Budapesti Hírlap, 1906. november (26. évfolyam, 300-329. szám)
1906-11-01 / 300. szám
é lyesli, hogy a pénzügyminisztérium hatásköre alól a bányászatot kivegyék. Sághy Gyula pártolja Ugrón indítványát, a bányák fejlesztése szempontjából. Csak azt óhajtja, hogy ez ne rázkódtatásokkal történjék, és ne máról holnapra. Bátkay László azt kérdi, igaz-e az, hogy a kormány ígéretet tett az újonclétszám fölemelésére . Nem látott-e sérelmet a kormány a külügyminiszter kinevezése formájában? Igaz-e az, hogy a honvédelmi miniszter eltiltotta a honvédséget a Rákóczi- ünnepen való részvételtől? Kérdi továbbá, hogy az adózás közigazgatási rendszere változik-e? Nem lehetne-e továbbá a nehéz pénzügyi helyzeten segíteni. Holló Lajos a pénztári készletek mai elhelyezését nem tartja szerencsésnek, mert ebben csak a fővárosi nagy bankok részesülnek. Kérdi, nem volna-e helyesebb itt a decentralizáció? A kereseti adók kíméletlenül emeltettek. Nálunk a kereset nem nyugszik szilárd alapokon és így a kereseti adót nagyon emelni igazságtalanság. Nagy Ferenc dr. Rátkay kérdésére megjegyzi, hogy azok nem a bizottság elé valók, helyesebbnek tartaná, ha ezekre a péznügyminiszter nem válaszolna. Szóvá teszi azután a nagy pénzintézetek viszszaéléseit. Óhajtaná a nagy takarékpénztáraknak törvényhozás útján leendő szabályozását. A kereseti adóknál tényleg méltánytalanság történt, de az bizonyos, hogy sokan még mindig nem fizetnek annyit, mint amennyit fizetniük kellene. Figyelembe kell venni, a IV. osztályú kereseti adót is. Széll Kálmán Nagy Ferencnek válaszolva, kijelenti, hogy a költségvetés tárgyalásakor jogos minden politikai kérdés fölvetése. Helyes Rátkay eljárása is. A felelet a miniszterelnök dolga, aki úgy válaszol a kérdésre, ahogy jónak és célszerűnek véli. Ugron Gábor Hoitsyval szemben a bányászatra vonatkozó álláspontját védi. Sürgeti a bányatörvény megváltoztatását és az államhivatalnokoknak vidéken nagyobb lakbérrel való ellátását. Földes Béla szerint a költségvetést mennél reálisabb alapra kell helyezni. A takarékpénztárak reformját ő is szükségesnek tartja. Wekerle Sándor miniszterelnök legelőször Rátkay kérdéseire felel. Hogy az újonclétszám szaporítása szükséges, az általánosan elismert tétel. A kérdés csak az, hogy milyen mértékben és milyen föltételekkel történjék a szaporítás. E kérdésnél legyen szabad kinyilatkoztatnom, aszamond a miniszterelnök, hogy a kormány semmi olyan kötelezettséget nem vállalt, mely a létszámszaporítás idejére, mértékére és föltételeire vonatkozott volna. A kormány általános programot adott. Ha újabban oly sokat beszélnek bizonyos paktumról, nem szerencsés kifejezést használnak. Miről is van szó tulajdonképpen? Természetes, hogy az Uralkodó mielőtt egy kormányt kinevez, tisztába akar jönni az iránt, hogy mi lesz az illető kormánynak a programja, s hogy az új kormány minő föltételekkel veszi át az ügyek intézését. Ezt tisztába hoztuk a mai minisztérium kinevezésen a satiabeli fáraók nejeinek és leányainak pompás ékszerei a legszebbek. Az arany megmunkálása, a tündöklő, sokszínű zománc minden idők ötvösmunkáival vetekedik. A sirokban találjuk a hímzéseket, illatszereket, toilette-kézitükröket, arcfestékeket, fésűket. A szeretet virágfüzéreket font a múmia körül a meghalt kedvenc virágaiból s a virágokon egyszer-másszor a szorgalmas méhecske is rajta van. A kedvelt házi állatok is a sírba kerültek, a kutya, macska, gazella, majom. Ott látjuk a női kelengyét, például a harmincöt századdal ezelőtt elhunyt Ament papnő pompás vásznait és liliputi cipőit. A nagy úrral eltemették szolgáit, béreseit; nem valóságban ugyan, hanem csak fából faragottan. Ép igy kerültek a fáraó, vagy a hadvezér sírjába egész szakasz katonák, fehérek és barnák egyaránt, teljes fegyverzettel és katonai lépésben. A mesterember magával vitte szerszámait; a mezőgazda egy köcsög búzát, a korán elhunyt tanuló iskolai dolgozatait, amelyeken a gondosan javító tanári kéznek nyomai ima is láthatók. A hites okmányok kiállítására szükséges pecsétnyomó sem hiányzik, a miként a gazdaasszony magával vitte konyhaedényeit. Ősi időktől fogva udvari divat lévén a nagy paróka, a halott ezt is kapott, hogy az udvari fogadásoknál kellő módon jelenhessék meg. E sokféle tárgyon kívül még igen sok amulett került a sírba. Az egyiptomi nép ugyanis nagyon babonás volt; az élet minden körülményére volt neki amulettje, melynek varázsoló erejében bizakodott. A nők toilette-asztalán állott Bizu isten, aki bár igen rut arcot antorított, mégis őre volt a női szépségnek. Az övre fűzött karneohcsattocska Izisz véreként szerepelt, mely megtisztított a bűntől. A béka a megújulás varázsa volt, egy parányi oszlopocska kor is. Ezúttal azonban csakis az uralkodó és a kormány belső ügyeiről van szó, s ez a kormány és ezek a megállapodások kifelé a kormány programjában jutnak kifejezésre. Ebben a programban minden benne van, aminek benne kell lennie, és csak sajnálni való, hogy egyes lapok, részben egészen világos tendenciával, ezt a kérdést arra akarják fölhasználni, hogy bizonyos izgatottságot keltsenek, amely csak ártalmas lehet. Ami pedig azt a kívánságot illeti, hogy a paktum, illetőleg e pontozatok közzététessenek, ilyen kívánságot a magyar törvényhozás nyilváníthat, oly értelemben, hogy a kormány programja magában az országgyűlésben tisztáztassék. Egy idegen államnak azonban ebbe nincs beleszólása, annál kevésbbé, mert e pontozatokban nincsenek olyan kötelezettségek, melyek egy más államot kötnének. A közös miniszteri kinevezések a szokott formában történtek. Mikor a miniszterek kormányra vállalkoztak, megmondották, hogy adott alapon vállalkoztak. Erről tehát nem tehetnek mást. Bizonyos oldalról folyton hangoztatták, hogy a kormány kritikus helyzetben van, hogy krízis van. Ez nem igaz. Ezek csak olyan tendenciózus híresztelések. A honvédelmi miniszter állítólagos rendeletéről mit sem tud. Ez a rendelet apokrif. A tények is ellentmondanak annak, hogy ilyen rendelet kiadatott volna, az ünnep lefolyása is ezt bizonyítja. Lélekemelő, szép volt a Rákóczi-ünnep, ne rontsuk meg most disszonáns hangokkal. Ugronnal egyetért abban, hogy bányászatunk különös gondot igényel, valamint abban is, hogy bányászatunkat gyakorlatibbá kell tennünk. A bányatörvény már valóságos tengeri kígyó. A fő digeranciát a szénkérdés okozta, az, hogy a szén szabadásványnak tekintessék-e vagy sem. 1898-ban az iglói gyűlésen ő közvetítő indítványt tett, amit akkor elfogadtak. Ennek alapján áll ma is. Az iparfejlesztés egyformán feladata minden minisztériumnak. A kereskedelmi minisztérium már most is túl van terhelve, nem helyeselheti tehát, hogy még most a bányászatot is hatásköre alá vonják. Ez nem nagyobb gondozás, hanem valósággal a bányászat elhanyagolása tolna. A pénzügyminisztérium alá tartozik a Bányászat már csak azért is, mert ott van a fémjelzés, a pénzverés és a sóbányászat is. Neid az a célja, hogy a bányászatot és a bányászati ipart fejleszsze. Fejleszteni kell vasműveinket is, kőszénbányákat pedig vásárolni szándékozik. A progresszív adózásnak ő híve, de azt ne gondolja senki, hogy reáladókat progresszív alapra lehetne helyezni. Ez nincs sehol a világon. Ő olyan mértékben számlóföldpárból az isteni megifjodást jelentette; a majolikából készült szem igen hatásos volt a szemverés ellen. A gyermektelen anyák Ptah istennek parányi szobrocskáját hordozták övükön. A legfőbb amulett azonban a galacsinhajló bogár, a skarabeus volt. Ezt a bogarat nevének félreértése által (Khopiriu-skarabeus, Khopiri: a levél, létezés) az örök létezés fogalmával kötötték össze, s oly nagy becsben tartották, hogy mindig magukkal hordozták. Nincsen halott, kinek sirjába ilyen bogárnak cserépből készült mását ne tették volna. Sőt a skarabeusnak még mélyrehatóbb ereje is volt. A balzsamozáskor a halott szivének helyére egy ilyen bogarat tettek, a mi a tulvilági esküdtbiróságot idén kegyessé hangolta a halott iránt. Ha a sír s a holttetem készen volt, következett a temetés. Ez külső fényességre a halott vagyoni állapota szerint módosult, de lényegben ugyanaz volt mindenkinél. A párducbőrbe öltözött pap illatos tömjént gyújtott, imádságot rebegett. Ebbe belehangzott a siránkozók panasza, az árván maradt özvegynő siralma, ki egy papirusz szerint így zokogott: Nővéred vagyok, oh nagy uram, ne hagyj el engem! Te oly szép vagy, én jó atyám! Miért is van az, hogy most távol vagyok tőled! Te, aki oly szívesen beszéltél velem, most hallgatsz és nem beszélsz! Még csak azt jegyzem meg, hogy olyan temetést, aminőt leírtam, csak a vagyonnal rendelkezők készíthettek maguknak. A szegényeket közös sirba tették. Lábukra bőrsarut húztak, kezükbe botot adtak az égi úthoz, ujjukra cseréje gyűrűt tettek. Melléjük helyezték Ptah, vagy Ozirisz isten szobrocskáit s a skarabeus bogarat; de mindenekfölött zsineget kötöttek nyakukra, karjaikra, combjaikra s a derékra, mert ez megóv a túlvilágon a varázslatoktól. Kezik megvalósítani a progresszív adót, mint amilyen mértékben sehol sincs megvalósítva egész Európában. Holló Lajosnak felszólalására a pénztári készleteket illetőleg, azt válaszolja, hogy a föl nem használt összegek a pénztári készletekhez csatolhatnak, de törvényhozási engedély nélkül föl nem használtatnak. Nagy pénztári készletekre szükség van, mert nagy beruházások nélkül nem lehet gazdasági föllendülést elérni. Cak így lehet ipart is létesíteni és fejleszteni. Hitelre az államnak szüksége lesz, de ezt csak akkor veszi igénybe, ha a hitelviszonyok jobbak lesznek. A pénztári készletek elhelyezése most nagy fővárosi pénzintézeteknél történik, mert a vidéki pénzintézetek igaz, bonitán szempontjából kifogásolni valót nem hagynak hátra, de a likviditás bizony nagyon szomorú. Ezért nem adhat nagyobb öszszegeket a kormány a vidéki pénzintézeteknek. Az adóbevételek emelésére szüksége volt, mert emelkedtek kiadásai, továbbá azért is, hogy a költségvetés reális legyen. A botritaladó nem áll arányban ma sem a fogyasztással. Ma is vannak olyanok, akik nem fizetnek fogyasztási adót. A kereseti adók nem túl nagyok, ha van is néhol méltánytalanság. Sajnos, kevés az őszinte jövedelembevallás, sok az embereknél a nemtörődömség és közviszonyainkban, is kevés az állandóság. Üzletek nyúlnak százszámra, amelyek néhány hónap múlva, megszűnnek vagy átruháztatnak. Ilyen viszonyok között lehet, hogy terhelő a kereseti adó, de általában nem elviselhetetlen. Nem is történt nagyarányú emelés, hiszen tizenöt év óta 42 millióról csak 50 millióra emelkedett, tehát nyolc millióval. Kéri, hogy a bizottság válaszát vegye tudomásul. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán előadja, hogy neki közös hadseregbeli tisztek hozták tudomására a Rákóczi-ünnepről szóló eltiltó rendeletet és a menetben nem is vett részt sem a közös hadsereg, sem a honvédség. Fabriczius ezredes vasárnap délelőtt kaszárnyavizitet tartott, hogy a honvédség ne vehessen részt az ünnepen. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök: A budapesti hadtestparancsnokság maga megcáfolta az illető rendelet kiadását. Az ünnepen a menetben csak a meghívottak vehettek részt, a katonaság pedig nem volt meghíva, tehát részt sem vehetett. A közönség soraiban pedig tények igazolják, hogy katonák is voltak. Lengyel Zoltán: A külföldi biztosító társaságok a díjtartalékukat magyar értékekben köteleztessenek elhelyezni és állami ellenőrzés alá vétessenek, mint Németországban, a mérlegkészítés tekintetében is, mert a visszaélés és az adózás alól való kibúvás az egész vonalon fölburjánzott. Wekerle dr. miniszterelnök: A díjtartalékra vonatkozó törvényjavaslat elő van készítve és nemsokára tárgyalható lesz. A mérlegkészítés szempontjából a visszaéléseket ismeri, de törvény hiányában nincs módjában beavatkozni. A részletes tárgyalás során Hoitsy Pál megjegyezte, hogy hivatalainkban túlteng a bürokratizmus. A hivatalnoki kar óriási összegekbe kerül évenként úgy, hogy az igények kielégítésénél nagy, körültekintéssel kell eljárni. Holló Lajos úgy az állami hivatalnokok, mint a bírák és vasutasok helyzetének javítását föltétlenül szükségesnek tartja. Lengyel Zoltán fölhívja a miniszter figyelmét arra, hogy a pénzügyi igazgatóságok a szegényebb emberekkel szemben méltányosabban járjanak el, továbbá, hogy engedélyek kiadásánál nemzeti és faji tekintettel legyen a kormány. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök utal a pénzügyigazgatóságokhoz intézett humánus rendeletére, mely mindenkit kielégít. Az engedélyek tekintetében, ha visszaélések jutnak tudomására, szigorúsággal jár el. Ltolló Lajos a pénzügyőri kar erkölcsi és szellemi nivóját kívánja emelni. A délutáni folytatólagos ülésen előbb az állami számvevőszék szervezetére vonatkozó 1880. évi LXVI. és 1893. évi XXX. törvénycikk módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták és némi stiláris módosítással elfogadták. Azután folytatták a pénzügyminiszteri tárca költségvetésének részletes tárgyalását. . . Az egyenes adók tételénél Hoitsy Pál előadó kevesli a nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok és intézetek adóját. Széll Kálmán igazat ad Hoitsynak és ennek okát abban látja, hogy az egyes intézetek és vállalatok adómentes papírokba fektetik vagyonukat. .Ez abúzus, amelyen az új adótörvény lesz kiválva segíteni. Wekerle miniszterelnök a pénzintézeteket progresszív alapon kívánja majd jövedelem után megadóztatni, de a likviditás szempontjából az a fontos, hogy mentül több papírjuk legyen, ami magasabb financiális szempontokból kívánatos. Lengyel Zoltán előadja, hogy a külföldi bizto- BUDAPESTI HÍRLAP, (300. sz.) 1906. november 1.