Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-01 / 54. szám

o­ hantak s a borbély térdre esve megvallotta gyil­kos szándékát és kegyelemért esdekelt. A szultán megbocsátott neki s hogy nagylelkűségét fitog­tassa, a kezébe adta a beretvát és kérte Kispen­­dárt, hogy folytassa a munkát és beretválja meg. A borbély a beretvát kezébe vette, nagyon fohász­­­­kodott és egy pillanat alatt elmetszette vele a szultán nyakát. Ezt az érzékeny történetet Po­lónyi így aplikálta: « Vigyázzon a függetlenségi párt, mert az arca már be van szappanozva és már les rá a gonosz Kapendár, kezében az éles beretvával! ».. Hogy kit ért Polónyi a borbély alatt, azt nem mondotta meg, — neki csak az volt a célja, hogy a függetlenségi pártot riasztgassa. Majd elkezdett beszélni az aviticizmusról. A koalíció, I úgymond, különféle pártok vérkeresztezéséből I jött létre. Olyan, mint az öszvér. Az öszvérnek I azonban soha sem lesz öszvér az utóda, hanem­­ vagy ló, vagy szamár, h a nemileg erősebb faj ■ propagálja magát tovább. A koalíciónak sem egy kis koalíció lesz az utóda, hanem vagy egy hatvan- Hscetes, vagy egy negyvennyolcas párt, a szerint, ■ a mint a 67 vagy a 48 lesz erősebb. Ha nem vi­­s­gyáz a függetlenségi párt, a koalíció örökébe I bizony hatvanhetes párt fog lépni. I igen hosszasan fejtegette azt is, hogy a I házszabályrevízió nem lesz hatásos a kormány I kezében, mert az obstrukciót nem fogja lehetet­ I lenné tenni. .Ezt megállapítani Polónyi valóban I illetékes, mert ő a­mióta csak képviselő, részt vett­­ minden obstrukcióban. Természetes azonban,­­ hogy ha az obstrukcióra nézve olyan ártalmatlan­nak tartaná Polónyi a Nagy Emil indítványát, akkor ma aligha fárasztotta volna magát azzal, hogy három óra hosszáig beszéljen ellene. Az illés végén Nagy György interpellált a nyugdíjtörvény, Paliz Mihály a szandzsák­ vasút és Vidd Aurél a katonai kérdések bekapcsolása ügyében. Hétfőn, kedden és szerdán a farsang és a delegáció miatt nem lesz ülés. A képv­ielőh­áz ülése. Elnök: Justh Gyula, később Návai Lajos. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Bozóky Árpád megokolja régebben beadott indítványát a tíz holdnál kisebb birtokok cseréjének illetékmentessége ügyében. A kisbirtokosok apró földjeiket csak az illetékmentesség segítségével ta­­gosíthatnak. Wekerle Sándor miniszterelnök arra utal, hogy az illetékmentességet nem a föld terjedelme, hanem értéke szerint kellene megállapítani, s az il­­­letékmentességet nem kellene csupán a cserére kor­látozni. Ennek a kérdésnek a rendezése azonban annyira összefügg a parcellázás és telepítés kérdé­sével, hogy előbb ezt a reformot kell megalkotni. A Ház elhatározza, hogy Bozóky indítványát mellőzi. Bozóky Árpád megokolja egy szintén régebbi indítványát, a cigány-ügy rendezése érdekében. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter­­ elis­meri ennek a kérdésnek a sürgősségét, és bejelenti, hogy már legközelebb törvényjavaslatot fog előter­jeszteni a cigány-ügy rendezéséről. A Ház Bozóky indítványát mellőzi. Napiren­den van a házszabályrevista tárgyalásának folytatása. Kovács Ernő teljesen megokoltnak tartja a revíziót, mely nem ellenkezik a 48-as hagyományok­kal. Negyvennyolcban olyan nagy volt az elnök jog­köre, hogy szavazás nélkül, is kimondhatta a hatá­rozatokat. Nagy Emil indítványát elfogadja. Hoffmann Ottó sajnálja, hogy oly férfiak el­len kell síkra szállania, a­kiket tisztel és becsül; a meggyőződését azonban nem küzdheti le, és így nem tud hozzájárulni a házszabályok revíziójára vonat­kozó indítványhoz. A függetlenségi párt tavaly még egyértelemmel utasította vissza a házszabályszigorí­­tás gondolatát. A horvát obstrukciót, melyre most érv gyanánt hivatkoznak, a kormány, ha nem is ren­dezte, minden­esetre elősegítette, hogy ezzel meg­okolhassa a házszabályok szigorítását. Indítványozza, hogy a revíziót csak a választási reform törvénybe­iktatása után tűzzék napirendre. Az elnök tíz percre fölfüggeszti az ülést. A szünet után Polónyi Géza szólal föl az indítvány ellen. Eddigelé az volt a fölfogás a házszabályról, még­pe­dig pártkülönbség nélkül, hogy az a kisebbség vé­delmére való. Azt hitte, a revíziót nem a Tisza-féle állapot inaugurálásával, a kabinet­kérdés fölvetésé­vel, hanem pártközi egyezség útján fogják megtár­gyalni. Az indítvány nem Nagy Emiltől származik, hanem felsőbb beavatkozással készült kormány­­javaslat. Apponyi Albert gróf miniszter: Abszolúte nem áll ! Polónyi Géza: Megdönthetetlen érvekkel fo­gom bizonyítani. Apponyi Albert gróf miniszter: Az én sza­vamnál súlyosabb érv nincsen. Polonyi Géza: A javaslat, szerkezetéből, elő­terjesztési módjából következik, hogy azt a király tudtával hozták elő­. Kifogásolja, hogy Andrássy Gyula gróf csak mint képviselő szólalhatott föl a ház­szabályrevizió ügyében, de mint miniszter kijelen­tette, hogy a javaslat mellőzése esetén tárcájáról le­mond. Apponyi­­Albert gróf mint miniszter állt föl és bejelentette a kabinetkérdést. Ehhez a kijelentés­hez csatlakozott Kossuth Ferenc is. Ám a kabinet­­kérdés nem olyan egyszerű dolog, hogy azt csak ilyen egyszerű­­közbeszólásokkal fölvetni lehetne. Föl lehet vetni oly kérdésekben, a­mikor a kormánynak a par­lamentben a királyi akaratot kell fedeznie. Miért vetette most föl a kabinetkérdést a kormány? A szóló nem helyesli Andrássy politikáját, Apponyi nemes közoktatásügyi programját azonban támogatni akarja és ime, most mégis szembekerül vele, mert a házszabályügyben a kabinet­kérdést fölvetette. De­­hiszen a házszabályt autonóm­ kérdésnek mondták maguk a mostani miniszterek is, s valóban, ez a kép­­viselőháznak olyan saját ügye, a­melybe nemcsak a császári, hanem még a királyi akarat sem szólhat bele. A házszabálykérdésben, nevezzék a minisztert akár Tiszának, akár Apponyinak, a kabinetkérdést fölvetni nem szabad s ő ünnepiesen tiltakozik is ez ellen. (Mozgás.) Soha olyan sűrűn, mint most, fo­lyosó- és klubnyiltkozatok jelennek meg; olvasta, hogy a belügyminiszter kijelentette, hogy „lesz ka­tonai engedmény, ha lesz házszabályrevízió.“ (Zaj.) Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Nem mondtam! Polónyi Géza: Egyszer valakit megkérdeztek, igaz-e az, a­mit az újság írt? Ezt a választ kapta: „Nem igaz. Mondd meg, mit itt?“ (Zaj.) Denikre a kabinetkérdés fölvetésében a királyi akarat nyil­vánult meg. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: A ki­rálynak nincsen ahhoz köze! Polónyi Géza: De azt csakugyan kijelentették, hogy az indítvány lényegén változtatni nem enged­nek, különben megbuknak. A hászabálykérdésből so­ha sem­ csináltak még eddig pártkérdést. Rátkay László: Úgy van most is. Kabinet­kérdés, nem pártkérdés! Polónyi Géza: A többségi elvet fejtegeti, a­mely minden társadalmi és álladalmi elmélet szerint más és más. De hiszen minden egyes képviselő a többségi elv alapján jutott be, mert a kerület többsége választotta meg. A Ház többsége sem az, a­mi a klubokban csoportosul, hanem a­mi itt a Házban, a szavazáskor kialakul. S ha a szavazatok úgy megosz­lanak, hogy csak egy szótöbbséget nyer valamely ja­vaslat, akkor azt nem többség, hanem egy ember emeli határozattá s itt a számok abszolutizmusa megsemmisíti a jelentékeny kisebbség erkölcsi és po­litikai erejét. (Zaj, mozgás. Fölkiáltások: Micsoda rabulisztika!) Fejtegeti, mi az a házszabály? Majd újra a folyosói beszélgetésekről szól s Andrássy nyi­i­l­atkozatairól, a­melyeket kicsinylenei nem akar. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Bár kicsinylené! Polónyi Géza: Azt mondta Andrássy, hogy a király aligha nevez ki negyvennyolcas kabinetet. Emlékeztet rá, hogy a koalíciós kormányvállalás vi­gasztalása az volt, hogy majd az általános választói jog alapján összegyűlt nemzetgyűlés, a­melyen több­sége lesz a függetlenségi pártnak, érvényre fogja juttatni a nemzeti akaratot. De hiszen a nemzet nem is akar külön hadasereget, hanem a hatvanhét alapján kívánja a magyar vezényszót. (Zaj.) Miért van most szükség a házszabályrevizióra ? A válasz­tási törvény keresztülvitelére. Kik ellen? A horvá­tok ellen. De hiszen a horvátok nem akadályozhatják meg a választási reformot. Éber Antal: De technikai obstrukciót csi­nálnak! Polónyi Géza: Hiszen itt sem lehetnek! Bel­ügyi kérdéshez hozzá sem szólhatnak! (Zaj, derült­ség.) A nemzetiségiektől tartanak ? Azért kell ház­­szabályrevízió, hogy őket majorizálni lehessen? Nem fogadja el azt az álláspontot, hogy minden nem­zetiségi, a­ki itt van, az ország ellensége és haza­áruló. (Elénk tetszés a nemzetiségiek közt.) A nem­zetiségieket előre proskribálni nem lehet. Tehát ő ellenük sem kell a házszabályrevizió. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Nem is mondtam, hogy ellenük kell! Polónyi Géza: Alig volt még itt kérdés, a­mely olyan fontos volna a nemzetiségiekre, mint a népoktatási törvény. Még­se látott annak tárgya­lásakor obstrukciót. (Nagy zaj. Fölkiáltások: Po­lónyi, meg Eötvös semmit sem lát!) De ha van nemzetiségi veszedelem, nem házszabálylyal kell küzdeni ellene, hanem intézményekkel. De miért kellenek olyan óriási számok többséghez, kisebbség­hez, név szerint való szavazáshoz? Húsz ember ob­­strukciójára hivatkozva, beadni olyan indítványt, a­mely a Ház egész kisebbségének, 226 embernek a küzdelmét lehetetlenné teszi, mi dolog ez ? A­mi obstrukció volt, mind a nemzet érdekében történt, az értök való felelősség oroszlánrészét büszkén vi­seli. Apponyi azt mondotta a minap, hogy elvi ellensége az obstrukciónak, s hogy fölteszi, de nem engedi meg azt az állítást, hogy obstrukcióból haszna is lehet a nemzetnek. De maga Apponyi is az obstrukciók után lépett be a függetlenségi pártba, tehát azok eredményes voltát és jogosultságát, leg­alább utólag, elismeri. A „jus resistendi“ Magyar­­országon a kisebbség történelmi joga. Az az ellent­­állás, a melyet a kisebbség a lex-Szapáryána el­len vívott s a mely megmentette a vármegyét, tette lehetővé, hogy a nemzet a Fejérváry-korszak bru­tális támadásával megküzdhetett. A Bánffy ellen ví­vott parlamenti harc eredményezte a kúriai bírás­kodást s viszont az annak biztosítékával megejtett választások tették lehetővé a kisebbség többségre ju­tását. Tisza István a kilences bizottság program­jába belevette, hogy a vezényleti és szolgálati nyelv meghatározása felségjog; ezt a programot támogat­ták akkor sokan, a­kik még november 18-án is tagjai voltak a szabadelvű pontnak; természetes és ezek az urak csak következetesek magukhoz, a­mikor most újból kívánják a házsza­bályrevíziót, mivel a katonai kérdések most újra szőnyegre kerülnek. De ők hangoztatják a következetesség fölösleges voltát, ugyanakkor rámutatva a saját következetességekre, ez azt jelenti, hogy „mi következetesek vagyunk, de a függetlenségi képviselők bízvást következetlenek lehetnek magukhoz.“ Pedig a függetlenségi párt ki­mondotta, hogy addig, míg a magyar vezérleti és vezényleti nyelv nincs, addig házszabálymódosítás­­ról szó sem lehet. Endrey Gyula: Akkor hogy lehetett maga ve­zényszó nélkül miniszter? Polónyi Géza: A koalíciót az öszvérhez ha­sonlítja. Valamint az öszvér nem nemz többé ösz­vért, hanem lovat vagy szamarat, úgy a koalíció sem szül új koalíciót, hanem alkotmánypártot, vagy füg­getlenségi pártot. Az erősebb elnyomja a gyengébbet, a függetlenségi pártnak kár volt kiadni kezéből a fegyvert. Azt mondják, hát a szittya-erő nem bir ki tizenhatórás üléseket? Azt hiszi, férfiasság és bá­torság dolgában Andrássy Gyula gróf senkinek se enged Magyarországon, szóló se akar vele verse­nyezni, de várjon Andrássyt tüdő dolgában még ő is könnyű szerrel le nem győzi-e? A nemzetek férfias­sága nem tüdőkérdés. Szól a Nagy Emil-féle indít­vány részleteiről is; ő is kárhoztatja, hogy a sür­gősség kimondására az elnöknek befolyása van, mert ez­által leszáll a pártatlanság piedesztájáról s ha a szavazatok egyenlően megoszlanak, döntő szavazatát pártosan gyakorolja. Kárhoztatja azt a rendelke­zést is, hogy a Ház ülése addig be nem rekeszthető, a­míg a százötven képviselő indítványára a sürgősség kérdésében a döntés meg nem történt, mert ez­által százötven képviselő mindenható obstrukciójának •teszik ki a Házat. Vájjon lesz-e százötven nemzetel­lenes tagja a Háznak? A választó szavazhat arra, a­kire akar. Endrey Gyula: Lengyel Zoltánra is. Polónyi Géza: Arra is, ha kedve tartja. Ha százötven ellenzéki ember összeáll, öt hétig perma­nens ülést rendezhet, mert míg a sürgősség ki­mondva nincs, addig a mai házszabály irányadó, már­pedig százötven képviselő annyi házszabályvitát csi­nál és zárt ülést, a­mennyit akar. Fölkiáltások: Tehát lehet obstruálni! Akkor, miért beszél? Polónyi Géza: Éppen azt akarja bizonyítani, hogy a tervezett módosítás semmit sem ér, sőt in­tézményesen rendszeresíti az obstrukciót, éppen az ellenség számára. Ezért bizony nem érdemes kitenni magát a függetlenségi pártnak, sem pedig a kabinet­­kérdést fölvetni. Az elnöki juriszdikció, a­melyet az indítvány tervez, beleütközik a Ház szuverenitásába. S száz ember kérhet csak név szerint való szavazást? Tehát a függetlenségi párt harminc hosszú eszten­deig nem lett volna abban a helyzetben, hogy egyet­len egyszer is név szerint való szavazást kérhessen. De hogy a királylyal kötött egyezségből ered a revíziós terv, az a paszus bizonyítja, hogy a végleges revízió a választási reform megszavazása után, de a szentesí­tés előtt alkotandó meg. (Zaj). Batthyány Tivadar gróf és mások: Hiszen ezt úgy erőszakolták ki a bizalmatlankodók! A pártér­tekezleten ezt a békétlenek terjesztették elő! (Zaj). Mi akarjuk ezt így, a királynak semmi köze hozzá! (Helyeslés). Polónyi Géza: A javaslat szentesítéséről szól, tehát a királyi jog korlátozásáról; ez csal­ királyi beleegyezéssel történhetett. (Zaj). Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem szente­sítésről van szó, addig nem terjesztik a választási re­formot a főrendiházhoz, a­mig a házszabályrevizió meg nincs! Batthyány Tivadar gróf: Ez a mi követelé­sünk volt, ez nem a királyon függ. Polónyi Géza: Akkor mért nem beszélnek az urak magyarul? (Nagy zaj, derültség). Inti a kor­mányt, ne hadakozzék egyszerre horvátokkal, nem­zetiségiekkel, szociáldemokratákkal, Bécscsel és az osztrák pártokkal. Ilyen harc a nemzetre nézve győ­zelmes nem lehet. Nem fogadja el Nagy Emil indít­ványát. Az elnök indítványára a vita folytatását a jövő csütörtöki ülésre halasztják. Stagy György az 1885. évi XI. törvény III. fe­jezetének módosítása ügyében interpellál, a nyug­díjasok s az özvegyek és árvák ellátása, ügyében. Poltt Mihály a szandzsák-vasút és a macedó- - BUDAPESTI HÍRLAP, (54. sz.) 1908. március 1.

Next