínére ment, a­hol jegyző­könyvet vett föl. A szerencsétlenség közvetetlen okozója a tanuk vallomása szerint Borítás Béla. Ki­hallgatásakor előadta, hogy a nehéz szolgálat köz­ben elszunnyadt s igy történhetett meg, hogy a lo­­komotinál erősebben lökte meg a veszteglő kocsi­kat, a­melyek aztán a nyílt pályára futottak.. . (Herceg és színésznő.) Londoni táviratok nyomán az egész európai sajtót bejárta minap az a hír, hogy Joakim Albert porosz herceg feleségül fogja venni Luszex Mária színésznőt, a berlini Finansz-szinház volt tagját, a­ki elvált felesége Lichtenberg bárónak. Egy újabb londoni híradás szerint a Reuter-ügynökséget hivatalosan felkérték annak kijelentésére, hogy a készülő házasságról el­terjedt hír valótlan. A hírt egyébként megcáfolják Berlinből is; a cáfolat azt mondja, hogy a herceg egyáltalán soha sem­ szándékozott feleségül venni a színésznőt. Sulzer Mária unokája néhai Sulzer ta­nár volt bécsi főkántornak s a Sulzer név csak szín­padi neve volt, családi nevén Gingold Máriának hív­ták, apja, a­ki a főkántor leányát feleségül vette, börzelátogató volt. Gingold családjával még régeb­ben Londonban telepedett le, ott egy ideig előkelően élt s akkor még gyermekkorban lévő leányát rend­kívül gondosan nevelte. Néhány évvel azután, hogy a család Londonban költözött, meghalt az anya. Gingold, a­ki több nagy kereskedő­ cégnek volt kép­viselője, utóbb elszegényedett, úgy, hogy leányának és fiainak kenyérkereső pályára kellett lépniök, így került Gingold Mária a színpadra. Több kisebb szín­házban mint szubrett kapott szerződést, de nagyobb sikere sehol sem volt. Eleinte Londonban játszott, később Berlinbe került s ott néhány kabarettben lé­pett föl. Aztán szerződött a Trianon-szinházhoz. Sulzer Mária már többször volt férjnél, először egy író, azután egy gazdag kereskedő, harmadszor pedig Lichtenberg báró vette nőül. Mind a három házas­ságot törvényesen fölbontották.­­• (Gyorsíró-kurzus.) Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület novemberi tanfolyamaira a Gyár­ utca 4. sz. alatti Gabelsberger-szakiskolában egész nap folyik a beírás. A növendékeket a parla­menti gyorsírók oktatják a magyar és német gyors­írásban. A kiképzett növendékek elhelyezéséről az egyesület gondoskodik.­­ (Elfogott váltóhamisító.) Ez év augusz­tusában az Országos Központi Fillérszövetkezet­nél, nyomára jöttek annak, hogy két az intézetnél elhe­lyezett, összesen hétezer korona értékű váltó, hami­sítva van. Följelentést tettek Dil­mont Árpád hu­szonhárom éves magánhivatalnok ellen, a ki a váltó­kon, mint kibocsátó szerepelt és a ki nagybátyjának, egy tényleges állományú tábornoknak és anyjának egy ezredes özvegyének a nevét hamisította rá a vál­tóra. A rendőrség sokáig nyomozott ebben a dolog­ban, de eredmény nélkül. Elrendelték Dillmont or­szágos körözését is, de ennek sem volt eredménye. Már-már lemondottak arról, hogy Dillmont-nak va­lamikor nyomára jussanak. Megerősítette ezt a föl­tevést az a körülmény, hogy híre jött, hogy Dillmont azóta Amerika szabad földjére ért s Texaszban far­mot vásárolt. Ez ugyan utóbb varótlannak bizonyult, a rendőri nyomozást azonban előbbre nem vitte. Ma azután váratlan fordulatot vett a dolog. Két rendőr, név szerint: Szváth György és Szita Flórián napok óta megfigyeltek egy elegáns öltözetű fiatal urat, a­ki nap-nap után, este hat óra tájban gummikerekű kétfogaton érkezett egy kálvin téri ház elé. Rendesen hosszabb ideig maradt fönn a házban s azután ugyan­azon a kocsin, a­mely az egész idő alatt várakozott, elrobogott. Kutatásuk meglepő eredménynyel járt. Megtudták, hogy az előkelő fiatal az azonos Dillment Árpád Gézával s egy a kálvin téri házban lakó tekinté­lyes kereskedő leányának a vőlegénye. A két rendőr ma este megvárta a fiatal vőlegényt, mig jövendőbelijé­től leért s ekkor fölszóllitották, hogy kövesse őket a főkapitányságra. Dillmentot a két egyenruhás alak föllépése egyáltalában nem hozta zavarba, kijelen­tette, hogy valószínűleg tévedés lesz a dologban.­­ Schwarcz Félix német mérnök és külföldi gyárak­nak a budapesti képviselője, bocsássák szabadon, kü­lönben konzulátusa útján interveniáltatni fog. A két rendőr azonban nem engedett s a fiatal, elegáns úr röviddel azután benn volt a főkapitányságon. Ott nem soká tartott tagadása. A nyilvántartási osztály­ban elébe tartották fényképét, mire beismerte bűnét. Diu­montot erre letartóztatták.­­ (Az öreg honvédeknek.) Kasper István egy csomag ezivarvéget küldött hozzánk az öreg hon­védek számára. A küldeményt rendeltetése helyére juttatjuk.­­ (Templom nélkül.) A tomallyai hölgyek, a kik már hosszú idő óta azért a kegyes célért buz­gólkodnak, hogy községükben közadakozásból római katolikus templomot építtethessenek, a minap kül­döttséget menesztettek püspökükhöz, támogatást kér­vén. A küldöttségben Pazár Andorné, Fischer Gyu­­láné, Fischer Margit és Bozláik Andrásné vett részt. A díszelnöknő, Radvánszky Györgyné gyöngélkedése miatt nem tarthatott a küldöttséggel. A főpásztor szívesen fogadta a küldöttséget, megajándékozta őket olvasóval s megígérte, hogy maga is azon lesz, hogy minél előbb temploma legyen tomallyai hívőinek.­­ (Élethalál-harc a fenevadakkal.) A ber­lini Busch-féle cirkuszban rettenetes jelenet játszó­dott le tegnap délután. Peters állatszeliditőt elő­adás közben megtámadták az oroszlánok és tigrisek s veszedelmesen összemarcangolták. Az izgalmas ese­ményről a következőket téviratozzák nekünk Ber­linből: A délutáni előadáson a fenevadak, tíz orosz­lán és hat tigris, kezdettől fogva nagyon nyugtala­nok voltak és Peters csak a legnagyobb energiával bírta engedelmességre szorítani őket. A cirkuszban vasárnap rendesen böjtnap szokott lenni, a­melyen a vadállatok csak szörppel bekent kenyeret kapnak. A tegnapi produkció szerencsésen bevégződött s Pe­ters már vissza akarta kergetni ketreceikbe az álla­tokat. E közben egy oroszlán és egy tigris egymás­nak rohant és marakodni kezdett. Peters odasietett hozzájuk és korbácsával szét akarta őket választani, miközben azonban szerencsétlenségére elcsúszott és elesett. Peters tisztában volt veszedelmes helyzeté­vel és gyorsan talpra állni igyekezett, de alig, hogy fölállott, a legerősebb oroszlán talpával oly hatalan csapást mért az arcára, hogy újra elesett. Most mind a tizenhat állat egyszerre rávetette magát és Peters hasztalanul igyekezett, ellenük védekezni. Az egyik tigris beleharapott a bal karjába, a többi állat, testé­nek más részeit marcangolta. A közönség rémülve nézte ezt a jelenetet és segítségért kiabált. Végre az állatszelidítőnek két segédje és a cirkusznak két más alkalmazottja bátran bement a rácsos ajtón és vas­­rudakkal és revolverből tett vaklövésekkel elkerget­ték az állatokat Peterstől, a­ki már most az ő oltal­muk alatt elvánszoroghatott a veszedelem színhelyé­ről. Peters meg volt mentve, de állapota borzasztó. Az egyik oroszlán egészen szétmarcangolta talpával az arcát, egy tigris karmával letépte balszeme tájá­ról a húst, egy másik tigris pedig keresztül harapta bal karját, azonkívül még sok más sebből is vérzett. Az állatszelidítő e véres jelenet után háromszor je­lent meg a cirkuszban és a közönség riadó tapsa mellett köszönte meg az érdeklődést, de a­mikor harmadszor távozott, az egyik ketrec ajtaja előtt eszméletlenül összerogyott. Két orvos sietett hozzá s bekötözte sebeit; ez a kötözés félóránál tovább­ tartott. Azután elvitték lakására, a­hol most élet és halál között lebeg. A közönséget nagy rémület fogta el s legnagyobb része jajveszékelve hagyta el a cir­kuszt s e közben szintén történt néhány kisebb sze­rencsétlenség; a többi közt egy asszony a karzati lépcsőről legurult és megsérült. Az esti előadáson Peters mutatványát mással pótolták.­­ (Vakmerő szélhámos.) Néhány nap óta közéletünk nevesebb embereihez egy vakmerő szél­hámos látogat el, a­ki mindenütt Szendrey János dr. miniszteri osztálytanácsos névjegyével és hamisított aláírásával pénzt csal ki. A rendőrség ez után hívja föl a közönség figyelmét a szélhámosra. — (Weston Willy) zongoraművészt és Wag­­ner-interpretálót, a­ki Bayreuthban a Wagner-csa­­ládnál és Bukarestben a román királyi udvarnál já­tékával nagy sikert aratott, a nyáron tudvalevőleg súlyos baleset érte, minek következtében hangver­seny-körútjai elemaradnak és a művész lakásán (Váci­ utca 67.) a Wagner-mesterművek zongorajá­tékában leckéket ad.­­ (Sikkasztó komornyik.) Haberhauer Károly, az Országos Kaszinó főkomornyikja,­­ a rá­­bízott pénzből tizenegyezerkilencszáz koronát elsik­kasztott. A sikkasztásnak november másodikán jöt­tek a nyomára, a­mikor Haberhauer váratlanul el­maradt hivatalából. A följelentés alapján Sándor fogalmazó megindította a vizsgálatot. Ennek során kiderült, hogy Haberhauer megszökött. Ma reggel a sikkasztót a detektívek a szent-lőrinci vasúti állo­máson fölismerték és bekísérték a főkapitányságra. Ott letartóztatták. Megmotozásakor ezerháromszáz­ koronát találtak nála. A többi pénzt elköltötték. , 1906. november 6.

Next