Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
o hantak s a borbély térdre esve megvallotta gyilkos szándékát és kegyelemért esdekelt. A szultán megbocsátott neki s hogy nagylelkűségét fitogtassa, a kezébe adta a beretvát és kérte Kispendárt, hogy folytassa a munkát és beretválja meg. A borbély a beretvát kezébe vette, nagyon fohászkodott és egy pillanat alatt elmetszette vele a szultán nyakát. Ezt az érzékeny történetet Polónyi így aplikálta: « Vigyázzon a függetlenségi párt, mert az arca már be van szappanozva és már les rá a gonosz Kapendár, kezében az éles beretvával! ».. Hogy kit ért Polónyi a borbély alatt, azt nem mondotta meg, — neki csak az volt a célja, hogy a függetlenségi pártot riasztgassa. Majd elkezdett beszélni az aviticizmusról. A koalíció, I úgymond, különféle pártok vérkeresztezéséből I jött létre. Olyan, mint az öszvér. Az öszvérnek I azonban soha sem lesz öszvér az utóda, hanem vagy ló, vagy szamár, h a nemileg erősebb faj ■ propagálja magát tovább. A koalíciónak sem egy kis koalíció lesz az utóda, hanem vagy egy hatvan- Hscetes, vagy egy negyvennyolcas párt, a szerint, ■ a mint a 67 vagy a 48 lesz erősebb. Ha nem visgyáz a függetlenségi párt, a koalíció örökébe I bizony hatvanhetes párt fog lépni. I igen hosszasan fejtegette azt is, hogy a I házszabályrevízió nem lesz hatásos a kormány I kezében, mert az obstrukciót nem fogja lehetet I lenné tenni. .Ezt megállapítani Polónyi valóban I illetékes, mert ő amióta csak képviselő, részt vett minden obstrukcióban. Természetes azonban, hogy ha az obstrukcióra nézve olyan ártalmatlannak tartaná Polónyi a Nagy Emil indítványát, akkor ma aligha fárasztotta volna magát azzal, hogy három óra hosszáig beszéljen ellene. Az illés végén Nagy György interpellált a nyugdíjtörvény, Paliz Mihály a szandzsák vasút és Vidd Aurél a katonai kérdések bekapcsolása ügyében. Hétfőn, kedden és szerdán a farsang és a delegáció miatt nem lesz ülés. A képvielőház ülése. Elnök: Justh Gyula, később Návai Lajos. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Bozóky Árpád megokolja régebben beadott indítványát a tíz holdnál kisebb birtokok cseréjének illetékmentessége ügyében. A kisbirtokosok apró földjeiket csak az illetékmentesség segítségével tagosíthatnak. Wekerle Sándor miniszterelnök arra utal, hogy az illetékmentességet nem a föld terjedelme, hanem értéke szerint kellene megállapítani, s az illetékmentességet nem kellene csupán a cserére korlátozni. Ennek a kérdésnek a rendezése azonban annyira összefügg a parcellázás és telepítés kérdésével, hogy előbb ezt a reformot kell megalkotni. A Ház elhatározza, hogy Bozóky indítványát mellőzi. Bozóky Árpád megokolja egy szintén régebbi indítványát, a cigány-ügy rendezése érdekében. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter elismeri ennek a kérdésnek a sürgősségét, és bejelenti, hogy már legközelebb törvényjavaslatot fog előterjeszteni a cigány-ügy rendezéséről. A Ház Bozóky indítványát mellőzi. Napirenden van a házszabályrevista tárgyalásának folytatása. Kovács Ernő teljesen megokoltnak tartja a revíziót, mely nem ellenkezik a 48-as hagyományokkal. Negyvennyolcban olyan nagy volt az elnök jogköre, hogy szavazás nélkül, is kimondhatta a határozatokat. Nagy Emil indítványát elfogadja. Hoffmann Ottó sajnálja, hogy oly férfiak ellen kell síkra szállania, akiket tisztel és becsül; a meggyőződését azonban nem küzdheti le, és így nem tud hozzájárulni a házszabályok revíziójára vonatkozó indítványhoz. A függetlenségi párt tavaly még egyértelemmel utasította vissza a házszabályszigorítás gondolatát. A horvát obstrukciót, melyre most érv gyanánt hivatkoznak, a kormány, ha nem is rendezte, mindenesetre elősegítette, hogy ezzel megokolhassa a házszabályok szigorítását. Indítványozza, hogy a revíziót csak a választási reform törvénybeiktatása után tűzzék napirendre. Az elnök tíz percre fölfüggeszti az ülést. A szünet után Polónyi Géza szólal föl az indítvány ellen. Eddigelé az volt a fölfogás a házszabályról, mégpedig pártkülönbség nélkül, hogy az a kisebbség védelmére való. Azt hitte, a revíziót nem a Tisza-féle állapot inaugurálásával, a kabinetkérdés fölvetésével, hanem pártközi egyezség útján fogják megtárgyalni. Az indítvány nem Nagy Emiltől származik, hanem felsőbb beavatkozással készült kormányjavaslat. Apponyi Albert gróf miniszter: Abszolúte nem áll ! Polónyi Géza: Megdönthetetlen érvekkel fogom bizonyítani. Apponyi Albert gróf miniszter: Az én szavamnál súlyosabb érv nincsen. Polonyi Géza: A javaslat, szerkezetéből, előterjesztési módjából következik, hogy azt a király tudtával hozták elő. Kifogásolja, hogy Andrássy Gyula gróf csak mint képviselő szólalhatott föl a házszabályrevizió ügyében, de mint miniszter kijelentette, hogy a javaslat mellőzése esetén tárcájáról lemond. ApponyiAlbert gróf mint miniszter állt föl és bejelentette a kabinetkérdést. Ehhez a kijelentéshez csatlakozott Kossuth Ferenc is. Ám a kabinetkérdés nem olyan egyszerű dolog, hogy azt csak ilyen egyszerűközbeszólásokkal fölvetni lehetne. Föl lehet vetni oly kérdésekben, amikor a kormánynak a parlamentben a királyi akaratot kell fedeznie. Miért vetette most föl a kabinetkérdést a kormány? A szóló nem helyesli Andrássy politikáját, Apponyi nemes közoktatásügyi programját azonban támogatni akarja és ime, most mégis szembekerül vele, mert a házszabályügyben a kabinetkérdést fölvetette. Dehiszen a házszabályt autonóm kérdésnek mondták maguk a mostani miniszterek is, s valóban, ez a képviselőháznak olyan saját ügye, amelybe nemcsak a császári, hanem még a királyi akarat sem szólhat bele. A házszabálykérdésben, nevezzék a minisztert akár Tiszának, akár Apponyinak, a kabinetkérdést fölvetni nem szabad s ő ünnepiesen tiltakozik is ez ellen. (Mozgás.) Soha olyan sűrűn, mint most, folyosó- és klubnyiltkozatok jelennek meg; olvasta, hogy a belügyminiszter kijelentette, hogy „lesz katonai engedmény, ha lesz házszabályrevízió.“ (Zaj.) Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Nem mondtam! Polónyi Géza: Egyszer valakit megkérdeztek, igaz-e az, amit az újság írt? Ezt a választ kapta: „Nem igaz. Mondd meg, mit itt?“ (Zaj.) Denikre a kabinetkérdés fölvetésében a királyi akarat nyilvánult meg. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: A királynak nincsen ahhoz köze! Polónyi Géza: De azt csakugyan kijelentették, hogy az indítvány lényegén változtatni nem engednek, különben megbuknak. A hászabálykérdésből soha sem csináltak még eddig pártkérdést. Rátkay László: Úgy van most is. Kabinetkérdés, nem pártkérdés! Polónyi Géza: A többségi elvet fejtegeti, amely minden társadalmi és álladalmi elmélet szerint más és más. De hiszen minden egyes képviselő a többségi elv alapján jutott be, mert a kerület többsége választotta meg. A Ház többsége sem az, ami a klubokban csoportosul, hanem ami itt a Házban, a szavazáskor kialakul. S ha a szavazatok úgy megoszlanak, hogy csak egy szótöbbséget nyer valamely javaslat, akkor azt nem többség, hanem egy ember emeli határozattá s itt a számok abszolutizmusa megsemmisíti a jelentékeny kisebbség erkölcsi és politikai erejét. (Zaj, mozgás. Fölkiáltások: Micsoda rabulisztika!) Fejtegeti, mi az a házszabály? Majd újra a folyosói beszélgetésekről szól s Andrássy nyiilatkozatairól, amelyeket kicsinylenei nem akar. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Bár kicsinylené! Polónyi Géza: Azt mondta Andrássy, hogy a király aligha nevez ki negyvennyolcas kabinetet. Emlékeztet rá, hogy a koalíciós kormányvállalás vigasztalása az volt, hogy majd az általános választói jog alapján összegyűlt nemzetgyűlés, amelyen többsége lesz a függetlenségi pártnak, érvényre fogja juttatni a nemzeti akaratot. De hiszen a nemzet nem is akar külön hadasereget, hanem a hatvanhét alapján kívánja a magyar vezényszót. (Zaj.) Miért van most szükség a házszabályrevizióra ? A választási törvény keresztülvitelére. Kik ellen? A horvátok ellen. De hiszen a horvátok nem akadályozhatják meg a választási reformot. Éber Antal: De technikai obstrukciót csinálnak! Polónyi Géza: Hiszen itt sem lehetnek! Belügyi kérdéshez hozzá sem szólhatnak! (Zaj, derültség.) A nemzetiségiektől tartanak ? Azért kell házszabályrevízió, hogy őket majorizálni lehessen? Nem fogadja el azt az álláspontot, hogy minden nemzetiségi, aki itt van, az ország ellensége és hazaáruló. (Elénk tetszés a nemzetiségiek közt.) A nemzetiségieket előre proskribálni nem lehet. Tehát ő ellenük sem kell a házszabályrevizió. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter: Nem is mondtam, hogy ellenük kell! Polónyi Géza: Alig volt még itt kérdés, amely olyan fontos volna a nemzetiségiekre, mint a népoktatási törvény. Mégse látott annak tárgyalásakor obstrukciót. (Nagy zaj. Fölkiáltások: Polónyi, meg Eötvös semmit sem lát!) De ha van nemzetiségi veszedelem, nem házszabálylyal kell küzdeni ellene, hanem intézményekkel. De miért kellenek olyan óriási számok többséghez, kisebbséghez, név szerint való szavazáshoz? Húsz ember obstrukciójára hivatkozva, beadni olyan indítványt, amely a Ház egész kisebbségének, 226 embernek a küzdelmét lehetetlenné teszi, mi dolog ez ? Ami obstrukció volt, mind a nemzet érdekében történt, az értök való felelősség oroszlánrészét büszkén viseli. Apponyi azt mondotta a minap, hogy elvi ellensége az obstrukciónak, s hogy fölteszi, de nem engedi meg azt az állítást, hogy obstrukcióból haszna is lehet a nemzetnek. De maga Apponyi is az obstrukciók után lépett be a függetlenségi pártba, tehát azok eredményes voltát és jogosultságát, legalább utólag, elismeri. A „jus resistendi“ Magyarországon a kisebbség történelmi joga. Az az ellentállás, a melyet a kisebbség a lex-Szapáryána ellen vívott s a mely megmentette a vármegyét, tette lehetővé, hogy a nemzet a Fejérváry-korszak brutális támadásával megküzdhetett. A Bánffy ellen vívott parlamenti harc eredményezte a kúriai bíráskodást s viszont az annak biztosítékával megejtett választások tették lehetővé a kisebbség többségre jutását. Tisza István a kilences bizottság programjába belevette, hogy a vezényleti és szolgálati nyelv meghatározása felségjog; ezt a programot támogatták akkor sokan, akik még november 18-án is tagjai voltak a szabadelvű pontnak; természetes és ezek az urak csak következetesek magukhoz, amikor most újból kívánják a házszabályrevíziót, mivel a katonai kérdések most újra szőnyegre kerülnek. De ők hangoztatják a következetesség fölösleges voltát, ugyanakkor rámutatva a saját következetességekre, ez azt jelenti, hogy „mi következetesek vagyunk, de a függetlenségi képviselők bízvást következetlenek lehetnek magukhoz.“ Pedig a függetlenségi párt kimondotta, hogy addig, míg a magyar vezérleti és vezényleti nyelv nincs, addig házszabálymódosításról szó sem lehet. Endrey Gyula: Akkor hogy lehetett maga vezényszó nélkül miniszter? Polónyi Géza: A koalíciót az öszvérhez hasonlítja. Valamint az öszvér nem nemz többé öszvért, hanem lovat vagy szamarat, úgy a koalíció sem szül új koalíciót, hanem alkotmánypártot, vagy függetlenségi pártot. Az erősebb elnyomja a gyengébbet, a függetlenségi pártnak kár volt kiadni kezéből a fegyvert. Azt mondják, hát a szittya-erő nem bir ki tizenhatórás üléseket? Azt hiszi, férfiasság és bátorság dolgában Andrássy Gyula gróf senkinek se enged Magyarországon, szóló se akar vele versenyezni, de várjon Andrássyt tüdő dolgában még ő is könnyű szerrel le nem győzi-e? A nemzetek férfiassága nem tüdőkérdés. Szól a Nagy Emil-féle indítvány részleteiről is; ő is kárhoztatja, hogy a sürgősség kimondására az elnöknek befolyása van, mert ezáltal leszáll a pártatlanság piedesztájáról s ha a szavazatok egyenlően megoszlanak, döntő szavazatát pártosan gyakorolja. Kárhoztatja azt a rendelkezést is, hogy a Ház ülése addig be nem rekeszthető, amíg a százötven képviselő indítványára a sürgősség kérdésében a döntés meg nem történt, mert ezáltal százötven képviselő mindenható obstrukciójának •teszik ki a Házat. Vájjon lesz-e százötven nemzetellenes tagja a Háznak? A választó szavazhat arra, akire akar. Endrey Gyula: Lengyel Zoltánra is. Polónyi Géza: Arra is, ha kedve tartja. Ha százötven ellenzéki ember összeáll, öt hétig permanens ülést rendezhet, mert míg a sürgősség kimondva nincs, addig a mai házszabály irányadó, márpedig százötven képviselő annyi házszabályvitát csinál és zárt ülést, amennyit akar. Fölkiáltások: Tehát lehet obstruálni! Akkor, miért beszél? Polónyi Géza: Éppen azt akarja bizonyítani, hogy a tervezett módosítás semmit sem ér, sőt intézményesen rendszeresíti az obstrukciót, éppen az ellenség számára. Ezért bizony nem érdemes kitenni magát a függetlenségi pártnak, sem pedig a kabinetkérdést fölvetni. Az elnöki juriszdikció, amelyet az indítvány tervez, beleütközik a Ház szuverenitásába. S száz ember kérhet csak név szerint való szavazást? Tehát a függetlenségi párt harminc hosszú esztendeig nem lett volna abban a helyzetben, hogy egyetlen egyszer is név szerint való szavazást kérhessen. De hogy a királylyal kötött egyezségből ered a revíziós terv, az a paszus bizonyítja, hogy a végleges revízió a választási reform megszavazása után, de a szentesítés előtt alkotandó meg. (Zaj). Batthyány Tivadar gróf és mások: Hiszen ezt úgy erőszakolták ki a bizalmatlankodók! A pártértekezleten ezt a békétlenek terjesztették elő! (Zaj). Mi akarjuk ezt így, a királynak semmi köze hozzá! (Helyeslés). Polónyi Géza: A javaslat szentesítéséről szól, tehát a királyi jog korlátozásáról; ez csal királyi beleegyezéssel történhetett. (Zaj). Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem szentesítésről van szó, addig nem terjesztik a választási reformot a főrendiházhoz, amig a házszabályrevizió meg nincs! Batthyány Tivadar gróf: Ez a mi követelésünk volt, ez nem a királyon függ. Polónyi Géza: Akkor mért nem beszélnek az urak magyarul? (Nagy zaj, derültség). Inti a kormányt, ne hadakozzék egyszerre horvátokkal, nemzetiségiekkel, szociáldemokratákkal, Bécscsel és az osztrák pártokkal. Ilyen harc a nemzetre nézve győzelmes nem lehet. Nem fogadja el Nagy Emil indítványát. Az elnök indítványára a vita folytatását a jövő csütörtöki ülésre halasztják. Stagy György az 1885. évi XI. törvény III. fejezetének módosítása ügyében interpellál, a nyugdíjasok s az özvegyek és árvák ellátása, ügyében. Poltt Mihály a szandzsák-vasút és a macedó- - BUDAPESTI HÍRLAP, (54. sz.) 1908. március 1.