Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-04 / 4. szám

10 BUDAPESTI HÍRLAP. (4. sz.) 1907. január 4. — Szívtelen ember volt, — írja Bauer Karo­lina. Szívtelen és kapzsi. Három korona után vadá­szott, míg nem megkaparitott egyet, a belga koro­nát. Nem is tudom, hogyan talált helyet szivében a szerelem? . . . annyit azonban bevallok, hogy én — sohasem szerettem őt! Az 1828. év őszén Szász-Saalfeld Ferenc herceg utószülött fia, az ifjú Kóburg Lipót herceg, Berlin­ben mulatozott. Abban az időben Berlin még nagyon szerény, igazi nyárspolgárias városka volt; aligha sejtette valaki a jövendő metropolist benne. Néhány lebujszerű dalcsarnokon kívü­l sok füstös sörmérés volt a mulatni vágyók szórakozó helye. Az úri nép számára egyetlen hely volt, a színház. III. Frigyes "Vilmos király maga is sokszor ellátogatott ebbe a színházba, kiváltképpen olyankor, a­mikor a szín­társulat csillaga, Bauer Karolin játszott. — Fehér liliom a festett világban . . . ritka plánta a színpadon ! — így jellemezte a művésznőt a kritika. A művészet terén nagy sikereire ez a fehér di­csőség volt legnagyobb hatással. Kényeztették benne az úrilányt és a kecses dáma szépségéért szívesen el­nézték neki a művészete hiányait is. Frigyes Vilmos király sokszor kitüntette barátságos megszólítással, saját felséges szavával kifejezett és udvarlás számba menő dicséretével. Ami sem természetesebb tehát, mint az, hogy bőségesen akadtak széptevői, a­kik virággal és ékszerrel kisértették megközelíteni a szi­vét. De a szép Karolina erősen védelmezte magát; ellenállott szilárdan, — mind­addig — a­mig elébe toppant a komoly szerelem képében egy daliás gaval­lér, a ki szép is volt, gróf is volt és házassági aján­lattal is dokumentálta a szive igaz vágyódását. És a gróf orosz politikai menekültként szerepelt a porosz fővárosban: Samoilov volt a neve. A­mikor, sok kel­­tezés után, a szép Karolina végre igent mondott, meg­tartották a kézségét. De az idill hamar szerte­fosz­lott. Frigyes Vilmos király udvarából védelmére siettek Karolinának a barátai: szélhámosra ismertek a vőlegényben, a­ki soha sem volt gróf, csak fod­rásza a Samoilov nevű orosz főúrnak. A lépre csalt fiatal leány sírva nézett a menekülő után, a­ki meg sem állott a porosz határig. Éppen ezidőtájt vetődött egyszer véletlenül a színházba a fiatal Kóburg Lipót herceg. Mihelyt pe­dig lehullott, az első fölvonás után a függöny, föl­sietett a színfalak közé, hogy a primadonna öltözője előtt kicsikarja a nehezen megengedett bemutatko­zást. Hosszkor jött, rossz kedvében találta a művész­nőt, a­ki mélységes ellenérzéssel fogadta a férfiakat nagy csalódása után, kiváltképpen pedig azokat, a kik grófok, vagy, hercegek minőségében ostromolták. Nem akart többé egynek sem hinni. De hát a leánysziv haragja gyorsan párolog és Lipót herceg nemsokára engedelmet nyert arra, hogy virágot kü­ldhessen, izzó szerelemtől áradó levélké­vel, a­melyet gyémántos ékszer is kísért . . . — Szerelem? — írta neki egyszer válaszul a kényeskedő művésznő. — Nem, barátom, abból csak másodsorban kerek. Az én szívemet csak karikagyű­rűbe foglalva nyújtom át . . . A tedtráliát akkoriban vajmi kevésre becsülték a főrangú körökben. A színésznő pedig — feleségül — meg éppen nagy bukását jelentette a férfi tekin­télyének; h­át még az olyan férfinak, a­ki Európa összes királyainak rokona és maga is trón után né­zeget körül a világban. A szerelmes Lipót herceg tehát más cégért keresett a szíve ideálja számára. Elsőbben is a szép Bauer Karolina származására nézve szerzett adatokat. Ez a származás, ha polgári volt is, mindenesetre dicsőséges volt. Atyja a bá­­deni dragonyos ezred kapitánya volt, hős, kiváló katona, a­ki Napoléon ellen harcolt az asperni csa­tában. Ágyúgolyó zúzta szét mindkét lábát és hal­dokolva is leszúrt egy ellenséges katonát. Ennek a hősnek az árvája tizenhét éves korában — a sze­génység parancsára — színpadra lépett. De a szín­padra elkísérte­ a­­ mamája. A tisztességes, szerény leány azután egyetlen csapással felküzdötte magát a dicsőség fényébe. — Mit akarnak? — írja a naplójában — sem­mivel sem érzem kevesebbnek magam, mint ők, a királyi vérrel dicsekvők. Szuverén vagyok én is — a művészet hatalma révén. Ha akarom, megrnkatom, vagy kacagásra késztetem őket. És szemem egyetlen hunyoritására előttem is térdet hajtanak. Lipót herceg azonban csökönyös gavallérnak bizonyult. A­mit egy napon mámoros esküvel meg­fogadott, azt a következő napon visszaalkudozta. Abban állapodott meg a szerelmesével, hogy felesé­gül veszi, de titkon, ha törvényesen is. A­mikor azonban elérkezett az esküvő napja, keresve sem tudtak ráakadni. Hatalmas becsvágya fölismerte a jövendő királyság nagy akadályát ebben a házasság­­kötésben. A szíve végre is megalkudott az akadály­­lyal. Hiába menekült Lipót herceg Olaszországba, feledni nem tudott, visszatért tehát 1829-ben, ismét Berlinbe és ekkor végleg határozott. Bauer Karolina elbúcsúzott a színpadtól és vőlegényével Londonba utazott. Az angol törvények megkönnyítik a szerelmesek terveit, nem is kiván­nak annyi ceremóniát, így esett meg 1829 július 2-án Kóburg Lipót házasságkötése Bauer Karo­linával. Pap nem volt jelen ennél az esküvőnél, csak közjegyző. Az egész ceremónia csak szerződéskötés volt. Templomul pedig a Regen­t-Park egyik pompás kis palotája szerepelt, a­melyet Karolina asszony kapott hozományul. A szerződés megkötésénél Lipót herceg bátyja, I. Ernő uralkodó­ herceg, szerepelt tanúként és ő adta sógornőjének a Montgomery grófnő nevet. Ezzel a névvel lett hitvese Bauer Karolina a kóburgi hercegnek, de a szerződésben el kellett fogadnia azt a feltételt, hogy abban az eset­ben, ha Lipót herceg a görög trónt elnyerné, az egész házasság füstté lesz és Montgomery grófnőből ismét Bauer Karolina válik. A szépséges Karolinára azonban nem mosoly­gott a boldogság derűje. Az egész hitvesi állapot csak hetekig tartott, azután foglya lett, még pedig mérhetetlenül unatkozó foglya a palotájának. Her­cegi férje hamarosan tovább kalandozott és a ma­gára hagyott feleség elkeseredése nőttün-nőtt, szinte lesve az alkalmat, hogy ketté tépje az egész regényt. Ez az alkalom nem is késett soká. Csekélység­ből pattant ki. Kis szívességről volt szó, a­melyet Karolina asszony az öcscse számára kért a hercegtől; az pedig megtagadta a kérés teljesítését. És Mont­gomery grófnő nyomban kiköltözött a palotájából. A kiábrándult­­szerelmesek soha sem találkoz­tak többé. Montgomery grófnő visszapolgáriasodott Bauer Karolinná és igy ment férjhez másodszor, évek múltán, Drezdában, egy Broel-Flaser Ulászló gróf nevű lengyel menekülthez. Hanem az év jára­dékait az élete végéig (1878) pontosan megkapta első urália. Ez az évjáradék tekintélyes összeg volt: 1.200.000 korona. Ezt az összeget már a belga királyi pénztárából fizette Kóburg Lipót; — a nagy tételt mindig a katonák özvegyei és árvái nyugdíjalapjá­ból utalványozta ki. FŐVÁROS! ÜGYEK. — A belügyminiszter a fővárosi törvény­ről. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a Ma­gyar Hírlap munkatársa előtt nyilatkozott a fővá­rosi törvény revíziójáról. A miniszter kijelentette, hogy a törvényjavaslat, a­mely a képviselőház elé fog kerülni, még nem készült el. Van egy kész tör­vényjavaslat, a­mely még Széll Kálmán belügymi­­nisztersége alatt készült és ez lesz az alapja az újabb munkálatnak. A régebbi javaslatot Fasch­o- Moys miniszteri tanácsos készítette. A belügyminisz­ter azonban egyben-másban nem ért egyet a mun­kálattal és ezért átdolgozzák. Nem az ügyosztály hibája, hogy a munka még nem haladt előre. Eddig a miniszter a­­közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló javaslattal volt elfoglalva, most p­edig, miután e munkálat elkészült, a hatás­köri összeütközések fölött döntő bíróság fölállításá­ról szóló javaslat foglalkoztatja. Nemsokára azonban sor kerül a fővárosi törvényre is, a­melyet a mi­niszter előbb ankét elé fog vinni és csak azután ter­jeszti a Ház elé. A törvényjavaslat megszünteti a községi és a képviselőválasztói jog közötti különbsé­get és minden képviselőválasztó községi választó is lesz. Az általános szavazati jog életbeléptetése után a törvényhatóság tagjait is azon a­. alapon választják. A szavazás szavazólapokkal történik, de gondoskodni fognak arról, hogy igazán titkos legyen a választás. A javaslat megszünteti a viritizmust és leszállítja a bizottsági tagok számát. A kerületek új beosztása az általános választójoggal egy időben fog megtör­ténni. Az összeférhetetlenségre legmesszebbmenő rendszabályok lesznek a javaslatban. Kijelentette még a­­ miniszter, hogy a főváros pénzügyi támoga­tását minden más kérdéstől függetlenül fogják meg­csinálni. A szomszédos falvaknak a fővároshoz való csatolásáról nem nyilatkozhatott, mert a kérdéssel érdemlegesen még nem foglalkozott. Azt még meg­­okoltnak tartja, hogy Újpestet a fővároshoz csatol­ják, de a többi községnek a becsatolása nagyon sú­lyos pénzügyi terhekkel járna. — Gyermekek a színházban. A kisebb gyer­mekeket a szülök a színházban az ölükbe ültetik. A tanács fölfedezte, hogy nagy veszedelem lehet ab­ból, ha egy apának a kis gyermeke az ölében ül, vagy mellette áll. Mai üléséből átért a tanács a színház-igazgatókhoz, hogy ezt az állapotot ne tűr­jék meg. — A gyermek-kórház. Hihetetlen, hogy minő nehézséggel lehet valamit megvalósítani a vá­rosházán, ha magánérdek nem fűződik a dologhoz, vagy ha a magánérdek szembe kerül a közérdekkel. Valamennyi illetékes fórum: a kórházi igazgató, a kórházi bizottság, a tiszti főorvos, a közegészségi bi­zottság, tanács és közgyűlés, egyhangúlag konsta­tálta, hogy sürgős szükség van a pesti oldalon egy gyermek­kórház berendezésére. A közgyűlés határo­zata szerint már tavaly nyáron meg kellett volna nyitni a gyermekosztályt, mert a pesti oldalon a köz­kórházakban egyetlen ágy sincsen a beteg gyermekek számára. És hónapról-hónapra halasztják a gyer­mekosztály berendezését. Ma elhatározta a tanács, hogy csak augusztusban fogja berendezni. Megint egy félesztendő. Ki tudja, hány szegény gyermeket lehetne megmenteni addig, a­ki elpusztul, mert nem ápolja, nem gondozza senki. Talán a közgyűlésben lesz annyi emberi érzés, hogy a szegény gyermekek megmentése érdekében végre komolyan végre fogja hajtani saját határozatát és gondoskodni fog arról, hogy néhány ügy legyen, hogy ne kelljen elküldeni a negyven fokos lázban szenvedő gyermeket. — A főváros, mint virilista. Szigetmonos­tor község értesítette a fővárost, hogy Budapestet fölvették a község virilistái közé. A tanács az értesí­tést tudomásul vette és a főváros képviselőjéül Kaj­­linger Mihály vízvezetéki igazgatót küldte ki. — Harmónium az iskolában. A tanács har­­móniumokat akar beszerezni, hogy az elemi iskolá­ban jobban taníthassák az éneket. De kimondotta a tanács azt is, hogy kizárólag Újpesten készült har­­móniumot vásárolhatnak. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Népszínház.) A cigánybáró mai előadása elég nagyszámú közönséget vonzott a Népszínházba. Ez alkalommal Szoyer Ilona asszony vendégszerepeit Szaffi szerepében és nemcsak szép énekével, hanem művészies alakításával is teljes sikert aratott. Ki­tűnő Barinkay volt Bejczy György, a pozsonyi szín­ház kedvelt tenoristája, a­kit a fővárosi közönség a Budai Színkörből ismer. A harmadik vendég,’’ Wlasszák Vilma már a múltkori előadásában is sze­repelt. A felvonások végén sűrű taps hívta a kárpit elé az említetteken kívül Ledofszki Gizellát, Baskó Gézát és Kovács Mihályt. * (A színházak sik­ei.) Az Operaház­ ban szombaton Lakme kerül színre a címszerepben Sán­dor Erzsi föllépésével. Vilarcantát Takács Mihály énekli ez alkalommal először. Új szereplő lesz Arányi Dezső is, mint Gerard, a­mennyiben ezt a szerepet már évek óta nem énekelte nálunk. A Népszínház-ban szombaton újra Szoyer Ilona lép föl a Sloffmann meséi hármas főszerepében. Hoffmann szerepét ez alkalommal Bejczy György énekli. A hétfői művészest iránt, melyen Treville Ivonne, Hubay Jenő, Takáts Mihály és Lunardi Giovanni működnek közre, általános az érdeklődés. Jegy erre az estére már kapható. Vasárnap este a Nap és hold helyett a Piros bugyelláris kerül színre. A Király Színház­ben, pénteken és szombaton lép föl Miss Maud Allan, a nemrég feltűnt amerikai táncművésznő. Műsora két részből áll. A Soguro operett második felvonásában mint klaszikus tán­cosnő mutatkozik be s plasztikus görög táncokat ad elő Chopin és Rubinstein zenéjére. A szünet után pedig külön díszlettel és világítási hatások­kal a Szálome álma című tánc­jelenést adja elő a melynek különös érdekessége, hogy arra Strauss Rikárd operája, a Szálome ihlette Miss Allan­t, s a tánc koreográfiáját magával Strausszal állította össze. Ezzel a jelenéssel oly rendkívüli művészi si­kere volt, hogy a berlini udvari opera szerződtette őt s a Szádomé berlini előadásain az opera eredeti csáb-tánca helyett Miss Allan ezt a táncot fogja

Next