Budapesti Hírlap, 1908. november (28. évfolyam, 262-286. szám)
1908-11-15 / 274. szám
■n 1908- november 15. BUDAPESTI HÍRLAP. (274. sz.) mint elkerülhetetlen szükségességet diktál nekik s a mely elhatározásokat a közhangulat, mely erre már megért, örömujongással fogadna. Jelenségek. Budapest, nov. 14. Az a két bizottság, a melyet a képviselőház a minap választott egyrészt a választási reform, másrészt az annexiós javaslat parlamenti előkészítésére, ma délelőtt összegyűlt a megalakulás formaságainak elvégzése céljából. Mindkét bizottságban előadót és elnököt kellett választani. De a művelet csak a választói reform megvitatására kiküldött harmincegyes bizottságban sikerült. Itt elnökké Bizony Ákost, előadóvá pedig Csizmáéni Endrét — mindkettő a függetlenségi párt tagja — választották. Már az annexiós javaslat előkészítésére hivatott huszonegyes bizottságban csak az elnököt tudták megválasztani Thaly Kálmán személyében. Az előadó választása ellenben pártos akadályokba ütközött és ez okán nem történt meg. Ebben a bizottságban tehát a megalakulás csak részben sikerült. Hogy mi volt az oka az előadó-választás meghiúsulásának, arra nézve többféle verzió került forgalomba. Az egyik szerint Visontai Somát állítólag azért nem akarták előadóvá megválasztani, mivelhogy zsidó, amire nézve Visontai állítólag azt mondotta: „Boszniában nincs antiszemitizmus, de a bizottságban van.“ A mi értesülésünk szerint az történt, hogy a bizottságnak két tagja: Visontai és Okolicsányi pályázott az előadó szerepére s mivel a bizottság tagjai sem az egyikben, sem a másikban nem tudtak megegyezni, ennélfogva nagyrészük eltávozott, úgy hogy a bizottság határozatképtelenné vált és az előadó választását ez okból el kellett halasztani. Tehát nem azért, mert Visontai zsidó, hanem azért, mivel két párt alakult, a mély heves korteskedést folytatott a maga jelöltje mellett s a másik párt jelöltjének deferálni egyik sem volt hajlandó. De érdekes momentum ez, amely élesen rávilágít más politikai jelenségre is. Abból a körülményből, hogy Visontait nem választották — Hol laktok 2 A fiú bámulva nézett rá.■ — Hát bácsi nem tudja, hogy hol lakik a Harangi nagyapó 2 — Nem én, fiam. Olyan nevezetes ember az, a Harangi 2 — Bizony, Veszprémben minden ember ismeri. — Hja, fiam, engem is minden ember ismer Tahi-Tótfaluban, de ebben a nagy bolond fővárosban még a kakas se kukorékol utánam. No de először uzsonáljatok meg, aztán majd beszélünk a továbbiakról. Fölvágott nekik egy szép piros bélésű görögdinnyét és a gyerekek jóizűen falatoztak. Közben Csipisz megolvasta a pénzét, a régi húszfilléresen kívül még tizenhét krajcárja volt. Ennyit adtak neki össze az öregasszonyok. Mikor a gyerekek a falatozással elkészültek, így szólt hozzájuk a gazda: — No most mondjátok meg, hol lakik a Harangi nagyapó? — Egy olyan nagy házban, ahol egymás fölött laknak az emberek, — felelt Csipisz. — De melyik utcában ? A gyerek ijedten nézett a dinnyés bácsira. — Azt bizony, kérem, nem tudjuk. — Hát akkor hogyan akartok hazatalálni? Erre már a holes Csipisz se tudott felelni. Akkor hazulról útnak indultak, ez az egy dolog nem jutott eszébe. A jámbor kis lelkek azt hitték, hogy itt is csak úgy megy, mint Veszprémben, s hogy Harangi nagyapás olyan nevezetes ember, meg bizottsági előadóvá, nyomban hire kelt, hogy itt zsidóellenes tendencia nyilvánul meg. Szóba került csakhamar az is a Ház folyosóin, hogy a választási reform tárgyalására kiküldött bizottságba egyetlenegy zsidó képviselőt sem választottak s ebből szintén az antiszemita tendenciára nézve vontak le konzekvenciát. Annyi bizonyos, hogy a függetlenségi párt egy részében, valamint a néppártban erős agitáció folyik abban az irányban, hogy nem szabad megengedni a választási reformnak olyatán megoldását, amely a zsidóság súlyát fokozza. A néppárt averzióját még az általa is elismert ama tény sem fegyverzi le, hogy a zsidóság minden nemzetiségi vidéken mindig a magyar jelölt mellé állott s még a néppártit is támogatta, ha nemzetiségi jelölttel került szembe. A néppárt nem akar belenyugodni abba, hogy a választójogi reform-tervezet a zsidó választónak is, ha a megszabott kellékeknek megfelel, juttat kettős és hármas szavazatot. De megvan ez az averzió a függetlenségi pártban is s ott a minapi értekezleten Szentiványi Árpád felszólalásában kifejezésre is talált. De a függetlenségi párt ama részének fölfogása, amelynek szószólója Szentiványi volt, nem irányul kizárólag a zsidóság többes szavazata ellen, hanem hasonló éllel nyilatkozik meg a tisztviselők ellen is, akik Andrássy javaslata révén nagyobb súlyhoz fognak jutni a képviselőválasztáson. Ha jól megfigyeltük a dolgokat, akkor meg kell állapítanunk, hogy egyelőre csak ellenvetésekről és aggodalmakról van szó, nem pedig kategórikus szembenállásról, Andrássy javaslata ellenében. A függetlenségi pártban az a csoport, amelyről beszélünk, a függetlenségi pártot félti a választási reformnak"a"városi elemet erősítő hatásától. A pártt szempontja izgatja a csoport fölfogását és aggodalmait. De nem állnak elvi ellentétben a javaslattal. Készek megszavazni Andrássy törvényét azzal a föltétellel, hogy előzetesen létrejön pa új pártálnküks", a függetlenségi pártnak egyesülése ús alkotmánypárttal. A politikai jelenségek hátterében, amenynyiben a koalíció pártjairól van szó, az elmondottak szerint a fúzió gondolata rejlik. Az , új hogy még a verebek is róla csiripelnek. Hej, pedig itt Harangi bácsi csak úgy eltűnt, mint egy csöpp víz a nagy Dunában. Hiába firtatná, faggatta őket a jó dinnyés ember, nem tudták megmondani, hogy a nagy város melyik vidékén laknak. — Hát tudjátok, gyerekek, — szólt a dinnyés gazda — éu, amíg a dinnyéimet el nem adom, itt maradok ezen a helyen, ti pedig addig nálam maradtok. Azalatt majd ránk talál Harangi bácsi. Közel a szekérhez sétálgatott egy vastag rendőr, elégedetten, mint egy jóllakott gólya a réten. Fehérforgós csákó a fejében, kard az oldalán, így járkált föl s alá a piacon, hogy mindenki lássa és ha szükség volna rá, azonnal megtalálja. Ehhez lépett oda a dinnyeáruló parasztember és bejelentette neki a két eltévedt gyereket. A rendőr odaballagott, kihallgatta Csipiszt, fölírta a nevüket és megígérte, hogy ha itt az őrállása véget ért, mielőtt hazamenne, jelentést tesz a főkapitányságon. Ezalatt odahaza a Csipiszék házánál nagy volt az ijedelem. Mikor Harangi bácsi a szundikálásából fölébredt, munkához fogott és nem is gondolt a gyerekekre. Azt hitte, hogy kint a folyosón, vagy pedig lent az udvarban játszanak. De mikor eltelt egy óra, anélkül, hogy jelentkeztek volna, nyugtalankodni kezdett és utánuk nézett. Sehol se voltak. A mészáros, akinek a ház utcai részében volt a boltja, látta őket az utcán, de nem tudta megmondani, hogy merre távoztak. Harangi bácsi tudta már,, hogy ilyen esetben pártegyesülés ötlete Andrássy Gyula gróftól származik, aki már hónapokkal ezelőtt hangoztatta bizalmas körben, hogy a választási reformnak magyar érdekű megoldása és a jövő politikai útjainak biztosítása érdekében erős és egységes magyar pártot kell alakítani a koalíció jelenlegi pártjaiból. A fúzió elvben el is készült- s megvalósításának útjában csak egyetlen akadály áll : a bankkérdés. Ha sikerül áthidalni azt az ellentétet, amely ebben a kérdésben van az alkotmánypárt és a függetlenségi párt között, akkor az úji pártalakulás már akár holnap is nyélbe üthető. És ezzel alkalmasint megszűnnék vagy legalább is enyhülne minden külön partikuláris szempont, minden féltékenység és minden aggodalom. • Nyilvánvaló ebből, hogy a bankkérdés sikeres megoldása minden irányban tisztítólag hatna a magyar politikai viszonyokra. A képviselőház hétfőn folytatja a főváros fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását, azután a kérvényeket tárgyalják. A Wekerle és 1848 december másodikén Wekerle miniszterelnök a képviselőház tegnapi ülésén Babocsay Sándor indítványát, amelyben a császári jubileumi keresztek dolgát napirendre tűzetni kívánta, tarthatatlan megokolásánál fogva kérte elutasíttatni. A sajtó egy része ma azt állítja, hogy Wekerle az 1848 december második trónfoglalást, oly értelemben mondotta törvényesnek, hogy ellentétbe jutott Kossuth Lajossal, Széchenyi Istvánnal, Beák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal és hogy a függetlenségi párt e felfogásnak tapsolt. E lapok Wekerle amaz állítását, hogy amit a december nyscodikii trónralépésről az 1867-iki I. és III. törvénycikk, megállapít, más :az 1861-iki országgyűjdés is élűmért©. tagadják, mert ez az országgyűlés , éppen azért használta f. a feliratban a felséges király megszólítás helyett a felséges ur megszólítást, mert nem ismerteel a decemberi második trónralépést. A Budapesti Tudósító ma egy kommünikében kijelenti, hogy" e lapok teljesen kiforgatták Wekerlé szavait , értelmükből és teljesen hamisan adják elő az 1 Stíl-ben történteket. Mert igaz, hogy az1361-iki országgyűlés első, június 1-j -én kelt felirata a felséges úr megszólítást használja, de mikor ezt a föliratot éppen címezése miatt ő felsége el nem fogadta (a julius 3-án kelt leirat szerint azért, mert királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához mit kell tennie: azonnal a rendőrkapitányságra szaladt és bejelentette a gyerekek eltűtését. Azután nagy busán hazaballagott, mert tudta, hogy ebben az óriási városban épp olyan hiába keresné őket, mint a szénaboglyába esett varrótűt. Képzelhető,hogy a família milyen nyugtalan estét és éjszakát töltött. Egész éjjel a szemüket se hunyták le. Alig hasadt a hajnal, Harangi bácsi piár megint ott volt a rendőrségen. Képzelhetitek, mennyire megörült a szegény öreg, mikor ott kezébe nyomtak egy cédulát, melyre az volt írva, hogy a két gyerek megtalálhatott a nagy vásárcsarnok előtt a nyílt piacon s most is ott vám Keserű Péter tahi-tótfalusi dinnyéskofánál. Harangi Tóbiás odavágtatott, a hogy csak a lába bírta, s könybe lábadtak a szemei, mikor Keserű gazda szekere alatt meglátta Csipiszt és Csitrit, a mint a szalmán, subával, bundával betakarva, édesdeden aludt. Keserű gazda aztán elmondta neki, hogyan került hozzá a két gyerek Persze Harangi bácsi melegen megrázta a derék férfiának kérges tenyérét, ezzel köszönve meg a jóságát. De arca rögtön szigorúra változott, mikor a két gyerek fölébredt és nagy örömmel odajárult eléje. Gondolhatjátok, hogy jól összeszidta őket, még veréssel is megfenyegette, ha még egyszer ilyesmit próbálnak. Harangi bácsinak megvolt az a jó szokása, hogy a verést mindig a legközelebbi alkalomra halasztotta, mely alkalom azonban sohsa következett be. Keserű uram átnyújtotta nekik a megígért két dinnyét s azzal szivés búcsút vettek egymástól.