Budapesti Hírlap, 1908. szeptember (28. évfolyam, 209-234. szám)

1908-09-20 / 226. szám

1908. szeptember 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (226. sz.) *■— Dr. Ringer elme- és kedélybetegek gyógyint. nők és férfiak részére. Lenke-ut (kelenföldi vill. megálló.) Kragujevics Spázó bűnei. Budapest, szept. 19. A Kragujevics Spázó ellen folytatott bűnvizs­­gálat ma előbbre jutott. A berlini rablógyilkosság dolgában ma olyan döntő bizonyítékok jutottak a rendőrség birtokába, a­melyeknek súlya alatt aligha meg nem törik az eddig merev tagadásban lévő bűnös. Megérkezett Berlinből azoknak a tanuknak a vallomása, a­kikkel Kragujevics Engel meggyilko­lásának időpontjára alibit akart igazolni. Vala­mennyi megcáfolja a merénylő joghallgató állításait. Látták ugyan őt még akkor éjjel, de k­ét órával a rablógyilkosság megtörténte után és akkor is rendkí­vül terhelt körülmények között. A­mikor ma ezeket a berlini tanúvallomásokat elébe tárták, jó ideig némán tekintett maga elé, azután fakóra vált arccal és remegő hangon újra tagadni kezdett. Ám, a vallató rendőrtisztviselők szerint, már nem azzal az energiával, a­mellyel az első napokban hárította el magától a vádnak még a gondolatát is. A hangja ma már meg-megcsuk­­lott , egész viselkedése magán viselte a végső két­ségbeesés karakterét. Még nem vallott, de már nem tudott védekezni, jegyezte meg a vizsgálatot vezető rendő­rfogalmazó. Nasse Sándor berlini rendőrfogalmaz­ó teg­nap este érkezett meg a porosz fővárosból Buda­pestre. Magával hozta öt Berlinben kihallgatott tanúnak a vallomását. Valamennyire Kragujevics hivatkozott s azt akarta velük igazolni, hogy ő a rablógyilkosság elkövetésének idejében, az 1908 jú­lius huszadikáról huszonegyedikére virradó éjjelen, este kilenc órától éjfél után kettőig a berlini Mi­­a-adó-vendéglőben volt. Ez a bizonyítás teljességgel sikertelen maradt, mert a kihallgatott öt tanú hom­lokegyenest az ellenkezőjét vallotta annak, a­mit Kragujevics mondott. A gyilkosság közelebbről körülírva s a bonco­lás adatai szerint este kilenc és tizenegy óra között történt. Az összes tanuk csakugyan látták Kraguje­­vicset a Mikádó-vendéglőben, de nem este kilencből tizenegyig, hanem éjféltől egy óráig éjfél után. Ezek a vallomások a következők: B. 11. berlini nagykereskedő, a­kinek nevét egyelőre a nyomozás érdekében titokban tartják, vallja, hogy 1908 július huszadikán éjjel tizenkét órakor látta belépni Kragujevicset a Mikádó-vendég­­lőbe, a­melynek ő törzsvendége. A szerb diák, mondja B. R., rendkívül izgatott volt, hallatlan mennyiségű italt döntött magába, aprópénzzel, húsz- és ötven­­pfennigesekkel fizetett. B. R.-nek föltűnt, hogy a pénz, a­mely Kragujevicsnél van, nagyon piszkos és miután igen közel ült hozzá, még azt is megérezte, hogy a sok piszkos aprópénz sajtszagú. Steinkirchner Ferenc, a Mikádó-vendéglő Hifié­­kezelője ugyancsak éjfél után fél egy óra tájban látta Kragujevicset a helyiségben. A mikor betért a korcsmába, bort és édes italt rendelt. Forszt József pincér azonban azt ajánlotta, hogy igyék inkább limonádét, mert a mint látja, nagyon izgatott s a bor csak növelné idegességét. A szerb diák nem hall­gatott rájuk, sok sört és bort rendelt. A­mit költött, mind aprópénzzel fizette, ő is emlékszik, hogy a pénz piszkos és sajtszagú volt. Föltűnt, hogy Kragu­­jevics, a­ki még néhány nappal azelőtt nagy nyo­morban volt, aznap kifizette a Mikádó-vendéglőben nyolc márka adósságát. Steinkirchnernek Kraguje­vics eldicsekedett, hogy egy Engel nevű barátjától pénzt kapott. Ez az Engel, mondotta a szerb diák, elég jómódú ember és engem nagyon szeret, minden látogatásomkor húsz márkát szoktam tőle kapni. Rieder Frigyes és Minder Adolf berlini keres­kedők hasonló értelemben vallottak. Mindez még megkérdezte Kragujevicstől, hogy honnan van ma egyszerre pénze, mire az körülményesen elmondotta, hogy egy Engel nevű barátja, a­kinek a Gentiner- Strassén sajtüzlete van, megvendégelte. Születésna­pom volt ma, mondotta Kragujevics, Engel meg­hívott magához és rendkívül barátságosan fogadott. Vacsoráztunk, azután pénzt is adott. Kihallgatták még Helm Ottó elektroteknikust is, a­kire Kragujevics azért hivatkozott, mert azt akarta vele bizonyítani, hogy a gyilkosság elköve­tésének idejében eredetileg vele akart menni a Kunstausleitung-ba, és csak a mikor Helm nem jött el oda, ment kilenc órakor a Mikádó-vendéglőbe. Helm azt mondotta, hogy Kragujevicscsel jú­lius huszadika táján nem is beszélt és minden szava koholmány. Délelőtt tizenegy órától délig, délután fél öttől hat óráig tartott ma Kragujevics kihallgatása. Kó­­rody M. Béla és Nasse Sándor fogalmazók jelenlété­ben Risztics rendőrírnok majd két óra hosszat olvasta föl a merénylő joghallgatónak a berlini tanuk val­lomását. A­mikor ezzel elkészültek, Nasse fölszólította Kragujevicset, tegyen már most töredelmes beismerő vallomást. A szerb diák hosszú ideig hallgatói, majd krétafehér arccal és remegő hangon ezt mondotta: —­ A tanuk hazudnak. Figyelmeztették, hogy ezeknek az embereknek semmi érdekük sem lehet, hogy ne mondják el a valót és ennyi ember egybehangzó és terhelő vallomása elől nem térhet­­ki többé. Kragujevics ekkor láthatóan megremegett és arra kérte a rendőrtisztviselőket, engedjék meg, hogy ma már pihenni térhessen, majd holnap fog a tanú­vallomásokra nyilatkozni. Kórody Béla rendőrfogal­mazó, a­ki a nyomozást vezeti, hozzájárult e kérés­hez és Kragujevics a börtönőr oldalán valósággal kitámolygott a kihallgatási teremből. Illetékes helyen azt hiszik, hogy Kragujevics holnapra ígért vallomásában beismeri bűneit. A repülőgép katasztrófája. — Távirati jelentés. — Le Mans, szept. 19. (Saját tudósítónktól.) Szomorú volt a tegnapi reggel. Az előző esti fényes fölszállás még frissen meg volt mindenkinek emlékezetében. Óriás nép­tömeg gyülekezett egybe, a­melynek még nem volt tudomása arról a tragédiáról, a­mely az Óceánon túl lejátszódott. Mindenki azt hitte, hogy Wright Wilburne ma is föl fog szállani és újabb rekordot fog elérni. Az időjárás rendkívü­l kedvezett ennek a szándéknak. Számos léghajós volt jelen és vala­mennyien bíztak abban, hogy a tudomány ma újabb nagy diadalt fog ülni. A­mikor azután a washing­toni megrendítő hír megérkezett, Wright Wilburne kijelentette, hogy ma nem fog fölszállani. Ezt a kijelentést mindenki helyeselte, mert belátták, hogy Wilburne a föntorgó körülmények között nem tehetett egyebet. Az amerikai léghajós kerékpárra ült és Le Mansra ment. Ott gyorsan megreggeli­zett, azután idegesen járkált a szálló előcsarnokában, a­hol újabb­ táviratokat várt testvérének, Orville-nek sorsáról. Akkor már elolvasta ugyan az újságokat, de a bennök közölt részletekkel nem érte be. Mi­alatt ily módon híreket várt és aggódva nézett min­den táviratkihordóra, hozzá lépett a Newyork He­rald egyik munkatársa és hosszabb­­beszélgetést foly­tatott vele. Wilburne ezt mondta neki: — A dolog borzasztóan fölizgatott. Igazán rettenetes ez a katasztrófa. Folyton az az érzés tá­madt föl bennem, hogy többé-kevésbbé én is oka vagyok Selfridge hadnagy halálának. Sehogy sem tudom magamnak ezt a borzasztó szerencsétlenséget megmagyarázni. Nem tudom elképzelni, hogy a tegnapi fölszállásnál ne lett volna minden rendben. Magától érződik, hogy aeroplánnál s egyáltalában minden gépnél mindig megvan annak a lehetősége, hogy valamely része eltörik, de mindnyájan szen­tül meg voltunk róla győződve, hogy itt minden veszedelem ki van zárva. Legelső­sorban nem tudom elhinni a lapoknak azt a hírét, hogy az egyik csavar eltört; a láncok elszakadását is valószínűtlen­nek tartom, mert legalább tizenhatszor erősebbek voltak, mint a­milyen erőseknek kellett volna lenniök, hogy feladatukat­ teljesítsék. Elméletben már elrendeztem agyamban az eseménynek egész le­folyását, de erről egyelőre nem akarok szólni, előbb bevárom a részletes és hiteles híreket. Arra a kérdésre, vájjon a tegnapi szerencsét­lenség nem fogja-e rábírni arra, hogy a saját gépén változtatásokat tegyen, Wilburne a legnagyobb ha­tározottsággal ezt felelte: — Nem, semmiféle változtatásokat sem fogok csinálni. Tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy gépem minden követelésnek föltétlenül megfelel s azt hiszem, hogy a testvérem repülőgépe is, a­mely az én gépemhez minden tekintetben hasonlított, töké­letesen ugyanezt a munkát bírta volna kifejteni. Semmiképpen sem tudom megérteni, hogy tulajdon­képpen mi történt. Az újságíró ezután azt kérdezte Wright Wil­­burnetól, hogy mit tart arról a hírről, hogy Orville repülőgépét a színben rossz szándékkal megrongálták. Wilburne erre ezt felelte:­­— Ezt nem tartom valószínűnek, s különben is az effélét nem lehet azonnal megállapítani. Az újságíró végül még azt kérdezte Wilburne­­tól, várjon az ő meggyőződése szerint lehetséges lesz-e valamikor az efféle baleseteket az aeroplánok repülé­sekor kizárni, vagy pedig azt hiszi-e, hogy ilyen ka­tasztrófák a jövendő években is elő fognak fordulni. Wilburne válasza ez volt! — Azt hiszem, el fog érkezni oly idő, a­mikor ilyen balesetek lehetősége teljesen kizárt dolog lesz s lehetséges lesz pontosan előre megállapítani, várjon a gépnek egyik vagy másik része megfelel-e rendel­tetésének. London, szept. 19. (Saját tudósítónktól.) Wright Orville már túl van minden veszedelmen. Az orvosok Orvillének ala­pos megvizsgálása után kijelentették, hogy a levegő­ből való lezuhanása következtében nem szenvedett veszedelmesebb belső sérüléseket és hogy eltört lába­­körülbelül hat hét múlva meg fog gyógyulni. Annál a körülménynél fogva, hogy Orville belső sérüléseket nem szenvedett, s hogy láza egyáltalában nem mutat­kozott, az orvosok még tegnap este beillesztették ki­ficamodott felső combját. Ennél a műtétnél nem fokozódott Orville testének hőmérséklete. Wright Or­ville, a­ki előtt tegnap még titkolták Selfridge had­nagy sorsát, már tegnap beszélgetett műhelyének munkásaival a katasztrófa okáról és arról, hogy az új repülőgépet, a­melynek építéséhez legközelebb hozzá akar fogni, hogyan szerkessze meg. Az a re­pülőgép, a­mellyel tegnap lezuhant, föltétlenül el van veszve. Abban a pillanatban, a mikor a földre lezuhant, teljesen elpusztult s az egyes darabok szana­szét hevertek s úgy kellett őket a földről fölszedni. A repülőgép elpusztulása Wright Orvillenek igen jelentékeny anyagi kárt okozott. Newyork, szept. 19. (Saját tudósitónktól.) Wright Orville a katasz­trófát, a­melynek repülőgépe és kísérője áldozatául esett, nem tulajdonítja a gép valamely szerkezeti hi­bájának, hanem mekhanikai gyarlóságának. Az új csavarok, a­melyeknek a repülést elő kellett volna mozdítaniok, nem váltak be, hanem ellenkezőleg las­sították a gép repülését. Orville, a­ki a csavarnak há­tat fordítva ült gépén, egyszerre észrevette, hogy va­lami nincs rendben, úgy akart a bajon segíteni, hogy a repülőgép hátulsó részét folytonosan lefelé irányí­totta ; egy ideig egészen jól sikerült is ez a manőver, de egyszerre terep­nehézségek támadtak, s Orville at­tól félt, hogy az útjában lévő magas fák megakadá­lyozhatnák leszállását. E­miatt kénytelen volt a gép hátulsó részét majdnem merőlegesen a föld felé irá­nyítani, a­mit repülőgép kormányzó­ készüléke nem bírt ki. Selfridge, a­kit a legközelebbi napokban nagy ünnepséggel fognak eltemetni, a hasonló nevű tengernagynak nem fia, hanem unokaöccse volt és még csak huszonhat éves volt. Selfridgenek azon a helyen, a­hol a katasztrófa történt, emlékszobrot fog­nak állítani. fővárosi ügyek. — A királyváró Budapest. Bárczy István polgármester elnöklésével ma értekezletet tartottak a városházán, a­melyen megvitatták a királyváros előmunkálatait. A polgármesterhez érkezett jelentés szerint a bolgár fejedelem a keleti pályaudvaron ér­kezik Budapestre s a Rákóczi-úton, Erzsébet-kör­­uton és Fürdő-utcán át hajtat a Várba. Ezt az út­vonalat földiszitik. A főváros állíttat föl zászlóval díszített árbocokat. A spanyol király a nyugati pálya­udvaron érkezik Budapestre s a Váci-köruton és a Fürdő-utcán hajtat a Várba. A spanyol király ér­kezésekor az utak földiszitésén kívül még hatalmas diadalkaput is állítanak. A polgármester úgy ter­vezi, hogy a szokásos diadalkapuknál díszesebbet s különösen ne sablonosat állítson a főváros s a dia­­dalkapu tervezésével Maróty Géza művészt bízta meg. Az értekezleten fölhívták a mérnöki hivatalt, hogy a Fürdő-utca kocsiútját sürgősen hozza rendbe. — Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Rényi Dezső tanácsost az országos közlekedési ta­nács tagjának nevezte ki. — Korlátot a Margithidra! Bihari Mór dr. főv. bizottsági tag a következő indítványt adta át a fő­polgármesternek s kérte, hogy azt a legközelebbi közgyűlés elé terjessze. 13

Next