Budapesti Hírlap, 1908. július (28. évfolyam, 157-183. szám)
1908-07-01 / 157. szám
1908. július 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (157. sz.) trség párttal való szövetkezés, sem a szociáldemokratákkal való kacérkodás nem tudott erőt adni föllépésüknek. A pártvezérek most belátva az eddigi szervezkedés céltalan és sikertelen voltát, új alapokon akarják a románságot egy nagyobb egységbe tömöríteni és politikai küzdelmeik iránt fogékonyabbá tenni. Az eddigi tattsági rendszer helyett, amelynek mintáját a szociáldemokratáktól vették, most a községenként való szervezésre gondolnak. A szervezkedés módozatainak megvitatása lesz a holnapi értekezlet fő tárgya, amely körül előreláthatólag nagyobb vita fog kifejlődni. A bank-kartel. Bródy Ernő képviselő holnap a bank-kartel dolgában interpellációt intéz Wekerle Sándor miniszterelnökhöz mint pénzügyminiszterhez. Cáfolat. Egy estilap Wekerle Sándor dr. miniszterelnök isdili útjáról tesz említést és ezt az utat a jövő hét elejére helyezi kilátásba. Illetékes helyről a Budapesti Tudósító úgy értesül, hogy ez a hír kizárólag kombináción alapszik. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, jan. 30. Péter-Pál napja már elmúlt s még mindig együtt van a képviselőház. Még néhány törvényjavaslatot kell letárgyalni a nyári szünet előtt, azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket szociális jelentőségük tesz sürgőssé. Meg kell aztán hosszabbítani a kúriai bíráskodásról szóló törvény érvényét is, mert a választások tisztaságán alapuló nemzeti politikát a bizonytalan jövő eshetőségeinek nem szabad kitenni. A mai ülésen először az állami munkáslakások építéséről szóló törvényjavaslat került szőnyegre. Az egész Ház osztatlan helyesléssel fogadta a törvényjavaslatot, amelynek intézkedései alkalmasak arra, hogy a főváros szegényebb kosságát megmentsék a lakáshiány és a drága lakálbér csapásától. A balpárt részéről Thorotzkay Viktor báró üdvözölte Wekerle, Sándor miniszterelnököt a törvényjavaslat beterjesztéséért s még Mezőfi Vilmos sem tudott egyéb kifogást találni, mint hogy a törvényjavaslat a munkáslakások megépítését nem köti szűk terminushoz. A szociáldemokrata képviselő szóvá tette azokat a gyanúsításokat is, amelyek a telekvásárlás dolgában igyekeztek homályt vetni a kormány tiszta intencióira. Wekerle Sándor miniszterelnök, a kifogásokra válaszolva, ismertette a kormány terveit, amelyek szerint a munkáslakások építése körül eljárni kíván. Kijelentette, hogy nemcsak Budapesten építtetnek olcsó munkáslakásokat, hanem a vidék nagyobb iparűző városaiban is. Aztán, általános figyelem között, a gyanúsításokról nyilatkozott a miniszterelnök. Hivatkozott arra az általánosan tudott tényre, hogy Magyarországon minden olyan közérdekű akció, amely zsákmányoló magánérdekeket érint, eleve elkészülhet arra, hogy útjában szemközt fogja találni magát a gyanúsítással és rágalmazással. Minél radikálisabban szolgálja valamely üdvös reform vagy terv a közérdeket s igy minél mélyebben zavarja meg a magánérdek vizeit, annál kiméletlenebbül és vakmerőbben jelentkezik a gyanúsítás, hogy elkedvetlenítsen és zavart támasszon. A miniszterelnök részletesen ismertette akérdéses telekvásárlás körülményeit, amelyek természetüknél fogva kizárják, hogy itt valaki is hasznot vagy jutalékot szerezhetett volna. Az egész Ház, pártkülönbség nélkül, megéljenezte és megtapsolta a miniszterelnököt, akinek a törvényjavaslatát egyhangúlag elfogadták. Makerült szőnyegre a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat is. Vidd Aurél, Mezőfi Vilmos és Nagy György azt vitatták, hogy az általános választói jog behozatala fölöslegessé teszi a mostani törvény érvényének meghosszabbítását. Ezzel szemben az előadó, Szász Zsombor, majd Günther Antal igazságügyminiszter hivatkozott arra, hogy a választások tisztaságát minden eshetőséggel szemben biztosítani kell s gondoskodni kell, hogy a bíráskodás megmaradjon a független bíróság hatáskörében. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta. Vita nélkül elfogadta ma a képviselőház a nemzetközi rádiótelegráf-egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot is. Holnap a végrehajtási novella kerül szőnyegre. — Ihola, dédsapám, egy rakás gébictojás. — Az a. — Konstatálta Gyuri. — Hun szedted ? — A páston. Egy vén gébic ki akarta a szememet ásni, de behumtam. — Azt okosan tetted. És hányat hoztál? — Tizenhatot. — Tizenhatot-e ? — Ippeg annyi. — Hogy lám, igaz-jó ? — Hát olvassa meg, dédsapám. — Rakd le a fődre, már megolvasom. Samu engedelmeskedett. Gyanutalanul teljesítette apja további parancsát is, hogy hozná ki a pipáját, ami az ágya fölött hever a patkán. Gyuri, mialatt odavolt a gyerek a pipáért az istállóban (nem tudni, tréfából-e vagy újabb próbára akarta tenni a fia eszét) elcsent két tojást a tizenhatból s rámkacsintott, hogy ne szóljak róla Samunak. Az nagysokára került elő az istállóból, mert sehogyse találta a pipát. — Dédiapám — támadt rá az apjára — alighanem hazudott bee, mer nincs a pipa sehol. — Hazudott a fenve, — ravaszkodott Gyuri — csak nem tudsz keresni. Lám a tojást is elhibáztad, az elrugatta, — tette hozzá haragot színlelve — híjába vesződött veled a kántor hat esztendeig. Samu szörnyen megsértődött. — Á még meg mán csakugyan nem igaz, — vágta merészen az apja szemébe — száz tojásból se hibádzok én el egy felet se, nem hogy tizenhatból. Gyuri rásunyitott az ivadékára. — Hát olvasd meg újra, ha ojan hires vagy. — Minek olvassam, ha tudom.— Dejszen megolvasod, vagy itt hánylak el mingyát. Hát ezt már nem reszkírozta meg Samu: hozzáfogott a tojás megszámlálásához. — Egy ... kettő . .. három ... hét... tiz, — számlált fönhangon, de itt már szünetet tartott, mert észrevette a két tojás hiányát. Azonban csak egy pillanatig tartott a zavara, rápislantott az apjára s azonmód kiolvasta szeméből a való tényállást, hogy a hiányzó tojásokat az apja csentet el. Ám egy szóval sem árulta el a fölfedezését, folytatta a számlálást és a végén ráfogta, hogy rittig, tizenhat a tojás. — Tizenhat, hát tizenhat, — állította keményen. Az öreg Gyuri hamarjában nem tudta magát tájékozni. Elhibázta-e a gyerek, vagy csak imposztorkodik. Ráparancsolt, hogy kezdje az olvasást éleiről, mert ha még egyszer tizenhat lesz a tojás, csakugyan elveri a nadrágszíjjal. Ám Samu csöppet sem ijedt meg a fenyegetéstől. Újra megszámlálta a tojást és megint csak azt konstatálta: — Tizenhat, hát tizenhat. Gyuri megcsóválta a fejét. Elromlott volna-e a fia csudapsze ? Ráripakodott a siivöl■ vényre. , — Hát hány tojást hoztál? — Tizenhatot. — Ugyan, ugye? — s megszítta fogát az öreg. — Hát akkor ezt a két tojást fa, ki tojta a markomba, ha mind a tizenhat ott van a fődön? S a fia orra elé tartotta az elcsent tojásokat. Magam is kiváncsi voltam rá, hogy fogja most magát kivágni a fránya Samu. Hát nem vágta az ki magát sehogy, mert hiszen nem az volt a célja, hogy elismertessék a számtani tudománya, hanem hogy jószerével megkerítse a hiányzó tojásait. Azt pedig elérte. Mint vérengző kánya a gyanutalan verébre, úgy csapott le az apja tenyerébe s kikapván belőle a két tojást, igy szólt nagy vigyorogva. — Hajsze csak ezt akartam. Most már azt se bánom, ha elhányédsapám. Dehogy hányta el. Inkább úgy megörült a fia emez újabb huncfutságának, mint menyaszszony a vőlegényének. — Dejszen, — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon — most már csakugyan viszlek a városba a papokhoz. És hiába való volt ezentúl az atyám minden érvelése: az iskolai év elején beszállította Gyuri a fiát a városba és beíratta a piaristák gimnáziumába . .. Samu az első esztendőben hétszer szökött haza az iskolából, de mindannyiszor visszaverte az apja. Valóságos mániájává lett, hogy fiskálist nevel a fiából, vagy agyonüti. Pedig az ugyancsak kapálódzott a dicsőség ellen. A második évben is megszökött vagy négyszer, a harmadikban is, de hogy mindig jobban verte az apja, utóvégre is belenyugodott a sorsába s nolle velle elvégezte a gimnáziumot. Onnan Kassára került a jogakadémiára. Ott se volt baja. Ragadt rá a tudomány magától, mint sira sár a kerék agyához. Az ügyvédi vizsgát 13 kitüntetéssel tette le. Ma már hires ügyvéd s Budapesten praktizál. Kevély úr lett belőle, bár azért váltig korholja az apja. — Te tempózz, — mondogatja neki —, mer nem a te dicsőséged, hogy fiskárius lettél, hanem azé a mogyorófavesszőé, a mivel körök korodban megverted Aranyi Gábort és azé a másiké, a mivel én vertelek el téged, amikor hazaszökdöstél a papoktól. A fiskális úr nem haragszik érte az apjára. Megrázza érdes, becsületes kezét. Igaza van kendnek, édesapám. Áldja meg az én Istenem . .. A képviselőház Illése. Elnök: Jusik Gyula, majd Návay Lajos. Az előző ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Harmadszori olvasásban"elfogadja a Ház a szesz utáról szóló törvényjavaslatot. Napirenden van a munkásházak építéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Holtsy Pál előadó ismerteti a törvényjavaslatot. A kormány Budapest külterületén tízezer munkáscsalád részére állami költségen telepet kíván létesíteni, erről szól a törvényjavaslat. A székesfőváros lakásviszonyai általában rosszak, a lakások drágák s különösen a szegény nép zsúfolt, egészségtelen lakásokban lakik. Az olcsó bérlakások építése nemcsak a lakáshiányon fog segíteni, hanem mérséklően fog hatni általában a lakásbérekre is. Elfogadásra ajánlja a javaslatot. Torotzkay Viktor báró: Örömmel üdvözli a kormányt e szociális jelentőségű javaslat előterjesztése alkalmából. A javaslatot megszavazza. Várjon sikerülni fog-e a lakások bérbeadása? Figyelmeztet arra a jelenségre, hogy a szakszervezetek máris arra bujtogatják tagjaikat, hogy ne költözködjenek be az állam munkásházaiba. Remélhető, a munkások minden bujtogatás ellenére kibérlik az olcsó lakásokat. Nem hiszi, hogy az előirányzott építkezési költség elégséges legyen, még ha állami téglagyárat állítanak is. Wekerle Sándor miniszterelnök: Állami téglagyárat nem állítunk! Xnorotzkay Viktor báró: Még az esetben sem lesz, számítása szerint, elégséges a költség, ha a kormány nagyvállalkozóknak adja ki az építkezést, ám ha mégis elegendő lesz a pénz, azt előre is a miniszterelnök zsenialitásának tudja be. Házépítő-szövetkezetek támogatását sürgeti még s indítványozza. u utasítsák a kormányt- annak lehetővé tételre, hogy a Budapesten lakó kisfizetésű és nyugdíja állami alkalmazottak is bérelhessenek olcsó pénzen megfelelő lakást. Mezőfi Vilmos: Beszéde elején azt panaszolja, hogy akormány, nem mindig szokott az interpellációkra pontosan válaszolni, ő például nem szokott választ kapni kérdéseire. Az elnök ismételten fölszólítja a szónokot, hogy térjen a tárgyra. Mezőfi Vilmos: A javaslatot elfogadja. Vázolja a budapesti lakásviszonyokat s indítványozza, utasítsák a kormányt, hogy hatezer munkáscsalád részére már szeptemberre gondoskodjék megfelelő lakásról. (Zaj.) Szóvá teszi, hogy a f0 mn kislakások telkének vásárlásából tirodlag gyanúsító újságcikkek jelentek meg. (Mozgás.) A kormányt azzal gyanúsítják, hogy közvetítés utján, aránylag drágán vásárolta a telkeket s hogy egy országgridón képviselő busás jutalékot is kapott. Alkalmat kíván alni a miniszterelnöknek, hogy e vádakról a törvényhozás színe előtt nyilatkozzék. Wekerle Sándor miniszterelnök: A javaslat megokolásában kifejtette már azokat az okokat, amelyek a kormányt a munkáslakások építésére késztették. A megkezdett akciót ez a törvényjavaslat nem meríti ki. Nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is propagálja a kormány a munkáslakások építését, s ezt a kereskedelmi tárca keretében maga is megvalósítani igyekszik, így Pozsonyban építenek majd munkásházakat, aztán a többi nagyobb empóriummokban. Thorotzkaynak azt feleli, hogy nem nagy vállalatokkal fogja az építkezést végrehajtani, hanem ellenkezőleg, kis vállalatokkal. Mindenki azt mondja, hogy az előirányzott összeg kevésnek bizonyul, a szóló még mindig bízik abban, hogy a tervezett költség elegendő lesz. Persze, nem szabad luxuslakásokat építeni, de viszont nem lesznek a lakások csupa egyforma típusúak, a különböző igényeknek megfelelően különböző nagyságú .