Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-29 / 25. szám

1907. január 28. BUDAPESTI HÍRLAP. (25. sz.) azokat az aranyhidakat hagyják majd meg, melye­ket farsang végéig a Váci-utcán sétáló fiatal gaval­lérok a boldogság folyóján át fölépítenek egy lehe­tőleg háromemeletes örökösnő szivéig. A Kiskid­­utca bizonyára új nevet kap akkorára, lesz belőle Fáy András­ utca. Vörösmarty Mihály a Gizella-tér­­ről szívesen látja majd szomszédjául ezt a másik céhbeli embert: a nagy mesemondót, a magyar Lafontainet, Fáy Andrást. A belvárosi utcatulajdo­­nosságra különben azért is számíthat a kiváló íző, mert régi belvárosi lakos volt Fáy András, kinek családi házát, a Fáy-házat a múlt század hetvenes éveiben rombolták le az Irányi-utcán, akkor még Kalap-utcán. A takarékpénztár palotája a Kishid­­utcai sarkon szintén szívesen fogja fogadni a Fáy András nevével díszített jelzőtáblát, mert a meseíró praktikus pénzember is volt a maga idejében és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, melynek ott épül majd a háza, éppen a Fáy András alapítása.­­ (Kitüntetés.) A király, mint a hivatalos lap közli, Sadtler Stóbert nyugalmazott pénzügyi taná­csos, háromszögelő főmérnöknek, az országos katasz­teri fölmérés terén teljesített hit, buzgó és kiváló szol­gálataiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, to­vábbá Gráf Adolf uradalmi erdemesternek,, az erdé­szet és a közügyek terén szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkeresztet adományozta.­­ (Gyászrovat.) Prihoda Gyula dr. nógrád­­szennai körorvos, volt egyetemi tanársegéd január 25-én negyvenöt éves korában meghalt Felső-Sztre­­gován. Halálát özvegye és négy gyermeke gyászolja. Az elhunyt a Budapesti Hirlap­nak fönnállása első éveiben belső munkatársa volt s Azar néven több kedves tárcát is irt. Teszári Hajnal Antal nyugalmazott miniszteri tanácsos, a vaskoronarend lovagja, a Ferenc József­­rend tulajdonosa január 25-én hatvannyolc éves ko­rában Fiuméban meghalt. Özvegy Jendrassik Jenőné, született vagyambi Fiuk Ilka január 27-én hetvenegy éves korában meghalt Budapesten. Temetése január 29-én délután negyedfél órakor lesz a Rökk Szilárd­ utca 16. számú házából. Ó-lehotai Kupec­z József fejérvármegyei nyu­galmazott árvapénztári ellenőr január 25-én nyolc­vankét éves korában meghalt Budapesten. Özv. Laufer Jakabné, született Altschtädter Regina rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. A megboldogultban Laufer Lajos dr., a budapesti köz­úti vaspályatársaság vezértitkára édesanyját gyá­szolja. Özv. Smekál József­né, szül. Papp Karolina életének nyolvanegyedik évében elhunyt Budapesten. Nemes Antal Péter ügyvéd, nyugalmazott vá­rosi tanácsos január 27-én életének nyolcvanegyedik évében Kecskeméten elhunyt. Özvegy Kakas Gáspárné, született Sipos Er­zsébet január 25-én ötvenhat éves korában Monoron meghalt. Obermayer József január 25-én hatvanegy esz­tendős, korában Pápán elhunyt. Özvegy Dobosffy Vincéné, született Sváby Ot­­tilia január 26-án hetvenkét esztendős korában Pé­csett elhunyt. Stauber Erzsiké, Stauber Sándornak, a duna­­földvári népbank vezérigazgatójának húsz éves leánya meghalt Abbáziában. A halottat hazahozzák és a dunaföldvári temetőben helyezik örök nyuga­lomra. A megboldogultban Hamvay Gyula, a sík­­­csarnok felelős szerkesztője húgát gyászolja. Schmidt Ede január 25-én hatvanhat éves ko­rában Budapesten elhunyt. Idősb Wasserthal József magyar kir. vámfő­tiszt január 24-én negyvenhárom éves korában Bu­dapesten­ meghalt. Kiss Andorné, született Tóth Gizella január 23-án huszonhárom éves korában meghalt Tolcsva községben. Idősb Szeghy Géza magánzó, Iglófürednek ti­zenöt éven át volt gondnoka, január 25-én ötvenhá­rom éves korában Kispesten meghalt. Meczner Sándorka, Meczner Sándor dr. és neje, született Szombathy Rita öt éves leánykája ja­nuár 25-én Sárospatakon meghalt. Rothbaum Rudolf január 26-án hatvanhét éves korában Kecskeméten elhunyt.­­ (A tanítók fizetésrendezése.) A duna­­szerdahelyi tanítótestületek, mint nekünk írják, a minap beadványt intéztek a kultuszminisztériumhoz a tanítói fizetésrendezés dolgában. A beadványban arra kérik a minisztert, hogy Dunaszerdahely köz­séget vezesse be a III. lakásbérosztályba sorozott községek közé. Kérelmükben arra támaszkodnak, hogy ugyancsak Pozsony megyében a 2982 lakossal bíró Galánta és a 3027 lakossal bíró Somorja föl van véve a III. lakáskérosztályba, Dunaszerdahely pedig nem, holott 4821 lakosa van. A dunaszerda­­helyi tanítók egyúttal arra kérik a minisztert, hogy a készülő törvényjavaslatban világosan bennfoglal­­tassék, hogy a felekezeti és községi tanítók tekintet nélkül lakásbért, vagy természetben való lakást él­veznek. Egy tanító írja nekünk: Nagy igazságtalanság, hogy a tanítók fizetésrendezésénél beszámítják a kántori jövedelmet. Különösen sérelmes ez azokra a tanítókra nézve, a­kiknek kántori és tanítói fizetése együtt nem tesz ki ezer koronát. Ezeknek a fizetését most az állam kiegészíti ezer koronára, de e fize­tésért kétféle munkát kell végezniük, holott az osz­tálytanítók egyedül a tanításért ugyanannyit kap­nak. E mellett a kántortanítók jobbára családos emberek, a­kik eddig abban a reményben nyomorog­tak, hogy sorsuk jobbra fog fordulni, de most már még ez a reménységük is megszűnt. Az igazságtalan intézkedésnek az lesz a következménye, hogy a kán­tortanitól állásokra majd nem akad pályázó, mert ugyanannyit kap, ha tisztán tanítói állást nyer el.­­ (Wertheimstein Rózsik­a házassága.) Nagyváradi tudósitónk táviratozza: Wertheimstein Rózsika vasárnap Sarolta testvére társaságában Bécsbe utazott, a­hol a vőlegénye, Rothschild báró várja. Az esküvő február 6-án lesz. A menyasszony apját, Wertheimstein Alfréd lovagot üt nagy bank és vállalat, köztük a Pacific-vasút, beválasztotta az igazgatóságba. A menyasszony az ország minden részéből mintegy háromezer kérvényt kapott és a vőlegénye megkérte, hogy minden kérvényt adjon át neki. A menyasszony részére a család évi egy millió és kétszáz font gombostűpénzt biztosított. A vőle­gény a londoni Rothschild-bankház cégvezetője lesz.­­ (Wal­rmann Rikárd hagyatéka.) Birs­ből jelentik nekünk. A Doroteumban szerdán árve­rezik el a Monte-Karlóban öngyikossá lett Wahr­mann Rikárd hagyatékát. Az árverés alá kerülő tár­gyakat már ma megtekinthette a közönség, a­mely nagy tömegben lepte el az árverező csarnokot. A hagyaték túlnyomó része festmény és akvarell s csaknem valamennyinek tárgya a vadászat köréből való. Azonkívül számos régiség, régi fegyver és sok könyv kerül árverésre. Igen értékes az elhunytnak dohányszelence-gyüjteménye. A kiállított tárgyak között van egy rulett-asztal, a mely teljes mása a monte-carlóinak.­­ (Kivándorlók között.) Vay Péter gróf apostoli protonotárius, a­ki most ismét Amerikába Utazik az ottani magyarok meglátogatására, a Kron­­prinz Wilhelm fedélzetéről hosszabb levelet intézett hozzánk, útközben szerzett tapasztalatairól. A le­vélből közöljük az alábbi érdekes részeket: Január 7-én délután 5 órakor hagytuk el Brémát. A hajó nagy és pompás, bár a harmadik osztályú utasok meglehetősen szűken vannak elhe­lyezve a gőzös orrán három emeletnyi magasság­ban. Lehetnek vagy hétszázan, legnagyobb részük magyarországi kivándorló. Sok közöttük a tót, de a tiszta magyar is, főleg Tisza mellékéről, Szabolcs- és Zemplén megyékből. Kezdetben eléggé kedvezett az idő, de 11-én és 12-én teljes erejéből kitört az orkán. A szegény kivándorlók aránylag jól elvisel­ték nyomorúságukat. Ilyen alkalmaknál látjuk leg­jobban, milyen türelmes elem ez a magyar nép. Bizalmát a jó Istenbe helyezve, megadással tűrte sorsát. Nagyon sok, talán a legtöbb közülök már járt Amerikában. Érdekes volt az emberek közlé­seit meghallgatni. Elmondták, hogy évek előtt jöt­tek ki először és szereztek eleget, hogy házat, földet vásárolhassanak. Aztán kérdeztem, miért nem ma­radtak tehát végleg otthon, — mire néhány fölötte érdekes kifakadást hallottam. Legtöbb panasz a fa­lusi közigazgatás ellen irányult. —* A­hol nincsen igazság, ott nehéz megélni, mondta az egyik. — Ha az ember nehéz munkával szerzett va­lamit, azt is szeretnék könnyű szerrel el­venni, tette hozzá a másik. Jellemző volt egy öregebb gazda megjegy­zése, ki, a­mint mondotta, szép házzal és tanyával bírt. De kérem szépen, a szomszédság, mondotta, olyan irigységgel volt, mert jobban győzöm a munkát, többet keresek, hogy nem viseltem el áskálódásu­­kat és vissza­megyünk családommal Penszylvániába, ott is maradunk örökre. Kétségkívül a legtöbb ez emberek között azzal a szándékkal tér vissza, hogy amerikai állampolgár­ságot szerez,­­ mert fájdalom, saját hazájában nem találja föl az Amerikában megszokott körülménye­ket. A legtöbb e munkások között is bányász és gyári alkalmazott. Föld­mi­veléssel eddig kevesen fog­lalkoznak, kivéve Kanadában, a­hova mind nagyobb számmal mennek az Egyesült­ Államokból. Mindez ránk nézve fölötte szomorú. És még szomorúbb, hogy a baj helyett, hogy csökkenne, növekvőben van. Németországban, hol pár évtized előtt a kivándor­lás éppen olyan óriás arányokat mutatott, mint ná­lunk —m a megfeszített, és helyes tevékenység gyü­mölcsei hamar észlelhetők voltak. Ma alig lehet többé német kivándorlásról szó. Az egész birodalomból alig vándorolt ki 18.000-en a múlt év folyamán — Máig a magyar-osztrák m­onarkiából közel 300.000-en hagyták el a hazájukat. Most éppen két esztendeje annak, hogy Fiuméból először kísértem el, mint lelki­pásztor egy csoport kivándorlót. Amerikából visszatérve, igyekeztem bizonyos érdeklődést és te­vékenységet kelteni a baj orvoslására oly irányban, a­mint Németországban és más európai államokban történt. Érdeklődést, az igazat megvallva, itt-ott ta­láltam is, de tevékenységet sehol. A­míg nem jutunk annyira, hogy a szorgalom és a tehetség megtalálja otthon is a jutalmát, addig a kivándorlás nem fog csökkenni.­­ (Szerb jog­hallgatók Budapesten.) A belgrádi egyetem jogi karának számos hallgatója, négy tanár vezetésével Budapestre jön, a­honnan több kirándulást terveznek az országban, hogy meg­tekintsék nevezetesebb gyűjtő­fogházainkat és ja­vító­intézeteinket. A vendégek holnap reggel hat órakor érkeznek Budapestre. Az igazságügyminisz­­ter Vámbéry Rusztem doktort és Lévay József báró miniszteri titkárt rendelte ki kalauzolásukra, egyéb­ként pedig az Országos Kossuth Szövetség vendégei lesznek. Megérkezésüket nagyobb ifjúsági küldöttség várja a pályaudvaron. A vendégek négy napot töl­tenek Budapesten.­­ (Szénmunkások gyűlése.) A budapesti szénmunkások tegnap délelőtt tizenegy órakor az István-út 9. számú házában lévő Weisz-féle vendég­lőben gyűlést tartottak, a­melyen a munkaadókkal szemben követendő további magatartásukat vitatták meg. A gyűlésen mintegy háromszáz munkás jelent meg. Elnöknek Wetzler Samut, jegyzőnek Németh Istvánt választották meg. Az első szónok Fischer Simon rakodó­munkás volt, a­ki éles hangon bírálgatta a munkaadókat, a­kik szerinte minden áron ki akarják játszani a munkásokat. Ismerteti a szénmunkások követeléseit, a­melyeket már előző gyűléseik eredményeképpen emlékiratban terjesztettek a Magyarországi Fa- és Szénkereskedők Országos Egyesületéhez. Tíz órai munkaidőt, a pénzkezeléssel megbízottak és a lehor­dók számára száznegyven korona havi bért, tíz napi fölmondási időt és a különórákért hatvan fillért kö­vetelnek. Kívánják, hogy az esetleges reklamációk­ért csak két napon belül legyenek a szénkereskedők­kel szemben felelősek. A segédmunkások részére huszonnégy korona heti bért, különórákért hatvan fillért kértek a memorandumban. Kérik továbbá az emlékiratban, hogy a bizalmiférfi-rendszert és a szakszervezetet elismerjék, hogy vasárnap egyálta­lán nem, ünnepnap csak délig kelljen dolgozniok. Tisztességes bánásmódot kérnek. A munkaadók a tíz órai munkaidőt csak a raktári munkásoknak akarják megadni, a pénzkezeléssel megbízott mun­kásoknak és a kitordóknak száz korona havi bért, negyven fillért különóránként és zsákonként egy fillért mint külön jutalékot kínálnak. A segédmun­kások a régi napszámrendszert akarják megtartani. A legnagyobb és legsúlyosabb ok, a­miért a munka­adók kínálta feltételekbe nem mehetnek bele, az, hogy a bizalmi férfi- és szakszervezeti rendszert, to­vábbá a szervezeti munkaközvetítést semmi szín alatt sem akarják elfogadni. Arra való tekintettel, hogy a munkaadókkal kötött szerződés 1906 szeptember tizennegyedikén már lejárt, a munkások módosító ajánlatot tettek, a­mely részben honorálja a munka­adók álláspontját, de az állandó munkásoknak száz­húsz korona havi bért és egy fillér külön jutalékot zsákonként, a segédmunkásoknak pedig három ko­rona egységes napibért kívántak. Ezenkívül pedig a bizalmiférfi- és szakszervezeti rendszerhez való ragaszkodásukat újra hangoztatták. A munkaadók erre az ajánlatra még nem adtak választ. A szónok ajánlja, hogy állásfoglalásukat a válasz megérkez­téig tartsák függőben és egyelőre csak a tervezett vasárnapi munkaszünet-felfüggesztés ellen szánja­nak síkra. Többek felszólalása után a gyűlés azzal a határozathozatallal ért véget, hogy tudomásul vet­ték a módosító ajánlatot.­­ (A megjósolt tűzkatasztrófa.) A Tűzren­dészeti Felügyelő című szaklap, a­melynek Lukáts Gyula tűzfelügyelő a szerkesztője, 1906 december ti­zenötödikén megjelent számában megjósolta a Magyar ipar áruház tűzkatasztrófáját, a­mely a múlt szom­baton történt. A figyelemreméltó cikkecske így hangzik: „A főváros hatósága a Kecskeméti­ utca egyik bérházában nagy áruház berendezését engedélyezte, a­mely Magyar ipar áruház cég­cím alatt már meg is nyílt­. A város megengedte a tulajdonosoknak, hogy lépcsőt építsenek a pincéből a földszinti üzletbe s on­nan az első emeleti üzlethelyiségbe, a­mely fölött hat emeleten lakások vannak. Ez üzlethelyiségekből ajtók és ablakok nyitnak úgy a főlépcsőre, valamint a szűk udvarra is. A pinceraktárból pedig az üzlethe­lyiségeken keresztül egy felvonó közlekedik egészen a második emeletig, úgy látszik, hogy a fővárosi tanács, a Párisi Nagy Áruház katasztrófája óta, már két álló esztendeje nélkülözvén újabb, hasonló méretű, esetleg nagyobb szerencsétlenség látványosságát, hosz­­szas tanulmányozás után kisütötte pokoli tervét, a kecskeméti­ utcai áruház engedélyezését­. Törekvése azonban ezzel még nem merült ki, mert a párisi áru­házi tűzvész okainak és lefolyásának beható tanul­mányozása után, az új áruházon, izgatóbb változa­tosság kedvéért, egyes oly módosítások és berende­zések is történtek, a­melyek a Fárisi Nagy Áruház katasztrófájánál jóval nagyobb és sokkal izgatóbb szerencsétlenség látványosságát biztosítják. így pél- 9

Next