Budapesti Hírlap, 1907. április (27. évfolyam, 79-103. szám)

1907-04-01 / 79. szám

Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész étre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fii.­­JEgyes szám ára helyben és vidéken 10 fii. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. XXVII évfolyam, 79. szám. Kedd, április 2. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Eökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfizető- és hirdetés-fölvétel: Usstaue ház József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára : Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Árpád-otthon. Irta Rnffy Pál. Budapest, ápr. 1. Széll Kálmán gyermekvédelmi tör­vénye a társadalmi jótékonyságnak új irányt adott. A­mi a társadalom jóté­konyságának megnyilatkozásában nemes szórakozás, ötletszerűség vagy divat volt, azt a gyermekvédelmi törvény rend­szerbe foglalta, irányt, lelket adott neki. A társadalmi jótékonysági intézmé­nyek közül a legerősebben az Országos Gyermekvédő Liga bontakozott ki, mely alig egy éve, hogy megalakult, az ország nagy társadalmát is meghódította. A Liga ereje a gyermekvédelmi tör­vényben van, abban a gondolatban, me­lyet oly meggyőzőn fejtett ki Széll Kál­mán, az állami gyermekvédelem megte­remtője, midőn azt mondotta : ,,A legna­gyobb súlyt helyezem a társadalmi té­nyezőkkel, a meglévő gyermekvédő egyesületekkel való együttműködésre, mert csak így lehetséges, a nagy cél meg­valósítása. Azért nemcsak hogy nem mellőzöm, hanem szervezem e tekintet­ben az összműködést, mert ebből merít erőt a társadalom, de az állam is.“ A társadalomnak együttműködését az állami gyermekvédelemmel a Liga magának már is teljesen lekötötte, mert minden irányban, melyben az állam mun­kássága a társadalom segítő kezére van utalva, máris a Liga kiegészítő munkás­ságával találkozik. De a­mint nem lenne gyermekvédelmi törvényünk Széll Kál­mán nélkül, úgy a Ligának sem lenne oly hódító az útja Edelsheim-Gyulay Lipót gróf nélkül. Az ő egész én­je a gyermeké. A társadalmi nyomor sokféle alaku­lata között a legszánandóbb a züllésnek induló gyermek. Ezt kell a legelsősorban megmenteni-A beteg, a nyomorék, a hülye gyer­mek kívülük álló okok miatt szenved, nyűge a munkástársadalomnak, de nem veszedelmes rá nézve. A züllött gyermek a társadalom bűne, melyért a társada­lomnak kell vezekelnie. Gondoljuk el, mennyi szenvedésen kell átesnie annak a szegény gyermeknek, míg az erkölcsi romlás útjára téved. Mennyi ütést, meny­nyi üldözést kell kiáltania, hány rideg, hajléktalan éjszaka borul rá, hányszor kell szenvednie éhezve, fázva, míg lelke átalakul, elveszti tisztaságát, elhomá­lyosul ? A züllött gyermek száma rohamo­san szaporodik. Megdöbbentő adatokkal számol be a statisztika. Mi az oka ennek a rohamos emelke­désnek ? Nem nehéz erre választ adni. A csa­ládi élet bensősége a munkásosztálynál pusztulóban van. Nincs otthona, s ha van, hideg a tűzhelye. Keres a férfi, keres a nő. Mindkettő keresete kevés ahhoz, hogy a családot föntartsa. A lakbér nagy, idegennel kell a lakást megosztania. Egy szobába szorul a család az idegennel, sokszor az ágyat is meg­ kell osztania. A szű­k szobából teljesen elszáll a szemérem érzete s elfoglalja helyét a szemérmetlen­ségek közönyös megszokása. Az a sze­rencsétlen gyermek ebben a büzhödt levegőben él. Hallja a szennyes szitko­kat, a durvaságot,­ a perpatvart. Hát ha még nincs munkája a férfinak, ha a nél­külözés, a nyomor iszákosságba űzi? A gyermek kint lakik az utcán, vele egy sorsban szenvedő, romlott pajtásaival. Az eldurvult szülő elnézi botlásait, sőt maga serkenti koldulásra, éjjeli kávéhá­zakban koldulásra. A gyermek m­egis­­­­merke­dik a bűnös, a feslett élet alakjai­val, majd a rendőrséggel, a toloncházzal, a fogházzal. A­hányszor innen kilép, mind mélyebbre sülyedt, a fogházbeli társak megtanítják mindarra, a­mit az utcán és az éjjeli mulatóhelyeken megta­nulni alkalma nem volt. így sülyed az Isten képmása, a gyer­mek, szemünk láttára­ emberi szörnye­­teggé. A büntető törvénykönyv gondosko­dott javítóintézetekről. Az igazságügyi kormánynak öt ily javítóintézete van: az aszódi, kolozsvári, székesfejérvári, kassai fiúintézet és a rákospalotai leányintézet. Ez öt intézet 940 gyermeket képes befo­gadni. A statisztikai évkönyv szerint a büntetőbíróságok az 1904. évben elítél­tek 4999 gyermeket, ezek közül javítóin­tézetbe került 92 gyermek, tehát az el­ítéltek 1,8 százaléka, az 1905. évben el­ítéltek 5658 gyermeket, ezek közül ja­vítóintézetbe került 217 gyermek, tehát az elítéltek 3,8 százaléka. De hol vannak a közigazgatási ható­ságok által kihágás miatt elitélt gyerme­kek. Az 1905. évben 67.400 személyt zár­tak el kihágás miatt. Koldulás, csavargás miatt hány elítélt kiskorú gyermek járult ehhez a nagy számhoz. A gyermekvédelemben a mély problematikus értékű a javítás, oly két­ségtelen értéke van az oltalomnak. Meg kell akadályozni, hogy a gyermek a bün­tető bíróság stélőszéke elé jusson. Meg kell oltalmazni a gyermeket, hogy elke­rülje azt a lépcsőt, a­mely a kárhozatba sodorja. Az oltalom, a prevenció tulajdon­képpen már nem büntetőjogi, hanem köz­rendészeti feladat s a belügyi igazgatás­nak a kötelessége, hogy ily preventív in­tézmények horderejéről gondoskodjék. Nincs kétségünk, hogy fog is gondos­kodni, de nem lesz képes gondoskodni a társadalom közremunkálása nélkül. A gyermeklélek idomítására beren­dezett intézmények nem lehetnek el amaz individuális erő nélkül, mely a gondviseltek tömegében az egyéni em­bert keresi, hogy szeretetével magához kösse, hogy legyen mindenkinek, a­ki­ lelki gyógyulásra szorult, valakije, a­ki különösen vele és elsősorban vele törő­dik, a ki szereti és a kit ő is szeret. A ki­nek az a lélekben beteg gyermek elpana­szolja baját, a kitől nem kell tartania, mint tart­­tanítóitól, följebb­valójától, igazgatójától, a kinek megörül, ha vi­szontláthatja, ha­ egy órát nála vagy legalább is vele tölthet. Ily alkotások azok, a­melyekben mi a legtökéletesebb társadalmi intézményt, a családot utánozzuk. Ott a­ gyermekeknek közösek örö­meik, szórakozásuk és közös a munkájuk is. A házuk előtti kis virágoskert mind­annyié, a gyümölcsfa termésének érését mindannyi közös örömmel várja, öröm­mel indulnak a közös munkához, a mű­helybe, a kertbe — és versenyeznek egy­mással, hogy munkáját ki végezi jobban. Annak a gyermeknek, a­kit mint fergeteg a falevelet, magával ragadott, összetépett az élet vihara, azt kell meg­adnunk, a­mije nem volt, vagy ha volt is, elvesztette, a családi otthont, annak tisz­tességét, annak vallásosságát, annak sze­rete­tét. Az az utca szemetén, a társada­lom fertőjében élősködő, tolonckocsin meghurcolt, soha tiszta ágyban nem pi­hent, tiszta ruhába nem öltözött, soha jól nem lakott, mindenki által elűzött gyer­mek, egy ily intézetben úgy fogja érezni magát, mintha gyötrelmes álomból bol­dog életre ébredt volna, előtte új világ tárul föl, a becsületes élet világa, melyet nélkülözött, melyet nem ismert, a­melyet megtalált. Azért mi csak örvendhetünk An­­drássy Gyula gróf belügyminiszter elha­tározásának, ki a szigorúbb nevelésre be­rendezett internátusok szer­vezését tekin­télyes állami támogatással a Gyermek­védő Ligára bízta. A Liga hozzáfogott a szervezéshez és első útja Szegedre, a magyar Alföld e virágzó empóriumába vezette. Szegeden évek óta nagy áldozattal és ezzel arányban álló önfeláldozással a szegedi fehérkereszt-egyesület gondozta az­ elhagyott gyermek sorsát. ■ A szegedi állami gyermekmenedék­­hely, a­mely román stílben épült homlok­zatával egyike legszebb középületeink­nek, az állami gyermekvédelemnek egyik Mai számunk 20 oldal.

Next