Budapesti Hírlap, 1908. november (28. évfolyam, 262-286. szám)

1908-11-15 / 274. szám

■n 1908- november 15. BUDAPESTI HÍRLAP. (274. sz.) mint elkerülhetetlen szükségességet dik­tál nekik s a mely elhatározásokat a köz­hangulat, mely erre már megért, öröm­­ujongással fogadna. Jelenségek. Budapest, nov. 14. Az a két bizottság, a melyet a képviselőház a minap választott egyrészt a választási reform, másrészt az annexiós javaslat parlamenti előké­szítésére, ma délelőtt összegyűlt a megalakulás formaságainak elvégzése céljából. Mindkét bizott­ságban előadót és elnököt kellett választani. De a művelet csak a választói reform megvitatására kiküldött harmincegyes bizottságban sikerült. Itt elnökké Bizony Ákost, előadóvá pedig Csiz­máéni Endrét — mindkettő a függetlenségi párt tagja — választották. Már az annexiós javaslat előkészítésére hivatott huszonegyes bizottságban csak az elnököt tudták megválasztani Thaly Kál­mán személyében. Az előadó választása ellenben pártos akadályokba ütközött és ez okán nem tör­tént meg. Ebben a bizottságban tehát a megala­kulás csak részben sikerült.­­ Hogy mi volt az oka az előadó-választás meghiúsulásának, arra nézve többféle verzió ke­rült forgalomba. Az egyik szerint Visontai So­mát állítólag azért nem akarták előadóvá meg­választani, mivelhogy zsidó, a­mire nézve Vi­­sontai állítólag azt mondotta: „Boszniában nincs antiszemitizmus, de a bizottságban van.“ A mi értesülésünk szerint az történt, hogy a bizottság­nak két tagja: Visontai és Okolicsányi pályázott az előadó szerepére s mivel a bizottság tagjai sem az egyikben, sem a másikban nem tudtak meg­egyezni, ennélfogva nagyrészük eltávozott, úgy hogy a bizottság határozatképtelenné vált és az előadó választását ez okból el kellett halasztani. Tehát nem azért, mert Visontai zsidó, hanem azért, mivel két párt alakult, a mély heves kor­teskedést folytatott a maga jelöltje mellett s a másik párt jelöltjének deferálni egyik sem volt hajlandó. De érdekes momentum ez, a­mely élesen rá­világít más politikai jelenségre is. Abból a kö­rülményből, hogy Visontai­t nem­­ választották — Hol laktok 2 A fiú bámulva nézett rá.­­■ — Hát bácsi nem tudja, hogy hol lakik a Harangi nagyapó 2 — Nem én, fiam. Olyan nevezetes ember az, a Harangi 2 — Bizony,­ Veszprémben minden ember is­meri. — Hja, fiam, engem is minden ember is­mer Tahi-Tótfaluban, de ebben a nagy bolond fővárosban még a kakas se kukorékol utánam. No de először uzsonáljatok meg, aztán majd be­szélünk a továbbiakról. Föl­vágott nekik egy szép piros bélésű görögdinnyét és a gyerekek jóizűen falatoztak. Közben Csipisz megolvasta a pénzét, a régi húsz­­filléresen kívül még tizenhét krajcárja volt. Ennyit adtak neki össze az öregasszonyok. Mikor a gyerekek a falatozással elkészül­tek, így szólt hozzájuk a gazda: — No most mondjátok meg, hol lakik a Harangi nagyapó? — Egy olyan nagy házban, a­hol egymás fölött laknak az emberek, — felelt Csipisz. — De melyik utcában ? A gyerek ijedten nézett a dinnyés bácsira. — Azt bizony, kérem, nem­ tudjuk. — Hát akkor hogyan akartok hazatalálni? Erre már a holes Csipisz se tudott felelni. Ak­kor hazulról útnak indultak, ez az egy dolog nem jutott eszébe. A jámbor kis lelkek azt hitték, hogy itt is csak úgy megy, mint Veszprémben, s hogy Harangi nagyapás olyan nevezetes ember, meg bizottsági előadóvá, nyomban hire kelt, hogy itt zsidóellenes tendencia nyilvánul meg. Szóba került csakhamar az is a Ház folyosóin, hogy a választási reform tárgyalására kiküldött bizott­ságba egyetlenegy zsidó képviselőt sem választot­tak s ebből szintén az antiszemita tendenciára nézve vontak le konzekvenciát. Annyi bizonyos, hogy a függetlenségi párt egy részében, valamint a néppártban erős agi­táció folyik abban az irányban, hogy nem szabad megengedni a választási reformnak olyatán meg­oldását, a­mely a zsidóság súlyát fokozza. A nép­párt averzióját még az általa is elismert ama tény sem fegyverzi le, hogy a zsidóság minden nemzetiségi vidéken mindig a magyar jelölt mellé állott s még a néppártit is támogatta, ha nemzetiségi jelölttel került szembe. A néppárt nem akar belenyugodni abba, hogy a választójogi reform-tervezet a zsidó választónak is, ha a meg­szabott kellékeknek megfelel, juttat kettős és hármas szavazatot. De megvan ez az averzió a függetlenségi pártban is s ott a minapi értekez­leten Szentiványi Árpád felszólalásában kifeje­zésre is talált. De a függetlenségi párt ama részének föl­fogása, a­melynek szószólója Szentiványi volt, nem irányul kizárólag a zsidóság többes szava­zata ellen, hanem hasonló éllel nyilatkozik meg a tisztviselők ellen is, a­kik Andrássy javaslata révén nagyobb súlyhoz fognak jutni a képviselő­­választáson.­­ Ha jól megfigyeltük a dolgokat, akkor meg kell állapítanunk, hogy egyelőre csak ellenveté­sekről és aggodalmakról van szó, nem pedig kate­­górikus szembenállásról, Andrássy javaslata ellenében. A függetlenségi pártban az a csoport, a­melyről beszélünk, a függetlenségi pártot félti a választási reformnak"a"városi elemet erősítő hatásától. A pártt szempontja izgatja a csoport fölfogását és aggodalmait. De nem állnak elvi ellentétben a javaslattal. Készek megszavazni Andrássy törvényét azzal a föltétellel, hogy elő­zetesen létrejön pa új pártáln­kük­s", a független­­ségi pártnak egyesülése ús alkotmány­párttal. A politikai jelenségek hátterében, a­meny­nyiben a koalíció pártjairól van szó, az elmon­dottak­ szerint a fúzió gondolata rejlik. Az , új hogy még a verebek is róla csiripelnek. Hej, pe­dig itt Harangi bácsi csak úgy eltűnt, mint egy csöpp víz a nagy Dunában. Hiába firtatná, fag­gatta őket a jó dinnyés ember, nem tudták meg­mondani, hogy a nagy város melyik vidékén laknak. — Hát tudjátok, gyerekek, — szólt a dinnyés gazda — éu, a­míg a dinnyéimet el nem adom, itt maradok ezen a helyen, ti pedig addig nálam maradtok. Azalatt­ majd ránk talál Ha­rangi bácsi. Közel a szekérhez sétálgatott egy vastag rendőr, elégedetten, mint egy jóllakott gólya a réten. Fehérforgós csákó a fejében, kard az olda­lán, így járkált föl s alá a piacon, hogy min­denki lássa és ha szükség volna rá, azonnal meg­találja. Ehhez lépett oda a dinnyeáruló paraszt­ember és bejelentette neki a két eltévedt gyere­ket. A rendőr odaballagott, kihallgatta Csipiszt, fölírta a nevüket és megígérte, hogy ha itt az őrállása véget ért, mielőtt hazamenne, jelentést tesz a főkapitányságon. Ezalatt odahaza a Csipiszék­ házánál nagy volt az ijedelem. Mikor Harangi bácsi a szundi­kálásából fölébredt, munkához fogott és nem is gondolt a gyerekekre. Azt hitte, hogy kint a fo­lyosón, vagy pedig lent az udvarban játszanak. De mikor eltelt egy óra, a­nélkül, hogy jelentkez­tek volna, nyugtalankodni kezdett és utánuk né­zett. Sehol se voltak. A mészáros, a­kinek a ház utcai részében volt a boltja, látta őket az utcán, de nem tudta megmondani, hogy merre távoztak. Harangi bácsi tudta már,, hogy ilyen esetben pártegyesülés ötlete Andrássy Gyula gróftól szár­mazik, a­ki már hónapokkal ezelőtt hangoztatta bizalmas körben, hogy a választási reformnak magyar érdekű megoldása és a jövő politikai út­jainak biztosítása érdekében erős és egységes m­a­­­gyar pártot kell alakítani a koalíció jelenlegi pártjaiból. A fúzió elvben el is készült- s meg­valósításának útjában csak­ egyetlen akadály áll : a bankkérdés. Ha sikerül áthidalni azt az ellen­tétet, a­mely ebben a kérdésben van az alkot­­mánypárt és a függetlenségi párt között, akkor az úji pártalakulás már akár holnap is nyélbe üt­hető. És ezzel alkalmasint megszűnnék vagy leg­alább is enyhülne minden külön partikuláris szempont, minden féltékenység és minden aggo­dalom. • Nyilvánvaló ebből, hogy a bankkérdés sike­res megoldása minden irányban tiszt­ítólag hatna a magyar politikai viszonyokra. A képviselőház hétfőn folytatja a fő­város fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgya­­­lását, azután a kérvényeket tárgyalják. A Wekerle és 1848 december másodikén Wekerle miniszterelnök a képviselőház tegnapi ülé­sén Babocsay Sándor indítványát, a­melyben a csá­szári jubileumi keresztek dolgát napirendre tűzetni kívánta, tarthatatlan megokolásánál fogva kérte el­­utasíttatni. A sajtó egy része ma azt­ állítja,­­ hogy Wekerle az 1848 december második­ trónfoglalást, oly értelemben mondotta törvényesnek, hogy ellen­tétbe jutott Kossuth Lajossal, Széchenyi Istvánnal, Beák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal és hogy a függetlenségi párt e felfogásnak tapsolt. E lapok Wekerle amaz állítását, hogy a­mit­ a december ny­­scodikii trónralépésről az 1867-iki I. és III. törvény­cikk, megállapít, más :az 1861-iki országgyűjdés is él­űmért©. tagadják, mert ez az­ országgyűlés , éppen azért használta f. a feliratban a felséges király meg­szólítás helyett a­ felséges ur megszólítás­t, mert nem ismerte­­el a­ december­i második­ trónralépést. A Budapesti Tudósító ma egy kommünikében kijelenti, hogy" e lapok teljesen kiforgatták Wekerlé szavait , értelmükből és­­ teljesen hamisan adják­ elő az 1 Stíl-ben történteket. Mert igaz, hogy az­­1361-iki országgyűlés első, június 1-j -én kelt felirata a fel­séges úr megszólítást használja, de mikor ezt a föl­iratot éppen címezése miatt ő felsége el nem fogadta (a jul­ius­ 3-án kelt leirat szerint azért, mert királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához mit kell tennie: azonnal a rendőrkapitányságra szaladt és bejelentette a gyerekek eltű­tését. Az­után nagy busán hazaballagott, mert tudt­a, hogy ebben az óriási városban épp olyan hiába keresné őket, mint a szénaboglyába esett varrótűt. Kép­zelhető,­hogy a família milyen nyugtalan estét és éjszakát töltött. Egész éjjel a szemüket se hunyták le. Alig hasadt a hajnal, Harangi bácsi piár megint ott volt a rendőrségen. Képzelhetitek, mennyire megörült a szegény öreg, mikor ott ke­zébe nyomtak egy cédulát, melyre az volt írva, hogy a­ két gyerek megtalálhatott a nagy vásár­csarnok előtt a nyílt piacon s most is ott vám Keserű Péter tahi-tótfalusi dinnyéskofánál. Ha­rangi Tóbiás odavágtatott, a hogy csak a lába bírta, s könybe lábadtak a szemei, mikor Keserű gazda szekere alatt meglátta Csipiszt és Csitrit, a mint a szalmán, subával, bundával betakarva, édesdeden aludt. Keserű gazda aztán elmondta neki, hogy­an került hozzá a két gyerek Persze Harangi bácsi melegen megrázta a derék fér­­fiának kérges tenyérét, ezzel köszönve meg a jó­ságát. De arca rögtön szigorúra változott, mikor a két gyerek fölébredt és nagy örömmel odajárult eléje. Gondolhatjátok, hogy jól összeszidta őket, még veréssel is megfenyegette, ha még egyszer ilyesmit próbálnak. Harangi bácsinak megvolt az a jó szokása, hogy a verést mindig a legköze­lebbi alkalomra halasztotta, mely alkalom azon­ban sohsa következett be. Keserű uram átnyúj­totta nekik a megígért két dinnyét s azzal sz­i­vés búcsút vettek egymástól.

Next