Budapesti Hírlap, 1908. január (28. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-28 / 24. szám

1908. január 28. BUDAPESTI HÍRLAP. (24. sz.) a jutalékért, a húszezer koronáról pedig hallani sem akart többé. E miatt az eset miatt csalásért három évi börtönre ítélték Eckmayert, a­ki erre boszúból följelentette Némethyt a pólai tengerészeti parancs­nokságnál, de miuán a vizsgálat kiderítette a vádak alaptalanságát, az ügyészség hamis vád bűntettéért is perbe fogta Eckmayert. A mára kitűzött tárgya­lást azonban a vádlott betegsége miatt el kellett ha­lasztani. — Ellopott ereklyék. Egy tolvajbanda járt tavaly október hónapban Zámory Mária alapítványi hölgy Baross-utcai lakásán s egy szekrényből több nagyértékü ereklyét s nagymennyiségű ékszert lopott el. Ellopták a többi között a legnagyobb ma­gyarnak, Széchenyi István grófnak aranyóráját is, a melyet a gróf még életében Beöthy Ödönnek aján­­dékozott Az óra lapjára a következő szavak vannak vésve: Beöthy Ödönnek — Széchenyi Istvántól. Ezenkívül ellopták azt az arany karkötőt, melyet Biharmegye közönsége ajándékozott Beöthy Ödön özvegyének, s a melyre ezek a szavak vannak vésve: Beöthy Ödön megmenekült 1­1s0. évben, meg­halt Hamburgban 1851. évben. Az ellopott értéktárgyak között van az a két antik kristály-flakon, a­melyet Zámory Mária keresztapjától, Deák Ferenctől kapott ajándékba. A bűnvizsgálat kiderítette, hogy a tolvajok, a­kik Zámory Mária szomszédságában lakó Ivády Béla miniszteri titkár lakásából is elvitték az összes ezüst­­neműt, a lopott drágaságokat Kohn Ármin Wesse­­lényi­ utcai ékszerésznek adták el. A vizsgálóbíró Kohn Ármint, a­kinek Budapesten háza­s két üzlete is van, orgazdaságért letartóztatta. A letartóztatás azonban már későn történt, mert Kohn az ékszere­ket időközben már eladta. A törvényszék most ez után hívja föl a közönség figyelmét arra, hogy a­ki ezeket az ékszertárgyakat jóhiszeműen megvette, jelentkez­zék a büntetőtörvényszéken, Mankó­ utca 27. sz. III. em. 31. ajtó alatt. Még jutalomban is fognak ré­szesülni az illetők azért, mert segítettek megmen­teni az elkallódástól a legnagyobb magyarnak s a haza bölcsének ajándéktárgyait. — A királysértő szocialista titkár. A múlt évben egy aradi munkásgyű­lésen Klopfstein Ernő szocialista párttitikár heves beszédet mondott. A helyi lapokban a gyűlésről olyan tudósítás jelent meg, hogy a szónok királygyilkosságra bujtogatott. A tudósítás belekerült a bécsi lapokba is, a­mire a kabinetiroda fölvilágosítást kért a dologról. Megál­lapították, hogy a lapoknak Bedő Árpád dr. aradi községi bíró adta a tudósítást. A legfurcsább az volt a dologban, hogy Klopfstein ellen nem indítottak eljárást. Bedőt fölfüggesztették állásától s perbe fogták hivatalos titok megsértése miatt. Az aradi törvényszék azonban fölmentette azzal a megokol­ás­sal, hogy Bedő az állam érdekében cselekedett, a­mi­kor közlése által alkalmat adott a királysértés meg­torlására. A nagyváradi királyi tábla, mint tudósí­tónk jelenti, ma megerősítette az első bíróság föl­mentő ítéletét. A főügyész is megnyugodott az íté­letben. — Négyszeres kivégzés. Bozenból jelentik: Négy horvát munkást fognak legközelebb kivégezni a­z idevaló fogház udvarán. Arról a négy horvátról van szó, a kiket a bonzi esküdtbiróság rablógyilkos­­ságért halálra ítélt, s a kiknek fölebbezését a biro­dalmi törvényszék a minap elutasította. A gillotin föl­állítására már megtették az előkészületet. — A vasorrú bába. Egy nagynéni állt ma az unokahúgával szemben a büntető járásbíróság előtt, mint vádlott. Hogy mit vétett, azt a tárgyaláson így mondták el a felek. Siposs Anna, a­ki az Országos Színészegyesület iskolájának növendéke, megláto­gatta karácsonytájban a nagynénjét, Kinzig Lajosnét. A kisasszony csípős tréfát akart csinálni a nagy­­nénjével és azt mondta neki: — Én majd besegítem a nénit a Vígszínházba, hogy játsza el a vasorrú bábát, mert nagy tehetsége van hozzá. A néni azonban nem értett tréfát. Dühbe jött és úgy összeszidta a húgát, hogy a kisasszony köszö­nés nélkül elrohant. A néni még utána ment, sze­rette volna megverni is, de már ebben megakadá­lyozták. Az unokahúga bepanaszolta becsületsértés­ért. A ma tartott tárgyaláson a bíró ki akarta őket békíteni, s szerette volna, ha a néni sajnálkozását fejezi ki a történteken, a panaszos pedig visszavonja a panaszt. — A vasorrú bábát csak tehetséges színésznő játszhatja el, mondta a bíró, s a nagynénit ez any­­nyira kiengesztelte, hogy hajlandó lett volna bocsá­natot kérni. A kisasszony azonban könyörtelen maradt és nem vonta vissza a panaszt, mivel azonban a tanúk nem jöttek el, a rárgyalást el kellett halasztani. TESTEDZÉS. * Magyar korcsolyázók győzelme Troppan­­ban. Troppanból jelentik: A kétnapos nemzetközi korcsolyázó versenyben a Budapesti Korcsolyázó Egyesület versenyzői kitűnő eredménynyel nagy di­csőséget szereztek a magyar korcsolyázóknak. Kron­berger Lili megnyerte a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség bajnokságát, a­mely egyenlőrangú a világ­­bajnoksággal. Kronberger Lili művészi készültsége, pompás munkája, valósággal elragadta a verseny nagy nézőközönségét. Ellenfele a berlini Bend­­schmidt és a bécsi Herz Jenni volt, a­kik már szá­mos nagy versenyben szerepeltek győzelemmel. — Méray Horváth Opida tizenkét ellenféllel szemben megnyerte a nemzetközi junior műkorcsolyázást és Szende Andor második lett a junior versenyben. * A német bajnok kapuvédő Budapesten. Még sokan fognak emlékezni arra a kitűnő labda­rúgóra, a­ki néhány év előtt a technikusok, majd az úszók csapatában szerepelt. Goldberger Pál dr., a­ki Gilly néven előbb Bécsben a First Viennában szerzett hírnevet, majd Budapesten járult hozzá tet­szetős játékával a futball sport fejlesztéséhez és meg­­kedveltetéséhez. Gilly nálunk mint hátvédő és csa­tázó vett részt minden nagyobb mérkőzésben. Tőlünk N­émetországba ment, a­hol több elsőrangú csapatban mint kapuvédő tűnt föl. Rövid idő alatt a legjobb német kapuvédő lett. A legutóbb Freiburgban az ottani csapatban szerepelt, minden vonalon győzel­met szerezve csapatának. A freiburgi csapat meg­nyerte Délnémetország bajnokságát. Gilly most ismét hozzánk került és mint ve­gyész egy nagyobb gyárban kapott állandó alkalma­zást. Jövő szereplése helyéül a 88-as Futball Klub­bot választotta, a­melynek kapuját fogja védelmezni. Gilly kiváló képességei folytán nemcsak a 33-asok­­nak, de az egész magyar futball­sportnak nagy nye­resége. * Nemzetközi jéghokker-mérkőzés. Vasár­nap volt az első nemzetközi jéghekker-mérkőzés Budapesten. A B. K. E. meghívta Bécs legjobb hek­­ker-csapatát a Wiener Tréning Eisklub-ot, a­mely legjobb csapatával jelent meg tegnap délután a vá­rosligeti nagy jégpályán. A mérkőzést háromne­gyed négy órakor kezdték a bécsiek által hozott lab­dával. A W. T. E. csapatában játszott: Proksch, Vahuda, Feix, Wagner, Gross, Weisz és Lechner. A B. K. E. csapatösszeállítása ez volt: Fabricius, Sá­­gody, Hevesi, Bethlen István gróf, Csáky Béla gróf, Lauber Dezső és Csáky István gróf. A közönség nagy meglepetésére a magyar csapat állandó felsőbbség­­ben mind a két félidőben hétszer juttatta a labdát a bécsiek kapujába. A magyar csapatban nagyszerű összejátszás vol, míg a bécsiek egyéni játékkal akar­tak érvényesülni. Az első magyar-osztrák jéghokker­­mérkőzésben tehát a magyarok 1­:0 arányú győzel­met arattak. * Elmaradt mezei verseny. A Magyar Test­gyakorlók Köre február másodikára kiírt mezei ver­senye elmarad, mert a versenyre egyedül a Magyar Atlétikai Klub nevezte csapatát. * A Vetsey-díj. A M. O. T. E. Sz. január 20-án tartott ülésén a Vetsey-díj gyakorlat anyagának megírására kitűzött pályázat határidejét — a sok je­lentkezés miatt — febr. 3-ig meghosszabbította. Pá­lyázni kívánók pályázataikat a M. O. T. E. Sz. torna­szakbizottságához Sulyok János előadó címére, (VIII., Szentkirályi­ utca 26.) küldjék. * Turista fölolvasás. A Magyar Turista Egye­sület budapesti osztálya e heti felolvasó estéjét ja­nuár 28-án, kedden ese fél 7 órakor tartja a Sándor­­utcai volt képviselőház nagytermében. Az estén Schvikker Rikárd dr. kir. járásbiró tart előadást ve­tített képek bemutatásával: Sziklamászások és szki­­turák Budapest környékén címen. ápr. 20., 20.000 K. Államdij ápr. 25., Trial stakes ápr. 26., Kanca-dij május 24., Marchfeldi dij május 28., Metropole-dij május 31., Derby június 7., Schönaui-dij július 19., Császár-dij július 20., Hele­­nenthali-dij aug. 2., Esterházy-emlékverseny szept. 13., Jubileum-díj szept. 20., Ausztria-d­j okt. 25., Henckel-emlékverseny okt. 29. LÓVERSENY. )( Nizza. A nizzai meeting zárónapja vasár­nap volt. Az utolsó napon még egy nagy díj került lefutásra, a 30.000 frankkal díjazott Grand Prix du Casino Municipal. A 3500 méteres akadályverseny­ben nyolc ló vett részt és a két első helyet a Lienart­­istálló kiküldöttjei foglalták el, míg a favoritok kö­zül Saint Hilaire harmadik lett, Dandolo pedig nem kapott helyet. A részletes eredmény a következő: Grand Prix du Casino Municipal, 30.000 frank, 3500 m: 1. Mons. Lienart 4é Eddie (Carter), 2. Mons. Lienart 5é Pincette (Heath), 3. Mons. Ephrassi 5é Saint Hilaire (Aylia), 4. Mons. Beer 6é Sylvaire (Holt). Futottak még: Dandolo, Marty, Manna, Terrible Turk. Könnyen 1 és fél hoszszal nyerve, 1 és fél hoszszal hármasn­. Tot.: 10:39. Hely.: 70 :21, 73, 20. )( Versenynapok. Az ausztriai nagy verse­nyek a következő napokon kerülnek dűlőre: Predzvit-hdkp április 19. Hároméves nagy hdkp VIDÉK. — A nagykőrösi Arany-szobor mozgalma, melyről már korábban megemlékeztünk, komoly stá­diumba lépett. Vasárnap délelőtt gyűlést tartottak Körösön, a mely nagy lelkesedéssel proklamálta az ügyet. A Nagykőrösi Újság vasárnapi számában Kozma Ferencné tollából fölhivás jelent meg a ve­zércikk helyén, melyet a legnemesebb lelkesedés su­­gallt s mely nyilván bele is talált, mint jó kézből röppentett nyíl a Körösiek szivébe. A nevezett lap megemlékezvén egy korábbi e célú mozgalom siker­telenségére, ezt írja: Ekkor azután a nemzeti géniusz ide rendelt egy fenkölt lelkű úrinőt, Kozma Ferencnét, a­ki a honleányi szív izzó melegével s a próféta lelkek elő­törő fanatizmusával a mozgalom élére állott s már eddig is akkora érdeklődést keltett a mozgalom iránt, hogy a szivekben föltámadt az eszme iránt a rokon­­szenv s megtestesülése után az erősebb vágyakozás. Az igazán szép, szinte megható fölhivásból ki­­veszszük a következő részt: Kilenc évet élt e városban Arany János. Itt irta költészetének gyöngyeit, tanított tite­ket, a ti apáiiokat; itt érte el ragyogó teljességét az a fölséges szellemi munka, mely szétáradván a leti­port országban, bevette magát a lelkekbe, megkezd­vén léleküditő s nemzet nevelő munkáját. És engem, az idegent, büszkeséggel tölt el, hogy városotokban lakhatom, hol megtalálom nyo­mait utcáitokon, tereteken, szőlőitekben és a tanyák termőföldjein, melyek, adná Isten, hogy úgy fizes­senek néktek, miként az ő költészetének áldott tele­­vénye fizetett a nemzetnek, — tiszta aranynya. Engem meghat és fölemel minden rá vonat­kozó emlék, — és tudjátok-e miért? Mert a nagy léleknek, nagy szellemnek külde­tése mindig Istentől való s mialatt nyomait kere­sem, mintha zarándok utat járnék, és fölemelkedve a mindennapiságtól, mintha nemesebbé és tisztul­­tabbá válnék a lelkem. És hallgatom áhítattal az öregeket, kik őt még ismerték, szemtől szemben látták. Fölkerestem a há­zat, melyben lakott, megáldom a szederfát főis­kolátok udvarán, mely alatt édes pihenőt talált; ujongó lélekkel álltam a tetétleni halmon, és a költő ihletet képzeletének világánál kibontakozott előt­tem hóditó őseink büszke tábora. Oh, én mindenütt keresem a lába nyomát és kegyelettel járom a földet, melyből dalai fakadtak. Kimegyek a csöndes temetőbe is, hol egykor gondolataiban elmerülve járt. Látom bolyongani a hantok között, melyeknek csöndesen nyugvó lakói nem riasztják el a munkás képzelet könnyen rebbenő szárnyas szülötteit; és csak ha egy siron pihen meg fáradt tekintetem, jut eszembe, hogy minden küldetéssel e fődön, vele jár a bánat és szomorúság. Nagykőrös fiai és leányai! A­hol, miként itt, lépten-nyomon egy nagy szellem nyomaira bukkanunk, de a hol már gyérül azoknak száma, kik megértik és szeretettel magya­rázzák nekünk az emlékek néma beszédét, hol a futó idővel egyre halkul az élő emlékezés még nem­rég hangos szava, ott megérzi a hálás utód, hogy elérkezett ideje a kegyelet szép munkájának, mely látható jelben örökíti meg a halhatatlant, hogy kép­mását átadja az utókornak.* — Templomavatás. Kaposvárról táviratoz­zék. Ma avatták föl az uj református templomot. A házakat föllobogózták. Délelőtt tiz órakor érkeztek a ref. templom elé Kapotsffy főispán, Antal Gábor püspök, Márffy Emil főrendiházi tag, Tisza István gróf főgondnok, Kacskovics Lajos alispán, Olay Lajos, Eötvös Károly és Thaly László képviselők, Erbek közös hadseregbeli őrnagy, Vincze honvéd­­őrnagy és a tisztikar nagy számban, Németh István, polgármester a városi tisztviselőkkel, a közhivatalok vezetői. A templom megtelt közönséggel. A fölavatást Antal Gábor püspök végezte. Utána Nagy Lajos esperes mondott imádságot. Délben a Korona-szálló­ban díszebéd volt 500 terítékkel. Az első köszöntőt Antal püspök mondotta ő felségére, Kapotsffy Jenő főispán a püspökre, Szabó Kálmán volt képviselő Tisza István grófra ürítette poharát. Tisza István gróf hosszasan beszélt vallási viszonyainkról, el­ítélve, hogy a felekezetek legtöbbször a mások gyön­­gítésével akarnak erősödni. Beszédét többször szakí­totta meg tetszészaj. Busa Ernő dr. a főispánt, Pap Kálmán árvaszéki ülnök Kaposvár városát, Andorka 15

Next