Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)
1907-05-01 / 104. szám
e rültek. Ausztráliában a szocializmus minden befolyása nélkül olyan állami berendezkedés jött létre, amely a munkásnép érdekeit mindenféle szocialista elméletnél tökéletesebben elégíti ki. Sehol sem látjuk nyomát annak, hogy azoknak a nagy eredményeknek, melyekről a szocialisták olyan fenhangon beszélnek, valamelyikéhez szocialista apostol neve fűződnék. Igenis, nagy eredmények vannak a békés társadalmi fejlődés terén: igenis, fényes jelenségeit látjuk annak, hogy a törvényhozások és kormányok valaha alig sejtett módon karolják föl a szegény tömegek érdekeit. De ezeket az eredményeket a szociális reformerek munkája vívta ki, nem pedig a szociáldemokrácia ködbe vesző tanítása. A munkások szervezkedésének terén sem vagyunk hajlandók az összes eredményeket a szocialista izgatás javára írni. A munkások öntudatos szervezkedése Angliában indult meg, előbb, semmint Marx, Engels és más kisebbnagyobb nevű nemzetközi apostolok halni kezdtek. Az angol trade unionok mindenféle szocialista befolyás nélkül indították meg a munkások sorsának javítására törő békés küzdelmet. Vezérük Burns, a becsületes János, arról volt híres, hogy soha sem tett vagy beszélt olyat, ami másnak törvényes jogát sértené. Most miniszter és továbbra is a törvényes után használja föl életsorsosai érdekében azt a hatalmat, melyet előbb a társadalom, most pedig a politika adott a kezébe. Milyen nagy különbség van a nagy hangon kiabáló, égszakadást, földindulást lármázó német szocialisták által képviselt és a Burns alakjában jelképezett társadalmi fejlődés között? Örömtől dobban meg a szívünk, amikor a ceglédi munkásokra gondolunk, akik arra vannak hivatva, hogy megtörjék a német szocializmusnak nálunk fölburjánzott, nemzetrontó törekvéseit és maember ülnek. A fiatalok tanulni vágyó, jó részben idegenből, Európa különböző államaiból összesereglett hallgatók, az ősz pedig nem más, mint Krumbacher Károly, a világhírű tudós, a bizánci tudományok megalapítója és általánosan elismert vezére, egyebek közt a magyar Akadémiának is külső tagja. E férfiú személyénél érdemes egy kissé megállapodnunk. Ritka dolog, még a nagy műveltségű Nyugaton is, hogy valaki teljesen magára hagyva, tisztán a saját erejéből és ügye igazságába vetett mély meggyőződéséből merítve fegyvereit, a közönynek, a kicsinylésnek, sőt megvetésnek makacs táborával szemben oly ragyogó diadalt tudott volna aratni, mint ő. Mikor húsz évvel ezelőtt kimondotta nevezetes tételét, hogy Bizánc kultúrája úgyis, mint az ókori hellén műveltség folytatója és megőrzője, úgyis, mint a középkor derekán Európa szellemi vezetője és keleti védőbástyája, és úgyis, mint S Kelet-Európa mai kultúrájának éltető forrása, melynek egy-egy cseppje még hazánkba is átszivárgott, megérdemli és megköveteli, hogy neki az egyetemes kultúrtörténet keretében megfelelő hely adassék —, megmosolyogták érte és nem is hederitettek reája. Mikor aztán tiz évvel ezelőtt egymaga kiásta a feledés homályából az egész bizánci irodalmat s egy igazi standard work-ben az ámuló világ elé tárta, úgy hatott, mint a villámgép ütése, mely a kicsinylést és lenézést egyetlen csapással terítette le , mint a defesta, mely a közönyt és egykedvűséget ellenállhatatlanul vonzotta magához. Egy ilyen ember működése fölér valamely nagy hadsereg döntő mérkőzésével, mely a zászlóra írt jelszavak győzelmét hosszú időre biztosítja. A gyűrű tehát jó kezekbe került. Örvendezve ismerik föl benne ritka hírhozóját, annak a régi, kedves világnak, melyen ők szívük egész melegével csüngnek. És megindul a lázas, az izgalmas, a gyönyörrelteljes munka, hogy mindgyar szivet, magyar lelket öntsenek a munkásnépnek sorsa javítására irányuló küzdelmébe. És van elég magyar Burns is. Nem a szocialista agitátorok egymással és minden jobb érzéssel hadilábon álló csoportjában, hanem a szociális reformerek között, akiknek egykor kicsi csoportja, ma nagy táborrá nőtt és nemcsak a felsőbb társadalmi rétegekből, hanem a nép fiaiból is van elég híve arra, hogy magának az ország politikai vezetésében is helyet biztosíthasson. Az új korszak törvényhozásának eddig végzett és most folyó munkája arra figyelmezteti a magyar munkásnépet, hogy a vörös május napja alkonyodik, de annál ragyogóbb fényben emelkedik a nemzeti szinti május, a mélyreható szociális reformok napja. Talán nincs messze az idő, amikor a vörös május ünneplői akként fognak föltűnni a nagy néptömegek májusi ünneplésében, mint a pogány papok apró csoportjai a kereszténység egyetemes győzelme után. Talán nincs messze az idő, a mikor a tavasznak szivet, lelket emelő langyos szellője nem a vörös zászlót fogja lobogtatni, mikor nem a fanatikus gyűlölet és rombolás igéi fertőzik meg üde balzsamát, hanem a tavaszi öröm őszinte és egyszerű megnyilvánulásai töltik el a békésen és egymást támogatva haladó tömegeket, amint a Gondviselés, a természet törvényei szerint rendelte. BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) A képviselőház ülése. Ma délelőtt tizenegy órakor Justh Gyula eltöklésével néhány percig tartó formális ülés volt a képviselőházban. Miután harmadik olvasásban is elfogadták a közösügyi kiadások becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, az elnök indítványára elhatározták, hogy május 16-ikáig nem tartanak ülést, hogy a bizottságok minél zavartalanabbul és minél gyorsabban tárgyalhassák a hozzájuk utasított törvényjavaslatokat. A május 13-iki ülés napirendjére az 1003. évi zárószámadást és a munkásházak építéséről szóló törvényjavaslatot tűzték ki. A mai ülésen azt a titkot, melyet a hűség e jelképe az ő rég letűnt koráról magába zár, napfényre hozzák s a mai tudomány közkincsévé tegyék. Fényképmásolatokat készíttetnek róla, ezeket sokszorosittatják, szétosztják egymás között . . . majd egyenkint félrevonulnak dolgozószobájukba s külön-külön igyekeznek vallomásra bírni a gyűrűt. Szétbontják sajátságosan összerótt betűit, majd ismét összerakják értelmes szavakká s próbálják megeleveníteni a kort, a cselekményt s a személyeket, melyek e szavak mögött lappanganak. És ez a föladat nem könnyű, nem közönséges, mert mily rengeteg kiterjedésű időben és térben egyaránt az a terület, melyre a gyűrű vonatkoztatható. Azért hajszálpontosságig kell megvizsgálni minden vonást, minden helyesírási és szófűzési sajátságot, a szavak csoportosításában nyilvánuló dallamot és lelket, hogy az egyetlen és minden kétséget kizáró igazságot meg lehessen ragadni. Midőn így mindenki elkészült a maga munkájával, újra összeülnek az ősz professzor elnöklésével a hosszú asztal mellé s sorban előadják véleményeiket. Egyik többet, másik kevesebbet értett meg a gyűrűről, emez így, amaz meg amúgy magyarázza szavainak jelentését s kemény vita fejlődik, melyből a helytelen észlelés elpusztulva, az igazság pedig megerősödve kerül ki. Végül maga a professzor veszi át a szót s az ő mély és biztos tudásának rostájára veti minden egyes tanítványának nézetét s kirázza belőlük a konkolyt, összegyűjti az igazságnak fönmaradó piros buzaszemeit s rajuk üti a maga tekintélyének bélyegét. De ezzel még nincs elhárítva minden nehézség. A professzornak magának kell tovább fonnia azokat a szálakat, melyek a történet útvesztőin keresztül a gyűrű eredetéhez vezetnek. Fonja, sodorja erős kézzel, el egészen a gyűrű viselőjének fejedelmi házáig, de a másik szál, mely a vőlegény házához vezetne, hirtelen csomóponthoz ér, ahonnan A kiegyezés. A magyar és az osztrák kormány tagjai alkalmasint csak május hónap végén folytatják a kiegyezés tárgyalását. Wekerle Sándor miniszterelnök ugyanis kérdést tett Beck osztrák miniszterelnökhöz a tárgyalás folytatásának idejéről. Felajánlotta egyszersmind, hogy az osztrák képviselőválasztásra való tekintettel, az osztrák kormány állapítsa meg, hogy a választás előtt vagy utána óhajtja-e a tárgyalás folytatását. Az osztrák kormány az ajánlatra még nem válaszolt, de a magyar kormány körében azt hiszik, hogy Beck báró a képviselőválasztás után való időre kéri majd a tanácskozás idejének megállapítását. Tisza István gróf beiktatása. Pápáról jelentik, hogy a dunántúli református egyház új főgondnokát, Tisza István grófot ma délelőtt iktatták be egyházi méltóságába a pápai református templomban. A beiktató ünnepen Degenfeld József, Bethlen Balázs és Pál, Teleki József és Tisza Lajos gróf, Beöthy Zsolt, Dokus Ernő, Antal Gábor, Scholti Gusztáv, Gyurácz Ferenc és Baksay Sándor püspökök s a református egyház számos kitűnősége vett részt. Antal püspök imája után Tisza István gróf letette a hivatali esküt s azután elmondotta programbeszédét. Mindenekelőtt megköszönte, hogy öt, a kit múlt tevékenysége miatt még most is elkeseredetten támadnak, a pártpolitikát félretéve, megválasztották az egyházkerület főgondnokává.A Tisza beszédének számos politikai vonatkozása is volt, így a horvátországi magyar reformátusoknak a magyarországi református egyházzal való szoros és fölbonthatatlan kapcsolatáról szólva, megemlítette, hogy őt a horvátországi események élénk aggodalommal töltik el; a magyar-horvát testvériségnek ő is örülne, ha ma többfelé ágaznak el a szálak. Melyik legyen az igazi a sok közül ? És itt a hírneves tudós nem habozik nyíltan bevallani, hogy az ő ismeretei elégtelenek a kérdés végleges eldöntésére. De ahelyett, hogy valami dúsan fölpiperézett hipotézist állított volna föl, elküldte a gyűrű fényképmásolatát és a már kész eredményeket Jirecsek bécsi professzornak, akiről tudta, hogy a Balkán-félsziget e korbeli történetét a legalaposabban ismeri. Nem is csalódott, mert bécsi kollégája egy csapásra oszlatta el az utolsó homályt is, mely még a gyűrű történetét fedte. A jegygyűrű tehát most már teljes fényében ragyog a tudomány oltárán. Titkai leleplezvék, viszontagságos sorsának minden részlete kétséget kizáró módon föl van derítve, mert hiszen mindaz, amit előbb a gyűrű eredetéről és vándorlásairól elmondtunk, az említett tudósok vállvetett munkájának az eredménye. De ennek a munkának még más eredményei is vannak. A gyurű alkalmat adott és segítséget nyújtott e tudósoknak arra, hogy számos nyelvi, verstani, iparművészeti és művelődéstörténeti kérdést, melyek vele kapcsolatosak, világítsanak meg és hozzanak tisztába. Így vált ez a kis ékszer valóságos kincsesbányájává a tudományos kutatásnak. Vele és általa új lépcsőfokok és új támasztópillérek emelődtek a tudomány hatalmas épületében, melyek a mellett, hogy e palota díszét és terjedelmét növelik, újabb utakat és módokat fognak nyújtani a még további fejlődésre is. Itt most még egyszer visszatekintünk a bolygó gyűrű változatos pályafutására, önként fölmerül az a kérdés, hogy hol tette ő a legnagyobb szolgálatot s mikor felelt meg igazán céljának . Annak a célnak, melyre eredetileg szánva volt, egyáltalában nem felelt meg. Ahelyett, hogy a hűség és szerelem bűvös erejű jelképe gyanánt forrásává tudott volna válni két szív boldogságának, összekapcsolt két egyenlőtlen, össze nem illő 1907. május 1. Visontai Soma interpellálni akart a hágai konferencia ügyében, de ettől a szándékától a miniszterelnök kérésére elállott. A képviselőház munkarendje. A képviselőház ma két hétre elnapolta üléseit. Legközelebbi üléseit május tizenharmadikán tartja, amikor a Ház az 1903. évi zárószámadásokat és a munkásházakról való törvényjavaslatot tárgyalja. A sajtó-ankét. A sajtójog reformja dolgában összehívott értekezletet május negyedikén a delegáció üléstermében tartják meg. Az értekezleten Meskó László államtitkár is résztvesz.