Budapesti Hírlap, 1907. június(27. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-01 / 130. szám
Budapest, 1907. XXVII. évfolyam, 130. szám. Szombat Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. _______ Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Előfiorés- és hirdetés-fölvétel: Ugrarehás József-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések ára: Egy szó 5 ül., vastagabb betűvel 10 UL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Az osztrák zűrzavar. Budapest, máj. 31. Az osztrák-németek főujságja tegnapi számában az új osztrák parlament dolgát teszi szóvá. Azt mondja végső következtetésképpen, hogy az általános választójogtól részint félt, részint remélt reakcionárius többség nem lesz az új képviselőházban. De még kevésbbé lesz lehetséges az antiklerikális pártokból, amelyeket nemzetiségi és osztályellentétek választanak el, szabadelvű többséget alkotni. Sőt nagyon valószínű, hogy az általános szavazatjog parlamentjében éppen oly kevéssé lesz állandó, politikai kötelékkel összetartott többség, mint a kúriákéban volt. A kormány arra lesz szorítva, hogy igyekezzék a pártok egyensúlyát föntartani és fölhasználni azt az alkalmat, amikor a parlament akcióképes lehet és támaszául szolgálhat. Ezt a dolgot megkönnyíti az a körülmény, hogy a két szélső párt, a keresztény-szocialista és a szociáldemokrata meglehetősen egyforma erős. Nem sok politikai bölcseség kell hozzá, hogy előre megrajzoljuk azt a tojástáncot, amit Beck úréknak sejteni fog kelleni. De ilyesmivel nem töltjük most az időt. A dolog veleje az, hogy Beck báró a közép pártok valamelyikének lekenyerezésével fog tudni csak magának alkalmi többségeket kiizzadni s Európának a parlamentarizmushoz szokott népei nem fognak rajta csodálkozni, ha az osztrák guvernementális politikusok az apja teremtését fogják áldani még annak is, aki a parlamentarizmust kitalálta. Az is bizonyosnak látszik, hogy az osztrák kormány, amely még sokáig nem lehet más, mint az udvari politika exponense, inkább a keresztény-szocialistákhoz fog hajlani s ennél fogva Lueger doktor politikai nagyhatalommá válik. Ez a körülmény siettetni fogja azt a drámai kitörést, amely Magyarország és Ausztria nemzetközi viszonyában már évek óta készülődik, de amelynek elhalasztására teljes erővel dolgoznak a kormányok úgy Bécsben, mint idehaza Budapesten. A politikai kényszerűség rá fogja vinni az osztrák kormányt, hogy nyíltan és egyenesen velünk ellenséges, nemzeti létünkre, önállóságunkra, boldogulásunkra törő politikát folytasson. Az új osztrák parlament a magyarellenes törekvések jelszószerű hangoztatásában fogamzott. Ha tehát van valami politikai cél, ami az osztrák kormánynak többséget alkothat, az csak ellenünk törő cél lehet. Ha van valami politikai ígéret, amivel az osztrák kormány rekompenzációt helyezhet kilátásba egyes pártoknak, hogy magának valamely kérdésben többséget szerezzen össze, csak a mi rovásunkra mehet. A gazdasági megegyezés és a magyar-osztrák viszonynak többi kérdése benne lesz az osztrák kormánynak és parlamentnek minden akciójában, ha nem nyilvánosan, legalább titkos ígéretképpen. Nagy kár lenne, ha a magyar politikai élet ezt az állapotot nem látná tisztán a maga összes vonatkozásaiban s ne készülődnék teljes erővel nensis), amely hasonlít a szép és nagyon kedvelt virágú kaméliához. Mikor Dalma elmesélte tanítványainak e csodát, a hívők száma napról-napra növekedett, akik buzgó hirdetőivé lettek e rendkívüli növény isteni eredetének. Azt hitték mindnyájan, hogy Buddha istenség valóságos panaceot adott követőinek a tea-növényben, amely hivatva van arra, hogy a népnek minden bajában hathatós orvosságul szolgáljon. Kínában a téa meghonosítójául ma is e szent életű férfiút tisztelik. Azonban a téa élvezete csak akkor kezdett általánosodni, mikor egy kínai császár Krisztus után hatszáz évvel téa-ivástól szabadult meg rettenetes fejfájásától. Ez időtől kezdve a téa-ivás oly rohamosan terjedt, hogy a kínai kormány jónak látta a tea-fogyasztó közönséget megadóztatni. És ezzel kimeríthetetlen, gazdag jövedelmi forrásra tett szert. A megadóztatás nemcsak, hogy nem csökkentette a teát fogyasztók számát, hanem igen nagy lendületet adott a tea-növény kultiválásának. A kínai ember életében a teaművelés éppen olyan fontos és jövedelmező nemzetgazdasági tényező, mint a magyar ember életében a szőlőtermelés. A teát a kínaiak rendszerint magból termelik. Az így termelt tea földjén már három éves korában háromszor-négyszer szüretelnek. Hét éves korában tövében levágják a növényt, hogy a tőből eredő hajtások leveleit könnyebben leszüretelhessék, arra, hogy ennek az állapotnak összes káros hatásait okos és szuverén nemzet módjára magától távol tartsa. Már most fölmerül az a kérdés, hogy, egyáltalán van-e értelme az osztrák kormánynyal való gazdasági egyezkedésnek? Nem üres formaság-e az egész huzavona, amelynek jelentősége tekintetében az osztrák és német sajtó a maga, helytelen Ausgleich kifejezésével olyan szorgalmasan kavarja a külföldi közvéleményt. Nem volna-e helyesebb és hozzánk méltó, hogyha a nemzet hivatott orgánumai nyíltan megüzennék a szomszédnak, hogy követelődzései, amelyeket a magyar kormány és parlamenti többség nyílt programjába ütközőleg támasztanak, beleütköznek a nemzetközi illembe is. Mert nemzetközi téren csak a szuverén felek teljes megegyezésével lehet valamit alkotni s a felek bármelyikének vonakodása minden egyezkedést eredménytelenné tesz. Beckeréknak először fegyverrel kell meghódítani Magyarországot, csak azután remélhetik az általuk szorított eredményt. Az osztrák kormány, híven az odaát táplált ostoba fölfogáshoz, nem hajlandó a gazdasági megegyezést nemzetközi jelentőségűnek tekinteni. Az osztrák sajtóirodák azzal töltötték el a külföldi közvéleményt, hogy a Magyarország és uralkodóháza, most pedig Magyarország és Ausztria között lévő vitás ügyek csak a monarkia belügyei. Tehát olyan ügyek, amelyeket idehaza és pedig nem a nemzetközi jogszokásoknak megfelelően, de az osztrák kormányzási bölcseség eszköz A teaszüretre igen naiv gondot fordítanak. E munkát Kínában csak leányok és asszonyok végzik. Mielőtt munkába állanának, naponkint meg kell fürödniök. Halat vagy más nehéz szagú ételt enniök nem szabad, hogy kellemetlen lehelletük a rendkívül érzékeny tealevelek illatát 0s zamatát el ne rontsa. Ugyanez okból csakis keztyüs kézzel szabad nekik a levelekhez nyúlniok. Az első szüret (április-május végéig) szolgáltatja az imperiál, császár vagy virágteát. A virágtea nem jut a kereskedésbe, mert a kínai császár udvara fogyasztja el. Hozzánk csak a második és a többi szüret terméke kerül. Minél fiatalabbak a tealevelek és nedvben minél dúsabbak, annál kitünőbb teát szolgáltatnak. A leszüretelt tealevélből kétféle teát készítenek. Fekete-teát és zöld teát. A fekete-teát akként állítják elő, hogy a rakásra halmozott tealevelet egy ideig erjedni hagyják. Aztán a napon megszáritják s végül vastepsiben, szabadtűz fölött pörkölik. Ellenben a zöld-teát csak a napon száritjálj meg, minden erjedés nélkül. Aztán vizpára hatásának teszik ki. Ezzel az eljárással azt érik el, hogy a levelek zöld színe megmarad s végül van tepsiben éppen oly módon pörkölik, mint a fekete-teát. De az ily módon kikészített tea még nem kerül a forgalomba. Előbb légmentes helyen érni hagyják, hogy mérges tulajdonságai enyhüljenek. Kínában eleinte a nyers tealevél forrázatát itták. De azt tapasztalták, hogy ez méregként hat. S későbben fölfedezték azt is, hogy sokkal A téa. írta Ormándy Miklós dr. A kínaiak nagyon csodálatos eredetet tulajdonítanak a teanövénynek. A legenda szerint: egy indiai uralkodójuk Barma nevű tia égi jelenést látott, amely arra szólította föl őt, hogy vándoroljon Kínába. És ott a vad népet az igaz isten (Buddha) megismerésére tanítsa s vallásának követésére buzdítsa. Darma, hogy égi misszióját sikeresen teljesíthesse, lemondott a világ minden öröméről. Megfogadta, hogy soha sem fog aludni, hanem imádkozással és böjtöléssel készül apostoli munkájára. A sok virrasztás és testének folytonosan való sanyargatása annyira kimerítette a jámbor férfiút, hogy egyszer akarata ellenére mély álomba merült. Mikor aztán fölébredt, annyira megharagudott magára, annyira szégyenlette gyarlóságát, hogy azonnal levágta mindkét szemhéját s messzire eldobta azokat. Ezzel akarta megakadályozni azt, hogy szeme máskor is alvásra csukódjék. Buddha istenség, Darmának eme buzgóságát azzal jutalmazta meg, hogy az eldobott szemhéjakból olyan növényt teremtett, amelynek leveleitől Darma testileg és lelkileg csakhamar meggyógyult. E növény a tea-növény (Thea Cry Mai számunk 28 oldal.