Budapesti Hírlap, 1907. október(27. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-27 / 255. szám

­ * (Tudományos élet.) A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn, október 28-án­ délután öt órakor összes ülést tart, melynek tárgyai: Balogh Jenő levelezőtag emlékbeszéde Fayer Lászlóról. Ferenczi Zoltán levelező tag jelentése a Pécsely-regénypályá­zatról. Folyó ügyek. * (Olasz társalgási nyelvtan.) Somogyi Ede ismert kitűnő Olasz társalgási nyelvtan­t, mely a Gaspeg-Sauer-tanmód szerint készült úgy iskolai, mint magánhasználatra most jelent meg harmadik kiadásban. Somogyi könyve igazán alkalmas­­ arra, hogy a legszebb és legklasszikusabb nyelvek egyikét, az olaszt nálunk népszerűsítse; a szabályok könnyen érthető alakban vannak földolgozva, szókincse bősé­ges és társalgó módszere a mindennapi élet szükség­leteinek gondos megfigyelésén épült föl. A könyvet a Franklin-Társulat ízléses kiállításban bocsátotta közre. Ára négy korona nyolcvan fillér. * (Uj Idők.) Az e heti szám tartalmából ki­emeljük Sterczeg Ferenc novelláját, Szomaházy Ist­ván Báró■ Siklósi Loew című novellaciklusának folytatását. A szám szövegrészét még Vándor Iván, Szerb Zsigmond, Dutka Ákos, Kozmutza Kornélné és mások dolgozatai adják. Lövik Károly Az arany polgár című eredeti regényét folytatja. Az eredeti felvételek, képek és rajzok nagyrészt aktuális dol­gokkal foglalkoznak. * (Zrínyi Ilona arcképe.) A kartács­ utcai polgári leányiskola tanári karából és végzett növen­dékeiből alakult hölgybizottság sokszorosította Zrínyi Ilona arcképét, s fölszólítja a hazafias közönséget a valóban művészi értékű reprodukció megszerzésére. A kép ára négy korona húsz fillér. A tiszta jövedel­met jótékony célra fordítják. * (Poétika.) Halmy Gyula fogarasi állami fő­­gimnáziumi tanár ötszáz oldalra terjedő Poétikát irt, mely szorosan egybekapcsolja az elméleti részt a gyakorlatival, a költészet­tani szabályokat az olvas­mánynyal. Az elméleti rész során is sok újítást al­kalmaz. A mű most sajtó alatt van. Megrendelhető a szerzőnél. * (Új könyvek.) A művészet története, szer­keszti Beöthy Zsolt, II. Középkor. Ára diszkótásben 10 korona. Vörös és fekete, regény, irta Stendhal. Ara 4 korona. Bűn és bű­nhődés, regény, irta Dosz­tojevszkij. Ára 4 korona. Magyar és angol szótár, I. angol-magyar rész, szerkeszti Yolland Artur B. d. Ára kötve 10. korona. Olasz társalgási nyelvtan, irta Somogyi Ede. Ára 4 korona 80 fillér. Petőfi, irta Barabás Ábel. Ára 4 korona, kötve 6 korona. Szőlő­mi­velés, irta Bombay Dezső. Ára 2 korona, r­eper­­tórium Dárda,­­ Sándor igazságügyi törvénytárából, bőrbugyelláris­ kötésben. Ára 14 korona. A rózsa­színű, levél, regény, irta Henry Seben Merriman. Ára kötve 2 korona. Hogy magyarosítsuk a vezeték­neveket? Irta Telkes Simon. Ára 1 korona. — Mind­ezek­­ megrendelhetők a Budapesti Hírlap könyv­­kiadóhivatalában, a pénz előzetes beküldése vagy utánvét mellett. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Az ellopott akták. (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntető törvényszék­ Szepessy biró elnöklésével, hétfőn fogja tárgyalni Hajdú Gyula, volt állami számvevőségi irodatiszt és Lengyel Zoltán dr. országgyűlési kép­viselő ismeretes bűnpörét. Hajdú Gyula az idén, február hónapban, a lapok hirdetési átalányára vo­natkozó aktákat a számvevőségtől elvitte Lengyel Zoltánnak, a­ki azokat lefotografáltatta s közzé­, tette. A törvényszék Hajdút a 479. szakaszba üt­köző hivatali titok megsértéséért, mint tettest, Len­gyel Zoltánt pedig, mint bansegédet vád alá helyezte, a következő megokolással: Hajdú Gyula m. kir. állami számvevőségi iroda­tiszt, a­ki hivatali állásától ebből az ügyből kifolyó­lag időközben fegyelmi ítélettel megfosztatott, helye­selve a Lengyel Zoltán dr. által folytatott hírlapi támadásokat, folyó évi február hónap 7-ik napján megjelent Lengyel Zoltán dr. országgyűlési képviselő lakásán s figyelmeztette, hogy a hírlapi támadások tárgyát képező ügyekre, de különösen a napilapoknak a kormánytól kapott átalányaira vonatkozólag tökéle­tes képet úgy szerezhetne, ha eljönne az állami szám­vevőséghez, s az elnök engedelmével az ottani ügy­iratokat megtekinthetné. Ezekre az ügyiratokra vo­natkozó adatokat Hajdú Gyula már előre kijegyezte s átadta Lengyel Zoltánnak. Lengyel Zoltán, a­ki első látásra nem bízott az önzetlenségét különben erősen hangoztató Hajdú Gyulában, arra hívta őt föl, hogy ne számokat, ada­tokat, hanem az úgynevezett panamákra vonatkozó ügyiratokat hozzon és szerezze meg neki különösen az összes lapok szubvenciójára vonatkozó kimutatást. Ezt a tapasztalt bizalmatlanság által még job­ban fölserkentett Ilojda Gyula egyelőre nem volt ugyan képes megszerezni, de készsége jeléül — a­mint az a Hajdú Gyula ellen lefolytatott fegyelmi eljárás irataiból kitűnik — több kezelése alatt volt hírlapi szubvenciókra és más ügyre vonatkozó hiva­tali iratot elhozott Lengyel Zoltánhoz, a­ki azokat betekintés, lemásolás után neki visszaadta. Különös jelentőségre emelkedett a következő eset: ** 0. Folyó évi február hónap 8-ik napján Hajdú Gyula a kezelése alatt lévő irattárból kiemelte a ke­reskedelemügyi m. kir. miniszternek 1906. évi novem­ber hónap 2-án 7758/eln. szám alatt kelt és az „Egyetértés“ napilap 25.000 korona hirdetési átalá­nyára vonatkozó ügyiratát és szokott módon elvitte Lengyel Zoltán dr.-hoz, a­ki az aktát céljaira any­­nyira nagyszerűnek találta, hogy arra kérte Hajdú Gyulát, engedje meg ennek az ügyiratnak lefényké­­peztetését. Hajdú Gyula ezt ekkor nem engedte meg, és az ügyiratot betekintés után visszavette, mert akkor még tartott a kellemetlenségtől. Mily fokú és eredményű érintkezés volt a ter­heltek között a következő napokban, azt a vizsgálat sem tisztázta egészen, az azonban tény, hogy Lengyel Zoltán február hónap 11-ik napján délután megje­lent a már február hónap 9-ik napján értesített Er­délyi Mór fényképész üzletében és magával hozta a m. kir. állami számvevőségnél utóbb, vagyis február hónap 12-ik napján 5574, 5575, 5576 (két melléklet­tel) szám alatt iktatott három darab ügyiratot, a melyeket nyomban"lefényképeztetett s azután az ere­deti okiratokat visszavitte s még aznap Hajdú Gyulá­nak visszaadta. Hajdú Gyula ezekhez az iratokhoz úgy jutott, hogy az elnöki hivatal szolgája azokat iktatás végett február hónap 11-ikén 2 óra után hozta le a kezelési hivatalba. Hajdú Gyula, bár az igtatás nem volt rá­bízva, az iratokat kíváncsiságból megnézte s midőn azt látta, hogy Lengyel Zoltánnak ezekre van szük­sége, a kezelőhivatalból nyomban elvitte és Lengyel­nek adta át azokat, s csak másnap, azaz február hónap 12-ik napján tette vissza az igtató, Vörös Lajos irodatiszt asztalára. Február hónap 12-ik napján ezenfelül arra is elhatározta magát Hajdú Gyula, hogy Lengyel Zol­tán ama buzdításának is eleget tesz, hogy a már egyszer hozzávitt, de visszahozott 7758/1906. számú (Egyetértésre vonatkozó) ügyiratot is átadja lefény­képezés végett. Lengyel Zoltán aztán február hónap 12-ik napján délután, a­mikor a föntemlített három ügyirat­ kész fényképmásolatait és lemezeit átvette, a 7758/1906. számú ügyiratot lefényképeztette, s még aznap estefelé Hajdú Gyulának visszadta. Az ügy aznap kipattant s ezt az utóbbi ügy­iratot a nyomozó hatóság még Hajdú Gyula kabátja zsebében találta. Ez a tényállás, a melyet lényegében mind a két terhelt beismer. Ebből a tényállásból a jogi elemeket tekintve, a fegyelmi iratok különös figyelembe vétele mellett megállapítható, hogy Hajdú Gyula, mint az állami számvevőszék irodatisztje közhivatalnok volt akkor, a­midőn az állami számszék segédhivatalából (iktató irattár) a kérdéses ügyiratokat Lengyel Zoltán dr.­­nak megszerezte. Megállapítható az is, hogy az iratok hivatali minőségben kerültek Hajdú Gyula kezéhez, mert azok segédhivatali kezelése az ő irodatiszti hivatali kötelessége volt. Nem lehet kétséges az sem, hogy ezeknek az iratoknak a tartalma Hajdú Gyulára nézve hivatali titok volt, a­melyet megőrizni őt esküje kötelezte. Ezt az iratok természete, tartalma, rendel­tetése, a kormányzás benső tényeire való vonatkozása kétségtelenné teszi. De ha valakinek e részben akár közigazgatási, akár közjogi kételyei lehetnének, azt Dárday Sándor állami számszéki alelnök tanúvallo­mása meggyőzheti. Hajdú Gyulára egyénileg pedig, mindenek fölött áll az a tény, hogy közhivatalnoknak hivatali titkot az arra illetékes hivatalos tényezőkön kívül, mással, különösen hivatalon kívü­l álló egyénnel közölni nem szabad, sőt még a bírósággal is csak akkor közölheti, ha erre felsőbbsége által fölhatal­­maztatik. Végül az ártalom jogi elemét­ véve, nem lehet vita tárgya, hogy az ügyiratok titkának elárulása úgy az állam politikai nyugalmának, mint az érdekelt magánosoknak ártalmára volt,­­ minthogy a terheltek nem is tagadják, hogy az ügyiratok tárgya iránt ér­dekelteknek a legalaposabban ártani akartak. A bíróság által eddig kifejezésre jutott jogi felfogás szerint a terheltek által ekként elkövetett cselekmény a Btk. 479. szakaszába ütköző hivatali titok megsértésének vétségét állapítja meg, a melyért Hajdú Gyula tettesi, Lengyel Zoltán dr. pedig bűn-­­segédi bűnrészes minőségben felelős. A terheltek nem ismerték be bűnösségüket, bár a tényeket nem tagadják. Védekezésük inkább jogi jellegű s abban csúfosodik ki, hogy a­mit ők tettek, az nem bűncselekmény, s különösen nem ütközik a Btk. 479. szakaszába, illetve 69. szakasz 1. pontjába. Ámde ezzel szemben föntebb kimutattam, hogy a Btk. 479. szakaszának minden jogi alkateleme a tény­állás által meg lett valósítva. Ez a kérdés különben a vizsgálóbíró és a vádtanácsnak a vizsgálat kérdésé­ben hozott határozataival bíróilag is eldöntetett. A­mi különösen Lengyel Zoltán dr. bűnsegédi bűnrésyességét illeti, a tekintetben minden külön indokolás mellőzésével egyszerűen hivatkozom a vizsgálóbiró 22112/1907. és a vádtanács 26049/1907. szám alatt kelt határozatának indokolására. A vádemelés tehát a terheltek ellen indokolt.­­ — A branyicskai merénylőket el­ítélték. A dévai törvényszék, mint eskü­dtbiró­­ság, a közönség nagy érdeklődése mellett ma be­fejezte a branyicskai merénylők bű­nperének tár­gyalását. A perbeszédek, mint tudósítónk táv­­iratozza, egész napon át folytak és csak este értek véget, mire az esküdtek visszavonultak határozathozatalra. Az esküdtek elnöke, Öszter Henrik dr. fél nyolckor hirdette ki a verdiktet, a­mely mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki gyilkosság kísérletének bűntettében eszmei hal­mazaiban közveszedelm­es rongálással. Ennek alapján a törvényszék Nedelkovics Mártont és Vandelli Lajost hetvenöt napi vizsgálati fogság beszámításával hat-hat­ évi fegyházra ítélte. A védők semmiségi panaszszal éltek. •­ Amerikai per Budapesten. Több eszten­deje már, hogy Brack Zsuzsánna kivándorolt New­­yorkba, a­hol mint varrónő elég szép exisztenciát teremtett magának. Az idén azonban nagy csapás érte. Meghalt az édesanyja, a­kit nagy szegénység­ben hagyott itthon s a kit ő tartott el nehéz kerese­téből. Brack Zsuzsánna, a­kit táviratban értesítet­tek a gyászesetről, elhatározta, hogy visszamegy régi hazájába. Vissza is indult a legelső hajóval, a nél­kül azonban, hogy a vállalt munkával elszámolt volna, így a többi közt Campell­­ Wolff szenátor fe­lesége kétszázötvenkét dollár értékű fehérnemű ki­javításával bízta meg s Brack Zsuzsánna a helyett, hogy a fehérneműt visszaadta volna, hat dollárra el­zálogosította s a zálogcédulát Campbellné asszony­nak visszaküldte. Campbellné asszony nagy haragra lobbant, a mikor a zálogcédulát megkapta s rögtön följelentette Brack Zsuzsánnát a netwyorki rendőr­ségen. Ennek a körözésére Brack Zsuzsánnát Triesztben a­ partra szálláskor letartóztatták s meg­indították ellene nálunk a kiadatási eljárást. Brack Zsuzsánna a fogházból levelet irt Bródy Ernő dr. országgyűlési képviselőnek, a­kit arra kért, hogy vállalja el a védelmét s szabadítsa ki a fogságból. Bródy Ernő dr. elsősorban Campbellné uszonyhoz fordult. Megírta neki, hogy Brack Zsuzsánna csa­ládi gyász miatt hagyta el hirtelen Amerikát, hogy ártatlanul sínylődik most fogságban, mert távol állott tőle még a gondolat is, hogy a rábízott fehér­­neműt elsikkaszsza. Campbellné asszonyt nagyon meghatotta a leány sorsa. Nyomban hajóra szállt s egyenest Triesztbe hajózott, onnan pedig Buda­­pestre jött, hogy Brack Zsuzsannát, a­kit időközben Budapestre szállítottak, a fogságából kiszabadítsa. Budapesten jelentkezett a vizsgálóbírónál s kijelen­tette, hogy panaszát visszavonja , nem kívánja a leány megbüntetését. De megmaradt a mellett, hogy a fehérnemű megért kétszázötvenkét dollárt. Brack Zsuzsánnát csakugyan szabadon bocsátották, ámde hivatalból üldözendő cselekményről lévén szó, foly­tatták ellene az eljárást. Ma a vádtanács foglalko­zott az ügygyel. Bródy Ernő dr. ott azt vitatta, hogy a fehérnemű értéke nem haladhatta meg a száz ko­ronát, a­mi abból is kitetszik, hogy a zálogházban csak hat dollárt adtak rá. Ez okból kérte, hogy szál­lítsák le a törvényszék illetékességét s tegyék át az ügyet a büntető járásbírósághoz. A vádtanács az in­dítványt elfogadta s így Brack Zsuzsánnát a bün­tető járásbíróság fogja legközelebb kérdőre vonni. — A megsértett püspök. Zágrábból jelentik: Drohobeczky Gyula körösi püspök, Rojc Antal dr. ügyvéd, a volt osztálytanácsos öcscse, ellen becsület­sértési pert indított, mert a zeneegyesü­letnek levelet irt, a melyben kijelenti, hogy kilép az egyesület vá­lasztmányából, mert Drohobeczky az elnöke,­­ Micsinay tanítványa. A budapesti posta­igazgatóság szeptember tizenkettedikén a szabadság­téri postahivatalból azt a telefonértesítést kapta, hogy egy postakocsi, a­mely már két más hivatalból is összegyűjtötte a pénzes csomagokat, nyomtalanul eltűnt. Az eltűnt postakocsinak Jakab Miklós volt a kocsisa, a­kit Havasi György postaaltiszt kisért hivatalos körútjában. Az esti órákban a szabadság­téri postahivatal elé értek s mialatt Havasi a hiva­talban a dolgát végezte, Jakab Miklós gyorsan elhaj­tatott. A rendőrségen, a­melynek az esetét haladék­talanul bejelentették, maga Boda Dezső főkapitány intézte a nyomozást, a­melynek pár óra múlva teljes sikere volt. A postakocsit Kelenföldön egy elhagyatott telken feltörve megtalálták s konstatálták, hogy 44.237 korona hiányzik­­belőle. Csakhamar megke­rült maga a tolvaj is. Stajcsányi István rendőr a ke­lenföldi állomáson a személyleirás alapján ráismert s letartóztatta. A pénzt tizenhárom korona hijján megtalálták nála. Jakab Miklós ügyét ma tárgyalta a büntető törvényszék Bariba biró öldöklésével. A vádlott azt mondta, hogy azért lopott, mert nem akarták elbocsátani a szolgálatából. A törvényszék BUDAPESTI HÍRLAP, (255. sz.) 16 1907. október 27.

Next