Budapesti Hírlap, 1907. április (27. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-01 / 79. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész étre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fii.JEgyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. XXVII évfolyam, 79. szám. Kedd, április 2. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Eökk Szilárd utca 4. sz. Előfizető- és hirdetés-fölvétel: Usstaue ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Árpád-otthon. Irta Rnffy Pál. Budapest, ápr. 1. Széll Kálmán gyermekvédelmi törvénye a társadalmi jótékonyságnak új irányt adott. Ami a társadalom jótékonyságának megnyilatkozásában nemes szórakozás, ötletszerűség vagy divat volt, azt a gyermekvédelmi törvény rendszerbe foglalta, irányt, lelket adott neki. A társadalmi jótékonysági intézmények közül a legerősebben az Országos Gyermekvédő Liga bontakozott ki, mely alig egy éve, hogy megalakult, az ország nagy társadalmát is meghódította. A Liga ereje a gyermekvédelmi törvényben van, abban a gondolatban, melyet oly meggyőzőn fejtett ki Széll Kálmán, az állami gyermekvédelem megteremtője, midőn azt mondotta : ,,A legnagyobb súlyt helyezem a társadalmi tényezőkkel, a meglévő gyermekvédő egyesületekkel való együttműködésre, mert csak így lehetséges, a nagy cél megvalósítása. Azért nemcsak hogy nem mellőzöm, hanem szervezem e tekintetben az összműködést, mert ebből merít erőt a társadalom, de az állam is.“ A társadalomnak együttműködését az állami gyermekvédelemmel a Liga magának már is teljesen lekötötte, mert minden irányban, melyben az állam munkássága a társadalom segítő kezére van utalva, máris a Liga kiegészítő munkásságával találkozik. De amint nem lenne gyermekvédelmi törvényünk Széll Kálmán nélkül, úgy a Ligának sem lenne oly hódító az útja Edelsheim-Gyulay Lipót gróf nélkül. Az ő egész énje a gyermeké. A társadalmi nyomor sokféle alakulata között a legszánandóbb a züllésnek induló gyermek. Ezt kell a legelsősorban megmenteni-A beteg, a nyomorék, a hülye gyermek kívülük álló okok miatt szenved, nyűge a munkástársadalomnak, de nem veszedelmes rá nézve. A züllött gyermek a társadalom bűne, melyért a társadalomnak kell vezekelnie. Gondoljuk el, mennyi szenvedésen kell átesnie annak a szegény gyermeknek, míg az erkölcsi romlás útjára téved. Mennyi ütést, menynyi üldözést kell kiáltania, hány rideg, hajléktalan éjszaka borul rá, hányszor kell szenvednie éhezve, fázva, míg lelke átalakul, elveszti tisztaságát, elhomályosul ? A züllött gyermek száma rohamosan szaporodik. Megdöbbentő adatokkal számol be a statisztika. Mi az oka ennek a rohamos emelkedésnek ? Nem nehéz erre választ adni. A családi élet bensősége a munkásosztálynál pusztulóban van. Nincs otthona, s ha van, hideg a tűzhelye. Keres a férfi, keres a nő. Mindkettő keresete kevés ahhoz, hogy a családot föntartsa. A lakbér nagy, idegennel kell a lakást megosztania. Egy szobába szorul a család az idegennel, sokszor az ágyat is meg kell osztania. A szűk szobából teljesen elszáll a szemérem érzete s elfoglalja helyét a szemérmetlenségek közönyös megszokása. Az a szerencsétlen gyermek ebben a büzhödt levegőben él. Hallja a szennyes szitkokat, a durvaságot, a perpatvart. Hát ha még nincs munkája a férfinak, ha a nélkülözés, a nyomor iszákosságba űzi? A gyermek kint lakik az utcán, vele egy sorsban szenvedő, romlott pajtásaival. Az eldurvult szülő elnézi botlásait, sőt maga serkenti koldulásra, éjjeli kávéházakban koldulásra. A gyermek megismerkedik a bűnös, a feslett élet alakjaival, majd a rendőrséggel, a toloncházzal, a fogházzal. Ahányszor innen kilép, mind mélyebbre sülyedt, a fogházbeli társak megtanítják mindarra, amit az utcán és az éjjeli mulatóhelyeken megtanulni alkalma nem volt. így sülyed az Isten képmása, a gyermek, szemünk láttára emberi szörnyeteggé. A büntető törvénykönyv gondoskodott javítóintézetekről. Az igazságügyi kormánynak öt ily javítóintézete van: az aszódi, kolozsvári, székesfejérvári, kassai fiúintézet és a rákospalotai leányintézet. Ez öt intézet 940 gyermeket képes befogadni. A statisztikai évkönyv szerint a büntetőbíróságok az 1904. évben elítéltek 4999 gyermeket, ezek közül javítóintézetbe került 92 gyermek, tehát az elítéltek 1,8 százaléka, az 1905. évben elítéltek 5658 gyermeket, ezek közül javítóintézetbe került 217 gyermek, tehát az elítéltek 3,8 százaléka. De hol vannak a közigazgatási hatóságok által kihágás miatt elitélt gyermekek. Az 1905. évben 67.400 személyt zártak el kihágás miatt. Koldulás, csavargás miatt hány elítélt kiskorú gyermek járult ehhez a nagy számhoz. A gyermekvédelemben a mély problematikus értékű a javítás, oly kétségtelen értéke van az oltalomnak. Meg kell akadályozni, hogy a gyermek a büntető bíróság stélőszéke elé jusson. Meg kell oltalmazni a gyermeket, hogy elkerülje azt a lépcsőt, amely a kárhozatba sodorja. Az oltalom, a prevenció tulajdonképpen már nem büntetőjogi, hanem közrendészeti feladat s a belügyi igazgatásnak a kötelessége, hogy ily preventív intézmények horderejéről gondoskodjék. Nincs kétségünk, hogy fog is gondoskodni, de nem lesz képes gondoskodni a társadalom közremunkálása nélkül. A gyermeklélek idomítására berendezett intézmények nem lehetnek el amaz individuális erő nélkül, mely a gondviseltek tömegében az egyéni embert keresi, hogy szeretetével magához kösse, hogy legyen mindenkinek, aki lelki gyógyulásra szorult, valakije, aki különösen vele és elsősorban vele törődik, a ki szereti és a kit ő is szeret. A kinek az a lélekben beteg gyermek elpanaszolja baját, a kitől nem kell tartania, mint tarttanítóitól, följebbvalójától, igazgatójától, a kinek megörül, ha viszontláthatja, ha egy órát nála vagy legalább is vele tölthet. Ily alkotások azok, amelyekben mi a legtökéletesebb társadalmi intézményt, a családot utánozzuk. Ott a gyermekeknek közösek örömeik, szórakozásuk és közös a munkájuk is. A házuk előtti kis virágoskert mindannyié, a gyümölcsfa termésének érését mindannyi közös örömmel várja, örömmel indulnak a közös munkához, a műhelybe, a kertbe — és versenyeznek egymással, hogy munkáját ki végezi jobban. Annak a gyermeknek, akit mint fergeteg a falevelet, magával ragadott, összetépett az élet vihara, azt kell megadnunk, amije nem volt, vagy ha volt is, elvesztette, a családi otthont, annak tisztességét, annak vallásosságát, annak szeretetét. Az az utca szemetén, a társadalom fertőjében élősködő, tolonckocsin meghurcolt, soha tiszta ágyban nem pihent, tiszta ruhába nem öltözött, soha jól nem lakott, mindenki által elűzött gyermek, egy ily intézetben úgy fogja érezni magát, mintha gyötrelmes álomból boldog életre ébredt volna, előtte új világ tárul föl, a becsületes élet világa, melyet nélkülözött, melyet nem ismert, amelyet megtalált. Azért mi csak örvendhetünk Andrássy Gyula gróf belügyminiszter elhatározásának, ki a szigorúbb nevelésre berendezett internátusok szervezését tekintélyes állami támogatással a Gyermekvédő Ligára bízta. A Liga hozzáfogott a szervezéshez és első útja Szegedre, a magyar Alföld e virágzó empóriumába vezette. Szegeden évek óta nagy áldozattal és ezzel arányban álló önfeláldozással a szegedi fehérkereszt-egyesület gondozta az elhagyott gyermek sorsát. ■ A szegedi állami gyermekmenedékhely, amely román stílben épült homlokzatával egyike legszebb középületeinknek, az állami gyermekvédelemnek egyik Mai számunk 20 oldal.