Budapesti Hírlap, 1908. október(28. évfolyam, 235-261. szám)

1908-10-01 / 235. szám

. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. „ Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., főszerkesztő és laptulajdonoS: egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 ill. RákOBI JCHQ. Telefon: szerk. 34—63, kiadók: 35—95, igazg. 55—53. Budapest, 1908. XXVIII. évfolyam, 235. szám. Csütörtök, október 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TVI. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Elomlítő- és hirdetés-fölvétel: l'Iiguit bu József-Lerat 5. sz. a. oldalán. Apró hirdetések ára: Egy szó 5 ill., vastagabb betűvel 10 DL Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A spanyol látogatás. Budapest, szept. 30. Az a csaknem szigetország, a melynek királya, a kit agg királyunkhoz a vérség köteléke fűz, ifjú hitvesével most hozzánk ellátogat, harmadfélszáz évvel ezelőtt a világ legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A spanyol király birodalmában,, mert birtokai két világrész területén feküdtek, a közmondás szerint soha sem hunyt le a nap. A roppant birodalom hirtelen, alig egy-két évtized alatt támadt, csak néhány évtizedig, nem egészen egy századon át virágzott, aztán rohamos hanyatlásnak indult. Mielőtt a hidalgók s a kaballerok nemzete. Európában a legbüszkébb, legmakacsabb, legcsökönyösebb nép, a szerencsés véletlen és zseniális politika segítségével világhatalmat kapott volna a kezébe, másfélezer évnél nagyobb időn át volt idegen hódítók zsákmánya. Az ibereket és a keltákat először a még köztársasági Róma hódította meg Krisztus születése előtt majdnem két századdal. A római hódítást előbb a gót, aztán az arab hódítás váltotta föl félezer esztendőnél nagyobb időre. Ebből is látható, hogy a spanyol nép mennyire vegyülék és mennyire heterogén fajok vegyüléke, amelyben a körülbelül másfél ezredévnyi idő iber, kelta,, római, gót és arab elemeket, olvasztott, együvé. A királyság intézményét, mely első, ősi formájában is alkotmányos intézmény volt, a■-gótok vitték be a mai spanyol földre. A hét-nyolcszázados arab hóditás rendkívül kedvezett a kiváltságos osztályok, a papság s a nemesség elhatalmasodásának. Az arab hóditás és uralom ideje alatt fejlett ki az a hatalmas, Európában páratlan lovagszellemi, amely túlélte a hódoltság korát, amely az idők változásával elposványosodott, értelmét elveszítette, s amelynek Cervantes Don Quichotte-jával adta meg a kegyelemdöfést. Az arab hódítás alatt, azon a területen, amely nem hódolt a Kordovában lakó arab kalifának, egymással versengő, majdnem örökösen hadakozó dinasztiák uralkodtak. A változó számú, több apró királyságból kiválott a kasztíliai s az aragóniai királyság. Ez a két királyság, amely az idők folytán magába szívta a többieket, ellenségesebb lábon állott egymással hosszú időn át, mint az arab kalifasággal, amely ék gyanánt állott közöttük, amely meggátolta a spanyol föld s a spanyol nemzet unióját. Pedig a két versengő dinasztia sűrűn házasodott egymásba, így a mi Imire királyunak feleségének, Konstansának is apja II. Alfonz aragóniai király, anyja pedig VII. Alfonz kasztíliai királynak Sancha nevű leánya. A tizenötödik év százhetedik évtizedében támadt két királyságból az egyesült, a mai spanyol királyság, amidőn az aragóniai katolikus Ferdinánd feleségül vette a kasztíliai katolikus Izabellát. Ez az időpont egyébként is fontos dátum ' Spanyolország múltjában. Ekkor rakódik le a rövid életű, káprázatos spanyol világbirodalom. fundamentumai Aragónia és Kasztilia egyesülése után rövid idő alatt eltűnik spanyol földről a mór malom utolsó maradványa is s a spanyol ' királyság lesz Európában a legabszolutisztikusabb ' hatalommá'. Az első változás a katona-nemesség, a második változás, az abszolút királyi hatalom megteremtése, a papság érdeme. Spanyol földön századokon át, a közdolgokba csak a papság s a nemesség folyt be, s a nemességnél is inkább a papság, amely a királlyal is rendelkezett. Egy szerencsés véletlen is hatalmasanhozzájárult ahhoz, hogy Spanyolország hirtelen, úgyszólván máról-holnapra, a Áilag első hatalmává legyen. A genovai, tehát olasz Kolumbusz Kristóf spanyol hajóval, spanyol költségen jutott el Amerikába, s fedezte föl Perut Spanyolországnak. Amidőn ez történt, fiuágan kihalt a spanyol nemzeti dinasztia s a spanyol trónt anyja jogán a Habsburg V. Károly foglalta el. Ennyi véletlennek kellett összejátszani, hogy a tizenhatodik század második évtizedében a Slabsburg-család egy spanyol földön született sarja megalapíthassa az új kor első világbirodalmát. V. Károlyt tizenkilenc éves korában megválasztották németrómai császárnak, s ezzel, mert a spanyol királyság s Peru birtoka megadta rá a módot, urává jön az európai kontinensnek is. A Stabsburg-dinasztia, amelynek addig egyetlen birtoka Ausztria volt, s most egyszerre kezébe kapta az akkori Európa háromötödét. Ekkor vetette meg a lábát a spanyol földön kívül Itáliában, Németalföldön, Belgiumban, abban az időtájban szerezte meg a magyar és cseh királyságot. A spanyol jellem olyannak, aminőnek s ma is ismerjük, a középkorban a mórokkal szakadatlanul vivott irtó háborúk s a XVI. század viharai között fejlődött. A spanyol jellem V. Károlyban, bár ő csak anyai ágról volt született, vérbeli spanyol, s fiában, II. Fülöpben inkarnálódott a legtökéletesebben. V. Károly és II. Fülöp a legtipikusabb két spanyol király. Az a körülmény, hogy a spanyol a maga legbensőbb lényegét látta II. Fülöpben, magyarázza, hogy borzasztó rendszere ellen miért nem lázadtak föl, hogy miért szerették, holott sem külső, sem lelki megjelenésében nem volt semmi szimpatikus. A politikai zseni, amelyet nem lehet elvitatni sem V. Károlytól, sem II. Fülöptől, azonban ki is merült ebben a két ivadékban. Az utánuk következő három ivadék — a megalapítótól számítva, összesen öt ízre terjedt a spanyol Habsburgok élete, — már csak silány s egyre silányabb kópiája a két eredeti mintának. A spanyolság kihaltával XIV. Lajos kiszorította a Habsburgokat a spanyol földről és egy Bourbon herceget, egyik unokáját ültette a spanyol trónra. A francia dinasztia megpróbálta, hogy új szellemet plántáljon a fajba, hogy reformálja a nemzetet, amely geográfiai helyzeténél és véralkatánál fogva megmaradt középkori viszonyaiban. A vállalkozás nemsikerült, nem a nemzet idomult dinasztiájához,ami egyébként érthető folyamat, hanem megfordítva: a dinasztia formálódott át a nemzeti tradíciók szerint. ■1 •.. A tizennyolcadik században a spanyol nemzet nemcsak gyarmatai javarészét veszíti el, de eltűnik katona- és diplomata-nimbusza is; nincs többé nagy irodákba és nagy művészete, amely a tizenhetedik században ragyogásával egész Európát betöltötte; anyagi és szellemi szegénységbe sülyad. A reformok azonban, amelyekkel már a tizennyolcadik század derekán anyagi és szellemi téren egyaránt megpróbálkoznak, nem hajtanak gyökérbe, nem rázzák föl tespedtségéből, nemtörődömségéből a nemzeti lelket. A francia forradalom és Napóleon császársága idején is csupán egy esemény vallott arra, hogy a spanyol faj nem kadaver, nem holttetem. Napoleon féktelen erőszakossága, a mellyel a spanyol Bourbonokat trónjuktól megfosztotta s helyükbe bátyját, Bonaparte Józsefet ültette, talpra állította a nemzetet. Azokban a csatákban, amelyeket Napóleon ellen vívtak, a spanyol katonaerények épp úgy tündököltek, épp úgy produkálták a hős bravúrokat, mint a mórok ellen vívott csatákban s a kontinensen viselt háborúkban V. Károly és II. Fülöp zászlai alatt. Ez a férfias és heroikus erőfeszítés fordulatot jelent a spanyol állam, a spanyol nemzet életében. Azok a reformok, amelyeket két ivadék életével korábban sikertelenül oktrojáltak, rendre-rendre közóhaj és közszükségformájábanmaguktól jelentkeznek. Anyagi és szellemi tereken egyaránt csirák plántálódnak el, áramlatok támadnak. A dolgok régi rendje természetesen nem adja át helyét önként, védekezés nélkül a dolgok új rendjének. A Mai számunk 36 oldal.