Budapesti Hírlap, 1908. április (28. évfolyam, 80-105. szám

1908-04-01 / 80. szám

1908. április 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (80. sz.) Osztrák kitüntetések. Az osztrák hivatalos újság mai száma közli, hogy a kiegyezési tárgyalások alkalmából a király Koritowski dr. pénzügyminisz­ternek elismerő kézirat kíséretében a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta, Derschatta dr. vasúti miniszternek pedig elismerő királyi kéziratban fe­jezte ki köszönetét az uralkodó. Kitüntetésben ré­szesültek még: Sieghardt Rudolf miniszterelnöki osztályfőnök, a­ki az államhivatalnokok 3. osztá­lyába helyeztetett át, Spitzmüller Sándor dr. pénz­ügyigazgató a legfelsőbb elismerést kapta. Boessler Móric dr. osztályfőnök valóságos belső titkos taná­csosi, Oruber Ignác, Schonka Ferenc és Weeber Ágost osztályfőnökök pedig a lovagi méltóságot kap­ták.­­ A Lipót-rend kommandeur-keresztjét kap­ták: Beck Pál lovag kereskedelemügyi és Meyer Ró­bert pénzügyminiszteri osztályfőnök. A vaskorona­­rend második osztályát kapták: Bernatzky Ödön és Engel Ágoston pénzügyminiszteri, valamint Zaleski Vencel földmivelésügyi osztályfőnökök. Pöschl Mó­ric pénzügyminiszteri tanácsos a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal, Wimmer Ferdinand dr. a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. — A Lipót­­rend lovagkeresztjét kapta: Kosinszky Szaniszló vasúti miniszteri tanácsos, Pilz Engelbert és Reisch Rikárd és Schima Károly miniszteri tanácsosok, valamint Seidler Ernő dr. tanár. —A Ferenc József - rend középkeresztjét Brüll Rikárd és Sonnenschein Zsigmond vasúti osztálytanácsosok, ugyanennek a rendnek lovagkeresztjét pedig Rodler Walter dr. és Mörth Károly dr. miniszteri titkárok kapták. Végül Enobloch János báró és Zolger János dr. osz­tálytanácsosok a legfelsőbb elismerést kapták. A katolikus autonómia. Zichy Nándor gróf, a néppárt vezére, ma délelőtt a képviselőházban föl­kereste Apponyi Albert gróf kultuszminisztert, a­kivel hosszasan beszélgetett. Hír szerint a katolikus autonómia dolgáról tanácskoztak. A szerb püspöki konferencia­ Karlócáról táviratoztak. A szerb püspöki konferencián Gruics Mihály károlyvárosi püspök azt indítványozta, hogy hivassák egybe az egyházi kongresszus és kérte a konferencia beleegyezését ahhoz, hogy mivel Bran­­kovics pátriárka nem nevezett ki maga helyett he­lyettest, ő maga, Gruics, mint a metropóliai tanács legidősebb püspöke és alelnöke, azzal hívhassa össze e tanácsot, hogy csupán a kongresszus összehívását határozza el. A püspöki konferencia ezt­­az indít­ványt nem fogadta el, hanem kimondotta, hogy vag­y nem kell összehívni a metropóliai tanácsot, vagy pedig, ha egybehívják, akkor intézze el az ösz­­szes folyó ügyeket. Elhatározta továbbá a püspöki konferencia, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök­nél táviratilag fogja sürgetni a korábbi konferen­ciák határozatainak elintézését, hogy akár admi­nisztrátor kinevezése útján is siettesse a kongres­szus összehívását. Mivel a legközelebbi napokban Bogdanovics Lucián budai püspököt fogják patriár­detben, azt vizsgálni most bajos volna , ha itt is észreveszszük­ ugyanennek az általános módnak a humanitás szempontjából bizony kárhoztatandó eszközeit, mégis oly jelenségek is mutatkoznak, melyek kedvezőbb megítélést kívánnak. Kezdetben itt is csak egyesek szivárogtak a vörösbőrű nép közé, hiszen tömeges bevándor­lás az ország belsejébe nem volt lehetséges, mert csekély számú volt még maga az argentínai nem­zet és a saját maga megalakulásával járó viszály foglalkoztatta fiait. Ezek az egyesek, bár többé­­kevésbbé műveltek voltak, meg fehérek és termé­szetes ellenségek, mégis találtak helyet min­denütt a békességes megtelepülésre az indiánok között. Mindegyre többen telepedtek le, majd sokan is. Megfértek a vadak között, mert nem törekedtek leigázásukra, hanem egyenként szinte átvették az indiánok életmódját. Jórészt spanyol eredetűek voltak, fiaik már részben félvér in­diánok; félig elvadultak, pásztorkodtak, lóháton éltek, egyébként tétlenül várták az idők múlását az indiánok sátraihoz hasonló kunyhóikban. Tel­jes igénytelenségükben és a tengerparti európai testvéreiktől elválasztva, levetették bűneiket, a­miket talán magukkal hoztak régi társadalmuk­ból és a puszták megelégedett fiaivá váltak. Olyan szegénylegény-félék voltak, a szó jó értel­mében, a­kik a mérhetetlen síkságon nekik tetsző szabadságban élhettek. Argentínaiak voltak ugyan, de mind a mellett az indiánok barátai. Ez a gaucsók elszórtan élő, újkeletű népe volt, mely az egész pampán elterjedt. Ez nem volt önállóságra törekvő része az argentínai nemzetnek; ellenkezőleg, a tenger­parton dúló viszálykodással nem törődő, rövide­sen gyarapodó,­ a kultúra elől rejtőzködő, jóféle csőcselék. De ennek révén utat találtak azután a többiek. Itt-ott, már a gancsók kedvéért és ezeknek Mentelmi ügyek. A­­­­előház mentelmi bizottsága ma délelőtt tíz óra.... - Jatinszky György elnöklésével ülést tartott. A bi­fi Várady Ká­rolyt rágalmazásért, Szkicsák Ferencet sajtó rendőri kihágásért, Zanella Rikárdot, Ivánka Imrét és Szmrecsányi Györgyöt párviadalért, Ivánka Milánt és Juriga Nándort nemzetiségi izgatásért kiadta; Brestyánszky Kálmánt, Ráth Endrét és Gyuriss Emilt nem adta ki. Ifj. Madarász József egy kép­viselőválasztás alkalmával történt inzultusért men­védelmében megtelepedett egy-egy kereskedő a nagy pusztaság szögeiben, először a széleken, majd beljebb, az indiánok között is. Értéktelen tárgyakkal és pálinkával jöttek, nagy haszonnal kereskedtek, igaz, mindig halálfélelem között. Az állam egész területét közben fölosztot­ták a papiroson Buenosz-Aireszben, a gyorsan fejlődő fővárosban, a­hol rendkívül élénk poli­tikai élet lüktetett a múlt század közepén és ha másképpen nem, hát azzal jutalmazták nagy fér­­fiaikat az időnként győzedelmes és uralomra ke­rült pártok, hogy méretlen nagy birtokokat ado­mányoztak nekik az indiánok területeiből, de csak a mappán kijelölve! Akármelyik német hercegséget is meghaladta egy-egy ilyen donáció a térképen, a­mely azonban a valóságban nem volt körülhatárolva. Lassan kint a tőke is kezdett beszivárogni az országba, melynek néhány tengerparti városa, a nagy birodalomnak természetes gazdagságából folyton gyarapodva, rendkívül dús jövedelmet ígért minden kívülről jövő vállalkozásnak. Kezd­tek építeni befelé vivő utakat, vasutakat, csator­nákat. Különösen az angolok és észak-ame­rikaiak, a­kik mindig egyúttal útjaik mentén rendkívül terjedelmes földbirtokot is szereztek. Argentinéban még manapság sem mérik a földet kicsiny holdakban, hanem leguák (huszon­hat négyzetkilométer) szerint árulják sok helyütt most is, hát még akkor, a­mikor ez a föld még senkié sem volt, azaz csak a vörösbőrűeké! Az állam északi részét, talán akkora területen, mint két-három európai ország, így osztogatták el egy­másnak. Argentína mostani kétszáz milliomos, sőt milliárdos családja ezzel szerezte óriási törzs­vagyonát földbirtokban; akkor csak egyes fol­tok voltak e birtokok a mappán, de ma már dús aratást hoznak tulajdonosuknak, mert külföldi tőkével művelni kezdték,­kátusi adminisztrátorrá kinevezni, főegyházmegyéje régi konzisztóriuma tekintetében a püspökök ama meggyőződésüket nyilvánították, hogy a konzisztó­­rium törvénytelen, mert Jankovics Anatol arhi­­mandritát törvénytelenül nevezték ki annak alelnö­­kévé és így a konzisztórium összes eddigi munkálko­dása törvénytelen és semmis. A kolostori nyomdáról kitűnt, hogy a szent szinódus róla soha semminemű határozatot nem hozott, a kolostori szeminárium patronátusát ki nem nevezte és ennek a nyomdát nem ajándékozta, mert erre joga sem volt. A püs­pökök elismerik, hogy a kongresszusi választmánynak a kolostori nyomda, valamint a kolostorok fölött való jogát a szerzetesek megtámadni készülnek ab­ban az esetben, ha a kolostori nyomda birtokhábo­­borító perében a fölebbvitelnél a pert megnyeri és kérni fogják, hogy tiltassék meg a kongresszusi vá­lasztmánynak a zárdákon való felügyelet gyakor­lása, mert azok az ő tulajdonuk és bírói után fogják keresni annak kimondását, hogy a választmány ne háborgathassa békés birtoklásukat. A konferencián a verseci és temesvári püspökök nem vettek részt. Zmejanovics Gábor verseci püspök a kongresszusi választmány ülését április 8-ára Karlócára össze­hívta. A közös költségvetés, Bécsből jelentik ne­künk. A közös miniszterek húsvét után kezdik meg a közös költségvetés tárgyalását. A delegációk május­ban ülnek össze. A delegációk és a tiszti fizetés. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy estilapnak az a hire, mintha a tiszti fizetés kérdése miatt a delegációkat őszre halasztanák és mintha ebben a rasurat párt­viszonyaira való tekintettel az osztrák miniszterel­nök is közreműködnék, mint illetékes helyről föl va­gyunk hatalmazva ennek közlésére, a valóságnak meg nem felel. A szandzsák-vasút építése. Bécsből jelentik nekünk. A szandzsák-vasút nyomjelző munkáját április 15-én kezdik meg és pedig négy helyen egy­szerre, Pripojeben, Jenicában, Novibazirban és Mitrovicában. A nyomjelző munkát valószínűleg csak szeptember végén fogják befejezni,­ n­ telmi jogának megsértését jelentette be. A bizott­ság azonban ebben az esetben nem látta a mentelmi jog megsértését. Kossuth Ferenc Bécsben, Budapest, márc. 31. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ma délután Bécsbe utazott s holnap délelőtt ki­hallgatáson jelenik meg a királynál. Félhivatalosan Kossuth utazásához azt az egyszerű magyarázatot fű­zik, hogy a kereske­delmi miniszter folyó ügyekben fog előterjesz­tést tenni ő felségének, mert már hónapok óta nem jelent meg a király színe előtt. És Kossuth Ferencnek még egy nyilvános jogcíme van most a bécsi utazásra, nevezetesen meg kell köszönnie a Lipót-rend nagykeresztjét, a­melylyel kitün­tette a király. Politikai körökben azonban nem tekintik egészen normálisnak és közönségesnek ezt az audienciát. Igen érdekes motívumokat és még érdekesebb, mert bonyodalmasabb, kombináció­kat hoznak vele kapcsolatba. Normálisnak nevez­hető az olyan királyi kihallgatás, a­melyet vala­mely miniszter tárcája körét érdeklő ügyben kér. Ilyenkor a kihallgatás szó nélkül megadatik, mert a miniszternek normális keretben — azt lehet mondani — szabad bemenete van a király­nál. De Kossuth kihallgatása nem ilyen termé­szetű. ő most nem mint tárca-mi­niszter, hanem mint a parlamenti többség vezére jelenik meg a felséges urnál. Ezen a címen kért kihallgatást nemrég, mintegy tíz nappal ezelőtt. Már akkor kilátás­ban volt Kossuth Ferenc bécsi utazása, de ez a király gyöngélkedése folytán elmaradt — mi­közben Wekerle is megm­ázta Bécset a holnapig. A rendkívüli körülmény az, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter ezúttal nem a tárcáját érdeklő ügyben, hanem mint a negy­vennyolcas többség feje tesz előterjesztést a ki­rálynak az égetően aktuális politikai kérdésekről és az általános politikai helyzetről. Igen súlyos problémává, nőtt a bankkérdés; nagy nehézségek mutatkoznak még mindig a tisztifizeté­ik ren­dezése dolgában és az egész helyzet tisztázása és A tőke csakhamar követelőzővé vált, hisz a tőke irgalmatlanul követel mindenütt; jövedel­met kívánt és a birtok valóságos körülhatárolá­sát. De éppen ezt nem tűrték az indiánok. Tor­zsalkodás, majd irtózatos kegyetlenkedés folyt ezért mindkét részről Argentína belsejében, sőt még azon is túl csak véres küzdelem árán ter­jedhetett az európai kultúra a lassan visszavo­nuló indián törzsek szabad területeinek határán, így jutottak el Neukven tartomány széléig. Innét fejtették ki a legszívósabb ellentállást a réz­­bőrnek, mert a nagy folyóköznek minden dombja, minden völgye egy-egy váruk volt, a­honnét nem is birták őket fegyveres erővel kiűzni. Azonban a pálinka, meg a vesztegetés és az egyes törzsek­nek egymás ellen való uszítása, meg más erkölcs­telen eszköz megrontotta a különben oly félelme­tes, a fehéreket halálra gyűlölő bennszülötteket. Minél kíméletlenebből követelték a gazda­gok birtokaiknak elfoglalhatását, különösen az angolok, annál közelebb jutottak az indiánok végükhöz és mert bizony évtizedeken át raboltak, gyilkoltak és minduntalan betörtek a fehérek helyenkint keletkező telepeire, mindenütt pusz­títva, a­hova csak érhettek, hát rászolgáltak, hogy az állami hatalom végre teljesen megtörje őket. Buenosz-Aireszben 1876-ban teljes kiirtásukat határozták el. Róka generálist bízták meg a nagy ítélet végrehaj­tá­sával. A Rio Negro­­majdnem akkora folyó, mint a Duna, területéről végképpen kipusztította őket három évig húzódó hadjáratban. A háborúk tör­ténetében ritkán lehetett oly tökéletes sikert föl­jegyezni, mint a­milyen az övé volt. Derékon törte a sok százezernyi indián népet. A déli tör­zseket lehajtotta Patagónia legvégére, a kietlen Tűzföldig, a­hol a megmaradt, állítólag harminc­ezer lelket letelepedésre kényszeritették, hogy ott

Next