Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-04 / 56. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP, (56. sz.) 1908. március 4. melyben fölkéri, hogy a plébánossal szemben többször ismételt szabálytalan magatartása miatt járjon el, és eljárása eredményéről mielőbb értesítse. Most a miniszter ismét értesítette a közigazgatási bizottsá­got is, ho­gy a hitoktatás nyelve tekintetében köve­teli, hogy a felsőbb osztályokban magyar nyelvű le­gyen. A hitoktatói díj megszüntetése dolgában akkor fog a miniszter intézkedni, ha újabb jelentésből ki­tűnik, hogy Rusznyák ennek a követelésnek sem fe­lel meg. A püspök a pánszláv plébánost Bárcára he­lyezte át.­­ (Hadiflottánk Máltában.) Máltából táv­ir­atozzák: Ziegler ellentengernagy és a magyar-osz­trák hajóhadosztály nagyobbrangú tisztjei tegnap az admiralitási épületben Sir Charles Druhy tenger­nagynál ebéden voltak. Az ebéd alatt Ferenc József és Edvárd királyokra hangzottak el pohárköszöntők. A Queen, Prince of Wales és Pac Chante nevű an­gol hadihajók tisztjei az Erzherzog Karl, Erzherzog Friedrich és Erzherzog Ferdinánd magyar-osztrák csatahajók tisztjeit ebédre hívták meg. Mindenfelől a legnagyobb szívesség nyilvánul meg a vendégek iránt. A magyar-osztrák hajóhadosztály tisztjei részt fognak venni a kormányzói palotában rendezendő bálon.­­ (Az Otthon-körből.) Az Otthon írók és hírlapírók ikerének választmánya ülést tartott ma délután Rákosi Jenő elnöklésével. Révész Gyula tit­kár bejelentette, hogy egy Selmecbányai öreg honvéd, a­ki ismeretlen akar maradni, három régi diszórát küldött ajándékul az Otthon­nak abból az alkalom­ból, hogy március 15-ikének hatvanadik évfordulója közeledik. A választmány ez után mond köszönetet az ismeretlen adakozónak. Az Otthon-kör Lukácsy Sándor síremlékére száz koronát adományozott. Fáik Zsigmond lovag beterjesztett pénztári jelentését kö­szönettel fogadta a választmány. Ezután megválasz­totta a választmány a kör intézőjévé Erős Gyulát. Új rendes tagok lettek: Nádas Sándor, Kéri Pál.­­ (A gyermekvédelmi liga nagygyűlése.) Az Országos Gyermekvédelmi Liga kedden délután öt órakor az Újvárosháza közgyűlési termében nagy­gyűlést tartott, hogy a társadalom figyelmét a patro­­názs megteremtésére fölhívja. Az ülésen Bárczy István polgármester elnökölt, a­ki üdvözölvén a meg­jelenteket, rámutatott arra, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága belügyminiszteri rendelet alapján elhatározta, hogy minden kerületben külön kerületi közjótékonysági és gyermekvédelmi bizott­ságot szervez. A bizottságok feladata lesz a hatóságo­kat e gyermekvédelmi tennivalók ellátásában tá­mogatni. Szilágyi Artur Károly dr. ügyvéd ismertette a patronázs céljait és feladatait, majd Edelsheim- Gyulay Lipót gróf szólott, a­kit lelkes éljenzéssel kö­szöntöttek. A belügyminiszter rendeletének végrehaj­tásával, mondotta, a társadalom közelebb jön a gyer­mekhez, a­melyet támogatni és segíteni van­­hivatva. Ma a gyermekvédelem nem tisztán jószívűségi kér­dés, hanem szociális kérdés, a­mely mélyen egybe­kapcsolódik más nagyfontosságú szociális kérdések­kel, a munkás­kérdéssel, a lakásmizériával, az élel­mezés kérdésével, a tüdővészszel, az alkoholizmus ter­jedésével stb. A régi karitatív rendszert fölváltotta a társadalmi akció. A gyermekvédelem terén a fő­­súlyt a társadalom együttes mozgalmának és a pre­ventív intézkedésekre, a megelőzésre kell venni. (Élénk helyeslés.) Meleg elismeréssel szól a Széll Kálmán-féle gyermekvédelmi törvényről, a­mely Magyarországot e téren a civilizált államok sorában az első közé emelte. Andrássy­ Gyula gróf belügy­miniszter is ezen az úton halad és a hatóság föllépé­sét a társadalom akciójába kívánja belekapcsolni. Az Országos Gyermekvédő Bizottság és az Országos Gyermekvédő Liga azok a félhivatalos szervezetek, a­melyek a társadalmat szervezik a gyermekvédelem nemes eszméjére. A bizottság feladatai között a leg­fontosabb a patronázs megteremtése. Ha e nagy cél szolgálatában összeáll a magyar társadalom, akkor a gyermekvédelem terén ő is fölemelkedik arra a magaslatra, a­melyet a törvényhozás munkájával már elért. Azután Ruffy Pál, az állami gyermek­­menedékhelyek országos főfelügyelője mondott lendü­letes beszédet, melyben kifejtette, hogy az állami gyermekvédelem kötelékébe ez idő szerint több mint harminchatezer gyermek tartozik. A fővárosban mindössze 284 gyermek van, míg a budapesti mene­dékhely kötelékében közel hétezer, a szomszédos fal­vakban tisztességes családoknál van elhelyezve. Karsay Sándor dr., az Országos Gyermekvédő Liga ügyvezető igazgatója ismertette a­ gyermekvédelem különböző fajait, a­melyeket nem lehet műkedvelő egyénekre bízni. A gyermekvédelem egyik része szer­vezve van a telep­bizottság által, a gyermekvédelem másik ága az abnormális gyermekeket veszi gondo­zás alá, de mindezeknél fontosabb az a gyermekvéde­lem, a­mely a züllött, vagy züllés veszedelmének ki­tett gyermekek megmentésével foglalkozik. Ez terelte a patronázs megalkotásának kérdését homloktérbe. Sélley Barnabás, a budapesti kir. ügyészség vezetője hangoztatja, hogy az ügyészség a legnagyobb jóindu­lattal van a liga akciója iránt. Angyal Pál dr. jogaka­­démiai tanár a fiatal bűnösökről szól. A nagy tetszés­sel fogadott beszédek után Bárczy István polgár­­mester megköszönte az élénk érdeklődést és az ülést berekesztette.­­ (Fenyegetés egy felségfolyamodásban.) Bukarestből táviratozzák: Károly király kabinet­irodájához folyamodás érkezett nemrég száz ürges­­megyei paraszt aláírásával. A folyamodók elpana­szolták, hogy a pitesti ügyvédek minden munkáéa többet fizettetnek, mint az ügyvédi kamara díjjegy­zéke megállapított nekik s kérték a királyt, hogy jár­jon el ebben a dologban. A folyamodás azzal a fenye­getéssel végződött, hogy ha a király február huszon­nyolcadikéig el nem intézi a dolgot, családostul a levegőbe röpítik. A kabinetiroda átadta a folyamo­dást az igazságügyminiszternek, a­ki elrendelte a vizsgálatot s a főügyészt elküldte Pitestre. A pitesti ügyészséggel együttesen végzett vizsgálat megállapí­totta, hogy a folyamodást nem száz paraszt, hanem néhány közvetítő ügynök írta, s az aláírások hami­sak. Megállapították azt is, hogy az értelmi szerző egy Negeszku nevű­ ügynök. Valamennyit letartóz­tatták.­­ (Házasság.) Szász Géza dr. honvédfőorvos m­a tartotta esküvőjét görög katolikus magyar rítus szerint a szerviták budapesti templomában özvegyi Draskóczyné Réthy Paulával. Az esketést Melles Emil apátplébános végezte. Tanuk voltak: Leővey Sándor dr. közigazgatási bíró és Szontágh Antal dr. miniszteri titkár. Bárczai Béla, a Szalai és Bárczai cég beltagja eljegyezte Sztipán Mariskát. Szegő Miksa, a Schützer Jakab és fia cég bel­tagja eljegyezte Korai Flórát Székesfejérvárott.­frodó Sándor eljegyezte Csicsáky Bébikét, Csicsáky János kalocsai nagykereskedő leányát. Lettner Sándor csacai posztógyári tisztviselő eljegyezte Soika írónkét Ceacán.­­ (Az érzékeny Toselli.) Nizzából táviratoz­zák nekünk. Toselli, Montignoso grófnő férje, táv­iratban fölszólította az itteni farsangi bizottságot, hogy az ünnepi fölvonulásból távolítsa el a zenét áb­rázoló kocsit, mert annak díszítésében feleségének kigúnyolását látta.­­ (Kitiltott tót lapok.) A belügyminiszter a Pittszburgiban megjelenő Amerikánszka Szloven­­szki Novine és az ugyanott megjelenő Szlovenszki Dennik című tót lapokat államellenes izgatásaik miatt Magyarország területéről kitiltotta. A keres­kedelmi miniszter ennek következtében március el­sejétől kezdve az említett lapoktól megvonta a postai szállítás jogát.­­ (Az allensteini dráma vége.) Az allen­­steini dráma, mely annak idején heteken át foglal­koztatta a maga megrázó részleteivel a közvéle­ményt, most egy hirtelen, váratlan fordulattal utolsó jelenetéhez ért. Göben százados, a­ki tiszttársát, Sönebek őrnagyot meggyilkolta, mint már röviden jelentettük, a vizsgálati fogságban evőkésével el­vágta a nyakát és a­mire orvos érkezett, már meg­halt. Az allensteini dráma ezzel befejeződött. Söne­­beket, a­kit megcsalt a felesége, és a­kit Göben agyonlőtt, már régen eltemették; feleségéről kimon­dották az orvosok, hogy őrült és nem vonható fele­lősségre, most utolsónak a földi igazságszolgáltatás elől a halálba menekült Göben százados, a dráma szomorú hidegségű hőse is. A százados öngyilkossá­gáról Berlinből a következőket jelentik nekünk: Srenk­ Notzing elmeorvost, a­ki Göbent a fog­ságban megvizsgálta, a fogoly százados egy ízben megkérdezte, vájjon nem tartaná-e ő is legjobbnak, ha véget vetne életének. Az orvos vigasztalására, hogy véleménye szerint nem gyilkosság, csak­ ember­ölés miatt fogják elitélni s büntetése kitöltése után még hasznos tagja lehet a társadalomnak, Göben rezignáltan válaszolt. Viselkedése olyan benyomást ■tett, hogy Srenk­ Notzing orvos a vádlott védőjét figyelmeztette, hogy jobban figyeltessen Göbenre, mert kárt akar tenni magában. Az ügyvéd azt vá­laszolta, hogy aggodalomra nincsen ok, mert Göben megígérte neki, hogy édes­anyjára és ezredére való tekintettel nem fog öngyilkosságot elkövetni. Ez az elhatározása, úgy látszik, csak a legutolsó napokban érlelődött meg benne s most véget vetett életének. A szerencsétlen ember élete utolsó pillnatáig való­ságos rabja maradt annak a rettenetes szerelemnek, mely a meggyilkolt őrnagy feleségéhez fűzte. Egy levelében, melyet a börtönből írt, úgy nyilatkozik, hogy ez az asszony minden gondolatát és cselekede­tét ellenállhatatlan erővel befolyásolta és ő képes lett volna érte a legnagyobb bűntetteket is elkövetni. Magáról a végzetes tettről Göben azt írja levelében, hogy először arzénikummal akarták­ Senebeket meg­mérgezni, de mikor a kivitelre került a sor, az a­sz­­szony megijedt és ezt a tervet elejtették. Az emlé­kezetes karácsony estén Sönebekné a karácsonyfa alatt esküvel fogadtatta meg Göbennel, hogy még az nap végezni fog az őrnagygyal. Sönebekné, Göben, levelének vallomásai szerint, inkább egy hisztérikus ötletnek volt az áldozata, sem­mint komolyan akarta volna a gyilkosságot. Erre vall az a körülmény is, hogy a gyilkosság éjszakáján a megállapodás elle­nére bezárta a lakás ablakát s Göbennek úgy kellett behatolnia a szobába, a­hol szembe találta magát Sönebekkel s az őrnagyot, mielőtt szóhoz jutott volna, homlokon lőtte. Srenk-Notzing elmeorvos szerint különben Göbennél a szabad akarat és a szabad elhatározás képessége annyira aláhanyatlott, hogy összes cselekedetét Senebekné parancsára haj­totta végre. Ezzel az asszonynyal szemben Göben soha sem volt normális állapotban s ezért a bíróság is valószínűleg nem gyilkosság, hanem emberölés miatt ítélte volna el a szerencsétlen századost, de Göben már nem várta be ezt az ítéletet. Berlini tudósítónk még a következőket jelenti nekünk: Göben tegnap délután három órakor hozatta cellájába ebédjét és minthogy rendesen kevés étvágy­­gyal evett, mindig tovább hagyták nála az ételt. A cella ajtaja előtt álló börtönőrnek kötelessége volt, hogy az ajtó kis ablakán minden negyedórában be­nézzen a cellába. A­mikor négy óra után benézett és nem látta Göbent, azt hitte, hogy ágyára feküdt, Göben azonban úgy ült ágyának szélére, hogy a bör­tönőr nem láthatta; azután a tompa evőkését megéle­­sítette az edényen és minden erejének megfeszítésé­vel keresztülvágta a nyakát, miközben ágyának szé­lén ülve maradt. A halálnak nagyon gyorsan kellett elkövetkeznie elvérzés következtében, úgy, hogy még abban az esetben sem lehetett volna őt megmenteni, ha az öngyilkosságot előbb fedezték volna föl. Göben két levelet hagyott hátra; az egyiket családjához intézte, a másiknak nem volt címe. Az utóbbiban tel­jes és részletes vallomást tett; azt mondja, hogy annyira Senedekné befolyása alatt állott, hogy föl kellett tennie, hogy megzavarodott elmével kö­vette el a gyilkosságot; ebben az esetben tovább élhe­tett volna; minthogy azonban az elmeorvosok véle­ménye szerint elméje egészen rendes volt, be kellett látnia, hogy közönséges gonosztevő és ebből le kellett vonnia a konzekvenciákat, mert nem akart a tiszti­karra ilyen gyalázatot hozni.­­ (Fű­szeresseg­édek mozgalma.) Egy kő­nyomatos lap arról értesül, hogy a fűszeressegédek ál­talános sztrájkra készülnek s úgy lehet, hogy a sztrájk már a legközelebbi napokban ki is fog törni. A fűszeressegédek ugyanis a főnökökkel múlt év ok­tóber 29-én kollektív szerződést kötöttek, a­melyet azonban a főnökök nem tartottak meg s m­ost érte­sítették a segédeket, hogy az egyezmény több pont­ját nem is fogják megvalósítani. A segédek között ez óriási fölháborodást keltett s a szervező bizottság éles hangú röpiratot adott ki, melyben a főnököket szerződésszegéssel vádolja s kijelenti, hogy ezzel szemben a segédeknek a legélesebb fegyverekkel kell fölvenni a harcot. Az alkalmazottak három egyesületének kiküldötteiből alakított tizenötös bi­zottság ülést tartott, melyben kimondotta, hogy az alkalmazottakat új küzdelemre hívja föl és a kö­vetkező új követelések kivívását tűzi ki célul: 1. Teljes 36 órás munkaszünet. 2. Az üzleteket reggel fél hét óra előtt nem szabad nyitni és legkésőbb este fél nyolckor be kell zárni. 3. A természetbeni ellá­tás teljes eltörlése. 4. Fizetési minimum megállapí­tása. 5. Kötelező alkalmazott egyesületi munkaköz­vetítés.­­­ A mozgalom megvitatása s határozatok hozatala végett az alkalmazottak három egyesülete, vasárnap délután nyilvános nagygyűlést hív egybe, a­melyben részt vesznek az összes fűszer- és élelmi­szer-üzletekben alkalmazott segédek. — (Böjti prédikáció.) Hock János plébános ez évi böjti szentbeszédeit minden pénteken délután öt órakor mondja a kőbányai templomban. — (Lázitó amerikai pánszláv újságok.) Az amerikai pánszláv újságok — bár lázitó cikkeik már nem ismernek el semmi mértéket — úgy látszik, sza­badon terjednek Magyarországon s minden ellenőr­zés nélkül folytatják a tót nép megmételyezését. Elöl jár ebben a vészes munkában az Alleghenyben (Pa) megjelenő Slovensky Hlásnik, az amerikai evan­gélikus tót egyesület és nőegyesület hivatalos köz­lönye. A magyar kormányt támadja Gyürkőzzün­­ neki1, című cikkében, részint a házszabályrevízió, részint a­miatt, hogy nem az általános választói jog, hanem csakis valami választói reform beterjesz­tését ígérte meg. A tótoknak üzeni, hogy íövürkőzze­­nek neki s a­míg a kormány nem terjeszti be az ál­talános választói jogról szóló törvényjavaslatot, a tótok ne fizessenek adót, mondják ki az általános sztrájkot. Egy őrültség, ha nem meg van benne a régi rendszer, a­mennyiben az amerikai tótsághoz és ki­vált a Ligához is van szava : tessék pénzt küldeni a tót ellenállás támogatására! Azt írja, hogy csakis a tótok nembánomságán és fösvénységén múlik, ha a

Next