Budapesti Hírlap, 1907. január (27. évfolyam, 1-27. szám)
1907-01-04 / 4. szám
10 BUDAPESTI HÍRLAP. (4. sz.) 1907. január 4. — Szívtelen ember volt, — írja Bauer Karolina. Szívtelen és kapzsi. Három korona után vadászott, míg nem megkaparitott egyet, a belga koronát. Nem is tudom, hogyan talált helyet szivében a szerelem? . . . annyit azonban bevallok, hogy én — sohasem szerettem őt! Az 1828. év őszén Szász-Saalfeld Ferenc herceg utószülött fia, az ifjú Kóburg Lipót herceg, Berlinben mulatozott. Abban az időben Berlin még nagyon szerény, igazi nyárspolgárias városka volt; aligha sejtette valaki a jövendő metropolist benne. Néhány lebujszerű dalcsarnokon kívül sok füstös sörmérés volt a mulatni vágyók szórakozó helye. Az úri nép számára egyetlen hely volt, a színház. III. Frigyes "Vilmos király maga is sokszor ellátogatott ebbe a színházba, kiváltképpen olyankor, amikor a színtársulat csillaga, Bauer Karolin játszott. — Fehér liliom a festett világban . . . ritka plánta a színpadon ! — így jellemezte a művésznőt a kritika. A művészet terén nagy sikereire ez a fehér dicsőség volt legnagyobb hatással. Kényeztették benne az úrilányt és a kecses dáma szépségéért szívesen elnézték neki a művészete hiányait is. Frigyes Vilmos király sokszor kitüntette barátságos megszólítással, saját felséges szavával kifejezett és udvarlás számba menő dicséretével. Ami sem természetesebb tehát, mint az, hogy bőségesen akadtak széptevői, akik virággal és ékszerrel kisértették megközelíteni a szivét. De a szép Karolina erősen védelmezte magát; ellenállott szilárdan, — mindaddig — amig elébe toppant a komoly szerelem képében egy daliás gavallér, a ki szép is volt, gróf is volt és házassági ajánlattal is dokumentálta a szive igaz vágyódását. És a gróf orosz politikai menekültként szerepelt a porosz fővárosban: Samoilov volt a neve. Amikor, sok keltezés után, a szép Karolina végre igent mondott, megtartották a kézségét. De az idill hamar szertefoszlott. Frigyes Vilmos király udvarából védelmére siettek Karolinának a barátai: szélhámosra ismertek a vőlegényben, aki soha sem volt gróf, csak fodrásza a Samoilov nevű orosz főúrnak. A lépre csalt fiatal leány sírva nézett a menekülő után, aki meg sem állott a porosz határig. Éppen ezidőtájt vetődött egyszer véletlenül a színházba a fiatal Kóburg Lipót herceg. Mihelyt pedig lehullott, az első fölvonás után a függöny, fölsietett a színfalak közé, hogy a primadonna öltözője előtt kicsikarja a nehezen megengedett bemutatkozást. Hosszkor jött, rossz kedvében találta a művésznőt, aki mélységes ellenérzéssel fogadta a férfiakat nagy csalódása után, kiváltképpen pedig azokat, a kik grófok, vagy, hercegek minőségében ostromolták. Nem akart többé egynek sem hinni. De hát a leánysziv haragja gyorsan párolog és Lipót herceg nemsokára engedelmet nyert arra, hogy virágot küldhessen, izzó szerelemtől áradó levélkével, amelyet gyémántos ékszer is kísért . . . — Szerelem? — írta neki egyszer válaszul a kényeskedő művésznő. — Nem, barátom, abból csak másodsorban kerek. Az én szívemet csak karikagyűrűbe foglalva nyújtom át . . . A tedtráliát akkoriban vajmi kevésre becsülték a főrangú körökben. A színésznő pedig — feleségül — meg éppen nagy bukását jelentette a férfi tekintélyének; hát még az olyan férfinak, aki Európa összes királyainak rokona és maga is trón után nézeget körül a világban. A szerelmes Lipót herceg tehát más cégért keresett a szíve ideálja számára. Elsőbben is a szép Bauer Karolina származására nézve szerzett adatokat. Ez a származás, ha polgári volt is, mindenesetre dicsőséges volt. Atyja a bádeni dragonyos ezred kapitánya volt, hős, kiváló katona, aki Napoléon ellen harcolt az asperni csatában. Ágyúgolyó zúzta szét mindkét lábát és haldokolva is leszúrt egy ellenséges katonát. Ennek a hősnek az árvája tizenhét éves korában — a szegénység parancsára — színpadra lépett. De a színpadra elkísérte a mamája. A tisztességes, szerény leány azután egyetlen csapással felküzdötte magát a dicsőség fényébe. — Mit akarnak? — írja a naplójában — semmivel sem érzem kevesebbnek magam, mint ők, a királyi vérrel dicsekvők. Szuverén vagyok én is — a művészet hatalma révén. Ha akarom, megrnkatom, vagy kacagásra késztetem őket. És szemem egyetlen hunyoritására előttem is térdet hajtanak. Lipót herceg azonban csökönyös gavallérnak bizonyult. Amit egy napon mámoros esküvel megfogadott, azt a következő napon visszaalkudozta. Abban állapodott meg a szerelmesével, hogy feleségül veszi, de titkon, ha törvényesen is. Amikor azonban elérkezett az esküvő napja, keresve sem tudtak ráakadni. Hatalmas becsvágya fölismerte a jövendő királyság nagy akadályát ebben a házasságkötésben. A szíve végre is megalkudott az akadálylyal. Hiába menekült Lipót herceg Olaszországba, feledni nem tudott, visszatért tehát 1829-ben, ismét Berlinbe és ekkor végleg határozott. Bauer Karolina elbúcsúzott a színpadtól és vőlegényével Londonba utazott. Az angol törvények megkönnyítik a szerelmesek terveit, nem is kivánnak annyi ceremóniát, így esett meg 1829 július 2-án Kóburg Lipót házasságkötése Bauer Karolinával. Pap nem volt jelen ennél az esküvőnél, csak közjegyző. Az egész ceremónia csak szerződéskötés volt. Templomul pedig a Regent-Park egyik pompás kis palotája szerepelt, amelyet Karolina asszony kapott hozományul. A szerződés megkötésénél Lipót herceg bátyja, I. Ernő uralkodó herceg, szerepelt tanúként és ő adta sógornőjének a Montgomery grófnő nevet. Ezzel a névvel lett hitvese Bauer Karolina a kóburgi hercegnek, de a szerződésben el kellett fogadnia azt a feltételt, hogy abban az esetben, ha Lipót herceg a görög trónt elnyerné, az egész házasság füstté lesz és Montgomery grófnőből ismét Bauer Karolina válik. A szépséges Karolinára azonban nem mosolygott a boldogság derűje. Az egész hitvesi állapot csak hetekig tartott, azután foglya lett, még pedig mérhetetlenül unatkozó foglya a palotájának. Hercegi férje hamarosan tovább kalandozott és a magára hagyott feleség elkeseredése nőttün-nőtt, szinte lesve az alkalmat, hogy ketté tépje az egész regényt. Ez az alkalom nem is késett soká. Csekélységből pattant ki. Kis szívességről volt szó, amelyet Karolina asszony az öcscse számára kért a hercegtől; az pedig megtagadta a kérés teljesítését. És Montgomery grófnő nyomban kiköltözött a palotájából. A kiábrándultszerelmesek soha sem találkoztak többé. Montgomery grófnő visszapolgáriasodott Bauer Karolinná és igy ment férjhez másodszor, évek múltán, Drezdában, egy Broel-Flaser Ulászló gróf nevű lengyel menekülthez. Hanem az év járadékait az élete végéig (1878) pontosan megkapta első urália. Ez az évjáradék tekintélyes összeg volt: 1.200.000 korona. Ezt az összeget már a belga királyi pénztárából fizette Kóburg Lipót; — a nagy tételt mindig a katonák özvegyei és árvái nyugdíjalapjából utalványozta ki. FŐVÁROS! ÜGYEK. — A belügyminiszter a fővárosi törvényről. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a Magyar Hírlap munkatársa előtt nyilatkozott a fővárosi törvény revíziójáról. A miniszter kijelentette, hogy a törvényjavaslat, amely a képviselőház elé fog kerülni, még nem készült el. Van egy kész törvényjavaslat, amely még Széll Kálmán belügyminisztersége alatt készült és ez lesz az alapja az újabb munkálatnak. A régebbi javaslatot Fascho- Moys miniszteri tanácsos készítette. A belügyminiszter azonban egyben-másban nem ért egyet a munkálattal és ezért átdolgozzák. Nem az ügyosztály hibája, hogy a munka még nem haladt előre. Eddig a miniszter aközigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló javaslattal volt elfoglalva, most pedig, miután e munkálat elkészült, a hatásköri összeütközések fölött döntő bíróság fölállításáról szóló javaslat foglalkoztatja. Nemsokára azonban sor kerül a fővárosi törvényre is, amelyet a miniszter előbb ankét elé fog vinni és csak azután terjeszti a Ház elé. A törvényjavaslat megszünteti a községi és a képviselőválasztói jog közötti különbséget és minden képviselőválasztó községi választó is lesz. Az általános szavazati jog életbeléptetése után a törvényhatóság tagjait is azon a. alapon választják. A szavazás szavazólapokkal történik, de gondoskodni fognak arról, hogy igazán titkos legyen a választás. A javaslat megszünteti a viritizmust és leszállítja a bizottsági tagok számát. A kerületek új beosztása az általános választójoggal egy időben fog megtörténni. Az összeférhetetlenségre legmesszebbmenő rendszabályok lesznek a javaslatban. Kijelentette még a miniszter, hogy a főváros pénzügyi támogatását minden más kérdéstől függetlenül fogják megcsinálni. A szomszédos falvaknak a fővároshoz való csatolásáról nem nyilatkozhatott, mert a kérdéssel érdemlegesen még nem foglalkozott. Azt még megokoltnak tartja, hogy Újpestet a fővároshoz csatolják, de a többi községnek a becsatolása nagyon súlyos pénzügyi terhekkel járna. — Gyermekek a színházban. A kisebb gyermekeket a szülök a színházban az ölükbe ültetik. A tanács fölfedezte, hogy nagy veszedelem lehet abból, ha egy apának a kis gyermeke az ölében ül, vagy mellette áll. Mai üléséből átért a tanács a színház-igazgatókhoz, hogy ezt az állapotot ne tűrjék meg. — A gyermek-kórház. Hihetetlen, hogy minő nehézséggel lehet valamit megvalósítani a városházán, ha magánérdek nem fűződik a dologhoz, vagy ha a magánérdek szembe kerül a közérdekkel. Valamennyi illetékes fórum: a kórházi igazgató, a kórházi bizottság, a tiszti főorvos, a közegészségi bizottság, tanács és közgyűlés, egyhangúlag konstatálta, hogy sürgős szükség van a pesti oldalon egy gyermekkórház berendezésére. A közgyűlés határozata szerint már tavaly nyáron meg kellett volna nyitni a gyermekosztályt, mert a pesti oldalon a közkórházakban egyetlen ágy sincsen a beteg gyermekek számára. És hónapról-hónapra halasztják a gyermekosztály berendezését. Ma elhatározta a tanács, hogy csak augusztusban fogja berendezni. Megint egy félesztendő. Ki tudja, hány szegény gyermeket lehetne megmenteni addig, aki elpusztul, mert nem ápolja, nem gondozza senki. Talán a közgyűlésben lesz annyi emberi érzés, hogy a szegény gyermekek megmentése érdekében végre komolyan végre fogja hajtani saját határozatát és gondoskodni fog arról, hogy néhány ügy legyen, hogy ne kelljen elküldeni a negyven fokos lázban szenvedő gyermeket. — A főváros, mint virilista. Szigetmonostor község értesítette a fővárost, hogy Budapestet fölvették a község virilistái közé. A tanács az értesítést tudomásul vette és a főváros képviselőjéül Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgatót küldte ki. — Harmónium az iskolában. A tanács harmóniumokat akar beszerezni, hogy az elemi iskolában jobban taníthassák az éneket. De kimondotta a tanács azt is, hogy kizárólag Újpesten készült harmóniumot vásárolhatnak. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (Népszínház.) A cigánybáró mai előadása elég nagyszámú közönséget vonzott a Népszínházba. Ez alkalommal Szoyer Ilona asszony vendégszerepeit Szaffi szerepében és nemcsak szép énekével, hanem művészies alakításával is teljes sikert aratott. Kitűnő Barinkay volt Bejczy György, a pozsonyi színház kedvelt tenoristája, akit a fővárosi közönség a Budai Színkörből ismer. A harmadik vendég,’’ Wlasszák Vilma már a múltkori előadásában is szerepelt. A felvonások végén sűrű taps hívta a kárpit elé az említetteken kívül Ledofszki Gizellát, Baskó Gézát és Kovács Mihályt. * (A színházak sikei.) Az Operaház ban szombaton Lakme kerül színre a címszerepben Sándor Erzsi föllépésével. Vilarcantát Takács Mihály énekli ez alkalommal először. Új szereplő lesz Arányi Dezső is, mint Gerard, amennyiben ezt a szerepet már évek óta nem énekelte nálunk. A Népszínház-ban szombaton újra Szoyer Ilona lép föl a Sloffmann meséi hármas főszerepében. Hoffmann szerepét ez alkalommal Bejczy György énekli. A hétfői művészest iránt, melyen Treville Ivonne, Hubay Jenő, Takáts Mihály és Lunardi Giovanni működnek közre, általános az érdeklődés. Jegy erre az estére már kapható. Vasárnap este a Nap és hold helyett a Piros bugyelláris kerül színre. A Király Színházben, pénteken és szombaton lép föl Miss Maud Allan, a nemrég feltűnt amerikai táncművésznő. Műsora két részből áll. A Soguro operett második felvonásában mint klaszikus táncosnő mutatkozik be s plasztikus görög táncokat ad elő Chopin és Rubinstein zenéjére. A szünet után pedig külön díszlettel és világítási hatásokkal a Szálome álma című táncjelenést adja elő a melynek különös érdekessége, hogy arra Strauss Rikárd operája, a Szálome ihlette Miss Allant, s a tánc koreográfiáját magával Strausszal állította össze. Ezzel a jelenéssel oly rendkívüli művészi sikere volt, hogy a berlini udvari opera szerződtette őt s a Szádomé berlini előadásain az opera eredeti csáb-tánca helyett Miss Allan ezt a táncot fogja