Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)
1908-02-18 / 43. szám
1901. február II. BUDAPESTI HÍRLAP, (43. sz.) — (Házasság 1.) Magyargyerőmonostori Kemény Pál báró honvédfőhadnagy, néhai magyargyerőmonostori Kemény Árpád báró és neje, barátosi Nagy Ilona fia, február 15-én vezette oltárhoz Budapesten vámteleki Milassin Líviát, néhai vámteleki Milassin Vilmos dr. és neje, szentkirályi Pósa Hortense leányát. Koch Mór, a Koch Testvérese cég belső tagja, eljegyezte Schwarcz Zsigmond, a Schwarcz Jakab és Pia cég belső tagjának nevelt leányát, Pfeiffer Stefikét, Eszékről. Koós Dezső február 25-én tartja esküvőjét Kiskunfélegyházán Róth Vilmával, Róth Zsigmond dr. kiskunfélegyházai királyi közjegyző és felesége, született Varga Mariska leányával. Girsik Bálint földbirtokos eljegyezte Turcsányi Líviát, Turcsányi Dezső székesfővárosi tanár leányát. Ifjabb szerencsi Szűk Ödön eljegyezte Jenei Szabó Anikót Nagyváradon. Izményi Borsos Károly eljegyezte felsőőri Hegedűs Margitot Pécsett. Fleischmann László dr. egyetemi tanársegéd eljegyezte Bretschneider Lenkét, Bretschneider Vilmos gyáros leányát Budapesten. (A nagykőrösiek.) Ha igaz az a legenda, amely Nagykőrös és Kecskemét versengéséről szól, akkor legközelebb ismét kilátás van arra, hogy kitör a nemes háborúság a két törzsökös magyar város között. Mert a nagykőrösiek olyasmit cselekszenek, ami a kecskemétiekben ugyancsak fölkeltheti a vetélkedés hevületét. A nagykörösieknek ugyanis egy szép napon az a lelkes ötletük támadt, hogy szobrot állítanak a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar költészet egyik héroszának, Arany Jánosnak. Nagy buzgósággal nyomban mozgalmat indítottak s az eredmény, — mint az alábbi kimutatásból kitetszik — rövid két hét után, közel háromezer korona, a kegyes cél javára. Hogyan fogja ezt ellensúlyozni a büszke Kecskemét? Bizonyára olyképpen, hogy maga is siet támogatni a nagykőrösiek szép tervét, mert Arany János nem egy városé, hanem mindnyájunké, s bárhol álljon is a nagy magyar Alföldön szobra a nagy költőnek, az büszkesége lesz Nagykőrösnek, Kecskemétnek és az egész magyarságnak egyaránt. Ezek után közöljük három heti gyűjtés eredményét a következőkben : Beretvás György 100 korona, Bordács Szilárd 100 korona, Gáli Dezső 100 korona, Somogyi Károly és neje 100 korona, Tanárky Béla őrnagy 200 korona, Mészöly Gáspár 50 korona, Szarka Mihály és neje 1000 korona, Szarka Zoltán 200 korona, Magyar László és neje 100 korona, Farkas Lászlónné és fiai 400 korona, Jalsoviczky Sándor és neje 200 korona, Laky Adolf 200 korona, Faragó Ida 100 korona, Kozma Ferenc és neje 500 korona, Magyar Kázmér és neje Tanárky Aliz 500 korona, Beretvás János és neje 700 korona, Ádám László és neje 300 korona, Mócsy László és neje 200 korona, Laky Adolf 200 korona, Magyar Ambrus dr. 200 korona, Tanárky Gedeonna 200 korona, Tanárky Béla honvédalezredes 200 korona, Inárcsy Farkas Lászlóné 200 korona, 100 koronát adományoztak Inárcsy Farkas László és Ferenc, a nagykőrösi kaszinó, Sigray Pál (Budapest), Bordács Szilárd, Beretvás György, Gáli Dezső, Somogyi Károly, K. Faragó Ida. 50—1 50 koronát Bakó József, Patonay Dezső, Mészöly Gábor, Titus Vilmos, Kökény Dezső dr., Szabó Ambrus. Több 100 koronára tehető az az összeg is, mely a kibocsátott gyűjtőíveken alá van írva, de még hivatalosan a bizottságnál nincs befizetve. A nem egészen három hét alatt folyó gyűjtésből eddig 7760 korona folyt be. (Amerikai pánszláv vezérek botránya.) Említettük, hogy mily csúnya botrány pattant ki az Amerikai Tót Nemzeti Egyesület köréből, amelynek elnöke Rovnianek és alelnöke Ambrose, mindketten milliomos bankárok. Rovnianek esztergomi kispap korában vándorolt ki Amerikába, ott az Egyesült Államok pénztárának főellenőre s newyorki orosz konzul lett; ez utóbbi minősége magyarázza meg az amerikai tótok körében elharapódzott pánszláv szellemet. Ambrose-tól egy Ruman nevű ember a bankjában elhelyezett 48.000 dollár egyesületi vagyon kamatait kéri számon, Rovmianeket pedig Ohrbach plébános interpellálta meg az iránt, hogy ki fizette meg, amiért a mononghai bányarobbanás áldozatai után maradt háromszáz özvegyet és ezer árvát jogi védelemben nem részesítette, sőt kijelentette, hogy az esetben sem számíthatnának kárpótlásra, ha a pert megnyerhetnék. A két vezér botránya, mint a hazafias Slovenské Noviny-t értesítik, folyton növekszik s már óriás szenny került napfényre az Egyesület körül. Ambroseur Ruman vádjaira egyszerűen bizalmat szavaztatott magának az Egyesület igazgatósága, tehát csupa érdektársai és rokonai által, aztán az egyesület lapjában röviden kutyának nevezte Rumant, de a kérdezett kamatokról fölvilágosítást nem adott. Rovmaneket pedig Ohrbach után Tamáska Mihály evangélikus lelkész támadja tovább az amerikai Slow. Hlas című lapban. Szemére lobbantják, hogy a mononghai szerencsétlenség után kiiratta egy angol lapban, hogy a mononghai bányaszerencsétlenség után pert indít az özvegyek és árvák érdekében. Miután a társasággal ily furfangosan tudatta, hogy per készül és hogy ezt ki indítja meg, egyszerűen elhallgatta, sőt — az Egyesülettől 2500 dollár szubvenciót hozó lapjában — csak annyit felelt Ohrbach támadásaira, hogy a dologhoz neki semmi köze. Az Egyesület alapszabályai értelmében az elhalt tagok özvegyei és árvái részére segítség van biztosítva. Most már az iránt interpellálják Rovmaneket és Ambrosit, hová lett a tagok özvegyei és árvái részére esedékes, de máig ki nem adott 60.000 dollár? A tagok most már csapatostól lépnek ki az Egyesületből, ahol az özvegyek és árvák pénzével ily lelkiismeretlenül sáfárkodnak. Az amerikai pánszláv sajtó rossz- hiszeműségét különben rendkívül jellemzi a kivándorlás ügyében tanúsított magatartása. Minden erejével visszatartja fejős teheneit, biztatva, hogy az amerikai pénzpiac válsága rövid ideig tart, hogy a magyar zsarnokság úgyis visszaszorítja őket, tehát hasztalanul dobálják ki az útra szánt pénzt. Azt írják, hogy várjanak, a mig teljesen áthatja őket az amerikai szabadság szelleme s azután terjeszszék ezt az óhazában, mikor bennök is megszilárdult. (Nagy idők tanúja.) Szemennyei Mihály pápai káplán, aranymisés áldozópap, Tegölyi plébános és volt 48-as honvédtiszt, életének hetvenkilencedik évében, február 16-án elhunyt. (Nyugdíjasok kongresszusa.) Pest megye székházának dísztermében tegnap tartották meg a nyugalmazott tisztviselők kongresszusát. A kongreszszus határozatot nem hozott, mert előbb a nyugalmazott tisztviselők szélesebb rétegeit vonják bele a mozgalomba. Elvben azonban kimondották a nyugdíjasok országos egyesületének megalakítását és egy tíz tagú intéző bizottságot küldtek ki, amelynek feladata lesz a márciusban tervezett országos gyűlést előkészíteni, ennek tárgysorozatát megállapítani, a kormányhoz intézendő memorandumot, melyben a nyugdíjasok részére lakásbért és drágasági pótlékot kérnek, megszerkeszteni, s az alapszabálytervezetet elkészíteni. A memorandumban még azt is kérni fogják, hogy a nyugdíjtörvény revíziója visszamenően rájuk is kiterjesztessék. Az előkészítő bizottság március elsején tartja első ülését. (A frigyesvágási tanítónő.) Kassáról jelentik a Magyar Távirati Irodának. A lapok azt írták, hogy a szepesmegyei Frigyesvágás községben Papp Gizella tanítónőt az ottani tót lakosság magyar volta miatt üldözte, sőt legutóbb megtámadta és tettleg bántalmazta is, s hogy e miatt elmenekült a faluból. Erre vonatkozólag, úgy értesülünk, hogy a tényállás a következő: A múlt hónap 28-án a tanítónő lakásában kéménytűz ütött ki, és ezt a falubeli lakosság oltotta el, a tanítónőt azonban senki sem bántalmazta. Ez eset után a tanítónő a magyar érzelméről ismeretes Andrasovszky István iskolaszéki elnök engedelmével február 8-étól kezdve néhány napi szabadságra távozott Ólublóra, az ottani plébános meglátogatására. Innen azonban még nem tért vissza Frigyesvágásra, hanem Hidegkutról, ahová való illetőségű, Andrasovszky plébános címére postautalványon a február 16-áig beszedett pénzeket elküldte, de ennek kapcsán semmiféle megjegyzést nem tett további szándékairól. A tanítónő távolmaradásának okát Frigyesvágáson abban látják, hogy nem tud tótul, a lakossággal nem tud érintkezni, és így kényelmetlenül érzi magát. Teljesen alaptalan azonban ez az állítás, hogy a lakosság magyarellenes érzelmű, mert a frigyesvágási nép csöndes és nyugodt, s a tanítónő iránt egyáltalában nem ellenségeskedett. Ami pedig a jegyző megöletését illeti, az erre vonatkozó hír is téves, mert meggyilkolása nyolc évvel ezelőtt történt, de nem nemzetiségi okokból, hanem egy féltékeny férj kezétől. (Az adófizetők zaklatása.) A harmadosztályú kereseti adónál sok viszásság van. A kivetésnél gyakran a legnagyobb önkénykedéssel járnak el. A nagyközönség, amely adóügyekben tájékozatlan, a formaságok miatt a legnagyobb igazságtalanságokat kénytelen elszenvedni. Répászky István úrtól kaptunk ma cikket, amelyben elmondja, hogy egy máramarosszigeti vadászterület bérlőjét harmadikosztályú kereseti adóval rótták meg, noha a bérlő kimutatta, hogy hét év alatt, amióta a bérlet tart, 54.960 korona kiadással szemben a lelőtt állatok értéke, a legnagyobb becslés szerint is, csak tízezer korona. Az adót a fölszólamló bizottság tavaly törölte s most mégis hat évre visszamenőleg újra kivetette az adót. Azonkívül Bogdány községben birt havasbérlet után, később Barcánfalván birt havasbérlet után vetettek ki harmadosztályú kereseti adót, noha az illetőnek egyik községben sem volt soha semmiféle bérlete. Az adót mégis kénytelen volt megfizetni, mert végrehajtással fenyegették. (Magyarfalu horvát pap.) Mint Daruvárról jelentik nekünk, ott a minap horvát jogpárti népgyűlés volt, amelyen a dezsanováci plébános, Ilisevics Máté élesen kikelt a zsidók és a magyarok ellen. Azt mondotta, hogy ő saját plébániájabeli magyar híveit is meg fogja mérgezni, mint a patkányokat. A jelen voltak megbotránkoztak ezen a brutális támadáson és többen eltávoztak. Ugyanez a plébános csak nemrég azt írta a Hrvatska-ban, hogy ha rajta állana, belevenné a litániába, hogy: ments meg uram minket (horvátokat) a magyaroktól. Plébániájában a lakosság kétharmada magyar, a többi német, cseh és szerb. Horvát , kivüle csak annyi van, hogy a kezén is megszámlálhatja. És ezt a vad papot azért tette oda a zágrábi érsek, hogy gyalázza és megtörje a magyarságot. (Gyászrovat.) Plener Ignác volt osztrák miniszter, mint Bécsből jelentik, ma kilencvennyolc éves korában meghalt. Plener 1810 május 21-én született Bécsben, ugyanott végezte jogi tanulmányait és 1836-ban lépett állami szolgálatba. A hivatalos pályán gyorsan haladt előre és 1851-ben, mint pénzügyi főtanácsost őt küldték Budapestre, ahol közreműködött az abszolút kormány idejében behozott közvetett adók rendszeresítésében. 1852-ben, mint udvari tanácsost Pozsonyba helyezték át, ahol az országos pénzügyi kormányzat pozsonyi osztályának vezetője volt. Néhány esztendővel később Galicia pénzügyigazgatója lett. Bruck pénzügyminiszter öngyilkossága után őt bízták meg ideiglenesen a pénzügyminisztérium vezetésével. Majd néhány hónappal később Schmerling kabinetjében pénzügyminiszterré nevezték ki. Rá hárult az a feladat, hogy Ausztriának a szerencsétlen háborúk következtében teljesen megrongált pénzügyeit rendezze. Sok más javaslaton kívül, ő terjesztette elő az egyenes adózás reformjára és a bankszerződésre vonatkozó javaslatokat. 1865-ben Schmerlinggel együtt ő is lemondott,, de már két évvel később Auersperg herceg kabinetjében átvette a kereskedelmi minisztérium vezetését, Auersperg herceg lemondása után ideiglenesen átvette a miniszterelnöki tárcát, de már kevéssel utóbb véglegesen megvált állásától. Később néhány észtendeig a cseh tartománygyűlésen volt képviselő s 1873 óta az osztrák urak házának tagja. Mint határozottan centralista államférfiu következetesen harcolt az osztrák föderalizmus ellen, mert a nemzetiségek viszálykodásának tulajdonította Ausztria belső viszonyainak ziláltságát. Az urak hlázában sokszor szerepelt, de már évek óta teljesen visszavonult a politikai élettől. Honti Henrik ismert novelláiró meghalt huszonkilenc esztendős korában Ipolyságon. Középiskolái végeztével atyja nyomdai intézetének vezetésével bízta meg őt és Honti ez ipart oly alaposan tanulta meg, hogy a vidéki nyomdából elsőrangú tipográfiai intézetet fejlesztett. Rendes napi munkája után írással foglalkozott. Több kötete jelent meg, novellák és regények. Tárcáit a fővárosi lapok is szívesen közölték. A felvidéki pánszlávizmus ellensúlyozására két évvel ezelőtt egy folyóiratot szerkesztett Az őr címen. Ma délelőtt tíz órakor temették Ipolyságon. A temetés az egész város közönségének részvételével ment végbe. Özvegy Weiszberger Farkasné, született Frischmann Mária február 16-án hosszas szenvedés után meghalt Ipolyságon hetvenkilenc éves korában. Az elhunyt, aki huszonkilenc éven át volt az ipolysági izraelita nőegyesület elnöknője, egész életét a jótékonyságnak szentelte: áldott jó szívéért az egész megyében szerették és tisztelték. Az elhunytban Vermes József, az ipolysági izraelita hitközség elnöke, Vermes Jenő fővárosi mérnök és Somogyi Edéné anyjukat gyászolják. Özvegy Hán Mórné meghalt február 15-én Budapesten. Hétfőn délelőtt temették a farkasréti temető halottas házából, a gyászoló családtagok és jóbarátok nagy részvéte mellett. A megboldogultban Illés Zsigmond, a kereskedelmi minisztérium algíri kiküldöttje édesanyját vesztette el. Özvegy nemes Hencz Józsefné, születettAuvander Terézia meghalt Gerézd-pusztán hetvenhat éves korában. Láng Józsefné, született Resch Irma Stefánia meghalt Nagyváradon életének harmincadik, boldog házasságának tizenkettedik esztendejében. Soóváry Kálmánné, született Maholányi Ilona negyvenhét éves korában hosszas betegség után meghalt Abaúj-Szántón. Az elhunytban a szegények és árvák szerető és gondos istápolójukat vesztették el. Vida István meghalt Törtelén hetven esztendős korában. Némethy József nyugalmazott főjegyző, Némethy Jenő pestmegyei szolgabiró atyja meghalt Egerben hetvenhat éves korában, Szauter Pál nyomdatulajdonos és lapszerkesztő meghalt Késmárkon életének hatvannyolcadik, boldog házasságának huszonötödik esztendejében. Párvy Ivánné, született Nagy Vilma, Párvy Iván kir. főügyész özvegye meghalt Budapesten ötvenhat éves korában. Papp Zsigmond vörösmarti ref. lelkész, a dárdai kerületi függetlenségi és 48-as párt elnöke ■ meghalt negyvenhárom éves korában Vörösváron 9