Budapesti Hírlap, 1907. május (27. évfolyam, 104-129. szám)

1907-05-01 / 104. szám

e­ rült­ek. Ausztráliában a szocializmus minden befolyása nélkül olyan állami be­rendezkedés jött létr­e, a­mely a munkás­nép érdekeit mindenféle szocialista elmé­letnél tökéletesebben elégíti ki. Sehol sem látjuk nyomát annak, hogy azoknak a nagy eredményeknek, melyekről a szocialisták olyan fenhangon beszélnek, valamelyikéhez szocialista apostol neve fűződnék. Igenis, nagy eredmények vannak a békés társadalmi fejlődés te­rén: igenis, fényes jelenségeit látjuk an­nak, hogy a törvényhozások és kormá­nyok valaha alig sejtett módon karolják föl a szegény tömegek érdekeit. De eze­ket az eredményeket a szociális reforme­rek munkája vívta ki, nem pedig a szo­ciáldemokrácia ködbe vesző tanítása.­­ A munkások szervezkedésének te­rén sem vagyunk hajlandók az összes eredményeket a szocialista izgatás ja­vára írni. A munkások öntudatos szer­vezkedése Angliában indult meg, előbb, semmint Marx, Engels és más kisebb­­nagyobb nevű nemzetközi apostolok halni kezdtek. Az angol trade unionok mindenféle szocialista befolyás nélkül indították meg a munkások sorsának javítására törő békés küzdelmet. Vezé­rük Burns, a becsületes János, arról volt híres, hogy soha sem tett vagy beszélt olyat, a­mi másnak törvényes jogát sér­tené. Most miniszter és továbbra is a tör­vényes után használja föl életsorsosai érdekében azt a hatalmat, melyet előbb a társadalom, most pedig a politika adott a kezébe. Milyen nagy különbség van a nagy hangon kiabáló, égszakadást, földindulást lármázó német szocialisták által képviselt és a Burns alakjában jel­képezett társadalmi fejlődés között? Örömtől dobban meg a szívünk, a­mikor a ceglédi munkásokra gondolunk, a­kik arra vannak hivatva, hogy megtörjék a német szocializmusnak nálunk fölbur­­jánzott, nemzetrontó törekvéseit és ma­ember ülnek. A fiatalok tanulni vágyó, jó rész­ben idegenből, Európa különböző államaiból összesereglett hallgatók, az ősz pedig nem más, mint Krumbacher Károly, a világhírű tudós, a bizánci tudományok megalapítója és általáno­san elismert vezére, egyebek közt a magyar Aka­démiának is külső tagja. E férfiú személyénél érdemes egy kissé megállapodnunk. Ritka dolog, még a nagy műveltségű Nyugaton is, hogy valaki teljesen magára hagyva, tisztán a saját erejé­ből és ügye igazságába vetett mély meggyőződé­séből merítve fegyvereit, a közönynek, a kicsiny­­lésnek, sőt megvetésnek makacs táborával szem­ben oly ragyogó diadalt tudott volna aratni, mint ő. Mikor húsz évvel ezelőtt kimondotta nevezetes tételét, hogy Bizánc kultúrája úgyis, mint az ó­kori hellén műveltség folytatója és megőrzője, úgyis, mint a középkor derekán Európa szellemi vezetője és keleti védőbástyája, és úgyis, mint S Kelet-Európa mai kultúrájának éltető forrása, melynek egy-egy csepp­je még ha­zánkba is átszivárgott, megérdemli és megköve­teli, hogy neki az egyetemes kultúrtörténet ke­retében megfelelő hely adassék —, megmosolyog­ták érte és nem is hederitettek reája. Mikor aztán tiz évvel ezelőtt egymaga kiásta a feledés homá­lyából az egész bizánci irodalmat s egy igazi standard work-ben az ámuló világ elé tárta, úgy hatott, mint a villámgép ütése, mely a kicsiny­lést és lenézést egyetlen csapással terítette le , mint a defesta, mely a közönyt és egykedvűséget ellenállhatatlanul vonzotta magához. Egy ilyen ember működése fölér valamely nagy hadsereg döntő mérkőzésével, mely a zászlóra írt jelszavak győzelmét hosszú időre biztosítja. A gyűrű tehát jó kezekbe került. Örven­dezve ismerik föl benne ritka hírhozóját, annak a régi, kedves világnak, melyen ők szívük egész melegével csüngnek. És megindul a lázas, az izgalmas, a gyönyörrel­­teljes munka, hogy mind­gyar szivet, magyar lelket öntsenek a munkásnépnek sorsa javítására irányuló küzdelmébe. És van elég magyar Burns is. Nem a szocialista agitátorok egymás­sal és minden jobb érzéssel hadi­lábon álló csoportjában, hanem a szociális re­formerek között, a­kiknek egykor kicsi csoportja, ma nagy táborrá nőtt és nem­csak a felsőbb társadalmi rétegekből, ha­nem a nép fiaiból is van elég híve arra, hogy magának az ország politikai veze­tésében is helyet biztosíthasson. Az új korszak törvényhozásának eddig végzett és most folyó munkája arra figyelmezteti a magyar munkásné­pet, hogy a vörös május napja alkonyo­­dik, de annál ragyogóbb fényben emel­kedik a nemzeti szinti május, a mélyre­ható szociális reformok napja. Talán nincs messze az idő, a­mikor a vörös május ünneplői akként fognak föltűnni a nagy néptömegek májusi ünneplésé­ben, mint a pogány papok apró csoport­jai a kereszténység egyetemes győzelme után. Talán nincs messze az idő, a mikor a tavasznak szivet, lelket emelő langyos szellője nem a vörös zászlót fogja lobog­tatni, mikor nem a fanatikus gyűlölet és rombolás igéi fertőzik meg üde balzsa­mát, hanem a tavaszi öröm őszinte és egyszerű megnyilvánulásai töltik el a békésen és egymást támogatva haladó tömegeket, a­mint a Gondviselés, a ter­mészet törvényei szerint rendelte. BUDAPESTI HÍRLAP. (104. sz.) A képviselőház ülése. Ma délelőtt tizenegy órakor Justh Gyula eltöklésével néhány percig tartó formális ülés volt a képviselőházban. Miután harmadik olvasásban is elfogadták a közösügyi kiadások becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, az elnök indítványára elhatározták, hogy május 16-ikáig nem tartanak ülést, hogy a bizottságok minél zavartalanabbul és minél gyorsabban tár­gyalhassák a hozzájuk utasított törvényjavaslato­kat. A május 13-iki ülés napirendjére az 1003. évi zárószámadást és a munkásházak építéséről szóló törvényjavaslatot tűzték ki. A mai ülésen azt a titkot, melyet a hűség e jelképe az ő rég letűnt koráról magába zár, napfényre hozzák s a mai tudomány közkincsévé tegyék. Fénykép­másolatokat készíttetnek róla, ezeket sokszoro­­sittatják, szétosztják egymás között . . . majd egyenkint félrevonulnak dolgozószobájukba s külön-külön igyekeznek vallomásra bírni a gyű­rűt. Szétbontják sajátságosan összerótt betűit, majd ismét összerakják értelmes szavakká s pró­bálják megeleveníteni a kort, a cselekményt s a személyeket, melyek e szavak mögött lappanga­­nak. És ez a föladat nem könnyű, nem közönsé­ges, mert mily rengeteg kiterjedésű időben és térben egyaránt az a terület, melyre a gyűrű vonatkoztatható. Azért hajszálpontosságig kell megvizsgálni minden vonást, minden helyesírási és szófűzési sajátságot, a szavak csoportosításá­ban nyilvánuló dallamot és lelket, hogy az egyet­len és minden kétséget kizáró igazságot meg lehessen ragadni. Midőn így mindenki elkészült a maga munkájával, újra összeülnek az ősz pro­fesszor elnöklésével a hosszú asztal mellé s sorban előadják véleményeiket. Egyik többet, másik kevesebbet értett meg a gyűrűről, emez így, amaz meg amúgy magyarázza szavainak jelentését s kemény vita fejlődik, melyből a helytelen észlelés elpusztulva, az igazság pedig megerősödve kerül ki. Végül maga a professzor veszi át a szót s az ő mély és biztos tudásának rostájára veti minden egyes tanítványának néze­tét s kirázza belőlük a konkolyt, összegyűjti az igazságnak fönmaradó piros buzaszemeit s rajuk üti a maga tekintélyének bélyegét. De ezzel még nincs elhárítva minden nehézség. A professzor­nak magának kell tovább fonnia azokat a szála­kat, melyek a történet útvesztőin keresztül a gyűrű eredetéhez vezetnek. Fonja, sodorja erős kézzel, el egészen a gyűrű viselőjének fejedelmi házáig, de a másik szál, mely a vőlegény házához vezetne, hirtelen csomóponthoz ér, a­honnan A kiegyezés. A magyar és az osztrák kormány tagjai alkalmasint csak május hónap végén folytatják a kiegyezés tárgyalását. We­­kerle Sándor miniszterelnök ugyanis kérdést tett Beck osztrák miniszterelnökhöz a tárgyalás folytatásának idejéről. Felajánlotta egyszer­smind, hogy az osztrák képviselőválasztásra való tekintettel, az osztrák kormány állapítsa meg, hogy a választás előtt vagy utána óhajtja-e a tár­gyalás folytatását. Az osztrák kormány az aján­latra még nem válaszolt, de a magyar kormány körében azt hiszik, hogy Beck báró a képviselő­­választás után való időre kéri majd a tanács­kozás idejének megállapítását. Tisza István gróf beiktatása. Pápáról jelen­tik, hogy a dunántúli református egyház új főgond­nokát, Tisza István grófot ma délelőtt iktatták be egyházi méltóságába a pápai református templom­ban. A beiktató ünnepen Degenfeld József, Bethlen Balázs és Pál, Teleki József és Tisza Lajos gróf, Beöthy Zsolt, Dokus Ernő, Antal Gábor, Scholti Gusztáv, Gyurácz Ferenc és Baksay Sándor püspö­kök s a református egyház számos kitűnősége vett részt. Antal püspök imája után Tisza István gróf letette a hivatali esküt s azután elmondotta program­­beszédét. Mindenekelőtt megköszönte, h­ogy öt, a kit múlt tevékenysége miatt még most is elkeseredetten támadnak, a pártpolitikát félretéve, megválasztották az egyházkerület főgondnokává.A Tisza beszédének számos politikai vonatkozása is volt, így a horvátor­szági magyar reformátusoknak a magyarországi re­formátus egyházzal való szoros és­ fölbonthatatlan kapcsolatáról szólva, megemlítette, hogy őt a hor­vátországi események élénk aggodalommal töltik el; a magyar-horvát testvériségnek ő is örülne, ha ma többfelé ágaznak el a szálak. Melyik legyen az igazi a sok közül ? És itt a hírneves tudós nem habozik nyíltan bevallani, hogy az ő ismeretei elégtelenek a kérdés végleges eldöntésére. De a­helyett, hogy valami dúsan fölpiperézett hipo­tézist állított volna föl, elküldte a gyűrű fény­képmásolatát és a már kész eredményeket Jire­­csek bécsi professzornak, a­kiről tudta, hogy a Balkán-félsziget e korbeli történetét a legalapo­sabban ismeri. Nem is csalódott, mert bécsi kol­légája egy csapásra oszlatta el az utolsó homályt is, mely még a gyűrű történetét fedte. A jegygyűrű tehát most már teljes fényé­ben ragyog a tudomány oltárán. Titkai leleplez­­vék, viszontagságos sorsának minden részlete kétséget kizáró módon föl van derítve, mert hi­szen mindaz, a­mit előbb a gyűrű eredetéről és vándorlásairól elmondtunk, az említett tudósok vállvetett munkájának az eredménye. De ennek a munkának még más eredményei is vannak. A g­yurű­ alkalmat adott és segítséget nyújtott e tudósoknak arra, hogy számos nyelvi, verstani, iparművészeti és művelődéstörténeti kérdést, melyek vele kapcsolatosak, világítsanak meg és hozzanak tisztába. Így vált ez a kis ékszer való­ságos kincsesbányájává a tudományos kutatás­nak. Vele és általa új lépcsőfokok és új támasztó­pillérek emelődtek a tudomány hatalmas épüle­tében, melyek a mellett, hogy e palota díszét és terjedelmét növelik, újabb utakat és módokat fognak nyújtani a még további fejlődésre is. Itt most még egyszer visszatekintünk a bolygó gyűrű változatos pályafutására, önként föl­merül az a kérdés, hogy hol tette ő a legnagyobb szolgálatot s mikor felelt meg igazán céljának . Annak a célnak, melyre eredetileg szánva volt, egyáltalában nem felelt meg. A­helyett, hogy­ a hűség és szerelem bűvös erejű jelképe gyanánt forrásává tudott volna válni két szív boldogságá­nak, összekapcsolt két egyenlőtlen, össze nem illő 1907. május 1. Visontai Soma interpellálni akart a hágai konfe­rencia ügyében, de ettől a szándékától a miniszter­­elnök kérésére elállott. A képviselőház munkarendje. A kép­viselőház ma két hétre elnapolta üléseit. Leg­közelebbi üléseit május tizenharmadikán tartja, a­mikor a Ház az 1903. évi zárószámadásokat és a munkásházakról való törvényjavaslatot tárgyalja. A sajtó-ankét. A sajtójog reformja dolgában összehívott értekezletet május negyedikén a dele­gáció üléstermében tartják meg. Az értekezleten Meskó László államtitkár is résztvesz.

Next