Budapesti Hírlap, 1908. június(28. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-21 / 149. szám

12 BUDAPESTI HÍRLAP. (149. sz.) 1908. junius 21. gazdag működését a magyar sebészet fejlesztése kö­rül; továbbá tudományos érdemeit, melyeket a kül­föld is teljesen méltányolt. Dollinger tanítványai ünnepi dolgozatukat nyújtották át mesterüknek.­­ (Gyászrovat.) Falu­ Miksa dr. elhunyt ne­jének lelki üdvéért ma délelőtt gyászmise volt a lipót­városi Szent István-bazilikában. A bazilika hatalmas kupolája alatt ez alkalomból délszaki növények között, magas lépcsőzetes katafark állott és rajta ezüstös érc­e­koporsó feküdt. A fekete lepellel takart első padso­rokban foglaltak helyet a gyászoló család és a rokon­ság tagjai és kivülök társadalmi életünk több kiváló­sága. A szertartást Kovits plébános végezte nagy papi segédlettel. Kisfaludi Lipthay István nyugalmazott állam­titkár lelki üdvéért a ferencrendiek templomában ma délelőtt volt rekviem. A főoltár előtt díszes ravatalt állítottak föl, égő gyertyák közepette. Az első padso­rokban foglaltak helyet a gyászoló család tagjai, a földmivelésügyi minisztérium főtisztviselői és még számosan. A gyászmisét Buttykay Antal ferencrendi házfőnök mondotta. — Azok közt, a kik a gyászoló családnak kondoleáltak, volt Wekerle Sándor minisz­terelnök is, a ki az özvegyhez a következő levelet in­tézte: Méltóságos Asszonyom! Igaz fájdalommal és megilletődéssel értesültem arról a súlyos csapásról, mely Méltóságos Asszonyomat kedves férje váratlan elhunytával érte. Az az őszinte nagyrabecsülés, mellyel a megboldogult iránt hosszú közéleti tevékenysége alatt mindig viseltettem, mélyen átérez­teti velem a csapás súlyát, mely a gyászoló családot a szerető férjtől és apától, engemet pedig egy neme­sen gondolkozó baráttól fosztott meg. őszinte kegye­lettel fogom megőrizni emlékét, és kérem Méltóságos Asszonyomat s gyászoló családjának minden egyes tagját, fogadják őszintén érzett mély részvétem kife­jezését. Méltóságos Asszonyomnak kész szolgája We­kerle Sándor, Stessel József, Esterházy herceg nyugalmazott főpénztárosa,­ június 16-án életének hetvennyolcadik évében meghalt Kismartonban. Szendrey Juliska, Szendrey Kálmán és neje, született Verseghy Mária tizenhat éves leánya, jú­nius 18-án meghalt Jászberényben. Wagner János épitőmester, junius 18-án ötven éves korában meghalt Budapesten. — (Szobor Tü­rr tábornoknak.) Baja város törvényhatósági bizottsága — mint tudósítónk je­lenti — ma Ambrozovics főispán elnöklésével köz­gyűlést tartott s elhatározta, hogy szobrot állít Türr tábornoknak. A szoborra tíz éven át évi 700 koronát ad a város. A közgyűlés a szoborbizottságot is meg­alakította.­­ (Magántisztviselő egyesületek fúziója.) A magántisztviselők a múlt, évben az új városháza közgyűlési termében nagy érdeklődés mellett orszá­gos kongresszust tartottak, a­melyen egyhangúlag elhatározták, hogy az összes magánalkalmazott szer­vezetek együttesen fognak küzdeni azokért a célok­ért, a­melyeket a különböző elnevezések alatt mű­ködő, de alapjában véve egy és ugyanarra a célra törekvő egyesületek és szövetségek programjukba fölvettek. Minthogy azonban az országos kongresz­­szusnak ezt a határozatát mind a mai na­pig nem sikerült az egész vonalon végrehajtani, ezért Taubner Vilmos, a Kereskedelmi Alkalmazot­tak Országos Egyesületének ügyvezető elnöke indít­ványt adott be a fővárosban levő valamennyi test­véregyesület választmányához egy szervezetté­ való egybeolvadás elérésére. A Kereskedelmi Alkalmazot­tak Országos Egyesülete a fúzióra vonatkozó indít­­vánnyal rendkívüli választmányi ülésen fog foglal­kozni.­­ (Ismét kisért a Gotterhalte.) Pozsonyból írja levelezőnk: Az Úrnapi körmenet keltette vallá­sos áhítatot kínos bántalom érte: a körmenetre kiren­delt katonai zenekar hatszor játszotta el az osztrák néphimnuszt, melynek magyar földön való szereplése már annyi végzetes gyümölcsöt érlelt meg és a legtü­relmesebbekben is a makacs ellenmondás szellemét idézi föl. Rumlik Tivadar helyettes­ polgármester megkérte még kedden Zandt Ödön prépost-kanono­kot, hogy járjon el Steininger báró táborszernagynál a várható botrány megelőzése végett, de Zandt nem találta otthon a tábornokot és ennélfogva az intézke­dés elmaradt. Természetes, hogy az osztrák himnusz nagy nyugtalanságot, élénk visszatetszést keltett,­ mert azok, a­kik, Pozsony lakosságának magyar érzel­meit még mindig nem tartják elég elevennek arra, hogy fölháborodjék ezen a sérelmen, ugyancsak csa­lódnak. Szerencsére a tüntetés nem volt hangos és így nem zavarta meg a szertartást; a jogászifjuság már széjjeloszlott, a polgárok közül pedig csak némelyek fejezték ki itt-ott megbotránkozásukat pisszegéssel vagy füttyszóval. De a­mily szomorú, hogy magyar földön még mindig nem lehetett elnémítani ezt a gyászos emlékezetű nótát, épp oly keserves, hogy a mindig higgadtak, bölcsek és lojálisak korából akad­tak, a­kik védelmükbe vették a Gotterhaltét és szidal­mazták a tüntetőket. Itt az ideje, hogy örökre elné­muljon ez a dal, a­mely a szégyen és megalázás kínos érzését támasztja föl minden magyar ember szívében és még arra is alkalmas, hogy éket verjen a türelmet­len, lángoló érzelmű hazafiak és a túlságosan béketűrő, önmegadó és szolgaságra kész polgárok közt. Ilyen kérdésekben tökéletesnek kellene lennie az egységnek a haza valamennyi fia között.­­ (A hőség.) A kánikula az idén korán beköszöntött. Tűzfolyam ömlik a napból és szinte pörköli az utcát. Ma különösen jó kedvében le­hetett a tűzisten, mert forró mosolyának semmi­féle határt nem szabott. Lihegve haladt az utcán ember és állat s a kit dolga a napos oldalra kény­­szerített, kóstolót kapott a Szaharából vagy leg­alább is a Gobi-sivatagból. Budapesten egyálta­lán nagyon kedves az ilyen meleg nap, mikor az embert közrefogja egyfelől a Kertész­ utcai villa­­mos-telep füstóceánja, másfelől a Gschwindt-féle gyár illattengere. Kiülsz a kávéház elé s meg­döbbenve tapasztalod, hogy valami incselkedő szellem téged frissen irt betűnek tekint, melyet porzóval kell behinteni, mert rövidesen a kala­podra, az arcodra, a ruházatodra, az asztalodra, nemkülönben a fagylaltodra finom és kevésbbé finom fekete porréteg telepedik. A Kertész­ utcai telep korma ez, mely porzóvá eszményülve hull a magasságból, a­mi udvarias voltát bizonyítja, mert hullhatna pöhöly, sőt galacsin alakjában is. Budapest szenved. Minden ember úgy érzi, hogy állandóan valami láthatatlan sárkány kí­séri, mely szakadatlanul fújja a lángot a nya­kába s ott van mellette akár az utcán jár, akár az íróasztala mellett ül. Kern használ ellene sem szellős köntös, sem jeges viz, sem jeges bor, sem pedig az utca humoristáinak, az öntözőknek vas­tag vizsugara, noha ők tőlük telhetőleg igyekez­nek azon, hogy a közönséget az ingyenes fürdő váratlan örömében részesítsék. A virsuszarat a forró aszfalt és kő perc alatt fölhabzsolja és a Kap jóízűen nevet a bajusza mögül az emberek hiábavaló erőlködésén. Lényeges enyhü­letet az est sem hoz, noha ama bizonyos hamisítatlan kutyanapok estéinél e fiatalos, korai kánikula estéi mégis barátságosabbak. Az esti órákban, csakugyan, mint a varázslat alól fölszabadult királyleány, megrázkódik Budapest és mintha álomból ébredne, eleven zajjal kitódul az utcára, a ligetbe, a budai hegyek közé. A városligetbeli Stefánia-útnak mindennap, a késői délutáni órákban, hatalmas kocsikorzója van, mely az idén — talán annak az olajféle csudaszernek a hatása alatt, mellyel az utat öntözik — kevesebb port ver föl. Az este tehát még tűrhető lenne, de a nappal, a dél, meg a korai délután perzselő, abnormális hőségével tűrhetetlen. Epedve nézett ma minden ember a gyermeki szem ártatlansá­gával kéklő égre, lesve rajta a megváltó borút, de azon akkora felhő sem csónakázott át, a­mi­lyen egy játékbeli papírhajó.­­ (A gyermekrendőrség.) A minap már említettük, hogy Boda Dezső dr. a belügyminiszter rendeleti felhatalmazására a fővárosban gyermek­rendőrséget szervez. Az új intézmény egy rendőri büntető bíró kezébe összpontosítja ideiglenesen a fiatalkorúak dolgainak elbírálását. Az újabb időben oly nagy arányokban megindult gyermekvédelmi akciót kétségkívül hathatósan fogja támogatni ez a gyermekrendőrség, a­melynek tevékenységi körét most kiadott rendeletében szabja meg részletesen a főkapitány. A rendelet szerint július elsejétől kezdve ha tizenhat éven aluli gyermek a­­ főváros területén ki­hágást követ el (Újpest és Rákospalota kivételével), annak elbírálása Tóth Mihály kerületi kapitányra tartozik, a­ki gyermekvédelmi ügyekben az e célra melléje rendelt személyzettel együtt közvetetlenül jár el és a gyermekvédelmi intézkedéseket is foganato­síthatja. Ugyancsak Tóth Mihály felügyeletével ve­zetik azután a nyilvántartásnak az említett ügyekre vonatkozó részét. Az összes kerületi kapitányságok­nak megszűnik a fiatalokra vonatkozó bíráskodási joguk, gyermekvédelmi ügyekben pedig csak halaszt­hatatlan esetekben járnak el s erről is értesítik Tóth Mihály kapitányt. Hasonlóképpen járnak el az egyes ügyosztályok, ha a gyermekek beszállítását sürgősség okából közvetetlenül rendelik el. Ez évi július hónap elsejétől kezdődőleg a fiatalkorúak által elkövetett ki­hágásokról szóló jelentéseket közvetetlenül Tóth Mihály kerületi kapitányhoz kell intézni. Minthogy jelenleg a dunai kerületi kapitányságot vezeti, utóbbi kapitányságnál kell bemutatni. Ugyanoda kell a kis­korúakat előállítani. Az újpesti kerületi kapitányság úgy a fiatalkorúak által elkövetett kihágások, mint pedig egyéb gyermekvédelmi ügyekben továbbra is közvetetlenül intézkedik, a gyermekek beszállításáról Tóth Mihály kerületi kapitányt esetről-esetre érte­síti. A­mennyiben tizenhat évnél ifjabb fiatalkorút csavargás, vagy koldulás miatt ítélne el, tartozik erről Tóth Mihály kerületi kapitányt is azonnal értesíteni s megjelölni az időpontot, a­mikor a fiatalkorú bün­tetését megkezdette. Tóth Mihály kerületi kapitányt és a jelenleg vezetése alatt álló hivatalt a főkapitány fölhatalmazza, hogy gyermekvédelmi ügyekben pana­szokat, vagy bármily természetű beadványokat köz­vetetlenül elfogadhasson, a szükséghez képest a szé­kesfőváros minden részében közvetetlenül intézked­hessek, s a gyermekvédelem érdekében esetleg razziá­kat is tarthasson. Utasítja végül a főkapitány az ösz­­szes osztályokat, kapitányságokat, hogy alárendelt­jeiket oktassák ki a rendeletre és hassanak oda, hogy minden fiatalkorúra vonatkozó jelentésben legyenek meg a szükséges adatok az illető családi és személyi viszonyairól is.­­ (Egy újságíró jubileuma.) A szegedi kö­zönség űrnapján meleg ünneplésben részesítette Kis­teleki Edét, a jónevű poétát abból az alkalomból, hogy most töltötte be irodalmi és újságírói munkás­ságának huszonötödik esztendejét. Kisteleki Buda­pesten kezdte pályáját, majd Szegedre került, a­hol két évtizeden keresztül buzgón, és érdemesen szol­gálta a sajtót. Az ünnepséget, a­mely a városháza termében ment végbe, a Dugonics-Társaság és a Vi­déki Hírlapírók Szövetsége rendezte. A város ható­sága nevében Gaál Endre dr. tanácsos köszöntötte a jubilánst, a­kinek Kelemen Béla főispán üdvözle­tét Bárdoss Béla dr. tolmácsolta. A­ szegedi írók és újságírók nevében Tömörkény István mondott üd­vözlő beszédet. A szegedi hölgyközönség aranytollat ajándékozott Kistelekinek.­­ (Képesítő vizsgálat az angolkisasszo­nyoknál.) Az angolkisasszonyok budapesti tanítónő­­képző intézetében ma fejezték be a képesítő vizsgá­latot, a­melyen Walter Gyula dr. prelátus, papnevelő­intézeti kormányzó elnökölt. A közoktatásügyi kor­mányt Mosdóssy Imre dr. székesfővárosi tanfelügyelő képviselte. A vizsgálatra hetvenöten jelentkeztek. közülük, hét kivételével, mindannyian igen szép eredményt értek el. Az eredmény kihirdetése után W­alter Gyula út, hosszabb beszédet intézett az új tanítónőkhöz, a­melyben egyrészről arra buzdította, hogy pályájuk magasztos kötelességeit lelkiismerete­sen teljesíteni igyekezzenek, másrészt intette őket, hogy állandóan őrizzék meg szívükben a szeretetet, hálát és kegyeletet annak a jeles intézetnek vezetői iránt, a­melynek falai között oly alapos és gondos kiképzésben részesültek. Az ünnepi aktus a Himnusz éneklésével ért véget.­­ (A királyi hercegnő mint mentő.) Ma délelőtt József királyi herceg budai palotájában a véletlen alkalmat szolgáltatott Auguszta királyi hercegnőnek, hogy megmutassa, milyen kitűnően tud első segítségben részesíteni egy embert, a­kit baleset ért. A királyi hercegnő ugyanis, a­ki védő­nője a budapesti önkéntes mentő­egyesületnek, an­nak idején maga is elvégezte az önkéntes mentőtan­folyamot. Az eset délelőtti féltíz óra tájban történt. Csermák Rezső huszonnégy éves testőr, alkalmasint a nagy hőségtől, rosszul lett és ájultan esett össze. Az eset első pillanatban zavart okozott s miután József királyi herceg nincs a fővárosban, a királyi herceg feleségének, Auguszta hercegasszonynak jelentették az esetet, a­ki azonnal elhatározta, hogy maga fogja a katonát az első segít­ségben részesíteni. Odasietett a testőrhöz, a­ki­nek feje alól minden párnát elvett, atilláját kigom­bolta, kardszijját megoldotta,, hideg borogatást tett homlokára" és szivére és frissítő italt hozatott. A testőr néhány perc múlva már éledni kezdett és há­lásan mondott köszönetet a hercegasszonynak. Ebben a percben érkeztek meg a mentők, a­kiket a királyi hercegasszonnyal egyidejűleg értesítettek a testőr balesetéről. A mentők kijelentették, hogy a herceg­­asszony teljes szakavatottsággal kezelte a beteget, úgy hogy semmi dolguk nem akadt. E közben a testőr annyira jobban lett, hogy föl akart kelni. — Maradjon fekve, én tudom, mikor szabad fölkelni, — szólt rá a hercegasszony. A testőr egy óra múlva jobban lett, úgy hogy ismét szolgálatba léphetett. — (A Sagan-Gould-nász.) Parisból jelentik nekünk. A 16. kerület polgármesteri hivatalában ma kifüggesztették Sagan Talleyrand Périgord Illés her­­cegnek és Gould Annának, Bony de Castellane gróf elvált feleségének házassági hirdetményét. Az es­küvő Londonban lesz. A Gould-család megadta bele-,­egyezését a házassághoz. ‘ — (Adamovics Vilma.) Bécsből jelentik ne­künk. Az utóbbi napokban meg akarták szöktetni Wölflingné Adamovics Vilmát a szanatóriumból Minthogy a beteg asszonynál néhány hét óta javulás mutatkozott, megengedték neki, hogy­­kísérette.

Next