Budapesti Hírlap, 1907. szeptember (27. évfolyam, 208-232. szám)

1907-09-12 / 217. szám

1907. szeptember 12. BUDAFESTI HÍRLAP. (217. sz.) U­ nium-páholyban Thamus dr., a bordeauxi egyetem rektora, Royan város polgármestere, Zsembery Ist­ván dr., a kongresszus elnöke, Manci Pál dr., szövet­ségi elnök, Kindy Zoltán dr., a magyar osztály el­nöke ültek. Délután meglátogatták a rogani szün­idei gyermektelep házát, a­hol a gyermekek nevében egy kis leány virágbokrétát nyújtott át Zsembery István dr.-nak, a kongresszus elnökének. A magyar küldöttség a jótékonycélú telep javára a kiküldöt­tek közt gyűjtést indított. Szeptember 6-án délután hajón visszatértek Bordeauxba, a­hol 7-én folytat­ják a tanácskozást.­­ (Montenegrói menekültek Szerbiában.) Belgrádi tudósítónk táviratozza: A szerb kormány megengedte Csulafics haza volt montenegrói skup­­stinai képviselőnek, hogy Belgrádban letelepedjék. Csulaficsot több politikai vétségért vád alá helyezték, de ő két fiával és nyolc földijével Szerbiába mene­kült. A szerb kormány eleinte nem akarta megen­­gedni, hogy Osulasics az ország belsejébe utazzék, most azonban megengedte. Montenegróban nagy visszatetszést szül a szerb kormány határozata.­­ (Jordán apát jubileuma.) Az Országos Katolikus Tanügyi Tanács elnöke, Szentgyörgyi Jordán Károly dr. tegnap ülte meg szaniszlói plé­­bánosságának harmincadik évfordulóját. A hitközség és a jubiláns tisztelői megható módon ünnepelték őt ez alkalomból. A hitközség nevében Láng György dr. megyei tiszteletbeli főorvos köszöntötte. A hivek művészi aranykelyhet nyújtottak át lelkipásztoruk­nak. Gruber László jegyző a község háláját, Skroba­­tovich István tanító a tanítótestület üdvözlését tol­mácsolta. Megjelent az ünnepségen az Országos Katolikus Tanügyi Tanács világi elnöke, Ember Károly lovag is, hogy a magyar katolikus tanítóság osztatlan bizalmát és szeretetét tolmácsolja. A hit­község patrónusa, Károlyi József gróf művészi ámpolnát küldött Jordán apátnak, meleg üdvözlő sorok kíséretében. Vaszary Kolos hercegprímás táviratban üdvözölte az ünnepelt lelkipásztort. Jordán dr. az ünnep emlékére ötszáz koronát adományozott a sza­niszlói iskolának.­­ (Vendéglősök országos kongresszusa.) Pécsről táviratozzák. Az egymást követő pécsi kon­gresszusok között ma a Vendéglősök Országos Szö­vetségének és a szállósok, vendéglősök, kávésok, pin­cérek és kávéssegédek országos nyugdíj-szövetségének évi közgyűlése került sorra. Az ország vendéglőseinek kiküldöttei ma délben érkeztek Pécsre Gundel Já­nos, az országos szövetség és a budapesti vendéglős­egyesület elnöke és Bok­ros Károly, az országos nyug­­díjintézet egyesülete elnökének vezetésével. Velük együtt érkeztek Glück Frigyes, Glück Erős János, Müller Antal, Wilburger Károly Budapestről, Nagy Lajos Miskolcról, Grünwald Mór Kaposvárról és számosan. Az érkezőket a pályaudvaron Nendvich An­dor polgármester nagyszámú közönség élén üdvözölte, a­kinek szíves szavaiért Gundel János mondott kö­szönetet a vendégek nevében. Délután négy órakor az Országos Nyugdíjegye­­sület tartotta tizedik évi közgyűlését. Az elnöki széket Bokros Károly elnök foglalta el, a jegyzőkönyvet Solti Ödön dr. és F. Kiss Lajos vezették. Bokros Ká­roly elnöki megnyitó beszédében fájdalommal konsta­tálta, hogy a nyugdíjintézet még ma se­­ részesül kellő pártfogásban, jóllehet olyan férfiak dolgoznak érdekében, mint Gundel János, Glück Frigyes, (Él­jenzés.) a­kik már annyi áldozatot hoztak a vendég­lős ipar ez intézményéért. Megemlékezik az elhunyt Törley József és Kriszt Ferenc érdemeiről, a­kik­nek emlékét a közgyűlés fölállása­ tisztelte meg. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után Solti Ödön dr. jogtanácsos tertte meg jelentését. A jelentés­ben utalt arra, hogy a viszonyok szerencsétlen alaku­lása folytán munkás, és munkaadó ellenségként kerül­tek ugyan egymással szemben, de a magyar vendéglős és kávés­ipar abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyan intézménye van az országos nyugdíjegyesület­­ben, a­mely a munkások és munkaadók érdekét egy­mással összekapcsolja. Jelenti, hogy a nyugdíjegyesü­­­let alaptőkéje 379.276 korona. Az elmúlt évben tett adományok közül kiemeli, a miskolci közgyűlésen Boros Antal által Glück Frigyes nevére tett ezer ko­ronás alapítványt. Törley József 500 koronával gya­rapította eddigi alapítványát. Bejelenti továbbá özv. Törley Józsefnénak adományát, a­ki a férje által tett alapítványt hatezer koronára egészítette ki. Három­ezer koronával hat szobás alapítványt tett a létesí­tendő vendéglős és pincérmenedékhely javára, egyút­tal minden visszaadott pezsgős üveg után további 10 fillért ajánlott föl ugyancsak a menedékhely javára. Az áldozatkészséget a közgyűlés élénk éljenzéssel vette tudomásul, az elhunyt Törley Józsefnek emlékét pe­dig jegyzőkönyvben örökítette meg. Azután a közgyűlés tudomásul vette az igazga­tóság, valamint a felü­szvelő-bizo­ttság jelentését. Át­térve a tisztikar megválasztására, Gundel János me­leghangú alárására újból megválasztották elnökül a korára való hivatkozással lemondott Bokros Károlyt. Alelnökök lettek Müller Antal és Sztanoi Miklós. A napirendre kitűzött alaps­zabálymódosítás tárgyalá­sára a közgyűlés nem terjeszkedett ki, mert a megbí­zottak nem voltak az alapszabályok által megkívánt számban jelen. Az indítványok tárgyalása során a közgyűlés Francois indítványát tárgyalás és jelentés­­tétel végett az igazgatósághoz utasította. Ezzel a köz­gyűlés napirendje ki lévén merítve, Bokros Károly elnök köszönetet mondott a megjelenteknek, valamint a tisztikarnak közérdekű működésükért és a közgyű­lést bezárta. A közgyűlés után a tagok megtekintették a ki­állítást. Holnap tartja közgyűlését a Magyar Vendég­lősök Országos Szövetsége, a­melyre a megyei és vá­rosi hatóságok tagjai is megígérték megjelenésüket.­­ (A műszaki kamara.) Az Országos Mű­szaki Egyesület, a­mely nemrég memorandumot adott át a kereskedelmi minisztérium államtitkárá­nak a műszaki kamara dolgában, tegnap választ­mányi ülést tartott, a­melyen a következő határozatot hozta. Látván a legutóbbi napokban a törvényjavas­­latot erőltető oldalról azt a törekvést, a­mely oda irányul, hogy a sajtónak és a közönségnek a felső ipariskolát végzettek iránt való rokonérzését min­denáron meggyöngítse, az Országos Műszaki Egye­sület elhatározza, hogy a műszaki kamara ügyét a nagyközönség ítéletére bízza. Az egyesület véget akar vetni a javaslatot erőltető diplomás tábor ak­ciójának, a­mely a törvénytervezet homályos szöve­gezésének fölhasználásával és egyes mondatoknak célszerű és tetszetős előráncigálásával igyekszik a közönséget megtéveszteni. Midőn az egyesület a sajtónak eddigi pártatlan és igazságos állásfoglalá­sáért köszönetet szavaz, nem akarja a lapok hasáb* jait a végletekig igénybe venni, hogy ez odiózus ügy ott tisztáztassék, épp ezért az egyesület már a leg*­közelebb füzetet ad ki. A füzet az Országos Műszaki Egyesületnek memorandumát és a teljes törvényter­vezetet fogja tartalmazni. A memorandum kapcsán a közvéleménynek alkalma lesz a törvénytervezetről ítéletet mondhatni.­­ (A megszökött szocialista párttitkár.) Aradi levelezőnk írja: Érdekes fegyelmi ügyben tanácskozott ma Arad város fegyelmi választmánya Károlyi Gyula gróf főispán elnöklésével. Bedő Ár­pád dr. aradi községi bíró ellen azt a vádat tették, hogy a hírlapíróknak hivatalos titkokat árult el. Az ügy részletei a következők: A­mikor Klopfstein Ernő, az aradi szociálde­mokrata­ párt titkára, busz bünpöre elől megszö­kött, a rendőrség vizsgálatot indított az összes mun­kásszövetkezetek ellen. A vizsgálóbizottság vezető­jéül Bedő Árpád dr. községi bírót jelölte ki Varjassy Lajos polgármester. A rendőri vizsgálatnak feltűnő eredménye volt, mert kiderült, hogy az­ összes szak­­szervezetek alapszabályellenesen működtek éveken át s ezért valamennyit föloszlatták. Bedő a vizsgá­lat során egy olyan rendőri jegyzőkönyvet is ta­lált, a­mely azt igazolta, hogy egy alkalommal a megszökött titkár két rendőrtiszt jelenlétében ki­rály gyilkosságra buzdított és még sem tartóztatták le, hanem futni engedték. Ugyanis egy nagy nép­­gyűlésen, a­melyen Kovács Antal és Zubor Andor rendőrhadnagyok is jelen voltak, Klopfstein megem­lékezett az orosz cár ellen elkövetett merényletről. Beszédét ezzel fejezte be: — Nagyon bátor ember volt a merénylő, bár­csak nálunk is volna olyan bátor teremtés, a­ki ezt meg merné tenni, én megdicsérném! Ezt a rendőrhadnagyok jegyzőkönyvbe írták s a jegyzőkönyvet az irattárba helyezték. A vizsgálat alatt Bedő fölfedezte ezt a dolgot és elmondta az aradi újságíróknak, a­kik megírták. Erre a polgár­­mester a két rendőrhadnagy és Bedő ellen is megin­dította a fegyelmi eljárást. A rendőrtisztek ellen hivatali mulasztás, Bedő ellen pedig hivatali titok elárulása címén. Reicher Károly dr. városi főügyész, Bedő ügyében hivatalvesztést javasolt a fegyelmi választmánynak, mert szerinte Bedő a hivatalos titok elárulásával megszegte esküjét s tette ezt az­zal a célzattal, hogy két hivatalnok társát kompro­mittálja. A fegyelmi választmány ma délután tar­tott zárt ülést a főispán hivatalos helyiségében. En­nek az ügynek hivatali körökben nagy fontosságot tulajdonítanak, mert egyenesen a belügyminiszter utasítására indultak meg a fegyelmi vizsgálatok a rendőrség ama mulasztása miatt, hogy futni enged­tek egy olyan hírhedt szocialista agitátort, a­ki a mellett, hogy fölforgatta a város békéjét, még ki­rálygyilkosságra is bujtogatta a munkásokat. A fe­gyelmi választmány úgy határozott, hogy az összes iratokat átteszi az ügyészséghez, annak megállapí­tására, hogy Bedő Árpád elkövette-e a hivatali titok megsértésének bűntettét. A fegyelmi választmány ülése előtt izgalmas jelenet folyt le Csiky Tivadar főispáni titkár és Sulik Kálmán újságíró között. Sulik több újságíróval együtt be akart menni az ülésterembe, mert a tanácskozás a törvény szerint nyilvános. A főispáni titkár nem akarta bebocsátani az újságírókat és azzal fenyegette meg Sulikot, hogy hajdúval kidobálja, ha mégis bemenne. Sulik azt felelte, hogy arculüti a főispáni titkárt, ha ki­vezetteti. Csiky Tivadar kihivatta Sulikot, a­ki az ügyet holnap az újságírók gyűlése elé terjeszti s a gyűlés határozatától teszi függővé, hogy ad-e elég­tételt vagy sem. •­­ (Házasság­.) Orbán Imre eljegyezte Schus­­selka Ilonkát Kassán.­­ (Automobilon a déli sarkhoz.) Míg a messze északon Wellman amerikai újságíró az utolsó előkészületeket teszi arra, hogy kormányozható lég­hajóján fölszállva, fölkutatni igyekezzék az északi sarkvidék titkait, Shakleton, a déli sark merész kutatója, újabb expedícióra készül. Eddig tudvalé­vően minden kísérlet meghiúsult, a­melynek célja a déli sarkvidék felkutatása volt. De Shakleton, a­ki néhány évvel ezelőtt Discovery nevű hajóján messzebbre hatolt előre a déli sarkvidéken, mint azok, a­kik előtte jártak ott, reméli, hogy mostani expedíciójával el fogja érni az annyira óhajtott célt. Egy újságíró előtt terveiről a következőket mon­dotta: — Mostani expedíciómon minden tekintetben másként fogok eljárni, mint eddig. Minthogy első expedíciómon szerzett tapasztalataimat föl akarom használni, remélem, hogy elérhetem, ha nem a magát a déli sarkot, de a legdélibb szélességi fő­ket.. A sarki expedícióra, ezúttal először, automobilt is viszek magammal és pedig külön az expedíció céljaira acélból készült automobilt, a­mely a legna­gyobb hidegben sem tagadja meg a szolgálatot. Benzin helyett azonban alkoholt fogunk használni, a­mely a képzelhető legnagyobb hidegben is hasz­nálható állapotban marad. Ezúttal először viszünk magunkkal szibériai ponnikat is és remélhető, hogy jó szolgálatot fognak tenni a sarki vidéken. Ha azonban nem válnak be, még mindig megmaradnak a kutyák is, a­melyeket magunkkal viszünk. A kutyák a Discovery expedícióján nézetem szerint azért pusztultak el, mert élelmük, a­mikor a tro­­pikus vidéken áthajóztunk, elromlott, új expedí­ciómnál azonban mindent meg fogunk tenni, hogy az élelem­et ne romolhassák. A sarki tél négy hó­napja alatt kunyhóinkban fogunk lakni és tudo­mányos tanulmányokkal fogjuk az időt eltölteni. Az expedíció csak októberben indul el, mert a ta­pasztalat azt mutatja, hogy minél később indu­lunk, annál messzebbre jutunk előre a­ sarkvidéken. Január végén ugyanis a déli sarkvidéken a jég enged. Hogy mikor fogunk visszatérni? Ez termé­szetesen első­sorban a körülményektől függ. De ha minden jól megy, akkor 1909 januárban­ hajónk, a­­Nimród elindulhat majd hazafelé. Minden eshető­ségre, két évre való élelmet viszünk magunkkal. Expedíciónknak motoros csónakja is lesz. A csónak­ban tizenkét ember számára van hely, a­kik tíz­­tizenegy hétre való élelmet vihetnek magukkal.­­ (A német haditengerészet gyakorlata.) Kieiből írják nekünk: A napokban az északi tenge­ren Vilmos császár jelenlétében háromnapos flotta­­gyakorlatot rendeznek. A gyakorlaton Henrik porosz herceg vezetésével részt vesz az északi hajóraj tizenhat elsőosztályú páncélozott csatahajója, a cirkáló-hajóraj három nagy és hat kisebb páncélo­zott cirkálója, az első és második torpedó-flottila huszonkét nagy torpedóhajóval, a tartalék-flottila tizenegy torpedóhajóval, két osztályhajóval és tizen­két új rendszerű hajóval, az akna-hajóraj három nagy akna-hajója, azonkívül számos kisebb-nagyobb tar-,­talék-hajó. Ilyen nagy flotta-gyakorlatot eddig még sehol sem rendeztek, összesen száznál több hadihajó vesz részt benne.­­ (A szabadgondolkodók kongresszusa.) Prágából táviratozzák. A szabadgondolkodók kon­gresszusának mai ülésén Ofner dr. (Bécs) szólott elsőnek hozzá a tegnap fölvetett témához és az egy­­háznak az államtól való különválasztása kérdésében a tegnapi szónokokkal azonos­ nézetet vallott. Zen­ker bécsi író a kongresszus nevében sajnálkozását fe­jezi ki arról, hogy a sajtó egy része a nemzetiségi ellentéteket kiélesíti, míg a kongresszus oda törek­szik, hogy a nemzetiségek közötti nyugalmat helyre­állítsa. A kongresszus azután a következő témát tárgyalta: A hazaszeretet és a szabad gondolat. Char­­min dr. (Genf) szólalt föl elsőnek és kifejtette, hogy a szabad gondolat nem áll ellentétben a nemzeti érzéssel, de nem engedheti meg, hogy e fogalom a sovinizmus és a hódító, valamint elnyomó törekvése­ket fedje. Épp ezért a szabad gondolat a háborút nem fogja akadályozni. A társadalom fogyatékossá­gain csakis az összes nemzeteknek teljes egyenlő­­jogúság alapján való föderációja révén lehet segí­teni. Modrácsek szociáldemokrata, rei­ráti képviselő (Prága, azt mondja, hogy a szabad gondolat nem zárja ki a hazaszeretetet, de minden erőszakosságtól mentnek kell lennie és az összes nemzetek egyenlő­ jogúságát tisztelnie kell. Isvamszki (Varsó) azt az óhajtását fejezi ki, hogy az itt hangoztatott eszmék a lengyeleknél és oroszoknál visszhangra találjanak. De la Boue melinei polgármester azt mondja, hogy a szabadgondolkodók és hazaszeretők, másrészről azonban az általános békét és a nemzetek közötti vi­­ t

Next