Budapesti Hírlap, 1907. június(27. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-01 / 130. szám

Budapest, 1907. XXVII. évfolyam, 130. szám. Szombat Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—5­3. _______ Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Előfi­orés- és hirdetés-fölvétel: Ugrar­e­hás József-körút 5. sz. a. oldalán. Apró­hirdetések ára: Egy szó 5 ül., vastagabb betűvel 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Az osztrák zűrzavar. Budapest, máj. 31. Az osztrák-németek főujságja teg­napi számában az új osztrák parlament dolgát teszi szóvá. Azt mondja végső kö­vetkeztetésképpen, hogy az általános választójogtól részint félt, részint remélt reakcionárius többség nem lesz az új képviselőházban. De még kevésbbé lesz lehetséges az antiklerikális pártokból, a­melyeket nemzetiségi és osztályellenté­tek választanak el, szabadelvű többséget alkotni. Sőt nagyon valószínű, hogy az általános szavazatjog parlamentjében éppen oly kevéssé lesz állandó, politikai kötelékkel összetartott többség, mint a kúriákéban volt. A kormány arra lesz szorítva, hogy igyekezzék a pártok egyen­súlyát föntartani és fölhasználni azt az alkalmat, a­mikor a parlament akcióké­pes lehet és támaszául szolgálhat. Ezt a dolgot megkönnyíti az a körülmény, hogy a két szélső párt, a keresztény-szocialista és a szociáldemokrata meglehetősen egy­forma erős. Nem sok politikai bölcseség kell hozzá, hogy előre megrajzoljuk azt a tojástáncot, a­mit Beck úréknak sejteni fog kelleni. De ilyesmivel nem töltjük most az időt. A dolog veleje az, hogy Beck báró a közép pártok valamelyiké­nek lekenyerezésével fog tudni csak ma­gának alkalmi többségeket kiizzadni s Európának a parlamentarizmushoz szo­kott népei nem fognak rajta csodálkozni, ha az osztrák guvernementális politiku­sok az apja teremtését fogják áldani még annak is, a­ki a parlamentarizmust kita­lálta. Az is bizonyosnak látszik, hogy az osztrák kormány, a­mely még sokáig nem lehet más, mint az udvari politika exponense, inkább a keresztény-szocialis­­tákhoz fog hajlani s ennél fogva Lueger doktor politikai nagyhatalommá válik. Ez a körülmény siettetni fogja azt a drá­mai kitörést, a­mely Magyarország és Ausztria nemzetközi viszonyában már évek óta készülődik, de a­melynek elha­lasztására teljes erővel dolgoznak a kor­mányok úgy Bécsben, mint idehaza Bu­dapesten. A politikai kényszerűség rá fogja vinni az osztrák kormányt, hogy nyíltan és egyenesen velünk ellenséges, nemzeti létünkre, önállóságunkra, boldogulá­sunkra törő politikát folytasson. Az új osztrák parlament a magyarellenes tö­rekvések jelszószerű hangoztatásában fo­­gamzott. Ha tehát van valami politikai cél, a­mi az osztrák kormánynak többsé­get alkothat, az csak ellenünk törő cél lehet. Ha van valami politikai ígéret,­ a­mivel az osztrák kormány rekompenzá­­ciót helyezhet kilátásba egyes pártoknak, hogy magának valamely kérdésben több­séget szerezzen össze, csak a mi rová­sunkra mehet. A gazdasági megegyezés és a magyar-osztrák viszonynak többi kérdése benne lesz az osztrák kormány­nak és parlamentnek minden akciójában, ha nem nyilvánosan, legalább titkos ígéretképpen. Nagy kár lenne, ha a ma­gyar politikai élet ezt az állapotot nem látná tisztán a maga összes vonatkozá­saiban s ne készülődnék teljes erővel nensis), a­mely hasonlít a szép és nagyon ked­velt virágú kaméliához. Mikor Dalma elmesélte tanítványainak e csodát, a hívők száma napról-napra növekedett, a­kik buzgó hirdetőivé lettek e rendkívüli nö­vény isteni eredetének. Azt hitték mindnyájan, hogy Buddha istenség valóságos panaceot adott követőinek a tea-növényben, a­mely hivatva van arra, hogy a népnek minden bajában hathatós orvosságul szolgáljon. Kínában a téa meghonosítójául ma is e szent életű férfiút tisztelik. Azonban a téa élvezete csak akkor kezdett általánosodni, mikor egy kínai császár Krisztus után hatszáz évvel téa-ivástól szabadult meg ret­tenetes fejfájásától. Ez időtől kezdve a téa-ivás oly rohamosan terjedt, hogy a kínai kormány jónak látta a tea-fogyasztó közönséget megadóz­tatni. És ezzel kimeríthetetlen, gazdag jövedelmi forrásra tett szert. A megadóztatás nemcsak, hogy nem csök­kentette a teát fogyasztók számát, hanem igen nagy lendületet adott a tea-növény kultiválásá­nak. A kínai ember életében a tea­mű­velés éppen olyan fontos és jövedelmező nemzetgazdasági té­nyező, mint a magyar ember életében a szőlő­­termelés. A teát a kínaiak rendszerint magból ter­melik. Az így termelt tea földjén már három éves korában háromszor-négyszer szüretelnek. Hét éves korában tövében levágják a növényt, hogy a tőből eredő hajtások leveleit könnyebben leszüretelhessék, arra, hogy ennek az állapotnak összes káros hatásait okos és szuverén nem­zet módjára magától távol tartsa. Már most fölmerül az a kérdés, hogy, egyáltalán van-e értelme az osztrák kor­­­mánynyal való gazdasági egyezkedés­nek? Nem üres formaság-e az egész huza­vona, a­melynek jelentősége tekinteté­ben az osztrák és német sajtó a maga, helytelen Ausgleich kifejezésével olyan szorgalmasan kavarja a külföldi közvéle­ményt. Nem volna-e helyesebb és hoz­zánk méltó, hogyha a nemzet hivatott orgánumai nyíltan megüzennék a szom­szédnak, hogy követelődzései, a­melyeket a magyar kormány és parlamenti többség nyílt programjába ütközőleg támaszta­nak, beleütköznek a nemzetközi illembe is. Mert nemzetközi téren csak a szuve­rén felek teljes megegyezésével lehet va­lamit alkotni s a felek bármelyikének vonakodása minden egyezkedést ered­ménytelenné tesz. Beck­eréknak először fegyverrel kell meghódítani Magyaror­szágot, csak azután remélhetik az általuk szorított eredményt. Az osztrák kormány, híven az odaát táplált ostoba fölfogáshoz, nem hajlandó a gazdasági megegyezést nemzetközi je­lentőségűnek tekinteni. Az osztrák sajtó­irodák azzal töltötték el a külföldi közvé­­­­leményt, hogy a Magyarország és ural­kodóháza, most pedig Magyarország és Ausztria között lévő vitás ügyek csak a monarkia belügyei. Tehát olyan ügyek, a­melyeket idehaza és pedig nem a nem­zetközi jogszokásoknak megfelelően, de az osztrák kormányzási bölcseség eszköz A teaszüretre igen nai­v gondot fordítanak. E munkát Kínában csak leányok és asszonyok végzik. Mielőtt munkába állanának, naponkint meg kell fürödniök. Halat vagy más nehéz szagú ételt enniök nem szabad, hogy kellemetlen lehel­­letük a rendkívül érzékeny tea­levelek illatát 0s zamatát el ne rontsa. Ugyanez okból csakis kez­­tyüs kézzel szabad nekik a levelekhez nyúlniok. Az első szüret (április-május végéig) szol­gáltatja az imperiál­, császár vagy virágteát. A virágtea nem jut a kereskedésbe, mert a kínai császár udvara fogyasztja el. Hozzánk csak a második és a többi szüret terméke kerül. Minél fiatalabbak a tealevelek és nedvben minél dúsab­­bak, annál kitünőbb teát szolgáltatnak. A leszüretelt tealevélből kétféle teát készí­tenek. Fekete-teát és zöld­ teát. A fekete-teát ak­ként állítják elő, hogy a rakásra halmozott tea­­levelet egy ideig erjedni hagyják. Aztán a napon megszáritják s végül vastepsiben, szabadtűz fö­lött pörkölik. Ellenben a zöld-teát csak a napon száritjálj­ meg, minden erjedés nélkül. Aztán vizpára hatá­sának teszik ki. Ezzel az eljárással azt érik el, hogy a levelek zöld színe megmarad s végül van­ tepsiben éppen oly módon pörkölik, mint a fekete-teát. De az ily módon kikészített tea még nem kerül a forgalomba. Előbb légmentes helyen érni hagyják, hogy mérges tulajdonságai enyhülje­nek. Kínában eleinte a nyers tealevél forrázatát itták. De azt tapasztalták, hogy ez méregként hat. S későbben fölfedezték azt is, hogy sokkal A t­é­a. írta Ormándy Miklós dr. A kínaiak nagyon csodálatos eredetet tulaj­donítanak a tea­növénynek. A legenda szerint: egy indiai uralkodó­juk Barma nevű ti­a égi jelenést látott, a­mely arra szólította föl őt, hogy vándoroljon Kínába. És ott a vad népet az igaz isten (Buddha) meg­ismerésére tanítsa s vallásának követésére buz­dítsa. Darma, hogy égi misszióját sikeresen tel­jesíthesse, lemondott a világ minden öröméről. Megfogadta, hogy soha sem fog aludni, hanem imádkozással és böjtöléssel készül apostoli mun­kájára. A sok virrasztás és testének folytonosan való sanyargatása annyira kimerítette a jámbor férfiút, hogy egyszer akarata ellenére mély álomba merült. Mikor aztán fölébredt, annyira meghara­gudott magára, annyira szégyenlette gyarlósá­gát, hogy azonnal levágta mindkét szemhéját s messzire eldobta azokat. Ezzel akarta megaka­dályozni azt, hogy szeme máskor is alvásra csu­kódjék. Buddha istenség, Darmának eme buzgósá­­gát azzal jutalmazta meg, hogy az eldobott szem­héjakból olyan növényt teremtett, a­melynek leveleitől Darma testileg és lelkileg csakhamar meggyógyult. E növény a tea-növény (Thea Cry­ Mai számunk 28 oldal.

Next