Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-04 / 56. szám
8 BUDAPESTI HÍRLAP, (56. sz.) 1908. március 4. melyben fölkéri, hogy a plébánossal szemben többször ismételt szabálytalan magatartása miatt járjon el, és eljárása eredményéről mielőbb értesítse. Most a miniszter ismét értesítette a közigazgatási bizottságot is, hogy a hitoktatás nyelve tekintetében követeli, hogy a felsőbb osztályokban magyar nyelvű legyen. A hitoktatói díj megszüntetése dolgában akkor fog a miniszter intézkedni, ha újabb jelentésből kitűnik, hogy Rusznyák ennek a követelésnek sem felel meg. A püspök a pánszláv plébánost Bárcára helyezte át. (Hadiflottánk Máltában.) Máltából táviratozzák: Ziegler ellentengernagy és a magyar-osztrák hajóhadosztály nagyobbrangú tisztjei tegnap az admiralitási épületben Sir Charles Druhy tengernagynál ebéden voltak. Az ebéd alatt Ferenc József és Edvárd királyokra hangzottak el pohárköszöntők. A Queen, Prince of Wales és Pac Chante nevű angol hadihajók tisztjei az Erzherzog Karl, Erzherzog Friedrich és Erzherzog Ferdinánd magyar-osztrák csatahajók tisztjeit ebédre hívták meg. Mindenfelől a legnagyobb szívesség nyilvánul meg a vendégek iránt. A magyar-osztrák hajóhadosztály tisztjei részt fognak venni a kormányzói palotában rendezendő bálon. (Az Otthon-körből.) Az Otthon írók és hírlapírók ikerének választmánya ülést tartott ma délután Rákosi Jenő elnöklésével. Révész Gyula titkár bejelentette, hogy egy Selmecbányai öreg honvéd, aki ismeretlen akar maradni, három régi diszórát küldött ajándékul az Otthonnak abból az alkalomból, hogy március 15-ikének hatvanadik évfordulója közeledik. A választmány ez után mond köszönetet az ismeretlen adakozónak. Az Otthon-kör Lukácsy Sándor síremlékére száz koronát adományozott. Fáik Zsigmond lovag beterjesztett pénztári jelentését köszönettel fogadta a választmány. Ezután megválasztotta a választmány a kör intézőjévé Erős Gyulát. Új rendes tagok lettek: Nádas Sándor, Kéri Pál. (A gyermekvédelmi liga nagygyűlése.) Az Országos Gyermekvédelmi Liga kedden délután öt órakor az Újvárosháza közgyűlési termében nagygyűlést tartott, hogy a társadalom figyelmét a patronázs megteremtésére fölhívja. Az ülésen Bárczy István polgármester elnökölt, aki üdvözölvén a megjelenteket, rámutatott arra, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága belügyminiszteri rendelet alapján elhatározta, hogy minden kerületben külön kerületi közjótékonysági és gyermekvédelmi bizottságot szervez. A bizottságok feladata lesz a hatóságokat e gyermekvédelmi tennivalók ellátásában támogatni. Szilágyi Artur Károly dr. ügyvéd ismertette a patronázs céljait és feladatait, majd Edelsheim- Gyulay Lipót gróf szólott, akit lelkes éljenzéssel köszöntöttek. A belügyminiszter rendeletének végrehajtásával, mondotta, a társadalom közelebb jön a gyermekhez, amelyet támogatni és segíteni vanhivatva. Ma a gyermekvédelem nem tisztán jószívűségi kérdés, hanem szociális kérdés, amely mélyen egybekapcsolódik más nagyfontosságú szociális kérdésekkel, a munkáskérdéssel, a lakásmizériával, az élelmezés kérdésével, a tüdővészszel, az alkoholizmus terjedésével stb. A régi karitatív rendszert fölváltotta a társadalmi akció. A gyermekvédelem terén a fősúlyt a társadalom együttes mozgalmának és a preventív intézkedésekre, a megelőzésre kell venni. (Élénk helyeslés.) Meleg elismeréssel szól a Széll Kálmán-féle gyermekvédelmi törvényről, amely Magyarországot e téren a civilizált államok sorában az első közé emelte. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter is ezen az úton halad és a hatóság föllépését a társadalom akciójába kívánja belekapcsolni. Az Országos Gyermekvédő Bizottság és az Országos Gyermekvédő Liga azok a félhivatalos szervezetek, amelyek a társadalmat szervezik a gyermekvédelem nemes eszméjére. A bizottság feladatai között a legfontosabb a patronázs megteremtése. Ha e nagy cél szolgálatában összeáll a magyar társadalom, akkor a gyermekvédelem terén ő is fölemelkedik arra a magaslatra, amelyet a törvényhozás munkájával már elért. Azután Ruffy Pál, az állami gyermekmenedékhelyek országos főfelügyelője mondott lendületes beszédet, melyben kifejtette, hogy az állami gyermekvédelem kötelékébe ez idő szerint több mint harminchatezer gyermek tartozik. A fővárosban mindössze 284 gyermek van, míg a budapesti menedékhely kötelékében közel hétezer, a szomszédos falvakban tisztességes családoknál van elhelyezve. Karsay Sándor dr., az Országos Gyermekvédő Liga ügyvezető igazgatója ismertette a gyermekvédelem különböző fajait, amelyeket nem lehet műkedvelő egyénekre bízni. A gyermekvédelem egyik része szervezve van a telepbizottság által, a gyermekvédelem másik ága az abnormális gyermekeket veszi gondozás alá, de mindezeknél fontosabb az a gyermekvédelem, amely a züllött, vagy züllés veszedelmének kitett gyermekek megmentésével foglalkozik. Ez terelte a patronázs megalkotásának kérdését homloktérbe. Sélley Barnabás, a budapesti kir. ügyészség vezetője hangoztatja, hogy az ügyészség a legnagyobb jóindulattal van a liga akciója iránt. Angyal Pál dr. jogakadémiai tanár a fiatal bűnösökről szól. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után Bárczy István polgármester megköszönte az élénk érdeklődést és az ülést berekesztette. (Fenyegetés egy felségfolyamodásban.) Bukarestből táviratozzák: Károly király kabinetirodájához folyamodás érkezett nemrég száz ürgesmegyei paraszt aláírásával. A folyamodók elpanaszolták, hogy a pitesti ügyvédek minden munkáéa többet fizettetnek, mint az ügyvédi kamara díjjegyzéke megállapított nekik s kérték a királyt, hogy járjon el ebben a dologban. A folyamodás azzal a fenyegetéssel végződött, hogy ha a király február huszonnyolcadikéig el nem intézi a dolgot, családostul a levegőbe röpítik. A kabinetiroda átadta a folyamodást az igazságügyminiszternek, aki elrendelte a vizsgálatot s a főügyészt elküldte Pitestre. A pitesti ügyészséggel együttesen végzett vizsgálat megállapította, hogy a folyamodást nem száz paraszt, hanem néhány közvetítő ügynök írta, s az aláírások hamisak. Megállapították azt is, hogy az értelmi szerző egy Negeszku nevű ügynök. Valamennyit letartóztatták. (Házasság.) Szász Géza dr. honvédfőorvos ma tartotta esküvőjét görög katolikus magyar rítus szerint a szerviták budapesti templomában özvegyi Draskóczyné Réthy Paulával. Az esketést Melles Emil apátplébános végezte. Tanuk voltak: Leővey Sándor dr. közigazgatási bíró és Szontágh Antal dr. miniszteri titkár. Bárczai Béla, a Szalai és Bárczai cég beltagja eljegyezte Sztipán Mariskát. Szegő Miksa, a Schützer Jakab és fia cég beltagja eljegyezte Korai Flórát Székesfejérvárott.frodó Sándor eljegyezte Csicsáky Bébikét, Csicsáky János kalocsai nagykereskedő leányát. Lettner Sándor csacai posztógyári tisztviselő eljegyezte Soika írónkét Ceacán. (Az érzékeny Toselli.) Nizzából táviratozzák nekünk. Toselli, Montignoso grófnő férje, táviratban fölszólította az itteni farsangi bizottságot, hogy az ünnepi fölvonulásból távolítsa el a zenét ábrázoló kocsit, mert annak díszítésében feleségének kigúnyolását látta. (Kitiltott tót lapok.) A belügyminiszter a Pittszburgiban megjelenő Amerikánszka Szlovenszki Novine és az ugyanott megjelenő Szlovenszki Dennik című tót lapokat államellenes izgatásaik miatt Magyarország területéről kitiltotta. A kereskedelmi miniszter ennek következtében március elsejétől kezdve az említett lapoktól megvonta a postai szállítás jogát. (Az allensteini dráma vége.) Az allensteini dráma, mely annak idején heteken át foglalkoztatta a maga megrázó részleteivel a közvéleményt, most egy hirtelen, váratlan fordulattal utolsó jelenetéhez ért. Göben százados, aki tiszttársát, Sönebek őrnagyot meggyilkolta, mint már röviden jelentettük, a vizsgálati fogságban evőkésével elvágta a nyakát és amire orvos érkezett, már meghalt. Az allensteini dráma ezzel befejeződött. Sönebeket, akit megcsalt a felesége, és akit Göben agyonlőtt, már régen eltemették; feleségéről kimondották az orvosok, hogy őrült és nem vonható felelősségre, most utolsónak a földi igazságszolgáltatás elől a halálba menekült Göben százados, a dráma szomorú hidegségű hőse is. A százados öngyilkosságáról Berlinből a következőket jelentik nekünk: Srenk Notzing elmeorvost, aki Göbent a fogságban megvizsgálta, a fogoly százados egy ízben megkérdezte, vájjon nem tartaná-e ő is legjobbnak, ha véget vetne életének. Az orvos vigasztalására, hogy véleménye szerint nem gyilkosság, csak emberölés miatt fogják elitélni s büntetése kitöltése után még hasznos tagja lehet a társadalomnak, Göben rezignáltan válaszolt. Viselkedése olyan benyomást ■tett, hogy Srenk Notzing orvos a vádlott védőjét figyelmeztette, hogy jobban figyeltessen Göbenre, mert kárt akar tenni magában. Az ügyvéd azt válaszolta, hogy aggodalomra nincsen ok, mert Göben megígérte neki, hogy édesanyjára és ezredére való tekintettel nem fog öngyilkosságot elkövetni. Ez az elhatározása, úgy látszik, csak a legutolsó napokban érlelődött meg benne s most véget vetett életének. A szerencsétlen ember élete utolsó pillnatáig valóságos rabja maradt annak a rettenetes szerelemnek, mely a meggyilkolt őrnagy feleségéhez fűzte. Egy levelében, melyet a börtönből írt, úgy nyilatkozik, hogy ez az asszony minden gondolatát és cselekedetét ellenállhatatlan erővel befolyásolta és ő képes lett volna érte a legnagyobb bűntetteket is elkövetni. Magáról a végzetes tettről Göben azt írja levelében, hogy először arzénikummal akarták Senebeket megmérgezni, de mikor a kivitelre került a sor, az aszszony megijedt és ezt a tervet elejtették. Az emlékezetes karácsony estén Sönebekné a karácsonyfa alatt esküvel fogadtatta meg Göbennel, hogy még az nap végezni fog az őrnagygyal. Sönebekné, Göben, levelének vallomásai szerint, inkább egy hisztérikus ötletnek volt az áldozata, semmint komolyan akarta volna a gyilkosságot. Erre vall az a körülmény is, hogy a gyilkosság éjszakáján a megállapodás ellenére bezárta a lakás ablakát s Göbennek úgy kellett behatolnia a szobába, ahol szembe találta magát Sönebekkel s az őrnagyot, mielőtt szóhoz jutott volna, homlokon lőtte. Srenk-Notzing elmeorvos szerint különben Göbennél a szabad akarat és a szabad elhatározás képessége annyira aláhanyatlott, hogy összes cselekedetét Senebekné parancsára hajtotta végre. Ezzel az asszonynyal szemben Göben soha sem volt normális állapotban s ezért a bíróság is valószínűleg nem gyilkosság, hanem emberölés miatt ítélte volna el a szerencsétlen századost, de Göben már nem várta be ezt az ítéletet. Berlini tudósítónk még a következőket jelenti nekünk: Göben tegnap délután három órakor hozatta cellájába ebédjét és minthogy rendesen kevés étvágygyal evett, mindig tovább hagyták nála az ételt. A cella ajtaja előtt álló börtönőrnek kötelessége volt, hogy az ajtó kis ablakán minden negyedórában benézzen a cellába. Amikor négy óra után benézett és nem látta Göbent, azt hitte, hogy ágyára feküdt, Göben azonban úgy ült ágyának szélére, hogy a börtönőr nem láthatta; azután a tompa evőkését megélesítette az edényen és minden erejének megfeszítésével keresztülvágta a nyakát, miközben ágyának szélén ülve maradt. A halálnak nagyon gyorsan kellett elkövetkeznie elvérzés következtében, úgy, hogy még abban az esetben sem lehetett volna őt megmenteni, ha az öngyilkosságot előbb fedezték volna föl. Göben két levelet hagyott hátra; az egyiket családjához intézte, a másiknak nem volt címe. Az utóbbiban teljes és részletes vallomást tett; azt mondja, hogy annyira Senedekné befolyása alatt állott, hogy föl kellett tennie, hogy megzavarodott elmével követte el a gyilkosságot; ebben az esetben tovább élhetett volna; minthogy azonban az elmeorvosok véleménye szerint elméje egészen rendes volt, be kellett látnia, hogy közönséges gonosztevő és ebből le kellett vonnia a konzekvenciákat, mert nem akart a tisztikarra ilyen gyalázatot hozni. (Fűszeressegédek mozgalma.) Egy kőnyomatos lap arról értesül, hogy a fűszeressegédek általános sztrájkra készülnek s úgy lehet, hogy a sztrájk már a legközelebbi napokban ki is fog törni. A fűszeressegédek ugyanis a főnökökkel múlt év október 29-én kollektív szerződést kötöttek, amelyet azonban a főnökök nem tartottak meg s most értesítették a segédeket, hogy az egyezmény több pontját nem is fogják megvalósítani. A segédek között ez óriási fölháborodást keltett s a szervező bizottság éles hangú röpiratot adott ki, melyben a főnököket szerződésszegéssel vádolja s kijelenti, hogy ezzel szemben a segédeknek a legélesebb fegyverekkel kell fölvenni a harcot. Az alkalmazottak három egyesületének kiküldötteiből alakított tizenötös bizottság ülést tartott, melyben kimondotta, hogy az alkalmazottakat új küzdelemre hívja föl és a következő új követelések kivívását tűzi ki célul: 1. Teljes 36 órás munkaszünet. 2. Az üzleteket reggel fél hét óra előtt nem szabad nyitni és legkésőbb este fél nyolckor be kell zárni. 3. A természetbeni ellátás teljes eltörlése. 4. Fizetési minimum megállapítása. 5. Kötelező alkalmazott egyesületi munkaközvetítés. A mozgalom megvitatása s határozatok hozatala végett az alkalmazottak három egyesülete, vasárnap délután nyilvános nagygyűlést hív egybe, amelyben részt vesznek az összes fűszer- és élelmiszer-üzletekben alkalmazott segédek. — (Böjti prédikáció.) Hock János plébános ez évi böjti szentbeszédeit minden pénteken délután öt órakor mondja a kőbányai templomban. — (Lázitó amerikai pánszláv újságok.) Az amerikai pánszláv újságok — bár lázitó cikkeik már nem ismernek el semmi mértéket — úgy látszik, szabadon terjednek Magyarországon s minden ellenőrzés nélkül folytatják a tót nép megmételyezését. Elöl jár ebben a vészes munkában az Alleghenyben (Pa) megjelenő Slovensky Hlásnik, az amerikai evangélikus tót egyesület és nőegyesület hivatalos közlönye. A magyar kormányt támadja Gyürkőzzün neki1, című cikkében, részint a házszabályrevízió, részint amiatt, hogy nem az általános választói jog, hanem csakis valami választói reform beterjesztését ígérte meg. A tótoknak üzeni, hogy íövürkőzzenek neki s amíg a kormány nem terjeszti be az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot, a tótok ne fizessenek adót, mondják ki az általános sztrájkot. Egy őrültség, ha nem meg van benne a régi rendszer, amennyiben az amerikai tótsághoz és kivált a Ligához is van szava : tessék pénzt küldeni a tót ellenállás támogatására! Azt írja, hogy csakis a tótok nembánomságán és fösvénységén múlik, ha a