Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-29 / 25. szám
1907. január 28. BUDAPESTI HÍRLAP. (25. sz.) azokat az aranyhidakat hagyják majd meg, melyeket farsang végéig a Váci-utcán sétáló fiatal gavallérok a boldogság folyóján át fölépítenek egy lehetőleg háromemeletes örökösnő szivéig. A Kiskidutca bizonyára új nevet kap akkorára, lesz belőle Fáy András utca. Vörösmarty Mihály a Gizella-térről szívesen látja majd szomszédjául ezt a másik céhbeli embert: a nagy mesemondót, a magyar Lafontainet, Fáy Andrást. A belvárosi utcatulajdonosságra különben azért is számíthat a kiváló íző, mert régi belvárosi lakos volt Fáy András, kinek családi házát, a Fáy-házat a múlt század hetvenes éveiben rombolták le az Irányi-utcán, akkor még Kalap-utcán. A takarékpénztár palotája a Kishidutcai sarkon szintén szívesen fogja fogadni a Fáy András nevével díszített jelzőtáblát, mert a meseíró praktikus pénzember is volt a maga idejében és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, melynek ott épül majd a háza, éppen a Fáy András alapítása. (Kitüntetés.) A király, mint a hivatalos lap közli, Sadtler Stóbert nyugalmazott pénzügyi tanácsos, háromszögelő főmérnöknek, az országos kataszteri fölmérés terén teljesített hit, buzgó és kiváló szolgálataiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, továbbá Gráf Adolf uradalmi erdemesternek,, az erdészet és a közügyek terén szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (Gyászrovat.) Prihoda Gyula dr. nógrádszennai körorvos, volt egyetemi tanársegéd január 25-én negyvenöt éves korában meghalt Felső-Sztregován. Halálát özvegye és négy gyermeke gyászolja. Az elhunyt a Budapesti Hirlapnak fönnállása első éveiben belső munkatársa volt s Azar néven több kedves tárcát is irt. Teszári Hajnal Antal nyugalmazott miniszteri tanácsos, a vaskoronarend lovagja, a Ferenc Józsefrend tulajdonosa január 25-én hatvannyolc éves korában Fiuméban meghalt. Özvegy Jendrassik Jenőné, született vagyambi Fiuk Ilka január 27-én hetvenegy éves korában meghalt Budapesten. Temetése január 29-én délután negyedfél órakor lesz a Rökk Szilárd utca 16. számú házából. Ó-lehotai Kupecz József fejérvármegyei nyugalmazott árvapénztári ellenőr január 25-én nyolcvankét éves korában meghalt Budapesten. Özv. Laufer Jakabné, született Altschtädter Regina rövid szenvedés után Budapesten elhunyt. A megboldogultban Laufer Lajos dr., a budapesti közúti vaspályatársaság vezértitkára édesanyját gyászolja. Özv. Smekál Józsefné, szül. Papp Karolina életének nyolvanegyedik évében elhunyt Budapesten. Nemes Antal Péter ügyvéd, nyugalmazott városi tanácsos január 27-én életének nyolcvanegyedik évében Kecskeméten elhunyt. Özvegy Kakas Gáspárné, született Sipos Erzsébet január 25-én ötvenhat éves korában Monoron meghalt. Obermayer József január 25-én hatvanegy esztendős, korában Pápán elhunyt. Özvegy Dobosffy Vincéné, született Sváby Ottilia január 26-án hetvenkét esztendős korában Pécsett elhunyt. Stauber Erzsiké, Stauber Sándornak, a dunaföldvári népbank vezérigazgatójának húsz éves leánya meghalt Abbáziában. A halottat hazahozzák és a dunaföldvári temetőben helyezik örök nyugalomra. A megboldogultban Hamvay Gyula, a síkcsarnok felelős szerkesztője húgát gyászolja. Schmidt Ede január 25-én hatvanhat éves korában Budapesten elhunyt. Idősb Wasserthal József magyar kir. vámfőtiszt január 24-én negyvenhárom éves korában Budapesten meghalt. Kiss Andorné, született Tóth Gizella január 23-án huszonhárom éves korában meghalt Tolcsva községben. Idősb Szeghy Géza magánzó, Iglófürednek tizenöt éven át volt gondnoka, január 25-én ötvenhárom éves korában Kispesten meghalt. Meczner Sándorka, Meczner Sándor dr. és neje, született Szombathy Rita öt éves leánykája január 25-én Sárospatakon meghalt. Rothbaum Rudolf január 26-án hatvanhét éves korában Kecskeméten elhunyt. (A tanítók fizetésrendezése.) A dunaszerdahelyi tanítótestületek, mint nekünk írják, a minap beadványt intéztek a kultuszminisztériumhoz a tanítói fizetésrendezés dolgában. A beadványban arra kérik a minisztert, hogy Dunaszerdahely községet vezesse be a III. lakásbérosztályba sorozott községek közé. Kérelmükben arra támaszkodnak, hogy ugyancsak Pozsony megyében a 2982 lakossal bíró Galánta és a 3027 lakossal bíró Somorja föl van véve a III. lakáskérosztályba, Dunaszerdahely pedig nem, holott 4821 lakosa van. A dunaszerdahelyi tanítók egyúttal arra kérik a minisztert, hogy a készülő törvényjavaslatban világosan bennfoglaltassék, hogy a felekezeti és községi tanítók tekintet nélkül lakásbért, vagy természetben való lakást élveznek. Egy tanító írja nekünk: Nagy igazságtalanság, hogy a tanítók fizetésrendezésénél beszámítják a kántori jövedelmet. Különösen sérelmes ez azokra a tanítókra nézve, akiknek kántori és tanítói fizetése együtt nem tesz ki ezer koronát. Ezeknek a fizetését most az állam kiegészíti ezer koronára, de e fizetésért kétféle munkát kell végezniük, holott az osztálytanítók egyedül a tanításért ugyanannyit kapnak. E mellett a kántortanítók jobbára családos emberek, akik eddig abban a reményben nyomorogtak, hogy sorsuk jobbra fog fordulni, de most már még ez a reménységük is megszűnt. Az igazságtalan intézkedésnek az lesz a következménye, hogy a kántortanitól állásokra majd nem akad pályázó, mert ugyanannyit kap, ha tisztán tanítói állást nyer el. (Wertheimstein Rózsika házassága.) Nagyváradi tudósitónk táviratozza: Wertheimstein Rózsika vasárnap Sarolta testvére társaságában Bécsbe utazott, ahol a vőlegénye, Rothschild báró várja. Az esküvő február 6-án lesz. A menyasszony apját, Wertheimstein Alfréd lovagot üt nagy bank és vállalat, köztük a Pacific-vasút, beválasztotta az igazgatóságba. A menyasszony az ország minden részéből mintegy háromezer kérvényt kapott és a vőlegénye megkérte, hogy minden kérvényt adjon át neki. A menyasszony részére a család évi egy millió és kétszáz font gombostűpénzt biztosított. A vőlegény a londoni Rothschild-bankház cégvezetője lesz. (Walrmann Rikárd hagyatéka.) Birsből jelentik nekünk. A Doroteumban szerdán árverezik el a Monte-Karlóban öngyikossá lett Wahrmann Rikárd hagyatékát. Az árverés alá kerülő tárgyakat már ma megtekinthette a közönség, amely nagy tömegben lepte el az árverező csarnokot. A hagyaték túlnyomó része festmény és akvarell s csaknem valamennyinek tárgya a vadászat köréből való. Azonkívül számos régiség, régi fegyver és sok könyv kerül árverésre. Igen értékes az elhunytnak dohányszelence-gyüjteménye. A kiállított tárgyak között van egy rulett-asztal, a mely teljes mása a monte-carlóinak. (Kivándorlók között.) Vay Péter gróf apostoli protonotárius, aki most ismét Amerikába Utazik az ottani magyarok meglátogatására, a Kronprinz Wilhelm fedélzetéről hosszabb levelet intézett hozzánk, útközben szerzett tapasztalatairól. A levélből közöljük az alábbi érdekes részeket: Január 7-én délután 5 órakor hagytuk el Brémát. A hajó nagy és pompás, bár a harmadik osztályú utasok meglehetősen szűken vannak elhelyezve a gőzös orrán három emeletnyi magasságban. Lehetnek vagy hétszázan, legnagyobb részük magyarországi kivándorló. Sok közöttük a tót, de a tiszta magyar is, főleg Tisza mellékéről, Szabolcs- és Zemplén megyékből. Kezdetben eléggé kedvezett az idő, de 11-én és 12-én teljes erejéből kitört az orkán. A szegény kivándorlók aránylag jól elviselték nyomorúságukat. Ilyen alkalmaknál látjuk legjobban, milyen türelmes elem ez a magyar nép. Bizalmát a jó Istenbe helyezve, megadással tűrte sorsát. Nagyon sok, talán a legtöbb közülök már járt Amerikában. Érdekes volt az emberek közléseit meghallgatni. Elmondták, hogy évek előtt jöttek ki először és szereztek eleget, hogy házat, földet vásárolhassanak. Aztán kérdeztem, miért nem maradtak tehát végleg otthon, — mire néhány fölötte érdekes kifakadást hallottam. Legtöbb panasz a falusi közigazgatás ellen irányult. —* Ahol nincsen igazság, ott nehéz megélni, mondta az egyik. — Ha az ember nehéz munkával szerzett valamit, azt is szeretnék könnyű szerrel elvenni, tette hozzá a másik. Jellemző volt egy öregebb gazda megjegyzése, ki, amint mondotta, szép házzal és tanyával bírt. De kérem szépen, a szomszédság, mondotta, olyan irigységgel volt, mert jobban győzöm a munkát, többet keresek, hogy nem viseltem el áskálódásukat és visszamegyünk családommal Penszylvániába, ott is maradunk örökre. Kétségkívül a legtöbb ez emberek között azzal a szándékkal tér vissza, hogy amerikai állampolgárságot szerez, mert fájdalom, saját hazájában nem találja föl az Amerikában megszokott körülményeket. A legtöbb e munkások között is bányász és gyári alkalmazott. Földmiveléssel eddig kevesen foglalkoznak, kivéve Kanadában, ahova mind nagyobb számmal mennek az Egyesült Államokból. Mindez ránk nézve fölötte szomorú. És még szomorúbb, hogy a baj helyett, hogy csökkenne, növekvőben van. Németországban, hol pár évtized előtt a kivándorlás éppen olyan óriás arányokat mutatott, mint nálunk —m a megfeszített, és helyes tevékenység gyümölcsei hamar észlelhetők voltak. Ma alig lehet többé német kivándorlásról szó. Az egész birodalomból alig vándorolt ki 18.000-en a múlt év folyamán — Máig a magyar-osztrák monarkiából közel 300.000-en hagyták el a hazájukat. Most éppen két esztendeje annak, hogy Fiuméból először kísértem el, mint lelkipásztor egy csoport kivándorlót. Amerikából visszatérve, igyekeztem bizonyos érdeklődést és tevékenységet kelteni a baj orvoslására oly irányban, amint Németországban és más európai államokban történt. Érdeklődést, az igazat megvallva, itt-ott találtam is, de tevékenységet sehol. Amíg nem jutunk annyira, hogy a szorgalom és a tehetség megtalálja otthon is a jutalmát, addig a kivándorlás nem fog csökkenni. (Szerb joghallgatók Budapesten.) A belgrádi egyetem jogi karának számos hallgatója, négy tanár vezetésével Budapestre jön, ahonnan több kirándulást terveznek az országban, hogy megtekintsék nevezetesebb gyűjtőfogházainkat és javítóintézeteinket. A vendégek holnap reggel hat órakor érkeznek Budapestre. Az igazságügyminiszter Vámbéry Rusztem doktort és Lévay József báró miniszteri titkárt rendelte ki kalauzolásukra, egyébként pedig az Országos Kossuth Szövetség vendégei lesznek. Megérkezésüket nagyobb ifjúsági küldöttség várja a pályaudvaron. A vendégek négy napot töltenek Budapesten. (Szénmunkások gyűlése.) A budapesti szénmunkások tegnap délelőtt tizenegy órakor az István-út 9. számú házában lévő Weisz-féle vendéglőben gyűlést tartottak, amelyen a munkaadókkal szemben követendő további magatartásukat vitatták meg. A gyűlésen mintegy háromszáz munkás jelent meg. Elnöknek Wetzler Samut, jegyzőnek Németh Istvánt választották meg. Az első szónok Fischer Simon rakodómunkás volt, aki éles hangon bírálgatta a munkaadókat, akik szerinte minden áron ki akarják játszani a munkásokat. Ismerteti a szénmunkások követeléseit, amelyeket már előző gyűléseik eredményeképpen emlékiratban terjesztettek a Magyarországi Fa- és Szénkereskedők Országos Egyesületéhez. Tíz órai munkaidőt, a pénzkezeléssel megbízottak és a lehordók számára száznegyven korona havi bért, tíz napi fölmondási időt és a különórákért hatvan fillért követelnek. Kívánják, hogy az esetleges reklamációkért csak két napon belül legyenek a szénkereskedőkkel szemben felelősek. A segédmunkások részére huszonnégy korona heti bért, különórákért hatvan fillért kértek a memorandumban. Kérik továbbá az emlékiratban, hogy a bizalmiférfi-rendszert és a szakszervezetet elismerjék, hogy vasárnap egyáltalán nem, ünnepnap csak délig kelljen dolgozniok. Tisztességes bánásmódot kérnek. A munkaadók a tíz órai munkaidőt csak a raktári munkásoknak akarják megadni, a pénzkezeléssel megbízott munkásoknak és a kitordóknak száz korona havi bért, negyven fillért különóránként és zsákonként egy fillért mint külön jutalékot kínálnak. A segédmunkások a régi napszámrendszert akarják megtartani. A legnagyobb és legsúlyosabb ok, amiért a munkaadók kínálta feltételekbe nem mehetnek bele, az, hogy a bizalmi férfi- és szakszervezeti rendszert, továbbá a szervezeti munkaközvetítést semmi szín alatt sem akarják elfogadni. Arra való tekintettel, hogy a munkaadókkal kötött szerződés 1906 szeptember tizennegyedikén már lejárt, a munkások módosító ajánlatot tettek, amely részben honorálja a munkaadók álláspontját, de az állandó munkásoknak százhúsz korona havi bért és egy fillér külön jutalékot zsákonként, a segédmunkásoknak pedig három korona egységes napibért kívántak. Ezenkívül pedig a bizalmiférfi- és szakszervezeti rendszerhez való ragaszkodásukat újra hangoztatták. A munkaadók erre az ajánlatra még nem adtak választ. A szónok ajánlja, hogy állásfoglalásukat a válasz megérkeztéig tartsák függőben és egyelőre csak a tervezett vasárnapi munkaszünet-felfüggesztés ellen szánjanak síkra. Többek felszólalása után a gyűlés azzal a határozathozatallal ért véget, hogy tudomásul vették a módosító ajánlatot. (A megjósolt tűzkatasztrófa.) A Tűzrendészeti Felügyelő című szaklap, amelynek Lukáts Gyula tűzfelügyelő a szerkesztője, 1906 december tizenötödikén megjelent számában megjósolta a Magyar ipar áruház tűzkatasztrófáját, amely a múlt szombaton történt. A figyelemreméltó cikkecske így hangzik: „A főváros hatósága a Kecskeméti utca egyik bérházában nagy áruház berendezését engedélyezte, amely Magyar ipar áruház cégcím alatt már meg is nyílt. A város megengedte a tulajdonosoknak, hogy lépcsőt építsenek a pincéből a földszinti üzletbe s onnan az első emeleti üzlethelyiségbe, amely fölött hat emeleten lakások vannak. Ez üzlethelyiségekből ajtók és ablakok nyitnak úgy a főlépcsőre, valamint a szűk udvarra is. A pinceraktárból pedig az üzlethelyiségeken keresztül egy felvonó közlekedik egészen a második emeletig, úgy látszik, hogy a fővárosi tanács, a Párisi Nagy Áruház katasztrófája óta, már két álló esztendeje nélkülözvén újabb, hasonló méretű, esetleg nagyobb szerencsétlenség látványosságát, hoszszas tanulmányozás után kisütötte pokoli tervét, a kecskeméti utcai áruház engedélyezését. Törekvése azonban ezzel még nem merült ki, mert a párisi áruházi tűzvész okainak és lefolyásának beható tanulmányozása után, az új áruházon, izgatóbb változatosság kedvéért, egyes oly módosítások és berendezések is történtek, amelyek a Fárisi Nagy Áruház katasztrófájánál jóval nagyobb és sokkal izgatóbb szerencsétlenség látványosságát biztosítják. így pél- 9