Budapesti Hírlap, 1908. január (28. évfolyam, 1-27. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Budapest, 1908. XXVIII. évfolyam, 1. szám. Szerda, január 1. Megjelenik hátsé kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. JS egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 54—63, kiadók: 55—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Blelszics- és hirdetés-lökés: Ugyane ház József-körut 5. n. a. oldalán. Apró hirdetések Ara: Egy sió 5 ill., vastagabb betűvel 10 ill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Ahol a folyamnak nincs nagy esése, ott nem lehet erős a sodra és sok homokot tolván maga elé, maga torlaszolja el maga előtt útját és kanyarodni kénytelen, így hosszabbodik meg útja, helyenkint egyenesen visszafelé megy, elsekélyesedik, lomhán görgeti vizeit, és amíg nem szabályozzák, hajót nem tud vinni a hátán. Ehhez hasonlít némileg a történeti élet útja. Némelykor mintha nyílegyenesen és rohamosan haladna előre. Máskor vesztegelni látszik és néha úgyérezzük, hogy nagy kanyarulatba jutottunk. Mit jelent ez a kanyarodás? Min látszik meg? A kanyarodást az érett emberek lelkükben érzik. Amit értékesnek tartottak ők és környezetük, mintha egyszerre veszített volna értékéből és új értékeknek ad helyet. A nagy értékváltozások sokakban rémületet, de legalább is nagy zavart keltenek. Ki szeret megválni kincseitől ? Ki tud belenyugodni aranyának hamuvá változásába? A fiatalok nagy lármával gyülekeznek az új zászlók alá; a többiek közül a fogékonyak megállnak és kérdik: Igazi értékek-e az új értékek, vagy csak a divat múlékony káprázatai? Nagy zűrzavar támad a lelkekben. A fiatalok kiáltják: reakció van, az öregek vége mindennek. A józanok is elszédülnek. Alighanem ily kanyarulatba jutottunk mostanság. Természetesen nem tegnap vagy egy év óta; a történeti élet kanyarodásait csak akkor érezzük, ha a vonal görbülése nagyon erős, irányváltozása nagyon föltűnő; rendesen nem érezzük, amint még a végtelen tenger színén se látjuk földünk gömbalakját, csak következtetjük. Igazság szerint csak későbbi korok történetírója fog a mi történeti életünk irányáról ítéletet mondhatni. De némely értékváltozás, mely régóta készül, ma már oly erős, és oly különböző tereken mutatkozik, hogy a felszínesebben érzők is észreveszik. Nyugtalanok és kiváncsiak leszünk. Mi történt és mi történik körülöttünk? Visszafelé tekintünk és kémleljük a megtett utat, hogy lássuk, merre fordul. Nem puszta kíváncsiságból tesszük. Minden történeti erő pályafutásában három korszakot különböztethetünk meg. Az elsőben elemei gyűlnek és tömörülnek, öntudatlanul. A tömegek lassan-lassan megtelnek új törekvésekkel, fölfogásokkal, érzésekkel. A régi kopik, porlik, oszlik, átalakul. A másodikban az új erők öntudatosakká válnak, megtörténik a leszámolás, ekkor vágtat a történet szekere. Ekkor válik meggyőződéssé, ami idáig inkább sejtelem és, érzés volt. Ilyenkor folynak a nagy küzdelmek, mert a régi is összeszedi magát és védi pozícióját. Ebbe a második korszakba lépünk mi be most. A különböző nemzetek ennek az útnak különböző pontjain állnak, mink nem tartozunk a legutolsók közé. A harmadik korszak hasonlít az elsőhöz, csakhogy ami az elsőben új volt, a harmadikban avul és helyet kénytelen engedni új elemeknek. A tudatos küzdeleifi korában van legnagyobb becse a visszaszálló és előre pillantó gondolatnak. De a gondolat nem szeret a síkságon járni, hol jó részletek tömegében elvész. Magasra kell emelkednie, oly magasra, holnét az egyes részletek formája elvesz, de : l ányok, a tömörülések láthatókká v. Régi hagyomány, hogy újév is. j n legfogékonyabbak vagyunk A5 vasra a magasba. Ez a.nap •falva a munkásnapok sorából. Illuziónk támad,’ hogy ilyenkor 'i* Mt megáll, hogy uj útjához erőt gyüjtsön. A politika a magyar éltben. A mi kis világunkban erősen érezzük az idők kanyarodását, hogy ránk új korszak virrad, talán csak a hevesen küzdők nem érzik, a nézők közül a kevésbbé figyelmesek is látják. De hogy melyek a tünetei, erről nagyon szétágaznak a vélemények és hogy merre visz az út, kívánságaink és aggodalmaink szerint ítéljük meg.Helyzetünkből következik, hogy a politika uralkodik szellemi életünkön, hogy minden szellemi mozgalom a politikai életben érezteti hatását és ami a politika nagy kapuján át nem férkőzik hozzánk, lassan és nehezen érvényesül. A magyarnak politika a mestersége. A nagy kulturnemzeteknél az nincsen így. Németországban a műveszek nagy része — a tudósokról, művészekről, anyagiak nagy termelőiről nem is szólva — hihetetlen módon idegenkedik a politikától. Bizonyos időközökben mennek a szavazóurnához, azután folytatják útjukat, mintha mi sem történt volna. Az angol politikailag rendkívül iskolázott és fegyelmezett, de érdeklődése egyetemes, és a politika neki csak eszköz az összes kultúrás javak termelésére. Nálunk a politika minden. Innét a képviselőház óriási súlya közéletünkben, ami történik az országban, mind ott történik. Innét a politikai napi irodalomnak — mit mondjunk: fölvirágzása vagy felburjánzása? És jellemzőnek kell tartanunk, hogy a politikai irodalomból csak a napilapok hatnak, amelyek folytonosan táplálnak bennünket, nem a nagyobb időközök!".. . megjelenők. Szépirodalmunk is lopaszaidon át a politikai élet fölvirágzásával virágzott, tőle kapott, neki adott ösztönzéseket. Ez tudva van, sokszor panasz tárgya volt, gyászos jóslásokat adott kitűnő, messzelátó emberek ajkára. Ez a rettenetes sok politizálás, mondják, megrontja egész közéletünket, hamis értékeket tesz bálványokká, könnyű győzelmeket biztosít a szószátyárkodásnak, az ügyeskedőknek, az intrika mestereinek, a strébereknek, kik akarni tudnak. Elszoktatja az embereket a komoly munkától, melylyel nálunk úgyis nehezebben lehet boldogulni, mint a politikával... Tele tömi a hivatalokat, az egész közigazgatást, a tanszékeket a politikusok védettjeivel, érdektársaival, mindazokkal, kiket politikából el kell látni, útból eltenni, vagy jobb időkre konzerválni, így a véletlen szeszélyének teszi ki a közügyek helyes intézését, mert csak véletlenből kerülhet az arra való ember oda, ahol szükség van rá. De a legnagyobb baj az, hogy ennek következtében erkölcsi mértékünk meghamisul. Az erkölcsi szempontok annyira hátraszorulnak, hogy a tisztességes emberek is végre elfelejtik, mi a helyes és mi az igazi becsület. A politika az uralkodás mestersége. Nálunk mindenki politizál, mert uralkodni akar, ur akar lenni. Vagy megfordítva: mindenki ur, tehát uralkodni akar, tehát politizál. A katona a marsallot fantomját látja maga előtt: a pap a bíbort, a magyar úr a miniszteri tárca lidércfényét. A várás idejét mulasztja, hogy közben mindig akad kör, melyen uralkodhatik. Perverzitásnak kell-e ezt minősítenünk, mint ellenségeink mondják? Vagy makacs elmaradásnak oly eszmekörben, mely idejét múlta? Az egész világ lázasan dolgozik, termel szellemi és anyagi javakat, melyek az egyesnek és a nemzetnek igaz hatalmát gyarapítják, csak mi nem tudunk alkalmazkodni a változott viszonyokhoz? A természetrajz tanítja, hogy ha valamely organizmus környezetében a megélés föltételei megváltoznak, az organizmus fenmaradása attól függ, vajjon tud-e szervezete úgy változni, simulni, alkalmazkodni a viszonyokhoz, hogy az új föltételek mellett is Mai számunk 48 oldal.