Budapesti Hírlap, 1908. szeptember (28. évfolyam, 209-234. szám)
1908-09-20 / 226. szám
1908. szeptember 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (226. sz.) *■— Dr. Ringer elme- és kedélybetegek gyógyint. nők és férfiak részére. Lenke-ut (kelenföldi vill. megálló.) Kragujevics Spázó bűnei. Budapest, szept. 19. A Kragujevics Spázó ellen folytatott bűnvizsgálat ma előbbre jutott. A berlini rablógyilkosság dolgában ma olyan döntő bizonyítékok jutottak a rendőrség birtokába, amelyeknek súlya alatt aligha meg nem törik az eddig merev tagadásban lévő bűnös. Megérkezett Berlinből azoknak a tanuknak a vallomása, akikkel Kragujevics Engel meggyilkolásának időpontjára alibit akart igazolni. Valamennyi megcáfolja a merénylő joghallgató állításait. Látták ugyan őt még akkor éjjel, de két órával a rablógyilkosság megtörténte után és akkor is rendkívül terhelt körülmények között. Amikor ma ezeket a berlini tanúvallomásokat elébe tárták, jó ideig némán tekintett maga elé, azután fakóra vált arccal és remegő hangon újra tagadni kezdett. Ám, a vallató rendőrtisztviselők szerint, már nem azzal az energiával, amellyel az első napokban hárította el magától a vádnak még a gondolatát is. A hangja ma már meg-megcsuklott , egész viselkedése magán viselte a végső kétségbeesés karakterét. Még nem vallott, de már nem tudott védekezni, jegyezte meg a vizsgálatot vezető rendőrfogalmazó. Nasse Sándor berlini rendőrfogalmazó tegnap este érkezett meg a porosz fővárosból Budapestre. Magával hozta öt Berlinben kihallgatott tanúnak a vallomását. Valamennyire Kragujevics hivatkozott s azt akarta velük igazolni, hogy ő a rablógyilkosság elkövetésének idejében, az 1908 július huszadikáról huszonegyedikére virradó éjjelen, este kilenc órától éjfél után kettőig a berlini Mia-adó-vendéglőben volt. Ez a bizonyítás teljességgel sikertelen maradt, mert a kihallgatott öt tanú homlokegyenest az ellenkezőjét vallotta annak, amit Kragujevics mondott. A gyilkosság közelebbről körülírva s a boncolás adatai szerint este kilenc és tizenegy óra között történt. Az összes tanuk csakugyan látták Kragujevicset a Mikádó-vendéglőben, de nem este kilencből tizenegyig, hanem éjféltől egy óráig éjfél után. Ezek a vallomások a következők: B. 11. berlini nagykereskedő, akinek nevét egyelőre a nyomozás érdekében titokban tartják, vallja, hogy 1908 július huszadikán éjjel tizenkét órakor látta belépni Kragujevicset a Mikádó-vendéglőbe, amelynek ő törzsvendége. A szerb diák, mondja B. R., rendkívül izgatott volt, hallatlan mennyiségű italt döntött magába, aprópénzzel, húsz- és ötvenpfennigesekkel fizetett. B. R.-nek föltűnt, hogy a pénz, amely Kragujevicsnél van, nagyon piszkos és miután igen közel ült hozzá, még azt is megérezte, hogy a sok piszkos aprópénz sajtszagú. Steinkirchner Ferenc, a Mikádó-vendéglő Hifiékezelője ugyancsak éjfél után fél egy óra tájban látta Kragujevicset a helyiségben. A mikor betért a korcsmába, bort és édes italt rendelt. Forszt József pincér azonban azt ajánlotta, hogy igyék inkább limonádét, mert a mint látja, nagyon izgatott s a bor csak növelné idegességét. A szerb diák nem hallgatott rájuk, sok sört és bort rendelt. Amit költött, mind aprópénzzel fizette, ő is emlékszik, hogy a pénz piszkos és sajtszagú volt. Föltűnt, hogy Kragujevics, aki még néhány nappal azelőtt nagy nyomorban volt, aznap kifizette a Mikádó-vendéglőben nyolc márka adósságát. Steinkirchnernek Kragujevics eldicsekedett, hogy egy Engel nevű barátjától pénzt kapott. Ez az Engel, mondotta a szerb diák, elég jómódú ember és engem nagyon szeret, minden látogatásomkor húsz márkát szoktam tőle kapni. Rieder Frigyes és Minder Adolf berlini kereskedők hasonló értelemben vallottak. Mindez még megkérdezte Kragujevicstől, hogy honnan van ma egyszerre pénze, mire az körülményesen elmondotta, hogy egy Engel nevű barátja, akinek a Gentiner- Strassén sajtüzlete van, megvendégelte. Születésnapom volt ma, mondotta Kragujevics, Engel meghívott magához és rendkívül barátságosan fogadott. Vacsoráztunk, azután pénzt is adott. Kihallgatták még Helm Ottó elektroteknikust is, akire Kragujevics azért hivatkozott, mert azt akarta vele bizonyítani, hogy a gyilkosság elkövetésének idejében eredetileg vele akart menni a Kunstausleitung-ba, és csak a mikor Helm nem jött el oda, ment kilenc órakor a Mikádó-vendéglőbe. Helm azt mondotta, hogy Kragujevicscsel július huszadika táján nem is beszélt és minden szava koholmány. Délelőtt tizenegy órától délig, délután fél öttől hat óráig tartott ma Kragujevics kihallgatása. Kórody M. Béla és Nasse Sándor fogalmazók jelenlétében Risztics rendőrírnok majd két óra hosszat olvasta föl a merénylő joghallgatónak a berlini tanuk vallomását. Amikor ezzel elkészültek, Nasse fölszólította Kragujevicset, tegyen már most töredelmes beismerő vallomást. A szerb diák hosszú ideig hallgatói, majd krétafehér arccal és remegő hangon ezt mondotta: — A tanuk hazudnak. Figyelmeztették, hogy ezeknek az embereknek semmi érdekük sem lehet, hogy ne mondják el a valót és ennyi ember egybehangzó és terhelő vallomása elől nem térhetki többé. Kragujevics ekkor láthatóan megremegett és arra kérte a rendőrtisztviselőket, engedjék meg, hogy ma már pihenni térhessen, majd holnap fog a tanúvallomásokra nyilatkozni. Kórody Béla rendőrfogalmazó, aki a nyomozást vezeti, hozzájárult e kéréshez és Kragujevics a börtönőr oldalán valósággal kitámolygott a kihallgatási teremből. Illetékes helyen azt hiszik, hogy Kragujevics holnapra ígért vallomásában beismeri bűneit. A repülőgép katasztrófája. — Távirati jelentés. — Le Mans, szept. 19. (Saját tudósítónktól.) Szomorú volt a tegnapi reggel. Az előző esti fényes fölszállás még frissen meg volt mindenkinek emlékezetében. Óriás néptömeg gyülekezett egybe, amelynek még nem volt tudomása arról a tragédiáról, amely az Óceánon túl lejátszódott. Mindenki azt hitte, hogy Wright Wilburne ma is föl fog szállani és újabb rekordot fog elérni. Az időjárás rendkívül kedvezett ennek a szándéknak. Számos léghajós volt jelen és valamennyien bíztak abban, hogy a tudomány ma újabb nagy diadalt fog ülni. Amikor azután a washingtoni megrendítő hír megérkezett, Wright Wilburne kijelentette, hogy ma nem fog fölszállani. Ezt a kijelentést mindenki helyeselte, mert belátták, hogy Wilburne a föntorgó körülmények között nem tehetett egyebet. Az amerikai léghajós kerékpárra ült és Le Mansra ment. Ott gyorsan megreggelizett, azután idegesen járkált a szálló előcsarnokában, ahol újabb táviratokat várt testvérének, Orville-nek sorsáról. Akkor már elolvasta ugyan az újságokat, de a bennök közölt részletekkel nem érte be. Mialatt ily módon híreket várt és aggódva nézett minden táviratkihordóra, hozzá lépett a Newyork Herald egyik munkatársa és hosszabbbeszélgetést folytatott vele. Wilburne ezt mondta neki: — A dolog borzasztóan fölizgatott. Igazán rettenetes ez a katasztrófa. Folyton az az érzés támadt föl bennem, hogy többé-kevésbbé én is oka vagyok Selfridge hadnagy halálának. Sehogy sem tudom magamnak ezt a borzasztó szerencsétlenséget megmagyarázni. Nem tudom elképzelni, hogy a tegnapi fölszállásnál ne lett volna minden rendben. Magától érződik, hogy aeroplánnál s egyáltalában minden gépnél mindig megvan annak a lehetősége, hogy valamely része eltörik, de mindnyájan szentül meg voltunk róla győződve, hogy itt minden veszedelem ki van zárva. Legelsősorban nem tudom elhinni a lapoknak azt a hírét, hogy az egyik csavar eltört; a láncok elszakadását is valószínűtlennek tartom, mert legalább tizenhatszor erősebbek voltak, mint amilyen erőseknek kellett volna lenniök, hogy feladatukat teljesítsék. Elméletben már elrendeztem agyamban az eseménynek egész lefolyását, de erről egyelőre nem akarok szólni, előbb bevárom a részletes és hiteles híreket. Arra a kérdésre, vájjon a tegnapi szerencsétlenség nem fogja-e rábírni arra, hogy a saját gépén változtatásokat tegyen, Wilburne a legnagyobb határozottsággal ezt felelte: — Nem, semmiféle változtatásokat sem fogok csinálni. Tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy gépem minden követelésnek föltétlenül megfelel s azt hiszem, hogy a testvérem repülőgépe is, amely az én gépemhez minden tekintetben hasonlított, tökéletesen ugyanezt a munkát bírta volna kifejteni. Semmiképpen sem tudom megérteni, hogy tulajdonképpen mi történt. Az újságíró ezután azt kérdezte Wright Wilburnetól, hogy mit tart arról a hírről, hogy Orville repülőgépét a színben rossz szándékkal megrongálták. Wilburne erre ezt felelte:— Ezt nem tartom valószínűnek, s különben is az effélét nem lehet azonnal megállapítani. Az újságíró végül még azt kérdezte Wilburnetól, várjon az ő meggyőződése szerint lehetséges lesz-e valamikor az efféle baleseteket az aeroplánok repülésekor kizárni, vagy pedig azt hiszi-e, hogy ilyen katasztrófák a jövendő években is elő fognak fordulni. Wilburne válasza ez volt! — Azt hiszem, el fog érkezni oly idő, amikor ilyen balesetek lehetősége teljesen kizárt dolog lesz s lehetséges lesz pontosan előre megállapítani, várjon a gépnek egyik vagy másik része megfelel-e rendeltetésének. London, szept. 19. (Saját tudósítónktól.) Wright Orville már túl van minden veszedelmen. Az orvosok Orvillének alapos megvizsgálása után kijelentették, hogy a levegőből való lezuhanása következtében nem szenvedett veszedelmesebb belső sérüléseket és hogy eltört lábakörülbelül hat hét múlva meg fog gyógyulni. Annál a körülménynél fogva, hogy Orville belső sérüléseket nem szenvedett, s hogy láza egyáltalában nem mutatkozott, az orvosok még tegnap este beillesztették kificamodott felső combját. Ennél a műtétnél nem fokozódott Orville testének hőmérséklete. Wright Orville, aki előtt tegnap még titkolták Selfridge hadnagy sorsát, már tegnap beszélgetett műhelyének munkásaival a katasztrófa okáról és arról, hogy az új repülőgépet, amelynek építéséhez legközelebb hozzá akar fogni, hogyan szerkessze meg. Az a repülőgép, amellyel tegnap lezuhant, föltétlenül el van veszve. Abban a pillanatban, a mikor a földre lezuhant, teljesen elpusztult s az egyes darabok szanaszét hevertek s úgy kellett őket a földről fölszedni. A repülőgép elpusztulása Wright Orvillenek igen jelentékeny anyagi kárt okozott. Newyork, szept. 19. (Saját tudósitónktól.) Wright Orville a katasztrófát, amelynek repülőgépe és kísérője áldozatául esett, nem tulajdonítja a gép valamely szerkezeti hibájának, hanem mekhanikai gyarlóságának. Az új csavarok, amelyeknek a repülést elő kellett volna mozdítaniok, nem váltak be, hanem ellenkezőleg lassították a gép repülését. Orville, aki a csavarnak hátat fordítva ült gépén, egyszerre észrevette, hogy valami nincs rendben, úgy akart a bajon segíteni, hogy a repülőgép hátulsó részét folytonosan lefelé irányította ; egy ideig egészen jól sikerült is ez a manőver, de egyszerre terepnehézségek támadtak, s Orville attól félt, hogy az útjában lévő magas fák megakadályozhatnák leszállását. Emiatt kénytelen volt a gép hátulsó részét majdnem merőlegesen a föld felé irányítani, amit repülőgép kormányzó készüléke nem bírt ki. Selfridge, akit a legközelebbi napokban nagy ünnepséggel fognak eltemetni, a hasonló nevű tengernagynak nem fia, hanem unokaöccse volt és még csak huszonhat éves volt. Selfridgenek azon a helyen, ahol a katasztrófa történt, emlékszobrot fognak állítani. fővárosi ügyek. — A királyváró Budapest. Bárczy István polgármester elnöklésével ma értekezletet tartottak a városházán, amelyen megvitatták a királyváros előmunkálatait. A polgármesterhez érkezett jelentés szerint a bolgár fejedelem a keleti pályaudvaron érkezik Budapestre s a Rákóczi-úton, Erzsébet-köruton és Fürdő-utcán át hajtat a Várba. Ezt az útvonalat földiszitik. A főváros állíttat föl zászlóval díszített árbocokat. A spanyol király a nyugati pályaudvaron érkezik Budapestre s a Váci-köruton és a Fürdő-utcán hajtat a Várba. A spanyol király érkezésekor az utak földiszitésén kívül még hatalmas diadalkaput is állítanak. A polgármester úgy tervezi, hogy a szokásos diadalkapuknál díszesebbet s különösen ne sablonosat állítson a főváros s a diadalkapu tervezésével Maróty Géza művészt bízta meg. Az értekezleten fölhívták a mérnöki hivatalt, hogy a Fürdő-utca kocsiútját sürgősen hozza rendbe. — Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Rényi Dezső tanácsost az országos közlekedési tanács tagjának nevezte ki. — Korlátot a Margithidra! Bihari Mór dr. főv. bizottsági tag a következő indítványt adta át a főpolgármesternek s kérte, hogy azt a legközelebbi közgyűlés elé terjessze. 13