Budapesti Hírlap, 1908. február (28. évfolyam, 28-53. szám)

1908-02-18 / 43. szám

1901. február II. BUDAPESTI HÍRLAP, (43. sz.) — (Házasság 1.) Magyargyerőmonostori Ke­mény Pál báró honvédfőhadnagy, néhai magyar­­gyerőmonostori Kemény Árpád báró és neje, bará­­tosi Nagy Ilona fia, február 15-én vezette oltárhoz Budapesten vámteleki Milassin Líviát, néhai vám­teleki Milassin Vilmos dr. és neje, szentkirályi Pósa Hortense leányát. Koch Mór, a Koch Testvérese cég belső tagja, eljegyezte Schwarcz Zsigmond, a Schwarcz Jakab és Pia cég belső tagjának nevelt leányát, Pfeiffer Stefi­két, Eszékről. Koós Dezső február 25-én tartja esküvőjét Kiskunfélegyházán Róth Vilmával, Róth Zsigmond dr. kiskunfélegyházai királyi közjegyző és felesége, született Varga Mariska leányával. Girsik Bálint földbirtokos eljegyezte Turcsányi Líviát, Turcsányi Dezső székesfővárosi tanár leányát. Ifjabb szerencsi Szűk Ödön eljegyezte Jenei Szabó Anikót Nagyváradon. Izményi Borsos Károly eljegyezte felsőőri Hegedűs Margitot Pécsett. Fleischmann László dr. egyetemi tanársegéd eljegyezte Bretschneider Lenkét, Bretschneider Vil­mos gyáros leányát Budapesten.­­ (A nagykőrösiek.) Ha igaz az a legenda, a­mely Nagykőrös és Kecskemét versengéséről szól, akkor legközelebb ismét kilátás van arra, hogy kitör a nemes háborúság a két törzsökös magyar város kö­zött. Mert a nagykőrösiek olyasmit cselekszenek, a­mi a kecskemétiekben ugyancsak fölkeltheti a vetél­kedés hevületét. A nagykörösieknek ugyanis egy szép napon az a lelkes ötletük támadt, hogy szobrot állí­tanak a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar költészet egyik héroszának, Arany Jánosnak. Nagy buzgósággal nyomban mozgalmat indítottak s az ered­mény, — mint az alábbi kimutatásból kitetszik — rö­vid két hét után, közel háromezer korona, a kegyes cél javára. Hogyan fogja ezt ellensúlyozni a büszke Kecskemét? Bizonyára olyképpen, hogy maga is siet támogatni a nagykőrösiek szép tervét, mert Arany János nem egy városé, hanem mindnyájunké, s bár­hol álljon is a nagy magyar Alföldön szobra a nagy költőnek, az büszkesége lesz Nagykőrösnek, Kecske­métnek és az egész magyarságnak egyaránt.­­ Ezek után közöljük három heti gyűjtés eredményét a kö­vetkezőkben : Beretvás György 100 korona, Bordács Szilárd 100 korona, Gáli Dezső 100 korona, Somogyi Károly és neje 100 korona, Tanárky Béla őrnagy 200 korona, Mészöly Gáspár 50 korona, Szarka Mihály és neje 1000 korona, Szarka Zoltán 200 korona, Magyar László és neje 100 korona, Farkas Lászlónné és fiai 400 korona, Jalsoviczky Sándor és neje 200 korona, Laky Adolf 200 korona, Faragó Ida 100 korona, Kozma Ferenc és neje 500 korona, Magyar Kázmér és neje Tanárky Aliz 500 korona, Beretvás Já­nos és neje 700 korona, Ádám László és neje 300 korona, Mócsy László és neje 200 korona, Laky Adolf 200 korona, Magyar Ambrus dr. 200 korona, Tanárky Gedeonna 200 korona, Tanárky Béla hon­védalezredes 200 korona, Inárcsy Farkas Lászlón­é 200 korona, 100 koronát adományoztak Inárcsy Far­kas Lász­ló és Ferenc, a nagykőrösi kaszinó, Sigray Pál (Budapest), Bordács Szilárd, Beretvás György, Gáli Dezső, Somogyi Károly, K. Faragó Ida. 50—1 50 koronát Bakó József, Patonay Dezső, Mészöly Gábor, Titus Vilmos, Kökény Dezső dr., Szabó Am­brus. Több 100 koronára tehető az az összeg is, mely a kibocsátott gyűjtőíveken alá van írva, de még hi­vatalosan a bizottságnál nincs befizetve. A nem egé­szen három hét alatt folyó gyűjtésből eddig 7760 korona folyt be.­­ (Amerikai pánszláv vezérek botránya.) Említettük, hogy mily csúnya botrány pattant ki az Amerikai Tót Nemzeti Egyesület köréből, a­melynek elnöke Rovnianek és alelnöke Ambrose, mindketten milliomos bankárok. Rovnianek esztergomi kispap korában vándorolt ki Amerikába, ott az Egyesült­ Államok pénztárának főellenőre s newyorki orosz konzul lett; ez utóbbi minősége magyarázza meg az amerikai tótok körében elharapódzott pánszláv szel­lemet. Ambrose-tól egy Ruman nevű ember a bankjá­ban elhelyezett 48.000 dollár egyesületi vagyon kama­tait kéri számon, Rovmianeket pedig Ohrbach plébá­nos interpellálta meg az iránt, hogy ki fizette meg, a­miért a mononghai bányarobbanás áldozatai után maradt háromszáz özvegyet és ezer árvát jogi véde­lemben nem részesítette, sőt kijelentette, hogy az esetben sem számíthatnának kárpótlásra, ha a pert megnyerhetnék. A két vezér botránya, mint a hazafias Slovenské Noviny-t értesítik, folyton növekszik s már óriás szenny került napfényre az Egyesület körül. Ambrose­ur Ruman vádjaira egyszerűen bizalmat szavaztatott magának az Egyesület igazgatósága, tehát csupa érdektársai és rokonai által, aztán az egyesület lap­jában röviden kutyá­nak nevezte Rumant, de a kér­dezett kamatokról fölvilágosít­ást nem adott. Rov­m­aneket pedig Ohrbach után Tamáska Mihály evan­gélikus lelkész támadja tovább az amerikai Slow. Hlas című lapban. Szemére lobbantják, hogy a mononghai szerencsétlenség után kiiratta egy angol lapban, hogy a mononghai bányaszerencsétlenség után pert indít az özvegyek és árvák érdekében. Mi­után a társasággal ily furfangosan tudatta, hogy per készül és hogy ezt ki indítja meg, egyszerűen elhall­gatta, sőt — az Egyesülettől 2500 dollár szubvenciót hozó lapjában — csak annyit felelt Ohrbach táma­dásaira, hogy a dologhoz neki semmi köze. Az Egye­sület alapszabályai értelmében az elhalt tagok öz­vegyei és árvái részére segítség van biztosítva. Most már az iránt interpellálják Rovm­aneket és Ambrosit, hová lett a tagok özvegyei és árvái részére esedékes, de máig ki nem adott 60.000 dollár? A tagok most már csapatostól lépnek ki az Egyesületből, a­hol az özvegyek és árvák pénzével ily lelkiismeretlenül sáfárkodnak. Az amerikai pánszláv sajtó rossz-­­ hiszeműségét különben rendkívül jellemzi a kiván­dorlás ügyében tanúsított magatartása. Minden erejé­vel visszatartja fejős teheneit, biztatva, hogy az amerikai pénzpiac válsága rövid ideig tart, hogy a magyar zsarnokság úgyis visszaszorítja őket, tehát hasztalanul dobálják ki az útra szánt pénzt. Azt írják, hogy várjanak, a mig teljesen áthatja őket az amerikai szabadság szelleme s azután terjeszszék ezt az ó­hazában, mikor bennök is megszilárdult.­­ (Nagy idők tanúja.) Szemennyei Mihály pápai káplán, aranymisés áldozópap, Tegölyi plébános és volt 48-as honvédtiszt, életének hetvenkilencedik évében, február 16-án elhunyt.­­ (Nyugdíjasok kongresszusa.) Pest megye székházának dísztermében tegnap tartották meg a nyugalmazott tisztviselők kongresszusát. A kongresz­­szus határozatot nem hozott, mert előbb a nyugal­mazott tisztviselők szélesebb rétegeit vonják bele a mozgalomba. Elvben azonban kimondották a nyugdí­­jasok országos egyesületének megalakítását és egy tíz tagú intéző bizottságot küldtek ki, a­melynek feladata lesz a márciusban tervezett országos gyű­lést előkészíteni, ennek tárgysorozatát megállapítani, a kormányhoz intézendő memorandumot, melyben a nyugdíjasok részére lakásbért és drágasági pótlékot kérnek, megszerkeszteni, s az alapszabálytervezetet elkészíteni. A memorandumban még azt is kérni fog­ják, hogy a nyugdíjtörvény revíziója visszamenően rájuk is kiterjesztessék. Az előkészítő bizottság már­cius elsején tartja első ülését.­­ (A frigyesvágási tanítónő.) Kassáról jelentik a Magyar Távirati Irodának. A lapok azt írták, hogy a szepesmegyei Frigyesvágás községben Papp Gizella tanítónőt az ottani tót lakosság ma­gyar volta miatt üldözte, sőt legutóbb megtámadta és tettleg bántalmazta is, s hogy e miatt elmenekült a faluból. Erre vonatkozólag, úgy értesülünk, hogy a tényállás a következő: A múlt hónap 28-án a ta­nítónő lakásában kéménytűz ütött ki, és ezt a falu­beli lakosság oltotta el, a tanítónőt azonban senki sem bántalmazta. Ez eset után a tanítónő a magyar érzelméről ismeretes Andrasovszky István iskola­széki elnök engedelmével február 8-étól kezdve né­hány napi szabadságra távozott Ólublóra, az ottani plébános meglátogatására. Innen azonban még nem tért vissza Frigyesvágásra, hanem Hidegkutról, a­hová való illetőségű, Andrasovszky plébános címére postautalványon a február 16-áig beszedett pénze­ket elküldte, de ennek kapcsán semmiféle megjegy­zést nem tett további szándékairól. A tanítónő tá­volmaradásának okát Frigyesvágáson abban látják, hogy nem tud tótul, a lakossággal nem tud érint­kezni, és így kényelmetlenül érzi magát. Teljesen alaptalan azonban ez az állítás, hogy a lakosság ma­gyarellenes érzelmű, mert a frigyesvágási nép csön­des és nyugodt, s a tanítónő iránt egyáltalában nem ellenségeskedett. A­mi­ pedig a jegyző megöletését illeti, az erre vonatkozó hír is téves, mert meggyil­kolása nyolc évvel ezelőtt történt, de nem nemzeti­ségi okokból, hanem egy féltékeny férj kezétől.­­ (Az adófizetők zaklatása.) A harmad­osztályú kereseti adónál sok viszásság van. A kive­tésnél gyakran a legnagyobb önkénykedéssel járnak el. A nagyközönség, a­mely adóügyekben tájékozat­lan, a formaságok miatt a legnagyobb igazságtalansá­gokat kénytelen elszenvedni. Répászky István úrtól kaptunk ma cikket, a­melyben elmondja, hogy egy máramarosszigeti vadászterület bérlőjét harmadik­­osztályú kereseti adóval rótták meg, noha a bérlő kimutatta, hogy hét év alatt, a­mióta a bérlet tart, 54.960 korona kiadással szemben a lelőtt állatok ér­téke, a legnagyobb becslés szerint is, csak tízezer ko­rona. Az adót a fölszólamló bizottság tavaly törölte s most mégis hat évre visszamenőleg újra kivetette az adót. Azonkívül Bogdány községben birt havas­bérlet után, később Barcánfalván birt havasbérlet után vetettek ki harmadosztályú kereseti adót, noha az illetőnek egyik községben sem volt­ soha semmiféle bérlete. Az adót mégis kénytelen volt megfizetni, mert végrehajtással fenyegették.­­ (Magyarfalu horvát pap.) Mint Daru­várról jelentik nekünk, ott a minap horvát jogpárti népgyűlés volt, a­melyen a dezsanováci plébános, Ilisevics Máté élesen kikelt a zsidók és a magyarok ellen. Azt mondotta, hogy ő saját plébániá­jabeli magyar híveit is meg fogja mérgezni, mint a pat­kányokat. A jelen voltak megbotránkoztak ezen a brutális támadáson és többen eltávoztak. Ugyanez a plébános csak nemrég azt írta a Hrvatska-ban, hogy ha rajta állana, belevenné a litániába, hogy: ments meg uram minket (horvátokat) a magyaroktól. Plé­bániájában a lakosság kétharmada magyar, a többi német, cseh és szerb. Horvát , kivüle csak annyi van, hogy a kezén is megszámlálhatja. És ezt a vad papot azért tette oda a zágrábi érsek, hogy gya­­­lázza és megtörje a magyarságot.­­ (Gyászrovat.) Plener Ignác volt osztrák­ miniszter, mint Bécsből jelentik, ma kilencvennyolc éves korában meghalt. Plener 1810 május 21-én született Bécsben, ugyanott végezte jogi tanulmá­­nyait és 1836-ban lépett állami szolgálatba. A hiva­talos pályán gyorsan haladt előre és 1851-ben, mint pénzügyi főtanácsost őt küldték Budapestre, a­hol közreműködött az abszolút kormány idejében behozott közvetett adók rendszeresítésében. 1852-ben, mint udvari tanácsost Pozsonyba helyezték át, a­hol az országos pénzügyi kormányzat pozsonyi osztályának vezetője volt. Néhány esztendővel később Galicia pénzügyigazgatója lett. Bruck pénzügyminiszter ön­­gyilkossága után őt bízták meg ideiglenesen a pénz­ügyminisztérium vezetésével. Majd néhány hónappal később Schmerling kabinetjében pénzügyminiszterré nevezték ki. Rá hárult az a feladat, hogy Ausztriá­nak a szerencsétlen háborúk következtében teljesen megrongált pénzügyeit rendezze. Sok más javaslaton kívül, ő terjesztette elő az egyenes adózás reform­jára és a bankszerződésre vonatkozó javaslatokat. 1865-ben Schmerlinggel együtt ő is lemondott,, de már két évvel később Auersperg herceg kabinetjében átvette a kereskedelmi minisztérium vezetését, Auersperg herceg lemondása után ideiglenesen át­vette a miniszterelnöki tárcát, de már kevéssel utóbb véglegesen megvált állásától. Később néhány észten­­deig a cseh tartománygyűlésen volt képviselő s 1873 óta az osztrák urak házának tagja. Mint határozottan centralista államférfiu következetesen harcolt az osztrák föderalizmus ellen, mert a nemzetiségek vi­szálykodásának tulajdonította Ausztria belső vi­szonyainak ziláltságát. Az urak hlázában sokszor sze­­repelt, de már évek óta teljesen visszavonult a poli­tikai élettől. Honti Henrik ismert novelláiró meghalt huszon­kilenc esztendős korában Ipolyságon. Középiskolái végeztével atyja nyomdai intézetének vezetésével bízta meg őt és Honti ez ipart oly alaposan tanulta meg, hogy a vidéki nyomdából elsőrangú tipográfiai intézetet fejlesztett. Rendes napi munkája után írással foglalkozott. Több kötete jelent meg, novellák és regények. Tárcáit a fővárosi lapok is szívesen közölték. A felvidéki pánszlávizmus ellensúlyozására két évvel ezelőtt egy folyóiratot szerkesztett Az őr címen. Ma délelőtt tíz órakor temették Ipolyságon. A temetés az egész város közönségének részvételével ment végbe. Özvegy Weiszberger Farkasné, született Frisch­mann Mária február 16-án hosszas szenvedés után meghalt Ipolyságon hetvenkilenc éves korában. Az elhunyt, a­ki huszonkilenc éven át volt az ipolysági izraelita nőegyesület elnöknője, egész életét a jóté­konyságnak szentelte: áldott jó szívéért az egész megyében szerették és tisztelték. Az elhunytban Vermes József, az ipolysági izraelita hitközség el­nöke, Vermes Jenő fővárosi mérnök és Somogyi Edéné anyjukat gyászolják. Özvegy Hán Mórné meghalt február 15-én Budapesten. Hétfőn délelőtt temették a farkasréti temető halottas házából, a gyászoló családtagok és jóbarátok nagy részvéte mellett. A megboldogultban Illés Zsigmond, a kereskedelmi minisztérium algíri kiküldöttje édesanyját vesztette el. Özvegy nemes Hencz Józsefné, született­­Auvan­­der Terézia meghalt Gerézd-pusztán hetvenhat éves korában. Láng Józsefné, született Resch Irma Stefánia meghalt Nagyváradon életének harmincadik, boldog házasságának tizenkettedik esztendejében. Soóváry Kálmánné, született Maholányi Ilona negyvenhét éves korában hosszas betegség után meg­halt Abaúj-Szántón. Az elhunytban a szegények és árvák szerető és gondos istápolójukat vesztették el. Vida István meghalt Törtelén hetven eszten­dős korában. Némethy József nyugalmazott főjegyző, Né­­methy Jenő pestmegyei szolgabiró atyja meghalt Egerben hetvenhat éves korában, Szauter Pál nyomdatulajdonos és lapszerkesztő meghalt Késmárkon életének hatvannyolcadik, boldog házasságának huszonötödik esztendejében. Párvy Ivánné, született Nagy Vilma, Párvy Iván kir. főügyész özvegye meghalt Budapesten ötvenhat éves korában. Papp Zsigmond vörösmarti ref. lelkész, a dárdai kerületi függetlenségi és 48-as párt elnöke ■ meghalt negyvenhárom éves korában Vörösváron­ 9

Next