Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)
1907-05-01 / 104. szám
Budapest, 1007. XXVI. évfolyam, 104. szám. Szerda, május 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Előfizetés- és hirdetés-feltétel: Ugyane Láz József-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy szó S ül., fantagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. A vörös május alkonya. Budapest, ápr. 30. Hazánkban most a legtöbb város területén szünetel az ipari munka. A szocialisták tüntető gyűlésein kétségtelenül győzelemről beszélnek és a mostani május elsejét a szociáldemokrata eszmék újabb lépcsőfokául hirdetik éppen úgy, mint Isten tudja hány évvel ezelőtt. A magyar képviselőház egyetlen szociáldemokrata tagja a minap a munkásügyi bizottság ülésén áradozva hirdette a szociáldemokrácia biztos jövőjét és föltétlen dicsőségét. Nagy hiba volna, ha ezek a külső jelenségek bárkit is megtévesztenének. A dolog úgy áll, hogy a szociáldemokrata bölcseség politikailag is, társadalmilag is a tönk szélén áll. Az enyészet csírája Franciaországban bomlott ki néhány évvel ezelőtt, amikor a szocialistáknak egyik miniszterségre vergődött vezére arra a nyílt kérdésre, hogy miképpen képzelné a szocialista állam berendezését, egy esztendei határidőt kért a gondolkodásra. Ez a furcsa dolog egyszerre milliókban rendítette meg a szocialisták törekvései iránt való bizalmát. Folytatódott a bomlás Németországban, ahol a birodalmi gyűlési választáson a szocialistákat erős vereség érte. Yves Gayot, az egykori francia pénzügyminiszter és az internacionális kalmárszellemnek nagyeszű harcosa, akinek a vallás és egyház ellen intézett támadásai oly sokat használtak a szocialistáknak és aki a szocialistákkal sok tekintetben szinte szövetséges volt, most nagy apparátussal megírta a tudományos szocializmus csődjét. Saját szavai szerint a csődjét, mert enyhébb kifejezéssel nem jelölheti meg azt az állapotot, amiben a szocialista elméletek most vergődnek. Úgy látjuk, nemcsak a tudományos szocializmus van zavarban, hanem a szocialisták gyakorlati politikája is. Azt hiszszük, csak rövid idő kérdése, hogy Franciaországban az ébredező hazafias lelkiismeret véget vet annak a pusztításnak, amelyet a szocializmusból fakadó politikai áramlatok visznek végbe és amelyek immár Franciaországnak úgy közgazdasági, mint politikai hatalmát megrendítették. A német birodalmi választáson szenvedett kudarcot a szocialisták nem is igen remélik, hogy kiheverhessék. Nálunk Magyarországon a szociáldemokrácia azzal, hogy a törvénytelen hatalom bérelt eszközévé adta oda magát, teljesen elszigetelte magát a nemzet közéletében és képtelenné tette magát arra, hogy a nemzet jobbjaiból, legyen az munkás vagy felsőbb társadalmi állású ember, magának híveket szerezhessen. A szociáldemokrácia, amikor az elnyomó, törvénytélen hatalommal szövetkezett, a nemzet legerősebb érzelmeibe ütközött, amelyek legyőzhetetlenek, mert a nemzet önfentartó ösztönéből fakadnak. Cegléden a munkásszervezet szinte tüntetőleg dobta el a vörös zászlót és ez a nemzeti szinti május bizonyosan győzelmes harcra kél a vörös májussal. A szocialista agitátorok nagy eredményekről beszélnek. A törvényhozásoktól és a kormányoktól kicsikart intézményekről, a májusi munkaszünetről, amelyet a munkás-szakszervezetek egyetértőleg vívtak ki. Különösen nagy eredményként emlegetik a munkásnép szakszervezetekben való tömörítését, amely a munkások sorsának javulásában erős tényezőnek bizonyult. Ennek a dicsekvésnek is szemébe nézhetünk, anélkül, hogy a szociáldemokrata apostoloknak igazat adhatnánk. Végig tekintve a legutóbb múlt évtizedek történetén, úgy látjuk, hogy a szocialista agitációval egyidejűleg a polgári társadalomból lánglelkű férfiak váltak ki, akik, mit a szocialista izgatás rombolt, alkotásokkal, intézményekkel igyekeztek javítani a munkásnép sorsát. Angliában Shaftesbury lord, Franciaországban Le Play, Magyarországon Károlyi Sándor gróf, Németországban, Belgiumban néhány kormányzó politikus kezükbe vették a munkásnép sorsának javítását és oly hatással tudtak lenni,a társadalomra és a törvényhozásra, hogy eszméik egymásután megvalósításra ke gy jegygyűrű története, írta Barkó Jenő. Abban az időben, midőn hazánkban II. Endre alatt ádáz tusa folyt a király és a nemzet közötti jogviszony szabályozásáért, melynek egyik nagyjelentőségű eredménye a királyi hatalmat korlátozó arany-bulla lett, déli szomszédainknál, a szerbeknél épp az ellenkező jelenséget tapasztaljuk. István nagyzsupánnak nem kevéebbé ádáz küzdelmek árán sikerült a rakoncátlan nemességet megfékeznie, sőt adófizetésre kényszerítenie s hatalma, mely főképp az egyházra és az alsóbb néposztályokra támaszkodott, oly mértékben megnövekedett, hogy 1217-ben minden akadály nélkül fölvehette a királyi címet. Ebben a küzdelemben nem csekély segítségére volt aza családi összeköttetés, melyet házasság révén a bizánci császári házzal tartott fönn, úgy ő, mint fia, Radoszláv István, ki 1228-ban követte őt a trónon, bizánci hercegnőket vettek feleségül. Az ifjú Radoszláv számára atyja először Mihály epirusi deszpota leányát szemelte volt ki nőül, de ez a szándék meghiúsult az akridai pátriárka tiltakozásán, aki akkor az Al-Duna táján alakult ortodox államoknak első egyházfejedelme volt, ő ugyanis a hetedik rokonsági fok akadálya miatt vonakodott e házasságba beleegyezni. De ez az akadály rögtön megszűnt, mihelyt már nem egy deszpotának, hanem egy császárnak leányáról volt szó. Midőn Teodorosz, az elhalt Mihály féltestvére Szalonikiben császárrá koronáztatta magát, Anna leányát a bizánci atyafiságra áhítozó szerb udvar diadalmámorosan fűzhette Radoszláv oldalához, mint királynőt. A boldog Radoszláv az örök hűség és az elvárhatatlan kapcsolat jelképéül egy jegygyűrűt ajándékozott menyasszonyának, mely a mai szokástól eltérően nem karika, hanem fejes gyűrű volt s az akkori szokástól is eltérően nem ezüstből, hanem tömör aranyból készült. A gyűrű fejére két soros versben, kitörülhetetlen betűkkel égettette be (az úgynevezett melloteknika segítségével) szive örömét s magának és választottjának fejedelmi származását. S hat évig fénylett ez a gyűrű Anna királyné ujján, emlékeztetve a fejedelmi frigykötés napjára s hirdetve viselőjének hatalmát. Mert ezek az ujjak éppen nem voltak picik és finomak, hanem erősek és izmosak, olyan erősek, mint Anna lelke, ki kérlelhetetlenül uralkodott férjén s őt — a mint jó forrásból tudjuk — zsarnok természetével egészen a téboly széléig kergette. E közben a gyűrű fénye egyre halványodott s a rajta lévő sötét betűk mind vésztjóslóbban váltak ki az aranyos alapról s a szegény Radoszláv boldogtalanságáról kezdtek regélni. A mi be is tetőződött akkor, mikor apósa halála után édes öcscse összeesküvést szőtt ellene s az elégedetlen nemesség segítségével őt trónjától megfosztotta. Az egykori királyból üldözött koldus lett s hogy megmentse életét, országa határain kívül bujdosott s előbb Raguzában, majd Durazzóban húzta meg magát. Eddig elkísérte őt hitvese is, a gyűrű is. Anna azonban már nem bírta el tovább terhét s eldobta magától a gyűrűt, hogy fölcserélje egy másikkal, kevésbbé fényessel és értékessel, melyet egy vidám tálján legény ajándékozott neki, kinek karjaiban megkönnyebbülten evezett át az Adrián. Az elgurult gyűrűt valaki fölvette s eladta egy kalmárnak. Mivé lett a szegény gyűrű hat év alatt! Akkor összekötő kapocs két fejedelmi sarja két hatalmas állam között, csalhatatlannak hitt záloga a szerelemnek, reményforrása milliók boldogságának és most is a sárból kikapartó lelet, mely csak annyit ér, a mennyit a kalmái mérlegében nyom. Azelőtt szimbólum, melyet két ország vágyakozva tisztelt, — most puszta anyag, melylyel senki sem törődik. A kinek birtokában van, az 13 siet túladni rajta, még pedig lehetőleg magasabb áron, mint a mennyiért vette. A gyűrű tehát nem állapodik meg, a gyűrű gurul ... az első kalmártól a másodikhoz, a másodiktól a harmadikhoz, hajóra száll s nyugat felé veszi útját, hol — mint a letűnt kor hírnöke — egy kis vendégszeretetre még számíthat. Földrengésszerű eseményekkel terhes évszázadok suhannak el fölötte s csodák csodája ... s gyűrű nem kopik el, föliratának betűi nem folynak össze, sőt csaknem ugyanazzal az erővel és világossággal, beszél, mint — kevés híján — hét évszázaddal ezelőtt. Beszéli a maga bús regéjét, mesébe illő hányattatásait, de sajna! — nincs, aki megértse. Itt idegen nyelven beszélnek s az is, aki sejdítene valamelyest a gyűrű nyelvéhez, nem tudja elolvasni betűit, vagy ha el is tudná olvasni, nem ismeri szavainak jelentését, sem a hozzá tapadó személyek történetét. De hála a jó égnek, a gyűrű legalább szíves érdeklődésre talál Reiling mainzi antikvárius házában, hol műsbarátok nézegetik, vizsgálgatják, panaszos szavait megérteni próbálják. Nem nyugosznak bele a saját tehetetlenségükbe, hanem gondosan bepakolják a gyűrűt s elküldik Münchenbe, mert ott él egy ember, akiről biztosan remélik, hogy meg fogja érteni mindazt, amit a gyűrű beszél. A gyűrű vidáman perdül be a müncheni tudományegyetem egyik kicsiny,alig nyolc méter hosszú és négy méter széles fülkéjébe, hol a hosszú asztal mellett egy már az ötvenes években járó, őszhajú úr és mintegy tizenöt busz fiatal Mai számunk 32 oldal.