Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-01 / 300. szám

é­ lyesli, hogy a pénzügyminisztér­i­um hatásköre alól a bányászatot kivegyék. Sághy Gyula pártolja Ugrón indítványát, a bá­nyák fejlesztése szempontjából. Csak azt óhajtja, hogy ez ne rázkódtatásokkal történjék, és ne máról holnapra. Bátkay László azt kérdi, igaz-e az, hogy a kor­mány ígéretet tett az újonclétszám fölemelésére . Nem látott-e sérelmet a kormány a külügyminiszter kinevezése formájában? Igaz-e az, hogy a honvé­delmi miniszter eltiltotta a honvédséget a Rákóczi- ünnepen való részvételtől? Kérdi továbbá, hogy az adózás közigazgatási rendszere változik-e? Nem le­hetne-e továbbá a nehéz pénzügyi helyzeten segíteni. Holló Lajos a pénztári készletek mai elhelyezé­sét nem tartja szerencsésnek, mert ebben csak a fő­városi nagy bankok részesülnek. Kérdi, nem volna-e helyesebb itt a decentralizáció? A kereseti adók kí­méletlenül emeltettek. Nálunk a kereset nem nyug­szik szilárd alapokon és így a kereseti adót nagyon emelni igazságtalanság. Nagy Ferenc dr. Rátkay kérdésére megjegyzi, hogy azok nem a bizottság elé valók, helyesebbnek tartaná, ha ezekre a péznügyminiszter nem vála­szolna. Szóvá teszi azután a nagy pénzintézetek visz­­szaéléseit. Óhajtaná a nagy takarékpénztáraknak törvényhozás útján leendő szabályozását. A kereseti adóknál tényleg méltánytalanság történt, de az bizo­nyos, hogy sokan még mindig nem fizetnek annyit, mint a­mennyit fizetniük kellene. Figyelembe kell venni, a IV. osztályú kereseti adót is. Széll Kálmán Nagy Ferencnek válaszolva, ki­jelenti, hogy a költségvetés tárgyalásakor jogos minden politikai kérdés fölvetése. Helyes Rátkay eljárása is. A felelet a miniszterelnök dolga, a­ki úgy válaszol a kérdésre, a­hogy jónak és célszerű­nek véli. Ugron Gábor Hoitsyval szemben a bányászatra vonatkozó álláspontját védi. Sürgeti a bányatörvény megváltoztatását és az államhivatalnokoknak vidéken nagyobb lakbérrel való ellátását. Földes Béla szerint a költségvetést mennél reá­lisabb alapra kell helyezni. A takarékpénztárak re­formját ő is szükségesnek tartja. Wekerle Sándor miniszterelnök legelőször Rát­kay kérdéseire felel. Hogy az újonclétszám szaporí­tása szükséges, az­ általánosan elismert tétel. A kér­dés csak az, hogy milyen mértékben és milyen fölté­telekkel történjék a szaporítás. E kérdésnél legyen szabad kinyilatkoztatnom, aszamond a miniszterel­nök, hogy a kormány semmi olyan kötelezettséget nem vállalt, mely a létszámszaporítás idejére, mérté­kére és föltételeire vonatkozott volna. A kormány ál­talános programot adott. Ha újabban oly sokat be­szélnek bizonyos paktumról,­­ nem szerencsés kife­jezést használnak. Miről is van szó tulajdonképpen? Természetes, hogy az Uralkodó mielőtt egy kormányt kinevez, tisztába akar jönni az iránt, hogy mi lesz az illető kormánynak a programja, s hogy az új kor­mány minő föltételekkel veszi át az ügyek intézését. Ezt tisztába hoztuk a mai minisztérium kinevezése­n a satiabeli fáraók nejeinek és leányainak pom­pás ékszerei a legszebbek. Az arany megmunká­lása, a tündöklő, sokszínű zománc minden idők ötvösmunkáival vetekedik. A sirokban találjuk a hímzéseket, illatszereket, toilette-kézitü­kröket, arc­festékeket, fésűket. A szeretet virágfüzéreket font a múmia körül a meghalt kedvenc virágai­ból s a virágokon egyszer-másszor a szorgalmas méhecske is rajta van. A kedvelt házi állatok is a sírba kerültek, a kutya, macska, gazella, ma­jom. Ott látjuk a női kelengyét, például a har­mincöt századdal ezelőtt elhunyt Ament papnő pompás vásznait és liliputi cipőit. A nagy úrral eltemették szolgáit, béreseit; nem valóságban ugyan, hanem csak fából faragottan. Ép igy ke­rültek a fáraó, vagy a hadvezér sírjába egész szakasz katonák, fehérek és barnák egyaránt, teljes fegyverzettel és katonai lépésben. A mes­terember magával vitte szerszámait; a mező­gazda egy köcsög búzát, a korán elhunyt tanuló iskolai dolgozatait, a­melyeken a gondosan ja­vító tanári kéznek nyomai ima is láthatók. A hites okmányok kiállítására szükséges pecsét­nyomó sem hiányzik, a miként a gazdaasszony magával vitte konyhaedényeit. Ősi időktől fogva udvari divat lévén a nagy paróka, a halott ezt is kapott, hogy az udvari fogadásoknál kellő módon jelenhessék meg. E sokféle tárgyon kívül még igen sok amulett került a sírba. Az egyiptomi nép ugyanis nagyon babonás volt; az élet minden körülmé­nyére volt neki amulettje, melynek varázsoló erejében bizakodott. A nők toilette-asztalán ál­lott Bizu isten, a­ki bár igen rut arcot antorí­­tott, még­is őre volt a női szépségnek. Az övre fűzött karneohcsattocska Izisz véreként szere­pelt, mely megtisztított a bűntől. A béka a meg­újulás varázsa volt, egy parányi oszlopocska kor is. Ezúttal azonban csakis az uralkodó és a kor­mány belső ügyeiről van szó, s ez a kormány és ezek a megállapodások kifelé a kormány programjában jutnak kifejezésre. Ebben a programban minden benne van, a­minek benne kell lennie, és csak saj­nálni való, hogy egyes lapok, részben egészen vilá­gos tendenciával, ezt a kérdést arra akarják fölhasz­nálni, hogy bizonyos izgatottságot keltsenek, a­mely csak ártalmas lehet. A­mi pedig azt a kívánságot il­leti, hogy a paktum, illetőleg e pontozatok közzé­­tétessenek, ilyen kívánságot a magyar törvényhozás nyilváníthat, oly értelemben, hogy a kormány pro­gramja magában az országgyűlésben tisztáztassék. Egy idegen államnak azonban ebbe nincs beleszó­lása, annál kevésbbé, mert e pontozatokban nincse­nek olyan kötelezettségek, melyek egy más államot kötnének.­­ A közös miniszteri kinevezések a szokott for­­mában történtek. Mikor a miniszterek kormányra vállalkoztak, megmondották, hogy adott alapon vál­lalkoztak. Erről tehát nem tehetnek m­ást. Bizonyos oldalról folyton hangoztatták, hogy a kormány kri­tikus helyzetben van, hogy krízis van. Ez nem igaz. Ezek csak olyan tendenciózus híresztelések. A hon­védelmi miniszter állítólagos rendeletéről mit sem tud. Ez a rendelet apokrif. A tények is ellentmonda­nak annak, hogy ilyen rendelet kiadatott volna, az ünnep lefolyása is ezt bizonyítja. Lélekemelő, szép volt a Rákóczi-ünnep, ne rontsuk meg most disszonáns hangokkal. Ugronnal egyetért abban, hogy bányászatunk különös gondot igényel, valamint abban is, hogy bányászatunkat gyakorlatibbá kell tennünk. A bá­nyatörvény már valóságos tengeri kígyó. A fő dige­­ranciát a szénkérdés okozta, az, hogy a szén sza­badásványnak tekintessék-e vagy sem. 1898-ban az iglói gyűlésen ő közvetítő indítványt tett, a­mit akkor elfogadtak. Ennek alapján áll ma is. Az ipar­­fejlesztés egyformán feladata minden minisztérium­nak. A kereskedelmi minisztérium már most is túl van terhelve, nem­ helyeselheti tehát, hogy még most a bányászatot is hatásköre alá vonják. Ez nem na­gyobb gondozás, hanem valósággal a bányászat el­hanyagolása tolna. A pénzügyminisztérium alá tar­tozik a Bányászat már csak azért is, mert ott van a fémjelzés, a pénzverés és a sóbányászat is. Neid az a célja, hogy a bányászatot és a bányászati ipart fej­­leszsze. Fejleszteni kell vasműveinket is, kőszén­­bányákat pedig vásárolni szándékozik. A progresszív adózásnak ő híve, de azt ne gondolja senki, hogy reáladókat progresszív alapra lehetne helyezni. Ez nincs sehol a világon. Ő olyan mértékben számló­földpárból az isteni m­egifjodást jelentette; a majolikából készült szem igen hatásos volt a szemverés ellen. A gyermektelen anyák Ptah is­tennek parányi szobrocskáját hordozták övükön. A legfőbb amulett azonban a galacsinhajló bo­gár, a skarabeus volt. Ezt a bogarat nevének félreértése által (Khopiriu-skarabeus, Khopiri: a levél, létezés) az örök létezés fogalmával kö­tötték össze, s oly nagy becsben tartották, hogy mindig magukkal hordozták. Nincsen halott, kinek sirjába ilyen bogárnak cserépből készült mását ne tették volna. Sőt a skarabeusnak még mélyrehatóbb ereje is volt. A balzsamozáskor a halott szivének helyére egy ilyen bogarat tettek, a mi a tulvilági eskü­dtbiróságot idén kegyessé hangolta a halott iránt. Ha a sír s a holttetem készen volt, követ­kezett a temetés. Ez külső fényességre a halott vagyoni állapota szerint módosult, de lényegben ugyanaz volt mindenkinél. A párducbőrbe öltö­zött pap illatos tömjént gyújtott, imádságot re­­begett. Ebbe belehangzott­ a siránkozók panasza, az árván maradt özvegy­nő siralma, ki egy pa­pirusz szerint így zokogott: Nővéred vagyok, oh nagy uram, ne hagyj el engem! Te oly szép vagy, én jó atyám! Miért is van az, hogy most távol vagyok tőled! Te, a­ki oly szívesen beszél­tél velem, most hallgatsz és nem beszélsz! Még csak azt jegyzem meg, hogy olyan temetést, a­minőt leírtam, csak a vagyonnal ren­delkezők készíthettek maguknak. A szegényeket közös sirba tették. Lábukra bőrsarut húztak, ke­zükbe botot adtak az égi úthoz, ujjukra cseréje gyű­rűt tettek. Melléjük helyezték Ptah, vagy Ozirisz isten szobrocskáit s a skarabeus bogarat; de mindenekfölött zsineget kötöttek nyakukra, karjaikra, combjaikra s a derékra, mert ez megóv a túlvilágon a varázslatoktól. Kezik megvalósítani a progresszív adót, mint a­mi­lyen mértékben sehol sincs megvalósítva egész Euró­pában. Holló Lajosnak felszólalására a pénztári készleteket illetőleg, azt­ válaszolja, hogy a föl nem használt összegek a pénztári készletekhez csatolhat­nak, de törvényhozási engedély nélkül föl nem hasz­náltatnak. Nagy pénztári készletekre szükség van, mert nagy beruházások nélkül nem lehet gazdasági föllendülést elérni. Cak így lehet ipart is létesíteni és fejleszteni. Hitelre az államnak szüksége lesz, de ezt csak akkor veszi igénybe, ha a hitelviszonyok jobbak lesznek. A pénztári készletek elhelyezése most nagy fővárosi pénzintézeteknél történik, mert a vi­déki pénzintézetek igaz, bonitán szempontjából kifo­gásolni valót nem hagynak hátra, de a likviditás bi­zony nagyon szomorú. Ezért nem adhat nagyobb ösz­­szegeket a kormány a vidéki pénzintézeteknek. Az adóbevételek emelésére szüksége volt, mert emelked­tek kiadásai, továbbá azért is, hogy a költségvetés reális legyen. A botritaladó nem áll arányban ma sem a fogyasztással. Ma is vannak olyanok, a­kik nem fizetnek fogyasztási adót. A kereseti adók nem túl nagyok, ha van is néhol méltánytalanság. Saj­nos, kevés az őszinte jövedelembevallás, sok az embe­reknél a nemtörődömség és közviszonyainkban, is kevés az állandóság. Üzletek nyúlnak százszámra, a­melyek néhány hónap múlva, megszűnnek vagy át­­ruháztatnak. Ilyen viszonyok között lehet, hogy ter­helő a kereseti adó, de általában nem elviselhetetlen. Nem is történt nagyarányú emelés, hiszen tizenöt év óta 42 millióról csak 50 millióra emelkedett, te­hát nyolc millióval. Kéri, hogy a bizottság válaszát vegye tudomásul. (Helyeslés.)­­ Lengyel Zoltán előadja, hogy neki közös had­seregbeli tisztek hozták tudomására a Rákóczi-ünnep­­ről szóló eltiltó rendeletet és a menetben nem is vett részt sem a közös hadsereg, sem a honvédség. Fabriczius ezredes vasárnap délelőtt kaszárnya­­vizitet tartott, hogy a honvédség ne vehessen­ részt az ünnepen. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök: A buda­pesti hadtestparancsnokság maga megcáfolta az il­lető rendelet kiadását. Az ünnepen a menetben csak a meghívottak vehettek részt, a katonaság pedig nem volt meghíva, tehát részt sem vehetett. A kö­zönség soraiban pedig tények igazolják, hogy kato­nák is voltak. Lengyel Zoltán: A külföldi biztosító társasá­gok a díjtartalékukat magyar értékekben­­ kötelez­­tessenek elhelyezni és állami ellenőrzés alá vétesse­nek, mint Németországban, a mérlegkészítés tekin­tetében is, mert a visszaélés és az adózás alól való kibúvás az egész vonalon fölburjánzott. Wekerle dr. miniszterelnök: A díjtartalékra vo­natkozó törvényjavaslat elő van készítve és nem­sokára tárgyalható lesz. A mérlegkészítés szempont­jából a visszaéléseket ismeri, de törvény hiányában nincs módjában beavatkozni. A részletes tárgyalás során Hoitsy Pál meg­jegyezte, hogy hivatalainkban túlteng a bürokratiz­mus. A hivatalnoki kar óriási összegekbe kerül évenként úgy, hogy az igények kielégítésénél nagy, körültekintéssel kell eljárni. Holló Lajos úgy az állami hivatalnokok, mint a bírák és vasutasok helyzetének javítását föltétle­nül szükségesnek tartja. Lengyel Zoltán fölhívja a miniszter figyelmét arra, hogy a pénzügyi igazgatóságok a szegényebb emberekkel szemben méltányosabban járjanak el, továbbá, hogy engedélyek kiadásánál nemzeti és faji tekintettel legyen a kormány. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök utal a pénzügyigazgatóságokhoz intézett humánus rendele­tére, mely mindenkit kielégít. Az engedélyek tekintetében, ha visszaélések jutnak tudomására, szi­gorúsággal jár el.­­ Ltolló Lajos a pénzügyőri kar erkölcsi és szel­lemi nivóját kívánja emelni. A délutáni folytatólagos ülésen előbb az állami számvevőszék szervezetére vonatkozó 1880. évi LXVI. és 1893. évi XXX. törvénycikk módosításá­ról szóló törvényjavaslatot tárgyalták és némi stiláris módosítással elfogadták. Azután folytatták a pénz­ügyminiszteri tárca költségvetésének részletes tár­gyalását. . . Az egyenes adók tételénél Hoitsy Pál előadó kevesli a nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok és intézetek adóját. Széll Kálmán igazat ad Hoitsynak és ennek okát abban látja, hogy az egyes intézetek és vállala­tok adómentes papírokba fektetik vagyonukat. .Ez abúzus, a­melyen az új adótörvény lesz kiválva se­gíteni. Wekerle miniszterelnök a pénzintézeteket pro­gresszív alapon kívánja majd jövedelem után meg­adóztatni, de a likviditás szempontjából az a fontos, hogy mentül több papírjuk legyen, a­mi magasabb financiális szempontokból kívánatos. Lengyel Zoltán előadja, hogy a külföldi bizto- BUDAPESTI HÍRLAP, (300. sz.) 1906. november 1.

Next