Budapesti Hírlap, 1907. október(27. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-27 / 255. szám
* (Tudományos élet.) A Magyar Tudományos Akadémia hétfőn, október 28-án délután öt órakor összes ülést tart, melynek tárgyai: Balogh Jenő levelezőtag emlékbeszéde Fayer Lászlóról. Ferenczi Zoltán levelező tag jelentése a Pécsely-regénypályázatról. Folyó ügyek. * (Olasz társalgási nyelvtan.) Somogyi Ede ismert kitűnő Olasz társalgási nyelvtant, mely a Gaspeg-Sauer-tanmód szerint készült úgy iskolai, mint magánhasználatra most jelent meg harmadik kiadásban. Somogyi könyve igazán alkalmas arra, hogy a legszebb és legklasszikusabb nyelvek egyikét, az olaszt nálunk népszerűsítse; a szabályok könnyen érthető alakban vannak földolgozva, szókincse bőséges és társalgó módszere a mindennapi élet szükségleteinek gondos megfigyelésén épült föl. A könyvet a Franklin-Társulat ízléses kiállításban bocsátotta közre. Ára négy korona nyolcvan fillér. * (Uj Idők.) Az e heti szám tartalmából kiemeljük Sterczeg Ferenc novelláját, Szomaházy István Báró■ Siklósi Loew című novellaciklusának folytatását. A szám szövegrészét még Vándor Iván, Szerb Zsigmond, Dutka Ákos, Kozmutza Kornélné és mások dolgozatai adják. Lövik Károly Az arany polgár című eredeti regényét folytatja. Az eredeti felvételek, képek és rajzok nagyrészt aktuális dolgokkal foglalkoznak. * (Zrínyi Ilona arcképe.) A kartács utcai polgári leányiskola tanári karából és végzett növendékeiből alakult hölgybizottság sokszorosította Zrínyi Ilona arcképét, s fölszólítja a hazafias közönséget a valóban művészi értékű reprodukció megszerzésére. A kép ára négy korona húsz fillér. A tiszta jövedelmet jótékony célra fordítják. * (Poétika.) Halmy Gyula fogarasi állami főgimnáziumi tanár ötszáz oldalra terjedő Poétikát irt, mely szorosan egybekapcsolja az elméleti részt a gyakorlatival, a költészettani szabályokat az olvasmánynyal. Az elméleti rész során is sok újítást alkalmaz. A mű most sajtó alatt van. Megrendelhető a szerzőnél. * (Új könyvek.) A művészet története, szerkeszti Beöthy Zsolt, II. Középkor. Ára diszkótásben 10 korona. Vörös és fekete, regény, irta Stendhal. Ara 4 korona. Bűn és bűnhődés, regény, irta Dosztojevszkij. Ára 4 korona. Magyar és angol szótár, I. angol-magyar rész, szerkeszti Yolland Artur B. d. Ára kötve 10. korona. Olasz társalgási nyelvtan, irta Somogyi Ede. Ára 4 korona 80 fillér. Petőfi, irta Barabás Ábel. Ára 4 korona, kötve 6 korona. Szőlőmivelés, irta Bombay Dezső. Ára 2 korona, repertórium Dárda, Sándor igazságügyi törvénytárából, bőrbugyelláris kötésben. Ára 14 korona. A rózsaszínű, levél, regény, irta Henry Seben Merriman. Ára kötve 2 korona. Hogy magyarosítsuk a vezetékneveket? Irta Telkes Simon. Ára 1 korona. — Mindezek megrendelhetők a Budapesti Hírlap könyvkiadóhivatalában, a pénz előzetes beküldése vagy utánvét mellett. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Az ellopott akták. (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntető törvényszék Szepessy biró elnöklésével, hétfőn fogja tárgyalni Hajdú Gyula, volt állami számvevőségi irodatiszt és Lengyel Zoltán dr. országgyűlési képviselő ismeretes bűnpörét. Hajdú Gyula az idén, február hónapban, a lapok hirdetési átalányára vonatkozó aktákat a számvevőségtől elvitte Lengyel Zoltánnak, aki azokat lefotografáltatta s közzé, tette. A törvényszék Hajdút a 479. szakaszba ütköző hivatali titok megsértéséért, mint tettest, Lengyel Zoltánt pedig, mint bansegédet vád alá helyezte, a következő megokolással: Hajdú Gyula m. kir. állami számvevőségi irodatiszt, aki hivatali állásától ebből az ügyből kifolyólag időközben fegyelmi ítélettel megfosztatott, helyeselve a Lengyel Zoltán dr. által folytatott hírlapi támadásokat, folyó évi február hónap 7-ik napján megjelent Lengyel Zoltán dr. országgyűlési képviselő lakásán s figyelmeztette, hogy a hírlapi támadások tárgyát képező ügyekre, de különösen a napilapoknak a kormánytól kapott átalányaira vonatkozólag tökéletes képet úgy szerezhetne, ha eljönne az állami számvevőséghez, s az elnök engedelmével az ottani ügyiratokat megtekinthetné. Ezekre az ügyiratokra vonatkozó adatokat Hajdú Gyula már előre kijegyezte s átadta Lengyel Zoltánnak. Lengyel Zoltán, aki első látásra nem bízott az önzetlenségét különben erősen hangoztató Hajdú Gyulában, arra hívta őt föl, hogy ne számokat, adatokat, hanem az úgynevezett panamákra vonatkozó ügyiratokat hozzon és szerezze meg neki különösen az összes lapok szubvenciójára vonatkozó kimutatást. Ezt a tapasztalt bizalmatlanság által még jobban fölserkentett Ilojda Gyula egyelőre nem volt ugyan képes megszerezni, de készsége jeléül — amint az a Hajdú Gyula ellen lefolytatott fegyelmi eljárás irataiból kitűnik — több kezelése alatt volt hírlapi szubvenciókra és más ügyre vonatkozó hivatali iratot elhozott Lengyel Zoltánhoz, aki azokat betekintés, lemásolás után neki visszaadta. Különös jelentőségre emelkedett a következő eset: ** 0. Folyó évi február hónap 8-ik napján Hajdú Gyula a kezelése alatt lévő irattárból kiemelte a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek 1906. évi november hónap 2-án 7758/eln. szám alatt kelt és az „Egyetértés“ napilap 25.000 korona hirdetési átalányára vonatkozó ügyiratát és szokott módon elvitte Lengyel Zoltán dr.-hoz, aki az aktát céljaira anynyira nagyszerűnek találta, hogy arra kérte Hajdú Gyulát, engedje meg ennek az ügyiratnak lefényképeztetését. Hajdú Gyula ezt ekkor nem engedte meg, és az ügyiratot betekintés után visszavette, mert akkor még tartott a kellemetlenségtől. Mily fokú és eredményű érintkezés volt a terheltek között a következő napokban, azt a vizsgálat sem tisztázta egészen, az azonban tény, hogy Lengyel Zoltán február hónap 11-ik napján délután megjelent a már február hónap 9-ik napján értesített Erdélyi Mór fényképész üzletében és magával hozta a m. kir. állami számvevőségnél utóbb, vagyis február hónap 12-ik napján 5574, 5575, 5576 (két melléklettel) szám alatt iktatott három darab ügyiratot, a melyeket nyomban"lefényképeztetett s azután az eredeti okiratokat visszavitte s még aznap Hajdú Gyulának visszaadta. Hajdú Gyula ezekhez az iratokhoz úgy jutott, hogy az elnöki hivatal szolgája azokat iktatás végett február hónap 11-ikén 2 óra után hozta le a kezelési hivatalba. Hajdú Gyula, bár az igtatás nem volt rábízva, az iratokat kíváncsiságból megnézte s midőn azt látta, hogy Lengyel Zoltánnak ezekre van szüksége, a kezelőhivatalból nyomban elvitte és Lengyelnek adta át azokat, s csak másnap, azaz február hónap 12-ik napján tette vissza az igtató, Vörös Lajos irodatiszt asztalára. Február hónap 12-ik napján ezenfelül arra is elhatározta magát Hajdú Gyula, hogy Lengyel Zoltán ama buzdításának is eleget tesz, hogy a már egyszer hozzávitt, de visszahozott 7758/1906. számú (Egyetértésre vonatkozó) ügyiratot is átadja lefényképezés végett. Lengyel Zoltán aztán február hónap 12-ik napján délután, amikor a föntemlített három ügyirat kész fényképmásolatait és lemezeit átvette, a 7758/1906. számú ügyiratot lefényképeztette, s még aznap estefelé Hajdú Gyulának visszadta. Az ügy aznap kipattant s ezt az utóbbi ügyiratot a nyomozó hatóság még Hajdú Gyula kabátja zsebében találta. Ez a tényállás, a melyet lényegében mind a két terhelt beismer. Ebből a tényállásból a jogi elemeket tekintve, a fegyelmi iratok különös figyelembe vétele mellett megállapítható, hogy Hajdú Gyula, mint az állami számvevőszék irodatisztje közhivatalnok volt akkor, amidőn az állami számszék segédhivatalából (iktató irattár) a kérdéses ügyiratokat Lengyel Zoltán dr.nak megszerezte. Megállapítható az is, hogy az iratok hivatali minőségben kerültek Hajdú Gyula kezéhez, mert azok segédhivatali kezelése az ő irodatiszti hivatali kötelessége volt. Nem lehet kétséges az sem, hogy ezeknek az iratoknak a tartalma Hajdú Gyulára nézve hivatali titok volt, amelyet megőrizni őt esküje kötelezte. Ezt az iratok természete, tartalma, rendeltetése, a kormányzás benső tényeire való vonatkozása kétségtelenné teszi. De ha valakinek e részben akár közigazgatási, akár közjogi kételyei lehetnének, azt Dárday Sándor állami számszéki alelnök tanúvallomása meggyőzheti. Hajdú Gyulára egyénileg pedig, mindenek fölött áll az a tény, hogy közhivatalnoknak hivatali titkot az arra illetékes hivatalos tényezőkön kívül, mással, különösen hivatalon kívül álló egyénnel közölni nem szabad, sőt még a bírósággal is csak akkor közölheti, ha erre felsőbbsége által fölhatalmaztatik. Végül az ártalom jogi elemét véve, nem lehet vita tárgya, hogy az ügyiratok titkának elárulása úgy az állam politikai nyugalmának, mint az érdekelt magánosoknak ártalmára volt, minthogy a terheltek nem is tagadják, hogy az ügyiratok tárgya iránt érdekelteknek a legalaposabban ártani akartak. A bíróság által eddig kifejezésre jutott jogi felfogás szerint a terheltek által ekként elkövetett cselekmény a Btk. 479. szakaszába ütköző hivatali titok megsértésének vétségét állapítja meg, a melyért Hajdú Gyula tettesi, Lengyel Zoltán dr. pedig bűn-segédi bűnrészes minőségben felelős. A terheltek nem ismerték be bűnösségüket, bár a tényeket nem tagadják. Védekezésük inkább jogi jellegű s abban csúfosodik ki, hogy amit ők tettek, az nem bűncselekmény, s különösen nem ütközik a Btk. 479. szakaszába, illetve 69. szakasz 1. pontjába. Ámde ezzel szemben föntebb kimutattam, hogy a Btk. 479. szakaszának minden jogi alkateleme a tényállás által meg lett valósítva. Ez a kérdés különben a vizsgálóbíró és a vádtanácsnak a vizsgálat kérdésében hozott határozataival bíróilag is eldöntetett. Ami különösen Lengyel Zoltán dr. bűnsegédi bűnrésyességét illeti, a tekintetben minden külön indokolás mellőzésével egyszerűen hivatkozom a vizsgálóbiró 22112/1907. és a vádtanács 26049/1907. szám alatt kelt határozatának indokolására. A vádemelés tehát a terheltek ellen indokolt. — A branyicskai merénylőket elítélték. A dévai törvényszék, mint esküdtbiróság, a közönség nagy érdeklődése mellett ma befejezte a branyicskai merénylők bűnperének tárgyalását. A perbeszédek, mint tudósítónk táviratozza, egész napon át folytak és csak este értek véget, mire az esküdtek visszavonultak határozathozatalra. Az esküdtek elnöke, Öszter Henrik dr. fél nyolckor hirdette ki a verdiktet, amely mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki gyilkosság kísérletének bűntettében eszmei halmazaiban közveszedelmes rongálással. Ennek alapján a törvényszék Nedelkovics Mártont és Vandelli Lajost hetvenöt napi vizsgálati fogság beszámításával hat-hat évi fegyházra ítélte. A védők semmiségi panaszszal éltek. • Amerikai per Budapesten. Több esztendeje már, hogy Brack Zsuzsánna kivándorolt Newyorkba, ahol mint varrónő elég szép exisztenciát teremtett magának. Az idén azonban nagy csapás érte. Meghalt az édesanyja, akit nagy szegénységben hagyott itthon s a kit ő tartott el nehéz keresetéből. Brack Zsuzsánna, akit táviratban értesítettek a gyászesetről, elhatározta, hogy visszamegy régi hazájába. Vissza is indult a legelső hajóval, a nélkül azonban, hogy a vállalt munkával elszámolt volna, így a többi közt Campell Wolff szenátor felesége kétszázötvenkét dollár értékű fehérnemű kijavításával bízta meg s Brack Zsuzsánna a helyett, hogy a fehérneműt visszaadta volna, hat dollárra elzálogosította s a zálogcédulát Campbellné asszonynak visszaküldte. Campbellné asszony nagy haragra lobbant, a mikor a zálogcédulát megkapta s rögtön följelentette Brack Zsuzsánnát a netwyorki rendőrségen. Ennek a körözésére Brack Zsuzsánnát Triesztben a partra szálláskor letartóztatták s megindították ellene nálunk a kiadatási eljárást. Brack Zsuzsánna a fogházból levelet irt Bródy Ernő dr. országgyűlési képviselőnek, akit arra kért, hogy vállalja el a védelmét s szabadítsa ki a fogságból. Bródy Ernő dr. elsősorban Campbellné uszonyhoz fordult. Megírta neki, hogy Brack Zsuzsánna családi gyász miatt hagyta el hirtelen Amerikát, hogy ártatlanul sínylődik most fogságban, mert távol állott tőle még a gondolat is, hogy a rábízott fehérneműt elsikkaszsza. Campbellné asszonyt nagyon meghatotta a leány sorsa. Nyomban hajóra szállt s egyenest Triesztbe hajózott, onnan pedig Budapestre jött, hogy Brack Zsuzsannát, akit időközben Budapestre szállítottak, a fogságából kiszabadítsa. Budapesten jelentkezett a vizsgálóbírónál s kijelentette, hogy panaszát visszavonja , nem kívánja a leány megbüntetését. De megmaradt a mellett, hogy a fehérnemű megért kétszázötvenkét dollárt. Brack Zsuzsánnát csakugyan szabadon bocsátották, ámde hivatalból üldözendő cselekményről lévén szó, folytatták ellene az eljárást. Ma a vádtanács foglalkozott az ügygyel. Bródy Ernő dr. ott azt vitatta, hogy a fehérnemű értéke nem haladhatta meg a száz koronát, ami abból is kitetszik, hogy a zálogházban csak hat dollárt adtak rá. Ez okból kérte, hogy szállítsák le a törvényszék illetékességét s tegyék át az ügyet a büntető járásbírósághoz. A vádtanács az indítványt elfogadta s így Brack Zsuzsánnát a büntető járásbíróság fogja legközelebb kérdőre vonni. — A megsértett püspök. Zágrábból jelentik: Drohobeczky Gyula körösi püspök, Rojc Antal dr. ügyvéd, a volt osztálytanácsos öcscse, ellen becsületsértési pert indított, mert a zeneegyesületnek levelet irt, a melyben kijelenti, hogy kilép az egyesület választmányából, mert Drohobeczky az elnöke, Micsinay tanítványa. A budapesti postaigazgatóság szeptember tizenkettedikén a szabadságtéri postahivatalból azt a telefonértesítést kapta, hogy egy postakocsi, amely már két más hivatalból is összegyűjtötte a pénzes csomagokat, nyomtalanul eltűnt. Az eltűnt postakocsinak Jakab Miklós volt a kocsisa, akit Havasi György postaaltiszt kisért hivatalos körútjában. Az esti órákban a szabadságtéri postahivatal elé értek s mialatt Havasi a hivatalban a dolgát végezte, Jakab Miklós gyorsan elhajtatott. A rendőrségen, amelynek az esetét haladéktalanul bejelentették, maga Boda Dezső főkapitány intézte a nyomozást, amelynek pár óra múlva teljes sikere volt. A postakocsit Kelenföldön egy elhagyatott telken feltörve megtalálták s konstatálták, hogy 44.237 korona hiányzikbelőle. Csakhamar megkerült maga a tolvaj is. Stajcsányi István rendőr a kelenföldi állomáson a személyleirás alapján ráismert s letartóztatta. A pénzt tizenhárom korona hijján megtalálták nála. Jakab Miklós ügyét ma tárgyalta a büntető törvényszék Bariba biró öldöklésével. A vádlott azt mondta, hogy azért lopott, mert nem akarták elbocsátani a szolgálatából. A törvényszék BUDAPESTI HÍRLAP, (255. sz.) 16 1907. október 27.