Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-21 / 149. szám

1908. június 21. BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) magyar karakternek, a magyar fölfogásnak, a magyar gondolkodásmódnak kell hogy a hordo­zója legyen, mint a­hogy a francia éle a franciáé, az angol az angolé. Hogy van egy speciális, egy sajátos, egy elemien jellemző magyar humor, ezt egy egész bibliotékával bizonyíthatjuk, nagy íróink és poétáink művei mellett hatalmas gyűj­teményével az anekdotáknak, kedves tréfáknak és jó mondásoknak, a melyek úgy születtek, mint a népdal, a szerzőjük, a magyar lélek, a mely­nek a vonásait viselik és tulajdonságaival tel­jesek. Magyar éle tehát van, de nem több, mint a­mennyi — régen volt. Nem teremne többet? Ezt nem hisszük. Inkább úgy áll a dolog, hogy­­— a kelete megfogyott. A­mi elmésség, ötlet, jó mondás, tréfa akár a társaságban, akár az iroda­lomban, könyvben és színpadon forgalomba jön, annak legalább kilenc tizedrésze nem magyar vicc, vagyis nem olyan, a­mely a magyar lelket,­ a magyar gondolkodást jellemezné. Nem elszige­telt jelenség az, hogy például a Goldstein Számi­nak tíz változata jelenik meg a színpadon, meg az élclapokban, míg a magyar humornak egy képviselője terem. A­minek azután az az ered­ménye, hogy a magyar vicc nem képviseli a ma­gyar gondolkodást vagy­­ hamisan képviseli. A­mennyiben pedig hatással van rá, ez a hatás semmi esetre sem szolgálja a gondolkodás ma­gyarságának tisztaságát. Hogy a nyelv tisztaságát nem szolgálja, azt itt Budapesten alig kell bővebben bizonyít­gatni. A könnyebb fajsúlyú színpadokon és a mulatóhelyek deszkáin elhatalmasodott zsargon­viccek az idegen szavak egész seregét szórták bele a speciális budapesti nyelvbe, a­mely ettől lett igazán­­ speciálissá. Pedig ha van nyelv, a­melynek a tudásában a legnagyobb és legelső magyar város közönségének még sokáig tökéle­tesítenie kell magát, úgy ez a nyelv — a magyar nyelv. Budapest nyelve,­ fájdalom, még meg­lehetősen messze van attól a tisztaságtól, a­mely­ben az egész magyar szellemi élet közepén ra­gyognia kellene és hogy még zavarosabbá, még kevertebbé tétessel, ezt meg nem éri ezer nagy­­szerű vicc sem abból a fajtából, a­melyet Csontos képviselő úr olyan kitűnően tud előadni. Mi lehet természetesebb, jogosabb, meg­­okoltabb annál, ha nemzeti egyéniségünk érvé­­nyesítésére, a nemzeti lélek kifejezésére törek­szünk az élet egész területén. Akármilyen a szár­mazásunk, a felekezetünk, abban bizonyára egyek vagyunk mindnyájan, a­kik magunkat magyaroknak érezzük, hogy a magyar lélek sza­vát szeretjük és kívánjuk hallani tudományban, művészetben, mesében, dalban, ítéletben és tré­fában egyaránt. Ebből a lélekből pedig telik minden érték. A magyar embernek egyáltalában nem kell föláldoznia semmit a magyarságából, hogy elmés ember lehessen. És ha idegenből szedi az elmésségét, ennek bizonyára nem a ma­gyarsága az oka. — (Adakozás.) Ma a következő adományokat kaptuk: Szent Antal szegényeinek: Pálffy Ferencné 10 korona, Szerbák Endre, Desze 5 korona. — (A diplomácia köréből.) Mint a hivatalos lap mai száma közli, a király szápári, mura-szombati és széchy-szigeti Szápáry Lőrinc gróf dr. elsőosz­­tályu követségi tanácsosnak a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal, sédeni Ambrózy Laj­ig báró másodosztályú követségi tanácsosnak és fürsten­­bergi W­estphalen Tibold gróf másodosztályú követ­ségi tanácsosi címmel fölruházott követségi titkár­nak a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen, Franz Ottó követségi titkárnak a vaskorona-rend harmadik osztályát, szápári mura­szombati és széchy-szigeti Szápáry Frigyes gróf követségi titkárnak a másod­osztályú követségi tanácsosi címet, Andrian-Wer­­burg Lipót báró dr. követségi titkárnak a harmad­osztályú vaskoronarendet, végül Mekovics Milán kö­vetségi irodatitkárnak a koronás arany-érderekeresz­­tet adományozta.­­ (Küldöttség Szterényinél.) Rakovszky Béla és Brestyenszky Kálmán képviselő vezetésével ma délelőtt küldöttség tisztelgett Szterényi József államtitkárnál, a­kitől a nagybék­­—privigyei vas­útvonal és a privigye—érsekujvári csatlakozás dol­gában kértek több módosítást a mostani menetrend­ben. Most ugyanis a vonatoknak nincsen megfelelő csatlakozása a budapest—bécsi vonatokhoz. Szteré­­nyi József államtitkár megígérte, hogy az ügyet alaposan megvizsgálja.­­ (Damjanichné arcképe.) Ünnepet ült ma a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének cinkotai árvaháza. Délelőtt tizenegy órakor leplez­ték le az egyesület alapítójának és elnökének, Dam­janich János özvegyének, született Csernovics Emí­liának arcképét, a­melyet Rátz Béláné festett és az egyesületnek ajándékozott. Az évzáró vizsgálat ke­retében tartották meg az ünnepet. Mikor a nyolc­vankilenc esztendős nagyasszony a terembe lépett, valósággal elhalmozták virággal. Az ünnep a Him­nusz eléneklésével kezdődött. Utána Fáy Szeréna, a Nemzeti Színház művésznője Tóth Kálmánnak Dam­­janichnn utóképe előtt című­ költeményét adta elő, Kazinczy Sára intézeti növendék Fisa Lajosnak A gyászoló özvegy, Spáffyi Margit pedig Gaál Mózesi­nek A két hősnőről című költeményét szavalta el. Az egyesület részéről Grúz Albertné elnöknő mon­­­dott ezután beszédét s átvette az arcképet. — Negyvenhét éve múlt immár — úgymond — hogy nagyasszonyunk, egyesületünk mélyen tisz­telt elnöke, özv. Damjanich Jánosné, kinek arcké­­pét hálánk és kegyeletünk jeléül, csak az imént lehettünk szerencsések leleplezni, nemes szivének sugallatát követve, egy árvaháznak létesítését tűzte ki életfeladatul. E nemes céljának elérésére, évtizedek folyamán, soha meg nem szűnő, fáradsá­gos, önfeláldozó, lankadatlan munkásságot fejtett ki. Ezt az odaadó, emberbaráti, nemes célokat szol­gáló tevékenységét fényes siker koronázta. A most kibővített árvaházban száz meg száz árvalány nyert gondos nevelést és kiképzést, a­kik mindannyian hasznos, munkás tagjaivá lettek a magyar társada­lomnak és a­kik meg nem szűnő hálával foglalják imádságukba annak a fenkölt lelkű­ asszonynak ál­dott nevét, a­ki megteremtette számukra — a­­ sze­rető szülők hiányában — a szeretet e menedékhe­lyét, az otthont, a meleg tűzhelyet. Fogadja áldásos működéséért ez alkalommal is mély hálánkat. Köszönetet mondott ezután Rácz Bélánénak, a­ki a képet festette és átadta Saresevics Betti­nek, az intézet igazgatónőjének megőrzés végett. Végre köszönetet mondott Batthyány Gézáné gróf­­nénak, az egyesület védőjének, a­ki szintén jelen vett az ünnepen. Saresevics Betti átvette a képet és az ünnep a Szózat eléneklésével véget ért. Dam­janich tábornok özvegyét táviratilag is sokan üdvö­zölték.­­ (Királyi elismerés és kitüntetés.) Mint a Bud. Tud. értesül, a király elrendelte, hogy Ulbrich Aurél főfelügyelőnek, az államvasutak bu­dapesti gépgyára főnökhelyettesének és e gyár épí­tési osztálya főnökének, az állami vasgyárak tüdő­beteg munkásai részére létesített algyógyi szanató­rium építésénél szerzett érdemei méltánylásán­ leg­felsőbb elismerésének kifejezése tudtul adassák és ugyane téren szerzett érdemeik elismeréséül Axmann Béla dr. felügyelő-főorvosnak, az állami vasgyárak egészségügyi vezetőjének, valamint Czif­er József építő vállalkozónak a Ferenc­ József-rend lovagke­­resztjét, továbbá Palkovits Aurélnak, az államvas­utak gépgyárának építő osztályában alkalmazott hi­vatalnoknak az arany érdemkeresztet és végül Mis­­sik Adolfnak Cziller József építő vállalkozó szolgá­latában álló építésvezetőnek a koronás arany érdem­keresztet adományozta.­­ (E­ajláth­ József gróf ünneplése.) Sátor­alja-Vjb­olyről jelentik. Ma ünnepelte gróf Majláth József perbertyiki nagybirtokos a Bodrogközi Tisza­­szabályozó társaság elnöke, elnökségének 22, és mun­kálkodásának 25 éves jubileumát. A jubilánst ez al­kalomból lelkes ovációban részesítették. A társaság a jubileum alkalmából díszközgyűlést tartott, a me­lyen megjelent Meczner Gyula főispán, Dókus alis­pán és Kvassay Jenő miniszteri tanácsos is, kik üdvözlő beszédeket mondtak. Gyülés után bankér volt.­­ (Adomány a Jókai-szoborra.) Füredi Mór dr. ma levélben arról értesítette Berzeviczy Al­bertet, a Jókai-Szoborbizottság elnökét, hogy Feszty Árpádné, Jókai Róza a Jókai-szobor és síremlék javára ma SOCO koronát fizetett le a Magyar álta­lános takarékpénztárnál. Berzeviczy ezért a nemes­­lelkű adományért meleghangú köszönő levelet irt Feszty Árpádnénak.­­ (Burns miniszter betegsége.) Londonból táviratozzák, John Burns miniszter komolyan meg­betegedett. Doktorai a betegség természetét nem is­merik. A múlt szombaton, miközben a szuffragottek tüntető felvonulást rendeztek, egy részeg soffőr automobiljával egy rendőrt a falhoz szorított. Burns, a­ki a jelenetnek tanúja volt, odasietett, az automo­bilt félretolta és a rendőrt kiszabadította. Valószí­nűleg ekkor valami belső sérülést szenvedett és ez az oka mostani betegségének. ’• — (Házasság.) Steinitz Gyula dr. topolyai ügyvéd eljegyezte Roth Mariskát, K­oth­ Manó óbe­csei kereskedő leányát. Vizkeleti Kiss Elemér dr., a szentgotthárdi járás főszolgabirája, szolgálaton kívüli honvédhu­­szárhadnagy, eljegyezte Horvát Margitot­ . Kelemen Béla dr. eljegyezte Helcz Gizikét, Helcz Antal volt esztergomi polgármester leányát Esztergomban. Altmann Jakab makói állami főgimnáziumi tanár eljegyezte özvegy Politzer B.-né leányát, Gi­zellát Magyarcsas­ádról. Zsíros Imre mérnök, idősebb Zsiros József solymári birtokos fia eljegyezte bodorfai és hegyi Pécsei Paulát, Péczel Mihály szilvásváradi főerdész leányát. Jórfy József dr. zirci (veszprém megyei) szolga­­bíró és Be­óthyné Áts Mariska június 24-én tartják esküvőjüket Szombathelyen. Neumann Károly, az Adria-kávéház társtulaj­donosa, ma házasságot kötött Gunszt Rózsával Bu­dapesten. Védsz Zsigmond dombóvári földbérlő elje­gyezte Hoffmann Mihály fővárosi lapszerkesztő nő­testvérét, Hoffmann Rózsát Szigetvárott. Tóthfalussy Kálmán, a beszterce-maszódvárme­­gyei zálogkölcsön és hitelintézet tisztviselője elje­gyezte Auer Jolánkát, Auér Lipót gyalui kereskedő leányát.­­ (Az Újságkiadók Szövetségének jubi­leuma.) A Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége június 28-án Sopronban tartja rendes évi közgyűlé­sét, a­mely egyúttal a Szövetségnek tízéves jubiláns közgyűlése. A forduló alkalmából a Szövetség meg­­íratta és a modern nyomdai ipar ízléses kiállításá­ban kiadta a Szövetségnek tízéves történetét. A Szö­vetség titkára, Illés József írta a munkát, igen szépen és teljes hivatottságga! Az érdekes füzet, első lapján a Szövetség elnökének, Zilahi Simonnak arcképét közli. Más, sikerült arckép-felvételek is találhatók a füzetben, a­melynek bevezető cikkelyéből közöljük a következő részletet: Ha a szövetség tízévi működésének semmi más eredménye nem volna, csak annyi, hogy fölrázta a kiadókat a gyilkos tespedésből, megtörte a közönyt és tömöríteni tudta a széthúzókat é­s kételkedőket a ki­bontott zászló körül egy közös cél felé, akkor is érde­mes volt létesíteni és akkor sem veszett kárba azok­nak a derék és tiszteletreméltó férfiaknak munkája, a­kik a szövetség megteremtése és megalapozása körül buzgólkod­tak. A­mikor Rákosi Jenő az országos kongresszuson arra szólította föl a tagokat, hogy: álljunk össze, forrjunk össze legalább kifelé egy testté, egy lélekké, hogy valamik legyünk, a­mikor Zilahi Simon, a kon­gresszus elnöke az ékes szónak minden varázsával rajzolta meg egy újságkiadókból alakuló testületnek óriási erkölcsi hatalmát, jóformán még lehetetlen feladatnak látszott, hogy külön, sőt egymás ellen működő erők közös célok és érdeket szolgáló egyesület körül tömörüljenek. Mert az újságkiadó és mestersége semmi más ipari, vagy kereskedelmi tényezőhöz, vagy üzérkedés­hez még csak nem is hasonlítható, valamint hogy az újság is csak bizonyos vonatkozásban ipari termék, egyébként pedig egy világ választja el minden más vállalkozástól. Iparosok egymás között és kereskedők egymás között csak üzleti tekintetben versenyeznek, a lapok azonban az üzleti verseny minden megenged­hető eszközén kívül még egymás ellen szerzik a poli­tikai és társadalmi ellentéteket is, melyek mindenre inkább alkalmasak, mint olyan erkölcsi alapnak a megteremtésére, melynél az egész szakma együtt és vállvetve dolgozik közös célokért. A füzet azután részletesen elszámol, mindazok­ról a munkálatokról és eredményekről, a­melyeket a Szövetség tízéves fennállása során végzett és elért.­­ (Angol hajóraj Triesztben és Fiuméban.) Triesztből jelentik nekünk: Július 6-án ide érkezik egy angol hajóraj, a­mely 13-áig marad itt. A hajó­raj parancsnoka sir Charles Drury tengernagy. Eb­ből a hajórajból öt hajó julius 13-án Pólába megy s ott marad 17-éig. Az óceán cirkálóhajó Triesztből Görögországba megy. Öt hajó julius 17-étől 21-éig Fiuméban lesz, a­honnan három-négy napra Spalá­­tóba és két hajó két napra Szebenikóba megy. Az öt hajó aztán elmegy Korfuba.­­ (Dollinger tanár ünneplése.) Dollinger Gyula udvari tanácsos huszonöt éves egyetemi ma­gántanári és tíz éves rendes tanári szolgálatának évfordulóját ma megünnepelték volt és jelenlegi ta­nítványai. Ez alkalommal teljes számmal gyűltek össze az I. számú sebészeti klinika tantermében. A tanítványok nevében Illyés Géza dr. egyetemi ma­gántanár, főorvos üdvözölte meleg hangon Dollin­­gert, kiemelve lankadatlan fáradozását és érdemben 11

Next