Budapesti Hírlap, 1908. április (28. évfolyam, 80-105. szám
1908-04-01 / 80. szám
1908. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (80. sz.) Osztrák kitüntetések. Az osztrák hivatalos újság mai száma közli, hogy a kiegyezési tárgyalások alkalmából a király Koritowski dr. pénzügyminiszternek elismerő kézirat kíséretében a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta, Derschatta dr. vasúti miniszternek pedig elismerő királyi kéziratban fejezte ki köszönetét az uralkodó. Kitüntetésben részesültek még: Sieghardt Rudolf miniszterelnöki osztályfőnök, aki az államhivatalnokok 3. osztályába helyeztetett át, Spitzmüller Sándor dr. pénzügyigazgató a legfelsőbb elismerést kapta. Boessler Móric dr. osztályfőnök valóságos belső titkos tanácsosi, Oruber Ignác, Schonka Ferenc és Weeber Ágost osztályfőnökök pedig a lovagi méltóságot kapták. A Lipót-rend kommandeur-keresztjét kapták: Beck Pál lovag kereskedelemügyi és Meyer Róbert pénzügyminiszteri osztályfőnök. A vaskoronarend második osztályát kapták: Bernatzky Ödön és Engel Ágoston pénzügyminiszteri, valamint Zaleski Vencel földmivelésügyi osztályfőnökök. Pöschl Móric pénzügyminiszteri tanácsos a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal, Wimmer Ferdinand dr. a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. — A Lipótrend lovagkeresztjét kapta: Kosinszky Szaniszló vasúti miniszteri tanácsos, Pilz Engelbert és Reisch Rikárd és Schima Károly miniszteri tanácsosok, valamint Seidler Ernő dr. tanár. —A Ferenc József - rend középkeresztjét Brüll Rikárd és Sonnenschein Zsigmond vasúti osztálytanácsosok, ugyanennek a rendnek lovagkeresztjét pedig Rodler Walter dr. és Mörth Károly dr. miniszteri titkárok kapták. Végül Enobloch János báró és Zolger János dr. osztálytanácsosok a legfelsőbb elismerést kapták. A katolikus autonómia. Zichy Nándor gróf, a néppárt vezére, ma délelőtt a képviselőházban fölkereste Apponyi Albert gróf kultuszminisztert, akivel hosszasan beszélgetett. Hír szerint a katolikus autonómia dolgáról tanácskoztak. A szerb püspöki konferencia Karlócáról táviratoztak. A szerb püspöki konferencián Gruics Mihály károlyvárosi püspök azt indítványozta, hogy hivassák egybe az egyházi kongresszus és kérte a konferencia beleegyezését ahhoz, hogy mivel Brankovics pátriárka nem nevezett ki maga helyett helyettest, ő maga, Gruics, mint a metropóliai tanács legidősebb püspöke és alelnöke, azzal hívhassa össze e tanácsot, hogy csupán a kongresszus összehívását határozza el. A püspöki konferencia eztaz indítványt nem fogadta el, hanem kimondotta, hogy vagy nem kell összehívni a metropóliai tanácsot, vagy pedig, ha egybehívják, akkor intézze el az öszszes folyó ügyeket. Elhatározta továbbá a püspöki konferencia, hogy Wekerle Sándor miniszterelnöknél táviratilag fogja sürgetni a korábbi konferenciák határozatainak elintézését, hogy akár adminisztrátor kinevezése útján is siettesse a kongresszus összehívását. Mivel a legközelebbi napokban Bogdanovics Lucián budai püspököt fogják patriárdetben, azt vizsgálni most bajos volna , ha itt is észreveszszük ugyanennek az általános módnak a humanitás szempontjából bizony kárhoztatandó eszközeit, mégis oly jelenségek is mutatkoznak, melyek kedvezőbb megítélést kívánnak. Kezdetben itt is csak egyesek szivárogtak a vörösbőrű nép közé, hiszen tömeges bevándorlás az ország belsejébe nem volt lehetséges, mert csekély számú volt még maga az argentínai nemzet és a saját maga megalakulásával járó viszály foglalkoztatta fiait. Ezek az egyesek, bár többékevésbbé műveltek voltak, meg fehérek és természetes ellenségek, mégis találtak helyet mindenütt a békességes megtelepülésre az indiánok között. Mindegyre többen telepedtek le, majd sokan is. Megfértek a vadak között, mert nem törekedtek leigázásukra, hanem egyenként szinte átvették az indiánok életmódját. Jórészt spanyol eredetűek voltak, fiaik már részben félvér indiánok; félig elvadultak, pásztorkodtak, lóháton éltek, egyébként tétlenül várták az idők múlását az indiánok sátraihoz hasonló kunyhóikban. Teljes igénytelenségükben és a tengerparti európai testvéreiktől elválasztva, levetették bűneiket, amiket talán magukkal hoztak régi társadalmukból és a puszták megelégedett fiaivá váltak. Olyan szegénylegény-félék voltak, a szó jó értelmében, akik a mérhetetlen síkságon nekik tetsző szabadságban élhettek. Argentínaiak voltak ugyan, de mind a mellett az indiánok barátai. Ez a gaucsók elszórtan élő, újkeletű népe volt, mely az egész pampán elterjedt. Ez nem volt önállóságra törekvő része az argentínai nemzetnek; ellenkezőleg, a tengerparton dúló viszálykodással nem törődő, rövidesen gyarapodó, a kultúra elől rejtőzködő, jóféle csőcselék. De ennek révén utat találtak azután a többiek. Itt-ott, már a gancsók kedvéért és ezeknek Mentelmi ügyek. Aelőház mentelmi bizottsága ma délelőtt tíz óra.... - Jatinszky György elnöklésével ülést tartott. A bifi Várady Károlyt rágalmazásért, Szkicsák Ferencet sajtó rendőri kihágásért, Zanella Rikárdot, Ivánka Imrét és Szmrecsányi Györgyöt párviadalért, Ivánka Milánt és Juriga Nándort nemzetiségi izgatásért kiadta; Brestyánszky Kálmánt, Ráth Endrét és Gyuriss Emilt nem adta ki. Ifj. Madarász József egy képviselőválasztás alkalmával történt inzultusért menvédelmében megtelepedett egy-egy kereskedő a nagy pusztaság szögeiben, először a széleken, majd beljebb, az indiánok között is. Értéktelen tárgyakkal és pálinkával jöttek, nagy haszonnal kereskedtek, igaz, mindig halálfélelem között. Az állam egész területét közben fölosztották a papiroson Buenosz-Aireszben, a gyorsan fejlődő fővárosban, ahol rendkívül élénk politikai élet lüktetett a múlt század közepén és ha másképpen nem, hát azzal jutalmazták nagy férfiaikat az időnként győzedelmes és uralomra került pártok, hogy méretlen nagy birtokokat adományoztak nekik az indiánok területeiből, de csak a mappán kijelölve! Akármelyik német hercegséget is meghaladta egy-egy ilyen donáció a térképen, amely azonban a valóságban nem volt körülhatárolva. Lassan kint a tőke is kezdett beszivárogni az országba, melynek néhány tengerparti városa, a nagy birodalomnak természetes gazdagságából folyton gyarapodva, rendkívül dús jövedelmet ígért minden kívülről jövő vállalkozásnak. Kezdtek építeni befelé vivő utakat, vasutakat, csatornákat. Különösen az angolok és észak-amerikaiak, akik mindig egyúttal útjaik mentén rendkívül terjedelmes földbirtokot is szereztek. Argentinéban még manapság sem mérik a földet kicsiny holdakban, hanem leguák (huszonhat négyzetkilométer) szerint árulják sok helyütt most is, hát még akkor, amikor ez a föld még senkié sem volt, azaz csak a vörösbőrűeké! Az állam északi részét, talán akkora területen, mint két-három európai ország, így osztogatták el egymásnak. Argentína mostani kétszáz milliomos, sőt milliárdos családja ezzel szerezte óriási törzsvagyonát földbirtokban; akkor csak egyes foltok voltak e birtokok a mappán, de ma már dús aratást hoznak tulajdonosuknak, mert külföldi tőkével művelni kezdték,kátusi adminisztrátorrá kinevezni, főegyházmegyéje régi konzisztóriuma tekintetében a püspökök ama meggyőződésüket nyilvánították, hogy a konzisztórium törvénytelen, mert Jankovics Anatol arhimandritát törvénytelenül nevezték ki annak alelnökévé és így a konzisztórium összes eddigi munkálkodása törvénytelen és semmis. A kolostori nyomdáról kitűnt, hogy a szent szinódus róla soha semminemű határozatot nem hozott, a kolostori szeminárium patronátusát ki nem nevezte és ennek a nyomdát nem ajándékozta, mert erre joga sem volt. A püspökök elismerik, hogy a kongresszusi választmánynak a kolostori nyomda, valamint a kolostorok fölött való jogát a szerzetesek megtámadni készülnek abban az esetben, ha a kolostori nyomda birtokháboborító perében a fölebbvitelnél a pert megnyeri és kérni fogják, hogy tiltassék meg a kongresszusi választmánynak a zárdákon való felügyelet gyakorlása, mert azok az ő tulajdonuk és bírói után fogják keresni annak kimondását, hogy a választmány ne háborgathassa békés birtoklásukat. A konferencián a verseci és temesvári püspökök nem vettek részt. Zmejanovics Gábor verseci püspök a kongresszusi választmány ülését április 8-ára Karlócára összehívta. A közös költségvetés, Bécsből jelentik nekünk. A közös miniszterek húsvét után kezdik meg a közös költségvetés tárgyalását. A delegációk májusban ülnek össze. A delegációk és a tiszti fizetés. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy estilapnak az a hire, mintha a tiszti fizetés kérdése miatt a delegációkat őszre halasztanák és mintha ebben a rasurat pártviszonyaira való tekintettel az osztrák miniszterelnök is közreműködnék, mint illetékes helyről föl vagyunk hatalmazva ennek közlésére, a valóságnak meg nem felel. A szandzsák-vasút építése. Bécsből jelentik nekünk. A szandzsák-vasút nyomjelző munkáját április 15-én kezdik meg és pedig négy helyen egyszerre, Pripojeben, Jenicában, Novibazirban és Mitrovicában. A nyomjelző munkát valószínűleg csak szeptember végén fogják befejezni, n telmi jogának megsértését jelentette be. A bizottság azonban ebben az esetben nem látta a mentelmi jog megsértését. Kossuth Ferenc Bécsben, Budapest, márc. 31. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ma délután Bécsbe utazott s holnap délelőtt kihallgatáson jelenik meg a királynál. Félhivatalosan Kossuth utazásához azt az egyszerű magyarázatot fűzik, hogy a kereskedelmi miniszter folyó ügyekben fog előterjesztést tenni ő felségének, mert már hónapok óta nem jelent meg a király színe előtt. És Kossuth Ferencnek még egy nyilvános jogcíme van most a bécsi utazásra, nevezetesen meg kell köszönnie a Lipót-rend nagykeresztjét, amelylyel kitüntette a király. Politikai körökben azonban nem tekintik egészen normálisnak és közönségesnek ezt az audienciát. Igen érdekes motívumokat és még érdekesebb, mert bonyodalmasabb, kombinációkat hoznak vele kapcsolatba. Normálisnak nevezhető az olyan királyi kihallgatás, amelyet valamely miniszter tárcája körét érdeklő ügyben kér. Ilyenkor a kihallgatás szó nélkül megadatik, mert a miniszternek normális keretben — azt lehet mondani — szabad bemenete van a királynál. De Kossuth kihallgatása nem ilyen természetű. ő most nem mint tárca-miniszter, hanem mint a parlamenti többség vezére jelenik meg a felséges urnál. Ezen a címen kért kihallgatást nemrég, mintegy tíz nappal ezelőtt. Már akkor kilátásban volt Kossuth Ferenc bécsi utazása, de ez a király gyöngélkedése folytán elmaradt — miközben Wekerle is megmázta Bécset a holnapig. A rendkívüli körülmény az, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ezúttal nem a tárcáját érdeklő ügyben, hanem mint a negyvennyolcas többség feje tesz előterjesztést a királynak az égetően aktuális politikai kérdésekről és az általános politikai helyzetről. Igen súlyos problémává, nőtt a bankkérdés; nagy nehézségek mutatkoznak még mindig a tisztifizetéik rendezése dolgában és az egész helyzet tisztázása és A tőke csakhamar követelőzővé vált, hisz a tőke irgalmatlanul követel mindenütt; jövedelmet kívánt és a birtok valóságos körülhatárolását. De éppen ezt nem tűrték az indiánok. Torzsalkodás, majd irtózatos kegyetlenkedés folyt ezért mindkét részről Argentína belsejében, sőt még azon is túl csak véres küzdelem árán terjedhetett az európai kultúra a lassan visszavonuló indián törzsek szabad területeinek határán, így jutottak el Neukven tartomány széléig. Innét fejtették ki a legszívósabb ellentállást a rézbőrnek, mert a nagy folyóköznek minden dombja, minden völgye egy-egy váruk volt, ahonnét nem is birták őket fegyveres erővel kiűzni. Azonban a pálinka, meg a vesztegetés és az egyes törzseknek egymás ellen való uszítása, meg más erkölcstelen eszköz megrontotta a különben oly félelmetes, a fehéreket halálra gyűlölő bennszülötteket. Minél kíméletlenebből követelték a gazdagok birtokaiknak elfoglalhatását, különösen az angolok, annál közelebb jutottak az indiánok végükhöz és mert bizony évtizedeken át raboltak, gyilkoltak és minduntalan betörtek a fehérek helyenkint keletkező telepeire, mindenütt pusztítva, ahova csak érhettek, hát rászolgáltak, hogy az állami hatalom végre teljesen megtörje őket. Buenosz-Aireszben 1876-ban teljes kiirtásukat határozták el. Róka generálist bízták meg a nagy ítélet végrehajtásával. A Rio Negromajdnem akkora folyó, mint a Duna, területéről végképpen kipusztította őket három évig húzódó hadjáratban. A háborúk történetében ritkán lehetett oly tökéletes sikert följegyezni, mint amilyen az övé volt. Derékon törte a sok százezernyi indián népet. A déli törzseket lehajtotta Patagónia legvégére, a kietlen Tűzföldig, ahol a megmaradt, állítólag harmincezer lelket letelepedésre kényszeritették, hogy ott